Archive:Menekültügyi statisztika

2018. március 16-án, illetve
(a jogerős határozatokkal foglalkozó rész esetében) 2018. április 18-án kivonatolt adatok.
A cikk frissítésének tervezett időpontja: 2019. szeptember.

Highlights

Az EU tagállamaiban 2017-ben 650 ezer menedékkérő nyújtott be először nemzetközi védelem iránti kérelmet.

Az EU tagállamaiban 2017-ben 538 000 menedékkérő kapott oltalmat.

Az EU-ban 2017-ben a menedékjog iránti kérelem ügyében hozott elsőfokú határozatok csaknem fele (46%) hozott pozitív eredményt.

Asylum applications (non-EU) in the EU-28 Member States, 2006–2017

Ez a cikk a menedékkérők és a menedékjog iránti kérelmek ügyében hozott határozatok számában az Európai Unióban (EU) bekövetkezett legutóbbi fejleményeket ismerteti. A menedék az állam által a területén biztosított nemzetközi védelem egyik formája. Olyan személynek nyújtják, aki az állampolgársága és/vagy a lakóhelye szerinti országban nem talál védelmet, és különösen ha faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt üldöztetéstől fél.

Full article

A menedékjog iránti kérelmek száma: visszaesés 2017-ben

A menedékjog iránti kérelmek száma az EU-27-ben 2006-ra 200 ezer alá esett, miután tetőzött 1992-ben, amikor az uniós tagállamok a korábbi Jugoszlávia területéről sok menedékkérőt fogadtak be (az EU-15-ben 672 ezer kérelemmel), majd ismét tetőzött 2001-ben (az EU-27-ben 424 ezer kérelemmel).

Csak a nem uniós országok állampolgáraitól származó kérelmekre összpontosítva (lásd 1. ábra) 2012-ig az EU-27-ben, majd később az EU-28-ban a menedékjogi kérelmek száma fokozatosan nőtt, ezt követően pedig a növekedés még inkább felgyorsult: 2013-ban 431 ezer, 2014-ben 627 ezer, 2015-ben és 2016-ban pedig egyaránt körülbelül 1,3 millió kérelem volt. Az EU-28-ban 2015-ben és 2016-ban a menedékjogi kérelmek száma körülbelül kétszer annyi volt, mint a korábbi, 1992-es relatív tetőzéskor az EU-15-ben. Az Európai Unió tagállamaiban 2017-ben csaknem 705 ezer menedékkérő nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet. Ez éppen hogy meghaladta a 2016-os szám felét, amikor is 1,3 millió menedékjog iránti kérelmet vettek nyilvántartásba, és lényegében megfelel a 2015–2016-os csúcs előtt 2014-ben tapasztalt szintnek.

1. ábra: Az EU-28-ban harmadik országbeli személyek által benyújtott menedékjog iránti kérelmek, 2006–2017
(ezer darab)
Forrás: Eurostat (migr_asyctz) és (migr_asyappctza)

Első kérelmek: 560 ezerrel kevesebb kérelem 2017-ben

A menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek száma az EU-28-ban ^[1] 2017-ben 650 ezer volt, 55 ezerrel (körülbelül 8%-kal) kisebb, mint az összes kérelmező száma. Az a személy minősül nemzetközi védelmet először kérelmezőnek, aki az adott uniós tagállamban először nyújt be menedékjog iránti kérelmet, tehát ez a számadat kizárja az (adott tagállamban) ismételten kérelmet benyújtókat, így pontosabban tükrözi az adatszolgáltató tagállamban nemzetközi védelmet kérelmező, újonnan érkezett személyek számát.

A 2017-re vonatkozó legfrissebb adat szerint tehát az EU-28-ban menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek száma 560 ezerrel csökkent az előző évhez képest: a kérelmet először benyújtó személyek száma a 2016. évi 1,2 millióról 2017-re 650 ezerre esett vissza. Ez a csökkenés a kérelmet először benyújtó személyek számának 2015-ről 2016-ra bekövetkezett 50 ezres enyhe csökkenését követően következett be. A csökkenéshez leginkább a Szíriából, az Afganisztánból és az Irakból érkező kérelmezők számának visszaesése járult hozzá (lásd 2. ábra).

2. ábra: Az EU-28-ban menedéket kérő harmadik országbeli személyek állampolgársága, 2016 és 2017
(menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek, ezer fő)
Forrás: Eurostat (migr_asyappctza)

Az először kérelmet benyújtók állampolgársága: többségükben szíriaiak és irakiak

Az EU tagállamaiban 2017-ben menedékjog iránti kérelmet benyújtók között – csakúgy, mint 2013 óta minden évben – a szíriaiak voltak a legnagyobb számban. 2017-re az EU-28 területén menedékjog iránti kérelmet először benyújtó szíriaiak száma a 2016. évi 335 ezerről 102 ezerre csökkent, miközben a szíriaiak részaránya az összes kérelmező között 27,8%-ról 15,8%-ra esett vissza. E csökkenés ellenére tizennégy EU-tagállamban a legnagyobb számban a szíriai állampolgárok kértek menedékjogot.

A menedékjog iránti kérelmet először benyújtó összes személy 7-7%-a iraki , illetve afgán állampolgár volt, míg a nigériaiak 6%-ot, a pakisztániak 5%-ot tettek ki.

2017-ben az EU-28 területén a menedékjog iránti kérelmet először benyújtók legnépesebb állampolgárság szerinti csoportjai közül a legnagyobb relatív növekedés 2016-hoz képest a nigériaiak (arányuk 2,2 százalékponttal nőtt), valamint a bangladesiek és a guineaiak (arányuk 1,6 százalékponttal nőtt) számában volt megfigyelhető. Arányaiban a Törökországból, a Venezuelából, az Elefántcsontpartról, valamint az Eritreából és az Albániából érkező kérelmezők száma is jelentősen nőtt. 2017-ben a menedékkérők között állampolgárságuk szerint leggyakrabban előforduló országok közül (Szíriát nem számítva) arányaiban az Afganisztánból, az Irakból és az Iránból érkező kérelmezők száma csökkent leginkább.^[2]

Célországok: elsősorban Németország, Olaszország és Franciaország

A 2017-ben nyilvántartásba vett 198 ezer kérelemmel Németország az EU-28 területén benyújtott összes menedékjog iránti első kérelem 31%-át tudhatta magáénak. Utána Olaszország következett (127 ezer, 20%), majd pedig Franciaország (91 ezer, 14%), Görögország (57 ezer, 9%), az Egyesült Királyság (33 ezer, 5%) és Spanyolország (30 ezer, 5%).

Azon tagállamok közül, amelyekben 2017-ben több mint 5 ezer menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be először, a kérelmezők száma arányaiban az előző évihez képest a legnagyobb mértékben Spanyolország (+96%, azaz 15 ezerrel több menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személy 2017-ben, mint 2016-ban), Franciaország (+19%, 14 ezerrel több), Görögország (+14%, 7 ezerrel több) és Olaszország (+4%, 5 ezerrel több) esetében nőtt. A skála másik végén a legnagyobb relatív csökkenés Németország (–73%, azaz 520 ezerrel kevesebb menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személy 2017-ben, mint 2016-ban), Ausztria (–44%, 18 ezerrel kevesebb), Hollandia (–17%, 3 ezerrel kevesebb) és az Egyesült Királyság (–15%, 6 ezerrel kevesebb) esetében következett be (lásd 3. ábra).

3. ábra: Az EU tagállamaiban és az EFTA-államokban menedéket kérő harmadik országbeli személyek száma, 2016 és 2017
(menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek, ezer fő)
Forrás: Eurostat (migr_asyappctza)

Az 1. táblázat áttekintést ad minden egyes uniós tagállam vonatkozásában a menedékjog iránti kérelmet először benyújtók (állampolgárság szerinti) öt legnagyobb csoportjáról. A 28 uniós tagállamból 14-ben szíriaiak alkották a kérelmezők legnagyobb csoportját, beleértve 49 ezer kérelmezőt Németországban (2017-ben az uniós tagállamok közül itt volt a legtöbb olyan kérelmező, aki egyetlen országból érkezett a tagállamba), valamint 16 ezer kérelmezőt Görögországban is. Németországban mintegy 22 ezer, Görögországban pedig mintegy 8 ezer iraki kért menedékjogot, miközben Németországban 16 ezer, Görögországban és Franciaországban 7-7 ezer afgán menedékkérőt regisztráltak. Azon tagállamok között, amelyekben 2017-ben egy-egy ország viszonylag sok állampolgára nyújtott be kérelmet, megemlítendő még Olaszország (25 ezer kérelmező Nigériából és 12 ezer Bangladesből), Franciaország (11 ezer Albániából), valamint Spanyolország (10 ezer Venezuelából).

1. táblázat: A harmadik országbeli menedékkérők öt leggyakoribb állampolgársága, 2017
(menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek száma, kerekített adatok)
Forrás: Eurostat (migr_asyappctza)

A menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek kora és neme

Az EU-28 területén 2017-ben ötből több mint négy (82%) menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személy 35 évesnél fiatalabb volt (lásd 4. ábra); a 18–34 éves korosztály az összes kérelmezőnek valamivel több mint a felét (51%) adta, míg a kérelmet először benyújtó összes személy közel egyharmada (31%) 18 évesnél fiatalabb kiskorú volt.

A menedékkérők kor szerinti megoszlása szinte minden uniós tagállamban hasonló volt, a kérelmezők legnagyobb hányada szinte mindenütt a 18–34 éves korcsoportba tartozott. Volt azonban néhány kivétel: Ausztria, Magyarország, Lengyelország és Németország nagyobb (45% feletti) arányban számolt be 18 évesnél fiatalabb menedékkérőkről.

4. ábra: Menedékjog iránti kérelmet először benyújtó harmadik országbeli személyek kor szerinti megoszlása az EU-ban és az EFTA-államokban, 2017
(%)
Forrás: Eurostat (migr_asyappctza)

A menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek nem szerinti megoszlása azt mutatja, hogy több férfi keresett menedéket, mint nő. 2017-ban a legalsó 0–13 éves korcsoportban a fiúk az összes kérelmező 52%-át tették ki. A menedékkérők neme között nagyobb volt az egyenlőtlenség a 14–17, illetve 18–34 éves korcsoportokban, ahol a kérelmet először benyújtók körülbelül háromnegyede volt férfi; ez az arány a 35–64 éves korcsoportban visszaesett valamivel több mint háromötödre. A 65 éves és az annál idősebb menedékkérők között az EU-28 egészében 2017-ben a női kérelmezők többségben voltak a férfi kérelmezőkkel szemben, bár ez a csoport aránylag kicsi, mindössze 0,6%-át teszi ki a kérelmet először benyújtó összes személynek.

5. ábra: A menedékjog iránti kérelmet először benyújtó harmadik országbeli férfiak aránya az EU-28-ban korcsoport szerint, 2017
(%)
Forrás: Eurostat (migr_asyappctza)

A kísérő nélküli kiskorúak által benyújtott kérelmek

A kísérő nélküli kiskorú olyan 18 évesnél fiatalabb személy, aki érte felelős nagykorú személy felügyelete nélkül lépett be valamely uniós tagállam területére, illetve olyan kiskorú, aki a tagállam területére történő belépést követően maradt felügyelet nélkül. 2017-ben a kísérő nélküli kiskorúaktól 31,8 ezer kérelmet vettek át az EU-28 területén; az összes kiskorú 13%-a érkezett kísérő nélkül (lásd 6. ábra). 2017-ben az EU tagállamainak mindegyikében a menedékjog iránti kérelmet benyújtó kiskorúak kevesebb mint fele érkezett kísérő nélkül.

6. ábra: Harmadik országbeli kiskorú menedékkérők az EU-ban és az EFTA-államokban jogállás szerint, 2017
(%)
Forrás: Eurostat (migr_asyappctza) és (migr_asyunaa)

Elsőfokú határozatok a menedékjog iránti kérelmek ügyében

A menedékjog iránti kérelmek ügyében hozott határozatokra vonatkozó adatok a két fokozat, azaz az elsőfokú határozatok és a fellebbezés vagy felülvizsgálat alapján hozott jogerős határozatok szerint csoportosítva állnak rendelkezésre. Az EU 28 tagállama 2017-ben 538 000 menedékkérőnek biztosított oltalmat, ami csaknem 25%-os csökkenés 2016-hoz képest.

2017-ben az összes uniós tagállamban közel 1 millió elsőfokú határozatot hoztak, valamivel kevesebbet, mint 2016-ban (1,1 millió). Messze a legtöbb határozatot Németországban hozták (lásd 7. ábra), az EU-28 területén 2017-ben hozott összes elsőfokú határozat több mint felét (54%).

7. ábra: Harmadik ország állampolgára által benyújtott menedékjog iránti kérelem ügyében hozott elsőfokú és jogerős határozatok száma, 2017
(ezer darab)
Forrás: Eurostat (migr_asydcfsta) és (migr_asydcfina)

A 8. ábra elemzi az elsőfokú határozatok kimenetelét. Míg a menekült és az oltalmazotti jogállást az uniós jog határozza meg, a humanitárius célú megfontolásokat a nemzeti jog szabályozza, és ilyen megfontolások egyes uniós tagállamokban nem vehetők figyelembe.

Az EU-28 területén 2017-ben a menedékjog iránti kérelmek ügyében hozott elsőfokú határozatok csaknem fele (46%) ^[3] pozitív eredményt hozott, azaz a menekülti vagy az oltalmazotti jogállás elismerését, illetőleg a tartózkodás humanitárius célból való engedélyezését (lásd 8. ábra) eredményezte. Az elsőfokú határozatok esetében 2017-ben az EU-28 területén az összes jóváhagyó határozat mintegy 50%-a a menekült jogállás elismerésére vonatkozott.

8. ábra: Harmadik ország állampolgára által benyújtott menedékjog iránti kérelem ügyében hozott elsőfokú határozatok megoszlása, 2017
(%)
Forrás: Eurostat (migr_asydcfsta)

2017-ben az EU-28 területén összesen 222 ezer személy kapott első fokon menekült jogállást, 159 ezer kapott oltalmazotti jogállást, további 63 ezernek pedig humanitárius célból engedélyezték a tartózkodást.

A legnagyobb arányban Írországban (89%), Litvániában (78%) és Lettországban (74%) hoztak 2017-ben jóváhagyó elsőfokú határozatokat. Ezzel szemben a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban és Franciaországban 70%-nál nagyobb volt első fokon az elutasítások aránya.

Fellebbezés alapján hozott jogerős határozatok

A fellebbezés vagy felülvizsgálat alapján hozott jóváhagyó jogerős határozatok aránya (36%, lásd 9. ábra) 2017-ben valamivel kisebb volt az EU-28 területén, mint az elsőfokú határozatok esetében (45%, lásd 8. ábra). Az EU-28 területén 2017-ben körülbelül 95,2 ezer fő ügyében hoztak fellebbezés vagy felülvizsgálat alapján jóváhagyó jogerős határozatot; közülük 49,6 ezren kaptak menekült jogállást, 31,1 ezren oltalmazotti jogállást, további 14,6 ezer pedig humanitárius okból kapott menekült jogállást.

9. ábra: Harmadik ország állampolgára által benyújtott menedékjog iránti kérelem ügyében hozott jogerős határozatok megoszlása, 2017
(%)
Forrás: Eurostat (migr_asydcfina)

Mindössze négy uniós tagállamban volt a 2017. évi menedékjogi ügyekben hozott jogerős határozatok több mint fele pozitív: Finnországban (65%), Hollandiában (59%), az Egyesült Királyságban (57%) és Ausztriában (56%).

A jogerős elutasítások aránya Szlovákiában, Szlovéniában és Észtországban volt a legmagasabb, ahol minden jogerős határozat negatív volt.

A táblázatok és a grafikonok forrásadatai

Asylum statistics: tables and figures (angolul)

Adatforrások

Az Eurostat számos, a nemzetközi migrációt érintő témakörben készít statisztikákat. 1986 és 2007 között a menekültügyi adatok gyűjtése szóbeli egyezség alapján történt. 2008 óta az Eurostatnak az adatszolgáltatás a 862/2007/EK rendelet 4. cikkének rendelkezései alapján történik; az e helyütt ismertetett statisztikai adatok többségének gyűjtése e rendelkezések alapján történt.

A menedékjog iránti kérelmekkel kapcsolatos adatokat havonta, az elsőfokú határozatokkal kapcsolatosakat negyedévente, a fellebbezésen vagy felülvizsgálaton alapuló jogerős határozatokkal, az áttelepítéssel és a kísérő nélküli kiskorúakkal kapcsolatosakat pedig évente szolgáltatják az Eurostatnak. A statisztikák közigazgatási forrásokon alapulnak, és az uniós tagállamok statisztikai hatóságai, belügyminisztériumai vagy kapcsolódó bevándorlásügyi ügynökségei szolgáltatják őket az Eurostatnak.

A menekültügyi statisztikák elemzése során a személyek két különböző csoportját kell figyelembe venni. Az elsőbe tartoznak azok a menedékjog iránti kérelmet benyújtó menedékkérők, akik kérelmét az érintett hatóság még vizsgálja. A másodikba azok a személyek tartoznak, akiket a vizsgálatot követően menekültként elismertek, akiket másfajta nemzetközi védelemben részesítettek (oltalmazotti jogállás), akik a nemzetközi védelemmel kapcsolatos nemzeti jog alapján részesültek védelemben (humanitárius célból megengedett tartózkodás), valamint akik a védelem semmilyen formájában sem részesülnek.

A 862/2007/EK rendelet hatályba lépése óta a menekültügyi eljárás különböző szakaszaiból rendelkezésre állnak a menedékjogi határozatokra vonatkozó statisztikák. Az elsőfokú határozat a fogadó országban alkalmazott menekültügyi eljárás szerinti elsőfokú közigazgatási/igazságügyi hatóságként eljáró megfelelő hatóság határozata. Ezzel szemben a fellebbezés vagy felülvizsgálat alapján hozott jogerős határozat a közigazgatási/igazságügyi menekültügyi eljárás legfelsőbb fokán hozott határozatot jelenti, és az előző szakaszban elutasított menedékkérő fellebbezéséből következik. Mivel a menekültügyi eljárások és a döntéshozó szervek száma/szintjei eltérnek az uniós tagállamokban, a valódi legfelsőbb fokú határozat a nemzeti jogszabályok és közigazgatási eljárások alapján a legfelsőbb nemzeti bíróság határozata is lehet. Az alkalmazott módszertan meghatározása szerint azonban a jogerős határozatnak arra kell utalnia, ami az esetek túlnyomó többségében ténylegesen jogerős határozatot jelent: amikor a fellebbezés rendes útjait kimerítették, és a határozatot csak eljárási alapon lehet kifogásolni, érdemében már nem.

Háttér

A menekültek helyzetére vonatkozó, az 1967. évi New York-i Jegyzőkönyvvel módosított 1951. évi Genfi Egyezmény több mint 60 éve meghatározza, ki minősül menekültnek, továbbá meghatározta az EU közös menekültügyi rendszerének kialakításában az egyik sarokkövet jelentő közös álláspontot a menekültekkel kapcsolatban. Az EU 1999 óta a Genfi Egyezménynek és más alkalmazandó nemzetközi jogi okmányoknak megfelelő közös európai menekültügyi rendszer létrehozásán dolgozik.

Az állam-, illetve kormányfők 2004. november 5-én elfogadták a hágai programot. A program ismertette a közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) elképzelését, és szorgalmazta különösen a menekültként elismerteket és az oltalmazotti jogállásúakat érintő közös eljárások és egységes jogállások létrehozását. Az Európai Bizottság 2008 júniusában terjesztette elő politikai tervét a menekültügyről (COM(2008) 360 végleges), amely a KEMR kialakításának támogatására három pillért tartalmazott:

a védelmi normák fokozottabb harmonizációja az uniós tagállamok menekültügyi jogszabályainak további összehangolásán keresztül;
hatékony és megfelelően támogatott gyakorlati együttműködés;
fokozottabb felelősségtudat és szolidaritás az uniós tagállamok között, valamint az EU és a harmadik országok között.

Ezt szem előtt tartva az Európai Bizottság 2009-ben javaslatot tett az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) létrehozására. Az EASO támogatja az uniós tagállamokat a következetesebb és igazságosabb menekültügyi politika végrehajtására tett erőfeszítéseikben. Technikai és operatív támogatást is nyújt a különösen nagy nyomással szembesülő tagállamoknak (vagyis a sok menedékkérőt fogadó tagállamoknak). Az EASO 2011 júniusában vált teljeskörűen működőképessé, és az Európai Bizottsággal, valamint az ENSZ menekültügyi főbiztosával együttműködve dolgozik kapacitásának, tevékenységének és befolyásának növelésén.

2010 májusában az Európai Bizottság ismertette a migráció legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő áldozatainak tekinthető kísérő nélküli kiskorúakról szóló cselekvési tervét (COM(2010) 213 végleges). Ez a terv egy koordinált megközelítés bevezetésére irányul, és valamennyi uniós tagállamot kötelezi a kísérő nélküli kiskorúak magas színvonalú fogadásának, védelmének és integrációjának biztosítására. A cselekvési terv kiegészítéseként az Európai Migrációs Hálózat elkészített egy átfogó EU tanulmányt a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó befogadási politikákról, valamint a visszaküldési és az integrációs intézkedésekről.

Ezen a területen több irányelv került kidolgozásra. A menedékjogot szabályozó négy fő jogi aktus, amelyek mindegyike jelenleg átdolgozás alatt áll, a következő:

a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült és oltalmazotti jogállásra vonatkozó szabályokról szóló 2011/95/EU irányelv („kvalifikációs irányelv”);
a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU irányelv („menekültügyi eljárási irányelv”);
a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 2013/33/EU irányelv („a befogadási feltételekről szóló irányelv”); valamint
az egy harmadik országbeli állampolgár (nem uniós ország állampolgára) vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 604/2013/EU rendelet („dublini rendelet”).

A 2015 és 2016 nagy részét felölelő migrációs válság miatt az Európai Bizottság egy uniós sürgősségi segítségnyújtási eszköz létrehozására tett javaslatot. A terv körülbelül 700 millió euró összegű támogatást biztosít (három év alatt) abból a célból, hogy elősegítse egy humanitárius válság elkerülését, valamint hogy gyorsabban lehessen az Európai Unióba érkező menekültek szükségleteinek megfelelően élelmiszert, elszállásolási lehetőségeket és egészségügyi szolgáltatásokat nyújtani.

2016 áprilisában az Európai Bizottság elfogadta a KEMR reformfolyamatát elindító közleményét (COM(2016) 197 final). Ez lehetőségeket foglal magában a menedékkérők uniós tagállamok közötti igazságos és fenntartható elosztására, az Európai Unió egészében egyenlő feltételek megteremtése érdekében a menekültügyi eljárások és normák további harmonizációjára – ezáltal csökkentve a szabálytalan továbbutazásokat előidéző ösztönző tényezőket – és az EASO megbízatásának megerősítésére.

2016 májusában az Európai Bizottság ismertette első reformcsomagját, amely javaslatokat foglalt magában egy fenntartható és igazságos dublini rendszer létrehozására (COM(2016) 270 final), az Eurodac rendszer megerősítésére (COM(2016) 272 final) és az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének létrehozására (COM(2016) 271 final).

2016 júliusában az Európai Bizottság előterjesztette a KEMR reformjával kapcsolatos második javaslatcsomagját , például az EU áttelepítési keretszabályainak (COM(2016) 468 final) és a nemzetközi védelem közös eljárásának (COM(2016) 467 final) meghatározására, valamint a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadási normáira vonatkozó jogszabályok átdolgozására (COM(2016) 465 final) vonatkozóan.

Direct access to

Megjegyzések

↑ Az EU egészére vonatkozó szám a tagállami adatok összesítéseként kerül kiszámításra. A tagállami adatok az adott tagállamban menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek számára utalnak. Egy személy azonban egy adott referenciaévben több tagállamban is kérelmezhetett nemzetközi védelmet. Következésképpen előfordulhat, hogy az EU egészére vonatkozó szám egy-egy személy kérelmét többször is tartalmazza. A dublini rendszer legfrissebb statisztikáit felhasználó becslés alapján az EU-ban menedéket kérők 6%-a nyújtott be kérelmet több uniós tagállamban ugyanabban az évben.
↑ Az elemzéshez csak azt az első 30 országot vettük figyelembe, ahonnan a legtöbb menedékkérő érkezett.
↑ A 2014-es referenciaév óta nem szerepelnek az elutasító határozatokra vonatkozó adatok között az azon az alapon visszautasított menedékjog iránti kérelmek, hogy egy másik uniós tagállam a 604/2013/EU rendelet („dublini rendelet”) alapján a menedékjog iránti kérelem elbírálásának felelősségét elvállalta. Ez csökkentette a visszautasítások számát. Következésképpen becslések szerint az összes elsőfokú határozatból a jóváhagyó határozatok aránya körülbelül 5 százalékponttal nőtt.

[1] Az EU egészére vonatkozó szám a tagállami adatok összesítéseként kerül kiszámításra. A tagállami adatok az adott tagállamban menedékjog iránti kérelmet először benyújtó személyek számára utalnak. Egy személy azonban egy adott referenciaévben több tagállamban is kérelmezhetett nemzetközi védelmet. Következésképpen előfordulhat, hogy az EU egészére vonatkozó szám egy-egy személy kérelmét többször is tartalmazza. A dublini rendszer legfrissebb statisztikáit felhasználó becslés alapján az EU-ban menedéket kérők 6%-a nyújtott be kérelmet több uniós tagállamban ugyanabban az évben.

[2] Az elemzéshez csak azt az első 30 országot vettük figyelembe, ahonnan a legtöbb menedékkérő érkezett.

[3] A 2014-es referenciaév óta nem szerepelnek az elutasító határozatokra vonatkozó adatok között az azon az alapon visszautasított menedékjog iránti kérelmek, hogy egy másik uniós tagállam a 604/2013/EU rendelet („dublini rendelet”) alapján a menedékjog iránti kérelem elbírálásának felelősségét elvállalta. Ez csökkentette a visszautasítások számát. Következésképpen becslések szerint az összes elsőfokú határozatból a jóváhagyó határozatok aránya körülbelül 5 százalékponttal nőtt.

[1]

[2]

[3]