Bérek és munkaerőköltségek

2017. áprilisban adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2018. december.
A munkaerőköltség komponensei
1. ábra: Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2016
(EUR)
Forrás: Eurostat (lc_lci_lev)
2. ábra: Bruttó medián órabér, összes munkavállaló
(a gyakornokok kivételével), 2014
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub2s)
3. ábra: Alacsony keresetűek – olyan munkavállalók
(a gyakornokok kivételével), akiknek a bruttó medián órabér kétharmadánál kevesebb az órabére, 2014
(a munkavállalók %-ában)
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub1s)
4. ábra: Nemek közötti bérszakadék, 2015
(a női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti százalékos különbség a férfiak bruttó bérének %-ában, kiigazítatlan formában kifejezve)
Forrás: Eurostat (earn_gr_gpgr2)
5. ábra: Éves nettó kereset, 2015
(EUR)
Forrás: Eurostat (earn_nt_net)
1. táblázat: Az alacsony keresetűekre vonatkozó adókulcs mutatói, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (earn_nt_taxwedge), (earn_nt_unemtrp), és (earn_nt_lowwtrp)

E szócikk összehasonlítja és szembeállítja az Európai Unió (EU) tagállamainak, az uniós tagjelölt országoknak és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országainak a bérekre és a munkaerőköltségekre (munkáltatókat terhelő, munkaerővel kapcsolatos kiadások) vonatkozó számadatait.

A munka nélkülözhetetlen szerepet tölt be a gazdaság működésében. A vállalkozások szemszögéből költséget (munkaerőköltséget) jelent, amely nemcsak az alkalmazottak számára kifizetett béreket és fizetéseket foglalja magában, hanem a nem bérjellegű költségeket – így mindenekelőtt a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást – is tartalmazza. A munkaerőköltségek ezért döntően befolyásolják a vállalkozások versenyképességét, mindazonáltal a tőkeköltség (például a kölcsönök kamatai és a részvények után fizetett osztalékok) és a nem árjellegű elemek (például a vállalkozási készség, készségek és munkatermelékenység, innováció, valamint a márka és a termékek piaci pozicionálása) hatása sem elhanyagolható.

Ami a munkavállalókat illeti, fő jövedelemforrásukat általában a munkájukért kapott ellentételezés – közismertebben a bér vagy kereset – jelenti, amely ezért jelentősen befolyásolja azt, hogy tudnak-e költeni és/vagy megtakarítani. Mivel a bruttó bér/kereset a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást is tartalmazza, a nettó kereset kiszámításához e hozzájárulást, valamint az államnak fizetendő összegeket, például a jövedelemadót le kell vonni a bruttó összegből. Mivel az adók összege általában a háztartás jövedelmi helyzetétől és összetételétől függ, a nettó keresetet több jellegzetes háztartási helyzetre vonatkozóan számítottuk ki. Az ábra a nettó kereset, a bruttó kereset/bér és a munkaerőköltségek közötti kapcsolatról nyújt áttekintést.

Főbb statisztikai eredmények

Munkaerőköltségek

Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-28 területén megközelítőleg 25,40 EUR, az euróövezetben (EA-19) pedig 29,80 EUR volt 2016-ban. Ezek az átlagértékek azonban elfedik a tagállamok közötti jelentős különbségeket, mivel az óránkénti munkaerőköltség valójában 4,40 EUR (Bulgáriában) és 42,00 EUR (Dániában) között változott (lásd az 1. ábrát); az átlag még magasabb volt Norvégiában (50,20 EUR).

A munkaerőköltségek a bérek és fizetések költségeit, valamint nem bérjellegű költségeket, például a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulást foglalják magukban. 2016-ban a teljes munkaerőköltségből a nem bérjellegű költségek aránya az EU-28 területén 23,9%, az euróövezetben pedig 26,0% volt. Ezt az arányt vizsgálva is jelentős különbségek figyelhetők meg az uniós tagállamok között: a nem bérjellegű költségek aránya Franciaországban (33,2%), Svédországban (32,5%), Belgiumban (27,5%), Litvániában (27,8%) és Olaszországban (27,4%) volt a legmagasabb, Máltán (6,6%), Luxemburgban (13,4%), Írországban (13,8%), Dániában (13,9%) és Horvátországban (14,9%) pedig a legalacsonyabb.

Bruttó bér/kereset

Medián kereset

A bruttó kereset teszi ki a munkaerőköltség legnagyobb hányadát. 2014-ben az euróban számított bruttó medián órabér Dániában (25,52 EUR) volt a legmagasabb, megelőzve Írországot (20,16 EUR), Svédországot (18,46 EUR), Luxemburgot (18,38 EUR), Belgiumot (17,32 EUR) és Finnországot (17,24 EUR). Ezzel szemben az euróban számított bruttó medián órabér Bulgáriában (1,67 EUR) és Romániában (2,03 EUR) volt a legalacsonyabb, amelyet Litvánia (3,11 EUR), Lettország (3,35 EUR) és Magyarország (3,59 EUR) követett. Más szóval az EU tagállamaiban a legmagasabb bruttó nemzeti medián órabér euróban kifejezve 15-ször volt magasabb, mint a legalacsonyabb; ha ezt az árszínvonalnak megfelelően kiigazítjuk (vásárlóerő-egységekre (PPS) váltással), a legmagasabb átlag ötször volt magasabb, mint a legalacsonyabb, a két véglet pedig ismét Dánia és Bulgária volt.

Alacsony keresetűek

Azok a munkavállalók minősülnek alacsony keresetűnek, akiknek az órabére a nemzeti bruttó medián órabér kétharmada vagy annál kevesebb. 2014-ben az EU-28 területén a munkavállalók 17,2%-a, az euróövezetben pedig 15,9%-a minősült alacsony keresetűnek. 2014-ben az alacsony keresetűek aránya jelentősen eltért az EU tagállamai között: a legmagasabb arány Lettországban (25,5%), Romániában (24,4%), Litvániában (24,0%) és Lengyelországban (23,6%) volt megfigyelhető, amit Észtország (22, 8%), Németország (22,5%), Írország (21,6%) és az Egyesült Királyság (21,3%) követett. Ezzel szemben a munkavállalók kevesebb mint 10%-a volt alacsony keresetű Svédországban (2,6%), Belgiumban (3,8%), Finnországban (5,3%), Dániában (8,6%), Franciaországban (8,8%) és Olaszországban (9,4%).

Nemek közötti bérszakadék

A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó, kiigazítatlan mutató az EU-ban a férfiak és nők átlagos kereste közötti különbségeket mérő fontos mutató. 2015-ben az EU-28 egészében a nők átlagosan 16,3%-kal kevesebbet kerestek, mint a férfiak, az euróövezetben pedig 16,8% volt a különbség. Az átlagos fizetésben a nemek között a legkisebb különbség Luxemburgban, Olaszországban, Romániában, Belgiumban, Lengyelországban és Szlovéniában (mindegyikükben kevesebb mint 10,0%-os különbség) volt tapasztalható. A nemek közötti legnagyobb bérszakadék Észtországban (26,9%), a Cseh Köztársaságban (22,5%), Németországban (22,0%), Ausztriában (21,7%) és az Egyesült Királyságban (20,8%) volt megállapítható — lásd a 4. ábrát.

A nemek közötti bérszakadékhoz számos tényező hozzájárulhat, például: a munkaerő-piaci részvételben fennálló különbségek, a jellemzően férfiak vagy nők által dominált foglalkozások vagy tevékenységek terén megfigyelhető különbségek, a férfiak és a nők által folytatott részmunkaidős munkavégzés mértékében felfedezhető különbségek, valamint a magán- és a közszervezetek személyzeti osztályainak hozzáállása a karrierépítéshez és a fizetés nélküli és/vagy szülési/szülői szabadsághoz. A nemek közötti bérszakadékot legalább részben magyarázhatják olyan, háttérben álló tényezők, mint például az ágazatbeli és foglalkozási elkülönítés, az oktatás és képzés, a tudatosság és az átláthatóság, valamint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés. A nemek közötti bérszakadék rávilágít további egyenlőtlenségekre, különösen a családi kötelezettségekből a nőkre jutó, gyakran aránytalanul nagy részre, valamint a munkájuk és a magánéletük összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségekre is. Sok nő részmunkaidőben vagy atipikus szerződés keretében dolgozik. Ezáltal ugyan lehetővé válik számukra, hogy családi kötelezettségeik teljesítése mellett a munkaerőpiacon maradjanak, azonban mindez negatív hatással lehet a bérezésükre, szakmai fejlődésükre és előmenetelükre, valamint a nyugdíjukra.

Nettó kereset és adóteher

Nettó kereset

A nettó keresettel kapcsolatos információk a bruttó keresetre vonatkozó adatokat egészítik ki, és a rendelkezésre álló keresetről tájékoztatnak, amely a bruttó kereset jövedelemadóval és a munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulással csökkentett és gyermekes háztartás esetén a családi támogatással (eltartott gyermekek után fizetett készpénz-átutalással) növelt összege.

A vállalkozásoknál dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 100%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személy nettó keresete 2015-ben 4,3 ezer EUR (Bulgária) és 38,5 ezer EUR (Luxemburg) között változott. Ugyanebben a két uniós tagállamban volt a legalacsonyabb (4,9 ezer EUR), illetve a legmagasabb (52,5 ezer EUR) az egy keresővel rendelkező kétgyermekes házaspárok nettó átlagkeresete (5. táblázat).

Amennyiben a házaspár mindkét tagja dolgozott (mindketten a munkavállalók átlagkeresetét keresték), az éves nettó kereset Luxemburgban volt a legmagasabb, 86,4 ezer EUR, ha két gyermekkel rendelkeztek, és 78,8 ezer EUR, ha nem volt gyermekük. Ugyanez az összeg Bulgáriában volt a legalacsonyabb, 8,7 ezer EUR, függetlenül attól, hogy a házaspárnak volt-e két gyermeke.

Adóék

Az adóékkel kapcsolatos információk az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások munkaerőköltséghez viszonyított terhéről nyújtanak tájékoztatást. Az itt megadott információk az alacsony keresetűekre vonatkoznak. Az EU-28 esetében az adóék 2015-ben 38,4% volt (lásd 1. táblázat). Az alacsony keresetűekre nehezedő adóteher 2015-ben Belgiumban, Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Lettországban, és Svédországban volt a legmagasabb (mindegyik tagállamban 40,0% felett). Ezzel szemben a legkisebb adóteher Máltán, Írországban és az Egyesült Királyságban (mindegyik országban 30,0% alatt) nehezedett az alacsony keresetűekre.

Az 1. táblázatban szereplő másik három mutató tájékoztat a bruttó kereset azon hányadáról, amelyet akkor vonnak le (magasabb adókulcs és társadalombiztosítási hozzájárulás fizetése és/vagy segély csökkenése vagy megvonása miatt), amikor a munkavállalók ismét munkába állnak vagy alacsonyabból magasabb jövedelemsávba kerülnek. 2015-ben a munkanélküli személy foglalkoztatásba való visszatérésekor elvont teljes jövedelemhányad 74,0% volt az EU-28 területén (76,5% az euróövezetben). A legmagasabb arányt (92,0%) Belgiumban, a legalacsonyabbat (44,7%) pedig Szlovákiában mérték.

A jövedelmezőbb állásra pályázó alacsony keresetűek esetében a jövedelem nagyobb hányadát vonják le. Az egy keresővel rendelkező kétgyermekes házaspárok esetében az adócsapda 2015-ben az EU-28 területén 59,8% (az euróövezetben 58,0%) volt, a legalacsonyabb arány Olaszországban (5,2%) a legmagasabb pedig Luxemburgban (105,8%) volt megfigyelhető. Ezzel szemben a gyermektelen egyedülállók esetében 2015-ben az adócsapda mértéke az EU-28 területén 44,6% (az euróövezetben 44,9%) volt; a legmagasabb arány Hollandiában (75,2%), a legalacsonyabb pedig Bulgáriában (21,6%) és Görögországban (21,7%) volt megfigyelhető.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Munkaerőköltségek

A munkaerőköltség magában foglalja a munkavállalók díjazását (beleértve a készpénzben és természetben adott bért és fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségeket, valamint egyéb kiadásokat (például munkaerő-toborzási költségeket, a munkaruhára fordított kiadásokat, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbségét). A munkaerőköltség e komponenseinek és ezek elemeinek a meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalommeghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a legutóbbi (e cikk születésekor 2012-es) munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés a munkaerőköltségek szintjéről rendkívül részletes adatokat gyűjtő négyévenkénti felmérés. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel. A negyedéves munkaerőköltség-index (az európai mutatók egyike) a munkaerőből mint termelési tényezőből eredő költségnyomást méri. A munkaerőköltség-indexhez gyűjtött adatok a teljes átlagos óránkénti munkaerőköltségre, valamint két munkaerőköltség-kategóriára, egyrészt a bérekre és fizetésekre, másrészt a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásra és a munkáltató által fizetett adókra és kapott támogatásokra vonatkoznak. Az adatok – amelyek gazdasági tevékenységek szerinti bontásban is elérhetők – az ipart, építőipart és szolgáltatásokat (kivéve közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás) magukban foglaló uniós aggregátumok (EU és euróövezet) és a tagállamok NACE Rev. 2 B–N és P–S nemzetgazdasági ága tekintetében állnak rendelkezésre munkanapokban kifejezve, szezonálisan kiigazított formában.

Bruttó bér/kereset

A vonatkozó főbb meghatározásokat a 2005. október 21-i 1738/2005/EK rendelet tartalmazza. Az adatok forrása a négyévenkénti jövedelemszerkezeti felmérés (SES), amely legutóbb 2014 októberében készült. A bruttó jövedelem közvetlenül a munkáltató által teljesített pénzbeli ellenszolgáltatás, az adó és társadalombiztosítási hozzájárulások levonása előtt. Tartalmazza a prémiumokat (13. és 14. havi fizetés, üdülési hozzájárulás, nyereségrészesedés, ki nem vett szabadnapok után járó kifizetések, alkalmi jutalékok stb.), függetlenül attól, hogy azokat rendszeresen fizetik-e vagy sem.

A medián keresetre vonatkozó adatok a mezőgazdaság, a halászat, a közigazgatás, a magánháztartások és a területen kívüli szervezetek kivételével a gazdaság összes ágazatában a legalább tíz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál (teljes vagy részmunkaidőben) dolgozó összes munkavállaló (a gyakornokok kivételével) bruttó órabérén alapulnak. A medián keresetet úgy számítjuk ki, hogy a lakosság egyik fele kevesebbet, másik fele pedig többet keres, mint a medián.

Nemek közötti bérszakadék

Kiigazítatlan formájában a nemek közötti bérszakadék a meghatározás szerint a fizetett női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti különbség a fizetett férfi munkavállalók bruttó átlagórabérének százalékos arányában kifejezve. E mutató kiszámításának módszertana a jövedelemszerkezeti felméréssel (SES) gyűjtött adatokat veszi alapul, amelyek négyévente, a friss jövedelemszerkezeti felmérés adatok elérhetővé válásakor felülvizsgálatra kerülnek.

Az alkalmazott módszertan szerint a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó, kiigazítatlan mutató az (O. nemzetgazdasági ág kivételével a NACE Rev. 2 B–S. nemzetgazdasági ágába tartozó) ipar, építőipar és szolgáltatások terén tevékenykedő (legalább tíz munkavállalót foglalkoztató) vállalkozások valamennyi munkavállalóját lefedi (életkor és munkaóra szerinti korlátozások nélkül). Egyes országok a NACE Rev. 2 O. nemzetgazdasági ágról (közigazgatás és védelem; kötelező társadalombiztosítás) is adnak tájékoztatást, bár ez nem kötelező. A közszféra és a magánszektor összehasonlításával, munkaidő szerint (teljes vagy részmunkaidő) és munkavállalói életkor alapján elemzett adatok is rendelkezésre állnak.

Nettó kereset és adóteher

A nettó kereset a bruttó keresetből származik, és a díjazás azon részét jelenti, amelyet a munkavállalók ténylegesen fogyasztásra vagy megtakarításra fordíthatnak. A nettó kereset a bruttó kereset társadalombiztosítási hozzájárulással és adókkal csökkentett, de családi támogatásokkal növelt összege.

Az adókulcsra vonatkozó mutatók (a munkaerőköltségen lévő adóék, a munkanélküliségi csapda és az adócsapda) a munka vonzerejét hivatottak nyomon követni. A munkaerőköltségre vonatkozó adóék a meghatározás szerint a bruttó bérjövedelemre terhelt jövedelemadónak, valamint munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásnak a teljes munkaerőköltség százalékos arányában kifejezett összege. E mutatót a vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ágazat) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 67%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személyekre vonatkozóan számítják ki.

A munkanélküliségi csapda a bruttó jövedelem azon aránya, amit magasabb adóval és társadalombiztosítási járulékkal, illetve az álláskeresési és más juttatások megvonásával akkor vonnak le, amikor a munkanélküli személy a foglalkoztatásba visszatér; a meghatározás szerint ez a foglalkoztatásba való visszatéréskor a bruttó kereset és a nettó jövedelem növekménye közötti különbség a bruttó kereset százalékában kifejezve. E mutatót a vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ágazat) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 67%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személyekre vonatkozóan számítják ki.

Az adócsapda mutatja a bruttó kereset jövedelemadóval, társadalombiztosítási hozzájárulással, valamint a bruttó kereset vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ágazat) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 33%-áról 67%-ára való emelkedésekor megvont segélyekkel csökkentett hányadát (százalékos arányát). E mutatót a gyermektelen, egyedülálló személyekre, valamint a két 6–11 éves gyermeket nevelő, egy keresővel rendelkező párra vonatkozóan számítják ki.

Háttér

A munkaerőköltségek és a keresetek szerkezete és alakulása a munkaerőpiac lényeges jellemzői, amelyek tükrözik az egyének által nyújtott munkaerő-kínálatot és a vállalkozások részéről jelentkező munkaerő-keresletet.

Az Európai Unió a nemek közötti bérszakadék fokozatos megszüntetésével támogatni kívánja az esélyegyenlőséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkének (1) bekezdése fogalmazza meg azt az elvet, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak, 157. cikkének (3) bekezdése pedig a férfiak és nők számára a foglalkoztatás területén biztosított egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi szabályozás jogalapjául szolgál. 2015 decemberében az Európai Bizottság elfogadta A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiai kötelezettségvállalás 2016-2019 című dokumentumot. Ebben a munkaprogramban az Európai Bizottság megerősítette elkötelezettségét amellett, hogy folytatja a férfiak és nők közötti egyenlőség támogatásában végzett munkáját. Az egyik kiemelt tematikus terület a bér-, a kereseti és a nyugdíjszakadék csökkentése, és egyúttal a nők szegénysége elleni küzdelem. Az Európai Bizottság meghatározta a legfontosabb intézkedéseket, amelyeket e kiemelt területen végre kell hajtani. Ilyen például az évente szervezendő Egyenlő Díjazás Európai Napja, amely felhívja a figyelmet a nemek közötti bérkülönbségre és a kiváltó okokra.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

Gender pay gap in unadjusted form (tsdsc340)
Labour cost index by NACE Rev. 2 (teilm100)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-1 (teilm120)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-4 (teilm130)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – Index (2012=100) (teilm140)

Adatbázis

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások