Halászat

A lazac

A lazac

A lazac

A lazac tenyésztése a XIX. századra nyúlik vissza, amikor a keltetés technikáit kidolgozták az Egyesült Királyságban. Ekkor a cél fiatal egyedek előállítása volt, amelyeket a folyók újra benépesítésére, sporthalász célokra szántak. Norvégiában, 1960-ban telepítették az első tengeri tenyésztelepek úszó ketreceiket a fjordokba, kifejlett lazacok kereskedelmi forgalomba hozatala céljából. Sikerrel. A tenyésztés ekkor először Európában, majd a két félteke valamennyi mérsékelt égövi tengerében egy hibrid lazactörzs alapján fejlődött, amely a norvég törzs és különböző helyi törzsek kereszt-megtermékenyítéséből származik. A termelés gyors növekedése az 1990-es évek végén a piac telítődésével kapcsolatos problémákat váltott ki. Ez a válság húzódott meg az ágazatban végrehajtott jelentős szerkezetátalakítások mögött.

A lazac © ScandFish
Latin elnevezésSalmo salar
Termelés (EU-27) – 142 350 t (2007.); a világtermelés 10%-a.
Érték (EU-27) – 662 millió euró (2007.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Egyesült Királyság, Írország.
Főbb termelő országok a világon – Norvégia (736 168 t - 2007.), Chile, Kanada.
Tájékoztató kiadvány

Szaporodás

A lazac szaporodása fogságban is teljes mértékben ellenőrzés alatt tartható, fogságban született és gondosan szelektált tenyészhalak felhasználásával. Az ikrákat a tojásrakásra képes nőstényekből eltávolítják, majd megtermékenyítés céljából összekeverik a hím haltejével. Ekkor keltető-medencébe helyezik őket. Az ivadék a megtermékenyítést követő 4–6 hét múlva kel ki az ikrából.

Halivadék-telepítés

Az ivadékok nevelése két szakaszban történik, amelyek a lazac édesvízben történő fejlődésének szakaszaihoz igazodnak.

Az első szakasz a 4–6 hétig tartó lárva stádiumnak felel meg, amelynek során a lárvák rácsos ládákban vannak mindaddig, amíg meg nem szabadulnak szikhólyagjuktól, és táplálkozni képes lazacivadékokká válnak. Ekkor jön el a második szakasz ideje: a lazacivadékot édesvízzel töltött medencébe (vagy egy tóban elhelyezett úszó ketrecbe) helyezik át, ahol egy vagy két évig marad, amely idő a „lazaccá válásához” szükséges, azaz ahhoz, hogy megszerezze azokat a biológiai tulajdonságokat, amelyek lehetővé teszik, hogy tengervízben éljen.

Hízlalás

A fiatal lazacot (vagy angol nevén smolt-ot) úszó ketrecbe, tengeri tenyészetbe helyezik, ahol körülbelül két évig marad, amíg el nem éri a kereskedelmi forgalomba hozható méretét (kb. 2 kg).

Húsevő halként hallisztből és halolajból (50%), valamint más olyan összetevőkből, mint növényi lisztek és kivonatok (gabonafélék, babok, szója…), vitaminok, ásványi sók, valamint az astaxantin, pigment, álló granulátumokkal táplálják. Ez a (természetes vagy szintetikus úton előállított) pigment elengedhetetlen a lazac egészséges fejlődéséhez, és ez adja meg jellemző színét. A táplálék összetétele és a táplálás ritmusa, valamint a tenyészet elhelyezkedése és a begyűjtés és levágás eljárása azok a tényezők, amelyek együttesen határozzák meg alapvetően a végtermék minőségét.

Fogyasztás

A modern vállalkozások többsége az ikrától a levágásig foglalkozik a lazaccal. A termék ekkor feldolgozó vállalatokhoz kerül, amelyek elsősorban frissen, feldarabolva vagy füstölve, szeletekben hozzák forgalomba. A termelés növekvő része kerül készétel, fagyasztott vagy konzervált étel formájában kereskedelmi forgalomba. Jelenleg a lazac a nagyáruházakban forgalomba hozott bizonyos készítmények szerves részét képezi.