Mi a közös halászati politika?

A közös halászati politika az európai halászati flották irányítására vonatkozó és a halállományok megóvását szolgáló szabályok összessége. A tengerek élővilágával mint közös erőforrással való gazdálkodást azzal segíti elő, hogy az európai halászati flottáknak egyenlő hozzáférést biztosít az uniós vizekhez és halászterületekhez, a halászok között pedig tisztességes versenyt tesz lehetővé.

A halállományok képesek a megújulásra, de ennek megvannak a maga korlátai. Márpedig egyes halállományokat túlhalásznak. Ezért az Európai Unió országai intézkedéseket tettek és tesznek azért, hogy az európai halászati ipar fenntarthatóan, a halpopulációk méretének és hozamának hosszú távú veszélyeztetése nélkül folytassa működését.

A közös halászati politikát 1970-ben alkalmazták először, és azóta számos alkalommal felülvizsgálták: a legfrissebb változások 2014. január 1-jén léptek életbe.

Mik a közös halászati politika céljai?

A közös halászati politika arra törekszik, hogy a halászat és az akvakultúra környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fenntartható legyen, és az uniós polgárokat egészséges élelmiszerekkel lássa el. Célja továbbá, hogy támogassa a halászati ipar dinamikus fejlődését, és a halászatból élőknek méltányos megélhetést biztosítson.

A minél nagyobb halfogás fontos szempont, de nem érvényesülhet korlátlanul. Gondoskodnunk kell arról, hogy a halászati módszerek ne rontsák a halpopulációk szaporodási képességét. A jelenlegi szakpolitika értelmében 2015 és 2020 között olyan korlátozásokat kell bevezetni a halfogásra vonatkozóan, amelyek hosszú távon garantálják a halászat fenntarthatóságát és a halállományok fennmaradását.

A tengeri környezet sérülékeny, az emberiségnek pedig mind a mai napig hiányosak az ismeretei a halászat hatásairól. Ezért a közös halászati politika elővigyázatosan jár el, vagyis az emberi tevékenységek hatásainak számbavételekor az ökoszisztéma valamennyi alkotóelemét figyelembe veszi. Arra törekszik, hogy a halászflották szelektívebben halásszanak, és felhagyjanak a nem szándékosan kifogott halak visszadobásának gyakorlatával.

A reformnak köszönhetően megváltozik a közös halászati politika irányítási módja is: az EU országainak ezentúl nagyobb beleszólásuk lesz az országos és regionális szintű kérdésekbe.

A közös halászati politika négy fő szakpolitikai területet ível át, melyek a következők:

• halászati gazdálkodás
• nemzetközi halászati politika
• piac- és kereskedelempolitika
• a szakpolitika finanszírozása
  • EHA 2007-2013
  • ETHA 2014-2020

A közös halászati politika körébe tartoznak az akvakultúrára és az érintett felek részvételére vonatkozó szabályok is.

Az új KHP számokban

The new Common Fisheries Policy: sustainability in depth

The international dimension of the EU Common Fisheries Policy

The European Maritime and Fisheries Fund 2014-2020

Sustainable tools for the world's largest seafood market

Hivatalos dokumentumok

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke (2) bekezdésében, 15. cikke (2), (3), (6) és (7) bekezdésében, valamint 45. cikke (4) bekezdésében említett felhatalmazásról

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/812 rendelete (2015. május 20.) a 850/98/EK, a 2187/2005/EK, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK, a 254/2002/EK, a 2347/2002/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendeletnek, valamint az 1379/2013/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kirakodási kötelezettség tekintetében történő módosításáról, valamint az 1434/98/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről