Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

2017. április 24-i adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. október. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

1. ábra: Államháztartási egyenleg, 2015 és 2016
(az államháztartási szektor nettó hitelfelvétele vagy hitelnyújtása a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tec00127)

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2013–2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tec00127) és (tsdde410)

2. ábra: Államadósság, 2015 és 2016
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (tsdde410)

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2006–2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2006–2016
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

5. ábra: Államháztartási bevétel és kiadás, 2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2015
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

7. ábra: Az államháztartási bevétel fő elemei, 2016
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2015
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

9. ábra: Az államháztartási kiadás fő elemei, 2016
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

10. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, EU-28, 2006–2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, 2016
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Ez a cikk azt mutatja be, hogyan alakultak a kulcsfontosságú kormányzati pénzügyi statisztikák az Európai Unióban (EU)és az euróövezetben (EA-19). Ezen belül a költségvetési (államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és az államháztartási kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adóbevételekkel és társadalombiztosítási járulékokkal foglalkozik.

Ez a statisztika kulcsfontosságú mutató az uniós tagállamok gazdasági helyzetének felméréséhez. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma (SGP) keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át, államadóssága pedig a GDP 60%-át. Ha a tagállam nem tartja be ezeket a határértékeket, az Unió megindítja az úgynevezett túlzotthiány-eljárást (EDP). Ennek keretében számos lépéssel – többek között szankciók alkalmazásával – ösztönözhető az érintett tagállam arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek jelentik a gazdasági és monetáris unióban (GMU) való részvétel, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozás feltételét is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások legutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaz.

Főbb statisztikai eredmények

2016-ban az EU-28 és az euróövezet (EA-19) költségvetési hiánya (az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt csökkent 2015-höz képest, miközben csökkenés volt tapasztalható az államadósság GDP-hez viszonyított arányában is.

Költségvetési hiány

Az EU-28 vonatkozásában a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2015-ös 2,4%-ról 2016-ra 1,7%-ra, az EA-19-ben pedig 2,1%-ról 1,5%-ra csökkent. 2016-ban tíz uniós tagállam – Luxemburg (+1,6%), Málta (+1,0%), Svédország (+0,9%), Németország (+0,8%), Görögország (+0,7%), a Cseh Köztársaság (+0,6%), Ciprus és Hollandia (mindkettő esetében +0,4%), Észtország és Litvánia (mindkettő esetében +0,3%) – költségvetése mutatott többletet. Bulgária és Lettország költségvetése nagyon enyhe (a GDP 0,0%-a) többletet mutatott. Emellett további 14 uniós tagállam, név szerint Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Szlovákia és Szlovénia költségvetési hiánya is a GDP 3,0%-ával egyezett meg vagy ez alatt maradt 2016-ban (lásd az 1. ábrát).

A francia és a spanyol deficit a GDP 3,4%-án, illetve 4,5%-án állt. Mindkét tagállam azt jelentette továbbá, hogy a GDP-arányos költségvetési hiányuk az előző három évben – vagyis az 1. táblázatban bemutatott teljes időszak során – meghaladta a 3,0%-ot.

A GDP-arányos államháztartási egyenleg 2016-ban 24 uniós tagállamban javult 2015-höz képest: a legnagyobb (a GDP 2 százalékpontját meghaladó) javulást az egyenlegben Görögország (a GDP 6,7 százalékpontja), Horvátország (a GDP 2,6 százalékpontja), Hollandia (a GDP 2,5 százalékpontja), valamint Málta és Portugália (mindkettő esetében a GDP 2,3 százalékpontja) érte el. A Cseh Köztársaság, Görögország, Ciprus, Litvánia, Málta és Hollandia a 2015-ös költségvetési hiányhoz képest 2016-ban többletet ért el. Németország, Észtország, Luxemburg és Svédország magasabb többletet könyvelhetett el 2016-ban, mint 2015-ben. Bulgária és Lettország 2015-ben még költségvetési hiánnyal rendelkezett, ám 2016-ban már kiegyensúlyozott volt a költségvetése. Belgium, Magyarország, Ausztria és Románia nagyobb költségvetési hiányt könyvelt el 2016-ban, mint 2015-ben.

Államadósság

Az EU-28 vonatkozásában az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2015. év végi 84,9%-ról 2016 végére 83,5%-ra csökkent, az euróövezetben pedig 90,3%-ról 89,2%-ra mérséklődött (lásd a 2. ábrát). Összesen 16 uniós tagállam államadóssága haladta meg a GDP 60%-át 2016 végén: a legmagasabb rögzített érték Görögországé (179,0%), ezt követi Olaszország (132,6%), Portugália (130,4%), Ciprus (107,8%) és Belgium (105,8%). Az államadósság legalacsonyabb GDP-hez viszonyított arányát Észtországban (9,5%), Luxemburgban (20,0%) és Bulgáriában (29,5%) érték el.

2016 végén az államadósság GDP-hez viszonyított aránya kilenc uniós tagállam esetében nőtt 2015 végéhez képest, miközben 19 tagállam – leginkább Szlovénia (a GDP 3,5 százalékpontja), Írország (a GDP 3,3 százalékpontja) és a Cseh Köztársaság (a GDP 3,1 százalékpontja) – esetében csökkent. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2015 végéhez képest 2016 végén Lettországban (3,6 százalékpont), Bulgáriában (3,5 százalékpont) és Lengyelországban (3,3 százalékpont) nőtt a legnagyobb mértékben.

Államháztartási bevételek és kiadások

Az államháztartás gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. 2016-ban az EU-28 területén az államháztartási összbevétel a GDP 44,9%-át tette ki (a 2015-ös 44,9%-hoz képest nem változott), az összkiadás pedig a GDP 46,6%-ának felelt meg (a 2015-ös 47,2%-hoz képest csökkent). Az EA-19 esetében az államháztartási összkiadás a GDP 47,7%-át tette ki (a 2015-ös 48,5%-hoz képest csökkentek), az összbevétel pedig a GDP 46,2%-ának felelt meg (a 2015-ös 46,4%-hoz képest csökkent) 2016-ban – lásd a 3. ábrát.

A GDP arányában mért államháztartási összkiadás 2006 és 2007 között mind az EU-28, mind az euróövezet tekintetében csökkent, majd 2007 és 2009 között gyorsan növekedve 2009-ben az EU-28-ban elérte a GDP 50,1%-át, az euróövezetben pedig a GDP 50,7%-át. Ezt követően 2009 és 2011 között a GDP arányában mért összkiadás mindkét terület tekintetében csökkent, 2012-ben nőtt, majd végül 2016-ig ismét csökkent.

Abszolút értékben mérve az államháztartási összkiadás az Európai Unióban és az euróövezetben egyaránt viszonylag lassú növekedést mutatott a 2006 és 2015 közötti időszakban (leszámítva az euróövezetben 2010–2011-ben mért kisebb csökkenést; lásd a 4. ábrát). Az EU-28 vonatkozásában a milliárd euróban kifejezett összkiadás 2015 és 2016 között elsősorban az átváltási árfolyamok változásainak hatásai (az angol font értékcsökkenése) miatt csökkent. A bevételek az EU-28-ban és az EA-19-ben is valamivel gyorsabban emelkedtek a kiadásoknál 2009 és 2016 között, ami a hiány csökkenéséhez vezetett.

2009 és 2016 között az EU-28 államháztartási kiadásai összesen 747 milliárd EUR-val, bevételei pedig 1310 milliárd EUR-val emelkedtek. 2015 és 2016 között az államháztartási kiadások 51 milliárd EUR-val csökkentek, míg a bevételek 48 milliárd EUR-val emelkedtek. Az EA-19 államháztartási kiadásai 2009 és 2016 között 427 milliárd EUR-val, bevételei pedig 842 milliárd EUR-val emelkedtek.

Az államháztartási kiadások és bevételek szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az uniós tagállamok között (lásd az 5. ábrát). 2016-ban az uniós tagállamok közül Finnország, Franciaország, Dánia, Belgium, Svédország és Ausztria rendelkezett a legmagasabb (100% feletti) GDP-hez viszonyított, összesített államháztartási kiadással és bevétellel; Norvégiában ugyancsak 100% fölött volt ez az arány. 2016-ban hét tagállam — Írország, Románia, Litvánia, Bulgária, Lettország, Málta és Ciprus — számolt be viszonylag alacsony összesített arányról (nem érte el a GDP 80%-át). Hasonló volt a helyzet Svájcban is.

Az államháztartási összbevétel fő elemeit az EU-28 tekintetében az adók és a nettó társadalombiztosítási járulékok jelentik (lásd a 6. ábrát). 2016-ban az EU-28 esetében az összbevétel 59,5%-át – az euróövezetben (EA-19) 56,2%-át – az adók, míg 29,8%-át – az euróövezetben 33,2%-át – a társadalombiztosítási járulékok tették ki. A piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás és a nem piaci kibocsátásért fizetett összegek (értékesítés/díjak és saját előállítású állóeszköz-felhalmozás) az EU-28-ban az összbevétel 6,9%-át, az euróövezetben pedig az összbevétel ugyanekkora hányadát tették ki. A tulajdonból származó jövedelem (főleg kamat, osztalék és bérleti díj) az EU-28 összbevételének 1,8%-át, az EA-19 összbevételének pedig 1,6%-át tette ki.

A bevételek szerkezete tekintetében jelentős különbség mutatkozott az egyes uniós tagállamok között. 2016-ban például az adók az államháztartási bevételek kevesebb mint 50%-át tették ki Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban, ezzel szemben 87,4%-át Dániában és 80,5%-át Svédországban (lásd a 7.ábrát).

Az EU-28 tekintetében az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát a készpénzben vagy természetben nyújtott szociális transzferek formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte 2016-ban (lásd a 8. és a 9. ábrát). A szociális transzferek (a szociális juttatások és a piaci termelési célú, vásárolt természetbeni szociális transzferek) az EU-28-ban az összkiadás 45,1%-át, az euróövezetben pedig 47,8%-át képviselték. A munkavállalók javadalmazása az EU-28 esetében az államháztartási kiadások 21,6%-át, az euróövezetben pedig 21,0%-át tette ki. A folyó termelőfelhasználás az EU-28-ban az államháztartási kiadások 12,7%-át, az euróövezetben pedig 10,9%-át tette ki. A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-28-ban és az euróövezetben is az államháztartási kiadások 4,6%-át adta. A bruttó állóeszköz-felhalmozás (főleg beruházás) az EU-28 területén az államháztartási kiadások 5,8%-át, az euróövezetben pedig 5,3%-át tette ki.

Az államháztartási bevételek fő típusai a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, termelési és importadók, és a nettó társadalombiztosítási járulékok. 2016-ban az EU-28 országaiban a termelési és importadók a GDP 13,4%-át, a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók a GDP 13,0%-át, a nettó társadalombiztosítási járulékok pedig a GDP 13,4%-át tették ki. A termelési és importadókból származó bevétel GDP-részaránya az EU-28-ban a 2009 és 2013 közötti időszakban nőtt, GDP-hez viszonyított aránya 0,9 százalékpontos emelkedést mutatva (lásd a 10. ábrát). 2013 és 2016 között a termelési és importadók GDP-hez viszonyított aránya stabil maradt. A folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók GDP-hez viszonyított aránya a GDP 12,1%-ával mélypontot ért el 2010-ben, majd 2015-ben a GDP 13,0%-ára emelkedett. 2015 és 2016 között ez az arány stabil maradt. A nettó társadalombiztosítási járulékok stabilan a GDP 13,4%-án maradtak az EU-28-ban 2012 és 2014 között, majd 2015-ben a GDP 13,2%-ára estek vissza, 2016-ban pedig erőre kaptak, és ismét elérték a GDP 13,4%-át.

Az adóbevételek szerkezete tekintetében jelentős volt a különbség az uniós tagállamok körében 2016-ban (lásd a 11. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, jellemzően nagyobb adóbevételeket szedtek be (a GDP-hez viszonyítva). 2016-ban például az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriáiból származó bevétel GDP-hez viszonyított aránya Franciaországban volt a legmagasabb (46,9%), Dánia pedig szorosan követte (46,8%). Ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya három tagállamban – Írországban, Romániában és Bulgáriában –, valamint Svájcban (2015) nem érte el a 30%-ot.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A túlzotthiány-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett az Eurostat az adattovábbítási program (angolul) keretében részletesebb adatokat gyűjt az államháztartási statisztikákra vonatkozóan, és ennek kapcsán a tagállamoktól megkapja a nemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani. A negyedéves pénzügyi és nem pénzügyi számlákról, valamint a negyedéves bruttó államadósságról évente négyszer adnak jelentést.

Az e cikkben szereplő adatok az államháztartás főbb mutatóit tükrözik, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 2010) alapján történik.

Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével/hitelnyújtásával, amely egyúttal az államháztartási nem pénzügyi számlák egyik egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartás magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása (ESA 2010, 2.111. pont). Az államháztartás négy alszektorból áll: központi kormányzat, tartományi kormányzat (ha létezik ilyen), helyi önkormányzat és társadalombiztosítási alapok (ha léteznek ilyenek).

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a túlzottdeficit-eljárás céljából bejelentett nettó kormányzati hitelfelvétel/hitelnyújtás GDP-hez viszonyított értéke. A túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartás év végén készpénzben, betétekben, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban és hitelekben fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási járulékokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 2010 az államháztartási bevétel fogalmát egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, nem piaci kibocsátás ellenében teljesített kifizetések, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, nettó társadalombiztosítási járulékok, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a szociális juttatások (szociális ellátások és a kormány, illetve a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által vásárolt, piaci termelési célú természetbeni szociális transzferek), az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 2010 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalók jövedelme, egyéb termelési adók, támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, társadalmi juttatások (a természetbeni szociális transzferek kivételével), természetbeni társadalmi transzferek - vásárolt termelt piaci javak és szolgáltatások, egyéb folyó transzferek, nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció, tőketranszferek és nem termelt eszközöket érintő tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira vonatkozóan az ESA 2010 keretében közölt államháztartási adatokat bizonyos nemzetiszámla-ügyletek tekintetében konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Ezen ügyletek kapcsán az alszektorokra vonatkozó adatokat az egyes alszektorokon belül konszolidálni kell, az alszektorok között azonban nem. Így a szektorszintű adatok összegének meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – és következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási járulékok a központi, tartományi és helyi kormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, ideértve a kötelező jellegű, a kormányzat által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt, ellentételezés nélküli befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező, ellentételezés nélküli befizetéseket, amelyeket a kormányzat vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
nettó társadalombiztosítási járulékok, ideértve valamennyi munkáltató és munkavállaló tényleges társadalombiztosítási járulékait, azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett társadalmi juttatások ellentételét jelentik, valamint két további imputált tételt (a háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékait és a társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjait).

Háttér

A globális gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései arra törekszenek, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését nagy vonalakban összehangolják. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy a tagállamok olyan szakpolitikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60%-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági irányítása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

A tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaik keretében szolgáltatnak információkat, míg a többi tagállam konvergenciaprogramok formájában nyújt tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a politikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell előírni.