A távoli régiókban élők aránya Magyarországon, valamint Lettországban, Görögországban, Horvátországban, Finnországban és Svédországban a legmagasabb (20% és 34% közötti). A távoli régiókban a lakosság mintegy 30%-a olyan vidéken él, ahol elnéptelenedés volt tapasztalható. Egyes országok – köztük Magyarország is – jelentős elnéptelenedési folyamaton mentek keresztül, amely szinte minden régiót érintett, némelyikük esetében −2,5%-os éves növekedési rátával.

A 27 tagú EU-ban az összes régió közel 17%-a minősül távolinak. A távoli területek az EU területének közel felét teszik ki, és 37 millió ember otthonaként szolgálnak. E területek gyakran válnak olyan vidékekké, amelyeket a JRC jelentése „magányos helyekként” határoz meg, és ahol nem kielégítőek a helyi szolgáltatások, a megközelíthetőség vagy az összekapcsoltság. A megnevezés demográfiai, gazdasági, társadalmi és infrastrukturális szempontból tükrözi az érintett helyek helyzetét és kapcsolatait. A jelentés Európa-szerte 1200 olyan, „magányos helynek” minősíthető települést jelöl meg, ahol előfordulhat elnéptelenedés, rossz virtuális összekapcsoltság, a szolgáltatások még városokon belül is csekély mértékű változatossága vagy a hátrányos helyzetű csoportok mobilitásszegénysége.