Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

2019. április 23-án kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. július.

Highlights

Az EU-28 vonatkozásában a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2017-es 1,0%-ról 2018-ra 0,6%-ra csökkent, ami a rendelkezésre álló idősorban valaha mért legalacsonyabb érték.

A GDP-arányos államadóság a 2017. év végi 81,7 %-ról 2018 végére 80,0 %-ra csökkent az EU-28-ban.

2018 végén az államadósság Észtországban volt a legkisebb (8,4%), és Görögországban a legmagasabb (181,1%).

Államadósság, 2018

Ez a cikk a kulcsfontosságú kormányzati pénzügyi statisztikák alakulását mutatja be az Európai Unióban (EU) és az euróövezetben (EA-19). Ezen belül a költségvetési (államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és az államháztartási kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adóbevételekkel és társadalombiztosítási járulékokkal foglalkozik.

Full article

Bevezetés

A kormányzati pénzügyi statisztika az uniós gazdaságok állapotának értékelése szempontjából kulcsfontosságú mutatókat tartalmaz. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma (SGP) keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át, államadóssága pedig a GDP 60%-át. Ha a tagállam nem tartja be ezeket a határértékeket, az Unió megindítja az úgynevezett túlzotthiány-eljárást (EDP). Ennek keretében az érintett tagállam számos lépéssel – többek között szankciók alkalmazásával – ösztönözhető arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek jelentik a gazdasági és monetáris unióban (GMU) való részvétel, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozás feltételét is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások legutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaz.

2018-ban az EU-28 és az euróövezet (EA-19) költségvetési hiánya (az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt csökkent 2017-hez képest. Eközben csökkenés volt tapasztalható az államadósság GDP-hez viszonyított arányában is.

Költségvetési többlet/hiány

Az EU-28 vonatkozásában a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2017-es 1,0%-ról 2018-ra 0,6%-ra, az EA-19-ben pedig 1,0%-ról 0,5%-ra csökkent. Az EU-28 vonatkozásában ez volt a rendelkezésre álló idősorban valaha mért legalacsonyabb érték, míg az EA-19 tekintetében a hiány a 2000-ben és 2007-ben mérthez volt hasonló. 2018-ban 13 uniós tagállam ért el költségvetési többletet: Luxemburg (+2,4%), Málta és Bulgária (mindkettő +2,0%), Németország (+1,7%), Hollandia (+1,5%), Görögország (+1,1%), Csehország és Svédország (mindkettő + 0,9%), Litvánia és Szlovénia (mindkettő +0,7%), Dánia (+0,5%), Horvátország (+0,2%) és Ausztria (+0,1%). Írországban pontosan egyensúlyban volt az államháztartási mérleg.

A GDP 3%-át meg nem haladó költségvetési hiányt 12 tagállam regisztrált 2018-ban: Belgium, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Magyarország, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Finnország és az Egyesült Királyság.

A legkisebb GDP-arányos hiányt Lengyelország (0,4%), Portugália (0,5%) és Észtország (0,6%) jelentette.

A hiány két tagállamban volt a GDP 3%-a vagy annál magasabb: Cipruson (4,8%) és Romániában (3,0%) (lásd az 1. ábrát). A 2018-as magas ciprusi deficit főleg a Cyprus Cooperative Bank Ltd szerkezetátalakítása okozta hatásnak tudható be – a bank egészséges részei eladásának és ezt követően a megmaradt vagyonkezelő szervezet államháztartásba történő integrálásának.

1. ábra: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2017 és 2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tec00127) és (tsdde410)

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2015–2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tec00127) és (tsdde410)

A GDP-arányos államháztartási egyenleg 2018-ban 18 uniós tagállamban javult 2017-hez képest: a legnagyobb (a GDP 1 százalékpontját meghaladó) javulást az egyenlegben Portugália (a GDP +2,5 százalékpontja), Lengyelország (+1,2 százalékpont) és Luxemburg (+1,0 százalékpont) érte el. Ausztriában a hiány többletre, Írországban a hiány egyensúlyi helyzetre, Szlovéniában pedig az egyensúlyi helyzet többletre változott 2017-ről 2018-ra. Bulgáriában, Németországban, Görögországban, Litvániában, Luxemburgban és Hollandiában nőtt a többlet 2017-hez képest.

Ezzel szemben Ciprus a 2017. évi többlet után 2018-ban deficites lett. Észtországban, Lettországban és Romániában nőtt a hiány 2017-hez képest. 2017 és 2018 között Magyarországon változatlan maradt a deficit nagysága, míg Csehországban, Dániában, Horvátországban, Máltán és Svédországban csökkent a többlet.

Államadósság

Az EU-28 vonatkozásában az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2017. év végi 81,7%-ról 2018 végére 80,0%-ra csökkent, az euróövezetben pedig 87,1%-ról 85,1%-ra mérséklődött (lásd a 2. ábrát).

Összesen 14 uniós tagállam államadóssága haladta meg a GDP 60%-át 2018 végén: a legmagasabb Görögországban volt (181,1%), őt követi Olaszország (132,2%), Portugália (121,5%), Ciprus (102,5%), Belgium (102,0%), Franciaország (98,4%) és Spanyolország (97,1%).

A GDP-arányos államadósság Észtországban (8,4%), Luxemburgban (21,4%), Bulgáriában (22,6%), Csehországban (32,7%), Dániában (34,1%) és Litvániában (34,2%) volt a legalacsonyabb.

2. ábra: Államadósság, 2017 és 2018
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tsdde410)

2017 vége és 2018 vége között az államadósság GDP-hez viszonyított aránya három uniós tagállam esetében nőtt, miközben 24 tagállamban csökkent, leginkább Litvánia (–5,2 százalékpont), Hollandia (–4,5 százalékpont), Ausztria (–4,4 százalékpont) Málta (–4,2 százalékpont) és Lettország (–4,0 százalékpont) esetében.

Franciaország GDP-arányos államadóssága változatlan maradt ugyanebben az időszakban.

Ezzel szemben Ciprus (6,8%), Görögország (5,0%) és Olaszország (0,8%) GDP-arányos államadóssága növekedett 2017 végétől 2018 végéig.

Államháztartási bevételek és kiadások

Az államháztartás gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. 2018-ban az EU-28 területén az államháztartási összbevétel a GDP 45,0%-át tette ki (a 2017-es 44,8%-hoz képest nőtt), az összkiadás pedig a GDP 45,6 %-ának felelt meg (a 2017-es 45,8%-hoz képest csökkent). Az EA-19 esetében az államháztartási összkiadás a GDP 46,8%-át tette ki (a 2017-es 47,0%-hoz képest csökkent), az összbevétel pedig a GDP 46,3%-ának felelt meg (a 2017-es 46,1%-hoz képest nőtt) 2018-ban – lásd a 3. ábrát.

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2008–2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

A GDP arányában mért államháztartási összkiadás mind az EU-28, mind az euróövezet tekintetében 2008 és 2009 között gyorsan növekedett, és 2009-ben az EU-28-ban elérte a GDP 50,0%-át, az euróövezetben pedig a GDP 50,7%-át. Ezt követően 2009 és 2011 között a GDP arányában mért összkiadás mindkét terület tekintetében csökkent, 2012-ben nőtt, majd 2018-ig ismét csökkent (kivéve az euróövezeti aggregátum csekély növekedését 2012 és 2013 között).

Abszolút értékben mérve az államháztartási összkiadás az Európai Unióban és az euróövezetben egyaránt viszonylag lassú növekedést mutatott a 2008 és 2018 közötti időszakban (leszámítva az euróövezetben 2010–2011-ben mért kisebb csökkenést; lásd a 4. ábrát). A bevételek az EU-28-ban és az EA-19-ben is valamivel gyorsabban emelkedtek a kiadásoknál 2010 és 2018 között, ami a hiány csökkenéséhez vezetett.

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2008–2018
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

2010 és 2018 között az EU-28 államháztartási kiadásai összesen 846 milliárd EUR-val, bevételei pedig 1568 milliárd EUR-val emelkedtek. 2017 és 2018 között az államháztartási kiadások 202 milliárd EUR-val nőttek, míg a bevételek 257 milliárd EUR-val emelkedtek. Az EA-19 államháztartási kiadásai 2010 és 2018 között 590 milliárd EUR-val, bevételei pedig 1122 milliárd EUR-val emelkedtek.

Az államháztartási kiadások és bevételek szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az uniós tagállamok között (lásd az 5. ábrát). 2018-ban az uniós tagállamok közül Franciaország, Finnország, Belgium, Dánia és Svédország rendelkezett GDP-arányosan a legmagasabb (100% feletti) összesített államháztartási kiadással és bevétellel; Norvégiában ugyancsak 100% fölött volt ez az arány. 2018 vonatkozásában hét tagállam — Írország, Románia, Litvánia, Bulgária, Málta, Lettország és Észtország — számolt be viszonylag alacsony (a GDP 80%-át el nem érő) összesített arányról.

5. ábra: Államháztartási bevétel és kiadás, 2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az államháztartási összbevétel fő elemeit az EU-28 tekintetében az adók és a nettó társadalombiztosítási járulékok jelentik (lásd a 6. ábrát). 2018-ban az EU-28 esetében az összbevétel 59,8%-át – az euróövezetben (EA-19) 56,8%-át – az adók, míg 29,6%-át – az euróövezetben 32,8%-át – a társadalombiztosítási járulékok tették ki. A piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás és a nem piaci kibocsátásért fizetett összegek (értékesítés/díjak és saját előállítású állóeszköz-felhalmozás) az EU-28-ban az összbevétel 6,8%-át, az euróövezetben pedig az összbevétel 6,9%-át tették ki. A tulajdonból származó jövedelem (főleg kamat, osztalék és bérleti díj) az EU-28 összbevételének 1,7%-át, az EA-19 összbevételének pedig 1,5%-át tette ki.

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2018
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

A bevételek szerkezete tekintetében jelentős különbség mutatkozott az egyes uniós tagállamok között. 2018-ban például az adók az államháztartási bevételek kevesebb mint 50%-át tették ki Szlovákiában, Romániában, Csehországban és Litvániában, ezzel szemben 87,5%-át Dániában és 81,1%-át Svédországban.

A bevételek között a nettó társadalombiztosítási járulékok a legnagyobb arányt Csehországban, Litvániában (mindkettő esetében az összbevétel 37,7%-a 2018-ban), Szlovákiában (37,1%) és Németországban (37,0%) képviselték, míg a legkisebbet Dániában (1,7%), Svédországban (6,6%), illetve Izlandon (8,2%).

A tulajdonból származó jövedelem aránya Norvégiában volt a legmagasabb (23,0%) (lásd a 7. ábrát).

7. ábra: Az államháztartási bevétel fő elemei, 2018
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az EU-28 területén az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát a készpénzben vagy természetben nyújtott szociális transzferek formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte 2018-ban (lásd a 8. és a 9. ábrát). A szociális transzferek (a társadalmi juttatások és a természetbeni társadalmi transzferek – megvásárolt, termelt piaci javak és szolgáltatások) az EU-28-ban az összkiadás 44,8%-át, az euróövezetben pedig 47,6%-át képviselték. A munkavállalói jövedelem az EU-28 esetében az államháztartási kiadások 21,7%-át, az euróövezetben pedig 21,0%-át tette ki. A folyó termelőfelhasználás az EU-28-ban az államháztartási kiadások 12,7%-át, az euróövezetben pedig 11,0%-át tette ki. A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-28-ban az államháztartási kiadások 4,1%-át, az euróövezetben 3,9%-át adta. A bruttó állóeszköz felhalmozás (főleg a beruházás) az EU-28 területén az államháztartási kiadások 6,3%-át, az euróövezetben pedig 5,7%-át tette ki.

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2018
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

9. ábra: Az államháztartási kiadás fő elemei, 2018
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az államháztartási bevételek fő típusai a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, termelési és importadók, és a nettó társadalombiztosítási járulékok. 2018-ban az EU-28 országaiban a termelési és importadók a GDP 13,4%-át, a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók a GDP 13,2%-át, a nettó társadalombiztosítási járulékok pedig a GDP 13,3%-át tették ki. A GDP-hez viszonyítva a termelési és importadókból származó bevétel az EU-28-ban a 2009 és 2014 közötti időszakban nőtt, részaránya 1,0 százalékpontos emelkedést mutatott (lásd a 10. ábrát). 2014 és 2018 között a termelési és importadók GDP-hez viszonyított aránya stabil maradt. A folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók GDP-hez viszonyított aránya a GDP 12,1%-ával mélypontot ért el 2009-ben és 2010-ben, majd 2018-ban a GDP 13,2%-ára emelkedett. A nettó társadalombiztosítási járulékok részaránya 2015 és 2018 között a GDP 13,1%-áról 13,3%-ára emelkedett.

10. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, EU-28, 2008–2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az adóbevételek szerkezete tekintetében 2018-ban jelentős volt a különbség az uniós tagállamok körében (lásd a 11. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, jellemzően nagyobb adóbevételre tettek szert (a GDP-hez viszonyítva). 2018-ban például az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriáiból származó bevétel GDP-hez viszonyított aránya Franciaországban volt a legmagasabb (47,8 %), őt Dánia követte (46,1%). Ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya három tagállamban – Írországban, Romániában és Bulgáriában – nem érte el a 30%-ot.

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, 2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

A táblázatok és ábrák forrásadatai

Kormányzati pénzügyi statisztika tables and figures (angol nyelven)

Adatforrások

A túlzotthiány-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett az Eurostat az (angolul) adattovábbítási program keretében részletesebb adatokat gyűjt az államháztartási statisztikákra vonatkozóan, és ennek kapcsán a tagállamoktól megkapja a nemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani. A negyedéves pénzügyi és nem pénzügyi számlákról, valamint a negyedéves bruttó államadósságról évente négyszer adnak jelentést.

Az e cikkben szereplő adatok az államháztartás főbb mutatóit tükrözik, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 2010) alapján történik.

Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével/hitelnyújtásával, amely egyúttal az államháztartási nem pénzügyi számlák egyik egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartás magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása (ESA 2010, 2.111. pont). Az államháztartás négy alszektorból áll: központi kormányzat, tartományi kormányzat (adott esetben), helyi önkormányzat és társadalombiztosítási alapok (adott esetben).

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a túlzotthiány-eljárás céljából bejelentett nettó kormányzati hitelfelvétel/hitelnyújtás GDP-hez viszonyított értéke. A túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartás év végén készpénzben, betétekben, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban és hitelekben fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási járulékokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 2010 az államháztartási bevétel fogalmát egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, nem piaci kibocsátás ellenében teljesített kifizetések, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, nettó társadalombiztosítási járulékok, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a társadalmi juttatások (társadalmi juttatások és a kormányzat által megvásárolt piaci termelési célú természetbeni társadalmi transzferek), az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 2010 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalói jövedelem, egyéb termelési adók, támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, társadalmi juttatások (a természetbeni társadalmi transzferek kivételével), természetbeni társadalmi transzferek – megvásárolt, termelt piaci javak és szolgáltatások, egyéb folyó transzferek, nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció, tőketranszferek és nem termelt eszközöket érintő tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira vonatkozóan az ESA 2010 keretében közölt államháztartási adatokat bizonyos nemzetiszámla-ügyletek tekintetében konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Ezen ügyletek kapcsán az alszektorokra vonatkozó adatokat az egyes alszektorokon belül konszolidálni kell, az alszektorok között azonban nem. Így a szektorszintű adatok összegének meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – és következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási járulékok a központi, tartományi kormányzatok és helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, ideértve a kötelező jellegű, a kormányzat által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt, ellentételezés nélküli befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező, ellentételezés nélküli befizetéseket, amelyeket a kormányzat vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
nettó társadalombiztosítási járulékok, ideértve valamennyi munkáltató és háztartás tényleges társadalombiztosítási járulékait, azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett szociális ellátások ellentételét jelentik, valamint két további imputált tételt (a háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékait és a társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjait).

Háttér

A 2007–2008-as globális gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései arra törekszenek, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését nagy vonalakban összehangolják. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy a tagállamok olyan szakpolitikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60%-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági kormányzása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

A tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaik keretében szolgáltatnak információkat, míg a többi tagállam konvergenciaprogramok formájában nyújt tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a szakpolitikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell előírni.