Halászat

A csendes-óceáni tölcséres osztriga

A csendes-óceáni tölcséres osztriga

A csendes-óceáni tölcséres osztriga

A Japánból származó csendes-óceáni tölcséres osztrigát az 1970-es években honosították meg Európában, amikor a több egymást követő betegség által megtizedelt portugál osztriga ( Crassostrea angulata ) eltűnt. Gyors növekedésének, valamint a különböző körülményekhez való erőteljes alkalmazkodási képességének köszönhetően a csendes-óceáni tölcséres osztriga napjainkban a világon – és különösen Európában – leginkább tenyésztett osztrigaféle. Az Európában tenyésztett másik osztrigafaj, az európai lapos osztriga ( Ostrea edulis ) még messze áll attól, hogy visszanyerje korábbi termelési szintjét, miután két állatjárvány szenvedő alanya volt az 1920-as és az 1980-as években.

A csendes-óceáni tölcséres osztriga © ScandFish
Latin elnevezésCrassostrea gigas
Termelés (EU–27) – 142 000 t (2007.); negyedik helyen áll a világtermelés rangsorában.
Érték (EU-27) – 295 millió euró (2007.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Franciaország (az európai termelésben az első, míg a világtermelésben a negyedik), Írország, Spanyolország, Portugália.
Főbb termelő országok a világon (Európán kívül) – Kína, Dél-Korea, Japán.
Tájékoztató kiadvány

Szaporodás

A világ ellátásának nagy része az osztrigaembriók (az osztriga lárváinak) természetes környezetből történő befogásából származik.

Bizonyos osztrigalárvák azonban a keltetőtelepekről származnak. Ebben az esetben a tenyészállatok állományát a tengerben tartják. Rendszeres időközönként, az egész tél folyamán ivarérett állatok csoportjait emelik ki és helyezik medencébe. Ez a mintavétel kötelező, mivel az osztriga neme nem megállapítható (az osztriga egymást követően többször váltja nemi ivarát oly módon, hogy egyik évben hím, míg a másikban nőstény). A gaméták kiengedését tavasszal hőmérsékleti sokk, vagy a bőr felhasításának eljárásával érik el. Hat, vagy annál több nőstény gamétáit termékenyítik meg ugyanolyan számú hím spermájával. Ahhoz, hogy a születés rendben zajlódjon le, a víznek kb. 21 °C fokosnak és nem túl sósnak kell lennie. A lárvákat ekkor zárt körforgású medencékbe helyezik, és tenyésztett algákkal táplálják. Napjaikban a keltető-telepek többsége arra törekszik, hogy triplidokat állítson elő, azaz a megtermékenyítést követően hőmérsékleti sokkal sterillé tett osztrigákat, amely megakadályozza, hogy később tejszerűvé váljanak.

Begyűjtés

Nyáron az osztriga nagy mennyiségben rak embriókat. Ezek a lárvák az áramlatokkal szabadon sodródnak, és olyan helyet keresnek, amelyhez hozzátapadhatnak.

Befogásukhoz az osztrigatenyésztő stratégiai helyekre elhelyezett, begyűjtőknek nevezett tartóberendezést alkalmaz: műanyag tartóberendezéseket (csöveket, fényszórótükröket, vékony lemezeket…), vagy római cserepeket, palapóznákat, kagylóhéjakat. Amikor az embrió kialakult, „lecserélik”, azaz leválasztják a befogási tartóberendezésről, és készen is áll a tenyésztésre. Keltetés szempontjából, amikor a lárva alkalmas arra, hogy támasztékhoz tapadjon, sötétebbé és ezáltal láthatóbbá is válik a héján keresztül. Ebben az időpontban történik meg a begyűjtés: szilárd és tiszta támasztékot helyeznek a medencébe, hogy „viszanyerjék” az osztrigákat.

Tenyésztés

A környezettől (az apály-dagály ingadozásának nagysága, a víz mélysége…) és a hagyományoktól függően négy főbb osztrigatenyésztési módszert részesítenek előnyben.

Megemeléses tenyésztés: a tölcséres osztrigákat az árapály járta partsávban, a talajra helyezett asztalokra erősített zsákokban helyezik a tengerbe.

A talaj menti tenyésztés: az osztrigákat közvetlenül az árapály járta partsávon helyezik el.

Mélyvízi tenyésztés, vagy konténerben történő tenyésztés: az osztrigákat a hálóval elkerített tengerrészekre szórják, amelyek elérhetik a 10 méteres mélységet is.

Vízszintesen kifeszített köteleken történő tenyésztés: az osztrigákat a kékkagylókhoz hasonlóan kifeszített köteleken tenyésztik, amely lehetővé teszi a nyílt vízen történő tenyésztésüket. Mivel folyamatosan a víz alatt vannak, gyorsabban növekednek. Ez a módszer az árapály nélküli, vagy a nyílt vizeken történő tenyésztésre alkalmas.

A tölcséres osztrigák természetes módon, a tengervízben található planktonnal táplálkoznak, amelyet folyamatosan megszűrnek. Ezért csak olyan helyeken tenyészthetők, amelyek az áramlásra, a vízmélységre és a víz planktonban való gazdaságára vonatkozó kritériumok egész sorának megfelelnek, vagy a folyótorkolatok közelében, a lagúnákban vagy a part menti halastavakban. A kiadható tenyésztési engedélyek számát a rendelkezésre álló planktonok mennyiségétől függően, tudományosan határozzák meg. Az osztrigák kereskedelmi forgalomba hozataluk tömegét 18–30 hónap elteltével érik el. A begyűjtés módszerei az egyes tenyésztési típusok szerint különböznek: A megemeléssel tenyésztett osztrigákat az asztalokon elhelyezett zsákok leemelésével; a talaj mentén tenyésztett osztrigákat apálykor, gereblyék segítségével, vagy kotrással gyűjtik össze, ha a víz mélysége lehetővé teszi; a mélyvízben tenyésztett osztrigákat kotróhálókkal gyűjtik össze, amelyek 500 kg-ot tudnak felemelni.

Finomítás

Bizonyos termelőmedencékben a kifejlett osztrigák finomíthatók, hogy húsuk különleges minőséget nyerjen.

Az osztrigákat zöldítőkbe helyezik, amelyek sekély, természetesen tengervízzel táplált agyagos medencék, ahol az osztrigák húsa zölddé válik egy sajátos alga, a kék kovaalga jelenléte következtében. Elhelyezhetők az árapály járta tengerpart finomító parkjaiban is, ahol tömör és fehér húsuk lesz. A mélyvízben tenyésztett osztrigák esetében egy sajátos feljavítási eljárást alkalmaznak: a „trompage”-t, amely abból áll, hogy olyan leválasztott tengervizes helyre helyezik őket, amelyek rendszeresen kint vannak a vízből, azáltal az osztriga megőrzi zárt kagylóhéjait.

Fogyasztás

Az osztrigák legnagyobb részét Franciaországban állítják elő és fogyasztják, ahol a fogyasztási szokások igen sajátosak (élve fogyasztják őket).

Az osztriga fogyasztásának sajátossága szezonalitásában rejlik: Franciaországban az osztrigák mennyiségének felét az év végi ünnepek idején, november és január között fogyasztják. A tölcséres osztrigák méretének mércéi 0-tól 5-ig terjednek. Minél kisebb ez a szám, annál nagyobb az osztriga. A finomított osztrigák átlagosan húsosak, míg a speciális osztrigák húsa több.