Statistics Explained

Archive:Regionális szintű oktatási és képzési statisztika

Revision as of 09:59, 5 November 2012 by Verdodo (talk | contribs)

2012. februári adatok. Legfrissebb adatok: További Eurostat információk, fő táblázatok és adatbázis.

Image:Participation_rates_of_four_year-olds_in_pre-primary_and_primary_education_(ISCED_levels_0_and_1),_by_NUTS_2_regions,_2010_(1)_(%_of_four_year-olds).png|thumb|left|100pxAz oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás alapvető szerepet játszik az Európai Unió (EU) gazdasági és társadalmi stratégiáiban. Ez a szócikk az Eurostat oktatásról készített regionális statisztikáit mutatja be, amelyek a beiskolázásról, az iskolai végzettségről és az oktatásban való részvételről nyújtanak tájékoztatást. Ezek a mutatók lehetővé teszik a regionális szintű haladás különféle célszintekhez viszonyított vizsgálatát, ami azért fontos, mert az oktatás az európai növekedési stratégia, az Európa 2020 középpontjában álló öt sarkalatos pillér egyike.

1. térkép: Négyévesek részvétele az iskola előtti nevelésben és az alapfokú oktatásban (ISCED 0. és 1. szint), NUTS 2 régiónként, 2010 (1)
(négyévesek %-a) - Forrás: Eurostat (educ_regind)
2. térkép: 17 éves tanulók aránya az oktatás valamennyi szintjén (ISECD 0-6. szint), NUTS 2 régiónként, 2010 (1)
(17 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (educ_regind)
3. térkép: Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók NUTS 1 régiónként, 2010 (1)
(18–24 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_16)
4. térkép: A tanulók összlétszáma a felsőfokú oktatásban (ISCED 5. és 6. szint) a 20-24 éves népesség százalékában kifejezve, NUTS 2 régiónként, 2010 (1)
(%) - Forrás: Eurostat (educ_regind)
5 térkép: Felsőfokú (ISCED 5. és 6. szintű) végzettséggel rendelkező 30-34 évesek NUTS 1 régiónként, 2010 (1)
(30-34 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_12)
6. térkép: Felsőfokú (ISCED 5. és 6. szintű) végzettséggel rendelkező 25–64 évesek NUTS 2 régiónként, 2010 (1)
(25-64 évesek %-a) - Forrás: Eurostat (edat_lfse_11)

_Toc_

Főbb statisztikai eredmények

Az EU-27 2009-re vonatkozó adatai alapján a beiskolázott tanulók száma mintegy 93 millió volt a közönséges oktatási rendszerben az alapfokútól a posztgraduálisig terjedő oktatási szinteken (nem véve figyelembe az iskola előtti nevelést); az EU-27 szintjén összesen további 14,6 millió gyermek vett részt iskola előtti nevelésben.

Négyévesek részvétele az oktatásban

A törvényben előírt iskolakezdési életkor tagállamonként változó: Észak-Írországban (Egyesült Királyság) négyéves kor az iskolakötelezettség kezdete, míg más EU-régiókban az ötödik és a hetedik életév közé esik; az iskola előtti (bölcsődei-óvodai) nevelésben való részvétel általában önkéntes az EU-tagállamok többségében.

Az Európa 2020 stratégia hangsúlyozza, hogy emelni kell a kötelező oktatás megkezdésére való felkészítésben részt vevő gyermekek arányát. A kiemelt célkitűzések alapján 2020-ig el kell érni, hogy a gyermekek legalább 95 %-a részesüljön iskola előtti nevelésben.

Az 1. térképen látható, hogy az EU-27 egészében a négyévesek 90,5 %-a vett részt iskola előtti nevelésben vagy alapfokú oktatásban 2009-ben. Az EU 48 régiójában a négyévesek több mint 99 %-a százaléka járt óvodába vagy általános iskolába 2010-ben; ezek többnyire Franciaországban (18 NUTS 2 régió), Spanyolországban (11 régió), az Egyesült Királyságban (hét NUTS 1 régió), Belgiumban (öt régió) és Olaszországban (négy régió) találhatók. Ugyancsak átlépte a 99 %-os küszöböt Hollandia (nemzeti szinten), valamint egy dán és egy osztrák régió. A négyévesek oktatásban-nevelésben való részvétele általában véve nagyarányú Belgiumban, Dániában, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban, Magyarországon, Máltán, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban (Skócia kivételével), továbbá Izlandon és Norvégiában. Ezzel szemben Görögországban, Írországban, Lengyelország legtöbb régiójában és Finnországban a 70 %-ot sem éri el a beiratkozási arány a négyévesek körében; hasonló a helyzet Svájcban, Horvátországban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Törökország valamennyi régiójában.

17 éves tanulók az oktatásban

2009-ben összesen 5,2 millió 17 éves tanuló, azaz a 17 évesek összlétszámának 88,3 %-a vett részt az oktatásban (valamennyi oktatási szintet figyelembe véve) az EU-27 tagállamaiban. A 17. életév jelentősége abból adódik, hogy a fiataloknak gyakran ebben az életkorban kell dönteniük arról, hogy folytassák a tanulmányaikat, valamilyen szakmát tanuljanak, vagy állást keressenek. A tanulmányaikat folytató 17 évesek 17 éves korú népességhez viszonyított száma az EU régióinak túlnyomó többségében meghaladta a 80 %-ot, és a 2. térképen látható EU-n kívüli országokra is ugyanez volt jellemző. Ez azt jelenti, hogy ebben az életkorban sok fiatal dönt úgy valamilyen okból, hogy az iskolaköteles kor leteltét követően is az oktatási rendszerben marad. Az oktatásban részt vevő 17 évesek száma több régióban magasabb volt, mint az ugyanott lakó 17 éveseké, ami többek között abból adódhat, hogy az egyik régióban lakó tanulók átlépik a regionális határokat azért, hogy egy másik régió (vagy ország) bizonyos kurzust vagy képzést kínáló intézményét látogathassák.

Az EU-n belül 23 olyan régió van, ahol a 17 évesek kevesebb, mint négyötöde maradt az oktatási rendszerben 2010-ben. Ezek között több kelet-európai van (hét Romániában és kettő Bulgária található), de a spanyolországi Baleár-szigeteken, Máltán és a portugáliai Azori-szigeteken is viszonylag alacsonyak az arányok. Ugyancsak gyengén alakultak az arányok négy észak-olasz régióban (Bolzano/Bozen és Trento autonóm tartományokban, valamint Lombardiában és a Valle d'Aosta/Vallée d'Aoste régióban) és az Egyesült Királyság három NUTS 1 régiójában (East Midlands, Yorkshire and the Humber, Wales). További négy ország rendelkezik egy olyan régióval, ahol az oktatási rendszerben maradó 17 évesek aránya nem érte el a 80 %-ot. Ezek Province/Provincie Vlaams-Brabant Belgiumban (2007), Strední Cechy a Cseh Köztársaságban, Guyane Franciaországban és Niederösterreich Ausztriában. Meg kell jegyezni, hogy egyes tanulók dönthetnek úgy, illetve kényszerülhetnek arra, hogy a lakóhelyüktől eltérő régióban (vagy, mint például Málta esetében, egy másik országban) folytassák a tanulmányaikat.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók mutatója a legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkező, ám semmilyen azt követő oktatásban vagy képzésben nem részesülő 18-24 éves fiatalok százalékos arányának alakulásáról nyújt tájékoztatást: az EU-27 szintjén a 18-24 éves korosztályba tartozók mintegy 14,1 %-a minősült az oktatásból és képzésből lemorzsolódónak 2010-ben, és arányuk a magasabb volt férfiaknál, mint a nők körében (16,0 % szemben a 12,1 %-kal).

Ahogy a 3. térképen látható, az oktatásból és képzésből lemorzsolódók arányában jelentős eltérések mutatkoztak az EU tagállamai között 2010-ben. 26 NUTS 1 régióban a 18-24 éves népesség legfeljebb 10 %-a tartozott ebbe a kategóriába, tehát az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzését már sikerült elérni. Ezek a régiók 15 különböző tagállamban találhatók, köztük a Cseh Köztársaságban, Litvániában, Luxemburgban, Szlovéniában és Szlovákiában (amelyek mindegyike mindössze egyetlen régióból áll a NUTS 1-es szinten). A legtöbb ilyen régióval rendelkező ország Lengyelország (mind a hat lengyel régió), Németország (három régió) és Ausztria (mind a három osztrák régió), Franciaország és Svédország (két-két régió). A lemorzsolódók aránya a lengyelországi Poludniowy régióban volt a legkisebb (3,8 %).

14 NUTS 1 régióban haladta meg a 20 %-t a lemorzsolódási arány a 18-24 éves népességen belül. Ezek a régiók hat különböző tagállam között oszlanak meg, és jobbára dél-Európában találhatók: a hét spanyol régió közül hat, három portugál régió, két dél-olasz régió, valamint egy görög, egy máltai és egy román régió tartozik ide. (Málta egész területe egy régiót alkot a NUTS 1-es szinten.) A legmagasabb lemorzsolódási arányt három szigeti régió érte el, mégpedig az Azori-szigetek és Madeira Portugáliában, valamint Málta. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezeken a szigeteken lehetnek olyan fiatalok, akik hivatalosan a szüleiknél laknak, ám a kontinensen vagy egy másik országban folytatnak tanulmányokat; következésképpen ezt a mutatót némi óvatossággal kell kezelni az olyan régiók esetében, ahonnan a diákok nagy számban mennek máshova tanulni.

Felsőfokú oktatásban részt vevő hallgatók

Felsőfokú szintű képzést egyetemek, főiskolák, technikumok és diplomát vagy szakképzettséget tanúsító oklevelet adó egyéb intézmények kínálnak. 2009-ben (a 2008/09-es tanévben) a felsőfokú képzésre beiratkozott hallgatók száma 19,5 millió volt az EU-27 szintjén, ami a teljes 20-24 éves korcsoport 61,3 %-ának felel meg.

A 4. térképen látható, hogy a felsőfokú képzésre beiratkozott hallgatók száma hogyan aránylik az adott régió 20-24 éves lakosainak a számához az egyes régiókban, ami jelzi, hogy az egyes régiók mennyire vonzóak a felsőoktatási hallgatók számára. Meg kell jegyezni, hogy az adott régióban tanulók között olyanok is lehetnek, akiknek a lakóhelye más régióban található. Tehát egyes régiók azért mutatnak kiugróan magas értékeket, mert nagy egyetemeknek vagy más felsőoktatási intézményeknek adnak otthont, és a magas (különösen a 100 % fölötti) arány azt jelzi, hogy nagy számban vonzanak hallgatókat a régió határain túlról. Észre kell venni továbbá, hogy a társadalom valamennyi tagjának a tanulását, illetve oktatásban való részvételét népszerűsítő programok következtében a felsőoktatásban tanulók életkora mindinkább kívül esik a 20-24 éves korcsoporton (amely hagyományosan ennek az arányszámnak a nevezőjében szerepel).

2010-ben a 20-24 éves lakosok számánál több felsőoktatásban részt vevő hallgatóval rendelkező 15 régió között tíz fővárosi régió volt: Bucuresti – Ilfov (Románia), Praha (Cseh Köztársaság), Bratislavský kraj (Szlovákia), Wien (Ausztria), Zahodna Slovenija (Szlovénia), Région de Bruxelles-Capitale/Brussels Hoofdstedelijk Gewest (Belgium, 2008-as adatok), Mazowieckie (Lengyelország), Attiki (Görögország), Közép-Magyarország (Magyarország) és Lisboa (Portugália). A többi öt régió közül, ahol a felsőoktatásban tanuló hallgatók száma meghaladta a 20-24 éves lakosokét, egy Belgiumban és négy Görögországban található. A négy görög régióban a felsőoktatási hallgatók 20-24 éves lakosok számához viszonyított aránya meghaladta a fővárosi régió (Attiki) arányszámát. A felsőoktatási hallgatók koncentrációja a fővárosi régióban volt a legmagasabb Bulgáriában, Dániában, Írországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Finnországban és az Egyesült Királyságban, bár mindegyik ország esetében 100 % alatt maradt az arányszám. A nagy tagországok között Németország jelentette az egyetlen kivételt ez alól, mivel ott Hamburgban és Brémában sűrűsödtek leginkább a felsőoktatásban tanulók (75,6 %, illetve 74,1 %), nem pedig Berlinben (67,3 %). Hollandiában Groningen (89,8 %) állt az élen, míg Svédországban Övre Norrland (97,5 %) vezette a listát.

Felsőfokú végzettség

Az 5. és a 6. térkép a felsőoktatásra vonatkozó két további mutató alakulását ábrázolja. Az elsőn a viszonylag fiatal, 30-34 éves korcsoport végzettsége látható, ami a közelmúltban végzettek arányát jelzi. A második a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaképes korú népesség 25-64 éves korosztályon belüli arányáról nyújt tájékoztatást.

Az EU-27 egészét tekintve 2010-ben a 30-34 évesek valamivel több, mint egyharmada (33,6 %) rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Az adatok alátámasztani látszanak azt a feltételezést, hogy az EU népességén belül nőtt a magasabb végzettségűek aránya. Ez a trend összhangban áll az Európa 2020 célkitűzéseivel, amelyek értelmében 2020-ra el kell érni, hogy a 30-34 évesek legalább 40 %-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel.

Az 5. térképen látható, hogy 2010-ben a 91 NUTS 1 régió közül, amelynek az adatai rendelkezésre állnak, a tagállamok 28 régiójában rendelkezett a 30-34 évesek több mint négytizede felsőfokú végzettséggel; szintén meghaladta a 40 %-t ez az arány Norvégiában, Svájcban és Izlandon. Ezzel szemben kilenc régióban a 30-34 éves korosztályba tartozók ötödének sem volt felsőfokú végzettsége. Ezek közül kilenc – többek között a legalacsonyabb arányszámmal rendelkező Macroregiunea doi (14,3 %) – Romániában található, míg további három Olaszországhoz, egy Görögországhoz, egy Németországhoz és ugyancsak egy Magyarországhoz tartozik. A tagjelölt országokban egy törökországi régió (Bati Anadolu) kivételével valamennyi régióban 20 % alatti volt ez az arány.

Mivel a 30-34 éves korcsoport tagjainak a többsége a 30. életév betöltése előtt szerzett felsőfokú végzettséget, ez a mutató annak az értékelésére is alkalmas, hogy a munkalehetőségek szempontjából milyen vonzerőt (vagy húzóerőt) jelentenek az egyes régiók a végzettek számára. A 30 és 34 év közötti lakosok több mint felét teszik ki a felsőfokú végzettséggel rendelkezők Londonban (Egyesült Királyság), a spanyolországi Noreste és a Comunidad de Madrid régióban, valamint Franciaországban az Île de France régióban.

A 6. térkép a 25-64 éves népesség egyetemet végzett vagy hasonló (felsőfokú) végzettséget szerzett részének az arányát ábrázolja, amit az adott régió demográfiai jellemzői is befolyásolhatnak, mivel a fiatalabb generációk jellemzően magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint az idősebbek. 2010-ben az EU-27 munkaképes korú (25 és 64 év közötti) népességének 25,9 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel.

Az EU összesen 266 NUTS 2 régiója közül 14 régióban haladta meg a 40 %-t a felsőfokú végzettséget szerzettek aránya a 25-64 éves népességen belül. Ezek közül öt az Egyesült Királysághoz tartozik (négy Londonban vagy London környékén helyezkedik el, míg az ötödik Északkelet-Skóciában támogatja az északi-tengeri olaj- és gázkitermelést), három Belgiumban található (a belga fővárosban vagy az körül), a többi pedig Dánia, Svédország, Finnország és Spanyolország fővárosi régiója, illetve a País Vasco Spanyolországban és Utrecht Hollandiában. Az EU tagállamain kívül a norvégiai Oslóban és a svájci Zürichben rendelkezik a 25 és 64 év közötti lakosok több mint 40 %-a felsőfokú végzettséggel.

A másik végletet az a 36 régió jelenti, ahol a 25-64 éves népesség legfeljebb 15 %-át teszik ki a felsőfokú végzettséggel rendelkezők. Ide tartozik Olaszország 12 régiója (vagyis az olasz régiók valamivel több mint a fele), Románia hét (vagyis a Bucuresti – Ilfov fővárosi régió kivételével valamennyi) régiója, Portugália hat (vagyis a Lisboa fővárosi régió kivételével valamennyi) régiója, a Cseh Köztársaság négy régiója, Görögország és Szlovákia két-két régiója, valamint Magyarország és Ausztria egy-egy régiója. Máltán (ami mindössze egy NUTS 2 régióból áll) ugyancsak 15 % alatt maradt ez az arány. Az egyes országokon belül általában a vidéki vagy távol eső térségekben összpontosulnak azok a régiók, ahol a legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaképes korú lakosok aránya. Ilyen például az Azori-szigetek Portugáliában vagy a Valle d’osta/Vallée d’Aoste Olaszországban.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Mivel az oktatási rendszerek szerkezete országonként eltérő, a nemzetközi összehasonlíthatósághoz nélkülözhetetlen egy keretrendszer a regionális, nemzeti és nemzetközi oktatási statisztikák és mutatók összegyűjtésére, összeállítására és bemutatására. Az oktatással kapcsolatos adatok gyűjtésének alapjául az Oktatás Egységes Nemzetközi Osztályozási Rendszere (ISCED) szolgál. E rendszer 1997-ben bevezetett, jelenlegi változata, az ISCED-97 oktatási területek és szintek szerint osztályozza a képzéseket; valamint egységes fogalmakat, meghatározásokat és kategóriákat kínál. Részletes ismertetése megtalálható az UNESCO Statisztikai Intézetének weboldalán.

Az Eurostat az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének Statisztikai Intézetével (UNESCO-UIS) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen végzett (UOE) adatgyűjtő munka keretében állítja össze az európai szintű statisztikákat.

A kötelező alapfokú oktatásba való felvételt általában egyetlen feltételhez, egy bizonyos életkor eléréséhez kötik a tagállamok. Ez többnyire az ötödik vagy a hatodik életév, bár Bulgáriában, a balti államokban, Finnországban és Svédországban csak hétéves kortól, Észak-Írországban (Egyesült Királyság) viszont már négyéves kortól kötelező az iskolalátogatás. Az iskolakötelezettség általában a középfokú oktatás alsó szintjének az elvégzéséig tart, de egyes országokban a felső-középfokú szintet is magában foglalja. A kötelező oktatás átlagos időtartama az EU-tagállamok többségében kilenc vagy tíz év; a leghosszabb Magyarországon, Hollandiában és az Egyesült Királyságban. A fiataloknak gyakran 17 éves korban kell dönteniük arról, hogy folytassák a tanulmányaikat, valamilyen szakmát tanuljanak, vagy állást keressenek.

A középfokú oktatás felső szintje rendszerint a nappali tagozatos kötelező oktatás végét követi, és a felvételhez jellemzően legalább kilenc év nappali tagozaton történő elvégzése szükséges (az alapfokú szint kezdetétől fogva). Az általános felső-középfokú képzés sikeres elvégzése általában feljogosít az egyetemi szintű képzésbe való jelentkezésre. A felső-középfokú szakképzés célja elsősorban az, hogy a tanulókat bevezesse a munka világába és felkészítse a felsőbb szintű szakképzésben vagy szakmai képzésben való részvételre. A középfokú oktatás felső szintje általában 15-17 éves korban kezdődik, és kettő-négy évig tart. A nemzeti oktatási programok határozzák meg, hogy a tanulók mely életkorban kezdik el és fejezik be ezt a szintet, illetve hogy milyen korcsoport vehet részt ilyen jellegű képzésekben. A felsőoktatásba való belépés feltétele általában valamilyen felső-középfokú és/vagy középiskolát követő (poszt-szekundér) nem felsőoktatás jellegű képzés sikeres elvégzése.

A beiskolázási statisztikák valamennyi alapképzés és alapképzéshez hasonló tartalommal rendelkező vagy a megfelelő alapképzéshez hasonló képesítést nyújtó felnőttképzés adatait tartalmazzák, és a teljesen munkaalapú, illetve a formális oktatási hatóság által nem felügyelt képzések kivételével a gyakornoki programokra is kiterjednek.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók mutatója a legfeljebb alsó középfokú (ISCED 0, 1, 2 vagy 3C szintű) végzettséggel rendelkező, ám semmilyen azt követő oktatásban vagy képzésben nem részesülő 18-24 éves fiatalok arányának alakulását követi nyomon.

Az iskolai végzettség szintje az adott korcsoportba tartozó, meghatározott végzettséggel rendelkező népesség aránya (azok kivételével, akik nem válaszoltak a legmagasabb végzettséggel kapcsolatos kérdésre).

Meg kell jegyezni, hogy a 2. és a 4. térkép két eltérő forrásból származó adat viszonyát ábrázolja: a számlálóban a beiratkozott tanulók oktatási intézmény által nyilvántartott száma, míg a nevezőben a lakóhely alapján készült statisztikák szerinti népességadat szerepel. Ebből következően a tanulmányok folytatásának helye nem minden esetben egyezik meg a lakóhellyel. Ráadásul a tanulószám a népesség-nyilvántartásban nem szereplő személyeket is tartalmazhat (pl. ideiglenesen a régióban tartózkodó külföldi diákok). Ezért lehetséges, hogy egy régióban az adott oktatási szinten tanulók száma meghaladja a népesség 100 %-át (a tanulói mobilitás különösen az oktatás magasabb szintjein elterjedtebb jelenség).

Kontextus

A nemzeti oktatási rendszerek sokfélesége

2011 februárjában az Európai Bizottság elfogadott egy közleményt „Koragyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” (COM(2011) 66) címmel, amelyben megállapította, hogy a koragyermekkori nevelés és gondozás nélkülözhetetlen a sikeres társadalmi integrációhoz, személyes fejlődéshez, egész életen át tartó tanuláshoz és későbbi foglalkoztathatósághoz, valamint különösen pozitív a hatása a hátrányos helyzetűek esetében, és segíthet abban, hogy kiemeljünk gyermekeket a szegénységből és a családi diszfunkcióból.

Az európaiak többsége a törvényben előírt minimumnál jelentősen hosszabb időt tölt el az oktatásban, ami azt tükrözi, hogy a fiatalok a felsőoktatásban való továbbtanulást választják, egyre több gyermek vesz részt iskola előtti nevelésben, és szélesebb rétegek csatlakoznak az egész életen át tartó tanulás terén indított kezdeményezésekhez, például sok érett (felnőtt) ember tér vissza az iskolába, hogy átképezze magát, vagy felkészüljön a pályaváltásra.

Az oktatás, a szakképzés és általánosabb szinten az egész életen át tartó tanulás alapvető szerepet játszik mind gazdasági, mind társadalmi téren. Az EU lehetőségeket kínál polgárainak arra, hogy más országokban éljenek, tanuljanak és dolgozzanak, ami nagymértékben elősegíti a kultúrák közötti megértést, a személyes fejlődést és az EU gazdasági potenciáljának maximális kiaknázását. Évente több mint egymillió uniós polgár élvezheti életkorra való tekintet nélkül az EU által támogatott oktatási, szakképzési és európai identitást fejlesztő programok előnyeit.

Oktatás és képzés 2020

Mindezek ellenére majdnem minden hetedik gyermek marad ki az iskolából vagy a képzésből, amely egyaránt következményekkel jár az egyénre, a társadalomra és a gazdaságra nézve. 2011 januárjában az Európai Bizottság elfogadott egy közleményt „iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” (COM(2011) 18) címmel, amelyben vázolta a lemorzsolódás hátterében álló okokat, és átfogóan ismertette a kérdés megoldásával foglalkozó, uniós szinten már létező és tervezett intézkedéseket.

Az EU-n belüli politikai együttműködést erősítette az oktatás és képzés 2010 munkaprogram, amely integrálta az oktatás és képzés terén tett korábbi lépéseket. Erre épül rá az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiája (röviden: ET 2020), amelyet 2009 májusában fogadott el a Tanács, és amely meghatározza a 2020-ig elérendő referenciaértékeket:

a gyermekek legalább 95 %-a vegyen részt koragyermekkori nevelésben;

  • az elégtelen olvasási, matematikai és természettudományos készségekkel rendelkező, gyengén teljesítő 15 évesek aránya 15 % alatt legyen ;
  • az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya 10 % alatt legyen;
  • a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30-34 évesek aránya legalább 40 % legyen;
  • a 25 és 64 év közötti felnőttek átlagosan legalább 15 %-a vegyen részt az egész életen át tartó tanulásban.

Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók mutatóját a fenntartható fejlődés egyik indikátoraként fogadták el a társadalmi befogadás témakörében. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók mutatója és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők mutatója ugyancsak az Európa 2020 stratégia kiemelt, az intelligensebb, tudásalapú, környezetbarátabb, magas foglalkoztatási szintet, termelékenységet és társadalmi kohéziót biztosító gazdaság felé történő haladás nyomon követésére szolgáló indikátorai közé tartoznak. A „Mozgásban az ifjúság” kiemelt kezdeményezésben az Európai Bizottság megfogalmazta az Európa 2020 által az oktatás és a foglalkoztatás területén kitűzött tagállami és uniós célok elérésére vonatkozó javaslatait.

További Eurostat információk

Publications

Main tables

Education indicators - non-finance (t_educ_indic)

Database

Regional education statistics (reg_educ)

Dedicated section

Methodology / Metadata

Source data for tables, figures and maps on this page (MS Excel)

External links

See also

Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Regionális_szintű_oktatási_és_képzési_statisztika&oldid=106660"