Jogszabályok elfogadása (Parlament, Tanács)

Rendes jogalkotási eljárás

A legtöbb uniós jogszabályt a (közvetlenül megválasztott) Európai Parlament és (a 27 tagállam képviseletében) az EU Tanácsa fogadja el rendes jogalkotási eljárás keretében, amikor is a két intézmény döntése egyenlő súllyal esik latba. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság által előterjesztett jogszabályjavaslatot mind a Parlamentnek, mind pedig a Tanácsnak el kell fogadnia ahhoz, hogy hatályba léphessen.  

A rendes jogalkotás menete

A javasolt jogszabályt a Parlament és a Tanács áttanulmányozza és – ha szükségesnek érzi – módosításokat tesz benne. Ha a két intézmény meg tud egyezni a módosított szövegben, akkor a jogszabályt el lehet fogadni. Ha a Parlament vagy a Tanács nem ért egyet a másik fél által javasolt módosításokkal, akkor sor kerül egy ún. második olvasatra. Ha az intézményeknek a második olvasat után sem sikerül megállapodásra jutniuk, a javaslatot ún. egyeztetőbizottság elé utalják, amely fele-fele arányban tartalmazza a Parlament és a Tanács képviselőit. Az egyeztetőbizottság ülésein aktívan részt vesznek európai bizottsági képviselők is. Miután az egyeztetőbizottság megállapodásra jutott, a szöveg harmadik olvasatra a Parlament és a Tanács elé kerül. A két intézmény ezek után megszavazhatja a jogszabály elfogadását. Ritkán, de előfordul, hogy nem születik megállapodás. Ebben az esetben nem jön létre jogszabály.

A Parlament és a Tanács honlapján további információkat olvashat arról, milyen szerepet játszik e két intézmény az EU rendes jogalkotási eljárásában.

Különleges jogalkotási eljárások

Ezek az eljárások csak bizonyos esetekben alkalmazandók. Ilyenkor rendszerint az EU Tanácsa az egyetlen jogalkotó, és a Parlament szerepe a konzultációra, illetve a javaslattal való egyetértés megadására vagy elutasítására korlátozódik. Még ritkábban előfordul az is, hogy a Parlament (miután konzultált a Tanáccsal) egyedül fogad el jogi aktusokat.

Jogszabályok elfogadása (Bizottság)

A Tanács vagy a Parlament felhatalmazhatja a Bizottságot, hogy fogadjon el nem jogalkotási aktusokat, amelyeknek két típusa van:

  • felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, amelyek meglévő jogszabályokat módosítanak vagy egészítenek ki különösen abból a célból, hogy új (nem alapvető) szabályokat vezessenek be; 
  • végrehajtási aktusok, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a jogszabályokat az EU-ban mindenhol egységesen hajtsák végre.

Az alapszerződések felülvizsgálata

Előfordul, hogy szükség van az EU jogszabályainak alapját képező uniós szerződések felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az EU jogi aktusai és szakpolitikái összhangban legyenek az új kihívásokkal. A szerződések módosításához minden esetben a 27 tagállam egyhangú jóváhagyására van szükség.

Az alapszerződéseket kétféleképpen lehet felülvizsgálni: 

  • rendes felülvizsgálati eljárásra akkor kerül sor, amikor kulcsfontosságú módosításokra van szükség, pl. ha a tagállamok bővíteni vagy korlátozni szeretnék az EU hatáskörét;
  • az egyszerűsített módosítási eljárás az EU belső politikáinak és tevékenységeinek kiigazítását teszi lehetővé olyan területeken, mint a mezőgazdaság és halászat, a belső piac, a határellenőrzés, a gazdasági és monetáris politika – feltéve, hogy ezek a változtatások nem bővítik az Unióra ruházott hatásköröket.

A tagállami parlamentek szerepe

A Bizottság nem csupán az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, hanem velük egy időben a tagállami parlamenteknek is megküldi a jogszabályjavaslatokat, hogy véleményezzék őket.

Az EU-országok parlamentjei – azokon a területeken, amelyek nem az EU kizárólagos hatáskörébe tartoznak – ellenőrzik, hogy nem lenne-e hatékonyabb tagállami vagy regionális szinten cselekedni. Ez az ún. szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus.

Kapcsolat a tagállami parlamentekkel