Archive:Éves foglalkoztatási statisztikák

2020. áprilisban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. szeptember.

Highlights

2005 óta a 20–64 évesek körében az EU-27 országaiban mért foglalkoztatási ráta 2019-ben érte el a legmagasabb szintet, 73,1 %-ot.

Az EU-27 szintjén a nemek közötti foglalkoztatási különbség 2005 óta csökkent, de 2019-ben a foglalkoztatási ráta még mindig 11,7 százalékponttal magasabb volt a férfiak, mint a nők esetében.

1. interaktív ábra: Foglalkoztatás (összes, nők, férfiak, fiatalok, időskorúak), 2005–2019
(a 20–64 éves népesség %-ában)
Forrás: Eurostat

Ez a cikk az Európai Unió (EU) legfrissebb, európai uniós munkaerő-felmérésen (EU MEF) alapuló foglalkoztatási statisztikáit ismerteti. Összességében a foglalkoztatási statisztikákban jelentős eltérések figyelhetők meg nem, életkor és iskolai végzettség szerint. Az egyes uniós tagállamok között is számottevő munkaerőpiaci eltérések mutatkoznak.

Felhívjuk a figyelmét, hogy az interaktív ábrákon bemutatott és a cikk szövegében említett számok és ráták a forrásadatok folyamatos felülvizsgálata miatt bizonyos esetekben eltérhetnek: Az interaktív ábrákon (az Employment and unemployment (Labour Force Survey) menüpont alatt elérhető Eurostat adatbázis szerinti) legfrissebb adatok láthatók, miközben a szöveg a 2020. áprilisi adatokra hivatkozik.

Full article

A legmagasabb foglalkoztatási ráta 2005 óta

Az európai uniós munkaerő-felmérés (EU MEF) szerint 2019-ben az EU-27 országaiban a 20–64 éves korcsoport körében a foglalkoztatási ráta 73,1% volt, mely az Unióban valaha mért legmagasabb éves átlag. Az átlag mögött azonban hatalmas különbségek fedezhetők fel az egyes országok között (lásd az 1. térképet és az 1. interaktív ábrat). Jelenleg az Unión belül Svédországban a legmagasabb a foglalkoztatottság: 82,1%.sHasonlóan magas arány figyelhető meg két EFTA-ország, Izland (85,9%) és Svájc (82,9%) esetében is.

1. térkép: Foglalkoztatási ráta, 20–64 éves korcsoport, 2019
(%)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)

Az Európai Tanács 2010-ben elfogadta az Európa 2020 stratégiát. A hangsúly az uniós gazdaság megerősítésén és a következő évtized kihívásaira való felkészülésen volt. E stratégia egyik legfőbb uniós szintű célkitűzése, hogy 2020-ra a 20 és 64 év közötti népesség foglalkoztatási rátája legalább 75%-ot érjen el.

Bár ez a célkitűzés az EU-27 egészét tekintve 2019-ben még nem valósult meg, 17 uniós tagállam elérte, sőt túl is lépte az Európa 2020 stratégiában meghatározott célértéket. A célt elérő országok között szerepel három északi tagállam (Svédország, Dánia és Finnország), a három balti tagállam (Észtország, Litvánia és Lettország), valamint Hollandia, Németország, Csehország, Szlovénia, Portugália, Ciprus, Magyarország, Málta, Írország, Ausztria és Bulgária (1. térkép). Az Egyesült Királyságban, valamint Izlandon, Svájcban és Norvégiában szintén 75% feletti a foglalkoztatási ráta. A skála másik végén a foglalkoztatási ráta az uniós célkitűzéstől jelentősen elmaradva 70% alatt volt Horvátországban, Olaszországban, Spanyolországban, és Görögországban, amelyek közül az utóbbiban mérték a legalacsonyabb rátát (59,5%). A tagjelölt országokban – Montenegróban, Észak-Macedóniában, Szerbiában és Törökországban – a foglalkoztatási ráta 65% vagy az alatti volt.

1. interaktív ábra: Foglalkoztatás (összes, nők, férfiak, fiatalok, időskorúak), 2005–2019
(a 20–64 éves népesség %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsi_emp_a)

A 2005 és 2019 közötti időszakban a teljes 20 és 64 év közötti népesség körében mért foglalkoztatási ráta az EU 27 tagállamában 6,3 százalékpontos emelkedést mutatva 66,8%-ról 73,1%-ra nőtt. Az országok az elmúlt években azonban jelentősen eltérő munkaerőpiaci helyzetekkel szembesültek. A foglalkoztatási ráta az említett időszakban között Görögország (–3,2 százalékpont) kivételével valamennyi országban növekedett. A legmagasabb növekedést Máltán (19,8 százalékpont: 57,4%-ról 77,2%-ra) és Lengyelországban (14,7 százalékpont: 58,3%-ról 73,0%-ra) figyelték meg.

A nők foglalkoztatási rátája egyre növekszik

2019-ben a férfiak körében mért foglalkoztatási ráta mind a 27 uniós tagállamban meghaladta a nők foglalkoztatási rátáját. Ez a 2005 és 2019 közötti teljes időszakra is igaz, két kivétellel: Lettországban 2010-ben, Litvániában pedig 2009-ben és 2010-ben magasabb volt a nők foglalkoztatási rátája, mint a férfiaké. A férfiak és nők foglalkoztatási rátája azonban eltérően alakult a 2005 és 2019 közötti időszakban (az 1. interaktív ábra második és harmadik ikonja).

2005 óta a nők foglalkoztatási rátája egész Európában növekedett, uniós szinten 8,6 százalékponttal. 2005 és 2019 között a legnagyobb növekedés a nők foglalkoztatási rátája tekintetében Máltán (+31,9 százalékpont), Bulgáriában és Lengyelországban (mindkettő +13,6 százalékpont) volt tapasztalható. 2019-ben a nők körében mért foglalkoztatási ráta Svédországban (79,7%) volt a legmagasabb, Olaszországban (53,8%) és Görögországban (51,3%) pedig a legalacsonyabb.

Ezzel szemben a nők foglalkoztatási rátájához képest a 2005 és 2019 közötti időszakban a férfiak foglalkoztatási aránya uniós szinten kisebb mértékben növekedett (+3,9 százalékpont). A férfiak foglalkoztatási rátája 11 uniós tagállamban még csökkent is, a legszembetűnőbb változás Görögországban (–8,0 százalékpont: 2005 és 2019 között 79,3%-ról 71,3%-ra) és Spanyolországban (–5,8 százalékpont: 79,8%-ról 74,0%-ra) volt megfigyelhető.

2005 és 2019 között a két nem foglalkoztatási rátája közötti különbség következésképpen uniós szinten 16,4 százalékpontról 11,7 százalékpontra csökkent. Ugyanezt a tendenciát lehetett megfigyelni Magyarország, Lengyelország, Észtország és Románia kivételével valamennyi tagállamban. A különbség mérséklődése különösen jelentős volt Máltán (ahol a nemek közötti foglalkoztatási különbség 24,3 százalékponttal csökkent) a nők foglalkoztatási rátájának növekedése miatt. A foglalkoztatási különbség számottevően csökkent Spanyolországban (–12,8 százalékpont) és Luxemburgban (–11,9 százalékpont) is, mivel a férfiak foglalkoztatási rátájának csökkenéséhez a nők foglalkoztatási rátájának növekedése társult.

Az időskorúak foglalkoztatása növekszik, a fiatalok foglalkoztatása csökkenő tendenciát mutat

Bár a fiatalok (15 és 24 év közöttiek) körében 2005 és 2019 között mért foglalkoztatási ráta uniós szinten enyhe növekedést mutat (+0,2 százalékpont), az uniós tagállamok csaknem fele (13 ország) nemzeti számadataiban csökkenést mutatkozik. A fiatalok foglalkoztatási rátájának csökkenése különösen szembetűnő Írországban, Spanyolországban, Görögországban, Dániában, Portugáliában, Olaszországban és Cipruson. Ezzel szemben az időskorúak (55–64 éves korcsoport) foglalkoztatási rátája ugyanezen időszak alatt összességében növekedett, és a legnagyobb mértékű emelkedést Bulgáriában, Németországban, Szlovákiában és Hollandiában figyelték meg (az 1. interaktív ábra negyedik és ötödik ikonja).

Minél magasabb az iskolázottsági szint, annál magasabb a foglalkoztatási ráta

Az iskolázottsági szint jelentősen befolyásolhatja a foglalkoztatási rátákat (2. interaktív ábra). A felsőfokú végzettséggel, például rövid képzési idejű felsőoktatásban, alapképzésben, mesterképzésben és doktori képzésben vagy ezekkel egyenértékű (ISCED 5–8. szintű) képzésben szerzett végzettséggel rendelkező 20–64 éves korosztály körében mért foglalkoztatási ráta 2019-ben uniós szinten 84,8% volt. Ez jóval meghaladta a csak alapfokú vagy alsó középfokú oktatásban (ISCED 0–2. szint) részt vevők foglalkoztatási rátáját, amely 55,8% volt. Az EU 27 tagállamában a legfeljebb középfokú, azaz felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder képzésben (ISCED 3–4. szint) részesültek foglalkoztatási rátája a két korábban említett ráta között volt, és 73,4%-ot ért el. Ezek a számok azt mutathatják, hogy magasabb iskolai végzettséggel egyúttal a munkaszerzés esélye is nő.

Amellett, hogy (az iskolai végzettség szerinti három csoport közül) nekik van a legalacsonyabb esélyük munkát találni, az alacsony iskolázottsági szintű személyeket sújtotta leginkább a legutóbbi válság: e csoport foglalkoztatási rátája 2007 és 2013 között uniós szinten 5,4 százalékponttal csökkent. A középfokú végzettséggel és felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében a csökkenés mértéke 1,8 százalékpontos volt.

2. interaktív ábra: Foglalkoztatási ráta iskolai végzettség szerint, 2005–2019
(a népesség 20–64 éves korcsoportjában az alap-/közép-/felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők %-ában)
Forrás: Eurostat

A 2. interaktív ábra szemlélteti, hogy az oktatás milyen jelentőséggel bír a munkaszerzési esély növelésében. Szlovákiában például az alapfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája 2019-ben 36,1% volt, ami sokkal alacsonyabb a középfokú végzettséggel (75,6%) és felsőfokú végzettséggel rendelkezők (80,6%) körében mért foglalkoztatási rátánál. A helyzet ehhez hasonló Horvátországban (39,5% az alacsony iskolázottsági szintűek, míg 66,6% a közepes iskolázottsági szintűek körében), Csehországban (53,4%, illetve 81,3%), Bulgáriában (51,2%, illetve 76,0%), Lengyelországban (44,6%, illetve, 69,2%) is. Érdemes megemlíteni Franciaország esetét is, ahol a foglalkoztatási ráta az alacsony iskolázottsági szintű személyek körében 51,7%, a közepes iskolázottsági szintű csoportban 70,1%, a magas iskolázottsági szintűek esetében pedig 83,3% volt, figyelembe véve a tengerentúli megyéket is. Mindazonáltal a tengerentúli megyék adatai nélkül számított foglalkoztatási ráta az alacsony, közepes és magas iskolázottsági szintű csoportok esetében 52,5%, 70,4%, illetve 83,4%. Ebből az következik, hogy a csak a kontinentális terület figyelembevételével (vagyis a tengerentúli megyék adatai nélkül) és a Franciaország teljes területéről (tengerentúli megyékkel együtt) származó adatok alapján számított foglalkoztatási ráták közötti különbség az iskolázottsági szint növekedésével csökken.

A felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásúak jelentik a foglalkoztatottak legnagyobb csoportját az EU 27 tagállamában

A foglalkozás szempontjából 2019-ben az EU 27 tagállamában az (ISCO osztályozási rendszer szerinti) felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozást űzők adják a foglalkoztatottak legnagyobb csoportját, mivel közülük kerül ki a foglalkoztatottak 19,5%-a (lásd a 1. ábra bal oldalát). Őket a technikusok és hasonló foglalkozásúak követték (16,9%) majd a szolgáltatási és értékesítési foglalkozást gyakorlók következtek (16,3%). A skála másik végén a két legkisebb csoportot a szakképesített mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati munkavállalók (3,3%) és a fegyveres erők dolgozói (0,6%) képezték.

A foglalkozás önmagában azonban csak korlátozott képed ad a foglalkoztatottak gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzőiről. Ebből az okból egy ESeG-nek (European Socio-economic Groups) nevezett szélesebb körű osztályozás bevezetésére került sor. Ez az osztályozási rendszer a foglalkozást ötvözi a munkaerőpiaci státusszal. Ezt az osztályozást alkalmazva 2019-ben is a felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásúak alkotják a legnagyobb csoportot az EU 27 tagállamában (a foglalkoztatottak 19,4%-a, lásd az 1. ábra jobb oldalát), őket azonban ezúttal az alacsonyabb státuszú munkavállalók követik (18,6%), majd az iparban foglalkoztatott szakmunkások következnek (17,1%).

1. ábra: Foglalkoztatottak foglalkozás és társadalmi-gazdasági csoportok szerint, 20–64 éves korcsoport, EU-27, 2019
(az összes foglalkoztatott %-ában)
Forrás: Eurostat (lfsa_egais) és (lfsa_esega)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Foglalkoztatási statisztikák, 1. ábra (angol nyelven)

Adatforrások

Forrás: Az Európai Unió munkaerő-felmérése (EU-LFS) a háztartások körében végzett legnagyobb mintavételes felmérés Európában, amely negyedéves és éves eredményeket ad az 15 éves és annál idősebb személyek munkaerőpiaci részvételéről, valamint a munkaerőpiacon kívüli személyekről. A felmérés a magánháztartásokban élő népességre terjed ki. Az eredményekben nem szerepelnek a katonai szolgálatot teljesítő vagy közérdekű munkát végző személyek. Az uniós munkaerő-felmérést minden tagállamban azonos célcsoportok és fogalommeghatározások alkalmazásával végzik, így az egyes országokban kapott eredmények összehasonlíthatók egymással. Az uniós munkaerő-felmérés fontos információkkal szolgál a nemzeti és az uniós munkaerőpiacokon uralkodó helyzetről és tendenciákról. Negyedévenként mintegy 1,8 millió interjúra kerül sor a részt vevő országokban, és ezáltal mintegy 100 változóra vonatkozóan szereznek statisztikai információkat. Az információk sokfélesége és a minta nagy mérete miatt az uniós munkaerő-felmérés fontos forrás más európai statisztikák, például az oktatási statisztikák vagy a regionális statisztikák számára is.

Referencia-időszak: Az éves adatokat a negyedéves adatok átlaga adja.

Lefedettség: A felmérés eredményei jelenleg lefedik az Európai Unió valamennyi tagállamát, az Egyesült Királyságot, az EFTA tagállamai közé tartozó Izlandot, Norvégiát és Svájcot, valamint a tagjelölt országokat: Montenegrót, Észak-Macedóniát, Szerbiát és Törökországot. Ciprus esetében a felmérés csak Ciprusnak a Ciprusi Köztársaság kormánya által ellenőrzött területeire terjed ki.

Uniós aggregátumok: az „EU” és az „EU-27” kifejezések a 27 uniós tagállamból álló EU egészére vonatkoznak. Ha egy országra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, a megfelelő aggregátumok kiszámítása során az adott országra vonatkozóan a legutóbbi rendelkezésre álló időszak adatait veszik figyelembe. Az ilyen eseteket külön jelezzük.

Fogalommeghatározások: A felmérésben használt fogalmak és fogalommeghatározások megfelelnek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet iránymutatásainak. A felmérésben foglalkoztatottnak minősülnek azok a legalább 15 éves személyek (Spanyolországban és Olaszországban 16 év felettiek, Észtországban, Lettországban, Magyarországon, Finnországban, Svédországban, Norvégiában és Dániában a 15 és 74 év közöttiek, Izlandon a 16 és 74 év közöttiek), akik magánháztartásban élnek, és akik a bázishét során akár csak egy órán át munkát végeztek fizetés, nyereség vagy családi haszon ellenében, vagy nem dolgoztak, de volt olyan állásuk vagy vállalkozásuk, amelytől ideiglenesen távol voltak, például betegség, szabadság, munkaügyi vita vagy oktatás és képzés miatt.

A foglalkoztatás a foglalkoztatottak létszámában vagy a álláshelyek számában mérhető teljes munkaidős egyenértékben vagy ledolgozott munkaórákban. Az e cikkben szereplő becslések mindegyike a foglalkoztatottak létszámát veszi alapul; a foglalkoztatási rátákkal kapcsolatos adatok szintén a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó becsléseken alapulnak. Az egyes országok népességszámában bekövetkező időbeli változások kiküszöbölése és a különböző méretű országok összevethetőségének megkönnyítése érdekében a foglalkoztatási statisztika gyakran foglalkoztatási rátaként jelenik meg. Ezeket a rátákat jellemzően a munkaképes korú lakosságra vonatkozóan adják ki, ami általában a 15 és 64 év közöttieket jelenti, bár Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Izlandon a 16–64 éves korcsoportot veszik figyelembe. Más nemzetközi statisztikai szervezetek is a 15–64 év közötti korcsoportot használják mintaként (bár a 20–64 év közötti korcsoport egyre inkább teret nyer egyes politikai döntéshozóknál, mivel az uniós lakosság egyre nagyobb része folytatja tanulmányait a felsőoktatásban).

A munkaerő-felmérés keretében a foglalkoztatás fogalmát másként határozzák meg, mint a nemzeti foglalkoztatási statisztikákban, mivel ez utóbbi nem határoz meg korlátokat az életkor vagy a háztartás típusa tekintetében, és kiterjed azokra a személyekre is, akik nem az adott országban laknak, de hozzájárulnak a GDP-hez, valamint lefedi a katonai szolgálatot teljesítő vagy közérdekű munkát végző személyeket is.

Az uniós munkaerő-felmérést áttekintő weboldalról elérhető öt olyan cikk, amelyek részletes technikai és módszertani információkkal szolgálnak.

Felhívjuk a figyelmét, hogy az Eurostat az éves foglalkoztatási rátához kapcsolódóan a mutatók két csoportját adja meg, amelyek különböző célokat szolgálnak, és egyes esetekben eltérnek egymástól:

1) Szezonálisan kiigazított fő mutatók. Ezek közé tartoznak az Európa 2020 stratégia keretében meghatározott kiemelt mutatók, amelyek révén nyomon követik, hogy milyen mértékben valósulnak meg az Európa 2020 stratégia célkitűzései (uniós és nemzeti szinten). Csak néhány bontás készül hozzájuk, és általában a 20–64 éves korcsoportra vonatkoznak. Felhívjuk a figyelmét, hogy Franciaország tekintetében két adatsort teszünk közzé: az egyik 2003-tól indul, és tartalmazza a tengerentúli megyéket, a másik pedig 1992-től indul, és Franciaország kontinentális területeire vonatkozik, a tengerentúli megyék nélkül. Az utóbbi értékelésére kerül sor az Európa 2020 stratégia keretében, és a vonatkozó uniós és euróövezeti aggregátumokban is ez szerepel.

2) Részletes mutatók, amelyek szezonális kiigazítására nem kerül sor. Ezekről számos bontás készül, ezért részletesebb elemzések készítéséhez is alkalmasak. Franciaország tekintetében csak egy adatsor közzétételére kerül sor. Ez az adatsor 2013 negyedik negyedévéig csak a Franciaország kontinentális területeire vonatkozó adatokat tartalmazza, 2014-től kezdődően azonban a Franciaország tengerentúli megyéire vonatkozó adatokat is.

Ez a cikk a „fő mutatók” közé tartozó mutatók többsége tekintetében ismerteti az éves eredményeket.

Fő fogalmak: Az EU munkaerő-felmérése az alábbi fő foglalkoztatási jellemzőket a következőképpen definiálja:

alkalmazott: a magán- vagy állami munkáltató számára munkát végző és bér, fizetés, prémium vagy természetbeni juttatás formájában ellenszolgáltatásban részesülő személy; ideértve a fegyveres erők nem sorkatonai szolgálatot teljesítő tagjait is;
önálló vállalkozó: saját vállalkozásában, mezőgazdasági üzemében vagy szakmai praxisában dolgozó személy. Az önálló vállalkozó akkor tekintendő úgy, hogy a bázishéten dolgozik, ha teljesíti az alábbi kritériumok egyikét: nyereségszerzés céljából dolgozik; vállalkozás működtetésére fordít időt; vagy jelenleg hoz létre vállalkozást;
a teljes munkaidős és a részmunkaidős foglalkoztatás megkülönböztetése általában a válaszadók spontán válaszán alapszik. Ez alól a fő kivételek Hollandia és Izland, ahol a 35 órás küszöböt alkalmazzák, Svédország, ahol az önálló vállalkozókra munkaidőküszöböt alkalmaznak, valamint Norvégia, ahol a 32–36 órában alkalmazottak esetében megkérdezik, hogy teljes vagy részmunkaidős álláshelyről van-e szó;
a másodállással rendelkező foglalkoztatottakkal kapcsolatos mutatók csak azokra a személyekre vonatkoznak, akik egyszerre egynél több állással rendelkeznek; a bázishéten munkahelyet váltó személyek nem minősülnek két állással rendelkezőnek;
az alkalmazott munkaviszonya abban az esetben tekinthető ideiglenesnek, ha a munkáltató és a munkavállaló megállapodik abban, hogy a munkaviszony olyan objektív feltételek teljesülése esetén szűnik meg, mint például egy adott időpont elérése, megbízás teljesítése vagy egy ideiglenesen helyettesített másik munkavállaló ismételt munkába állása. Néhány tipikus példa: idénymunkát végzők; munkaerő-közvetítő ügynökség vagy vállalkozás által alkalmazott és harmadik fél részére (határozatlan időre szóló, írásos munkaszerződés nélkül) meghatározott feladat végrehajtása céljából kiközvetített személyek; meghatározott képzési szerződéssel rendelkezők.

Az iskolai végzettség a megszerzett iskolai végzettségre, azaz az oktatás sikeresen befejezett legmagasabb szintjére utal. Az alapfokú iskolai végzettség az ISCED 0–2. szintre (általánosnál alacsonyabb, általános és alsó középfokú), a középfokú iskolai végzettség az ISCED 3. és 4. szintre (felső középfokú vagy posztszekunder nem felsőfokú oktatás), a felsőfokú iskolai végzettség pedig az ISCED 5–8. szintre (felsőfokú oktatás) utal.

A European Socio- economic Groups (ESeG) egy származtatott osztályozás, amely lehetővé teszi, hogy Unió-szerte hasonló gazdasági, szociális és kulturális jellemzőkkel rendelkező csoportokat képezzünk az egyénekből kizárólag társadalmi alapváltozók alapján. Ez azután biztosítja, hogy valamennyi szociális felmérésben egymással összehasonlítható eredmények születhessenek. Az alkalmazott fő társadalmi alapváltozók az „ILO foglalkoztatási státusz”, a „Foglalkozási viszony”, „Foglalkozás munkavállalóként” (ISCO-08 szerint) és „A válaszadó által megadott foglalkoztatási helyzet”. A részletes osztályozás és magyarázó megjegyzések megtalálhatók az ESeG oldalán, az Eurostat különböző nómenklatúrákat ismertető RAMON szerverén.

Háttér

A foglalkoztatási statisztika számos elemzéshez használható, ideértve a makrogazdasági (vagyis a munkát, mint termelési tényezőt vizsgáló), a termelékenységi vagy versenyképességi vizsgálatokat is. Felhasználható ezen kívül az egyének foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos társadalmi és magatartási szempontok, például a kisebbségek társadalmi integrációjának vagy a foglalkoztatásnak mint a háztartások jövedelemforrásának a tanulmányozására.

A foglalkoztatottság strukturális és rövid távú mutató egyszerre. Strukturális mutatóként rávilágíthat a munkaerőpiacok és a gazdasági rendszerek szerkezetére, amely a munkaerőpiaci kereslet és kínálat egyensúlyával vagy a foglalkoztatás minőségével mérhető fel. Rövid távú mutatóként követi a gazdasági ciklust; e téren azonban megvannak a korlátai, hiszen a foglalkoztatottságot gyakran nevezik utólagos mutatónak.

A foglalkoztatási statisztika központi szerepet tölt be számos uniós szakpolitikában. Az európai foglalkoztatási stratégiát (European Employment Strategy, EES) 1997 novemberében a luxembourgi foglalkoztatási csúcstalálkozón fogadták el, majd 2005-ben átalakították azzal a céllal, hogy az uniós foglalkoztatási stratégia összhangba kerüljön az átdolgozott lisszaboni célkitűzésekkel; 2008 júliusában pedig a 2008 és 2010 közötti időszakra vonatkozó foglalkoztatáspolitikai iránymutatások is frissültek. Az Európai Bizottság 2010 márciusában indította útjára az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiát; ezt az Európai Tanács hivatalosan 2010 júniusában fogadta el. Az Európai Tanács öt kiemelt célban állapodott meg, amelyek közül az első a 20–64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátájának 75%-ra való emelése 2020-ig. Az EU tagállamai saját nemzeti célokat is meghatározhatnak e fő célkitűzések alapján, ezenkívül olyan nemzeti reformprogramokat kell kidolgozniuk, amelyek a stratégia végrehajtását szolgáló intézkedéseket tartalmaznak. Az EES az Európa 2020 stratégiával összhangban olyan intézkedések végrehajtását ösztönzi, amelyek 2020-ig elősegítik az alábbi három kiemelt cél elérését:

– a 20–64 éves lakosság 75%-a rendelkezzen munkával;
– a korai iskolaelhagyók aránya csökkenjen 10% alá, és a 30–34 évesek legalább 40%-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel;
– legalább 20 millióval csökkenjen a szegénységben élők vagy az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek száma.

A pénzügyi és gazdasági válságból való lassú kilábalás és a növekvő munkanélküliségre utaló számtalan adat arra késztette az Európai Bizottságot, hogy 2012. április 18-án javaslatokat tegyen a foglalkoztatás fellendítését célzó intézkedésekre egy célzott foglalkoztatási csomag révén. E javaslatok többek között a munkahelyteremtés keresleti oldalát célozták meg, és módszereket kínálnak az uniós tagállamok számára arra vonatkozóan, hogyan ösztönözhetik a foglalkoztatást a munkát terhelő adók csökkentésével vagy az induló vállalkozások támogatásával. Továbbá a javaslatok azonosítani kívánták a gazdaság azon területeit, ahol jelentős munkahelyteremtésre van lehetőség: ilyen lehet például a zöld gazdaság, az egészségügyi szolgáltatások vagy az információs és kommunikációs technológiák.

2012 decemberében a több uniós tagállamban magas és továbbra is emelkedő ifjúsági munkanélküliség kezelése céljából az Európai Bizottság Ifjúsági foglalkoztatási csomagra (COM(2012) 727 final) vonatkozó javaslatot terjesztett elő. Ez a csomag nyomon követte a tágabb körű foglalkoztatási csomagban felvázolt ifjúsági intézkedéseket, és számos javaslatot terjesztett elő. Javasolta például, hogy:

valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön (ifjúsági garancia);
induljon konzultáció az európai szociális partnerekkel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről, hogy a fiatalok biztonságos körülmények között tehessenek szert minőségi munkahelyi tapasztalatokra;
jöjjön létre a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége a tanulószerződéses gyakorlati képzés minőségének és kínálatának javítása és a fiatalok mobilitását akadályozó tényezők csökkentésére szolgáló módszerek kidolgozása érdekében.

Az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére tett erőfeszítések 2013-ban is folytatódtak, amikor is az Európai Bizottság bemutatta az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést (COM(2013) 144 final), amely az ifjúsági foglalkoztatási csomagban felvázolt intézkedések erősítésére és felgyorsítására szolgált. Kiemelt célja volt azon nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok támogatása, akik olyan régióban élnek, ahol a fiatalok körében mért munkanélküliségi ráta meghaladja a 25 %-ot. Ezután megjelent az „Együttműködés az európai ifjúság érdekében — Felhívás az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni fellépésre” című közlemény (COM(2013) 447 final), amelynek célja az ifjúsági garancia végrehajtásának a meggyorsítása és az uniós tagállamok és vállalkozások abban való támogatása, hogy több fiatal munkavállalót tudjanak alkalmazni.

A 2014-ben hivatalba lépett biztosi testület egyik fő prioritása az volt, hogy a hangsúlyt a munkahelyteremtés, növekedés és befektetés fellendítésére helyezze, valamint csökkentse a szabályozást, és okosabban használja ki a meglévő pénzügyi erőforrásokat és állami pénzeszközöket. 2015. februárban az Európai Bizottság országjelentéseket tett közzé, amelyekben elemezte az uniós tagállamok gazdaságpolitikáit, valamint tájékoztatást nyújtott arról, hogy az uniós tagállamok mit tűztek ki prioritásként az elkövetkező évekre a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítése céljából. Szintén februárban az Európai Bizottság javaslatot tett továbbá arra, hogy 2015-ben tegyenek elérthetővé 1 milliárd eurót az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből, hogy ezzel mintegy 30-szorosára növeljék az ifjúsági foglalkoztatási ráták fellendítése és mintegy 650 000 fiatal munkába segítése céljából a tagállamok számára rendelkezésre álló előfinanszírozás összegét.

2016 júniusában az Európai Bizottság „Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” címmel új európai készségfejlesztési programot (COM(2016) 381/2) fogadott el. A program célja annak biztosítása, hogy az emberek elsajátítsák az Unióban a foglalkoztathatóság, a versenyképesség és a növekedés megerősítéséért most és a jövőben szükséges készségeket.

A közelmúltban, 2017. november 17-én együttesen írta alá az Európai Parlament a Tanács és a Bizottság a szociális jogok európai pillérét. A foglalkoztatási és szociális politikák jelentik a szociális jogok európai pillérének legfontosabb területeit, amely új és hatékonyabb jogokat biztosít a polgároknak. A pillér a következő három átfogó területet fedi le: 1) esélyegyenlőség és munkavállalási jog, 2) tisztességes munkafeltételek, valamint 3) szociális védelem és társadalmi befogadás. A mai világban a rugalmas munkafeltételek új munkalehetőségeket biztosítanak, főként a fiatalok számára, ez azonban új bizonytalanságot és egyenlőtlenségeket is hozhat. A Bizottság fő prioritása a méltányosság előmozdítása és a szociális dimenzió erősítése az Európai Unióban. A szociális jogok európai pillérét „szociális eredménytábla” segíti, amely nyomon követi a pillér végrehajtását azáltal, hogy bemutatja és összeveti egymással az EU-országok adatait 12 területen, valamint inputot szolgáltat a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréhez. Az eredménytábla emellett méri azt is, hogy milyen előrelépéseket tesz az EU egésze a legmagasabb minőségű szociális környezet biztosítása felé.