Bérek és munkaerőköltségek


2020. áprilisban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. július.

Érdekességek
Az átlagos óránkénti munkaerőköltség 2019-ben az EU-27 területén 27,70 euró volt, és a bulgáriai 6,00 eurótól a dániai 44,70 euróig terjedt.
A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató 2018-ban az EU-27 területén 14,8% volt, és a romániai 3,0%-tól az észtországi 22,7%-ig terjedt.
Az átlagos egyedülálló, gyermektelen munkavállaló éves nettó keresete 2019-ben az EU-27 területén 23 600 euró volt, és a bulgáriai 6000 eurótól a luxemburgi 42 600 euróig terjedt.
Az átlagos kétgyermekes munkavállaló házaspár éves nettó keresete 2019-ben az EU-27 területén 50 500 euró volt, és a bulgáriai 12 100 eurótól a luxemburgi 94 600 euróig terjedt.

Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2019

Ez a cikk bemutatja, összehasonlítja és szembeállítja egymással az Európai Unió (EU) tagállamainak, az Egyesült Királyságnak, valamint a tagjelölt országoknak és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országainak a bérekre és a munkaerőköltségekre (munkáltatókat terhelő, munkaerővel kapcsolatos kiadások) vonatkozó számadatait.

A munka nélkülözhetetlen szerepet tölt be a gazdaság működésében. A vállalkozások szemszögéből költséget (munkaerőköltséget) jelent, amely nemcsak az alkalmazottak számára kifizetett béreket és fizetéseket foglalja magában, hanem a nem bérjellegű költségeket – így mindenekelőtt a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást – is tartalmazza. A munkaerőköltségek ezért döntően befolyásolják a vállalkozások versenyképességét, bár emellett a tőkeköltség (például a kölcsönök kamatai és a részvények után fizetett osztalékok) és a nem árjellegű elemek (például a vállalkozószellem, a készségek és a munkatermelékenység, az innováció, valamint a márka és a termékek piaci pozicionálása) hatása sem elhanyagolható.


Teljes cikk


A munkaerőköltség komponensei

Ami a munkavállalókat illeti, fő jövedelemforrásukat általában a munkájukért kapott ellentételezés – közismertebben a bér vagy kereset – jelenti, amely ezért jelentősen befolyásolja azt, hogy tudnak-e költeni és/vagy megtakarítani. Mivel a bruttó bér/kereset a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást is tartalmazza, a nettó kereset kiszámításához ezt a hozzájárulást, valamint az államnak fizetendő összegeket, például a jövedelemadót le kell vonni a bruttó összegből. Mivel az adók összege általában a háztartás jövedelmi helyzetétől és összetételétől függ, a nettó keresetet több jellegzetes háztartási helyzetre vonatkozóan számítottuk ki.

Az 1. grafikon a nettó kereset, a bruttó kereset/bér és a munkaerőköltségek közötti kapcsolatról nyújt áttekintést.

1. grafikon: A munkaerőköltség komponensei

Munkaerőköltségek

Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-27 területén megközelítőleg 27,7 euró, az euróövezetben (EA-19) pedig 31,4 euró volt 2019-ben. Ezek az átlagértékek azonban elfedik a tagállamok közötti jelentős különbségeket, mivel az óránkénti munkaerőköltség valójában 6,0 euró (Bulgáriában) és 44,7 euró (Dániában) között változott (lásd az 1. ábrát); az átlag még magasabb volt Norvégiában (50,2 euró).

1. ábra: Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2019
(euró)
Forrás: Eurostat (lc_lci_lev)


A munkaerőköltségek a bérek és fizetések költségeit, valamint a nem bérjellegű költségeket, például a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulást foglalják magukban. A gazdaság teljes egészét vizsgálva 2019-ben a teljes munkaerőköltségből a nem bérjellegű költségek aránya az EU-27 területén 25,1%, az euróövezetben pedig 25,6% volt. Ezt az arányt vizsgálva is jelentős különbségek figyelhetők meg az EU tagállamai között: a nem bérjellegű költségek aránya Franciaországban (32,9%), Svédországban (32,2%), és Olaszországban (28,8%) volt a legmagasabb, Luxemburgban (11,0%), Máltán (5,9%) és Litvániában (5,3%) pedig a legalacsonyabb.

Bruttó bér/kereset

Medián kereset

A bruttó kereset teszi ki a munkaerőköltség legnagyobb hányadát. Az euróban számított bruttó medián órabér 2014-ben Dániában volt a legmagasabb (25,52 euró), megelőzve Írországot (20,16 euró) és Svédországot (18,46 euró). Ezzel szemben az euróban számított bruttó medián órabér Litvániában (3,11 euró), Romániában (2,03 euró) és Bulgáriában (1,67 euró) volt a legalacsonyabb. Más szóval az EU-27 területén a legmagasabb bruttó nemzeti medián órabér euróban kifejezve 15-ször volt magasabb, mint a legalacsonyabb; ha ezt az árszínvonalnak megfelelően kiigazítjuk (vásárlóerő-egységekre [PPS] váltással), a legmagasabb átlag ötször volt magasabb, mint a legalacsonyabb, a két véglet pedig ismét Dánia és Bulgária volt.

2. ábra: Bruttó medián órabér, összes munkavállaló
(a tanulószerződéses tanulók kivételével), 2014
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub2s)


Alacsony keresetűek

Azok a munkavállalók minősülnek alacsony keresetűnek, akiknek az órabére a nemzeti bruttó medián órabér kétharmada vagy annál kevesebb. Az EU-28 területén (tehát az Egyesült Királyságot is beleszámítva – az EU-27 területére vonatkozóan nincs adat) 2014-ben a munkavállalók 17,2%-a, az euróövezetben pedig a munkavállalók 15,9%-a minősült alacsony keresetűnek. Az alacsony keresetűek aránya 2014-ben jelentősen eltért az EU-27 tagállamai között: a legnagyobb arány Lettországban (25,5%), Romániában (24,4%) és Litvániában (24,0%) volt megfigyelhető, miközben a munkavállalók kevesebb mint 10%-a volt alacsony keresetű Olaszországban (9,4%), Franciaországban (8,8%), Dániában (8,6%), Finnországban (5,3%), Belgiumban (3,8%) és Svédországban (2,6%).

3. ábra: Alacsony keresetűek – olyan munkavállalók
(a tanulószerződéses tanulók kivételével), akiknek a bruttó medián órabér legfeljebb kétharmada az órabére, 2014
(a munkavállalók százalékában)
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub1s)

Nemek közötti bérszakadék

A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató az EU-ban a férfiak és a nők átlagos keresete közötti különbségeket mérő fontos mutató. Az EU-27 egészében 2018-ban a nők átlagosan 14,8%-kal kevesebbet kerestek, mint a férfiak, az euróövezetben pedig 15,9% volt a különbség. A nemek közötti legnagyobb bérszakadék Észtországban (22,7%), Németországban (20,9%) és Csehországban (20,1%) volt megállapítható. Az átlagos fizetésben a nemek között a legkisebb különbség Olaszországban (5,0% – 2017. évi adat), Luxemburgban (4,6%) és Romániában (3,0%) volt tapasztalható (lásd a 4. ábrát).

4. ábra: A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató, 2018
(a női és a férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti százalékos különbség a férfiak bruttó bérének százalékában)
Forrás: Eurostat (earn_gr_gpgr2)


A nemek közötti bérszakadékhoz számos tényező hozzájárulhat, például a munkaerőpiaci részvételben fennálló különbségek, a jellemzően férfiak vagy nők által dominált foglalkozások vagy tevékenységek terén megfigyelhető különbségek, a férfiak és a nők által folytatott részmunkaidős munkavégzés mértékében felfedezhető különbségek, valamint a magán- és a közszervezetek személyzeti osztályainak hozzáállása a karrierépítéshez és a fizetés nélküli és/vagy szülési/szülői szabadsághoz. A nemek közötti bérszakadékot legalább részben magyarázhatják olyan háttértényezők, mint például az ágazatbeli és a foglalkozási elkülönítés, az oktatás és a képzés, a tudatosság és az átláthatóság, valamint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés. A nemek közötti bérszakadék rávilágít további egyenlőtlenségekre, különösen a családi kötelezettségekből a nőkre jutó, gyakran aránytalanul nagy részre, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségekre is. Sok nő részmunkaidőben vagy atipikus szerződés keretében dolgozik. Ezáltal ugyan lehetővé válik számukra, hogy családi kötelezettségeik teljesítése mellett a munkaerőpiacon maradjanak, azonban mindez negatív hatással lehet a bérezésükre, szakmai fejlődésükre és előmenetelükre, valamint a nyugdíjukra.

Nettó kereset és adóteher

Az összes adatot az OECD széles körben elismert modellje segítségével határoztuk meg. A modell alapadatai nemzeti forrásokból származnak. A modellel kapcsolatban további információkat az OECD – Benefits and wages oldal tartalmaz (angol nyelven).

Nettó kereset

A nettó keresettel kapcsolatos információk a bruttó keresetre vonatkozó adatokat egészítik ki, és a rendelkezésre álló keresetről tájékoztatnak, amely a bruttó keresetnek a jövedelemadóval és a munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulással csökkentett és gyermekes háztartás esetén a családi támogatással (az eltartott gyermekek utáni juttatással) növelt összege.

A vállalkozásoknál dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 100%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személy nettó keresete 2019-ben 42 584 euró (Luxemburg) és 6030 euró (Bulgária) között változott. Ugyanebben a két EU-tagállamban volt a legmagasabb (57 175 euró), illetve a legalacsonyabb (6603 euró) az egy keresővel rendelkező kétgyermekes házaspárok nettó átlagkeresete (lásd az 5. ábrát).

5. ábra: Éves nettó kereset, 2019
(euró)
Forrás: Eurostat (earn_nt_net)


Amennyiben a házaspár mindkét tagja dolgozott (és mindketten a munkavállalók átlagkeresetét keresték), az éves nettó kereset Luxemburgban volt a legmagasabb: 94 638 euró, ha két gyermekkel rendelkeztek, és 87 024 euró, ha nem volt gyermekük. A legalacsonyabb nettó keresetet Bulgária jegyezte fel a kétgyermekes házaspárok esetében 12 102 euróval, a gyermektelen házaspárok esetében pedig valamivel kevesebbel, 12 061 euróval.

Adóteher

Az adókulcsra vonatkozó mutatók (a munkát terhelő adóék, a munkanélküliségi csapda és az adócsapda) a munka vonzerejét hivatottak nyomon követni. A 6. ábra e mutatók értékeit egy olyan egyedülálló, gyermektelen, alacsony keresetű személy esetében mutatja be, aki a kétharmadát (egészen pontosan 67%-át) keresi a vállalkozásoknál foglalkoztatott munkavállalók átlagos keresetének (a NACE Rev. 2 szerinti B–N nemzetgazdasági ágban).

Az első mutató, a munkát terhelő adóék az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások munkaerőköltséghez viszonyított arányáról nyújt tájékoztatást. A munkát terhelő adóék a meghatározás szerint a bruttó bérjövedelemre terhelt jövedelemadónak, valamint munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásnak a teljes munkaerőköltség százalékában kifejezett összege. Ez az adóék 2019-ben az EU-27 területén 39,5%, az euróövezetben pedig 40,1% volt. Az alacsony keresetűeket sújtó adóék 2019-ben Belgiumban (45,4%), Németországban (45,2%), és Magyarországon (44,6%) volt a legnagyobb, míg Máltán (27,4%), Írországban (24,6%) és Cipruson (18,1%) a legkisebb.

6. ábra: Az alacsony keresetűekre vonatkozó adókulcsmutatók – gyermektelen egyedülállók, 2019
(%)
Forrás: Eurostat (earn_nt_taxwedge), (earn_nt_unemtrp) és (earn_nt_lowwtrp)


A második mutató, a munkanélküliségi csapda a bruttó jövedelem megnövekedésének azt a (százalékban kifejezett) részarányát jelenti, amelytől a magasabb adó és munkavállalói társadalombiztosítási járulék, illetve az álláskeresési és más juttatások megvonása következtében a foglalkoztatásba visszatérő munkanélküli elesik. A munkanélküliségi csapda 2019-ben az EU-27 területén 74,4%, az euróövezetben 74,5% volt. A legmagasabb értéket Belgiumban (93,1%), Luxemburgban (90,9%) és Dániában (88,9%) mérték, a legalacsonyabbat pedig Szlovákiában (46,4%), Görögországban (34,6%) és Észtországban (32,2%).

A harmadik mutató, az adócsapda azt fejezi ki, hogy az a munkavállaló, akinek bruttó keresete a munkavállalók átlagkeresetének 33%-áról 67%-ára nő, a bruttó kereset növekedésének mekkora hányadától esik el (százalékban kifejezve) a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék növekedése, valamint egyes juttatások esetleges megszűnése következtében. Az adócsapda 2019-ben az EU-27 területén 39,3%, az euróövezetben 41,1% volt; a legnagyobb hányadot Belgiumban (60,4%), Luxemburgban (50,6%) és Dániában (50,2%), a legkisebbet pedig Bulgáriában (22,4%), Észtországban (21,0%) és Cipruson (8,3%) mérték.

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Adatforrások

Munkaerőköltség

A munkaerőköltség a munkavállalók díjazását (beleértve a pénzben és a természetben adott bért és fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségeket, valamint az egyéb kiadásokat (például a munkaerő-toborzási költségeket, a munkaruhára fordított kiadásokat, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbségét) foglalja magában. A munkaerőköltség e komponenseinek és elemeinek meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalommeghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a legutóbbi (jelenleg 2016-os) munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés keretében a tagállamok négyévenként gyűjtenek rendkívül részletes adatokat a munkaerőköltségek szintjéről. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel. A negyedéves munkaerőköltség-index (az európai mutatók egyike) a munkaerőből mint termelési tényezőből eredő költségnyomást méri. A munkaerőköltség-indexhez gyűjtött adatok a teljes átlagos óránkénti munkaerőköltségre, valamint két munkaerőköltség-kategóriára, egyrészt a bérekre és fizetésekre, másrészt a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásra és a munkáltató által fizetett adókra és kapott támogatásokra vonatkoznak. Az adatok – amelyek gazdasági tevékenységek szerinti bontásban is elérhetők – az ipart, az építőipart és a szolgáltatásokat (kivéve közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás) magukban foglaló európai aggregátumok (EU és euróövezet) és a tagállamok NACE Rev. 2 szerinti B–N és P–S nemzetgazdasági ága tekintetében állnak rendelkezésre munkanapokban kifejezve, szezonálisan kiigazított formában.

Bruttó bér/kereset

A keresetekkel kapcsolatos legfontosabb fogalommeghatározásokat a 2005. október 21-i 1738/2005/EK rendelet tartalmazza. Az adatok forrása a négyévenkénti jövedelemszerkezeti felmérés (SES), amely legutóbb 2014 októberében készült. A bruttó jövedelem közvetlenül a munkáltató által teljesített pénzbeli ellenszolgáltatás, az adó és társadalombiztosítási hozzájárulások levonása előtt. Tartalmazza a prémiumokat (13. és 14. havi fizetés, üdülési hozzájárulás, nyereségrészesedés, ki nem vett szabadnapok után járó kifizetések, alkalmi jutalékok stb.), függetlenül attól, hogy azokat rendszeresen fizetik-e vagy sem.

A medián keresetre vonatkozó adatok a mezőgazdaság, a halászat, a közigazgatás, a magánháztartások és a területen kívüli szervezetek kivételével a gazdaság összes ágazatában a legalább tíz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál (teljes vagy részmunkaidőben) dolgozó összes munkavállaló (a tanulószerződéses tanulók kivételével) bruttó órabérén alapulnak. A medián kereset azt a keresetet jelenti, amelynél a lakosság egyik fele kevesebbet, a másik fele pedig többet keres.

Nemek közötti bérszakadék

Kiigazítatlan formájában a nemek közötti bérszakadék a meghatározás szerint a fizetett női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti különbség a fizetett férfi munkavállalók bruttó átlagórabérének százalékában kifejezve. E mutató kiszámításának módszertana a jövedelemszerkezeti felméréssel (SES) gyűjtött adatokat veszi alapul, amelyek négyévente, a friss jövedelemszerkezeti felmérés adatainak elérhetővé válásakor felülvizsgálatra kerülnek.

Az alkalmazott módszertan szerint a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató az ipar, az építőipar és a szolgáltatások területén (a NACE Rev. 2 szerinti B–S nemzetgazdasági ág az O nemzetgazdasági ág kivételével) működő, legalább tíz munkavállalót foglalkoztató vállalkozások valamennyi munkavállalóját lefedi (életkor és munkaóra szerinti korlátozások nélkül). Egyes országok a NACE Rev. 2 szerinti O nemzetgazdasági ágról (közigazgatás és védelem; kötelező társadalombiztosítás) is adnak tájékoztatást, bár ez nem kötelező. A köz- és a magánszektor összehasonlításával, munkaidő szerint (teljes vagy részmunkaidő) és munkavállalói életkor alapján elemzett adatok is rendelkezésre állnak.

Nettó kereset és adóteher

A nettó kereset a bruttó keresetből származik, és a díjazás azon részét jelenti, amelyet a munkavállalók ténylegesen fogyasztásra vagy megtakarításra fordíthatnak. A nettó kereset a bruttó kereset társadalombiztosítási hozzájárulással és adókkal csökkentett, de családi támogatásokkal növelt összege.

A munkanélküliségi csapda a foglalkoztatásba való visszatéréskor a bruttó kereset megnövekedése és a nettó jövedelem megnövekedése közötti különbség a bruttó kereset százalékában kifejezve.

Háttér

A munkaerőköltségek és a keresetek szerkezete és alakulása a munkaerőpiac lényeges jellemzői, amelyek tükrözik az egyének által nyújtott munkaerő-kínálatot és a vállalkozások részéről jelentkező munkaerő-keresletet.

Az Európai Unió a nemek közötti bérszakadék fokozatos megszüntetésével támogatni kívánja az esélyegyenlőséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkének (1) bekezdése fogalmazza meg azt az elvet, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak, 157. cikkének (3) bekezdése pedig a férfiak és a nők számára a foglalkoztatás területén biztosított egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi szabályozás jogalapjául szolgál. Az Európai Bizottság 2020 márciusában elfogadta a 2020–2025-ös időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiát. A stratégia más kérdések mellett a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék kérdésével is foglalkozik:

„A Szerződések 1957 óta rögzítik és ültetik át az uniós jogba az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezés elvét, amely biztosítja, hogy hátrányos megkülönböztetés esetén jogorvoslati lehetőségek álljanak rendelkezésre. Mégis, a nők átlagban még mindig kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Az egész életen át tartó, nemek közötti foglalkoztatási és bérszakadékok még nagyobb nyugdíjszakadékot eredményeznek, és ennek következtében az idősebb nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint a férfiak. A nemek közötti bérkülönbség felszámolásához annak valamennyi kiváltó okát kezelni kell, beleértve a nők alacsonyabb munkaerőpiaci részvételét, a láthatatlan és nem fizetett munkát, a részmunkaidős foglalkoztatás és a pályafutás-megszakítás nők általi gyakoribb igénybevételét, valamint a nemi sztereotípiákon és megkülönböztetésen alapuló vertikális és horizontális szegregációt. Ha rendelkezésre állnak a bérszintekre vonatkozó információk, könnyebb felismerni a különbségeket és a hátrányos megkülönböztetést. Az átláthatóság hiánya miatt sok nő nem tudja, vagy nem tudja igazolni, hogy alulfizetik. A Bizottság 2020 végéig a bérek átláthatóságára irányuló kötelező intézkedéseket fog előterjeszteni.”
Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások




  • Earnings (t_earn), lásd (angol nyelven):
Gender pay gap in unadjusted form (tsdsc340)
Labour cost index by NACE Rev. 2 (teilm100)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-1 (teilm120)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-4 (teilm130)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – Index (2012=100) (teilm140)