A megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó statisztika


2018. januárban kivonatolt adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett időpontja: 2019. július.
1. ábra: A megújuló energiaforrásból előállított energia aránya, 2004 és 2016
(a teljes bruttó energiafogyasztás %-a)
Forrás: Eurostat (t2020_31)
2. ábra: A megújuló energiaforrások aránya a közlekedésben, 2016
(a teljes bruttó energiafogyasztás %-a)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)
3. ábra: Megújuló forrásokból történő elsődleges energiatermelés, EU-28, 1990–2016
(Mtoe)
Forrás: Eurostat (nrg_110a)
4. ábra: Bruttó belföldi megújulóenergia-fogyasztás, EU-28, 1990–2016
(Mtoe)
Forrás: Eurostat (nrg_110a)
1. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított energia aránya a bruttó belföldi energiafogyasztáson belül, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_100a) és (nrg_107a)
2. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a 2004–2016. évi teljes bruttó energiafogyasztáson belül
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)
5. ábra: Megújuló források használatával előállított bruttó villamos energia, EU-28, 1990–2016
(TWh)
Forrás: Eurostat (nrg_105a)
3. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya a 2004–2016. évi bruttó villamosenergia-fogyasztáson belül
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)
4. táblázat: A fűtést és hűtést szolgáló megújuló energiaforrások részaránya 2004 és 2016 között
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)
5. táblázat: A megújuló energiaforrások részaránya a közlekedésben, 2004–2016
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_335a)
6. ábra: A folyékony halmazállapotú bioüzemanyagok elsődleges előállítása, EU-28, 1990–2016
(Mtoe)
Forrás: Eurostat (nrg_110a)

Ez a cikk a legutóbbi statisztikát mutatja be a megújuló energiaforrásokról az Európai Unióban (EU). A megújuló energiaforrások magukban foglalják a szélenergiát, a napenergiát (hőenergia, fotovoltaikus napenergia, koncentrált napenergia), a vízenergiát, az árapály-energiát, a geotermikus energiát, a bioüzemanyagokat és a hulladék megújuló részét.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazásának számos potenciális előnye van, többek között az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenése, az energiaellátás diverzifikációja és a fosszilis tüzelőanyagok piacaitól (különösen az olaj- és gázpiacoktól) való csökkent függőség. A megújuló energiaforrások bővülése potenciálisan ösztönözheti az uniós foglalkoztatást is új „zöld” technológiai munkahelyek teremtésével.

Főbb statisztikai eredmények

A megújuló energiaforrások EU-n belüli használatának mértéke jelentősen megnőtt az elmúlt évek során. Pontosabban fogalmazva a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részaránya majdnem megduplázódott az elmúlt évek során, 2016-ra a 2004-es 8,5% körüli értékről 17,0%-ra emelkedett.

Ez a pozitív fejlemény a jogilag kötelező erejű, a megújuló energiaforrásokból származó energia részarányának növelésére vonatkozó célkitűzéseknek köszönhető, amelyeket a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv ír elő. Bár az EU egésze jó irányban halad ahhoz, hogy elérje a 2020-as célokat, bizonyos tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük az alábbi két fő céllal kapcsolatos kötelezettségeik teljesítése érdekében: a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztáson belüli összaránya (lásd 1. ábra) és a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált meghatározott részaránya (lásd 2. ábra).

Megújuló forrásokból történő elsődleges energiatermelés

2016-ban az EU-28-ban 211 millió tonna olajegyenérték (toe) energia elsődleges (primer) előállítása történt megújuló energiaforrásokból. 2006 és 2016 között az EU-28-ban megújuló energiaforrásokból előállított energiamennyiség összesen 66,6%-kal nőtt, ami évi 5,3% átlagos növekedésnek felel meg.

Az EU-28-ban a megújuló energiaforrások közül a fa és az egyéb szilárd bioüzemanyagok, valamint a megújuló hulladékok voltak a legjelentősebb energiaforrások – 2016-ban a megújuló energiaforrásokból való elsődleges energiatermelés 49,4%-át tették ki (lásd 3. ábra). A második legfontosabb megújuló energiaforrás a vízenergia (az összérték 14,3%-a) volt, amelyet a szélenergia (12,4%) követett. Bár a termelési szintjük aránylag alacsony maradt, különösen gyorsan bővült a szélenergia- és a napenergia-termelés, ez utóbbi részesedése 6,3% volt az EU-28-ban 2016-ban megújuló energiaforrásokból megtermelt energián belül, a geotermikus energia pedig az összérték 3,2%-át tette ki. Az árapály-, a hullám- és az óceánenergia termelésének szintje jelenleg nagyon alacsony, ezeket a technológiákat főleg Franciaországban és az Egyesült Királyságban alkalmazzák.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználása

2016-ban az EU-28 bruttó belföldi energiafogyasztásának 13,2%-át adták a megújuló energiaforrások. A fa és az egyéb szilárd biomassza továbbra is a megújuló energiaforrások legnagyobb arányú képviselője. A vízenergia és a faenergia aránya 1990-ben már elérte a 91,5%-ot. Azóta azonban a növekedés üteme jóval lassabb, mint más energiaforrások esetében. Ennek következtében 2016-ra az együttes részarányuk 59,3%-ra csökkent. A megújuló energia bruttó belföldi fogyasztásának grafikusan megjelenített alakulása a 4. ábrán látható (amelyen a villamosenergia-termelés nem normalizált).

A megújuló energiaforrások súlya a bruttó belföldi energiafogyasztáson belül (lásd 1. táblázat) aránylag nagy volt Dániában (28,7%), Ausztriában (29,6%) és Finnországban (30,7%), a belföldi energiafogyasztás egyharmadát meghaladta Lettországban (37,2%) és Svédországban (37,1%), és ez az eset állt fenn Izlandon (82,7%) is.

A megújuló energiaforrásoknak a bruttó belföldi fogyasztáson belüli részaránya nem tévesztendő össze a megújuló energiaforrásoknak a teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányával (utóbbi a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvben meghatározott 2020-as célkitűzés nyomon követését szolgáló hivatalos mutató). A bruttó belföldi fogyasztás és a teljes bruttó energiafogyasztás pontos meghatározása az Adatforrások és adatok rendelkezésre állása című szakaszban található.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a teljes bruttó energiafogyasztáson belül

Az EU arra törekszik, hogy 2020-ra a teljes bruttó energiafogyasztásának 20%-a származzon megújuló energiaforrásokból; e cél tagállamok közötti megosztására az egyes tagállamok által kidolgozott nemzeti cselekvési tervekben a megújuló energiaforrások hasznosításának fejlesztését szolgáló ütemtervek szerepelnek. Az 1. ábra mutatja a teljes bruttó energiafogyasztásból a megújulók részarányára vonatkozó legfrissebb rendelkezésre álló adatokat és a 2020-ra meghatározott célelőirányzatokat. 2016-ban a megújulók részaránya az EU-28 teljes bruttó energiafogyasztásán belül 17,0% volt, szemben a 2004-es 8,5%-os értékkel.

Svédország, ahol a teljes bruttó energiafogyasztás több mint felét (53,9%-át) megújuló forrásokból előállított energia teszi ki, 2016-ban messze a legmagasabb részaránnyal rendelkezett az EU-tagállamok között, megelőzve Finnországot (38,7%), Lettországot (37,2%), Ausztriát (33,5%) és Dániát (32,2%). A megújuló energiaforrások legalacsonyabb részarányával Luxemburg (5,4%), Málta és Hollandia (mindkettőnél 6,0%), Belgium (8,7%), valamint az Egyesült Királyság és Ciprus (mindkettőnél 9,3%) végzett a skála másik végén. Franciaország, Hollandia és Írország célelőirányzata azt írja elő e tagállamoknak, hogy a 2016. évre rendelkezésre álló legfrissebb adatokkal összevetve a megújulók teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányát legalább 6,0 százalékponttal növeljék. Ezzel szemben a tagállamok közül tizenegy már meghaladta a 2020. évi célelőirányzatot; a célelőirányzatokat Horvátországban, Svédországban és Észtországban különösen nagy mértékben teljesítették túl. Görögország 2016-os részarányára vonatkozóan az Eurostat becsléseket készített.

A 2015–2016-os átlagot a megújulóenergia-irányelvben meghatározott ütemterv-előirányzattal összevetve látható, hogy míg Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság a második ütemterv-előirányzat értékei alatti, addig az összes többi tagállam azok feletti szinten helyezkedett el.

A 2. táblázatban megtalálhatók az összes tagállam adatai és az ütemterv-előirányzat értékei is.

A megújuló energiaforrásokból származó energia részaránya három összetevőből (a villamos energia terén, a fűtés és hűtés terén, valamint a közlekedés terén képviselt arányból) áll.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya – villamos energia

A 2016-os év során a megújuló erőforrások használatával történő villamosenergia-termelés az EU-28 teljes bruttó energiafogyasztásának több mint a negyedét (29,6%) tette ki. A vízenergia a legfontosabb forrás, amelyet szorosan követ a szélenergia (lásd 5. ábra). Fontos figyelembe venni, hogy a 2009/28/EK irányelv számításba vételi szabályai értelmében a víz- és szélenergiával termelt villamos energiát az időjárási körülmények éves ingadozásának elszámolása érdekében normalizálni kell (a vízenergiát az elmúlt 15 évhez, a szélenergiát pedig az elmúlt 5 évhez viszonyítva). A 2006 és 2016 között megújuló energiaforrásból előállított villamos energia mennyiségének növekedése főként három megújuló energiaforrás uniós térnyerését tükrözi: elsősorban a szélenergiáét, de a napenergiáét és a szilárd bioüzemanyagokét is (beleértve a megújuló hulladékot is). Bár a vízenergia maradt 2016-ban az EU-28 megújuló alapú villamosenergia-termelésének legnagyobb energiaforrása (az összérték 36,9%-a), az ily módon előállított villamos energia mennyisége aránylag hasonló szinten maradt, mint egy évtizeddel korábban, mivel összességében a termelés 10,8%-kal nőtt. Ezzel szemben az EU-28-ban napenergia felhasználásával, illetve a szélerőművekben előállított villamos energia mennyisége 44,4-szer, illetve 3,7-szer volt nagyobb 2016-ban, mint 2006-ban; következésképpen a szél- és a napenergiának a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia teljes mennyiségén belüli részaránya 2016-ra 31,8%-ra, illetőleg 11,6%-ra nőtt. Különösen szembetűnő volt a napenergiából előállított villamos energia mennyiségének növekedése, 2006-ban mindössze2,5 TWh-ról emelkedve 2008-ban utolérte a geotermikus energiát, majd 2016-ban 110,8 TWh-s szintet ért el. Ez alatt a 10 éves időszak alatt az EU-28-ban a napenergiának a megújuló energiaforrásból előállított összes villamos energián belüli részaránya 0,3%-ról 11,6%-ra emelkedett. Az EU-28-ban az árapály-, a hullám- és az óceánenergia a megújuló energiaforrásból előállított összes villamos energia mindössze mintegy 0,05%-át tette ki 2016-ban.

A tagállamok között jelentős eltérés figyelhető meg. Ausztriában (72,6%) és Svédországban (64,9%) a felhasznált villamos energia legalább háromötödét megújuló energiaforrásból – többségében vízenergia és szilárd bioüzemanyag segítségével – állították elő, Portugáliában (54,1%), Dániában (53,7%) és Lettországban (51,3%) pedig a felhasznált villamos energia több mint fele származott megújuló energiaforrásból. Cipruson, Magyarországon, Luxemburgban és Máltán azonban a megújuló energiaforrások használatával termelt villamos energia részaránya 10%-nál kisebb volt (lásd 3. táblázat).

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya – fűtés és hűtés

A 2016-os évben a megújuló energiaforrások az EU-28 fűtési és hűtési célú teljes energiafogyasztásának 19,1%-át tették ki. Ez jelentős növekedés a 2004-es év 10,3%-os értékéhez képest. Ehhez az eredményhez az ipari ágazatokban, valamint a szolgáltatások és a lakossági használat (építőipari ágazat) terén tapasztalt növekedés is hozzájárult. A hőszivattyúk által begyűjtött aerotermikus, geotermikus és hidrotermikus hőenergiát a tagállamok által bejelentett mértékben figyelembe veszik. A fűtéshez és hűtéshez használt, megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a 4. táblázatban látható.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya – közlekedés

Az EU a megújuló energiának (beleértve a folyékony bioüzemanyagokat, a hidrogént, a biometánt, a „zöld” energiát stb.) a közlekedési szektorban képviselt részarányára vonatkozóan 2020-ra a 10%-os érték elérését tűzte ki célként.

A közlekedésben használt, megújuló energiaforrásokból előállított energia átlagos részaránya 2016-ra a 2004-es 1,4%-os értékről 7,1%-ra nőtt. Az uniós tagállamokban a megújulók közlekedési célú üzemanyagfogyasztáson belüli részaránya a svédországi 30,3%-os, illetve az ausztriai 10,6%-os maximum, valamint a Horvátország, Görögország, Szlovénia, illetve Észtország esetében mért kevesebb mint 2,0% között változott (lásd 2. ábra).

Egyes uniós tagállamokban a megújulók közlekedési célú üzemanyagként történő felhasználása gyorsan alkalmazásra került. Ez különösen igaz Írország, Görögország, Luxemburg és Finnország esetében.

A közlekedésben használt, megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányával kapcsolatos további részletek az 5. táblázatban láthatók.

A közlekedésben használt megújuló energiaforrások esetében a legszélesebb körben használt energiaforrás a folyékony bioüzemanyag, amelyet általában fosszilis tüzelőanyagokkal kevernek. A 6. ábrán a folyékony bioüzemanyagok európai uniós termelésének az elmúlt évek során tapasztalt alakulása látható.

A jogilag kötelező erejű 2020-as célkitűzés miatt az EU-ban – ahol a biodízel a legszélesebb körben termelt folyékony bioüzemanyag, amelyet a biobenzin és más folyékony bioüzemanyagok követnek – jelentősen nőtt a folyékony bioüzemanyagok termelése.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Módszertan

A jelen cikkben bemutatott statisztikák a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvben meghatározott számításba vételi szabályoknak megfelelően összegyűjtött adatokon alapulnak, és az energiastatisztikáról szóló, legutóbb 2017 novemberében a (EU) 2017/2010 rendelettel módosított 1099/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó energiastatisztikák alapján számítottuk ki őket.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányával kapcsolatban rendelkezésre álló legfrissebb adatok a 2016-os referenciaévre vonatkoznak. Az adatok az összes EU-tagállam (kivéve Görögország egyes, 2016-ra vonatkozó adatait, amelyekkel kapcsolatban az Eurostat becslést végzett), az Európai Gazdasági Térség országai közül Izland és Norvégia, valamint Albánia, Montenegró és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság esetében állnak rendelkezésre. Általánosságban véve az adatok teljes körűek, frissek és megbízhatóan összevethetők az országok között. A megújuló energiával kapcsolatos általános adatok tekintetében azonban az elérhető ország- és egyéb adatok listája bizonyos mértékben eltérhet, mivel e cikk korai közlésére még az Eurostat 2016-os hivatalos energiamérlegeinek közzététele előtt sor kerül. A cikkben található információkat (szükség esetén) a 2016-os Eurostat-mérlegek február elején bekövetkező hivatalos közzététele után kiegészítjük és frissítjük. Fontos megjegyezni azt is, hogy a legfrissebb adatokat a belső (csak az Eurostaton belül hozzáférhető) termelési adatbázisból kivonatoltuk. Ezért az Eurostat nyilvános adatbázisában található hivatalos adatforrásokra mutató hivatkozások egészen addig nem jelenítik meg a frissített adatokat, amíg azokat az Eurostat hivatalosan nem frissíti február elején.

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia az előrehaladás mérésére a megújulók teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányát kulcsfontosságú mutatóként jelölte meg. E mutató tekinthető a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv nyomon követésére szolgáló becslésnek, egyes országokban azonban a megújuló energiaforrásból előállított energiát használó konkrét technológiákra vonatkozó statisztikai rendszer még nincs teljes mértékben az irányelv előírásainak megfelelő módon kidolgozva; sok ország például nem számol be a hőszivattyúk környezeti hőenergiájáról.

Minden számítás figyelembe vesz minden olyan, a 2009/28/EK irányelvben meghatározott konkrét rendelkezést, amelyet annak a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1513 európai parlamenti és tanácsi irányelv általi módosítása óta alkalmazni kell.

Az adatok értelmezésekor fontos figyelembe venni a statisztikai felülvizsgálatok szempontját. A 2005-re vonatkozó legfrissebb adatok kis mértékű eltérést mutatnak az irányelv 2007–2008-as előkészítésének és elfogadásának időszakára vonatkozóan elérhető adatokhoz képest. A változások oka a tagállamok által az éves energiaügyi kérdőívekre adott válaszként továbbított adatállományok felülvizsgálata. Horvátország esetében a lakossági szektor biomassza-fogyasztásával kapcsolatos adatok felülvizsgálata miatt frissített adatok azt mutatják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó fogyasztás 2004 óta (ez az első év, amikor rendelkezésre állnak értékek) meghaladja a 2020-as célt. Horvátország esete azonban nem egyedülálló. Ki kell emelni, hogy a megújulóenergia-irányelv következtében az országok sokkal szigorúbban követik nyomon a megújuló energiaforrásokból előállított energiatermékek áramlását a gazdaságaikban. Rendkívül fontos a biomassza-fogyasztás esete, amellyel kapcsolatban a tagállamok új, részletesebb felméréseket készítenek, így több adatot tudnak gyűjteni a biomasszával kapcsolatos végső energiafogyasztásra vonatkozóan. Ennek eredményeképp számos ország felülvizsgálja az adatait, ezáltal pedig ezekben az országokban (pl. Horvátországban, Franciaországban, Litvániában és Magyarországon) megnőhet a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya.

A bruttó belföldi energiafogyasztás a – bármilyen célra felhasznált – energiaforrások teljes mennyiségének felel meg.

A végső fogyasztásra rendelkezésre álló energia a (magán, kereskedelmi és ipari) fogyasztók számára elérhető energiaforrások teljes mennyiségének felel meg. Nem tartozik bele az átalakítási folyamatokban (pl. villamos erőművekben, üzemanyag-finomítókban, nagyolvasztókban) felhasznált energia. Beletartoznak azonban azok az energiatermékek, amelyek nem energiacélokra (pl. kémiai folyamatokban) is felhasználhatók.

A teljes bruttó energiafogyasztás a megújuló energiaforrásokról szóló 2009/28/EK irányelv szerint az ipar, a közlekedés, a háztartások, a (közszolgáltatásokat is magukban foglaló) szolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és halászat részére energetikai célokra szolgáltatott energiatermékeket jelenti, beleértve az energiaágazat villamosenergia- és hőtermelésre fordított villamosenergia- és hőfogyasztását, valamint a villamos energia és a hő elosztásából és szállításából származó veszteségeket.

A nem megújuló települési hulladékból történő energiatermelés levonásra került a biomassza fűtéshez és villamosenergia-termeléshez való hozzájárulásából. A csővezetékes szállítás céljából történő fogyasztás az energiastatisztikáról szóló rendelet ágazati besorolása alapján beleszámít a teljes bruttó energiafogyasztásba. A megújuló energia részarányainak kiszámítása során a pontosság és a nemzeti statisztikákkal fennálló egységesség javítása érdekében az alapértelmezett fűtőértékek helyett nemzeti fűtőértékeket alkalmaztak – amennyiben azok rendelkezésre álltak – az energiatermékek teljes mennyiségek energiaegységekké történő átalakításához.

A Bizottság csak nemrégiben határozta meg a hőszivattyúkból származó energia számításba vételére vonatkozó konkrét iránymutatást. Bizonyos országok még nem fejlesztették tovább nemzeti statisztikai rendszerüket úgy, hogy azok teljes mértékben figyelembe vegyenek minden megújuló energiaforrást (pl. a hőszivattyúkkal kapcsolatos megújuló energiát). Annak ellenére, hogy az adatgyűjtés idején még nem létezett jóváhagyott statisztikai módszertan – továbbá a teljes körűség kedvéért –, a hőszivattyúkkal kapcsolatos megújuló energia hozzájárulását minden olyan esetben számításba vették, ahol a tagállamok benyújtották a szükséges adatokat. A fenti okok miatt kisebb különbségek figyelhetők meg a jelen kiadványban használt és az energiamérlegekben közzétett adatok között.

Az Eurostat által rendelkezésre bocsátott energiastatisztikák és energiamérlegek nem tesznek különbséget a fenntartható és a nem fenntartható megújuló energiaforrások között. Ez a lebontás az Eurostat által kifejlesztett számításba vételi eszköz (a SHARES nevű eszköz[1] [angolul]) esetében végezhető el – ehhez azonban az adatszolgáltató országoknak további információkat kell megadniuk e tekintetben. Észben kell tehát tartani, hogy – kifejezett eltérő jelzés hiányában – a megújuló energiaforrások minden típusa a megújuló energiaforrások közé tartozik, függetlenül attól, hogy megfelel-e a fenntarthatósági követelményeknek.

A 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó adatok: A 2009/28/EK irányelvet még nem, vagy csak a közelmúltban fogadták el. A legtöbb európai országban még nem építették azt be a nemzeti jogrendbe. Az értékeket ezért ezekben az években nem használják az irányelv I. mellékletének B. részében meghatározott ütemterv-előirányzatnak való jogszabályi megfelelés mérésére. A megújuló energiaforrásokról szóló 2009/28/EK irányelv értelmében csak a fenntarthatósági követelményeknek megfelelő bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vehetők figyelembe a célok teljesítése szempontjából. Úgy döntöttünk, hogy a 2004 és 2010 közötti időszakban minden bioüzemanyagot és folyékony bio-energiahordozót beleszámítunk a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának számlálójába.

Adatok 2011-től kezdődően: A 17. cikknek (A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok) való megfelelést a 18. cikk (A bioüzemanyagokra és egyéb folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése) figyelembevételével kell ellenőrizni. A 2011-es referenciaévtől kezdődően az országok csak azokat a bioüzemanyagokat és folyékony bio-energiahordozókat jelenthetik a kritériumoknak megfelelő forrásként, amelyek mind a 17. cikk, mind a 18. cikk előírásainak igazoltan, teljes mértékben megfelelnek. Csak a bejelentett, a kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók számítanak bele a megújuló energiaforrások részarányába. Egyes országokban a 2009/28/EK irányelv késedelmes végrehajtása miatt a bioüzemanyag- és a folyékonybioenergiahordozó-fogyasztás a 2011 és 2015 közötti időszak során nem volt elismerhető a kritériumoknak megfelelőként (fenntarthatóként). Bár a megújuló energiaforrások részaránya 2004 óta összességében növekszik, a közlekedésben 2010 és 2011 viszonylatában csökkent. Ez részben annak tudható be, hogy több EU-tagállam egyáltalán nem számolt be a kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokról (ezek az országok bejelentettek ugyan bizonyos mértékű bioüzemanyag-felhasználást, de az érintett bioüzemanyagok közül a 2011-es évben csak igen kevés vagy semennyi sem volt a kritériumoknak megfelelő). Mivel bizonyos országok még nem hajtották végre teljes mértékben a megújulóenergia-irányelv minden rendelkezését, egyes bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók a 2011–2015-ös időszakban nem voltak elismerhetők a kritériumoknak megfelelőként (fenntarthatóként).

A megújuló energiaforrásból származó villamos energia részaránya a meghatározás szerint a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia és a bruttó nemzeti villamosenergia-fogyasztás aránya. A megújuló energiaforrásokról szóló 2009/28/EK irányelvben meghatározottaknak megfelelően a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztása a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának felel meg. Ebbe beletartoznak a vízerőművek (kivéve a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamos energiát), valamint a bioüzemanyagokból/hulladékokból, szél-, nap-, illetve geotermikus létesítményben előállított villamos energia is. Az irányelv előírja a vízenergia és a szélenergia felhasználásával történő villamosenergia-termelés normalizálását is. A vízenergia-előállításra vonatkozó 15 éves normalizálási követelmény és az energiastatisztikák rendelkezésre állása miatt (az EU-28-ra nézve 1990-től kezdődően) erről a mutatóról hosszú idősorok nem állnak rendelkezésre.

A fűtéshez és hűtéshez használt megújuló energiaforrások arányának kiszámításakor a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó végső fogyasztás megegyezik az ipar, a háztartások, a szolgáltatási szektor, a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat fűtési és hűtési célú végső megújulóenergia-fogyasztásának és a megújuló energiaforrásokból előállított távfűtésnek az összegével. A fűtési és hűtési célú teljes végső energiafogyasztás a nem közlekedési célú teljes végső fogyasztást jelenti minden energiatermék vonatkozásában – a villamos energia kivételével –, beszámítva a villamosenergia- és a hőtermelő erőművek saját célú hőfogyasztását, valamint a hálózati hőveszteségeket is. A részletes meghatározást lásd: SHARES tool manual (angolul).

A megújuló energia közlekedési ágazat által felhasznált üzemanyagon belüli részarányának kiszámítása az energiastatisztika alapján és a 2009/28/EK irányelvben leírt módszertan szerint történik. 2010-ig e mutató kalkulációiba beszámításra került az összes folyékony bioüzemanyag. 2011-től a közlekedési célú folyékony bioüzemanyagra vonatkozó adatok a 2009/28/EK irányelvnek megfelelő (más szavakkal a fenntarthatósági kritériumot kielégítő) folyékony bioüzemanyagra korlátozódtak.

Háttér

Az Európai Bizottság több energiastratégiát határozott meg egy biztonságosabb, fenntarthatóbb és karbonszegényebb gazdaság érdekében. A megújuló energiaforrások alkalmazása valószínűleg biztonságosabb energiaellátáshoz, az energiaellátás nagyobb diverzifikációjához, kisebb légszennyezettséghez, valamint – a környezetvédelemmel és a megújuló energiaforrások hasznosításával foglalkozó ágazatokban – munkahelyteremtési lehetőségekhez vezethet, amellett, hogy így az üvegházhatású gáz-kibocsátás csökkentésén keresztül küzdhetünk az éghajlatváltozás ellen is.

A 2008 decemberében elfogadott 2020-as éghajlat- és energiapolitikai kezdeményezéscsomag további ösztönzőket biztosított a megújuló energiaforrások növekvő, 2020-ra a teljes energiafogyasztás 20%-át elérő mértékű alkalmazására, miközben arra hívott fel, hogy az energiafogyasztást és az üvegházhatásúgáz-kibocsátást 20%-kal csökkentsük. A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv az Európai Unió egészére azt az átfogó célt tűzte ki, hogy 2020-ra az energiafogyasztás 20%-ának megújuló energiaforrásból kell származnia, miközben a megújuló energiaforrásoknak ugyanaddig az időpontig a közlekedési ágazat által felhasznált üzemanyagból is 10%-os részesedést kell elérniük. Az irányelv megváltoztatja a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia használatát ösztönző jogi keretet, nemzeti cselekvési terveket ír elő annak bemutatására, hogy az egyes tagállamok hogyan fogják fejleszteni megújuló energiaforrásaik hasznosítását, együttműködési mechanizmusokat hoz létre, valamint fenntarthatósági kritériumokat határoz meg a folyékony bioüzemanyagok vonatkozásában (miután aggályok merültek fel a termesztett növények árát, az élelmiszer-ellátást, az erdők védelmét, a biológiai sokféleséget, valamint a vízben és a talajban rejlő erőforrásokat érintő lehetséges káros hatásokról). A villamos energiához, a fűtéshez és a hűtéshez használt szilárd és gáz-halmazállapotú bioüzemanyagok fenntarthatóságáról szóló jelentés (SWD(2014) 259) 2014 júliusában került elfogadásra.

2012. június 6-án a Bizottság előterjesztette „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” (COM(2012) 271 final) című közleményét, amelyben körvonalazta a megújuló energiaforrások hasznosítása területén a 2020-at követő időszak szakpolitikájának lehetséges alternatíváit. A közlemény egyúttal felszólított a támogatási rendszerek koordináltabb, európai megközelítésére a létrehozásuk és reformjuk során, valamint a megújuló energiaforrások fokozottabb kereskedelmére az EU tagállamai között. 2014 januárjában az Európai Bizottság a magánszektor infrastruktúra-fejlesztési beruházásainak és a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazásának ösztönzése céljából közzétette 2030-as energia- és éghajlat-politikai céljait (angolul). Ebben többek között azt a kulcsfontosságú célt javasolja, hogy a megújulók 2030-ra legalább 27%-os részarányt érjenek el. Ezek a célkitűzések a kis szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében (COM(2011) 112 végleges) (angolul) meghatározott, 2050-re szóló üvegházhatásúgáz-kibocsátási célok elérése felé tett lépésnek tekinthetőek.

A Európai Bizottság 10 prioritása közül az egyik 2014-ben előterjesztett prioritás az energiaunió. Az európai energiaunió célja a biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia biztosítása. 2015 februárjában az Európai Bizottság közleményében (COM(2015) 80 final) közzétette terveit a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiájáról. A közlemény a stratégia öt dimenziójára tesz javaslatot, amelyek közül az egyik a gazdaság dekarbonizációja.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

Energy statistics – main indicators (t_nrg_indic)
Energy statistics – quantities (t_nrg_quant)

Adatbázis

Energy statistics – quantities, annual data (nrg_quant)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. SHARES tool