Archive:Bűnügyi statisztika

2020. februárban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. november.

A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

Highlights

2012 és 2017 között 30%-kal csökkent a rablások száma az EU-ban.

2017-ben 4300 szándékos emberölést és 589 000 testi sértést követtek el az Unióban.

Gépjárműlopás (szárazföldi járművek), EU-27, 2008–2017

Ebben a cikkben az európai rendőrségek által nyilvántartásba vett, 2008 és 2017 között elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan mutatunk be adatokat. A bemutatott adatok az Európai Unióra (EU) és az Egyesült Királyságra, valamint részlegesen az EFTA-országokra, a tagjelölt országokra és a potenciális tagjelölt országokra vonatkoznak. Az Egyesült Királyságra vonatkozó adatok lebontva szerepelnek Anglia és Wales, Észak-Írország, valamint Skócia eltérő jogrendszerei miatt.

Full article

2012 és 2017 között a rablások száma 30%-kal csökkent

Az uniós rendőrségek által regisztrált rablások száma 2012 és 2017 között 30,3%-kal, 317 000-re csökkent. Ezzel szemben – amint az az 1. ábrán is látható – 8,8%-os növekedés volt tapasztalható 2008 és 2012 között, amikor a 2008–2017-es időszakon belül a legtöbb rablást regisztrálták. 2016 és 2017 között az Unióban elkövetett összes rablás száma 22 000-rel csökkent, csak Írország, Ciprus, Románia, Szlovénia és Svédország esetében volt némi növekedés (ezekben az országokban összesen 266-tal emelkedett a rablások száma).

1. ábra: Rablás (a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma), EU-27, 2008–2017
(a bűncselekmények száma)
Forrás: Eurostat (crim_off_cat)

A 2. ábra a rendőrség által nyilvántartott rablások számát mutatja a lakosság létszámához viszonyítva (100 000 lakosra jutó bűncselekmények száma). 2017-ben a legmagasabb arány Belgiumban (167), Franciaországban (150), Spanyolországban (144) és Portugáliában (115) volt megfigyelhető, míg a 100 000 lakosra jutó nyilvántartott rablások száma Romániában (16), Észtországban és Csehországban (mindkettő 15), Cipruson (14), Szlovéniában (12), valamint Szlovákiában és Magyarországon (mindkettő 9) volt a legalacsonyabb. Ez az arány az Egyesült Királyságban Anglia és Wales területén volt a legmagasabb (132). Az EFTA-országok közül Svájcban volt a legmagasabb – 21 – a 100 000 lakosra jutó, rendőrség által nyilvántartott rablások száma.

2. ábra: Rablás, 2017
(a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma, 100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (crim_off_cat)

4300 szándékos emberölés az EU-ban 2017-ben

2017-ben az EU-ban mintegy 4300 szándékos emberölést vettek nyilvántartásba (a hollandiai adatok nélkül). Ez 2008 óta 22%-os csökkenést jelent. Az 1. táblázat országonkénti bontásban mutatja be a jelentett adatokat.

1. táblázat: Szándékos emberölés, 2008–2017
(a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma)
Forrás: Eurostat (crim_off_cat)

A 3. ábra a lakosság számához viszonyított szándékos emberölési adatokat mutatja (a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma, 100 000 lakosra). 2017-ben Lettországban (5,6), Litvániában (4,0), Észtországban (2,2) és Máltán (2,0) voltak a legmagasabbak ezek a számadatok, míg a legalacsonyabb értékeket Csehországból és Olaszországból (mindkettő 0,6), valamint Luxemburgból (0,3) jelentették.

3. ábra: Szándékos emberölés, 2017
(a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma, 100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (crim_off_cat)

589 000 testi sértés az EU-ban 2017-ben

2017-ben az EU-ban hozzávetőlegesen 589 000 testi sértést vettek nyilvántartásba a rendőrségek. Amint az a 4. ábrán is látható, 2010 és 2017 között a testi sértések száma általánosságban véve csökkenő tendenciát mutatott. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy a 2016. és 2017. évi uniós összesített adatok részben korábbi számadatokon alapulnak. (Franciaország 2017-re, Magyarország pedig 2016-ra és 2017-re nem jelentett adatokat). Franciaországban a számadatok növekvő tendenciát jeleztek: a 2010. évi 232 000-ről a 2016. évi 243 000-re. Magyarország csökkenésről számolt be: a testi sértések száma 2010-ben 14 600 volt, 2015-ben 12 500.

A rendőrség által nyilvántartásba vett testi sértések száma EU-szerte igen eltérő, még a lakosság méretéhez viszonyítva is. A különböző jogszabályok, valamint az eltérő jelentéstételi arányok és nyilvántartási gyakorlatok befolyásolják az összehasonlításokat. Egyes nemzeti adatok a súlyos testi sértéseken felül például a fenyegetések, a könnyű testi sértések, a halálos kimenetelű testi sértések (emberölés, gyilkosság stb.) vagy a szexuális erőszakok (amely általában külön kategória) számát is magában foglalják.

4. ábra: Testi sértés, EU-27, 2010–2017
(a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma)
Forrás: Eurostat (crim_off_cat)

2017-ben 573 000 gépjárművet loptak el az EU-ban

Az Unióban 2017-ben mintegy 573 000 gépjárműlopást vettek rendőrségi nyilvántartásba, ez a 2008. évi adatokhoz képest 35%-os mérséklődést jelent. Amint azt az 5. ábrán megfigyelhető, 2008 és 2017 között csökkenő tendencia volt jellemző az EU-ban. Írországban, Görögországban, Spanyolországban, Lettországban, Máltán és Romániában azonban 2016 és 2017 között növekedett a gépjárműlopások száma. A Belgiumra, Franciaországra, Luxemburgra és Magyarországra vonatkozó 2017. évi adatok még nem érkeztek meg.

5. ábra: Gépjárműlopás, EU-27, 2008–2017
(a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma)
Forrás: Eurostat (crim_off_cat)

A lakosság nagyságához viszonyított, 100 000 lakosra vetített adatok Luxemburgban (328), Görögországban (269), Olaszországban (257), Svédországban (256), Franciaországban (247) és Csehországban (238) voltak a legmagasabbak (a 2015 és 2017 közötti időszakra jellemző átlag). Az EU-ban a legalacsonyabb számadatokat Szlovákiában és Észtországban (mindkettőben 31), Horvátországban (20), Romániában (15) és Dániában (4) észlelték. Az EFTA-országok közül Izlandon volt a legmagasabb a 100 000 lakosra jutó gépjárműlopások száma: 138.

A számadatok általában magukban foglalják mindazokat az eseteket, amelyekben motorkerékpárokat, személygépkocsikat, autóbuszokat, távolsági autóbuszokat, teherautókat, buldózereket stb. loptak el, a jelentéstételi és nyilvántartási gyakorlatok azonban országonként és évenként eltérnek.

6. ábra: Gépjárműlopás, éves átlag 2015 és 2017 között
(a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma, 100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (crim_off_cat)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Bűnügyi statisztika: táblázatok és ábrák

Adatforrások

A bűnözésre és a büntető igazságszolgáltatási rendszerekre vonatkozó statisztikák forrásai közé tartoznak a rendőrség és más bűnüldöző szervek, az ügyészségek, a bíróságok, a börtönök, az érintett minisztériumok és a statisztikai hivatalok. A nemzeti hatóságok felelősek az Eurostatnak és az Egyesült Nemzeteknek a bűnügyi tendenciákról és az igazságszolgáltatási rendszerek műveleteiről szóló felméréséhez megküldött hivatalos adatokért.

Ez a cikk a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények 2008 és 2017 közötti hivatalos adatain alapul. Az 1950 és 1992 közötti időszakra vonatkozóan összesített, az 1993 és 2007 közötti időszakra vonatkozóan pedig bűncselekményenként részletezett bűnügyi statisztikák állnak rendelkezésre.

Ha az országok olyan új adatokat küldenek, amelyek esetleg eltérnek az online elérhető cikkek – így például e cikk – korábbi változatában szereplő számadatoktól, akkor az Eurostat frissíti az online adatbázist.

Az európai szintű bűnügyi statisztikák szempontjából az az egyik legfontosabb probléma, hogy egyes nemzeti adatok hiányoznak. Az e cikkben szereplő, uniós szinten összesített adatok közül több kiigazítás eredménye az adatok szórványos hiánya miatt. Ha például valamely ország esetében hiányzik egy 2017-es adat, az Eurostat a 2016-os számadatot használja az adott ország és bűncselekmény esetében. Egyes különleges esetekben az előző és a következő év átlaga kerül figyelembevételre. A hiányzó adatok kezelésének egy másik módszere a hároméves átlagok összehasonlítása. Egyes bűncselekmények esetében túl sok adat hiányzik. Az online adatbázis az Eurostatnak jelentett számadatokat tartalmazza (kiigazítás nélkül).

A szándékos emberöléssel és a szexuális erőszakkal kapcsolatban további adatok állnak rendelkezésre az áldozatokról, a gyanúsítottakról, a büntetőeljárásokról, az ítéletekről és a fogvatartottakról.

Az ENSZ egyik honlapján az emberölésekre vonatkozó nemzetközi statisztikák találhatók.

Háttér

A bűnügyi statisztikákat az uniós intézmények, a nemzeti hatóságok, a média, a politikusok, a szervezetek és a nagyközönség használják. A bűnügyi statisztikákra vonatkozó nemzetközi előírások csak bizonyos bűncselekményekre terjednek ki. Minden állam maga határozza meg a büntetőjogát, a bűncselekményeket, a jogi eljárásokat és a szankciókat, valamint a hivatalos bűnügyi statisztikákra vonatkozó előírásokat. Ennek következtében a nemzeti bűnügyi statisztikák gyakran kevésbé összehasonlíthatók, mint a nemzetközi előírások szerinti statisztikák.

Jóllehet büntetőjoguk különböző, az európai országok között számos hasonlóság van. A közérdek és a politikai érdek mellett ez az oka az egész EU-ra kiterjedő bűnügyi statisztikák gyűjtésének. Az elmúlt évtizedben az uniós intézmények, a nemzeti hatóságok és az ENSZ együttműködtek az európai bűnügyi statisztikák javítása érdekében. Jelentős minőségi javulást hozott a bűncselekmények közös osztályozásának alkalmazása.

A hivatalos bűnügyi statisztikák főképp azt tükrözik, hogy a hatóságok hogyan tartják nyilván és kezelik az ügyeket. A számadatokat a nemzeti hatóságok, például a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok és a fegyintézetek gyűjtik. Ezek közül a rendőrségi adatok nyújtják a legtágabb képet, mivel magukban foglalják a nyilvántartásba vett bűncselekményeket, függetlenül attól, hogy az ügy bíróság elé került-e. Azonban még a rendőrségi nyilvántartások sem mérik a bűncselekmények teljes számát. Egyszerűen fogalmazva, a bűncselekmények teljes száma a bejelentett és a be nem jelentett esetek összegének a tévesen bejelentett esetekkel csökkentett száma lenne. Joggal feltételezhető, hogy magas azon bűncselekmények bejelentésének aránya, amelyek esetében a biztosítási kárigény alátámasztásához rendőrség általi nyilvántartásba vételre van szükség (ilyenek például a gépjárműlopás és a betörés).