Felsőfokú oktatási statisztikák


2018 szeptemberében kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. március.

Érdekességek
Az EU-ban 2016-ban 19,6 millió felsőoktatási hallgató volt, akik 61%-a az alapszintű felsőfokú képzésben tanult.

Az EU-ban 2016-ban a felsőoktatási hallgatók 54%-a volt nő. Egyedül a doktori képzésben voltak többségben a férfiak.

Az EU-ban 2016-ban a felsőoktatási hallgatók csaknem egyharmada társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, közgazdaságot, közigazgatást vagy jogot tanult.

A hallgatók és az oktatók aránya a felsőoktatásban, 2016

Ez a cikk az Európai Unió (EU) felsőoktatására (ISCED 5–8. szint) vonatkozó statisztikákat mutatja be, és az EU-ban zajló oktatásról és képzésről szóló online kiadvány részét képezi. Az egyetemek és más felsőoktatási intézmények által nyújtott felsőoktatás a középfokú oktatást követő oktatási szint. A felsőoktatás elengedhetetlen szerepet játszik a társadalomban, hiszen előmozdítja az innovációt, ösztönzi a gazdasági fejlődést és növekedést, és általánosságban javítja az állampolgárok jólétét. Egyes európai egyetemek a világ legnagyobb presztízsű egyetemei közé tartoznak.

Az elkövetkezendő években számos elemző előrejelzése szerint nőni fog a magasan képzett emberek iránti igény. Valóban, egyes EU-tagállamokban már most megfigyelhető a szakemberhiány. A digitális technológiának köszönhetően az állások egyre rugalmasabbak és összetettebbek. Ez azt eredményezte, hogy egyre több munkáltató keres olyan embereket, akik képesek összetett információk kezelésére, autonóm és kreatív gondolkodásra, a források intelligens és hatékony felhasználására, valamint az eredményes kommunikációra.

A felsőoktatásban részt vevő hallgatók viszonylag nagy száma nemzetközileg mobilis és külföldön is tanul: e jelenség elemzését egy külön cikk tartalmazza.

Teljes cikk

Részvétel

Az 1. táblázat szemlélteti a négy felsőoktatási szinten tanuló hallgatók számát. Minden EU-tagállamban van alapszintű, mesterszintű és doktori képzés, ám a rövid képzési idejű felsőfokú képzés – amely tipikusan gyakorlati képzésen alapul és foglalkozáshoz kötött, hogy felkészítse a hallgatókat a munkaerőpiacra – nem képezi az oktatási rendszer részét Bulgáriában, Észtországban, Görögországban, Litvániában, Romániában és Finnországban, sem Liechtensteinben, Észak-Macedóniában vagy Szerbiában. Ezenkívül több más országban – például a Cseh Köztársaságban, Németországban, Horvátországban, Lengyelországban vagy Portugáliában – sem túl gyakori az ilyen képzési fajta.

Részvétel képzési szint szerint

Az EU-28 területén 19,6 millió felsőoktatási hallgató volt 2016-ban (lásd az 1. táblázatot), akiknek a 7,3%-a vett részt rövid képzési idejű felsőfokú képzésben, 61,3%-a alapképzésben, 27,6%-a mesterképzésben, míg 3,9%-a doktori képzésben folytatott tanulmányokat.

2016-ban Németországban – az EU legnépesebb tagállamában – 3,0 millió hallgató tanult a felsőoktatásban, amely a legmagasabb szám volt az EU-ban, és az EU-28 teljes hallgatói létszáma 15,5%-ának felelt meg. Ezt Franciaország (a teljes létszám 12,7%-a), az Egyesült Királyság (12,2%), Spanyolország (10,0%), Olaszország (9,3%) és Lengyelország (8,2%) követte a legnagyobb felsőoktatási hallgatói létszám sorrendjében, majd Hollandia következett, ahol az EU-28 felsőoktatási hallgatóinak 4,3%-a tanult.

A rövid képzési idejű felsőfokú képzések Franciaországban voltak a legnépszerűbbek, ahol az összes felsőoktatási hallgató egyötöde (20,0%) tanult ilyen képzésben; ezenkívül viszonylag gyakoriak voltak Spanyolországban, Lettországban, Ausztriában és Máltán, ahol 19% és 15% közötti volt a létszám szerinti részarányuk. Törökországban a rövid képzési idejű felsőfokú képzések még ennél is népszerűbbek voltak, mivel az összes felsőoktatási hallgató valamivel több mint egyharmada (34,2%) folytatott tanulmányokat ilyen képzésben.

2016-ban valamennyi EU-tagállamban több hallgató tanult alapszakos diplomáért, mint bármely más felsőoktatási szinten együttvéve. Franciaország, Ausztria és Luxemburg voltak az egyedüli tagállamok, ahol az összes felsőoktatási hallgató kevesebb mint 50%-a tanult alapképzésben. Ezzel szemben Írországban (75,2%), Hollandiában (76,0%) és Litvániában (76,6%) a felsőoktatási hallgatók több mint háromnegyede tanult alapképzésben, míg ez az arány Görögországban majdnem kilenctized (87,2%) volt, továbbá magas részarányt mutatott Szerbia (79,9%) és Észak-Macedónia is (94,6%).

2016-ban a felsőoktatási hallgatók kevesebb mint egyötöde tanult mesterképzésben Hollandiában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Írországban (valamint Szerbiában), és ez az arány egytized alatt maradt Görögországban (továbbá Törökországban és Észak-Macedóniában). Ezzel szemben a felsőoktatásban részt vevők több mint egyharmada tanult mesterszintű oklevélért Portugáliában, a Cseh Köztársaságban, Franciaországban, Luxemburgban, Horvátországban, Cipruson, Szlovákiában és Olaszországban.

2016-ban Luxemburgban volt a legmagasabb az aránya (8,8%) a doktori képzésben részt vevő felsőoktatási hallgatóknak az EU tagállamai közül, ám ennél magasabb arányt könyvelhetett el Liechtenstein (18,3%) – lásd az 1. táblázatot. E viszonylag kis országokon kívül a sorban következő legmagasabb arányt az EU tagállamai közül Finnország (6,6%), a Cseh Köztársaság és Németország (mindkettő esetében 6,5%) mutatta fel, míg az 1. táblázatban feltüntetett nem EU-tagállamok közül Svájcban 8,3%-ot mértek. Az EU-n belül az összes felsőoktatási hallgató közül a doktori képzésben tanulók legalacsonyabb arányát Máltán (0,9%) figyelték meg, ahol csak nemrég alapították meg a felsőoktatási intézményeket, és ezek jelenleg is bővítés alatt állnak; valamivel kisebb arányt rögzítettek Észak-Macedóniában (0,7%).

A férfiak és a nők részvétele a felsőoktatásban

2016-ban az összes felsőoktatási hallgató körülbelül 54,1%-a volt nő az EU-28-ban. A felsőoktatási hallgatók között a nők részaránya kissé magasabb volt a mesterszintű oklevélért tanulók körében (57,1%), és kissé alacsonyabb az alapképzésben (53,2%) és a rövid képzési idejű felsőfokú képzésben (52,1%) részt vevőknél. A doktori tanulmányok esetében azonban a hallgatók többsége férfi volt (52,2%).

2016-ban Svédországban, Szlovákiában, a balti tagállamokban és Lengyelországban a felsőoktatási hallgatók csaknem háromötöde nő volt. A nők Görögország (ahol a felsőoktatási hallgatók 48,5%-át tették ki) és Németország (48,2%) kivételével az összes többi EU-tagállamban szintén többségben voltak. Svájcban, Törökországban és Liechtensteinben a női felsőoktatási hallgatók kisebbségben voltak.

Az alapképzésben tanuló hallgatókat figyelembe véve Görögország (a nők aránya 47,8%) és Németország (45,9%) volt a két egyedüli EU-tagállam, ahol 2016-ban több férfi tanult a felsőoktatásban, mint nő; ugyanez volt a helyzet Svájc, Törökország és Liechtenstein esetében is. Az alapképzésben részt vevők között a legmagasabb arányt Svédországban érték el a nők (63,2%). A mesterképzésben részt vevők között a nők valamennyi EU-tagállamban többségben voltak, ám Törökországban és Liechtensteinben kisebbséget alkottak. A legmagasabb arányt a balti tagállamokban, Lengyelországban, Cipruson, Szlovéniában, Horvátországban és Szlovákiában rögzítették, ahol a nők a teljes mesterszintű hallgatói létszám több mint 60%-át tették ki.

A két alacsonyabb hallgatói létszámmal rendelkező felsőoktatási szint esetében összetettebb volt a helyzet. A rövid képzési idejű felsőfokú oktatásban abból a 22 tagállamból, amelyről állnak rendelkezésre adatok, nyolcban haladta meg a férfi hallgatók száma a nőkét, míg a doktori hallgatók között az EU-tagállamok egyik felében (28-ból 14 tagállamban) a férfiak, másik felében a nők voltak többségben.

1. táblázat: A felsőoktatásban részt vevő hallgatók száma képzési szint és nemek szerint, 2016
(ezer)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enrt01)

Képzési területek

Az EU-28 területén az összes felsőoktatási hallgató majdnem egyharmada (32,0%) tanult társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, gazdaságot, közigazgatást vagy jogot 2016-ban (megjegyezzük, hogy a bemutatott információk 2015. évi adatokat tartalmaznak Hollandiára vonatkozóan). Ezen az oktatási területen a nők 57,6%-os részarányt képviseltek (lásd az 1. ábrát). A második legnépszerűbb képzési terület a műszaki, ipari és építőipari képzéseket alkotó terület volt, amelyben az összes felsőoktatási hallgató 15,7%-a vett részt. Ezen a területen a hallgatók majdnem háromnegyedét (74,1%) férfiak alkották. A harmadik legnagyobb képzési terület az egészségügyet és a szociális gondoskodást foglalta magában, amelyben az összes felsőoktatási hallgató 13,4%-a vett részt. Ezen a területen a nők alkották az összes felsőoktatási hallgató majdnem háromnegyedét (71,2%). Az 1. ábrán feltüntetett további képzési területek közül a nők az oktatás területén képviseltették magukat a legmagasabb arányban (ahol a hallgatók 78,0%-a volt nő), emellett a humán tudományok és művészetek iránt érdeklődő hallgatók majdnem kétharmadát (64,5%) alkották a nők. Ezzel szemben a természettudományok, a matematika, a statisztika, valamint az információs és kommunikációs technológiák iránt érdeklődők közül az összes felsőoktatási hallgató 61,1%-a volt férfi.

1. ábra: A felsőoktatási hallgatók megoszlása képzési terület és nemek szerint, EU-28, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_enrt03)

Végzett hallgatók

2016-ban körülbelül 4,7 millió hallgató végzett felsőoktatási intézményben az EU-28-ban: megjegyezzük, hogy ez a számadat az egyes EU-tagállamok legutóbbi rendelkezésre álló információin alapul, és emellett a Hollandiára vonatkozóan elérhető 2015-ös adatokat foglalja magában. 2016-ban Franciaországban végzett a legtöbb hallgató a felsőoktatásban (773 ezer fő), ezt követte az Egyesült Királyság (754 ezer fő); ez a két ország némiképp megelőzte Németországot (557 ezer fő – a bemutatott adatok a szakképző akadémiák végzőseit nem tartalmazzák) és Lengyelországot (488 ezer fő). Érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Királyságban és Franciaországban a végzettek viszonylag magas száma – legalábbis bizonyos mértékig – rövidebb átlagos képzési időtartamot tükröz; például az EU-tagállamok között Franciaországban volt a legmagasabb a rövid képzési idejű felsőfokú oktatásban részt vevők aránya.

2. táblázat: A felsőfokú tanulmányaikat sikeresen befejezők száma képzési terület szerint, 2016
(ezer fő)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_grad02)

Az EU-28 végzett hallgatók számának a képzési terület szerinti (Hollandia esetében 2015-ös adatok alapján történő) elemzése azt mutatja, hogy 2016-ban az összes végzett felsőoktatási hallgató több mint egyharmada (34,1%) tanult társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, gazdaságot, közigazgatást vagy jogot. Ez az arány 2016-ban magasabb volt a területhez kapcsolódó képzésben részt vevő felsőoktatási hallgatók ezzel megegyező arányához (32,0%) képest, ami azt sugallja, hogy az elmúlt években kevesebb hallgató választotta ezeket a tanulmányokat, vagy más területeken a lemorzsolódási arány, illetve az átlagos képzési időtartam magasabb, illetve hosszabb. Hasonló helyzet figyelhető meg az egészségügy és szociális gondozás területén, ahol a végzettek 13,7%-át képviselte ez a terület a még tanulmányaikat folytató hallgatók 13,4%-ával szemben, valamint az oktatási tanulmányok területén (a végzettek 9,0%-os aránya szemben a hallgatók 7,4%-os arányával) és a szolgáltatásokkal kapcsolatos szakterületeken (a végzettek 3,7%-os aránya szemben a hallgatók 3,5%-os arányával). Ennek a fordítottja volt megfigyelhető a többi képzési területen: a műszaki, ipari és építőipari képzések (a végzettek 14,8%-a szemben a hallgatók 15,7%-ával), a természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák (a végzettek 11,0%-a szemben a hallgatók 12,3%-ával), a humán tudományok és művészetek (a végzettek 11,0%-a szemben a hallgatók 12,2%-ával), valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és állatorvostan (a végzettek 1,7%-a szemben a hallgatók 1,9%-ával) esetében.

3. táblázat: A felsőfokú tanulmányaikat sikeresen befejezők megoszlása képzési terület szerint, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_grad02)

Az EU-tagállamok vonatkozásában csak néhány olyan terület nevezhető meg, ahol – az EU átlagához képest – különösen sok vagy különösen kevés felsőoktatási hallgató végzett 2016-ban. A társadalomtudományokat, újságírást, kommunikációt, gazdaságot, közigazgatást vagy jogot tanult végzettek aránya viszonylag alacsony volt Finnországban és Spanyolországban, ahol az összes végzettnek alig valamivel több mint a negyedét tették ki 2016-ban, miközben a legmagasabb arányt Luxemburgban (az összes végzett 51,7%-a) és Bulgáriában (49,0%) képviselték. A műszaki, ipari és építőipari képzések hasonló elemzése arra mutat rá, hogy ezen a területen igen alacsony volt a végzettek aránya Luxemburgban, Hollandiában (2015-ös adatok), Máltán és az Egyesült Királyságban, míg viszonylag magas volt Ausztriában (20,5%), Portugáliában (21,3%) és különösen Németországban (22,0%). A természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák területén a végzettek aránya viszonylag alacsony volt Belgiumban, Cipruson, Litvániában ás Bulgáriában, míg különösen magas értéket mutatott Németországban (14,0%), Írországban (15,0%) és az Egyesült Királyságban (17,2%). Az egészségügy és szociális gondozás területén végzettek aránya viszonylag alacsony volt Luxemburgban, Bulgáriában, Németországban, Ausztriában és Cipruson, ám aránylag magas Finnországban (19,7%), Dániában (20,3%), Svédországban (22,2%) és különösen Belgiumban (26,5%). Végezetül az oktatás területén végzettek aránya viszonylag alacsony volt Olaszországban, Franciaországban és Romániában, míg kimagasló Spanyolországban (16,5%), Magyarországon (16,6%), Cipruson (17,0%) és Máltán (18,0%).

Az EU-28 területén belül az összes végzett hallgató közel háromötöde (57,6%) volt nő 2016-ban. Az EU-28 területén a képzési orientáció szerinti elemzés (Hollandia esetében 2015-ös adatok alapján) azt mutatja, hogy ez az arány a társadalomtudományok, újságírás, kommunikáció, gazdaság, közigazgatás vagy jog területén valamivel magasabb volt (60,7%), több mint kétharmadra nőtt a humán tudományok és művészetek esetében (66,9%), közel háromnegyedig emelkedett az egészségügy és szociális gondozás esetében (73,9%), és négyötödnél érte el a csúcspontot (80,4%) az oktatás esetében (lásd a 2. ábrát). A végzett férfi hallgatók az összes természettudományokat, matematikát, statisztikát és információs és kommunikációs technológiát tanult végzett hallgató közel háromötödét (57,5%), míg a műszaki, ipari és építőipari képzéseken végzettek majdnem háromnegyedét (72,3%) adták. A két kisebb területen – mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és állatorvostan, valamint szolgáltatások – a végzett hallgatók száma majdnem kiegyenlített volt a nők és a férfiak között.

2. ábra: A felsőfokú tanulmányaikat sikeresen befejezők megoszlása képzési terület és nemek szerint, EU-28, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_grad02)

A 20–29 éves lakosság méretéhez viszonyítva a természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológia területén végzettek száma az utóbbi években nőtt. A 3. ábra szemlélteti a nők és a férfiak közötti különbséget a 2016-os évre: az EU-28-ban közel kétszer annyi férfi fejezte be sikeresen felsőfokú tanulmányait ezeken a területeken, mint nő. A természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák területén végzett hallgatóknál a nemek közötti különbség (a lakosság méretéhez viszonyítva) Ausztriában volt a legszembetűnőbb: a végzett férfi hallgatók aránya 2,7-szer magasabb volt a végzett női hallgatókénál; emellett aránylag nagy különbség mutatkozott Belgiumban, Finnországban, Hollandiában (2015-ös adatok), Máltán, Luxemburgban, Írországban és Németországban is. Ezzel szemben Cipruson, Romániában és Lengyelországban a természettudományok, a matematika, a statisztika és az információs és kommunikációs technológiák területén végzett férfi hallgatók száma (a lakosság méretéhez viszonyítva) kevesebb mint 40%-kal volt magasabb a végzett női hallgatókénál.

3. ábra: A természettudományok, a matematika, a számítástechnika, a műszaki tudományok, az ipar és az építőipar területén végzettek száma, 2016
(ezer lakosra jutó végzettek száma a 20–29 éves korcsoportban)
Forrás: Eurostat (educ_grad04)

Oktatói személyzet és a hallgatók és az oktatói személyzet aránya

2016-ban (Dánia és Írország esetében a 2015-ös adatok szerint) körülbelül 1,5 millió ember tanított a felsőoktatásban az EU-28-ban (lásd a 4. táblázatot), akiknek csak egy kis része, körülbelül 100 ezer személy oktatott rövid képzési idejű felsőfokú képzésben. A felsőoktatási oktatók több mint egynegyede (27,1%) Németországban tartózkodott az EU-28 területén belül, és csak minden tizedik oktató lakott Spanyolországban (11,1%) vagy az Egyesült Királyságban (10,2%).

4. táblázat: A felsőoktatásban oktató tanerő létszáma képzési szint és nemek szerint, 2016
(ezer)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_perp01)

Az alapfokú és a középfokú oktatás oktatói személyzetével szemben – ahol a nők túlsúlya volt jellemző – a felsőoktatásban a férfi oktatók voltak többségben. 2016-ban az EU-28 felsőfokú oktatásban dolgozó oktatóinak majdnem háromötöde (57,4%) volt férfi; ez az arány Görögországban megközelítette a kétharmadot (66,2%), és szintén 60% felett volt Luxemburgban, Máltán, Olaszországban, a Cseh Köztársaságban és Németországban. Ezzel szemben Finnországban (51,7%), Lettországban (55,3%) és Litvániában (56,5%) a nők adták a felsőoktatásban dolgozó oktatók többségét.

2016-ban a felsőoktatásban a hallgatók és az oktatói személyzet aránya átlagosan 15,0 volt az EU-28-ban. Az EU tagállamai közül a legmagasabb ilyen arányt Görögországban (39,6) mérték, míg 20-nál magasabb egy oktatóra jutó hallgatói arányt rögzítettek Belgiumban és Olaszországban is. Ezzel szemben a hallgatók és az oktatói személyzet aránya egy számjegyű maradt Luxemburgban (7,6 hallgató jutott egy oktatóra) és Máltán (9,7), és aránylag alacsony volt Svédországban és Dániában (2015-ös adatok) is.

5. táblázat: A hallgatók és az oktatói személyzet aránya a felsőoktatásban, 2016
(egy oktatóra jutó hallgatók száma)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_perp04)

Pénzügyek

A felsőoktatásra fordított közkiadásoknak a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított arányáról 27 EU-tagállamban állnak rendelkezésre adatok – lásd a 4. ábrát. Ez az arány 2015-ben a Luxemburgban mért 0,5%-tól és a Bulgáriában, Romániában, Magyarországon és Görögországban mért 0,7%-tól az Ausztriában rögzített 1,8%-ig és a Svédországban és Finnországban rögzített 1,9%-ig terjedt, míg a legmagasabb – 2,4% – Dániában volt (2014-es adatok). Az EU-28 átlaga 1,2% volt.

4. ábra: A felsőoktatásra fordított közkiadások GDP-hez viszonyított aránya, 2015
(%)
Forrás: Eurostat (educ_uoe_fine06)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Adatforrások

Forrás

Az oktatásról szóló nemzetközi statisztikák szabályait három nemzetközi szervezet határozza meg:

Az ebben a cikkben használt adatforrás egy, az oktatási statisztikákra vonatkozó közös UNESCO/OECD/Eurostat (UOE) adatgyűjtés eredménye, és ez az alapja az oktatási statisztikákhoz kapcsolódó Eurostat-adatbázis lényeges elemeinek is; a közös adatgyűjtés mellett az Eurostat az oktatásban és szakképzésben való részvételre, valamint az idegennyelv-tanulásra vonatkozó regionális adatokat is gyűjti.

A 2008. április 23-i 452/2008/EK rendelet biztosítja a jogalapot az oktatásról és az egész életen át tartó tanulásról szóló EU-statisztikák előállításához és kidolgozásához. Két európai bizottsági rendeletet fogadtak el az oktatásra és képzésre vonatkozó adatgyűjtés végrehajtásáról. Az első, a 2011. február 2-i 88/2011/EU bizottsági rendelet a 2010/2011-es és a 2011/2012-es tanévet érintő adatokra vonatkozott, míg a második, a 2013. szeptember 23-i 912/2013/EU bizottsági rendelet a 2012/2013-as tanévtől kezdődő évekre vonatkozó adatokat érinti.

A közös adatgyűjtésről további információk az UOE-módszertannal foglalkozó cikkben érhetők el.

Osztályozás

Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED) képezi a nemzetközi oktatási statisztikák alapját, amely ismerteti az oktatás különböző szintjeit; az UNESCO 1976-ban dolgozta ki, és 1997-ben, majd 2011-ben vizsgálta felül. Az ISCED 2011 kilenc oktatási szintet különböztet meg: kisgyermekkori nevelés (0. szint); alapfokú oktatás (1. szint); alsó középfokú oktatás (2. szint); felső középfokú oktatás (3. szint); nem felsőfokú posztszekunder képzés (4. szint); rövid képzési idejű felsőfokú képzés (5. szint); alapszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (6. szint); mesterszintű vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (7. szint); doktori vagy azzal egyenértékű felsőfokú képzés (8. szint). Az első ISCED 2011-en alapuló eredményeket 2015-ben tették közzé a diákokra és oktatói személyzetre vonatkozó adatokról a 2013-as referencia-időszak alapján, valamint a kiadásokra vonatkozó adatokról a 2012-es referencia-időszak alapján. Ez az osztályozás az alapja az ebben a cikkben ismertetett valamennyi statisztikai információnak.

A felsőoktatás a középfokú oktatásra épül, és specializált képzési területeken kínál tanulási lehetőségeket. A felsőoktatás nemcsak az általában „egyetemi” jelzővel illetett oktatást, hanem a szakmai továbbképzést vagy szakképzést is magában foglalja. A felsőfokú szinten bonyolított képzések tartalma összetettebb és haladóbb az alacsonyabb ISCED szintekénél. A felsőoktatás egyik előfeltétele az ISCED 3. szintű képzés sikeres elvégzése, amely közvetlen hozzáférést biztosít az első szintű felsőoktatási képzésekhez (az ISCED 4. szintű képzésekből is lehetséges lehet a felsőoktatásba való belépés). A képzési követelmények mellett az ilyen szintű felsőoktatási képzésekbe való belépés a választott tantárgyaktól és/vagy az elért érdemjegyektől is függhet. Ezenkívül egyes esetekben sikeres felvételi vizsgát is kell tenni a bejutáshoz.

Általában egyértelmű hierarchia áll fenn a felsőoktatási képzések által nyújtott végzettségek között. A felsőoktatásban a képzések közötti váltás ugyanakkor nincs mindig egyértelműen meghatározva, és lehetséges, hogy néhol vegyíteni lehet a képzéseket, és az egyik képzésből krediteket lehet átvinni egy másik képzésbe. Egyes esetekben a korábban elvégzett képzésekben megszerzett kreditek beszámíthatók egy magasabb ISCED szintű képzésbe. Ezzel együtt általában egy ISCED 7. szintű képzés sikeres teljesítése szükséges az ISCED 8. szintű képzésbe való belépéshez.

Az oktatási és a képzési területeket már az ISCED 1997 és az ISCED 2011 is meghatározta , de ezeket azóta felváltotta az ISCED-F 2013 szerinti osztályozás. Az Eurostat képzési területek szerinti adatai 2015-ig az ISCED 1997 (amely a képzési területeket tekintve megegyezik az ISCED 2011 besorolásával) szerint voltak csoportosítva. A 2016-tal kezdődő időszakra vonatkozó adatok osztályozása az ISCED-F 2013 szerint történt és fog történni. Az ISCED 1997 szerint a képzési területek tágabb csoportjai a következők: általános programok; oktatás; humán tudományok és művészetek; társadalomtudomány, gazdaság és jog; természettudomány, matematika és számítástechnika; műszaki tudományok, ipar és építőipar; mezőgazdaság és állatorvostan; egészségügy és szociális gondozás; szolgáltatások.

Fő fogalmak

A felsőoktatásban a hallgatók és az oktatói személyzet arányát úgy számítják ki, hogy a hallgatók nappali tagozatos egyenértékben kifejezett számát elosztják a felsőoktatási oktatók teljes munkaidős egyenértékben kifejezett számával; ez az arány nem tévesztendő össze az átlagos csoportlétszámmal, amely az egy adott kurzusra felvett vagy egy adott tanteremben elhelyezett hallgatók számát jelenti.

Az ebben a cikkben szereplő táblázatok az alábbi jelöléseket alkalmazzák:
Érték dőlt betűvel előre jelzett, ideiglenes vagy becsült adat, amely valószínűleg változni fog;
: az adat nem áll rendelkezésre, bizalmas vagy nem megbízható;
nem értelmezhető.

Háttér

Bolognai folyamat

A bolognai folyamat bevezetése óta (lásd a Bevezetés az oktatási és képzési statisztikákba című cikket) nagymértékű bővülés vette kezdetét a felsőoktatási rendszerekben, amellyel párhuzamosan jelentősen megreformálták a végzettségek rendszerét és a minőségbiztosítási rendszereket. Ugyanakkor a pénzügyi és gazdasági válság eltérő módon érintette a felsőoktatást: egyes tagállamok többet fektettek bele, mások radikális megszorításokat alkalmaztak a felsőoktatási kiadásaikban. 2018-ban az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség Az európai felsőoktatási térség 2018-ban: Jelentés a bolognai folyamat végrehajtásáról címmel áttekintést tett közzé a bolognai folyamat végrehajtásáról (angolul).

Bár a bolognai folyamat egy sor reformot indított el annak érdekében, hogy Európa felsőoktatása összeegyeztethetőbbé, összehasonlíthatóbbá, versenyképesebbé és a diákok számára vonzóbbá váljék, ez csak egyik alkotóeleme a felsőoktatást jobbító széles körű erőfeszítéseknek. A bolognai folyamat és a koppenhágai folyamat (megerősített uniós együttműködés a szakképzésben) közötti szinergiák létrehozása érdekében az Európai Bizottság és az EU-tagállamok létrehozták az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerét (EKKR).

Európa 2020 és ET 2020 referenciaértékek

A felsőoktatási intézmények fontos partnerek az Európai Unió által követett, a növekedést serkentő és fenntartó stratégia megvalósításában: az Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra a 30–34 évesek 40%-ának felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. Az oktatási és képzési rendszerek teljesítményének javítása minden szinten, valamint a felsőoktatásban való részvétel növelése szintén az egyike az Európa 2020 stratégia részeként felülvizsgált integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatásnak.

Az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiáját (ismertebb nevén ET 2020) a Tanács 2009 májusában fogadta el. A keretrendszer négy stratégiai célkitűzést határoz meg az EU-ban folytatott oktatás és képzés területén:

  • az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás valóra váltása;
  • az oktatás és a képzés minőségének és hatékonyságának javítása;
  • a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítása; valamint
  • az innováció és a kreativitás (a vállalkozói készségeket is beleértve) fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén.

A stratégia 2020-ig elérendő referenciaértékeket határozott meg, ideértve azt a fent említett célkitűzést is, hogy a 30–34 évesek 40%-ának felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. A Tanács 2011 novemberében két kiegészítő referenciaértéket fogadott el a tanulási mobilitásról. Az egyik 2020-ra egy olyan célkitűzést határoz meg, hogy az EU-28-ban végzett diplomásoknak átlag legalább 20%-a rendelkezzen olyan külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve), amelynek során legalább 15, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) szerinti kreditet szerzett, vagy amely legalább három hónapig tartott. A foglalkoztathatóságra vonatkozóan egy második referenciaértéket is elfogadtak 2012 májusában: nevezetesen azt, hogy 2020-ig az EU-28-ban legalább 82%-ra kell emelkednie azon foglalkoztatott végzettek arányának (20–34 éves korosztály), akik a referenciaévet megelőző három éven belül léptek ki az oktatási és képzési rendszerből.

Az Erasmus+ program

Az Erasmus program az egyik legismertebb európai program volt, amely bő negyed évszázadon keresztül működött; 2014-ben váltotta fel az EU oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja, ismertebb nevén az Erasmus+. A felsőoktatás területén az Erasmus+ lehetőséget nyújt a hallgatóknak és oktatóknak, hogy továbbfejlesszék készségeiket, és javítsák foglalkoztathatósági kilátásaikat. A hallgatók akár 12 hónapig tanulhatnak külföldön (az egyes felsőoktatási tanévekben). Az Erasmus+ programban a 2014 és 2020 közötti időszakban várhatóan több mint kétmillió felsőoktatási hallgató fog részt venni, köztük körülbelül 25 ezren közös mesterképzési programokban.

Az Európai Bizottság 2018 májusában elfogadta az Erasmus program 2021–2027-es időszakára vonatkozó jogalkotási javaslatait, amelyek 30 milliárd euróra növelik, azaz megkétszerezik a program költségvetését, és ezáltal 12 millió fő számára teszik lehetővé a programban való részvételt.

Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások





Participation in education and training (educ_part)
Education personnel (educ_uoe_per)
Education finance (educ_uoe_fin)