Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

2016. április 21-i adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. július. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. ábra: Államháztartási egyenleg, 2014 és 2015 (¹)
(az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele vagy hitelnyújtása a GDP százalékában)
Forrás: Eurostat (tec00127)

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2012–2015 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tec00127) és (tsdde410)

2. ábra: Államadósság, 2014 és 2015 (¹)
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tsdde410)

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2005–2015 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2005–15 (¹)
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

5. ábra: Államháztartási bevétel és kiadás, 2015 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2015 (¹)
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

7. ábra: Az államháztartási bevétel fő elemei, 2015 (¹)
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2015 (¹)
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

9. ábra: Az államháztartási kiadás fő elemei, 2015 (¹)
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

10. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, EU-28, 2005–15 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, 2015 (¹)
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Ez a cikk azt mutatja be, hogyan alakultak a kulcsfontosságú kormányzati pénzügyi mutatók az Európai Unió (EU) és az euróövezetben. Ezen belül a költségvetési (az államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és az államháztartási kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adóbevételekkel és társadalombiztosítási járulékokkalfoglalkozik.

Ez a statisztika kulcsfontosságú mutató az uniós tagállamok gazdasági helyzetének felméréséhez. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma (SGP) keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP), 3 %-át, államadóssága pedig a GDP 60 %-át. Ha a tagállam nem tartja be ezeket a határértékeket, az Unió megindítja az úgynevezett túlzotthiány-eljárásttúlzotthiány-eljárást (EDP). Ennek keretében számos lépéssel – többek között szankciók alkalmazásával – ösztönözhető az érintett tagállam arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek jelentik agazdasági és monetáris unióban (GMU) való részvétel, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozás feltételét is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatásoklegutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaz.

Főbb statisztikai eredmények

2015-ben az EU-28 és az euróövezet (EA-19) költségvetési hiánya (az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt csökkent 2014-hez képest, miközben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya is csökkent.

Költségvetési hiány

Az EU-28 vonatkozásában a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2014-es 3,0 %-ról 2015-re 2,4 %-ra, az euróövezetben pedig 2,6 %-ról 2,1 %-ra csökkent. 2015-ben három tagállam – Észtország, Luxemburg és Németország – költségvetése mutatott többletet. Svédország mérlegében nem szerepelt se többlet, se hiány (0,0 %). Emellett további 17 uniós tagállam, név szerint Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Románia és Szlovénia költségvetési hiánya is a GDP 3,0 %-a alatt volt 2015-ben(lásd az 1. ábrát).

A szlovák deficit éppen a GDP 3,0 %-a volt 2015-ben. 2015-ben hat tagállamban haladta meg a hiány a 3 %-os mértéket: Görögország (7,2 %), Spanyolország (5,1 %), az Egyesült Királyság, Portugália (mindkettő esetében 4,4 %), Franciaország (3,5 %) és Horvátország (3,2 %) esetében. A GDP 3,0 %-át meghaladó költségvetési hiánnyal rendelkező 6 tagállam mindegyikében az előző három évben, vagyis az 1. táblázatban bemutatott teljes beszámolási időszak során mindvégig 3,0 % felett volt a hiány.

A GDP-arányos költségvetési hiány 21 uniós tagállamban csökkent 2015-ben 2014-hez képest. Svédországban a 2014. évi hiány 2015-ben egyensúlyra változott. Németországban 2015-ben enyhén emelkedett a többlet 2014-hez képest. Luxemburgban és Észtországban 2015-ben alacsonyabb volt a többlet, mint 2014-ben. Dániának 2014-ben többlete, 2015-ben pedig hiánya volt. A fennmaradó két tagállamban, Görögországban és Szlovákiában 2015-ben nagyobb volt a hiány, mint 2014-ben.

Államadósság

Az EU-28 vonatkozásában az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2014. év végi 86,8 %-ról 2015 végére 85,2 %-ra csökkent, az euróövezetben pedig 92,0 %-ról 90,7 %-ra mérséklődött (lásd a 2. ábrát). Összesen 17 uniós tagállam államadóssága haladta meg a GDP 60 %-át 2015-ben. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2015 végén Görögországban (176,9 %), Olaszországban (132,7 %), Portugáliában (129,0 %), Cipruson (108,9 %) és Belgiumban (106,0 %) volt a legmagasabb, és Észtországban (9,7 %), Luxemburgban (21,4 %) és Bulgáriában (26,7 %) volt a legalacsonyabb.

2015-ben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 10 uniós tagállam esetében nőtt 2014-hez képest, miközben 18 tagállam – leginkább Írország (GDP 13,7 százalékpont), Dánia ( GDP 4,6 százalékpont) és Lettország (GDP 4,4 százalékpont) – esetében csökkent. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2014-hez képest 2015-ben Finnországban (3,8 százalékpont), Szlovéniában (2,2 százalékpont) és Litvániában (2,0 százalékpont) nőtt a legnagyobb mértékben.

Államháztartási bevételek és kiadások

Az államháztartás gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. Az EU-28 területén az államháztartási összbevétel a GDP 45,0 %-át tette ki (a 2014-es 45,2 %-hoz képest csökkent), az összkiadás pedig a GDP 47,4 %-nak felelt meg (a 2014-es 48,2 %-hoz képest csökkent 2015-ben). Az EA-19 esetében az államháztartási összkiadások a GDP 48,6 %-át tették ki (a 2014-es 49,3 %-hoz képest csökkentek, az összbevétel pedig a GDP 46,6 %-nak felelt meg (a 2014-es 46,8 %-hoz képest csökkent 2015-ben) — lásd a 3. ábrát.

A GDP arányában mért államháztartási összkiadás 2004 és 2007 között mind az EU-28, mind az EA-19 tekintetében csökkent, majd 2007 és 2009 között gyorsan növekedve 2009-ben az EU-28-ban elérte a GDP 50,3 %-át, az EA-19-ben pedig a GDP 50,7 %-át. Ezt követően 2009 és 2011 között az összkiadás mindkét országcsoport tekintetében csökkent, 2012-ben nőtt, majd 2015-ig ismét enyhén csökkent.

Abszolút értékben mérve az államháztartási összkiadás az Európai Unióban és az euróövezetben egyaránt lassú növekedést mutatott a 2005 és 2015 közötti időszakban (leszámítva az euróövezetben 2010–2011-ben mért kisebb csökkenést; lásd a 4. ábrát). A bevételek 2009 és 2015 között egyenletesebben emelkedtek, ami a hiány csökkenéséhez vezetett. 2008 és 2009 között azonban az államháztartási bevételek mindkét országcsoport esetében visszaestek.

2009 és 2015 között az EU-28 államháztartási kiadásai összesen 776 milliárd EUR-val, bevételei pedig 1 244 milliárd EUR-val emelkedtek. Ugyanebben az időszakban az EA-19 államháztartási kiadásai 358 milliárd -valbevételei pedig 724 milliárd EUR -val emelkedtek.

Az államháztartási kiadások és bevételek szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az uniós tagállamok között (lásd az 5. ábrát). 2015-ben az uniós tagállamok közül Finnország, Franciaország, Dánia, Belgium, Görögország, Ausztria és Svédország rendelkezett a legmagasabb (100 % feletti) GDP-hez viszonyított, összesített államháztartási kiadással és bevétellel; Norvégiában ugyancsak 100 % fölött volt ez az arány. 2015-ben hét tagállam — Írország, Litvánia, Románia, Lettország, Bulgária, Ciprus és Észtország — számolt be viszonylag alacsony összesített arányról (nem érte el a GDP 80 %-át). Hasonló volt a helyzet Svájcban is.

Az államháztartási összbevétel fő elemeit az EU-28 tekintetében az adók és a nettó társadalombiztosítási járulékok jelentik (lásd a 6. ábrát). 2015-ben az EU-28 esetében az összbevétel 59,2 %-át – az euróövezetben (EA-19) 55,9 %-át – az adók, míg 29,4 %-át – az euróövezetben 33,0 %-át – a társadalombiztosítási járulékok tették ki. A piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás és a nem piaci kibocsátásért fizetett összegek (értékesítés/ díjak és saját előállítású állóeszköz-felhalmozás) az EU-ban az összbevétel 6,9 %-át, az euróövezetben pedig az összbevétel 7,0 %-át tették ki. A tulajdonból származó jövedelem (főleg kamat, osztalék és bérleti díj) az EU-28 összbevételének 2,0 %-át, az EA-19 összbevételének pedig 1,8 %-át tette ki.

A bevételek szerkezete tekintetében jelentős különbség mutatkozott az egyes uniós tagállamok között. 2015-ban például az adók az államháztartási bevételek kevesebb mint 50 %-át tették ki Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Szlovéniában és Litvániában, ezzel szemben 87,2%-át Dániában és 80 %-át Svédországban (lásd a 7. ábrát).

Az EU-28 tekintetében az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát a készpénzben vagy természetben nyújtott szociális transzferek formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte 2015-ben (lásd a 8. és a 9. ábrát). A szociális transzferek (a szociális juttatások és a piaci termelési célú, vásárolt természetbeni szociális transzferek) az EU-28-ban az összkiadás 43,6 %-át, az euróövezetben pedig 47,2 %-át képviselték. A munkavállalók javadalmazása az EU-28 esetében az államháztartási kiadások 21,4 %-át, az euróövezetben pedig 20,9 %-át tette ki. A folyó termelőfelhasználás az EU-28-ban az államháztartási kiadások 13,7 %-át, az euróövezetben pedig 10,8 %-át tette ki. A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-28-ban az államháztartási kiadások 4,8 %-át, az euróövezetben pedig 5,0 %-át adta. A bruttó állóeszköz-felhalmozás (főleg beruházás) az EU-28 területén az államháztartási kiadások 6,2 %-át, az euróövezetben pedig 5,6 %-át tette ki.

Az államháztartási bevételek fő típusai a folyó jövedelem- vagyon- és egyéb adók, stb., termelési és importadók, és a nettó társadalombiztosítási járulékok. 2015-ben az EU-28 országaiban a termelési és importadók a GDP 13,5 %-át, a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók a GDP 12,9 %-át, a nettó társadalombiztosítási járulékok pedig a GDP 13,3 %-át tették ki. Ezen adók relatív GDP-részaránya az EU-28-ban a 2010 és 2015 közötti időszakban nőtt; a legnagyobb mértékű növekedés a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók esetében volt tapasztalható (lásd a 10. ábrát). A gazdasági és pénzügyi válság során azonban ugyanebben a kategóriában volt a legnagyobb a visszaesés is. Ezzel szemben a nettó társadalombiztosítási járulékokból származó bevétel a válság idején megnövekedett, és az utóbbi években viszonylag stabil volt.

2009 és 2015 között a termelési és importadók a GDP 1 százalékpontjával növekedtek, miközben a folyó jövedelem- és vagyonadók stb. a GDP 0,8 százalékpontjával emelkedtek a 2010 és 2015 közötti időszakban. 2013 és 2015 között a nettó társadalombiztosítási járulékok a GDP 0,2 százalékpontjával csökkentek.

Az adóbevételek szerkezete tekintetében jelentős volt a különbség az uniós tagállamok körében 2015-ban (lásd a 11. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, jellemzően nagyobb adóbevételeket szedtek be (a GDP-hez viszonyítva). 2015-ben például az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriáiból származó bevétel GDP-hez viszonyított aránya Dániában volt a legmagasabb (47,4 %), Franciaország és Belgium pedig szorosan követte (47,2 %, illetve 46,1 % ). Ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya öt tagállamban – Romániában, Írországban, Bulgáriában, Lettországban és Litvániában –, valamint Svájcban nem érte el a 30 %-ot.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A túlzottdeficit-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett azGlossary:Eurostat az adattovábbítási program] keretében részletesebb adatokat gyűjt az államháztartásra vonatkozóan, és ennek kapcsán a tagállamoktól megkapja anemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani.

Az e cikkben szereplő adatok az államháztartás főbb mutatóit tükrözik, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 2010) alapján történik.

Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével/hitelnyújtásával, amely egyúttal az államháztartási nem pénzügyi számlák egyik egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartás magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása (ESA 2010, 2.111. pont). Az államháztartás négy alszektorból áll: központi kormányzat, tartományi kormányzat (ha létezik ilyen), helyi önkormányzat és társadalombiztosítási alapok (ha léteznek ilyenek).

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a túlzottdeficit-eljárás céljából bejelentett nettó kormányzati hitelfelvétel/hitelnyújtás GDP-hez viszonyított értéke. A túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartás év végén készpénzben, betétekben, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban és hitelekben fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási járulékokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 2010 az államháztartási bevétel fogalmát egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, nem piaci kibocsátás ellenében teljesített kifizetések, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, nettó társadalombiztosítási járulékok, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a szociális juttatások (szociális ellátások és a kormány, illetve a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által vásárolt, piaci termelési célú természetbeni szociális transzferek), az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 2010 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalók jövedelme, egyéb termelési adók, támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, társadalmi juttatások (a természetbeni szociális transzferek kivételével), természetbeni társadalmi transzferek - vásárolt termelt piaci javak és szolgáltatások, egyéb folyó transzferek, nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció, tőketranszferek és nem termelt eszközöket érintő tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira vonatkozóan az ESA 2010 keretében közölt államháztartási adatokat bizonyos nemzetiszámla-ügyletek tekintetében konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Ezen ügyletek kapcsán az alszektorokra vonatkozó adatokat az egyes alszektorokon belül konszolidálni kell, az alszektorok között azonban nem. Így a szektorszintű adatok összegének meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – és következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási járulékok a központi, tartományi és helyi kormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, ideértve a kötelező jellegű, a kormányzat által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt, ellentételezés nélküli befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező, ellentételezés nélküli befizetéseket, amelyeket a kormányzat vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
nettó társadalombiztosítási járulékok, ideértve valamennyi munkáltató és munkavállaló tényleges társadalombiztosítási járulékait, azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett társadalmi juttatások ellentételét jelentik, valamint két további imputált tételt (a háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékait és a társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjait).

Háttér

A gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései arra törekszenek, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését nagy vonalakban összehangolják. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy a tagállamok olyan szakpolitikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3 %-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60 %-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági irányítása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

A tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaik keretében szolgáltatnak információkat, míg a többi tagállam konvergenciaprogramok formájában nyújt tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a politikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell előírni.