Halászat

Az ehető kékkagyló és a mediterrán kagyló

Az ehető kékkagyló és a mediterrán kagyló

Az ehető kékkagyló és a mediterrán kagyló

A kékkagyló az első szervezett kagylótenyésztés, amelyről említést tesznek Európában: fapóznákon végzett tenyésztést említenek Franciaországban, 1235-ben. Azóta az étikagyló-tenyésztés meghonosodott a faj egész elterjedési területén, azaz az európai partvidék egésze mentén. Először az Atlanti-óceán partvidékén az ehető kékkagylóval, majd az ibériai atlanti partok és a Földközi-tenger mentén a mediterrán kagylóval, amelyet a Fekete-tengerig tenyésztenek. A különböző tenyésztési technikák a XIX. század végén tökéletesedtek, ez volt az étikagyló-tenyésztés mint olcsó fehérjeforrás fejlődésének időszaka. A kagyló ekkor vált Nyugat-Európában igen kedvelt étkezési fogássá.

Az ehető kékkagyló és a mediterrán kagyló © ScandFish
Latin elnevezésMytilus edulis (ehető kékkagyló)
Termelés (EU-27) – 175 934 t (2007.); a világtermelés 86%-a.
Érték (EU-27) – 231 millió euró (2007.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Franciaország, Hollandia, Írország, Egyesült Királyság.
Főbb termelő országok a világon – Ugyanezek.

Latin elnevezésMytilus galloprovincialis (mediterrán kagyló)
Termelés (EU-27) – 306 934 t (2007.).
Érték (EU-27) – 86 265 000 euró (2006.).
Főbb termelő országok az EU-ban – Spanyolország, Olaszország.
Főbb termelő országok a világon – Ugyanezek.
Tájékoztató kiadvány

Begyűjtés

A két európai ehető kagylófajt természetes környezetükben tenyésztik. A földrajzi szélességtől függően március és október között a kagyló lárváknak ad életet, amelyeket az áramlatok magukkal sodornak.

Kevesebb, mint 72 órán belül ezek a lárvák meghíznak, és mivel többé már nem tudják lebegve tartani magukat, tapadási pontokat keresnek különböző támasztékokon. Az osztrigáktól eltérően a kagylók nem közvetlenül tapadnak a támasztékokra, hanem a kagylóselyemnek vagy bisszuszfonalnak nevezett szálak segítségével. Az embrió befogásának leginkább alkalmazott módja az áramlatok és a víz mikroorganizmusokban való gazdagságának függvényében megválasztott helyen elhelyezett kötél. Május és július között ezeket a köteleket kiemelik, és a szorosan vett tenyészetekbe helyezik át. Bizonyos túl hideg vizekben a kagylóembriók befogását nem tudják elvégezni, és a fiatal kagyló egyedeket ekkor természetes telepeikből emelik ki.

Tenyésztés

Bármilyen legyen is az alkalmazott módszer, a kagylótenyésztés mindig planktonokban gazdag övezetekben történik.

A kagyló természetes módon ezekkel a mikroorganizmusokkal táplálkozik, a tengervíz folyamatos megszűrésével. A tenyésztés a begyűjtésig többé-kevésbé egy évet vesz igénybe. Négy módszert alkalmaznak az európai partok mentén:

Vízszintesen a talaj mentén vagy szétterítéssel (főként Hollandiában) – A fiatal egyedeket szétterítik a sekély padokon, általában az öblökben vagy védett helyeken, ahol azok a talajhoz tapadnak. A begyűjtést kotrással, kifejezetten erre a célra átalakított hajókkal végzik.

Póznákon (amelyeket Franciaországban „bouchot”-knak [fapóznákon végzett kagylótenyésztés] neveznek) – Ezt a tenyésztési kultúrát a dagálykor vízzel borított területen leszúrt fapóznák sorain végzik. A pózna köré 3–5 m-es befogó kötelet vagy embrióval telt hengert tekernek és rögzítenek a pózna köré. Az egészet háló borítja be, hogy megakadályozza a kagylók leesését, amint a póznán növekednek. A begyűjtés kézi vagy mechanikus lekaparással történik, amely művelet abból áll, hogy a kagylófürtöt leválasztják fa támasztékáról.

Köteleken (Spanyolországban és a Földközi-tengeren) – A kagylókat kötélzetekre erősítik, amelyek egy rögzített vagy úszó szerkezetről függőlegesen a vízbe függenek. Ez a módszer a gyenge apály-dagály jelenséggel rendelkező tengereken, mint amilyen a Földközi-tenger is, alkalmas, de a nyílt vízi étikagyló-tenyésztés fejlődésével elkezdték alkalmazni az Atlanti-óceánon is, így Franciaországban, Írországban és Belgiumban. A begyűjtés a fürtök leválasztásával történik, miután kihúzták a kötelet a vízből.

Asztalon – Bizonyos helyeken, a kagylókat az osztrigákhoz hasonlóan, az árapály járta partsávhoz, vagy közvetlenül a talajhoz rögzített asztalokon elhelyezett zsákokban tenyésztik.

Fogyasztás

A kagylót általában főzve fogyasztják, de az osztrigához hasonlóan nyersen is nagyra értékelik. Elsősorban élve árusítják, de feldolgozott termékek formájában, konzervként vagy marinírozva is forgalomba kerül.