Halászat

Többoldalú megállapodások

Többoldalú megállapodások

Többoldalú megállapodások

A tengerjog és a nemzetközi halászati jog

A nyílt tengerekre vonatkozó jog alapját az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye képezi, amely 1994-ben lépett hatályba. A Tengerjogi Egyezmény fontos eleme, hogy az aláíró országok mindegyike elkötelezte magát a fenntartható halászat előmozdítása mellett.

Az egyezmény elfogadása óta számos megállapodás jött létre arról, miképpen lehet a gyakorlatban megvalósítani a fenntartható halászatot a nyílt tengereken. Az egyik ezek közül a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó megállapodás (1995).

Az ENSZ-megállapodások emellett főszerepet játszanak a pusztító hatású halászati módszerek elleni küzdelemben is. Ezek a módszerek károsítják a sérülékeny élőhelyeket, legfőképpen a fenékhegyeket és a hidegvízi korallzátonyokat.

Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet keretében az alábbi megállapodások elfogadására került sor:

Az ENSZ Közgyűlése 2007-ben elfogadta a fenntartható halászatról szóló 61/105. sz. határozatot.

Az EU egyéb halászati vonatkozású nemzetközi megállapodásokat és egyezményeket is aláírt. A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002-es világszintű csúcstalálkozón az EU többek között elkötelezte magát amellett, hogy az uniós halászatot 2015-re olyan mértékűre korlátozza, amely hosszú távon a legnagyobb hozamot biztosítja (ez az ún. maximális fenntartható hozam), illetve hogy a halászati gazdálkodás során szem előtt tartja az ökoszisztémák sajátosságait. Az EU csatlakozott a Biológiai Sokféleség Egyezményhez, valamint a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez (CITES) is.

További információk: