Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

Adatokat októberi 2012. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

Ez a szócikk azt mutatja be, hogyan alakultak a kulcsfontosságú kormányzati pénzügyi mutatók az Európai Unióban (EU) és az euróövezetben (EA-17). Különösen a költségvetési (államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adókkal és társadalombiztosítási hozzájárulásokkal foglalkozik.

Ez a statisztika kulcsfontosságú mutatókat kínál az egyes tagállamok gazdasági helyzetének felméréséhez. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 %-át, államadóssága pedig a GDP 60 %-át. Ha a tagállam nem tudja tartani ezeket a határértékeket, életbe lép az úgynevezett túlzottdeficit-eljárás. Ennek keretében számos lépéssel (többek között szankciók alkalmazásával) ösztönözhető az érintett tagállam arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek a kritériumai a gazdasági és monetáris unióban (GMU) való részvételnek, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozásnak is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások legutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaz. A gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

1. ábra: Államháztartási egyenleg, 2010 és 2011 (1)
(a teljes államháztartási szektor nettó hitelfelvétele vagy hitelnyújtása a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_dd_edpt1)

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2008–2011 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_dd_edpt1)

2. ábra: Államadósság, 2010 és 2011 (1)
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_dd_edpt1)

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2001–2011 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2001–2011 (1)
(1000 millió EUR) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

5. ábra: Államháztartási bevételek és kiadások, 2011 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2011 (1)
(az összbevétel %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

7. ábra: Az államháztartási bevételek fő elemei, 2011 (1)
(az összbevétel %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2011 (1)
(az összkiadás %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

9. ábra: Az államháztartási kiadások fő elemei, 2011 (1)
(az összkiadás %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

10. ábra: Államháztartási kiadások a kormányzati funkciók osztályozása (COFOG) szerinti funkciók alapján, 2010 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_exp)

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások fő kategóriái, EU-27, 2001–2011 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

12. ábra: Az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások fő kategóriái, 2011 (1)
(a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_a_main)

13. ábra: Közbeszerzések, 2005 és 2010 (1)
(a nyilvánosan meghirdetett közbeszerzések értéke a GDP %-ában) - Forrás: Eurostat (gov_oth_procur), az Európai Bizottság szolgálatai

Főbb statisztikai eredmények

2011-ben az EU-27 és az euróövezet (EA-17) költségvetési hiánya (a teljes államháztartási szektor nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt csökkent 2010-hez képest, az államadósság ugyanakkor nőtt.

Költségvetési hiány

Az EU-27 területén a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2010-es 6,5 %-ról 4,4 %-ra csökkent 2011-re, az euróövezetben pedig 6,2 %-ról 4,1 %-ra apadt. A költségvetési hiány aránya 17 tagállamban meghaladta a GDP 3 %-ában megállapított referenciaküszöböt 2011-ben. Tíz tagállam költségvetési hiánya a teljes, 2008 és 2011 közötti beszámolási időszak során meghaladta a 3 %-os küszöbértéket. 2011-ben a (GDP százalékában kifejezett) költségvetési hiány Írországban (13,4 %), Görögországban (9,4 %), Spanyolországban (9,4 %) és az Egyesült Királyságban (7,8 %) volt a legnagyobb. Huszonöt tagállam (GDP-hez viszonyított) költségvetési hiánya csökkent vagy államháztartási többlete nőtt 2011-ben 2010-hez képest. Magyarország, Észtország és Svédország államháztartási többletet ért el 2011-ben. A költségvetési hiány hét tagállamban, Bulgáriában, Dániában, Németországban, Luxemburgban, Máltán, Ausztriában és Finnországban nem érte el a 3 %-os küszöböt 2011-ben (lásd az 1. ábrát). Két tagállam – Ciprus és Szlovénia – költségvetési hiánya 2011-ben meghaladta a 2010-es értéket.

Államadósság

Az EU-27 területén az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2010. év végi 80,0 %-ról 2011 végére 82,5 %-ra nőtt, az euróövezetben pedig 85,4 %-ról 87,3 %-ra emelkedett. Összesen 14 tagállam államadóssága haladta meg a GDP 60 %-át 2011-ben. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2011 végén Észtországban (6,1 %), Bulgáriában (16,3 %) és Luxemburgban (18,3 %) volt a legalacsonyabb (lásd a 2. ábrát). Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2010-hez képest 2011-ben 21 uniós tagállamban nőtt, míg hat tagállamban, Németországban, Észtországban, Lettországban, Luxemburgban, Magyarországon és Svédországban csökkent. Az adósság aránya 2010-hez képest 2011-ben Görögországban (22,3 százalékpont), Portugáliában (14,6 százalékpont), Írországban (14,2 százalékpont) és Cipruson (9,8 százalékpont) nőtt a legnagyobb mértékben.

Kormányzati bevételek és kiadások

Azállamháztartási szektor gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. Az EU-27 területén az államháztartási összbevétel a GDP 44,7 %-t tette ki (a 2010-es 44,1 %-hoz képest nőtt), az összkiadás pedig a GDP 49,1 %-ának felelt meg (a 2010-es 50,6 %-hoz képest csökkent) 2011-ben. Az euróövezetben az államháztartási összkiadás 2011-ben a GDP 49,5 %-a, az összbevétel pedig a GDP 45,4 %-a volt (lásd a 3. ábrát).

Abszolút értékben mérve az államháztartási összkiadás a 2001 és 2010 közötti időszakban az EU-27 területén és az euróövezetben egyaránt folyamatos növekedést mutatott (lásd a 4. ábrát). Az államháztartási összkiadás abszolút értékben mérve 2010-ről 2011-re az EU-27 területén és az euróövezetben is némileg csökkent. Az államháztartási bevételek az EU-27 területén és az euróövezetben 2008-ig folyamatosan nőttek, 2009-ben visszaestek, majd 2010-ben és 2011-ben ismét növekedésnek indultak. Az összbevétel 2011-ben az EU-27 területén és az euróövezetben is túllépte a válság előtti szintet.

Az államháztartási kiadások és bevételek mértéke szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az uniós tagállamok között (lásd az 5. ábrát). 2011-ben Dánia, Finnország, Franciaország, Magyarország, Belgium és Svédország, valamint az EFTA-tagországok közül Norvégia GDP-hez viszonyított, összesített kormányzati kiadásai és bevételei voltak a legmagasabbak (100 % felett). Hat tagállamban – Bulgáriában, Litvániában, Szlovákiában, Romániában, Lettországban, Észtországban és Spanyolországban – viszonylag alacsony volt az összesített arány (nem érte el a GDP 80 %-át), míg az EFTA-tagországok közül Svájcban volt a legalacsonyabb (68,1 %).

Az államháztartási összbevétel fő elemei az EU-27 területén az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások (lásd a 6. ábrát). 2011-ben az EU-27 területén az összbevétel 58,2 %-át (az euróövezetben 55,0 %-át) az adók, míg 31,1 %-át (az euróövezetben 34,6 %-át) a társadalombiztosítási hozzájárulások tették ki. Az egyes tagállamokat vizsgálva a különböző bevételkategóriák relatív fontossága jelentős eltéréseket mutat. 2011-ben például az adók a kormányzati bevételek kevesebb mint 50 %-át tették ki Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Szlovéniában, de 84 %-át Dániában (lásd a 7. ábrát).

Az EU-27 területén a kormányzati kiadások legnagyobb hányadát a készpénzben vagy természetben nyújtott szociális transzferek formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte 2011-ben (lásd a 8. és a 9. ábrát). A szociális transzferek az EU-27 területén az összkiadás 43,4 %-át képviselték (az euróövezetben 46,8 %-át). A munkavállalók javadalmazása a kormányzati kiadások 22,1 %-át tette ki (az euróövezetben 21,4 %-át). A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-27 területén a kormányzati kiadások 6,0 %-át tette ki (az euróövezetben 6,1 %-át); ez az arány Görögországban elérte az összkiadások 13,9, Izlandon pedig a 10,9 %-át.

Az államháztartási kiadások részletesebben vizsgálhatók a kormányzati funkciók osztályozásának (COFOG) használatával. 2010-ben a szociális védelmi intézkedések tették ki a kormányzati kiadások legnagyobb hányadát valamennyi uniós tagállamban, az EU-27 tagállamaira vetített átlag pedig a GDP 19,9 %-a volt. Ez a tendencia valamennyi tagállamban megfigyelhető volt; az egyetlen kivételt Írország jelentette, ahol a bankszektor fenntartását célzó tőketranszferek hatására jelentős volt a „gazdasági ügyek” funkció részesedése. A „szociális védelem” funkció aránya Dániában a GDP 25,4 %-a, Franciaországban 24,2 %-a, Finnországban 23,9 %-a, míg Cipruson 11,7 %-a, Izlandon pedig 11,2 %-a volt. A sorrendben következő COFOG-funkciók az EU-27 területén betöltött relatív fontosságuk szerint az egészségügy (a GDP 7,5 %-a), az általános közszolgáltatások (6,5 %) és az oktatás (5,5 %). A gazdasági ügyekre fordított kiadások az EU-27 területén a GDP 4,7 %-át, míg a védelemmel, közrenddel és közbiztonsággal, környezetvédelemmel, lakásszolgáltatással és közösségi ügyekkel, szabadidővel, illetve vallással és kultúrával kapcsolatos kiadások a GDP kevesebb mint 2 %-át tették ki 2010-ben (e funkciók az „egyéb” kategória alatt szerepelnek a 10. ábrán).

A kormányzati bevételek fő típusai a folyó jövedelem-, vagyon- stb. adók, a termelési és importadók és a társadalombiztosítási hozzájárulások, míg a tőkeadók mindössze a teljes bevétel 0,6 %-át tették ki az EU-27 területén 2011-ben. A 2007 és 2009 közötti időszakban megnőtt a társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek relatív fontossága az EU-27 területén, azonban ez a trend 2010-ben megfordult, mivel a társadalombiztosítási hozzájárulások közel azonos szinten maradtak 2010-ben és 2011-ben (a GDP 13,9 %-a 2010-ben és 2011-ben). A folyó jövedelem-, vagyon- stb. adók relatív fontossága 2007 és 2009 között csökkent, 2009 és 2010 között változatlan maradt, majd 2011-ben a GDP 12,6 %-ára nőtt. A termelési és importadók a 2009-es mélypontról 0,4 százalékponttal a GDP 13,1 %-ára nőttek 2011-ben (lásd a 11. ábrát).

Az adóbevételek szerkezete tekintetében jelentős volt a különbség az uniós tagállamok körében 2011-ben (lásd a 12. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, jellemzően nagyobb adóbevételeket szedtek be (a GDP-hez viszonyítva). 2011-ben például az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások fő kategóriáiból származó legnagyobb bevételt Dánia könyvelte el a GDP 48,9 %-ával, Franciaország és Belgium pedig szorosan követte (45,4 %, illetve 45,2 %), ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya nem érte el a 30 %-ot hat tagállamban, Írországban, Szlovákiában, Lettországban, Romániában, Bulgáriában és Litvániában (ahol a legalacsonyabb volt ez a részarány a GDP 26,1 %-ával). Svájcban szintén 30 % alatt volt ez az arány.

2010-ben a nyilvánosan meghirdetett közbeszerzések értéke Szlovákiában elérte a GDP 11,6 %-át, Lettországban a GDP 11,5 %-át, Észtországban a GDP 10,6 %-át, amely több mint háromszorosa az EU-27 3,5 %-os átlagának (lásd a 13. ábrát). Ez az arány az Európai Unióhoz 2004-ben vagy 2007-ben csatlakozott tagállamok egyikében sem volt az EU-27 átlaga alatt 2010-ben. A nyilvánosan meghirdetett közbeszerzések GDP-hez viszonyított aránya az EU-15tagállamok közül az Egyesült Királyságban (6,5 %) volt a legmagasabb, míg Németországban (1,3 %) és Luxemburgban (1,5 %) volt a legalacsonyabb.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A túlzottdeficit-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett az Eurostat az ESA adattovábbítási program keretében részletesebb adatokat gyűjt a kormányzati pénzügyekre vonatkozóan; ennek eredményeképpen a tagállamoktól megkapja a nemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani.

Az e szócikkben szereplő adatok megfelelnek az államháztartási szektor fő bevételi és kiadási tételeinek, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 95) alapján történik. Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével/hitelnyújtásával, amely egyúttal a kormányzati nem pénzügyi számlák egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartási szektor magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek kibocsátása egyéni vagy közösségi fogyasztásra kerül, és amelyeket főleg a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással finanszíroznak, és/vagy mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása. Az államháztartási szektor négy alszektorból áll: központi kormányzat, adott esetben tartományi kormányzat, helyi önkormányzat és adott esetben a társadalombiztosítási alapok.

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a túlzottdeficit-eljárás céljából bejelentett nettó kormányzati hitelfelvétel/hitelnyújtás GDP-hez viszonyított értéke. A túlzottdeficit-eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartási szektor év végén fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási hozzájárulásokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 95 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, fizetések az egyéb nem piaci kibocsátás ellenében, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, kapott tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- stb. adók, társadalombiztosítási hozzájárulások, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a társadalmi juttatások, az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 95 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalók jövedelme, egyéb termelési adók, támogatások, kifizetett tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem- vagyon- stb. adók, társadalmi juttatások, a természetbeni szociális transzferek egyes részei, egyéb folyó transzferek, egyes kiigazítások, tőketranszferek és nem termelt eszközökre vonatkozó tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira és a funkciónkénti államháztartási kiadásokra vonatkozóan az ESA 95 keretében közölt kormányzati adatokat konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Az alszektorok adatai az egyes alszektorokon belül konszolidálandók, egymás között azonban nem. Így a szektorszintű értéknek meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások a központi, tartományi és helyi kormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- stb. adók, ideértve a kötelező jellegű, az államháztartás által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező befizetéseket, amelyeket az államháztartás vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
társadalombiztosítási hozzájárulások, ideértve valamennyi munkáltató és munkavállaló társadalombiztosítási hozzájárulását, valamint azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett társadalmi juttatások ellentételét jelentik.

A közbeszerzésre vonatkozó adatok az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (S sorozat) való közzététel céljából közölt versenyfelhívásokban és szerződés odaítéléséről szóló hirdetményekben található információkon alapulnak. A számláló a nyilvánosan meghirdetett közbeszerzések értéke. Ezt úgy kapjuk meg, hogy az egyes szektorok (építési beruházások, árubeszerzések és szolgáltatások) esetében a versenyfelhívások számát megszorozzuk egy, általában véve az adott évben a Hivatalos Lapban közzétett, szerződés odaítéléséről szóló hirdetményekben megadott árakon alapuló átlaggal. A közbeszerzések értékét ezt követően a GDP viszonylatában kell kifejezni.

Kontextus

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek célja, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését széles körben összehangolja. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy a tagállamok olyan politikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3 %-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60 %-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági irányítása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

A tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaikkal összefüggésben szolgáltatnak információkat, míg más tagállamok konvergenciaprogramok formájában nyújtanak tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a politikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell megállapítani.