Archive:Regionális GDP

2014. márciusi adatok. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis. A cikk tervezett következő frissítése: 2015. június.

A térképek interaktívan böngészhetők az Eurostat Statisztikai Atlasz használatával (lásd a Felhasználói kézikönyvet).

E szócikk az Eurostat regionális évkönyve alapján készített szócikkek gyűjteményébe tartozik. Regionális elemzést nyújt az Európai Unión (EU) belüli gazdasági fejleményekről. Elsősorban a gazdasági fejlődés és növekedés vizsgálatához használt egyik legfőbb mérőszám, a bruttó hazai termék (GDP) elemzését veszi alapul. Emellett tájékoztatást nyújt a regionális munkatermelékenységről és jövedelemeloszlásról is.

A gazdasági számlák lényeges információkkal szolgálnak a gazdaság regionális elemzéséhez. E statisztikákat a kiadások elosztásához is felhasználják az Európai Unió kohéziós politikája keretében (további részletekért lásd a „Kohéziós politika — összhang az Európa 2020 stratégiával” részt a bevezető szócikkben). A kohéziós politika ugyan az Unió minden régiójára vonatkozik, azonban a strukturális alapok nagy részét azok a NUTS 2 szintű régiók kapják, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-28 átlagának 75 %-át (az Unió a Kohéziós Alap támogatásait a 2007 és 2009 közötti hároméves időszak egy főre jutó átlag-GDP-jére tekintettel hozott döntés alapján ítéli oda).

Főbb statisztikai eredmények

Az európai régiók közötti gazdasági különbségek a gazdasági és pénzügyi válság kitöréséig folyamatosan csökkentek, mivel a konvergenciafolyamatnak köszönhetően a „szegényebb” régiók általában véve egyre inkább megközelítették a „gazdagabb” régiók szintjét. A gazdasági és pénzügyi válság azonban sok régiót súlyosan érintett, a válság utáni időszakban pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az egyenlőtlenségek folyamatosan erősödnek, különösen a válsággal leginkább sújtott területeken.

E szócikk a regionális gazdasági számlák statisztikáit általában véve NUTS 2 szintű bontásban, a 2011-ig terjedő időszakra vonatkozóan mutatja be, az egy főre jutó GDP-ről pedig a részletesebb NUTS 3 szinten tájékoztat. Svájcról csak nemzeti szintű adatok, a négy francia tengerentúli régióról pedig becslések állnak rendelkezésre.

Egy főre jutó regionális GDP

A GDP egy régió, ország vagy országcsoport teljes gazdasági aktivitásának mérőszáma, amelyet széles körben használnak a gazdasági teljesítmény és ciklusok (például recessziók, élénkülések, fellendülések) elemzésére. A GDP-t először nemzeti valutában számítják ki, majd átváltják vásárlóerő-paritás (PPP) segítségével, amely figyelembe veszi a tagállamok árszínvonalának különbségeit, így érdemibb összehasonlítást tesz lehetővé. A (pénzpiaci árfolyamok helyett) PPP felhasználásával e mutatószámokat mesterséges közös valutára, a vásárlóerő-egységre (PPS) váltják át. A vásárlóerő-egység használata révén összehasonlítható azon uniós tagállamok régióinak vásárlóereje, amelyek eltérő valutát használnak, és különböző árszínvonallal rendelkeznek. A PPP használatával kapcsolatos további tudnivalók a lenti „Adatforrások és adatok rendelkezésre állása” című részben találhatók.

Az egy főre jutó átlag-GDP nem ad képet az ugyanazon régióban élő népességcsoportok közötti vagyonmegoszlásról, és az adott régióban a magánháztartások számára végeredményben rendelkezésre álló jövedelem mérésére sem alkalmas, mivel az ingázás azt eredményezheti, hogy a munkavállalók az egyik régióban (ahol dolgoznak) a GDP-hez, másik régióban (ahol élnek) pedig a háztartások jövedelméhez járulnak hozzá.

Lakóhely vagy munkavégzés helye alapján érdemes mérni a vagyont és a jövedelmet?

A gazdasági aktivitás szintjének regionális összehasonlítása csak a regionális GDP és az adott régió lakosságának összevetésével készíthető el. Ekkor válik jelentőssé a munkavégzés helyének és a lakóhelynek a megkülönböztetése. A GDP a nemzeti vagy regionális határokon belüli gazdasági aktivitást méri függetlenül attól, hogy ezen aktivitás a rezidenseknek vagy a nem rezidenseknek tudható be. Ennek következtében az egy főre jutó regionális GDP a munkavégzés helyét (az adott régióban előállított GDP-t) tükröző számlálón alapul, amelyet a lakóhelyet (az ugyanazon régióban élő lakosságot) tükröző nevezővel kell osztani.

Ennek az árnyoldala különösen akkor domborodik ki, amikor jelentős a régióba beáramló vagy onnan kiáramló ingázók nettó száma. Azok a területek, ahova nagyszámú ingázó áramlik be, gyakran kiugróan magas egy főre jutó regionális GDP-vel rendelkeznek (a szomszédos régiókhoz képest). E megállapítás különösen igaz olyan gazdasági központokra, mint például London (Egyesült Királyság), Wien (Ausztria), Hamburg (Németország), Praha (Cseh Köztársaság) vagy Luxembourg régiói. Ezen anomália miatt abból, hogy bizonyos, nettó ingázóbeáramlással jellemzett régiók egy főre jutó GDP-je magas, nem feltétlenül következik, hogy az adott régiókban élők jövedelme is hasonlóképpen jelentős.

Emiatt tehát néha többet lehet megtudni a háztartások jövedelmének eloszlását tükröző mérőszámok elemzéséből, vagyis a vagyoneloszlást érdemesebb a lakóhely alapján vizsgálni. Az egy főre jutó GDP-re vonatkozó adatokhoz hasonlóan az egy főre jutó jövedelemre vonatkozóan bemutatott értékek is kiigazításra kerültek, hogy tükrözzék az egyes országok közötti árszínvonalbeli különbségeket. E statisztikák a fogyasztáson alapuló vásárlóerő-egység (purchasing power consumption standard, PPCS) felhasználásával készültek. A PPCS egy mesterséges valutaegység, amelyre a végső fogyasztási kiadást tükröző vásárlóerő-egységek használatával váltják át a magánháztartások bevételét. Megjegyzendő azonban, hogy e számadatok csak szűk képet adnak a jólétről egy adott régióban, mivel nem mérik azokat a közjavakat és -szolgáltatásokat, amelyeket a felhasználás helyén ingyenesen lehet igénybe venni, vagy a helyi vagy nemzeti kormányzat részben finanszíroz.

Az EU-28 GDP-je 2011-ben 12 712 milliárd EUR volt, amely egy főre jutó vásárlóerő-egységre átszámítva átlagosan 25 100 PPS-nek felel meg. Az 1. térkép az egyes NUTS 2 szintű régiók egy főre jutó GDP-jét az EU-28 átlagának százalékos értékeként ábrázolja (EU-28 = 100). Azok a régiók, ahol ez az érték az EU-28 átlaga felett volt, viszonylag „gazdagnak” tekinthetők, azok a régiók pedig, ahol az átlag alatt volt ez az érték, viszonylag „szegénynek” számítanak.

2011-ben Inner London régió egy főre jutó GDP-je több mint tizenegyszerese volt a romániai Nord-Est régióénak

A PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP 2011-ben a NUTS 2 szintű régiók közül Inner London régióban volt a legmagasabb, elérte az EU-28 átlagának 321 %-át, míg a romániai Nord-Est régióban volt a legalacsonyabb, az átlag mindössze 29 %-át tette ki. Inner London egy főre jutó GDP-je némileg több mint tizenegyszerese volt a Románia Nord-Est régiójában mérhető GDP-nek (figyelembe véve az árszínvonalbeli különbségeket). Ahogy arról fent már szó esett, ezeket a számadatokat kellő óvatossággal kell kezelni, mivel az egy főre jutó GDP-t befolyásolhatja az ingázás. Olyan régiókban, mint például Inner London, a beáramló ingázók jelentősen élénkítik a gazdasági aktivitást, amely ezáltal jóval felülmúlja az állandó lakosság által egyébként elérhető szintet.

A legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező tíz NUTS 2 szintű régió közül hét fővárosi régió volt

Hét fővárosi régió szerepel az EU-28 azon tíz régiója között, ahol a legmagasabb volt az egy főre jutó GDP: Inner London mellett (az ezen az elemzési szinten egyetlen régiót alkotó) Luxemburg, valamint Belgium, Szlovákia, Franciaország, Svédország és a Cseh Köztársaság fővárosi régiója van köztük. E régiókban az egy főre jutó GDP-t nagy valószínűséggel a nettó ingázóbeáramlás is megnöveli annak köszönhetően, hogy például a nagyvállalkozások központjai és a pénzügyi szolgáltatások gyakran összpontosulnak a fővárosi régiókban. Az első tízbe tartozó többi három régió közül kettő szintén nagyrészt városi térség, Hamburg és Oberbayern (ahol München is található) Németországban, a harmadik pedig a Hollandia északkeleti részén fekvő Groningen (székhelye az azonos nevű, relatíve kis méretű egyetemi város, két, viszonylag nagy tengeri kikötővel és tengeri gázmezőkkel rendelkezik, iparát pedig elsősorban az energiatermelés és a vegyi anyagok előállítása jellemzi).

1. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék
(GDP) vásárlóerő-egységben
(PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp) és (nama_r_e3popgdp)

A viszonylag magas egy főre jutó átlag-GDP-vel rendelkező (az 1. térképen a legsötétebb árnyalattal jelölt) régiók többsége fővárosi vagy fővárosival szomszédos régió volt. A többi olyan régió közül, ahol az egy főre jutó GDP legalább 25,00 %-kal meghaladta az EU-28 átlagát, számos a Benelux államokban kezdődő, majd Németországon és Nyugat-Ausztrián áthaladva Észak-Olaszországban végződő sávban helyezkedett el, néhány régió azonban ezen a területen kívül is kitűnt viszonylag magas egy főre jutó GDP-jével: ilyen volt például az észak-spanyolországi País Vasco régió, Åland finn szigeti régió, a Svédország legészakibb részén fekvő Övre Norrland régió, valamint az egyesült királyságbeli North Eastern Scotland régió.

Ausztria fővárosi régiója 2010-ről 2011-re kikerült az első tízből

A régiók egy főre jutó GDP szerinti 2010-es rangsorához képest mindössze néhány változás történt. A rangsor élén Oberbayern bekerült az első tízbe, míg az osztrák fővárosi régió kikerült onnan (a 11. helyre csúszott vissza). A rangsor végén a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régió 2010-ben a bolgár Severozapaden volt, amely 2011-re egy helyet javított, így már csak a második legalacsonyabb volt az egy főre jutó GDP-je, a sereghajtó szerepét pedig a romániai Nord-Est régió vette át.

A Kohéziós Alap támogatásainak fő kedvezményezettjei azok a régiók, ahol az egy főre jutó átlag-GDP az uniós átlag 75,00 %-a alatt van

A Kohéziós Alapból azok a régiók kapják a legtöbb támogatást, amelyek egy főre jutó átlag-GDP-je nem éri el az EU-28 átlagának 75,00 %-át. 2011-ben összesen 76 ilyen NUTS 2 szintű régió volt. Ezzel kapcsolatosan megjegyzendő, hogy a 2014–2020 közötti programozási időszakra a finanszírozás alapját a 2007 és 2009 közötti hároméves időszak egy főre jutó átlag-GDP-jének figyelembevételével állapították meg. Az említett 76 régió alig több mint negyede (20 régió) regisztrált az EU-28 átlagának 50,00 %-ánál alacsonyabb egy főre jutó átlag-GDP-t 2011-ben. E régiók Kelet-Európában, négy uniós tagállam területén találhatóak: hat Romániában, öt–öt Bulgáriában és Lengyelországban, négy pedig Magyarországon.

Az EFTA-országokban (Svájcról csak nemzeti szintű adatok állnak rendelkezésre, Liechtensteinről pedig nincsenek információk) az egy főre jutó regionális GDP következetesen az EU-28 átlaga felett volt, és az EU-28 átlagának 103 %-a (Hedmark og Oppland norvég régió) és 189 %-a (Oslo og Akershus norvég régió) között mozgott. Két másik norvég régió, Agder og Rogaland és Vestlandet egy főre jutó GDP-je is több mint 25,00 %-kal meghaladta az EU-28 átlagát, míg Svájc egy főre jutó nemzeti átlag-GDP-je az EU-28 átlagának 155 %-át tette ki. A tagjelölt országokban (Montenegróról és Szerbiáról nem állnak rendelkezésre információk) a fent említetteknél általában véve jóval alacsonyabb volt az egy főre jutó GDP: Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban az EU-28 átlagának mindössze 36 %-át tette ki, míg Törökországban a délkeleti Van, Muş, Bitlis, Hakkari régióban volt a legalacsonyabb, csupán 20 %, İstanbul régióban pedig a legmagasabb, 80 %.

Középpontban a régiók:

Luxembourg (LU00), Luxemburg

Luxembourg, Luxemburg
Luxemburg fővárosa egyetlen NUTS 2 szintű régiót alkot. 2011-ben itt volt az egyik legmagasabb az egy főre jutó GDP, az EU-28 átlagának mintegy 266 %-át tette ki.
Ezt a számadatot azonban némi fenntartással kell kezelni, mivel Luxemburg ugyan (egy főre vetítve) a világ egyik leggazdagabb országának tekinthető, viszont munkaerő-ráfordításának jelentős részét a szomszédos Belgiumból, Németországból és Franciaországból érkező ingázókkal fedezi. A Luxemburgban termelt vagyon egy részét ezért az ingázók hazatelepítik ezekbe az országokba, ahol rendelkezésre álló jövedelmük egy részét várhatóan elköltik.
© Fénykép: Marcin Szala

A német Berlin volt az egyetlen fővárosi régió, ahol az egy főre jutó GDP elmaradt a nemzeti átlagtól

Az 1. ábra az egy főre jutó GDP 2011-es eloszlását szemlélteti. Az ábra szerint a több régióból álló uniós tagállamokban túlnyomórészt a fővárosi régió rendelkezik a legmagasabb egy főre jutó átlag-GDP-vel. Kivételt mindössze Németország, Spanyolország, Olaszország és Hollandia fővárosi régiója képez. Közülük Berlin volt az egyetlen fővárosi régió, ahol az egy főre jutó GDP a nemzeti átlag alatt volt. Spanyolországban csak País Vasco egy főre jutó átlag-GDP-je volt magasabb Comunidad de Madrid fővárosi régióénál. Olaszország fővárosi régiója, Lazio a hetedik legnagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkezik az olasz NUTS 2 szintű régiók körében. Hollandiában Groningen és Utrecht egy főre jutó átlag-GDP-je is meghaladta Noord-Holland fővárosi régióét.

1. ábra: Régiók közötti egyenlőtlenségek az egy főre jutó bruttó hazai termékben
(GDP-ben), vásárlóerő-egységben
(PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

Ezzel szemben az uniós tagállamok közül a Cseh Köztársaságban, Írországban, Görögországban, Magyarországon, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovéniában és Szlovákiában kizárólag a fővárosi régió egy főre jutó GDP-je haladta meg az EU-28 átlagát 2011-ben; Bulgáriában pedig az összes, így a fővárosi régió egy főre jutó átlag-GDP-je is elmaradt az EU-28 átlagától.

A több régióból álló tagállamok közül mindössze Svédországban haladta meg az összes régió egy főre jutó GDP-je az EU-28 átlagát

Svédország volt az egyetlen olyan, több régióból álló uniós tagállam, amelynek minden NUTS 2 szintű régiójában felülmúlta az egy főre jutó átlag-GDP az EU-28 átlagát 2011-ben. Ugyanez elmondható Norvégia NUTS 2 szintű régióiról is. Dániában, Írországban (amely NUTS 2 szinten csak két régióból áll), Ausztriában és Finnországban mindössze egyetlen olyan régió volt, ahol az egy főre jutó átlag-GDP nem érte el az EU-28 átlagát.

Az egy főre jutó átlag-GDP Franciaország és az Egyesült Királyság régióinak többségében is elmaradt az EU-28 átlagától 2011-ben, jóllehet e tagállamok nemzeti átlagát nagymértékben javította a fővárosi régióikban elért viszonylag magas érték. Inner London régió egy főre jutó átlag-GDP-je például a 2,2-szerese volt Berkshire, Buckinghamshire and Oxfordshire régióénak, amely a második legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkezett az Egyesült Királyságban. A fővárosi régió és a második legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régió között még jelentősebb (viszonylagos) különbség volt Szlovákiában, ahol Bratislavský kraj régió átlaga 2,6-szer akkora volt, mint Západné Slovensko régióé, valamint a Cseh Köztársaságban, ahol Praha átlaga 2,3-szerese volt Jihovýchod régióénak.

Részletesebb regionális elemzés: NUTS 3 szintű régiók egy főre jutó GDP-je

A fővárosi régiók jóléte részletesebb elemzés esetén még egyértelműbbé válik

2. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék
(GDP) vásárlóerő-egységben
(PPS) kifejezve, NUTS 3 régiónként, 2011 (1)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_r_e3gdp) és (nama_r_e3popgdp)

A 2. térkép a részletesebb NUTS 3 szinten mutatja be az egy főre jutó GDP-re vonatkozó 2011-es adatokat. Az általános tendenciák érthető módon hasonlítanak az 1. térképen szemléltetett NUTS 2 szintű régiók esetében megfigyelhetőkhöz. Mindazonáltal számos olyan NUTS 3 szintű régió volt, ahol az egy főre jutó GDP eltérően alakult, mint abban a magasabb (NUTS 2) szintű régióban, amelynek részét képezi. Az ilyen eltérések gyakran arra vezethetők vissza, hogy ingázók áramlanak be a szomszédos régiókból a központi NUTS 3 szintű régióba, így a gazdasági aktivitás a leginkább beépített területeken összpontosul. A lengyel Mazowieckie NUTS 2 szintű fővárosi régióban például Varsó városának (NUTS 3 szinten Miasto Warszawa) egy főre jutó átlag-GDP-je (PPS-ben kifejezve) az EU-28 átlagának közel kétszerese volt, az ugyanazon NUTS 2 szintű régión belüli többi NUTS 3 szintű régióé azonban elmaradt az EU-28 átlagától.

A NUTS 3 szintű régiók körében 2011-ben az egy főre jutó GDP az EU-28 átlagának 21 %-ától(Vaslui, Románia) 612 %-áig (Inner London - West, Egyesült Királyság) terjedt, a skála két végpontjának aránya így közel 30:1 volt (vagyis a különbség 2010-hez képest némileg nőtt, mivel az egy főre jutó GDP gyorsabb ütemben bővült Inner London - West régióban).

A NUTS 3 szintű régiók egy főre jutó GDP szerinti rangsorát a német régiók uralták

28 olyan NUTS 3 szintű régió volt, amelynek egy főre jutó átlag-GDP-je az EU-28 átlagának legalább kétszerese volt 2011-ben. Élükön Inner London - West áll (ahol az egy főre jutó átlag-GDP 3,5-szer akkora volt, mint Inner London - East régióban), majd a Volkswagen-csoport központjának otthont adó Wolfsburg, Kreisfreie Stadt következett, ahol az egy főre jutó átlag-GDP az EU-28 átlagának több mint négyszerese volt. Abból a 28 régióból, ahol az EU-28 átlagánál legalább kétszer magasabb az egy főre jutó GDP, a legtöbb, 21 Németországban található, de a rangsorban szerepel még Belgium, Franciaország, (az ezen az elemzési szinten egyetlen régiót alkotó) Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyság fővárosi régiója, valamint a (Párizzsal szomszédos) Hauts-de-Seine francia régió, és a holland Overig Groningen régió is.

A másik végletet az a 24 NUTS 3 szintű régió jelenti, ahol az egy főre jutó GDP nem érte el az EU-28 átlagának 30 %-át. Az észak-magyarországi Nógrádon kívül az összes ilyen régió Bulgáriában (15 régió) és Romániában (8 régió) volt.

Az egy főre jutó GDP változása 2008 és 2011 között

Az EU-28 egy főre jutó GDP-je a gazdasági és pénzügyi válság alatt a 2008-as 25 000 PPS csúcsértékről 2009-ben 23 500 PPS-re esett vissza, majd 2010-ben 24 400 PPS-re emelkedve megközelítette a korábbi szintet, ezt követően pedig a 2011-es 25 100 PPS átlaggal kis mértékben meg is haladta a válság előtti csúcsértéket. Azokat a régiókat, amelyek viszonylag gyors gazdasági bővülést produkáltak, és egy főre jutó GDP-jük az EU-28 átlagához képest több mint 5,0 százalékponttal nőtt, a legsötétebb árnyalat jelzi a 3. térképen, amely az (EU-28 átlagához viszonyítva kifejezett) egy főre jutó GDP 2008 és 2011 közötti változását szemlélteti.

3. térkép: Az egy főre jutó bruttó hazai termék
(GDP) változása vásárlóerő-egységben
(PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2008–2011 (1)
(százalékpontos különbség 2011 és 2008 között; az EU-28 átlagához viszonyítva) - Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

A nemzetgazdaság szerencsés alakulása a jelek szerint jelentősen befolyásolja a regionális gazdasági teljesítményt

Érdekességként megemlítendő, hogy bizonyos uniós tagállamok régióinak egy főre jutó átlag-GDP-je közötti nagymértékű eltérések ellenére viszonylag egységes tendencia figyelhető meg a gazdasági aktivitás változásában a 2008 és 2011 közötti időszak során. Az egy főre jutó GDP az EU-28 átlagánál gyorsabb ütemben nőtt a több régióból álló tagállamok közül Belgium, Bulgária, Németország, Magyarország, Ausztria, Lengyelország és Szlovákia összes régiójában (egy szlovák régiót leszámítva, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlaggal azonos ütemben növekedett), emellett a francia régiók többségében is bővült (az EU-28 átlagához viszonyítva). Ezzel szemben az (EU-28 átlagához viszonyított) egy főre jutó GDP következetes csökkenést mutatott Írország, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Hollandia, Portugália, Szlovénia és az Egyesült Királyság valamennyi régiójában, emellett Abruzzo és Provincia Autonoma di Bolzano/Bozen régió kivételével az összes olasz régióban is zsugorodott.

A regionális gazdasági növekedés a szlovák és a lengyel fővárosban, valamint Délnyugat-Németországban volt a leggyorsabb

Az egy főre jutó GDP az EU-28 átlagához képest Szlovákia és Lengyelország fővárosi régiójában bővült a legnagyobb mértékben 2008 és 2011 között: a szlovák Bratislavský kraj 18,9 százalékpontos, a lengyel Mazowieckie pedig 17,3 százalékpontos növekedést ért el. Kilenc további régió volt, ahol az egy főre jutó GDP az EU-28 átlagánál legalább 10,0 százalékponttal nagyobb mértékben nőtt, közülük nyolc Németországban található (többségben a déli Bayern régióban), egy pedig a szintén lengyel Dolnośląskie volt, amely az ország délnyugati részén fekszik, legnagyobb városa Wroclaw.

A skála másik végén összesen 69 régióban az EU-28 átlagához képest legalább 5,0 százalékponttal csökkent az egy főre jutó GDP 2008 és 2011 között. Közülük 20 régióban legalább 10,0 százalékpontos volt a visszaesés. E régiók többnyire Görögországban (10 régió) és az Egyesült Királyságban (8 régió) találhatóak, de a spanyol Illes Balears és a holland Groningen régióban is tekintélyes mértékben csökkent a gazdasági aktivitás.

A munkatermelékenység

A regionális számlákon belül a munkatermelékenység az alapáron számított, euróban kifejezett, egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott értéket jelenti. A 4. térkép e mutatószámot az EU-28 átlagához viszonyítva a 2011-es adatok alapján a NUTS 2 szintű régiókra vonatkozóan szemlélteti. Amennyiben egyes régiók között jelentős mértékű ingázás alakul ki, a nettó ingázóbeáramlással jellemzett e régiókban az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték valószínűleg alacsonyabb lesz az egy főre jutó GDP-nél, vagyis a régiók közötti különbség feltehetőleg kisebb lesz a munkatermelékenység elemzése esetén. A regionális munkatermelékenységre vonatkozó mérőszámok kiszámításakor lehetőleg a ledolgozott munkaórák teljes számát kell figyelembe venni (az alkalmazottak egyszerű összeszámolása helyett), az erre vonatkozó adatok azonban jelenleg hiányosak számos uniós tagállam esetében.

4. térkép: Bruttó hozzáadott érték
(GVA) alapáron, egy alkalmazottra vetítve, NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(az EU-28 átlagának %-a, EU-28 = 100) - Forrás: Eurostat (nama_r_e3vab95r2), (nama_gdp_c) és (nama_r_e2em95hr2)

A pénzügyi központok élen járnak a munkatermelékenység terén

Az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték 2011-ben Inner London régióban volt a legnagyobb (ugyanitt volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP is). A viszonylag magas munkatermelékenység köthető a hatékony munkaerő-felhasználáshoz (a ráfordítás növelése nélkül), vagy származhat az adott gazdaságot alkotó tevékenységek egyedi kombinációjából (mivel bizonyos tevékenységek termelékenysége másokéhoz képest magasabb). A pénzügyi szolgáltatási ágazat például rendkívül fontos helyet foglal el London gazdaságában, az e körbe tartozó tevékenységeket pedig magas termelékenység jellemzi. Munkatermelékenység tekintetében az első tízben végzett (az ezen az elemzési szinten egyetlen régiót alkotó) Luxemburg és (a Dublint is magában foglaló) Southern and Eastern Ireland régió is, ahol szintén a pénzügyi szolgáltatások dominálnak. Az első tízbe tartozik ezenkívül négy holland régió (Noord-Holland fővárosi régió, valamint az EU legversenyképesebb régiója, Utrecht, továbbá Groningen és Zeeland), valamint Île de France, Région de Bruxelles-Capitale / Brussels Hoofdstedelijk Gewest és Stockholm fővárosi régió is.

A munkatermelékenység alacsonyabb az EU-hoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamokban

Az EU-hoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamokban egyetlen olyan régió sem volt, ahol az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték meghaladta volna az EU-28 átlagát. Az e körbe tartozó 13 tagállam NUTS 2 szintű régiói közül (az ezen az elemzési szinten egyetlen régiót alkotó) Cipruson, valamint Bratislavský kraj és Praha fővárosi régióban volt a legmagasabb az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték, az EU-28 átlagának megközelítőleg 80 %-át tette ki 2011-ben.

45 olyan NUTS 2 szintű régió volt, ahol az egy alkalmazottra vetített bruttó hozzáadott érték az EU-28 átlagának felét sem érte el 2011-ben. E régiók főként Európa keleti és északi részén találhatók, a portugál Centro kivételével. Az összes bolgár és magyar régió, az ezen az elemzési szinten egyenként egy régiót alkotó három balti tagállam, (Mazowieckie, illetve Bucureşti - Ilfov fővárosi régió kivételével) minden lengyel, illetve román régió, valamint négy cseh és két szlovák régió munkatermelékenysége is az EU-28 átlagának 50 %-a alatt volt (amit a legvilágosabb árnyalat jelöl a 4. térképen).

A háztartások elsődleges jövedelme

Az elmúlt néhány évben egyre több szó esik Európában az életminőségről. Sokan azon az állásponton vannak, hogy az általános életszínvonal a gazdasági és pénzügyi válság kitörése óta romlott, különösen a reálbérek csökkenése, a munkanélküliség fokozódása, az adók és szociális járulékok okozta teher megnövekedése, az ellátásokat érintő megszorítások, valamint (például az energiával kapcsolatos termékek esetében) a gyors áremelkedés miatt.

Az 5. térkép áttekintést nyújt arról, mekkora az egy főre jutó elsődleges jövedelem 26 uniós tagállam NUTS 2 szintű régióiban. Horvátország és Málta régióiról nem állnak rendelkezésre adatok erre vonatkozóan. Az egy főre jutó elsődleges jövedelem 2011-ben az Egyesült Királyság Inner London régiójában volt a legmagasabb, 32 600 PPCS, Románia Nord-Est régiójában pedig a legalacsonyabb, 3 200 PPCS, a két érték aránya 10,2:1. Ez alapján tehát a legmagasabb és legalacsonyabb elsődleges jövedelmet ugyanazokban a régiókban regisztrálták, ahol az egy főre jutó GDP is a legmagasabb, illetve legalacsonyabb volt.

5. térkép: Magánháztartások elsődleges jövedelme fogyasztáson alapuló vásárlóerő-egységben
(PPCS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(egy főre jutó PPCS) - Forrás: Eurostat (nama_r_ehh2inc) és (nama_inc_c)

Magas az elsődleges jövedelem Dél-Németországban és általában véve a fővárosokban és vonzáskörzetükben

Az egy főre jutó elsődleges jövedelem 13 régióban volt legalább 25 000 PPCS 2011-ben. E régiók többsége (nyolc) Németországban található, köztük Oberbayern is, ahol a második legnagyobb értéket jegyezték fel, és az egyetlen másik régió volt, ahol az egy főre jutó elsődleges jövedelem meghaladta a 30 000 PPCS-t. Az említett nyolc német régió közül hét az ország déli részén fekszik, az egyedüli kivétel Hamburg. Inner London mellett még négy nem német régióban volt az egy főre jutó elsődleges jövedelem legalább 25 000 PPCS, közülük kettő a belga fővárossal szomszédos (Prov. Vlaams-Brabant és Prov. Brabant Wallon), egy-egy pedig Île de France (ahol a harmadik legmagasabb volt az egy főre jutó elsődleges jövedelem) és (az ilyen részletességnél egyetlen régiót alkotó) Luxembourg fővárosi régió volt. Ahogy az már az egy főre jutó GDP-re vonatkozóan bemutatott adatoknál is látható volt, az 5. térképen is szembetűnő, hogy a fővárost is magukban foglaló vagy azzal szomszédos régiókban viszonylag magas volt az egy főre jutó elsődleges jövedelem.

A skála másik végén az a 40 NUTS 2 szintű régió áll, ahol az egy főre jutó elsődleges jövedelem nem érte el a 10 000 PPCS-t (a Guyane francia tengerentúli régióra vonatkozó legfrissebb adatok 2009-esek). A 2011-ben a legalacsonyabb egy főre jutó elsődleges jövedelmet jelentő tíz régió közül kilenc Bulgáriában vagy Romániában fekszik, a tizedik pedig Lettország volt, amely ezen az elemzési szinten egyetlen régiót alkot. A 10 000 PPCS alatti egy főre jutó elsődleges jövedelmet regisztráló másik 30 régió között megtalálható a (szintén egy-egy régiót alkotó) másik két balti tagállam, további bolgár és román régiók, több magyar és lengyel régió, valamint egy szlovák régió is. E kategóriába került Görögország és Portugália két-két régiója is amiatt, hogy ezekben az országokban a gazdasági és pénzügyi válság hatására jelentősen csökkentek a jövedelmek.

Rendelkezésre álló jövedelem

A 2. ábra a magánháztartások rendelkezésre álló jövedelméről nyújt tájékoztatást. A rendelkezésre álló jövedelem a „zsebben maradó” — adók és társadalombiztosítási járulékok megfizetése és szociális ellátások kézhezvétele után — elkölthető vagy megtakarítható jövedelem. Az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem 2011-ben (az ezen az elemzési szinten egyetlen régiót alkotó) Luxemburgban volt a legmagasabb, 23 800 PPCS, ezzel nem sokkal haladta meg Németország Oberbayern és az Egyesült Királyság Inner London régiójában regisztrált értéket. Az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem kizárólag e három régióban haladta meg a 23 000 PPCS-t 2011-ben.

Luxembourgban volt a legmagasabb a rendelkezésre álló jövedelem 2011-ben

Az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem Luxembourgban regisztrált csúcsértéke 5,5-szerese volt a román Nord-Est régióban jegyzett értéknek (4 300 PPCS), így az elsődleges jövedelem ugyanilyen arányához viszonyítva, ahol a legmagasabb és legalacsonyabb ilyen jövedelmet jegyző régiók közötti különbség 10,2:1 volt, az egyenlőtlenség majdnem megfeleződött. Sőt, az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem az állami beavatkozás (újraelosztás) miatt a legtöbb régióban általában véve alacsonyabb, mint az egy főre jutó elsődleges jövedelem. Ez főként azokban a régiókban figyelhető meg, ahol a legmagasabb keresetűek élnek (ezek általában a fővárosi régiók), mivel az adók és a társadalombiztosítási járulékok rendszerint a jövedelem függvényében emelkednek.

2. ábra: Magánháztartások rendelkezésre álló jövedelme fogyasztáson alapuló vásárlóerő-egységben
(PPCS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2011 (1)
(egy főre jutó PPCS) - Forrás: Eurostat (nama_r_ehh2inc)

Ahogy az a 2. ábrán is látható, a rendelkezésre álló jövedelem gyakran a fővárosi régiókban volt a legmagasabb, bár ez a tendencia kevésbé volt nyilvánvaló a legmagasabb rendelkezésre álló jövedelmet regisztráló uniós tagállamok körében. Az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem Belgium és Németország fővárosi régiójában elmaradt a nemzeti átlagtól, Ausztria fővárosi régiójában pedig a nemzeti átlaggal megközelítőleg azonos szinten volt. A spanyol, az olasz, a holland és a finn fővárosi régióban az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem meghaladta az adott ország nemzeti átlagát, de ezekben az országokban legalább egy másik régió is volt, ahol az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem ennél is magasabb volt.

A fővárosi régiókon kívül viszonylag egyenletes volt a rendelkezésre álló jövedelem eloszlása a legtöbb uniós tagállam régióiban.

Az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem eloszlása gyakran viszonylag szűk sávban mozgott a tagállamok összes régiójában, a fővárosi régióktól eltekintve. Ez különösen Ausztriára és az északi tagállamokra volt igaz, ahol meglehetősen egyenletesen oszlott el a jövedelem. Ezzel szemben a legnagyobb különbségek az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem terén az egyazon uniós tagállamon belüli régiók között — a fővárosi régiókat ismét figyelmen kívül hagyva — Franciaországban és Olaszországban voltak megfigyelhetők. Az előbbiben legalább részint a tengerentúli régióiban regisztrált viszonylag alacsony értékek miatt, az utóbbiban pedig az ország északi és déli része közti jelentős jövedelmi szakadék következtében.

Az elsődleges és a rendelkezésre álló jövedelem összehasonlítása rávilágít arra, hogy az állami beavatkozás gyakran kiegyenlítő hatást fejt ki azzal, hogy közelíti egymáshoz az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmet a „gazdag” és a „szegény” régiókban. Belgiumban például a viszonylag jómódú Prov. Vlaams-Brabant régió lakóinak egy főre jutó elsődleges jövedelme 7 100 PPCS-vel csökkent, míg a szénbányászatra, valamint vas- és acélgyártásra szakosodott egykori ipari központ, Prov. Hainaut régió lakóinak elsődleges jövedelme átlagosan 1 900 PPCS-vel lett kevesebb. Hasonló jövedelemátcsoportosítás ment végbe Olaszország északi és déli régiói között; emellett Spanyolországban a központi és nyugati országrész főként vidéki területei, az Egyesült Királyságban az egykori ipari központok és távoli nyugati régiók, Németországban, Magyarországon és Lengyelországban pedig a keleti régiók javára hajtottak végre ilyen transzfereket.

Az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem ugyan a legtöbb NUTS 2 szintű régióban elmaradt az egy főre jutó elsődleges jövedelemtől, 51 régióban azonban olyannyira előnyösek voltak a szociális ellátások és transzferek, hogy az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem meghaladta az elsődleges jövedelmet. Ez a helyzet állt elő Notio Aigaio kivételével mind a tizenhárom görög régióban, az Egyesült Királyság hét régiójában, hat lengyel régióban, öt-öt bolgár, portugál és román régióban, négy magyar régióban, két német régióban, valamint Írország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Szlovákia egy-egy régiójában.

Középpontban a régiók:

Mazowieckie (PL12), Lengyelország

Kastély tér, Varsó
Az EU-28 NUTS 2 szintű régiói közül Lengyelország fővárosi régiójában nőtt a rendelkezésre álló jövedelem a legnagyobb mértékben 2008 és 2011 között. Az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem itt átlagosan 2 600 PPCS-vel lett nagyobb.
Egy másik lengyel régió, Śląskie szintén azon három uniós régió közé tartozott, ahol a rendelkezésre álló jövedelem a legnagyobb mértékben növekedett, míg kettő kivételével mind a tizenhat lengyel NUTS 2 régióban legalább 1 000 PPCS-vel lett több a jövedelem.
© Fénykép: Shalom Alechem

Németországban és Lengyelországban nőtt a legnagyobb mértékben a rendelkezésre álló jövedelem

A 6. térkép az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem NUTS 2 szintű régiók körében 2008 és 2011 között bekövetkezett változását mutatja be. Horvátországról, Ciprusról, Máltáról és a francia tengerentúli régiókról nem állnak rendelkezésre ilyen jellegű információk. A térképen a legegyértelműbben az a tendencia rajzolódik ki, hogy a rendelkezésre álló jövedelem Németország és Lengyelország területén nőtt a legnagyobb mértékben, ami arra vezethető vissza, hogy a gazdasági és pénzügyi válság e két uniós tagállamot sújtotta a legkevésbé. A NUTS 2 szintű régiók közül Mazowieckie lengyel fővárosi régióban figyelhető meg a rendelkezésre álló jövedelem legnagyobb növekedése.

6. térkép: A magánháztartások rendelkezésre álló jövedelmének változása fogyasztáson alapuló vásárlóerő-egységben
(PPCS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2008–2011 (1)
(különbség 2011 és 2008 között, egy főre jutó PPCS-ben kifejezve) - Forrás: Eurostat (nama_r_ehh2inc)

A német és lengyel régiók mellett csak Yugoiztochen bolgár régióban, valamint a magyar, a szlovák és a finn fővárosi régióban lett legalább 1 500 PPCS-vel több a rendelkezésre álló jövedelem 2008 és 2011 között (ahogy azt a legsötétebb árnyalat jelzi a térképen).

Egy kivételével az összes görög régióban több mint 1 000 PPCS-vel esett vissza a rendelkezésre álló jövedelem

Az EU-28 területén 29 régió volt, ahol az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem több mint 1 000 PPCS-vel esett vissza 2008 és 2011 között (e régiókat a legvilágosabb árnyalat jelzi a 6. térképen). A rendelkezésre álló jövedelem a legnagyobb mértékben azon uniós tagállamokban zsugorodott, amelyeket a gazdasági és pénzügyi válság legsúlyosabban érintette, így szinte az összes görög régióban csökkent (ismét csak Notio Aigaio volt a kivétel), a legnagyobb visszaesést azonban az Egyesült Királyságban (nyolc régió, köztük Inner és Outer London is), Spanyolországban (négy régió), valamint Írország és Románia fővárosi régiójában regisztrálták.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja a regionális számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unión belül. Az ESA 95 teljes egészében összhangban van a nemzeti számlák világszerte alkalmazott módszertanával, a nemzeti számlák 1993-as rendszerével (SNA 1993). Az SNA frissítéséről szóló, 2008-as nemzetközi megállapodást követően felülvizsgálták az ESA-t is. A felülvizsgálat eredményeit az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre tükrözi. Az ESA 95-ről az ESA 2010-re való átmenetről további információk az Eurostat honlapján találhatók.

Mutató definíciók

A bruttó hazai termék (GDP) a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a kibocsátáson alapuló megközelítés, a kiadásokon alapuló megközelítés vagy a jövedelmen alapuló megközelítés. Regionális szinten azonban nem alkalmazható a kiadásokon alapuló megközelítés, mivel ahhoz a regionális kivitel és behozatal mérése is szükséges lenne, erre pedig nincs lehetőség az uniós tagállamokban.

A magánháztartások elsődleges jövedelme az, amelyre közvetlenül a piaci ügyletekből tesznek szert. Ez alatt általában a fizetett munkából vagy az önfoglalkoztatásból származó, valamint kamat, osztalék vagy bérleti díj formájában kapott jövedelem értendő. A fizetendő kamatot és bérleti díjat negatív tételként kell elkönyvelni.

A rendelkezésre álló jövedelmet az elsődleges jövedelemből kell kiszámítani úgy, hogy ez utóbbihoz hozzá kell adni minden szociális ellátást és egyéb pénzügyi transzfert (az állami újraelosztásból), majd le kell vonni a jövedelem- és a vagyonadót, valamint a társadalombiztosítási járulékokat és hasonló transzfereket. Az így kapott eredmény a „zsebben maradó” jövedelem.

Vásárlóerő-paritás

A regionális GDP kiszámítása az adott régió (és következésképpen az adott ország) helyi valutájában történik. A GDP az összehasonlítás megkönnyítése érdekében általánosan használt valutára, például euróóra vagy dollárra váltható.

Az árfolyamok a devizapiacokon tapasztalható keresleti és kínálati viszonyokhoz fűződő számos tényezőt tükröznek, például a nemzetközi kereskedelmet, az inflációs előrejelzéseket és a kamatlábak különbözeteit. Az árfolyamok azonban nem tükrözik az országok árszínvonala közötti valamennyi különbséget. Ennek ellensúlyozása érdekében a GDP egy átváltási tényező, a vásárlóerő-paritás (PPP) használatával átszámítható egy mesterséges közös valutára, a vásárlóerő-egységre (PPS). Ez lehetővé teszi a különböző valuták vásárlóerejének összehasonlítását. A közös valuta azonban még egy valutaunión, például az euroövezeten belül is országonként eltérő vásárlóerővel rendelkezik a nemzeti árszínvonaltól függően.

Általánosságban véve az euroalapú sorozatok helyett a PPS-sorozatok használata kiegyenlítő hatást gyakorol, mivel jellemzően az árszínvonal is viszonylag magas azokban a régiókban, ahol rendkívül magas az euróban kifejezett, egy főre jutó GDP (például Párizs vagy London központjában általában véve magasabbak a megélhetési költségek, mint az Európai Unió vidéki területein). Az eurosorozatok helyett PPS-sorozatokon alapuló, egy főre jutó GDP kiszámításával számottevő különbségekre derülhet fény a régiók rangsorolásakor.

Kontextus

A gazdasági fejlődés mérése

A gazdasági fejlődés kifejezésére általánosan használt mutató a GDP, amely regionális összefüggésben a makrogazdasági aktivitás és növekedés mérésére is felhasználható, emellett pedig a régiók összehasonlításához is alapul szolgálhat. A GDP politikai szempontból is fontos mutató, mivel kulcsszerepet játszik annak meghatározásában, hogy az egyes uniós tagállamoknak milyen mértékben kell hozzájárulniuk az Európai Unió költségvetéséhez, a GDP hároméves átlaga pedig felhasználható annak eldöntéséhez, hogy mely régiók részesüljenek támogatásban az Európai Unió strukturális alapjaiból.

Az egy főre jutó GDP gyakran használatos az általános életszínvonal közvetett mutatójaként. Mindazonáltal nem szabad kizárólagos információforrásként használni politikai vitákhoz, mivel a GDP nem vesz figyelembe olyan externáliákat, mint a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi befogadás, holott mindkét tényező jelentősen befolyásolja az életminőséget.

Számos nemzetközi kezdeményezés foglalkozott ezzel a kérdéssel, az Európai Bizottság pedig 2009 augusztusában „A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban” (COM(2009) 433 végleges) címmel közleményt fogadott el, amely a GDP-mérőszámok javítására és kiegészítésére irányuló különféle intézkedéseket vázolt fel. E közlemény szerint szükség van arra, hogy a GDP-t olyan statisztikákkal egészítsük ki, amelyek egyéb, az egyének jólétét kritikus mértékben meghatározó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznak. Az e kiegészítő mutatószámokkal kapcsolatos közelmúltbeli fejleményeket az Előrehaladás „A GDP-n innen és túl” közleményhez kapcsolódó intézkedések terén (SWD(2013) 303 final) című bizottsági szolgálati munkadokumentum mutatja be, amely azt is megerősíti, hogy a GDP-n túlmutató mérőszámokat többek között regionális és helyi szinten is a közérdek indokolja.

Gazdaságpolitikák

A bevezető szócikkben is szó esik arról, hogy az Európai Unió regionális politikája a szolidaritás és a kohézió előmozdítását szolgálja azért, hogy minden régió ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket, egyúttal javítsa a versenyképességet és a foglalkoztatottságot, a „szegényebb” régiók életszínvonalát pedig mielőbb az uniós átlagra emelje.

A regionális egyenlőtlenségeket számos tényező, többek között a távoli földrajzi fekvés vagy a gyér lakosság, szociális és gazdasági változás vagy a korábbi gazdasági rendszerek maradványai okozhatják. Ezek az egyenlőtlenségek egyebek mellett hátrányos társadalmi helyzet, rossz minőségű egészségügyi ellátás vagy oktatás, magasabb munkanélküliség vagy elégtelen infrastruktúra formájában jelentkezhetnek.

Az EU regionális politikája támogatja a tágabb Európa 2020 stratégia fenntartható növekedés és munkahelyteremtés előmozdítására irányuló célkitűzéseinek megvalósítását. Sőt, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban minden uniós régióban beruházások valósulnak meg regionális finanszírozással. Nagy hangsúlyt kapott a gazdasági teljesítmény élénkítésére irányuló különféle kezdeményezések támogatása például az innováció és kutatás, a fenntartható fejlődés, valamint az induló kisvállalkozások számára kedvező környezet kialakítása terén.

Az EU költségvetésének több mint egyharmadát a kohéziós politikának szenteli, amelynek célja a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek megszüntetése az Európai Unióban például a hanyatló ipari területek szerkezetátalakításának vagy vidéki területek diverzifikálásának elősegítésével. Az EU ennek érdekében regionális politikája keretében javítani kívánja a régiók versenyképességét a gazdasági növekedés élénkítésével és új munkahelyek létrehozásának serkentésével. A regionális politika tulajdonképpen beruházáspolitika, amelyen keresztül az EU támogatja a munkahelyteremtést, a versenyképesség fokozását, a gazdasági növekedést, az életminőség javítását és a fenntartható fejlődést. Az e téren megvalósított beruházások hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítéséhez. A regionális politikában emellett az EU kevésbé fejlett tagállamok és régiók iránti szolidaritása is megnyilvánul, mivel a támogatások azokban a tagállamokban, régiókban és gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahol a legjelentősebb változást időzhetik elő.

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan az EU átstrukturálta kohéziós politikáját, hogy az a lehető legnagyobb hatást fejtse ki a növekedésre és munkahelyteremtésre. Az Unió 2014 és 2020 között összesen 351 milliárd EUR összegben finanszíroz beruházásokat az európai régiókban. A beruházások minden régióban folytatódnak, az EU ugyanakkor megreformálta kohéziós politikáját, és az újonnan meghatározott regionális osztályozáshoz igazította a támogatás szintjét:

kevésbé fejlett régiók (GDP az EU-27 átlagának 75&nbsp%-a;alatt)
átmeneti régiók (GDP az EU-27 átlagának 75&nbsp%-a;és 90 %-a között)
fejlettebb régiók (GDP az EU-27 átlagának 90 %-a felett).

Az Európai Unió regionális politikája a versenyképesség javítása és a legszegényebb régiók életszínvonalának az uniós átlaghoz való közelítése (konvergencia) által minden régiót támogatni kíván a benne rejlő összes lehetőség kiaknázásában. A regionális gazdaságpolitika célja, hogy a hozzáférhetőség javítása, minőségi szolgáltatások nyújtása és a környezet megóvása révén serkentse a beruházásokat, és ezáltal ösztönözze az innovációt, a vállalkozó szellemet és a munkahelyteremtést, egyúttal pedig leküzdje a hátrányos társadalmi helyzet, a rossz lakhatási, oktatási és egészségügyi körülmények, a jelentős munkanélküliség és az elégtelen infrastruktúra formájában jelentkező egyenlőtlenségeket.

Lásd még

Economy and finance statistics introduced (angolul)
European sector accounts - backgrounds (background article) (angolul)
GDP per capita, consumption per capita and price level indices (angolul)
Nemzeti számlák és GDP
Update of the SNA 1993 and revision of ESA95 (background article) (angolul)

További információk az Eurostat

Adatok megjelenítése

Eurostat Statisztikai Atlasz (5. fejezet)
Regional Statistics Illustrated — válassza az „Economy” (Gazdaság) statisztikai területet (jobbra fent)

Kiadványok

Az Eurostat 2013. évi regionális évkönyve — 1. fejezet (angolul)
Az Eurostat 2012. évi regionális évkönyve — 1. fejezet (angolul)
Az Eurostat 2011. évi regionális évkönyve — 7. fejezet (angolul)
Convergence and disparities in regional Gross Domestic Product — Statistics in focus, 46/2011. szám (angolul)

Fő táblázatok

Regional statistics (t_reg), lásd (angolul):

Regional economic accounts — ESA95 (t_reg_eco)

Annual national accounts (t_nama), lásd (angolul):

Regional economic accounts — ESA95 (t_nama_reg)

Adatbázis

Regional statistics (reg), lásd (angolul):

Regional economic accounts — ESA95 (reg_eco)

Annual national accounts (nama), lásd (angolul):

Regional economic accounts — ESA95 (nama_reg)

Külső hivatkozások

Európai Bizottság — Regionális politika — Inforegio: GDP és a regionális gazdaság egyéb mérőszámai (archív) (angolul)