Az elsődleges és a másodlagos joganyag

Minden uniós intézkedés a szerződéseken alapul. Ezek a kötelező megállapodások, melyeket az EU országai kötöttek egymással, rögzítik az EU célkitűzéseit, valamint az uniós intézményekre és az uniós döntéshozatalra vonatkozó szabályokat, továbbá megszabják az EU és a tagállamai közötti viszonyrendszert.

A szerződések az uniós jog kiindulópontjaként szolgálnak, ezért elsődleges joganyagként hivatkozunk rájuk.

A szerződésekben lefektetett elveken és célkitűzéseken alapuló jogszabályok összessége alkotja az EU másodlagos joganyagát. Idetartoznak az irányelvek, a rendeletek, a határozatok, az ajánlások és a vélemények.

Jogalkotási, illetve nem jogalkotási aktusok

Jogalkotási aktusnak nevezzük azokat az uniós jogszabályokat, amelyek az EU-szerződésekben leírt (rendes vagy különleges) jogalkotási eljárás keretében születnek. A nem jogalkotási aktusok elfogadására ezzel szemben más szabályok vonatkoznak. 

Az EU csak azokon a területeken hozhat jogszabályokat, amelyeken a tagországok az uniós szerződésekben felhatalmazták őt. 

Az uniós jogi aktusok fajtái

EU-szerződések

A szerződések meghatározzák az Európai Unió céljait, az uniós intézményekre vonatkozó szabályokat, a döntéshozatali eljárásokat, valamint az EU és a tagállamai közötti viszonyrendszert. Az uniós szerződéseket a tagországok időről időre módosították abból a célból, hogy megreformálják az Unió intézményeit és új területeket helyezzenek közös uniós hatáskörbe. Szintén a szerződések módosítására volt szükség ahhoz, hogy az EU új tagállamokkal bővülhessen.

A szerződéseket az összes uniós ország együtt dolgozza ki, illetve fogadja el, majd a tagállami parlamentek megerősítik, azaz ratifikálják azokat. Előfordul, hogy egyik vagy másik tagország népszavazás útján dönt a szerződés megerősítéséről.

Rendeletek

A rendeletek a hatálybalépésüket követően az összes EU-országban automatikusan és egységesen alkalmazandók, nincs szükség a nemzeti jogba való átültetésükre. A rendeletek az összes tagországban teljes egészükben kötelező erővel bírnak.

Irányelvek

Az irányelvek meghatározzák az EU-országok által elérendő célokat, de a megvalósítás módját, eszközeit a tagállamokra bízzák. A tagországoknak az irányelvben foglalt célok elérése érdekében gondoskodniuk kell arról, hogy az irányelv rendelkezései a nemzeti jog részét képezzék – vagyis nemzeti jogszabályok révén át kell ültetniük az irányelvet saját jogrendjükbe. A tagállami hatóságoknak tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot ezekről az átültető jogi intézkedésekről.

A tagországoknak az irányelvet az abban meghatározott határidőn (rendszerint két éven) belül kell átültetniük a nemzeti jogba. Ha valamelyik uniós ország nem ülteti át az irányelvet, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat ellene.

Az uniós jog alkalmazása

Határozatok

A határozatok kötelező jogi aktusok, melyek hatálya egy vagy több uniós országra, vállalkozásra vagy magánszemélyre terjed ki. A határozat hatálya által érintett feleket értesíteni kell a határozatról, mely az értesítéssel egy időben lép hatályba. A határozatokat nem kell átültetni a nemzeti jogrendbe.

Ajánlások

Az ajánlás lehetővé teszi az EU-intézmények számára álláspontjuk közlését, és azt, hogy intézkedéseket javasoljanak – anélkül, hogy az ajánlás címzettjeire bármilyen jogi kötelezettséget rónának.

Vélemények

A vélemény szintén nem jelent jogi kötelmet a címzettjeire nézve. Az ajánláshoz hasonlóan szinten arra szolgál, hogy az uniós intézmények állást foglaljanak egy bizonyos témában.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus jogilag kötelező erővel bíró jogi aktus, mellyel a Bizottság kiegészíti vagy módosítja az uniós jogalkotási aktusok nem alapvető részeit – például azért, hogy részletesen szabályozzon egy-egy területet.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus, miután a Bizottság elfogadta azt, akkor léphet hatályba, ha a Parlament és a Tanács nem emel kifogást ellene.

Végrehajtási jogi aktusok

A végrehajtási aktus jogilag kötelező erővel bíró jogi aktus, melyet a Bizottság – az uniós országok képviselőiből álló szakbizottságok felügyelete mellett – akkor fogad el, ha biztosítani kívánja, hogy az uniós jogszabályokat mindegyik tagországban egységesen alkalmazzák.

EU-szerződések