Halászat

A nem uniós országokkal kötött kétoldalú megállapodások

A nem uniós országokkal kötött kétoldalú megállapodások

A nem uniós országokkal kötött kétoldalú megállapodások

Az EU kétféle halászati megállapodást köt nem uniós országokkal:

  • A halászati partnerségi megállapodásokkal az EU pénzügyi és technikai támogatást nyújt a kedvezményezetteknek (általában a déli partnerországoknak), akik ennek fejében halászati jogokat biztosítanak a számára.
  • A Norvégiával, Izlanddal és a Feröer-szigetekkel megkötött „északi megállapodások” a közös halállományok együttes gazdálkodását teszi lehetővé.

Halászati partnerségi megállapodások

EU SFPAs infographic

Az EU nevében a Bizottság folytat tárgyalásokat és köt meg fenntartható halászati megállapodásokat nem uniós országokkal. E megállapodások értelmében az EU halászhajói jogilag rögzített keretek között halászhatnak az adott ország kizárólagos gazdasági övezetében található halállománytöbbletből.

A tonhalra vonatkozó megállapodások lehetővé teszik az uniós halászhajók számára, hogy kövessék az Afrika partjai mentén és az Indiai-óceánon vándorló tonhalállományokat.

Az ún. „vegyes” megállapodások sokféle halállományhoz biztosítanak hozzáférést a partnerország kizárólagos gazdasági övezetében.

Ezek a megállapodások hangsúlyt fektetnek az erőforrások megőrzésére és a környezeti fenntarthatóságra is, mivel biztosítják, hogy mindegyik uniós halászhajóra ugyanazok az ellenőrzési és átláthatósági szabályok vonatkozzanak.

Mindezekért cserébe az EU pénzügyi hozzájárulást biztosít a partnerországoknak, amely két különböző részből áll:

  • hozzáférési jogok a kizárólagos gazdasági övezethez
  • „szektorális” pénzügyi támogatás

A szektorális támogatás a halászat fenntartható fejlődését hivatott előmozdítani a partnerországokban azáltal, hogy megerősíti az igazgatás és a tudomány terén rendelkezésükre álló képességeket. A támogatás előterében a fenntartható halászati gazdálkodás, nyomon követés, ellenőrzés és felügyelet áll.

Az uniós szakpolitikai reform hatása a megállapodásokra

Az uniós halászati politika reformja részben azt a célt szolgálja, hogy:

  • bővüljenek a megállapodások értelmében biztosított halászati jogok alapjául szolgáló tudományos ismeretek, és további információk álljanak rendelkezésre a partnerországok vizein folytatott halászatról
  • megerősödjön a megállapodások irányítása, egy záradék kerüljön bele az emberi jogok védelméről, és fokozatosan növekedjen a hajótulajdonosok hozzájárulása a hozzáférés költségeihez;
  • hatékonyabbá váljon a fenntartható halászat népszerűsítése a partnerországban. Ennek eszközét a célzottabban odaítélt és rendszeresen nyomon követett uniós szektorális támogatás jelenti.


Északi megállapodások

Az Északi-tengeren és az Atlanti-óceán észak-keleti részén az EU halászati tevékenységei szorosan összefonódnak a szomszéd országok (Norvégia, Izland és a Feröer szigetek) halászatával. Mivel a célállományok megoszlása sok esetben nem esik egybe az egyes országokhoz tartozó vízterületekkel, mind a négy fél számára célszerű összehangolni halászati tevékenységüket, főleg mivel a különböző flották nem feltétlenül ugyanazokat a halállományokat kívánják halászni.

Ezért az EU és az említett országok közösen gazdálkodnak a kérdéses halállományok nagy részével, és a kvóták egymás közötti cseréjével biztosítják, hogy ne vesszen kárba az esetlegesen ki nem fogott mennyiségre vontakozó kvóta. Az állományok egy része a kormányközi északkelet-atlanti halászati egyezmény hatálya alá tartozik, amely a régió halállományával történő gazdálkodást hivatott szabályozni, a halállományok másik részére pedig a part menti államok között létrejött megállapodások vonatkoznak.

Ezek a megállapodások az uniós flottát alkotó halászhajók nagy része szempontjából rendkívül fontosak, különösen az, amelyet az EU Norvégiával kötött, ez a megállapodás ugyanis több mint 2 milliárd euró értékű kvótáról rendelkezik.

A halászati megállapodások listája

Ország A hatályvesztés dátuma Típus Az EK éves hozzájárulása A halászati politika fejlesztésére elkülönített összeg (hányad)
Cape Verde 22.12.2018 Tuna 550 000 €/ 500 000 € 275 000 €/ 250 000 €
Comoros Protocol expired on 31.12.2016
Cook Islands 13.10.2020 Tuna 385 000 / 350 000 € 350 000 €
Côte d'Ivoire 30.6.2018 Tuna 680 000 € 257 500 €
Gabon Protocol expired on 23.7.2016
Greenland 31.12.2020 Mixed 16 099 978 € 2 931 000 €
Guinea- Bissau 23.11.2017 Mixed   9 200 000 € 3 000 000 € 
Kiribati No protocol in force since 16.09.2015
Liberia 8.12.2020 Tuna 715 000 €/ 650 000 €/ 585 000 357 500/ 325 000/ 292 500
Madagascar 31.12.2018 Tuna 1 566 250/
1 487 500 €
700 000 €
 Mauritania 15.11.2019 Mixed 59 125 000 € 4 125 000 €
Mauritius Protocol expired on 27.1.2017 
Micronesia   No protocol in force since 25.2.2010
Morocco 27.2.2018 Mixed 30 million € 14 million €
Mozambique Protocol expired on 31 January 2015
São Tomé and Principe 22.5.2018 Tuna 710 000/
675 000 €
325 000 €
Senegal 19.11.2019 Tuna (+ hake component)  1 808 000/
1 668 000 € 
750 000 €
Seychelles 17.1.2020 Tuna

5 350 000 € in 2014
To 5 000 000 in 2019

2 600 000 €
Solomon Islands No protocol in force since 9.10.2012

Northern agreements

Country Period
Faeroe Islands 2006 - 2012
Norway 2009 - 2015