Az Európai Regionális Fejlesztési Alap 40 éve, a mai uniós regionális politika alapjait megteremtő 1975. március 18-i rendelet elfogadásával született meg. 1974 decemberében az Európai Bizottság bejelentette, hogy az egykori Európai Gazdasági Közösséget (EGK) alkotó kilenc tagállam létrehozza az Európai Regionális Fejlesztési Alapot &bd
40 éves az Európai Regionális Fejlesztési Alap
- 18 March 2015
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap 40 éve, a mai uniós regionális politika alapjait megteremtő 1975. március 18-i rendelet elfogadásával született meg.
1974 decemberében az Európai Bizottság bejelentette, hogy az egykori Európai Gazdasági Közösséget (EGK) alkotó kilenc tagállam létrehozza az Európai Regionális Fejlesztési Alapot „a legelmaradottabb régiói növekedésének finanszírozására”.
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG SZÜLETŐBEN LÉVŐ REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAPJA
Az Európai Közösség hamarosan Regionális Fejlesztési Alapot hoz létre a legelmaradottabb régiói növekedésének finanszírozására. Az 1974. december 9–10-én tartott párizsi csúcstalálkozón ez volt a kilenc tagállam kormányfőinek egyik legfontosabb politikai döntése.
Az 1,3 milliárd elszámolási egységet (az euró elődje) tartalmazó alapot 1975-től kezdődően, hároméves próbaidőszakra hozták létre.
A források szétosztásában a leginkább rászoruló tagállamok, azaz Olaszország, Írország és az Egyesült Királyság élveznek elsőbbséget.
1975-ben az EGK legszegényebb területe Dél-Olaszország, Írország nagy része, Nyugat- és Délnyugat-Franciaország, Észak-Hollandia, az egykori nyugat-német határ mentén található területek és az Egyesült Királyság jelentős része, különösen Wales és Skócia volt.
Az alapot a leghátrányosabb helyzetű tagállamoknak osztották szét a következő arányban: Belgium 1,5%; Dánia 1,3%; Franciaország 15%; Írország 6%; Olaszország 40%; Luxemburg 0,1%; Hollandia 1,7%; Németország 6,4%; az Egyesült Királyság 28%.
A regionális politika célja – az 1974-es csúcstalálkozó közleménye szerint – az egyenlőtlenségek kiküszöbölése, amelyek „oka legfőképp a mezőgazdasági predominancia, az ipari szerkezetváltás és a strukturális alulfoglalkoztatottság”.
Ebben az időben az egyesült királysági George Thomson volt a regionális politikáért felelős biztos.
Véleménye szerint a regionális alap létrehozása „fontos áttörést jelent az egész Közösség számára... Habár az alap meglehetősen szerény, gyakorlati előnyökkel fog járni Európa leghátrányosabb helyzetű régiói számára 1975-től kezdődően”.
Az ERFA alapjai a Közösséget létrehozó szerződésben
Az 1957. évi Római Szerződés (létrehozó szerződés) valóban elkötelezett volt a kiegyensúlyozott regionális fejlődés iránt, amelyre mint az integrációt megvalósító és az Európai Gazdasági Közösség különböző régiói közötti különbségek csökkentését elősegítő eszközként tekintettek.
A regionális politikára vonatkozó első átfogó iránymutatásra 1973-ban a Bizottság tett javaslatot. A Regionális Fejlesztési Alap létrehozására tett első lépéseket azonban késleltették a nemzetközi monetáris zavarok és az olajválság, ezért a megállapodás csak 1974-ben született meg.
A közösségi regionális politika szerint a Bizottságnak: koordinálnia és kiegészítenie, nem pedig helyettesítenie kell a nemzeti regionális politikákat; koordinálnia kell a közös közösségi politikákat és pénzügyi eszközöket, csökkentenie kell a túlnépesedést a zsúfolt területeken, és támogatnia kell az elmaradott régiókat.
Az újonnan létrehozott Regionális Fejlesztési Alapból háromféle intézkedés volt támogatható. Állami kiadásokra az alapból származó támogatás legfeljebb 50%-át lehetett felhasználni:
A tagállamoknak projektszinten kellett pályázniuk az ERFA támogatására. A döntéseket a tagállamok bizottsága hozta a Bizottság javaslatai alapján.
A François-Xavier Ortoli-féle Bizottság 1974-ben
A kezdetleges regionális politika kezdeti stratégiája elsődlegesen a mezőgazdasági predominanciából, az ipari szerkezetváltásból és a strukturális alulfoglalkoztatottságból fakadó
A regionális politikáért felelős biztos, George Thomson megállapította, hogy az új alap „visszaadja több millió egyszerű polgár Közösségbe vetette hitét, akik már oly rég óta várnak a regionális alappal kapcsolatos kötelezettségvállalás teljesítésére”.
Abban az időszakban, amikor az Egyesült Királyság a tagságával kapcsolatos feltételeket újratárgyalta, Thomson azt is megállapította, hogy az Egyesült Királyság az alap 28%-ára jogosult, miközben az alaphoz való hozzájárulása kevesebb mint 17%. Azt is kiemelte, hogy az új politikának az ipar elöregedésének problémáival (ez kifejezetten az Egyesült Királyságra volt jellemző ebben az időben), valamint a Közösség mezőgazdasági problémáival kell foglalkoznia.
A Párizsban hozott döntés igazolja az EK-tagállamok közötti szolidaritás meglétét, amely a gazdaságaikat érintő hatalmas nyomás ellenére is jelen volt a szóban forgó időszakban. A regionális politika hatékony elindulása annak a szélesebb törekvésnek a része, amely az európai gazdaságokat hivatott egymáshoz közelíteni.
További információ: