10 mítosz és tény az uniós kohéziós politikával kapcsolatban

További eszközök

 

A regionális és társadalmi fejlődést elősegítő uniós finanszírozás a kulcsfontosságú beruházási projektek fontos forrása.

Bizonyos uniós országokban – amelyek csak korlátozott eszközökkel rendelkeznek – az uniós finanszírozás a közberuházások akár 80%-át is kiteszi. Az uniós regionális kiadások azonban nemcsak a szegényebb régióknak segítenek, hanem minden uniós régióban és országban beruházásokat eszközölnek, a teljes EU gazdaságának adva lendületet.

A kohéziós politika minden uniós régió és ország számára előnyös. Nemcsak a legszegényebb, hanem valamennyi uniós régió számára jelentős előnyökkel jár.

Bármelyik országban lakik is, nézzen alaposan körül, és egészen biztosan találni fog egy olyan iskolát, hidat, kórházat, kikötőt vagy bármilyen más projektet, amely uniós finanszírozásban részesült és hatással volt az életére. Ez pusztán ízelítőt nyújt abból, hogy mire képes a kohéziós politika. A kohéziós politikának számtalan hatása van, és ezek az idő múltával egyre sokasodnak.

A 2007 és 2013 közötti finanszírozást vizsgáló független szakértői jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a kohéziós politika keretében biztosított beruházások jelentős és kézzelfogható eredményeket hoztak. Ezek a munkahelyteremtéstől kezdve az új termékek megjelenésén át a regionális egyenlőtlenségek csökkentéséig és a GDP növekedéséig terjednek.

A jelentés például kimutatta, hogy a 2007 és 2013 között minden egyes, kohéziós politikára fordított euró 2,74 EUR-t termel 2023-ig – ez 274%-os megtérülést jelent. Ez arra utal, hogy a kohéziós politika közel 1 billió EUR értékű GDP-többletnövekedést termel 2023-ra. A hatás hasonló mértékű, mint a 2007–2013-as teljes uniós költségvetés (975,8 milliárd EUR) és a 2014–2020 közötti uniós költségvetés (908,4 milliárd EUR) esetén.

Az adatok magukért beszélnek. 2015 végéig a kohéziós politikai beruházások több mint 1 200 000 munkahelyet teremtettek. A kohéziós politika közel 120 000 kutatási és innovációs projektet támogatott. A 2007–2013 közötti időszak programjain keresztül 121 400 induló vállalkozás részesült pénzügyi támogatásban, ezenkívül pedig körülbelül 400 000 kis- és középvállalkozás is pénzügyi támogatást kapott.

Az uniós országok nemzeti és regionális hatóságai választják ki azokat a projekteket, amelyek szerintük a leginkább összhangban vannak a Bizottsággal egyeztetett stratégiákkal és prioritásokkal.

2014–2020 között az EU több mint 460 milliárd EUR-t különített el regionális kiadásokra. Ez a következő eredményekkel jár majd:

  • segítség több mint 800 000 vállalatnak;
  • jobb egészségügyi ellátás 44 millió európainak;
  • árvíz- és tűzvédelem 27 millió embernek;
  • közel 17 millió ember csatlakozik szennyvíztisztító létesítményekhez;
  • szélessávú hozzáférés újabb 14 millió háztartás számára;
  • több mint 420 000 új munkahely;
  • képzés 3,7 millió európainak;
  • új, modern iskolák és gyermekgondozás 6,7 millió gyermeknek.

Az uniós országok hozzájárulása az EU költségvetéséhez az ország gazdaságának méretétől függ. 2017-ben 11 uniós ország – a leggazdagabbak – fizetett be többet az EU költségvetésébe, mint amennyit uniós finanszírozás formájában visszakapott.
A nagyobb hozzájárulásért cserébe azonban ezek az országok azokat az előnyöket is élvezik, amelyeket ez az összeg az összes uniós országnak biztosít: béke és stabilitás az EU-ban és a környező országokban, biztonság, jobb infrastruktúra, valamint az EU-n belüli letelepedés, munkavállalás, tanulás és utazás szabadsága.
Ezenkívül a kohéziós politika az Európai Unió minden egyes országába befektet, ami azt jelenti, hogy a leggazdagabb tagállamok is részesülnek kohéziós politikai finanszírozásban.

A közvetlen befektetéseken kívül a leggazdagabb országok a kevésbé fejlett országokban történő uniós finanszírozású projektek végrehajtásából származó kedvező hatásokat (externáliákat) is élvezik.

A kevésbé fejlett régiókban a projektek végrehajtására vonatkozó szerződéseket gyakran az úgynevezett „nettó befizető” (azon országok, amelyek többet fizetnek be az uniós költségvetésbe, mint amennyit kapnak belőle) országokból származó vállalkozásoknak ítélik oda. Például nagyon sok német és osztrák építőipari vállalkozás van jelen Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban.

A kohéziós politika a kereskedelemre is pozitív hatással van. Az áruk és szolgáltatások exportja javul a gazdagabb tagállamokban annak köszönhetően, hogy a kohéziós politika növelte a kedvezményezett országok gazdasági tevékenységét. A becslések szerint a 2007–2013 közötti kohéziós politikai támogatások kedvezményezett országaiban elköltött minden egyes euróból 9 eurócent folyt azokba az országokba, amelyek nem kapnak támogatást a Kohéziós Alaptól.

Az uniós értékek az uniós kohéziós politika által finanszírozott projektek középpontjában állnak. A nemek közötti egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez hasonló elvek az új, 2020 utánra javasolt jogszabálycsomagban még fontosabb szerepet játszanak. A projektek kiválasztása során például kötelező ezen elvek tiszteletben tartása.

Az uniós finanszírozású projektek is alkalmasak arra, hogy egész Európában terjesszék az uniós értékeket – függetlenül attól, hogy a projektek kifejezetten említik-e ezeket az értékeket vagy sem.

Ezenfelül a nagyobb jólétet biztosító Európa építésével a kohéziós politika hozzájárul a szabadság és a demokrácia megerősítéséhez a társadalmainkban.

Az uniós kiadásokkal kapcsolatban megjelenő hibák általában adminisztratív jellegűek és a kiadási szabályok nem megfelelő betartásával kapcsolatosak, például, ha bizonyos dokumentumok hiányoznak. Ez nem csalás, és ezek a hibák általában nem ássák alá a projekt végeredményeit.

A Bizottság és az Európai Számvevőszék az uniós forrásokkal kapcsolatos csalásgyanús eseteket az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) jelenti. Ez pusztán néhány esetben fordul elő évente, szemben az Európai Számvevőszék által minden évben megvizsgált több százzal.

Az OLAF szerint a kohéziós finanszírozás kezelésében tapasztalt szabálytalanságok a 2013 és 2017 közötti kifizetések alig 1,8%-át teszik ki. E szabálytalanságok pusztán töredékét minősítették csalárdnak.

Az elmúlt években a szabálytalanságok százalékos aránya folyamatosan csökkent. A 2014–2020-as időszakra vonatkozó szabályozási rendelkezések jelentős mértékben megerősítik azokat az intézkedéseket, amelyek megelőzik az uniós költségvetéssel kapcsolatos szabálytalan kiadásokat, valamint még nagyobb védelmet biztosítanak ezekkel szemben.

Mivel az uniós kiadások közel 75%-át a Bizottság és az uniós kormányok közösen igazgatják, ezek a kormányok is felelősek a hibák minimalizálásáért. A Bizottság szorosan együttműködik a kormányokkal annak biztosítása érdekében, hogy a pénzt hatékonyan és eredményesen költsék el.

Ami a Bizottságot illeti, ha észreveszi, hogy az uniós forrásokat helytelenül költötték el, lépéseket tesz. A Bizottság 2017-ben például az EU egészében különböző kedvezményezetteknek folyósított pénzeszközöket, valamint több mint 2,8 milliárd EUR értékű finanszírozást szerzett vissza vagy irányított át más projektekre.

A regionális alapok előnyeiből számos szervezet részesülhet. A regionális alapokból támogatást kaphatnak például a következő szervezetek: köztestületek, a magánszféra szervezetei (különösen a kisvállalkozások), egyetemek, szövetségek, nem kormányzati szervezetek és önkéntesszervezetek. Azok a külföldi cégek, amelyek székhelye a vonatkozó regionális operatív programok által lefedett régióban található, szintén pályázhatnak, amennyiben e cégek megfelelnek az európai közbeszerzési szabályoknak.

Ha többet szeretne megtudni arról, hogy a régiójában ki és hogyan pályázhat, lépjen kapcsolatba az irányító hatóságával.

A tagjelölt vagy a potenciális tagjelölt országokban a projektgazdáknak az előcsatlakozási támogatási eszközzel (IPA) kell felvenniük a kapcsolatot.

A legtöbb esetben projekteket támogatnak, így Önnek támogatásra alkalmas projektet kell létrehoznia; a támogatást pedig a folyamat különböző szakaszaiban kapja meg.

Az EU független külső ellenőrző szerve, az Európai Számvevőszék szerint a 2007–2013-as időszakban az úgynevezett „hasznosulási arány” 97,2% volt. Ez jobb arány a 2000–2006-os időszakhoz képest (96%).

Ez az új, 2020 utáni időszakra vonatkozó szabályok értelmében nem történhet meg, mivel:

  • kizárják a nagyvállalatoknak (ezek települnek át a leggyakrabban) nyújtott közvetlen pénzügyi támogatást;
  • tilos valamely gazdasági tevékenység egyik tagállamból a másik tagállamba történő áttelepítéséhez uniós támogatást nyújtani, amennyiben annak következtében az első tagállamban munkahelyek szűnnek meg;
  • az állami támogatások keretében a kedvezményezettnek bizonyítania kell a programok végrehajtásáért felelős hatóságok felé, hogy az uniós hozzájárulás nem támogatja az áthelyezést.