Halászat

A szibériai tokhal

A szibériai tokhal

A szibériai tokhal

A szibériai tokhal tenyésztését, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokról készített listáján a sérülékeny fajok közé soroltak, a volt Szovjetunióban, az 1970-es években dolgozták ki. Ebben az időszakban honosították meg az első egyedeket Franciaországban is, egy tudományos együttműködési program keretében. Azért esett a választás a szibériai tokhalra, mert szaporodási ciklusa a családhoz tartozó fajok közül az egyik legrövidebb (7–8 év 15 év helyett), és mert kizárólag édesvízben tenyészthető szemben más tokhalfélékkel, akik a tenger és a folyók között vándorolnak. A szibériai tokhalat azóta más európai országokban is tenyésztik (Belgium, Olaszország, Németország…). A tenyésztő-telepek száma egyre sokasodik a kaviártermelés céljával, amely igen nagy haszonnal kecsegtető luxustermék.

A szibériai tokhal © ScandFish

Latin elnevezésAcipenser Baerii
Termelés (UE-27) – Hús: 201 t (2007.) – Kaviár: 12 t (2007.).
Érték (EU-27) – Hús: 0,9 millió euró (2007.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Franciaország (vezető európai kaviártermelő), Lengyelország, Németország.
Főbb termelő országok a világon – Oroszország, Kína.
Tájékoztató kiadvány

Szaporodás

A szibériai tokhal szaporítása bonyolult abból a tényből adódóan, hogy a nőstényeknek nem minden évben van ovulációja, és az sem egyidejűleg történik.

Az ovulációra képes korban lévő nőstények száma az állomány 35 és 63%-a között változhat. A víz hőmérséklete ellenőrzésének és szabályozásának köszönhetően viszonylag hosszú időszakon keresztül, decembertől májusig lehet ikrákat nyerni. Az ikrákat úgy gyűjtik be, hogy minden második órában masszírozzák a halak hasát, vagy kis vágást alkalmaznak a hal hasfalán. A hímek spermáját a nemi szervükbe vezetett pipetta segítségével szívják le. A megtermékenyített ikrákat speciális kezelésnek kell alávetni, hogy megakadályozzák összetömörülésüket a keltetés alatt: agyagos oldatba, vagy néha tejbe helyezik őket. Leöblítés után az ikrákat 13-14 °C-os vízben keltetőbe helyezik.

Ivadékok telepítése

6 nap elteltével a normális lárvákat szelektálni lehet. Az ivadékok első táplálékukat 9 vagy 11 napos korukban kapják.

Hizlalás

A szibériai tokhalak tenyészthetők mesterséges csatornákban, kör alakú tartályokban, halastavakban vagy ketrecekben.

Húsevő halakként olyan granulátumokkal táplálják őket, amelyek összetétele a pisztrángok esetében alkalmazott granulátumokhoz hasonló (hallisztek és –olajok, növényi kivonatok). A húsukért tenyésztett tokhalak átlagos tenyésztési ideje 14 hónap, amellyel 700 g-os halat nyernek. A begyűjtés időpontjában a tokhalakat hálókba terelik, sőt a legnagyobb egyedek esetén kézzel fogják ki.

Kaviár

A kaviártermelés legfontosabb szakasza a nőstények kiválasztása.

A kaviártermelés céljából folytatott gazdálkodás költséges, mivel a nőstények nem tudnak 7 éves koruk előtt szaporodni. Mindezen évek alatt áramló édesvízzel töltött tartályokban nevelik őket. Korábban a nőstényeket levágták, és ikráikat úgy szedték ki. Az utóbbi években azonban az akvultúrás tenyésztők tökéletesítették a császármetszés technikáit, amelyek lehetővé teszik a kaviár többszöri kinyerését anélkül, hogy a halat megölnék, sőt ugyanez lehetővé teszi a termelési költségek csökkentését is a nőstényekre fordított kiadások megtérülésének javítása által. Az eddig elért eredmények szerint ugyanazon a nőstényen 5 császármetszést tudtak végrejhajtani.

Fogyasztás

A szibériai tokhal húsa mentes a szálkától, azért igen vonzó a fogyasztók számára.

Értékesíthető élve, egészben, filézve vagy füstölve, de továbbra is kevéssé ismert termék az európai fogyasztók körében. A vadon élő halakból nyert kaviár exportjának a gátak, a túlhalászat és a környezetszennyezés által kihalással fenyegetett tokhalak védelme érdekében a közelmúltban történt megtiltása elősegítette a szibériai tokhal nyugat-európai tenyésztésének terjedését.