Archive:Regionális GDP

2011. márciusi adatok. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis.

A bruttó hazai termék (GDP) az országok gazdasági fejlődésének és növekedésének kulcsfontosságú mérőszáma. E szócikk áttekintést nyújt az Európai Unió (EU) tagállamainak, valamint a tagjelölt országoknak, Horvátországnak és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a régióiban megfigyelhető gazdasági növekedésről. Megállapítható, hogy e téren a tagállamok között tapasztalható különbségek viszonylag jelentősek, azonban folyamatosan csökkennek.

A gazdasági növekedés meghatározása vásárlóerő-paritáson (PPP) történt, amely figyelembe veszi a tagállamok árszínvonalának különbségeit, így tárgyilagosabb összehasonlítást tesz lehetővé. A vásárlóerő-paritást átváltási tényezőként használva a GDP-t egy mesterséges közös valutára, az úgynevezett vásárlóerő-egységre (PPS) számítják át, ami lehetővé teszi az eltérő valutát használó országok vásárlóerejének összehasonlítását.

Végül a szócikk tárgyalja a tagállamokban és a tagjelölt országokban tapasztalható gazdasági dinamizmust, és arra a megállapításra jut, hogy a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott 12 új tagállamban jelentősen felgyorsult a felzárkózási folyamat.

1. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként.
Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

Főbb statisztikai eredmények

Egy főre jutó regionális GDP 2008-ban

Az 1. Térkép mutatja az (EU-27 átlagának, a 25 100 vásárlóerő-egységnek százalékos arányában kifejezett) egy főre jutó GDP-t az Európai Unióban, Horvátországban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Törökországban, amely hosszú kihagyás után ismét szolgáltatott adatokat (a 2004–2006. referenciaévre vonatkozóan) a nemzeti és regionális számlák európai rendszerének (ESA 95) adatszolgáltatási programja szerint.

A legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók Németország és az Egyesült Királyság déli részén, Olaszország északi részén, továbbá Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Írországban, Luxembourgban és Skandináviában találhatók. Ebbe a kategóriába tartoznak bizonyos fővárosok, például Madrid, Paris, Praha és Bratislava körüli régiók is. A gyengébben teljesítő régiók az Európai Unió déli, délnyugati és délkeleti peremén, Németország keleti részén, az új tagállamokban, Horvátországban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Törökországban összpontosulnak.

Az e fejezetben található adatok részletes elemzése nem vonatkozik Törökországra, mivel ezen országgal kapcsolatosan rendelkezésre álló adatok mindössze 2006-ig terjedő idősort alkotnak, vagyis két referenciaévvel kevesebbet, mint a többi országok idősorai.

Az Európai Unióban az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 28 %-ától (6 500 PPS, Severozapaden, Bulgária) a 343 %-áig (85 800 PPS, Inner London (belső London) fővárosi régiója, Egyesült Királyság) terjed.

A skála két végpontjának aránya így 13,2:1. A második, illetve harmadik helyen Luxembourg (280 %, 70 000 PPS) és Brussels (216 %, 54 100 PPS) áll, őket a hollandiai Groningen (198 %, 49 700 PPS), Hamburg (188 %, 47 100 PPS) és Praha (173 %, 43 200 PPS) követi a negyedik, ötödik és hatodik helyen. Az új tagállamokban Praha (Cseh Köztársaság) a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régió. A cseh fővárost Bratislavský kraj (Szlovákia) követi (167 %, 41 800 PPS) a kilencedik helyen a 275 statisztikai területből, amelyet az itt vizsgált országok NUTS 2 régiói alkotnak (271 régió az Európai Unióban, három régió Horvátországban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban). Praha és Bratislavský kraj azonban kivételnek számít az új tagállamok régiói tekintetében. Az új tagállamok utánuk következő legvirágzóbb régiói jelentős lemaradásban vannak: a 74. helyen a romániai Bucureşti - Ilfov (113 %, 28 300 PPS), a 87. helyen a szlovéniai Zahodna Slovenija (109 %, 27 300 PPS), a 96. helyen Közép-Magyarország (107 %, 26 800 PPS), valamint a 129. helyen Cyprus (97 %, 24 400 PPS) áll.

Négy másik régió (a lengyelországi Mazowieckie, a horvátországi Sjeverozapadna Hrvatska, Malta, valamint a szlovéniai Vzhodna Slovenija) kivételével az új tagállamokban, Horvátországban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban található összes többi régió PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP-je nem éri el az EU-27 átlagának 75 %-át.

Ez azt jelenti, hogy 2008-ban 67 régióban volt kevesebb a GDP az EU-27 átlagának 75 %-ánál. Az Európai Unió, Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság lakosságának mintegy 24,4 %-a él ebben a 67 régióban. E régiók mindössze negyede az EU-15 országaiban, míg háromnegyede az új tagállamokban, Horvátországban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban található.

A skála felső végén található 40 régió egy főre jutó GDP-je meghaladja az EU-27 átlagának 125 %-át. E régiókban él a népesség 19,4 %-a. A népesség 56 %-a, vagyis a vizsgált 29 ország (EU-27, Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) lakosságának többsége olyan régióban él, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 75 %-a és 125 %-a közé esik. A népesség 9,3 %-a él abban a 27 régióban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 50 %-át. Guyane francia tengerentúli megye kivételével valamennyi régió az új tagállamokban, Horvátországban vagy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban található.

Országon belüli jelentős regionális különbségek

1. grafikon: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben kifejezve, az egyes országok legmagasabb és legalacsonyabb GDP-vel rendelkező NUTS 2 régiói, 2008 (az EU-27 átlagának %-ában, EU-27=100).
Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

Jelentős regionális különbségek figyelhetők meg még országokon belül is, ahogy az 1. ábrán látható. 2008-ban a több NUTS 2 régióval rendelkező, vizsgált 23 országból 13-ban a legmagasabb egy főre jutó GDP több, mint kétszerese volt a legalacsonyabbnak. A kilenc új tagállamból, illetve tagjelölt országból hét, a 15 tagú EU 14 tagállamából azonban csak hat tartozik e csoportba.

A legjelentősebb regionális különbségek Törökországban figyelhetők meg, ahol a legmagasabb érték a legalacsonyabb érték 4,9-szerese, továbbá az Egyesült Királyságban és Romániában, ahol a szorzó 4,8, illetve 3,9. Szlovéniában, Írországban és Svédországban a legalacsonyabbak az értékek, ahol a szorzó 1,4, 1,6, illetve 1,6. Az egy főre jutó GDP tekintetében mérsékelt regionális egyenlőtlenségek (vagyis a legmagasabb és a legalacsonyabb értékek közötti, 2-nél kisebb szorzó) csak az EU-15 tagállamaiban, valamint Szlovéniában és Horvátországban figyelhetők meg.

Valamennyi új tagállamban, Horvátországban és az EU-15 számos tagállamában a gazdasági tevékenység jelentős hányada azokban a régiókban összpontosul, ahol a főváros fekszik. Következésképpen a több NUTS 2 régióval rendelkező, vizsgált 23 országból 18-ban ezek a régiók rendelkeznek a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel. Például az 1. Térkép jól mutatja, milyen előkelő hellyel rendelkezik Brussels (Belgium), Sofia (Bulgária), Praha (Cseh Köztársaság), Athina (Görögország), Madrid (Spanyolország), Paris (Franciaország) és Lisboa (Portugália), valamint Budapest (Magyarország), Bratislava (Szlovákia), London (Egyesült Királyság), Warszawa (Lengyelország) és Bucureşti (Románia).

A 2000 és 2008 közötti szélső értékek összehasonlításából azonban kiderül, hogy az EU-15 tagállamaiban az új tagállamokétól jelentősen eltérő fejlődési irányvonalak figyelhetők meg. Míg az új tagállamokban és Horvátországban a regionális szélső értékek közötti eltérés a legtöbb esetben nőtt, addig az EU-15 minden második tagállamában csökkent.

Dinamikus felzárkózási folyamat az új tagállamokban

2. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) változása vásárlóerő-egységben kifejezve, NUTS 2 régiónként, a 2000. és a 2008. évi adatokat összehasonlítva (az EU-27 átlagához viszonyítva százalékpontban megadva).
Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

A 2. Térkép ábrázolja, hogy az egy főre jutó GDP milyen mértékben változott 2000 és 2008 között az EU-27 átlagához viszonyítva (az EU-27 átlagának százalékpontjában kifejezve). Zöld színűek azok a gazdaságilag dinamikus régiók, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlaghoz képest több mint 3 százalékponttal nőtt. Ezzel szemben azok a kevésbé dinamikus régiók, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagához viszonyítva több mint 3 százalékponttal csökkent, narancssárga és piros színűek. A skála +58 százalékponttól (Bratislavský kraj, Szlovákia) -40 százalékpontig (Brussels, Belgium) terjed.

A gazdasági dinamizmus a térkép szerint jóval meghaladja az átlagot az Európai Unió délnyugati, keleti és északi peremterületein, nemcsak az EU-15 tagállamaiban, hanem különösen az új tagállamokban, Horvátországban és Törökország egyes régióiban.

Az EU-15 tagállamai körében különösen szembetűnő a kiemelkedő növekedés Spanyolországban, Hollandia és Görögország egyes részein, valamint Finnország és Svédország északi területein. Ugyanakkor a néhány éve kezdődött gyenge növekedés továbbra is tartja magát az EU-15 számos tagállamában. Olaszország és Franciaország volt a leginkább sújtott tagállam. A 2000 és 2008 közötti nyolcéves időszakban egyetlen régió sem érte el az EU-27 átlagos növekedési ütemét. Szintén gyengén teljesített számos egyesült királyságbeli, német, portugál és svéd régió. Írország különleges helyzetben van. A gazdasági és pénzügyi válság miatt mindkét NUTS 2 régiója 15 százalékpontos eséssel a 2001-es szintre süllyedt vissza 2008-ban.

Az új tagállamok közül – a különösen dinamikus fővárosi régiókon túl – a balti államok, Románia, Szlovákia és a Cseh Köztársaság, valamint Lengyelország legtöbb régiója jóval az átlag feletti növekedést produkált. Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság szintén az átlagot meghaladó gazdasági növekedést ért el a 2000 és 2008 közötti nyolc évben.

A legdinamikusabb régiókat közelebbről megvizsgálva megállapítható, hogy az EU-27 41 régiója több, mint 10 százalékponttal felülmúlta az uniós átlagteljesítményt, ezek közül 24 régió az új tagállamokban található.

A 10 leggyorsabban növekedő régió kilenc uniós tagállam területén található. E 10 régióból öt az új tagállamok fővárosi régiója. E 10-es élmezőnyön belül az EU-15 három régiója (Luxembourg, a hollandiai Groningen, valamint Inner London) különleges esetnek tekinthető.

Az új tagállamokban a legjelentősebb növekedést produkáló, nem fővárosi régió a romániai Vest volt, ahol az egy főre jutó (PPS-ben kifejezett) GDP az EU-27 átlagához képest 23,8 százalékponttal nőtt 2000 és 2008 között.

A megoszlási görbe alsó tartományában egyértelmű területi koncentráció figyelhető meg: a 34 régióból, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagához képest több, mint 10 százalékponttal csökkent, 13 Olaszországban, hat Franciaországban, öt az Egyesült Királyságban, négy pedig Németországban található.

Az új tagállamok vizsgálata rávilágít arra az örömteli eredményre, hogy 2000 és 2008 között kizárólag egy régió (Málta -5,8 százalékponttal) esett vissza az EU-27 átlagához képest.

Az új tagállamokban a felzárkózás nagyságrendje az uniós átlaghoz viszonyítva évi 1,7 százalék volt 2000 és 2008 között. Ezáltal e 12 tagállamban az egy főre jutó (PPS-ben kifejezett) GDP az EU-27 2000. évi átlagáról, 45 %-ról közel 59 %-ra emelkedett 2008-ra. Teljesítményük különösen jó, 2,7 százalékpont volt 2008-ban. Ennek magyarázata egyrészről, hogy a gazdasági és pénzügyi válság először az EU-15 tagállamait érte el, amelyek közül némelyikben, például Írországban, Olaszországban és Dániában már tartott a gazdasági visszaesés 2008-ban. Másrészről az új tagállamok közül csak Észtországban és Lettországban volt a növekedés volumene negatív már 2008-ban is, a válság azonban csupán 2009-ben bontakozott ki. Az egyes tagállamokra vonatkozóan rendelkezésre álló első 2009-es és 2010-es adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a visszaesés a magas egy főre jutó GDP-vel rendelkező vagy az exporttól vagy az idegenforgalomtól különösen függő régiókhoz képest kevésbé sújtotta a vidéki és a gazdasági fejlettség terén lemaradásban lévő régiókat.

Eltérő fejlődési irányvonalak országokon belül

2. grafikon: Az egy főre jutó regionális GDP szórása PPS-ben kifejezve, NUTS 2. szint, 2000 és 2008 (%).
Forrás: Eurostat (nama_r_e0digdp))

1. tábla: Az EU-27, Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság állandó lakosságának aránya a gazdaságilag erősebb és gyengébb régiókban.
Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

Az országokban 2000 és 2008 között megfigyelt fejlődési irányvonalak részletesebb elemzéséből kiderül, hogy az adott ország régióinak gazdasági fejlettsége szinte ugyanolyan különböző lehet, mint az egyes országoké.

A legnagyobb eltérések az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Romániában és Szlovákiában tapasztalhatók, ahol a leggyorsabban és a leglassabban növekvő régiók egy főre jutó GDP-je az uniós átlaghoz viszonyítva több mint 40 százalékpontos teljesítménybeli különbséget is mutathatnak. A régiók közötti eltérés Dániában, Finnországban, Írországban és Szlovéniában a legcsekélyebb, ahol a regionális teljesítménykülönbség 2 és 9 százalékpont között alakul.

Az új tagállamokban és az EU-15 tagállamaiban a regionális fejlődési irányvonalak közötti eltérések a fővárosi régiókban megfigyelt dinamikus növekedés miatt jelentősek. Azonban a számok Szlovénia (6 százalékpont) és Lengyelország (14 százalékpont) esetében is rámutatnak arra, hogy a rendelkezésre álló adatok nem erősítik meg azt a feltételezést, miszerint a jelentős regionális növekedésbeli egyenlőtlenségek az új tagállamokra jellemzőek.

Az adatok szerint a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók jelentős előrehaladást tettek. 2000 és 2008 között a romániai Nord-Est- és Sud-Muntenia 11 és 18, a bulgáriai Yuzhen tsentralen pedig 9 százalékpontot dolgozott le lemaradásából az EU-27 átlagához viszonyítva.

Előrehaladás a konvergencia terén

E szakasz azt a kérdést járja körbe, hogy sikerült-e előrehaladást elérni az EU-27 régiói közötti konvergencia terén a 2000 és 2008 közötti nyolcéves periódusban. Az egy főre jutó (PPS-ben kifejezett) GDP regionális konvergenciája különböző módszerekkel mérhető a nemzeti statisztikai intézetek által az Eurostatnak szolgáltatott adatok alapján.

A legegyszerűbb megközelítés a legmagasabb és a legalacsonyabb értékek közötti különbség megállapítása. E módszer szerint a különbség a 2000-es 17,2 szorzóról 2008-ra 13,2-re csökkent. Ennek az egyértelmű konvergenciának a hátterében Bulgária és Románia gyorsabb gazdasági növekedése áll. E módszer azonban csak a szélső értékeket vizsgálja, a régiók közötti változások többségét figyelmen kívül hagyja.

A regionális konvergencia sokkal pontosabb értékelését teszi lehetővé a regionális GDP eloszlása, amelynek értékét az Eurostat 2007 óta számítja az EU-27-re és Horvátországra vonatkozóan (a módszer részletes ismertetését Adatforrások és adatok rendelkezésre állása fejezet „Az egy főre jutó regionális GDP szórása” szakasza tartalmazza). E módszer számításba veszi valamennyi ország NUTS 2 régióinak nemzeti átlagtól való eltérését a regionális népességgel súlyozva. A 2. Grafikon a NUTS 2 régiók szintjén hasonlítja össze a szórási értékeket a 2000 és a 2008 közötti időszakra vonatkozóan. Az országok sorrendje a 2008-as értékek sorrendjét követi. Elsősorban a hanyatló tendencia szembetűnő, vagyis a regionális szórás csökkenése az EU-27 egésze tekintetében. Az egyes országokban megfigyelhető irányvonalak vizsgálata rámutat arra, hogy egyértelmű különbségek vannak a tagállamok egyes csoportjai között. Először is az EU-15 tagállamainak többségében alacsonyabb a szórás az új tagállamokhoz képest. Továbbá az értékek az EU-15 tagállamaiban általában csökkennek, míg némely új tagállamban jelentősen nőnek. Ennek alapján egyértelmű, hogy az új tagállamokban a gazdasági felzárkózási folyamat eddig együtt járt a regionális egyenlőtlenségek növekedésével.

A jelenleg leggyakrabban alkalmazott módszer a régiók osztályozása az EU-27 átlagához viszonyított, egy főre jutó (PPS-ben kifejezett) GDP szerint. Ily módon kiszámítható a virágzó vagy a kevésbé virágzó régiókban élő lakosság aránya, valamint ennek az aránynak az időbeli változása.

Az 1. Tábla szerint egyértelmű előrehaladás tapasztalható a régiók közötti konvergencia terén a 2000 és 2008 közötti nyolcéves időszakban az EU-27 országaiban, Horvátországban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban: 28,1 %-ról 24,4 %-ra csökkent az olyan régióban élő népesség aránya, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 75 %-át. Ugyanakkor 24,3 %-ról 19,4 %-ra csökkent az olyan régióban élő népesség aránya, ahol ez az érték meghaladja a 125 %-ot. Ezek a megoszlás felső és alsó tartományában tapasztalható változások azt eredményezték, hogy a középső tartományban (75–125 % egy főre jutó GDP) található lakosság aránya 47,6 %-ról 56,2 %-ra ugrott. Így 51 millióval több lakos található ebben a tartományban.

A 2000-re és 2008-ra vonatkozó adatok összehasonlításából kiderül, hogy ebben az időszakban nyolc régió lépte át a 75 %-os határt. Közülük kettő Görögországban, továbbá egy-egy Franciaországban, Horvátországban, Lengyelországban, Romániában, Spanyolországban és Szlovéniában található. E régiókban 19,6 millió ember, vagyis a vizsgált 29 ország lakosságának 3,9 %-a él. Ugyanakkor a GDP ismét 75 % alá csökkent egy olasz és egy egyesült királyságbeli régióban, ahol összesen 6 millió ember, vagyis az Európai Unió népességének 1,2 %-a lakik. E két fejleményt figyelembe véve a 2000 és 2008 között lezajlott gazdasági fejlődés eredményeképpen 13,6 millióval nőtt az olyan régióban élő népesség aránya, ahol a GDP meghaladja az EU-27 átlagának 75 %-át.

A részletesebb elemzés szerint továbbá jelentős előrehaladást ért el több olyan régió is, ahol a GDP nem éri el az EU-27 átlagának 50 %-át. 2000 és 2008 között az ilyen régiókban élők száma közel egyharmaddal, vagyis több mint 25 millióval csökkent, tehát a vizsgált 29 ország lakosságának 14,8 %-áról 9,3 %-ára esett vissza. Ugyanakkor csak egy régió (Guyane francia tengerentúli megye) GDP-je csökkent az 50 %-os határ alá.

Továbbá a 2000-ben leggyengébb, a népesség 4,8 %-ának lakóhelyéül szolgáló 10 régiót megvizsgálva kiderül, hogy e csoport jelentős előrehaladást ért el. Az egy főre jutó GDP e régiókban az EU-27 átlagának 22,6 %-áról 36,4 %-ára emelkedett 2000 és 2008 között, ami alapján megállapítható, hogy jelentős felzárkózási folyamat zajlik Bulgáriában és Romániában.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Mi a regionális bruttó hazai termék?

Egy adott régió gazdasági fejlettségének mérőszáma rendszerint a bruttó hazai termék (GDP). E mutató gyakran szolgál a régiók összehasonlításának alapjául.

De pontosan mit is jelent ez, és hogyan teremthető meg az összehasonlíthatóság az eltérő valutát használó és különböző méretű régiók között?

Mérvadó összehasonlítás csak a regionális GDP és az adott régió lakosságának összevetésével készíthető. Ekkor válik jelentőssé a munkavégzés helyének és a lakóhelynek a megkülönböztetése. A GDP a nemzeti vagy regionális határokon belül elért gazdasági teljesítményt méri függetlenül attól, hogy e teljesítmény a rezidens vagy a nem rezidens munkavállalóknak tudható be. Az egy főre jutó GDP használata tehát csak abban az esetben egyértelmű, ha a GDP-t előállító valamennyi munkavállaló az adott régió lakosa.

Az egy főre jutó GDP kiugróan magas lehet a nagyarányú ingázóval rendelkező területeken, különösen olyan gazdasági központokban, mint például London (Egyesült Királyság), Wien (Ausztria), Hamburg (Németország), Praha (Cseh Köztársaság) vagy Luxembourg, és viszonylag alacsony a környező régiókban még akkor is, ha a háztartások elsődleges jövedelme rendkívül magas. Az egy főre jutó regionális GDP ezért nem azonos a regionális elsődleges jövedelemmel.

A regionális GDP kiszámítása az adott ország valutájában történik. Annak érdekében, hogy a GDP az országok között összehasonlíthatóvá váljon, az adott naptári évre vonatkozó hivatalos átlagárfolyamon át kell váltani euróra. Az árfolyamok azonban nem tükrözik az országok árszínvonala közötti valamennyi különbséget. Ennek ellensúlyozása érdekében a GDP-t átváltási tényező, a vásárlóerő-paritás (PPP) használatával egy mesterséges közös valutára, a vásárlóerő-egységre (PPS) kell átszámítani. Ez lehetővé teszi a különböző valuták vásárlóerejének összehasonlítását.

Vásárlóerő-paritás és nemzetközi volumen-összehasonlítás

A GDP-értékek közötti nemzetközi eltérések, amelyek még az átváltási árfolyamok használatával közös valutára történő átváltást követően is fennállnak, nem tulajdoníthatók kizárólag az áruk és szolgáltatások eltérő volumenének. Ehhez jelentősen hozzájárul az árszínvonal tényezője is. Az átváltási árfolyamok a devizapiacokon tapasztalható keresleti és kínálati viszonyokhoz fűződő számos tényezőt tükröznek, például a nemzetközi kereskedelmet, az inflációs előrejelzéseket és a kamatlábak különbözeteit. Nemzetközi összehasonlítás esetében ezért az árfolyamok csak korlátozottan használhatók átváltásra. A pontosabb összehasonlítás érdekében mindenképpen olyan különleges átváltási árfolyamokat kell használni, amelyek kiküszöbölik az országok közötti árszínvonalbeli különbségek hatásait. Ilyen valuta átváltási árfolyam a vásárlóerő-paritás, amely a nemzeti valutában kifejezett gazdasági adatoknak a mesterséges közös pénznemre, a vásárlóerő-egységre (PPS) való átváltására szolgál. A vásárlóerő-paritással ezért a különböző országok GDP-je és az egyéb gazdasági aggregátumai (például bizonyos termékcsoportokra fordított fogyasztási kiadások) átszámíthatók PPS-ben kifejezett, összehasonlítható kiadási volumenre.

Az euró bevezetésének köszönhetően az árak közvetlenül összehasonlíthatóvá váltak az euróövezet országai között. Az euró azonban a nemzeti árszínvonaltól függően eltérő vásárlóerővel rendelkezik az euróövezet országaiban. Ezért továbbra is a vásárlóerő-paritást kell használni az euróövezet tagállamai esetében a PPS-ben kifejezett tiszta teljesítményaggregátumok kiszámításához.

A vásárlóerő-paritás a legegyszerűbb formájában árarányok összessége, amely különböző országok esetében megmutatja egy adott áru vagy szolgáltatás nemzeti valutában kifejezett árai közötti viszonyokat (például egy vekni kenyér Franciaországban 1,87 EUR, Németországban 1,68 EUR, az Egyesült Királyságban 1,45 GBP stb.). Az árak felméréséhez hasonló árukból és szolgáltatásokból álló kosarat használnak. Ezeket úgy választják ki, hogy egy adott termék- vagy szolgáltatásfajtát képviseljenek, figyelembe véve az egyes országok különböző fogyasztási szerkezeteit. A termékszintű, egyszerű árarányokat a termékcsoportokra, majd a teljes fogyasztásra, végül a GDP-re vonatkozó vásárlóerő-paritás formájában összesítik. A vásárlóerő-paritás kiszámításához referenciaérték szükséges, ezért rendszerint egy országot választanak ki és használnak referenciaországként, amelynek értéke 1. Az Európai Unió esetében egyetlen ország kiválasztása nem tűnt helyénvalónak. Emiatt az Európai Unióban a PPS-t használják mesterséges pénzegységként, amellyel a térbeli összehasonlítás során reálértéken kifejezhető a gazdasági aggregátumok volumene.

Sajnos a költségvonzatok miatt a közeljövőben nem nyílik lehetőség a regionális valutaátváltási árfolyamok kiszámítására. Amennyiben rendelkezésre állnának a regionális vásárlóerő-paritásra vonatkozó adatok, akkor a PPS-ben megadott GDP az Unió számos perem- vagy vidéki régiója esetében magasabb lenne, mint a nemzeti vásárlóerő-paritás felhasználásával kiszámított GDP.

A számításhoz euró helyett a PPS használata eltéréseket eredményezhet a régiók rangsorolásában. Például 2008-ban a Östra Mellansverige svéd régió egy főre jutó GDP-je 30 800 EUR volt, ezzel megelőzve Marche olasz régiót, amelynek GDP-je 26 700 EUR volt. PPS-ben számítva azonban Marche az egy főre jutó 26 500 PPS-ével megelőzi Östra Mellansverige 26 200 PPS-ét.

A megoszlás tekintetében az euró helyett a PPS használata kiegyenlítő hatást gyakorol, mivel a rendkívül magas egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók árszintje általában viszonylag magas. Ezáltal az Európai Unió NUTS 2 régióiban az egy főre jutó GDP 85 300 EUR-ról megközelítőleg 79 300 PPS-re esik vissza.

A PPS-ben számított egy főre jutó GDP kulcsfontosságú szerepet játszik annak megállapításában, hogy az adott NUTS 2 régió támogatható-e az Európai Unió strukturális politikája keretében.

Az egy főre jutó regionális GDP szórása

Az Eurostat 2007 óta új, származtatott mutatót számít ki, amely az egy főre jutó regionális GDP és a nemzeti átlag közötti különbséget rögzíti, és lehetővé teszi ennek az értéknek az országok közötti összehasonlítását. E szórási mutatót a NUTS 2 és 3 szintű régiókra vonatkozóan számítják ki. Az Eurostat által használt számadatok a vásárlóerő-egységben (PPS) megadott GDP-n alapulnak.

Adott ország esetében a NUTS 2 szintű régiók GDP-jének D szórása az egy főre jutó regionális és nemzeti GDP abszolút különbségeinek összege a lakosság régióban élő részaránya alapján súlyozva és az egy főre jutó nemzeti GDP százalékában kifejezve:

           n D = 100   1   ∑│ (y_i – Y)│ (p_i/P)         Y  i=1

A fenti egyenletben:

yi az egy főre jutó regionális GDP i régióban;
Y az egy főre jutó GDP nemzeti átlaga;
pi a népesség i régióban;
P az ország lakossága;
n az ország régióinak száma.

Az egy főre jutó GDP szórásának értéke nulla, amennyiben az egy főre jutó regionális GDP értéke az ország vagy gazdasági térség (például az Európai Unió vagy az euróövezet) valamennyi régiójában azonos. Feltéve, hogy az összes többi érték egyenlő, abban az esetben fog növekedni, ha a régiók egy főre jutó GDP-je közötti különbségek nőnek. A 30 %-os érték tehát azt jelenti, hogy adott ország valamennyi régiójának GDP-je a regionális népesség alapján súlyozva átlagosan 30 %-kal tér el a nemzeti értéktől.

Kontextus

A GDP az egyes régiók gazdasági teljesítményének és növekedésének fontos mutatója. Felhasználható az Európai Unió tagállamainak összehasonlítására, továbbá jelentősen hozzájárul egy sor szakpolitika meghatározásához, például annak megállapításához, hogy a tagállamok milyen mértékben járuljanak hozzá az uniós költségvetéshez.

A GDP hároméves átlaga például különösen fontos, mivel annak eldöntéséhez használják, hogy mely régiók részesülhetnek támogatásban az Európai Unió strukturális alapjaiból.