Fogalomtár

További eszközök

 

    A-Z 
  • A 
  • B 
  • C 
  • D 
  • E 
  • F 
  • G 
  • I 
  • M 
  • N 
  • O 
  • P 
  • R 
  • S 
  • T 
  • U 

Szubszidiaritás

A szubszidiaritás elve értelmében a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Egy adott kérdésben csak akkor lehet európai uniós szinten dönteni, ha az hatékonyabb a nemzeti, regionális vagy helyi szintű döntéshozatalnál. A szubszidiaritás elve szorosan összefügg az arányosság és a szükségesség elvével, amely szerint az uniós intézkedések csak addig terjedhetnek, ameddig el nem érik a Szerződésben meghatározott célkitűzéseket.

A szubszidiaritás elvét először 1992-ben, az Európai Unióról szóló szerződésben (5. cikk) fogalmazták meg. Az Amszterdami Szerződés (1997) kibővítette az elv alkalmazási körét és kimondta például, hogy valamennyi jogszabályjavaslatot meg kell vizsgálni a szubszidiaritás elvének teljesülése szempontjából.

A Lisszaboni Szerződés még nagyobb érvényt szerez a szubszidiaritás elvének. A szerződés egyebek között a következő módosításokat vezeti be: a jogszabályjavaslatok tervezésekor szélesebb körű helyi és regionális szintű konzultációt kell tartani, a jogalkotás során pedig szorosabbá kell fűzni a kapcsolatot a tagállami parlamentekkel.

További információ