Archive:Regionális GDP

2013. márciusi adatok. A legfrissebb adatok: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis.

A bruttó hazai termék (GDP) a gazdasági fejlődés és növekedés kulcsfontosságú mérőszáma. E szócikk regionális elemzést nyújt az Európai Unió (EU) GDP-jéről az egy főre jutó GDP szintje alapján (amelyet gyakran az életszínvonal mutatójaként használnak), továbbá ismerteti, hogyan változott e mérőszám az elmúlt években. A gazdasági számlák lényeges információkkal szolgálnak, amelyek felhasználásával regionális elemzés készíthető a gazdaságról. E (kizárólag folyó áron kifejezve rendelkezésre álló) statisztikákat a kiadások elosztásához is felhasználják az Európai Unió kohéziós politikája keretében (lásd a Regionális politikák részt a bevezető szócikkben). A kohéziós politika az Unió minden régiójára vonatkozik, azonban a strukturális alapok nagy részét azok a NUTS 2 szintű régiók kapják, amelyek egy főre jutó GDP-je nem éri el az EU-27 átlagának 75 %-át (hároméves átlagérték alapján).

1. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2010 (1)
(az EU-27 átlagának %-a, EU-27 = 100) – Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

2. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 3 régiónként, 2010 (1)
(az EU-27 átlagának %-a, EU-27 = 100) – Forrás: Eurostat (nama_r_e3gdp)

3. térkép: Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) változása vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2008–2010 (1)
(százalékpontos különbség 2010 és 2008 között; az EU-27 átlagához viszonyítva) – Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

1. ábra: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, kiválasztott NUTS 3 régiónként, 2000–2010 (1) – Forrás: Eurostat (nama_r_e3gdp)

1. tábla: Az állandó lakosság aránya, NUTS 2 régiónként, 2010
(%) – Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp) és (demo_r_d3avg)

2. ábra: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2010 (1)
(az EU-27 átlagának %-a, EU-27 = 100) – Forrás: Eurostat (nama_r_e2gdp)

Főbb statisztikai eredmények

A GDP-t először nemzeti valutában számítják ki, majd átváltják vásárlóerő-paritás (PPP) segítségével, amely figyelembe veszi a tagállamok árszínvonalának különbségeit, így pontosabb összehasonlítást tesz lehetővé. A (pénzpiaci árfolyamok helyett) PPP felhasználásával e mutatószámokat mesterséges közös valutára, a vásárlóerő-egységre (PPS) váltják át. A vásárlóerő-egység használata révén összehasonlítható azon uniós tagállamok régióinak vásárlóereje, amelyek eltérő valutát használnak, és különböző árszínvonallal rendelkeznek. A PPP használatával kapcsolatos további tudnivalók a lenti „Adatforrások és adatok rendelkezésre állása” című részben találhatók.

Egy főre jutó regionális GDP

Az 1. térkép az egyes NUTS 2 szintű régiók egy főre jutó GDP-jét az EU-27 átlagának százalékos értékeként ábrázolja. Az EU-27 átlaga abszolút értékben 24 500 PPS volt 2010-ben, vagyis a 2009-es 23 500 PPS-hez képest emelkedett, a pénzügyi és gazdasági válságot megelőző, 2008-as 25 000 PPS-től azonban némileg elmaradt. Az Európai Unió NUTS 2 szintű régiói körében az egy főre jutó GDP 6 500 PPS-től (az EU-27 átlagának 27 %-a, Severozapaden, Bulgária) 80 300 PPS-ig (az EU-27 átlagának 328 %-a, Inner London fővárosi régió, Egyesült Királyság) terjedt, a megoszlás két végpontjának aránya így 12,4:1 volt. Luxemburg (az EU-27 átlagának 266 %-a), Région de Bruxelles-Capitale/Brussels Hoofdstedelijk Gewest belga fővárosi régió (223 %) és Hamburg német régió (202 %) foglalta el a második, harmadik, illetve negyedik helyet az egy főre jutó legmagasabb GDP-vel rendelkező régiók rangsorában. E régiókat a francia fővárosi régió, Groningen holland város, valamint Szlovákia, a Cseh Köztársaság, Svédország és Ausztria fővárosi régiója követte, melyek mindegyikének egy főre jutó GDP-je az EU-27 átlagának 164 %–180 %-a között volt. A magas (legalább az EU-27 átlagának 125 %-át kitevő) egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók között általában véve számos fővárosi vagy fővárossal szomszédos régió található: ez igaz Belgiumra, a Cseh Köztársaságra, Dániára, Írországra, Spanyolországra, Franciaországra, Luxemburgra (az egész ország egyetlen régiót képez), Hollandiára, Ausztriára, Szlovákiára, Finnországra, Svédországra és az Egyesült Királyságra. Az egy főre jutó átlagos GDP emellett több, Dél-Németországban, Nyugat-Németország nagyvárosai körül, Spanyolország és Olaszország északi részén, Nyugat-Ausztriában és Hollandiában található régióban, az Antwerpen körüli belga régióban, Åland finn szigeti régióban, Svédország legészakibb régióiban, valamint az egyesült királyságbeli North Eastern Scotland régióban legalább 25 %-kal meghaladta az EU-27 átlagát. Így az Európai Unióhoz 2004-ben vagy 2007-ben csatlakozott tagállamok régiói közül csak Praha cseh és Bratislavský kraj szlovák fővárosi régió található meg azon 41 régió között, ahol az egy főre jutó átlagos GDP legalább 25 %-kal meghaladta az EU-27 átlagát. Az Európai Unióhoz 2004-ben vagy 2007-ben csatlakozott tagállamokban az e mérőszám alapján a sorban következő legvirágzóbb régió jelentős lemaradással a romániai București - Ilfov, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 111 %-a volt. A (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP emellett az Európai Unióhoz 2004-ben vagy 2007-ben csatlakozott tagállamok régiói közül csak a magyar, a lengyel és a szlovén fővárosi régióban érte el vagy haladta meg az EU-27 átlagát.

Összesen 68 olyan NUTS 2 szintű régió volt, ahol az egy főre jutó átlagos GDP több mint 25 %-kal az EU-27 átlaga alatt volt. Közülük összesen 25 régió az EU-15 tagállamok közül a következő hatban összpontosult: Görögország (hét régió), Olaszország (öt déli régió), Franciaország és Portugália (három-három régió), Egyesült Királyság (két régió) és Spanyolország (Extremadura régió). A többi 43 régió az Európai Unióhoz 2004-ben vagy 2007-ben csatlakozott tagállamokban volt: Ciprus és Málta kivételével mind a 12 ilyen tagállamban volt legalább egy olyan régió, amely nem érte el a fent említett átlagértéket. E régiók közül 22-ben az EU-27 átlagának 50 %-a alatt volt az egy főre jutó átlagos GDP. Az érintett régiók Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában találhatók. Megközelítőleg 38,4 millió ember, vagyis az EU-27 lakosságának 7,7%-a él abban a 22 régióban, ahol a PPS-ben kifejezett, egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 50 %-át.

Az EFTA-országokban (Svájcra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre regionális adatok, Liechtensteinről pedig nincsenek adatok) az egy főre jutó GDP az EU-27 átlaga felett volt, és az EU-27 átlagának 102 %-a (Hedmark og Oppland norvég régió) és 192 %-a (Oslo og Akershus norvég régió) között mozgott. Két másik norvég régió, Agder og Rogaland és Vestlandet egy főre jutó GDP-je is több mint 25 %-kal meghaladta az EU-27 átlagát, míg Svájc egy főre jutó GDP-je az EU-27 átlagának 154 %-át tette ki. Az egy főre jutó átlagos GDP általában véve alacsony volt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (az EU-27 átlagának 36 %-a), Törökországban (50 %) és Horvátországban (59 %).

Részletesebb regionális elemzés

A 2. térkép ugyanazt a mutatót szemlélteti, mint az 1. térkép, azonban a NUTS-osztályozás részletesebb, 3. szintjén. Az általános elemzés ezért érthető módon hasonlít a NUTS 2 szintű régiók esetében végzett elemzéshez, ugyanakkor számos NUTS 3 szintű régió eltérő jellemzőkkel rendelkezik, mint a magasabb (NUTS 2 szintű) régió, amelynek részét képezi. Ez a jelenség gyakran arra vezethető vissza, hogy ingázók áramlanak be a szomszédos régiókból a központi NUTS 3 szintű régióba, így a gazdasági aktivitás a leginkább beépített területeken összpontosul.

Jugozapaden NUTS 2 szintű bolgár fővárosi régióban például a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának 75 %-át tette ki, de a részletesebb NUTS 3 szinten e mutató értéke Szófia (fővárosi) régióban 105 % volt, míg a többi NUTS 3 szintű régióban a 40 %-ot sem érte el. Hasonló volt a helyzet Mazowieckie NUTS 2 szintű lengyel fővárosi régióban is, ahol Ostrolecko-siedlecki és Radomski NUTS 3 szintű régiók (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP-je feleannyi sem volt, Mazowieckie GDP-je, amelyet Miasto Warszawa NUTS 3 szintű régió viszonylag magas GDP-je növelt meg.

Oberbayern (NUTS 2 szintű) német régióban e mutató értékét tekintve rendkívül nagy eltérések voltak a NUTS 3 szintű régiók között: Fürstenfeldbruck (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP-je az EU-27 átlagának 76 %-át tette ki, míg München Landkreis esetében ez az érték 317 % volt. Ehhez hasonlóan Rheinhessen-Pfalz (NUTS 2 szintű) régióban Südwestpfalz NUTS 3 szintű régió (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP-je az EU-27 átlagának 52 %-a volt, míg Ludwigshafen am Rhein (Kreisfreie Stadt) régióé elérte a 251 %-ot. Coburg, Schweinfurt, Wolfsburg, Koblenz és Ludwigshafen am Rhein NUTS 3 szintű német régiókban (mind Kreisfreie Stadt) az egy főre jutó átlagos GDP több mint a kétszerese volt azon NUTS 2 szintű régiókénak, amelyeknek a részét képezik (név szerint Oberpfalz, Oberfranken, Unterfranken, Braunschweig, Koblenz, illetve Rheinhessen-Pfalz). Hasonló volt a helyzet Oost-Groningen NUTS 3 szintű holland régióban is, ahogy a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának 68 %-a volt, tehát a teljes Groningen (NUTS 2 szintű) régió esetében mért szint (180 %) felét sem érte el.

Az Európai Unió NUTS 3 szintű régiói körében 2010-ben az egy főre jutó GDP 5 000 PPS-től (az EU-27 átlagának 20 %-a, Vaslui, Románia) 143 800 PPS-ig (587 %-a, Inner London-West fővárosi régió, Egyesült Királyság) terjedt, a megoszlás két végpontjának aránya így 28,8:1 volt. Inner London-West mellett öt másik NUTS 3 szintű régió egy főre jutó GDP-je volt legalább háromszor akkora, mint az EU-27 átlaga, közülük négy Németországban, egy pedig Franciaországban található: Wolfsburg, Kreisfreie Stadt; München, Landkreis; Frankfurt am Main, Kreisfreie Stadt és Schweinfurt, Kreisfreie Stadt (Németország), illetve Hauts-de-Seine (Franciaország). Az egy főre jutó GDP további 23 NUTS 3 szintű régióban volt legalább az EU-27 átlagának kétszerese. E régiók nagyrészt Németországban találhatók (18 régió), kettő közülük Hollandiában van, egy-egy pedig Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban fekszik. A másik végletet olyan régiók képezik, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 30 %-a alatt volt. Összesen 27 ilyen régió van, közülük 17 Bulgáriában, nyolc Romániában és egy-egy Lettországban és Magyarországon található.

Norvégia NUTS 3 szintű régiói közül Oslo fővárosi régió egy főre jutó GDP-je az EU-27 átlagának 248 %-át tette ki, emellett egyetlen norvég régió egy főre jutó átlagos GDP-je sem volt az EU-27 átlaga alatt. Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság NUTS 3 szintű régióinak egy főre jutó GDP-je az EU-27 átlagának kevesebb mint 20 %-a (Severoistocen és Poloski, mindkettő Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban) és 76 %-a (Istarska zupanija, Horvátország) között változott, míg Grad Zagreb horvát fővárosi régió 109 %-kal jóval meghaladta ezt a tartományt.

Időbeli változások

A 3. térkép azt ábrázolja, hogy az egy főre jutó GDP milyen mértékben változott 2008 és 2010 között az EU-27 átlagához viszonyítva (az EU-27 átlagának százalékpontjában kifejezve). A vizsgált periódus a gazdasági és pénzügyi válság fő időszakának felel meg: az egy főre jutó GDP az EU-27 területén a 2008-as 25 000 PPS-ről 23 500 PPS-re esett vissza 2009-re, majd 2010-ben 24 500 PPS-re emelkedve megközelítette a korábbi szintet. Mivel az EU-27 átlagával való összehasonlítás képezi az elemzés alapját, az egyes régiók GDP-jének kis mértékű növekedése mégis az egy főre jutó átlagos GDP tényleges csökkenését tükrözheti, jóllehet a két év során az EU-27 átlagánál kisebb mértékben (-500 PPS/fő).

A legvilágosabb homokszín árnyalat jelzi azokat a régiókat, amelyek viszonylag gyors gazdasági bővülést produkáltak, és egy főre jutó GDP-jük az EU-27 átlagához képest több mint 5,0 százalékponttal nőtt. Ezzel szemben azok a régiók, amelyek gazdasága a legnagyobb mértékben zsugorodott (vagyis egy főre jutó GDP-je az EU-27 átlagához képest legalább 5,0 százalékponttal esett vissza), a legsötétebb lila árnyalatúak.

Az EU-27 átlagához viszonyított növekedési ütem Province/Provincie Brabant Wallon belga régióban (13,5 %) és Mazowieckie lengyel fővárosi régióban (12,5 %) volt a legnagyobb. E két régió mellett további 20 régióban volt tapasztalható több mint 5,0 százalékpontos változás. Hat lengyel és hat német, két-két belga, svéd és egyesült királyságbeli, továbbá egy-egy dán, francia, máltai (NUTS 2 szinten csak egyetlen régió) és szlovák régióban több mint 5,0 százalékpontos növekedést regisztráltak.

A skála másik végén összesen 26 régióban az EU-27 átlagához képest legalább 5,0 százalékpontos volt a csökkenés, a legnagyobb (legalább 10 százalékpontos) visszaesés pedig Groningen holland és Ionia Nisia görög régióban volt tapasztalható. E 26 régió 10 uniós tagállam területén található: hat Görögországban, öt Spanyolországban, három-három Olaszországban, Hollandiában és Finnországban, mindkét régió Szlovéniában és egy-egy Észtországban, Írországban, Romániában és az Egyesült Királyságban. E régiók között volt (az egyetlen NUTS 2 szintű régiót alkotó) Észtország fővárosi régiója, valamint a görög, spanyol, román és szlovén fővárosi régiók is.

Dániában, Ausztriában és Lengyelországban 2008 és 2010 között az összes régió (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP-je legalább az EU-27 átlagának megfelelő vagy annál nagyobb mértékben változott. Hasonló volt a helyzet Luxemburgban és Máltán is, amely tagállamok NUTS 2 szinten egyetlen régiót képeznek. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (NUTS 2 szinten egyetlen régió) és Törökországban (regionális adatok nem állnak rendelkezésre) egyaránt növekedett a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP az EU-27 átlagához viszonyítva.

Ezzel szemben Írország, Görögország, Spanyolország és Szlovénia minden régiójában az EU-27 átlagánál nagyobb mértékben esett vissza a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP, ahogy Észtországban, Cipruson, Lettországban és Litvániában is (e tagállamok mindegyike egyetlen régiót képez NUTS 2 szinten). Mindkét horvát régióban és Izlandon (NUTS 2 szinten egyetlen régió) is csökkenést regisztráltak az EU-27 átlagához képest 2008 és 2010 között.

Kiválasztott régiókban bekövetkezett hosszú távú változások kiemelt vizsgálata

Az 1. ábra három része a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP-t az EU-27 átlagához (értéke 100 %) viszonyított százalékos értékként mutatja 15 kiválasztott régióra vonatkozóan. Az első rész a 2010-ben a legmagasabb (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP-vel rendelkező öt régiót ábrázolja, és bemutatja, hogy az azt megelőző 10 éves időszakban hogyan változott egy főre jutó GDP-jük, mindegyik évben az EU-27 átlagához viszonyítva (megjegyzendő, hogy az ábra első részének báziséve 2000-re (értéke 100) módosult az adatok értelmezését megkönnyítendő). Mindent összevetve e régiók közül négy viszonylag stabil fejlődést mutatott, az egyedüli kivétel a németországi Wolfsburg (Kreisfreie Stadt) volt, ahol ingadozások voltak megfigyelhetők. Nagy a valószínűsége annak, hogy az e régióban található jelentős autógyárban bevezetett rövidített munkaidő (Kurzarbeit) az egy főre jutó GDP jelentős csökkenését okozta 2009-ben, majd a 2010-ben tapasztalt fellendülés feltehetően a hosszabb munkaidőre való visszaállásra vezethető vissza.

Ezen öt régió és a 2000-ben a legnagyobb (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP-vel rendelkező első öt régió összehasonlítása esetén a rangsorban négy régió megegyezik: a legfontosabb változás, hogy a 2000-ben első öt régió közül kikerült Paris (Franciaország), helyét pedig a vele szomszédos régió, Hauts-de-Seine vette át a 2010-es rangsorban.

Az 1. ábra második és harmadik része azokat a régiókat mutatja, amelyek (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP-je a a legnagyobb mértékben bővült, illetve zsugorodott a 2010-ig tartó 10 éves időszakban. Azok a régiók, ahol e mutatószám a legjelentősebben növekedett, kivétel nélkül Romániában és Bulgáriában találhatók, Giurgiu román régióval az élen, ahol a GDP az EU-27 átlagának 2000-ben mért 14 %-áról 36 %-ra emelkedett 2010-re. Ezen öt régió között található a bolgár fővárosi régió is, ahol a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP 2000-ben az EU-27 átlagának felét sem érte el (47 % volt), 2010-ben viszont már kis mértékben meghaladta az EU-27 átlagát (105 % volt). A (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP legnagyobb visszaesését regisztráló öt régió közül háromban már 2000-ben is elmaradt a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP az EU-27 átlagától, a 2000 és 2010 közötti fejlemények hatására pedig még jobban leszakadtak e régiók. Közülük kettő görög, egy pedig belga volt. Az e mutatószám tekintetében a legnagyobb visszaesést produkáló másik két régió szintén görög volt: Korinthia régióban az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 2000-ben mért 23 %-áról 16 %-ra esett vissza 2010-re, míg Voiotia régió GDP-je az EU-27 átlaga felett maradt ugyan, azonban míg 2000-ben 77 %-kal haladta meg az átlagot, addig 2010-ben mindössze 18 %-kal.

Az Európai Unió lakosságának megközelítőleg egynegyede élt olyan régióban, ahol a GDP nem érte el az EU-27 átlagának 75 %-át

Az 1. táblázat elemzést nyújt arról, hogy 2010-ben a lakosság mekkora aránya élt olyan régiókban, ahol a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának 75 %-át tette ki, illetve az átlag legalább 125 %-a volt. A lakosság 24,2 %-a élt olyan régiókban, ahol az egy főre jutó átlagos GDP nem érte el az EU-27 átlagának 75 %-át, míg 18,4 % élt olyan régiókban, ahol ez az érték legalább az átlag 125 %-a volt. A középtartományba tartozó (75 %-nál több, de 125 %-nál kevesebb egy főre jutó GDP-vel rendelkező) régiókban élő lakosság aránya 57,4 % volt.

Az egyetlen NUTS 2 szintű régióval rendelkező három balti tagállam teljes lakossága olyan régiókban élt 2010-ben, ahol az egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának 75 %-a alatt volt. Ez volt a helyzet Horvátországban is (amely csak két régióból áll). Romániában, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Bulgáriában, Magyarországon, Portugáliában és Szlovéniában a lakosság több mint fele élt olyan NUTS 2 szintű régióban, ahol az egy főre jutó átlagos GDP nem érte el az EU-27 átlagának 75 %-át. Ezzel szemben Dániában, Írországban, Cipruson (egyetlen NUTS 2 szintű régió), Luxemburgban (egyetlen NUTS 2 szintű régió), Máltán (egyetlen NUTS 2 szintű régió), Hollandiában, Ausztriában, Finnországban és Svédországban a lakosság egésze olyan NUTS 2 szintű régióban élt, ahol az egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának 75 %-a felett volt. Sőt, Luxemburg (egyetlen NUTS 2 szintű régió) teljes lakossága olyan régióban élt, ahol a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának legalább 125 %-a volt, míg Írország, Hollandia és Ausztria, illetve Norvégia lakosságának több mint fele élt ilyen régiókban.

Ciprus és Málta szigetén (mindkettő egyetlen NUTS 2 szintű régiót alkot) a teljes lakosság olyan régióban élt, amelynek egy főre jutó átlagos GDP-je a középtartományban volt (az EU-27 átlagának 75 %-ától kevesebb mint 125 %-áig). Ugyanez volt érvényes a lakosság többségére az Egyesült Királyságban (86,8 %), Franciaországban (79,5 %), Spanyolországban (77,9 %), Svédországban (72,8 %), Finnországban (71,0 %), Németországban (70,4 %), Dániában (69,5 %), Belgiumban (60,3 %), Görögországban (54,1 %) és Olaszországban (53,6 %).

Az elemzés szerint Olaszország volt az az uniós tagállam, ahol a legnagyobb volt az egyenlőtlenség a különböző régiók életszínvonalában: az olasz lakosság 29,0 %-a élt olyan régiókban (főként az ország déli részén), ahol a (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP nem érte el az EU-27 átlagának 75 %-át, a lakosság 53,6 %-a élt olyan régiókban, ahol az egy főre jutó átlagos GDP a középtartományban mozgott, 17,4 % pedig olyan (elsősorban az ország északi részén fekvő) régiókban élt, ahol az egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának 125 % volt.

A Cseh Köztársaságban (a lakosság 11,9 %-ának otthont adó) Praha fővárosi régió (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó átlagos GDP-je 2010-ben 72 %-kal meghaladta az EU-27 átlagát, míg az ország hét másik NUTS 2 szintű régiójában (ahol a lakosság fennmaradó 88,1 %-a él) az egy főre jutó átlagos GDP az EU-27 átlagának 75 %-a alatt volt. Ugyanez a minta figyelhető meg a szomszédos Szlovákiában is, ahol (a lakosság 11,5 %-ának otthont adó) Bratislavský kraj fővárosi régió egy főre jutó GDP-je 77 %-kal az EU-27 átlaga felett volt, míg az ország három másik NUTS 2 szintű régiójában (ahol a lakosság fennmaradó 88,5 %-a él) az egy főre jutó GDP nem érte el az EU-27 átlagának 75 %-át.

Jelentős regionális eltérések országokon belül

Az egy főre jutó GDP tekintetében jelentős különbségek voltak ugyanazon tagállam NUTS 2 szintű régiói között. A 2. ábra ezeknek az országon belül számottevő regionális különbségeknek az elemzését szemlélteti. Megjegyzendő, hogy Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg és Málta egyetlen régióból áll NUTS 2 szinten.

2010-ben az egy főre jutó átlagos regionális GDP legmagasabb értéke a legalacsonyabb érték legalább háromszorosa volt az Egyesült Királyságban, Romániában, Szlovákiában és Franciaországban, és több mint kétszerese Bulgáriában, Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Németországban, Lengyelországban és Olaszországban. A különbség Szlovéniában volt a legelenyészőbb (1,4:1 arány), az Egyesült Királyságban pedig a legjelentősebb (elérte a 4,7:1 arányt).

Számos uniós tagállamban a (NUTS 2 szintű) fővárosi régió (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP-je volt a legmagasabb: Németország, Spanyolország, Olaszország és Hollandia kivételével az összes tagállamban, valamint Horvátországban is ez volt a helyzet. Németország volt az egyetlen tagállam, ahol a NUTS 2 szintű fővárosi régió egy főre jutó átlagos GDP-je nem érte el a nemzeti átlagot. Németország mellett csak Olaszország és Hollandia volt az a tagállam, ahol nem a fővárosi régió rendelkezett a legmagasabb (PPS-ben kifejezett) egy főre jutó GDP-vel.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja a regionális számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unión belül. Az ESA 95 teljes egészében összhangban van a nemzeti számlák világszerte alkalmazott módszertanával, a nemzeti számlák 1993-as rendszerével (SNA 1993). Az SNA frissítéséről szóló, 2008-as nemzetközi megállapodást követően jelenleg zajlik az ESA felülvizsgálata.

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a kibocsátáson alapuló megközelítés, a kiadásokon alapuló megközelítés vagy a jövedelmen alapuló megközelítés. Regionális szinten azonban nem alkalmazható a kiadásokon alapuló megközelítés, mivel ahhoz a regionális kivitel és behozatal mérése is szükséges lenne, erre pedig nincs lehetőség az uniós tagállamokban.

Az emberek munkahelyének és lakóhelyének összehasonlítása

A gazdasági aktivitás szintjének regionális összehasonlítása csak a regionális GDP és az adott régió lakosságának összevetésével készíthető el. Ekkor válik jelentőssé a munkavégzés helyének és a lakóhelynek a megkülönböztetése. A GDP a nemzeti vagy regionális határokon belüli gazdasági aktivitást méri függetlenül attól, hogy ezen aktivitás a rezidens vagy a nem rezidens munkavállalóknak tudható be. Ennek következtében az egy főre jutó regionális GDP a munkavégzés helyét (az adott régióban előállított GDP-t) tükröző számlálón alapul, amelyet a lakóhelyet (az adott régióban élő lakosságot) tükröző nevezővel kell osztani. Ennek az árnyoldala különösen akkor domborodik ki, amikor jelentős a régióba beáramló vagy onnan kiáramló ingázók nettó száma. Azok a területek, ahová nagyszámú ingázó áramlik be, gyakran kiugróan magas egy főre jutó regionális GDP-vel rendelkeznek (a szomszédos régiókhoz képest). E megállapítás különösen igaz olyan gazdasági központokra, mint például London (Egyesült Királyság), Wien (Ausztria), Hamburg (Németország), Praha (Cseh Köztársaság) vagy Luxembourg régiói. Ezen anomália miatt abból, hogy bizonyos, nettó ingázóbeáramlással jellemzett régiók egy főre jutó GDP-je magas, nem feltétlenül következik, hogy az adott régiókban élők jövedelme is hasonlóképpen jelentős.

Vásárlóerő-paritás

A regionális GDP kiszámítása az adott régió (és következésképpen az adott ország) helyi valutájában történik. A GDP az összehasonlítás megkönnyítése érdekében általánosan használt valutára, például euróra vagy dollárra váltható.

Az árfolyamok a devizapiacokon tapasztalható keresleti és kínálati viszonyokhoz fűződő számos tényezőt tükröznek, például a nemzetközi kereskedelmet, az inflációs előrejelzéseket és a kamatlábak különbözeteit. Az árfolyamok azonban nem tükrözik az országok árszínvonala közötti valamennyi különbséget. Ennek ellensúlyozása érdekében a GDP egy átváltási tényező, a vásárlóerő-paritás (PPP) használatával átszámítható egy mesterséges közös valutára, a vásárlóerő-egységre (PPS). Ez lehetővé teszi a különböző valuták vásárlóerejének összehasonlítását. A közös valuta azonban még egy valutaunión, például az euroövezeten belül is országonként eltérő vásárlóerővel rendelkezik a nemzeti árszínvonaltól függően. Általánosságban véve az euroalapú sorozatok helyett a PPS-sorozatok használata kiegyenlítő hatást gyakorol, mivel jellemzően az árszínvonal is viszonylag magas azokban a régiókban, ahol rendkívül magas az euróban kifejezett, egy főre jutó GDP (például Párizs vagy London központjában általában véve magasabban a megélhetési költségek, mint az Európai Unió vidéki területein).

Az eurosorozatok helyett PPS-sorozatokon alapuló, egy főre jutó GDP kiszámításával számottevő különbségekre derülhet fény a régiók rangsorolásakor. Például 2010-ben Province/Provincie Limburg belga régió egy főre jutó GDP-je 26 700 EUR volt, ezzel megelőzte Schleswig-Holstein német régiót, amelynek GDP-je 25 400 EUR volt. PPS-ben számítva azonban Schleswig-Holstein az egy főre jutó 24 200 PPS-ével lekörözte Province/Provincie Limburg 23 800 PPS-ét.

Háttér

A gazdasági fejlődés mérése

A gazdasági fejlődés kifejezésére általánosan használt mutató a GDP, amely regionális összefüggésben a makrogazdasági aktivitás és növekedés mérésére is felhasználható, emellett pedig a régiók összehasonlításához is alapul szolgálhat. A GDP politikai szempontból is fontos mutató, mivel kulcsszerepet játszik annak meghatározásában, hogy az egyes tagállamoknak milyen mértékben kell hozzájárulniuk az Európai Unió költségvetéséhez, a GDP hároméves átlaga pedig felhasználható annak eldöntéséhez, hogy mely régiók részesüljenek támogatásban az Európai Unió strukturális alapjaiból.

A GDP mára az általános életszínvonal közvetett mutatójává is vált. Koncepciójánál és rendeltetésénél fogva azonban a GDP nem alkalmas arra, hogy minden kérdésben érveket szolgáltasson a politikai vitákhoz. A GDP például nem képes a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi befogadás mérésére, és e korlátokra a GDP elemzésre való felhasználásakor tekintettel kell lenni. Ráadásul egyre tejed az a felismerés, hogy a GDP-t egyedül nem szabad felhasználni a gazdasági, társadalmi és környezeti prioritásokkal kapcsolatos mérésre.

Számos nemzetközi kezdeményezés foglalkozott ezzel a kérdéssel, az Európai Bizottság pedig 2009 augusztusában GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban” (COM(2009) 433 végleges) címmel közleményt fogadott el, amely a GDP-mérőszámok javítására és kiegészítésére irányuló különféle intézkedéseket vázolt fel. Az Európai Bizottság szerint szükség van arra, hogy a GDP-t olyan statisztikákkal egészítsük ki, amelyek egyéb, az egyének jólétét kritikus mértékben meghatározó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznak.

Gazdaságpolitikák

Az Európai Unió regionális politikája a versenyképesség javítása és a legszegényebb régiók életszínvonalának az uniós átlaghoz való közelítése által minden régiót támogatni kíván a benne rejlő összes lehetőség kiaknázásában. A regionális gazdaságpolitika célja, hogy a hozzáférhetőség javítása, minőségi szolgáltatások nyújtása és a környezet megóvása révén serkentse a beruházásokat, és ezáltal ösztönözze az innovációt, a vállalkozó szellemet és a munkahelyteremtést, egyúttal pedig leküzdje a hátrányos társadalmi helyzet, a rossz lakhatási, oktatási és egészségügyi körülmények, a jelentős munkanélküliség és az elégtelen infrastruktúra formájában jelentkező egyenlőtlenségeket.