Magyarországi képviselete

4. Összekülönbözünk, aztán kibékülünk– így van ez a nagy családokban is

Még a legjobb családban is támad időnként perpatvar. Ez alól nem kivétel az európai államok családja, az EU sem. Gyakran hevesen összevitatkozunk, de végül mindig kompromisszumot kötünk.

Vissza a főoldalra

Képzelje el, hogy összejön a család egy fontos kérdés megvitatására. 28 családtag üli körbe az asztalt. Biztos nagy a hangzavar! Az egyik azonnal dönteni akar az ügyben, a másik hallani sem akar a dologról, a harmadik pedig pénzt követel. Pontosan így megy ez az EU-ban is. Ha fontos kérdések vagy jogszabályjavaslatok vannak terítéken, nem ritkán több mint egy évig folyik a vita az Európai Parlamentben vagy a Miniszterek Tanácsában (ahol a tagállami kormányzatok képviselői üléseznek).

Egyeseket ez biztos a bazárra emlékeztet, ahol mindenről lehet alkudozni. Ugyanakkor ez az egyetlen módja annak, hogy végül egyezség szülessen akkor is, ha az érdekek sokszor szöges ellentétben állnak egymással. A szócsata annak bizonyítéka, hogy a nézetek ütköztetése során élénk politikai vita bontakozik ki. A csatározások nem hiábavalóak. Szükségünk van rájuk ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes választ a kérdésre, milyen legyen az Európai Unió jövője. Egyértelmű, hogy „Brüsszel” nem dönt mindig helyesen. Ugyanakkor az is biztos, hogy „Brüsszel” sok mindent jól csinál, amit – ha "Brüsszel" nem lenne – az egyes kormányok nem tudnának megfelelően megoldani.

Arra az esetre, ha valamelyik tagállam egyáltalán nem mutat együttműködő készséget, döntőbírónk is van: az Európai Unió Bírósága. A Luxemburgban tevékenykedő bírák rendezik a vitákat, és ítéletet hoznak, például ha valamelyik kormány nem ért egyet egy uniós döntéssel, és a Bírósághoz fordul, vagy ha az Európai Bizottság az EU-szerződések megszegése miatt keresetet nyújt be az érintett tagállam ellen. Így került a Bíróság elé a német nők katonai szolgálatának ügye csakúgy, mint a közös európai szabadalom kérdése vagy a migránsok elosztása körül támadt vita.

Mivel az EU-család tagjai mind felnőttek, el is válhatnak egymástól. Az európai államok szabad akaratukból tömörülnek az EU-ba, ezért abból bármikor szabadon ki is válhatnak (az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke). Az Egyesült Királyság lakosai a 2016 júniusában megtartott népszavazáson úgy döntöttek, hogy kilépnek az EU-ból. Ha kiválásukra valóban sor kerül, azzal a közösség elveszíti harmadik legnagyobb gazdaságát és a második legnagyobb nettó befizetőjét. A veszteséget fokozza, hogy az Egyesült Királyságnak komoly súlya van az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az EU tehát kisebb és gyengébb lesz.

Vannak, akik szerint az Unió egzisztenciális válságba került. Az azonban valószínűtlennek tűnik, hogy az EU egysége ezzel megbomlik. Az Egyesült Királyság földrajzi helyzetéből adódóan mindig is külön státusszal rendelkezett az EU-ban. A helyzet mai alakulását nézve pedig nem valószínű, hogy példájukat több más ország is követné. A Brexit-szavazás hatására például Hollandiában és Franciaországban ismét érezhetően nőtt az Unió támogatottsága. Túl nagy előnyt jelent a közös belső piac, a szabad utazás lehetősége és a politikai befolyás, amelyet a 27 ország szövetsége tud biztosítani. Az is biztos azonban, hogy az EU a jövőben is folyamatosan változni fog.

Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke

Az EU weboldala az Európai Unió Bíróságáról

 

Következő érv