Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás

Mit tesz az EU és miért?

Hogyan igyekszik megelőzni az EU a munkahelyi megkülönböztetést?

Az egyenlőség az EU egyik alapértéke. A diszkriminációt tiltó uniós jogszabályok a világ legkiterjedtebb és legszigorúbb megkülönböztetésellenes szabályai közé tartoznak.

Az esélyegyenlőség elve – azaz a tisztességes verseny és a munkahelyi egyenlő bánásmód garantálása – már az EU megalapításakor kiemelt helyet kapott. A Római Szerződés (1957) előírja, hogy azonos vagy egyenértékű munkáért a férfiaknak és a nőknek egyenlő fizetést kell kapniuk. A nemek közötti esélyegyenlőségről szóló legelső irányelveket az uniós tagállamok az 1970-es években fogadták el.

Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés a diszkrimináció elleni fokozottabb küzdelem alapító szövege Európában. Felsorolja a diszkrimináció azon öt formáját, amely ellen az EU felléphet. Ez a faji vagy etnikai származás, a vallás vagy hitbéli meggyőződés, a fogyatékosság, a szexuális irányultság és az életkor alapján történő megkülönböztetés.

Az EU diszkriminációellenes intézkedései

Az évek során az EU több jogszabályt is elfogadott a hátrányos megkülönböztetés ellen. Ezek a jogi aktusok tiltják a nemi hovatartozáson, az életkoron, a vallási vagy egyéb meggyőződésen, a faji, illetve etnikai származáson, a fogyatékosságon vagy a szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt.

Ez az uniós jogi keret érvényre juttatja az egyenlő bánásmód elvét, és ennek jegyében védi:

  • az álláskeresőket az egyenlőtlen bánásmódtól,
  • a munkavállalókat a bántalmazástól és a zaklatástól (ideértve a megfélemlítést, a gúnyolódást és az őket sértő vicceket is),
  • a munkavállalókat, hogy az előmenetelüket vagy képzésben való részvételüket ne gátolja diszkrimináció,
  • a kismamákat és a szoptató anyákat (ideértve a szülési szabadsághoz és a szülői szabadsághoz való jogot is),

A legfontosabb jogszabályok

  • foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000. évi irányelv tiltja a vallási vagy egyéb meggyőződésen, a fogyatékosságon, az életkoron és a szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt.
  • Az egyenlő díjazásról szóló 1975. évi irányelv értelmében a díjazás minden vonatkozásában meg kell szüntetni a nemi alapon történő megkülönböztetést.
  • A nemi alapú megkülönböztetést a nemek közötti esélyegyenlőségről szóló irányelvek is tiltják. Ezek a következők: az 1979. évi irányelv a szociális biztonságról, a 2006. évi irányelv a foglalkoztatásról és a munkavégzésről, a 2010. évi irányelv az önálló vállalkozói tevékenységről és a 2010. évi irányelv a szülői szabadságról (ezt az irányelvet 2019-ben a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló irányelv fogja fölváltani).
  • A faji egyenlőségről szóló 2000. évi irányelv az élet különféle területein (munkahelyen, oktatási intézményekben, szociális biztonsági ellátásban stb.) tiltja a faji vagy etnikai származáson alapuló diszkriminációt.

A jogszabályok minden olyan diszkriminációt tiltanak, amelyek vélt vagy valós jellegzetességeken alapulnak.Ezek a jogszabályok magányszemélyekre, vállalatokra (mérettől függetlenül), szervezetekre, hatóságokra, a köz- és magánszektorban működő szervezetekre és kormányzati szervezetekre egyaránt alkalmazandóak.

Bizonyos helyzetekben azonban (és szigorú feltételek mellett) a megkülönböztetések a fenti okok valamelyike alapján jogosak lehetnek. Ezeket a helyzeteket az uniós irányelvek rögzítik. A fiatal munkavállalók foglalkoztatását előmozdítani hivatott, életkoron alapuló megkülönböztetés például akkor lehet jogszerű, ha az adott tagállami szabályok kötelezővé teszik a nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalók nyugdíjba vonulását.

Miért hozta az EU ezeket az intézkedéseket?

Felmérések szerint nyolc európaiból egy úgy érzi, hogy – faji vagy etnikai származása, fogyatékossága, neme, szexuális irányultsága, életkora, vallása vagy meggyőződése miatt – ki van téve a diszkrimináció veszélyének. A diszkrimináció, a kisebbségek ellen elkövetett támadások és a gyűlöletbeszéd sajnos továbbra is mindennapi jelenség az Unióban.

Mindezekre a válasz az emberi jogokat védő és a fontos értékeket képviselő uniós jogi szabályozás kell, hogy legyen. Az uniós jogszabályok gazdasági szempontból is hasznosak: az általuk védelemben részesülő csoportok tagjai készségeikkel és tehetségükkel gazdagítják a munkaerőpiacot, és hozzájárulnak a munkahelyi sokszínűséghez, kreativitáshoz és jó légkörhöz. Általuk a vállalat is pozitív képet közvetít magáról az alkalmazottak, a helyi közösség és az ügyfelek felé.

Oldal megosztása