A nemzeti számlák és a GDP


2020. augusztusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. november.

Érdekességek

Az EU-27-ben a GDP immár az egymást követő hatodik éve nőtt 2019-ben; az euróövezetben is hatodik éve tart a növekedés.

Eltérő strukturális fejlemények az EU-27-ben az elmúlt tíz évben: a teljes hozzáadott értéken belül csökkent az építőipar, a pénzügyi és a biztosítási tevékenységek aránya, nőtt az üzleti szolgáltatások részesedése.

2019-ben az uniós gazdaság beruházási teljesítménye immár hatodik éve nőtt.

[[File:National accounts and GDP-interactive_FP2020-HU.xlsx]]

A reál-GDP növekedése, 2009–2019

A nemzeti számlák képezik számos ismert, e cikkben is bemutatott gazdasági mutató alapját. A bruttó hazai termék (GDP) a gazdaság teljes méretének meghatározására a leggyakrabban használt mutató, míg a származtatott mutatókat többek között a például euróban megadott vagy az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított (vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett) egy lakosra (egy főre) jutó GDP-t széles körben alkalmazzák az életszínvonal összehasonlítására, vagy az Európai Unión (EU) belüli gazdasági konvergencia- vagy divergenciafolyamat nyomon követésére.

Emellett a GDP meghatározott összetevőinek és a kapcsolódó – például a gazdasági termelésre, a behozatalra és a kivitelre, a hazai (magánszektorbeli vagy közszférabeli) fogyasztásra vagy a beruházásokra vonatkozó – mutatóknak, valamint a jövedelem és a megtakarítás megoszlásával kapcsolatos adatoknak az alakulása hasznos betekintést nyújthat a gazdasági tevékenységet mozgató legfontosabb tényezőkbe, és ezáltal alapul szolgálhat a konkrét uniós szakpolitikák kidolgozásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez.

Ezt a cikket évente tesszük közzé, éves adatok felhasználásával. A 2020. évi, itt olvasható kiadás csupán 2019-ig mutatja be a helyzetet. Ezért a Covid19-járvány következményeire először a 2021-es kiadásban tudunk majd kitérni, míg a válság teljes hatásáról csak az azt követő kiadásokban kaphatunk képet.

Teljes cikk

Az EU-27 GDP-je: 2014 óta megszakítatlan növekedés

A globális gazdasági és pénzügyi válság 2009-ben súlyos recesszióba taszította az EU-27 tagállamait (lásd az 1. ábrát), majd 2010-ben elindult a talpra állás. A válság Japánból és az Egyesült Államokból indult ki még korábban, ahol már 2008-ban negatív éves reál-GDP-növekedést mértek, 2009-ben pedig tovább mélyült, mielőtt a trend 2010-ben megfordult volna. Ezzel szemben Kínában (Hongkongot is beleértve) a válság alatt is gyors maradt a gazdasági növekedés (csaknem 10% évente), és bár a következő években ez az ütem némileg mérséklődött, még mindig jóval meghaladta bármely más, az 1. ábrán bemutatott gazdaságét.

A közelgő válság előjelei már 2008-ban megmutatkoztak, amikor az EU-27-ben jelentősen csökkent a GDP növekedésének üteme, és ezt követte 2009-ben a reál-GDP 4,3%-os visszaesése. Az EU-27-ben elindult javulás hatására a GDP (láncindexált volumenen alapuló) indexe 2010-ben 2,2%-kal, majd 2011-ben további 1,8%-kal emelkedett. Ezután a GDP 2012-ben 0,7%-kal csökkent, a 2013-as változás elhanyagolható mértékű volt, majd 2014-ben (1,6%) újra nőtt. 2015 és 2018 között a növekedés viszonylag stabil volt: évente 2,0% és 2,8% között ingadozott. 2019-ben mérséklődött a reálnövekedés: üteme 1,5% volt az EU-27-ben.

Az euróövezetben (EA-19) hasonló volt a tendencia, a 2009-ben és 2012-ben mért csökkenés (–4,5% és –0,9%) azonban markánsabb volt, mint az EU-27 esetében, és a zsugorodás – szemben az EU-27-tel, ahol nem volt változás – 2013-ban is folytatódott (–0,2%). Azokban az években, amikor az EU-27 esetében növekedés volt tapasztalható, az EU-19 gazdasága is nőtt, de növekedése általában 0,1–0,2 százalékponttal elmaradt az EU-27 növekedésétől. Így 2009 és 2019 között az euróövezeti reál-GDP növekedése kissé elmaradt az EU-27-ben mérttől.

1. ábra: A reál-GDP növekedése, 2009–2019
(az előző évhez viszonyított %-os változás)
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp)

Az Unióban jelentős eltérések voltak megfigyelhetők a reál-GDP növekedésében az időbeli és az uniós tagállamok közötti összehasonlítás esetében egyaránt (lásd az 1. táblázatot). 2009-ben Lengyelország kivételével az összes uniós tagállam GDP-je zsugorodott, 2010-ben azonban 23 tagállamban ismét növekedésnek indult a gazdaság, és 2011-ben is 23 tagállam gazdasága bővült. 2012-ben azonban ismét változott a helyzet: a tagállamok kicsit több mint fele (14 ország) regisztrált gazdasági növekedést, a többi tagállamban pedig csökkent a kibocsátás. Ezt követően a tagállamok nagyobb többsége számolt be újra növekedésről: 2013-ban 16, 2014-ben 23, 2015-ben és 2016-ban pedig 26 tagállam regisztrált növekedést. 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben minden tagállamban nőtt a gazdaság (ez első ízben fordult elő 2007 óta) Az egyetlen negatív növekedési rátával rendelkező tagállam 2015-ben és 2016-ban Görögország volt, amely ezekben az években 0,4%-os és 0,2%-os csökkenésről számolt be a 2014-ben mért 0,7%-os növekedés után, és amely öt egymást követő évben könyvelt el csökkenést a gazdasági teljesítménye vonatkozásában 2009-től 2013-ig.

1. táblázat: A reál-GDP növekedése, 2009–2019
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp)

2019-ben a legmagasabb növekedési arányt Írország (5,6%), Magyarország (4,9%) és Málta (4,7%) érte el, míg a legalacsonyabb értékeket Németországban (0,6%) és Olaszországban (0,3%) regisztrálták.

Az elmúlt évtizedben az éves átlagos GDP-növekedés mértéke az EU-27-ben 1,6%, az euróövezetben 1,4% volt

Az 1. táblázatban bemutatott időszakban a tagállamok közül Lengyelország, az egyéb országok közül pedig Albánia, Koszovó* (2009 és 2018 közötti adatok) és Kína (2009 és 2018 közötti adatok) esetében volt mindvégig pozitív előjelű a növekedés. Belgium, Bulgária, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Litvánia, Málta és Szlovákia 2019-ben immáron a tizedik egymást követő évben büszkélkedhetett pozitív éves növekedéssel. Hasonló volt a helyzet az Egyesült Királyságban, Norvégiában, Svájcban és az Egyesült Államokban is, míg Törökország 2018-ban sorozatban a kilencedik emelkedő évet zárta.

Az elmúlt évtized adatait elemezve megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi világválság hatásai miatt romlott az uniós tagállamok gazdaságának összteljesítménye. Az EU-27 és az EA-19 átlagos éves növekedési rátája 2009 és 2019 között 1,6%, illetve 1,4% volt (lásd az 1. táblázatot). E mérőszám alapján a legjelentősebb növekedést Írország érte el (évi átlag 6,0 %, ami a multinacionális vállalatok tevékenységét tükröző 2015-ös rendkívüli növekedést is magában foglalja), őt követte Málta (5,7%), Észtország (3,7%), Lengyelország (3,6%) és Litvánia (3,5%; az idősorban törés van). Ezzel szemben az átlagos éves növekedési ráta 1,0% alatt maradt Portugáliában és Olaszországban, és a reál-GDP alakulása Görögországban összességében negatív volt a 2009 és 2019 közötti időszakban.

Az országok összehasonlítását gyakran vásárlóerő-egységek (PPS) alkalmazásával végzik, amelyek az országok közötti árszínvonalbeli különbségeket figyelembe vevő, kiigazított értékek. Figyelembe kell venni, hogy a 2. és 3. ábrán, valamint a 2. táblázatban szemléltetett adatok folyó áron vannak feltüntetve, ezért az infláció és az átváltási árfolyamok ingadozásai miatt nem használhatók fel a változás mértékének kiszámítására.

2019-ben az EU-27 GDP-je elérte a 13,9 billió (13 900 milliárd) PPS-t (az EU-27 tekintetében egy PPS egy eurónak felel meg). Ezzel az EU-27 PPS-ben kifejezett GDP-je a 2009–2019-es időszak valamennyi évében meghaladta az Egyesült Államok adatát (lásd a 2. ábrát). Figyelembe kell venni azonban, hogy a PPS-adatok célja az országok közötti és nem az időbeli összehasonlítás, mivel módszertani okokból nem tekinthetők idősoroknak. Érdekes megemlíteni, hogy Kína történelmileg alacsonyabb gazdasági teljesítménnyel rendelkezett akár az EU-27-nél, akár az Egyesült Államoknál, ám ez a kínai gazdaság gyors átalakulása és folyamatos bővülése miatt megváltozott. A PPS-ben mért kínai GDP először 2013-ban haladta meg az EU-27 hasonló értékét. Kína PPS-ben kifejezett GDP-je 2016-ban első ízben érte el az Egyesült Államokét, és 2017-ben túllépte azt (ez a helyzet azóta sem változott).

2. ábra: GDP folyó piaci áron, 2009–2019
(milliárd PPS)
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind)

2019-ben Németország adta az EU-27 PPS-ben mért GDP-jének több mint egyötödét

Az euróövezet 2019-ben az EU-27 GDP-jének 81,1%-át adta (PPS-ben mérve), ami csökkenés a 2009-es 83,2%-hoz képest. 2019-ben a négy legnagyobb EU-27-tagállam (Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) gazdasága együttesen az EU-27 GDP-jének valamivel több mint háromötödét (60,7%) képviselte, amely 2,0 százalékponttal alacsonyabb az egy évtizeddel korábban (2009-ben) mért részaránynál. Németország egymagában az EU-27 GDP-jének 22,4%-át adta 2019-ben, 0,9 százalékponttal többet, mint tíz évvel korábban. A másik három legnagyobb tagállam mindegyikének részesedése csökkent ugyanebben az évtizedben: Olaszországé 1,8 százalékponttal, Spanyolországé 1,0 százalékponttal, Franciaországé pedig 0,1 százalékponttal.

2019-ben az egy főre jutó GDP átlagosan 31 100 euró volt az EU-27-ben

Az életszínvonal értékeléséhez leggyakrabban használt mérőszám az egy lakosra jutó, azaz a gazdaság lakosságszám szerinti méretével korrigált GDP. 2019-ben az EU-27 népessége 448 millió volt, az egy főre jutó GDP pedig átlagosan 31 100 eurót tett ki (folyó áron). A PPS-ben kifejezett értékek az országok árszínvonal-különbségei szerint korrigált értékek. Az egyes országok relatív helyzete az EU-27 átlagértékével való összehasonlítással fejezhető ki, ahol is az EU-27 átlagértéke 100 (lásd a 2. táblázat jobb oldali felét). Ez alapján az uniós tagállamok közül a legmagasabb értékkel Luxemburg rendelkezik, ahol a PPS-ben kifejezett, egy lakosra jutó GDP 2019-ben mintegy 2,6-szerese volt az EU-27 átlagának (amit részben az magyaráz, hogy az országban fontos szerepet játszanak a belga, a francia és a német határon keresztül ingázó munkavállalók). Ezzel szemben Bulgáriában a PPS-ben kifejezett, egy lakosra jutó GDP alig haladta meg az EU-27 átlagának a felét.

2. táblázat: GDP folyó piaci áron, 2009 és 2017–2019
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind)

A PPS-adatok elmúlt évtizedben megfigyelhető alakulása arra enged következtetni, hogy a tagállamok életszínvonala valamelyest közeledett egymáshoz. A 2004-ben, a 2007-ben és a 2013-ban csatlakozott tagállamok többsége a 2009-as, csekéllyel az EU-27-átlag alatti pozícióból 2019-re közelebb került az uniós átlaghoz, annak ellenére, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság némi visszaesést okozott (lásd a 3. ábrát). Kivételt képez Ciprus, amely az EU-27 átlagát meghaladó helyzetből (2009-ben az EU-27 átlagának 106%-a) az alá csúszott (89%). A régebbi tagállamok közül ugyanez történt Olaszországgal és Spanyolországgal. Görögország és Portugália az EU-27 átlaga alatti helyzete tovább romlott, míg Dánia, Németország, Luxemburg és legfőképpen Írország tovább tudott javítani az EU-27 átlaga fölötti pozícióján. A fennmaradó EU-15-tagállamok – Ausztria, Belgium, Franciaország, Svédország, Finnország és Hollandia – 2009 és 2019 között közelebb kerültek az EU-27 átlagához, de továbbra is afölött maradtak.

3. ábra: Egy főre jutó GDP folyó piaci áron, 2009 és 2019
(EU-27 = 100; az egy lakosra jutó PPS alapján)
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind)

Bruttó hozzáadott érték az EU-27-ben gazdasági tevékenységek szerint

2019-ben az EU-27 teljes hozzáadott értékének csaknem háromnegyedét a szolgáltató szektor adta

A GDP-t a termelési oldalról vizsgálva a 3. táblázat áttekintést nyújt (a NACE Rev. 2 szerint meghatározott) tíz gazdasági tevékenység relatív súlyáról a tekintetben, hogy mennyiben járultak hozzá a bruttó hozzáadott összértékhez folyó alapáron.

2009 és 2019 között az EU-27 területén az ipar hozzáadott értékből való részesedése 0,7 százalékponttal, 19,7%-ra nőtt, és ezzel a 10 tevékenységi ág legjelentősebbje lett, megelőzve az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatát, amelynek bruttó hozzáadott összértéke azonos volt 2009-ben és 2019-ben (19,3%). Ugyanebben az időszakban a szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások (a továbbiakban: üzleti szolgáltatások) részaránya növekedett a legnagyobb mértékben (1,1 százalékponttal, 10,2%-ról 11,3%-ra), amivel az ágazat a negyedik legjelentősebb tevékenységi ággá lépett elő, megelőzve az ingatlanügyleteket. Rajtuk kívül csak az információs és kommunikációs szolgáltatások és a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat tudott részarány-növekedést felmutatni (az előbbi 0,3 százalékponttal 5,0%-ra, az utóbbi 0,1 százalékponttal 1,8%-ra).

Bruttó hozzáadott értékben mérve a harmadik legnagyobb tevékenységi ág a közigazgatás, védelem, oktatás és egészségügy és szociális munka volt 2019-ben, melynek együttes részesedése 0,6 százalékponttal, 18,7%-ra csökkent. Két másik tevékenységi ág is hasonlóan nagy részaránycsökkenést regisztrált: az építőipar részaránya a kibocsátásban 0,6 százalékponttal 5,6%-ra, a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások részaránya pedig 0,7 százalékponttal 4,5%-ra csökkent. A két fennmaradó tevékenység részaránya kisebb mértékben csökkent: az ingatlanügyleteké (amely egy hellyel visszacsúszva az ötödik legnagyobb tevékenységi ág lett) 0,1 százalékponttal 10,8%-ra; a művészet, szórakoztatás és egyéb szolgáltatásoké pedig (amely a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat előtt a második legkisebb hozzáadott értéket könyvelhette el) 0,3 százalékponttal 3,3%-ra.

3. táblázat: Bruttó hozzáadott érték folyó alapáron, 2009 és 2019
(a bruttó hozzáadott összérték %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)

A szolgáltatások az EU-27 bruttó hozzáadott összértékének 72,9%-át adták 2019-ben, szemben a 2009-es 73,2%-kal. A szolgáltatások relatív súlya különösen nagy volt Luxemburgban, Máltán, Cipruson, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Belgiumban és Portugáliában, ahol a teljes hozzáadott érték legalább háromnegyedét tették ki. Ezzel szemben Írországban, Csehországban, Romániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Magyarországon (mely országokban viszonylag magas az ipar súlya) a szolgáltatások aránya 61% és 66% között volt.

Az elmúlt évtizedben eltérő volt a gazdasági tevékenységcsoportok fejlődése

A strukturális változások legalább részben olyan jelenségeknek tudhatók be, mint például a technológiai változások, a relatív árak alakulása, a kiszervezés és a globalizáció, amelyek hatására a gyártási tevékenységek és egyes szolgáltatások (amelyek távolról is nyújthatók, például online vagy telefonos ügyfélszolgálatokon keresztül) gyakran az alacsonyabb bérköltségű régiókba helyeződnek át az EU-27-en belül és kívül egyaránt. Emellett több tevékenységet különösen súlyosan érintett a globális gazdasági és pénzügyi válság, jóllehet a válság a legtöbb tevékenységi ágra 2007 és 2009 között, azaz a 4. és 5. ábrán bemutatott idősor előtt gyakorolt leginkább hatást.

2009 és 2014 között a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat kibocsátása jelentősen ingadozott az EU-27-ben – a változás mértéke –4,7% és 5,4% között mozgott. Ezt követően mérsékeltebb ingadozás volt megfigyelhető: 2015-ben és 2016-ban 0,7%-kal és 1,1%-kal csökkent a kibocsátás, majd 2017 és 2019 között három éven keresztül enyhén emelkedett (0,4–1,3%-kal). 2009 és 2019 között összességében 5,0%-kal nőtt e tevékenységi ág kibocsátása. Az EU-27 ipari kibocsátása a válság után „visszapattanva” 2009 és 2011 között 11,9%-kal emelkedett, majd 2011 és 2013 között 2,3%-kal csökkent. Ezt követően négy éven át viszonylag gyors ütemben (évente 2,4–3,3%-kal), majd 2018-ban mérsékeltebben (1,9%-kal) nőtt, 2019-ben azonban 0,5%-kal visszaesett. 2009 és 2019 között összességében 24,5%-kal nőtt e tevékenységi ág kibocsátása. A válságot követően a legjelentősebb és legtovább tartó visszaesés az építőiparban volt tapasztalható: a termelés az EU-27 területén a 2008. és 2009. évi visszaesést követően 2009 és 2013 között további 14,9%-kal csökkent úgy, hogy az időszak során minden évben visszaesés volt tapasztalható. Így az építőiparban a 2015-ben mért 1,6%-os emelkedés jelentette nyolc év után az első éves szintű növekedést (2014-ben változatlan maradt a kibocsátás), és ezt 2019-ig 1,3% és 3,8% közötti éves emelkedések követték. E tartós növekedés ellenére az ágazat kibocsátása 2019-ben még mindig 3,4%-kal alacsonyabb volt, mint 2009-ben (következésképpen jelentősen elmaradt a válság előttitől is).

Két szolgáltatási ág – az információs és kommunikációs szolgáltatások és az ingatlanügyletek – kibocsátása minden évben növekedést ért el 2009 és 2019 között. Hasonló volt a helyzet az üzleti szolgáltatások területén, amely egyedül 2012-ben mutatott szerény mértékű, 0,2%-os csökkenést; a közigazgatás, védelem, oktatás és egészségügy és szociális munka esetében, amely csupán 2012-ben stagnált és 2013-ban regisztrált minimális, 0,1%-os visszaesést; és az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás terén, amelynek kibocsátása a vizsgált évtizedben egyedül 2013-ban csökkent némileg, 0,5%-kal. 2009 és 2019 között az információs és kommunikációs szolgáltatások növekedési üteme volt a legmarkánsabb: e tevékenységcsoport kibocsátása az időszak végén 48,9%-kal haladta meg a tíz évvel korábbit. Ugyanebben az időszakban a leglassabb növekedést (összességében 9,5%) a közigazgatás, védelem, oktatás és egészségügy és szociális munka tevékenységi ágazata mutatta. 2009 és 2019 között három évben is csökkent a két fennmaradó szolgáltatási tevékenységcsoport – a pénzügy és biztosítás, illetve a művészet, szórakoztatás és egyéb szolgáltatások – kibocsátása; az időszak egészét tekintve ezek 5,4%-kal, illetve 4,8%-kal bővültek.

2019-ben az EU-27-ben az ipart leszámítva az összes tevékenység terén nőtt a bruttó hozzáadott érték 2018-hoz képest. A növekedés az információs és kommunikációs szolgáltatások (3,9%) és az építőipar (3,4%) terén volt a legjelentősebb. Az ipari kibocsátás 0,5%-kal visszaesett, míg a többi ágazat közül a leglassabb növekedést a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat produkálta (0,4%).

4. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-27, 2009–2019
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)


5. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-27, 2009–2019
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)

Munkatermelékenység

Az infláció hatásainak kiküszöbölése érdekében az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenységet az árváltozásokkal kiigazított adatok alapján számítják ki. A 2009 és 2019 közötti tízéves időszakban a reálértéken kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó (láncindexált volumenadatokon alapuló) munkatermelékenység elemzése alapján a legtöbb gazdasági tevékenység esetében növekedés mutatható ki az EU-27-ben, és a legnagyobb emelkedést a termelékenységben a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (30,1%), az ipar (24,3%) és az információs és kommunikációs szolgáltatások (22,8%) érték el – lásd a 6. ábrát. Érdemes megjegyezni, hogy a tevékenységek reálértéken mért munkatermelékenységi szintjei pontosan csak a 2010-es referenciaév vonatkozásában hasonlíthatók össze egymással, mert a láncindexált volumenek nem összegezhetők közvetlenül.

6. ábra: Reál-munkatermelékenység, EU-27, 2009, 2014 és 2019
(foglalkoztatott személyenként 1000 euró)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10) és (nama_10_a10e)

Az egy foglalkoztatottra jutó vagy az egy ledolgozott munkaórára vetített reál-munkatermelékenység alakulására vonatkozó további adatokat a 4. táblázat mutatja be. Az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenység 2009 és 2019 között reálértéken majdnem minden EU-27-tagállamban emelkedett, visszaesést csak Görögországban mértek (Máltára vonatkozóan nincsenek adatok). Ugyanebben az időszakban Görögország kivételével az összes EU-27-tagállamban nőtt az egy ledolgozott munkaórára vetített munkatermelékenység is (Máltára vonatkozóan e tekintetben sincsenek adatok). Figyelmen kívül hagyva azokat a tagállamokat, amelyek esetében megtörik az adatsor (lásd a 4. táblázatot), mindkét bemutatott reál-munkatermelékenységi mutató esetében Romániában, Bulgáriában, Észtországban és Lettországban mérték a legnagyobb (százalékos) növekedést, míg a legkisebbet (Görögországot leszámítva) Luxemburgban és Olaszországban.

4. táblázat: Reál-munkatermelékenység, 2009, 2014 és 2019
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_a10_e)

Fogyasztási kiadások

A GDP összetevőinek alakulását a kiadási oldalról elemezve megállapítható, hogy a végső fogyasztási kiadások volumen tekintetében 10,8%-kal nőttek az EU-27 területén 2009 és 2019 között (lásd a 7. ábrát), annak ellenére, hogy 2012-ben és 2013-ben enyhe visszaesés volt tapasztalható. Az államháztartás végső fogyasztási kiadásai némileg lassabban, 10,0%-kal emelkedtek 2009 és 2019 között. Ugyanezen időszakban a bruttó felhalmozás viszonylag volatilis volt: 2009 és 2011 között 8,2%-kal nőtt, 2011 és 2013 között csaknem ugyanilyen mértékben (8,1%) csökkent, majd 2019-ig 26,9%-kal emelkedett. 2009 és 2013 között, valamint 2017-ben a kivitel növekedése meghaladta a behozatal növekedését, míg a 2014 és 2019 közötti hat évből ötben az import nőtt gyorsabban az exportnál. 2009 és 2019 között összesen 61,0%-kal növekedett a kivitel, a behozatal pedig 55,3%-kal.

7. ábra: A reálértéken mért fogyasztási kiadások, a bruttó felhalmozás, a kivitel és a behozatal alakulása, EU-27, 2009–2019
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai 2009-ben csökkentek az EU-27-ben, majd 2010-ben és 2011-ben növekedtek (volumenük 0,9%-kal, majd 0,3%-kal emelkedett). Az ezt követő két évben újra csökkenésnek indultak (–0,9% és –0,5%), majd hat éven át folyamatosan nőttek: a növekedés mértéke előbb 1,1%-ról 2,2%-ra emelkedett, majd 2019-ben 1,6%-ra mérséklődött.

Az EU-27 államháztartási kiadásainak növekedési üteme a volumen tekintetében 2010-ben lassult, 2011 és 2013 között a kiadások viszonylag stabilak maradtak (–0,2% és 0,4% közötti adatokkal), míg 2014 és 2019 között újra némileg erősebb mértékű (1,0% és 2,0% közötti) növekedés volt megfigyelhető.

Beruházások

A 2011-es növekedés (2,0%) ellenére az EU-27 bruttó állóeszköz-felhalmozása nem tudta teljes egészében ledolgozni a 2009-es zuhanás (–11,3%) hatását, sőt 2012-ben és 2013-ban ismét negatív irányban változott. 2014 és 2019 között azonban újra növekedésnek indult a bruttó állóeszköz-felhalmozás az EU-27-ben, és az éves növekedés 2,1% és 5,6% között váltakozott.

8. ábra: A GDP kiadási összetevőinek éves változása reálértéken, EU-27, 2009–2019
(%)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

2019-ben a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai folyó áron kifejezve az EU-27 GDP-jének 53,2%-át tették ki. A bruttó felhalmozás részaránya 22,5%, az államháztartási kiadásoké pedig 20,6% volt, míg a külső áru- és szolgáltatásmérleg 3,8%-ot képviselt (lásd a 9. ábrát).

9. ábra: A GDP kiadási összetevői folyó piaci áron, EU-27, 2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp), (tec00009), (tec00010), (tec00011) és (tec00110)

Az EU-27-tagállamok körében jelentős eltérések mutatkoztak a beruházási intenzitás terén (lásd a 10. ábrát), ami vélhetően részben azt tükrözi, hogy a tagállamok a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban vannak, és növekedési dinamikájuk is eltérő volt az elmúlt években. 2019-ben a bruttó állóeszköz-felhalmozás GDP-hez viszonyított aránya (folyó áron) 22,1% volt az EU-27 területén, az euróövezetben pedig csaknem ezzel megegyező (22,0%). Írország produkálta messze a legmagasabb értéket (45,6%), míg az arány Magyarországon (28,6%), Csehországban (26,2%) és Észtországban (26,1%) is meghaladta a 25,0%-ot. Az arány Görögország esetében volt messze a legalacsonyabb (11,4%).

10. ábra: Bruttó állóeszköz-felhalmozás folyó piaci áron, 2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

Ahogy azt az 5. táblázat is mutatja, az EU-27-ben végrehajtott beruházások túlnyomó többsége a magánszektorban valósult meg: a vállalkozások és a háztartások beruházásai 2019-ben az EU-27 GDP-jének 19,4%-át tették ki, ugyanez az arány a közszektor beruházásai esetében 3,0% volt. A közszektor beruházásainak aránya Magyarországon és Cipruson volt a legmagasabb (mindkettő 5,8%, 2018-as adatok), a vállalkozások beruházásai terén Írország (19,1%, 2018-as adat), Csehország (16,9%) és Svédország (16,4%) vezette a listát, a háztartások beruházásainak aránya pedig Finnországban (7,2%) és Cipruson (7,1%, 2018-as adat) volt a legmagasabb. A háztartások beruházásainak (a GDP-hez viszonyított) aránya 2018-ban Görögországban, Cipruson, Spanyolországban és Írországban volt jelentősen kisebb, mint 2009-ben, míg Romániában (2019-ben) jóval magasabb volt a 2009-es értéknél.

5. táblázat: Beruházás folyó piaci áron, 2009, 2014 és 2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nasa_10_ki)

Jövedelem

Amennyiben a jövedelmi oldalról elemezzük az EU-27 GDP-jét, megállapítható, hogy a termelési folyamatból származó jövedelemnek a termelési tényezők közötti eloszlása szempontjából a legjelentősebb tételt a munkavállalói jövedelem tette ki, amely 2019-ben a GDP 47,5%-ának felelt meg folyó piaci áron. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem a GDP 40,6%-át tette ki, míg a támogatásokkal csökkentett termelési és importadók részaránya 11,9% volt (lásd a 11. ábrát). A munkavállalói jövedelem GDP-n belüli aránya Írországban (28,2%) volt a legalacsonyabb, ezt követte Görögország (34,7%). Ugyanez az arány meghaladta az 50,0%-ot Szlovéniában, Franciaországban, Dániában és Németországban (utóbbiban volt a legmagasabb, 53,6%). A különösen alacsony írországi érték globalizációs hatásoknak tudható be.

11. ábra: A jövedelem eloszlása folyó piaci áron, 2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A jövedelemaggregátumok 2011-re visszatértek a pénzügyi és gazdasági válság előtti szintre. A munkavállalói jövedelem 2009 és 2019 között minden évben nőtt az EU-27 területén, és az időszak egésze tekintetében 30,5%-kal emelkedett (folyó áron). A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem csaknem ugyanilyen mértékben (29,9%) emelkedett, úgy, hogy 2012 kivételével minden évben nőtt. A termelési és importadó-bevételek 2009 és 2019 között minden egyes évben nőttek, és az időszak egészét tekintve 43,1%-kal emelkedtek.

12. ábra: A jövedelem alakulása folyó piaci áron, EU-27, 2009–2019
(2009 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A háztartások fogyasztása

2019-ben a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP legalább felét tették ki (folyó piaci áron) az EU-27-hez tartozó 27 tagállam közül 17-ben; arányuk Görögországban (65,2%) és Cipruson (63,9%) volt a legmagasabb. Ezzel szemben ez az arány Luxemburgban (27,8%) volt a legalacsonyabb, ahol ezzel együtt is a legmagasabb (23 010 PPS) a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása (lásd a 6. táblázatot), még a tagállamok közötti árszínvonalbeli különbségek hatásának kiszűrését követően is.

6. táblázat: A háztartások fogyasztási kiadásai, 2009, 2014 és 2019
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_pc)

Luxemburgon kívül a háztartások egy főre jutó, vásárlóerő-egységben mért átlagos fogyasztási kiadása 2019-ben szintén viszonylag magas volt Ausztriában (19 990 PPS) és Németországban (19 450 PPS). Ezzel szemben Bulgária volt az egyedüli EU-27-tagállam, amelynek az egy főre jutó átlagos háztartási fogyasztási kiadása 10 000 PPS alatt maradt.

A 2014 és 2019 közötti időszakban az egy lakosra jutó átlagos (láncindexált volumenindexen alapuló) háztartási fogyasztási kiadások euróban kifejezett alakulásának elemzése azt mutatja, hogy a leggyorsabb növekedést Románia, Bulgária, Magyarország és Litvánia érte el. Ugyanebben az időszakban az egy lakosra jutó legalacsonyabb növekedést, évente átlagban 0,4%-ot, Ausztriában mérték, és ugyancsak 1,0% alatt maradt az éves növekedés Luxemburgban (0,5%) és Görögországban (0,8%).

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Adatforrások

A nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unión belül a nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja. A jelenlegi verziót, az ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazzák. A rendszer teljes mértékben összhangban van a nemzeti számlák tekintetében világszerte alkalmazott iránymutatással, az SNA 2008-cal. Figyelembe kell venni, hogy a legtöbb EU-27-tagállamban 2019 augusztusában–októberében felülvizsgálták a referenciaértékeket. További részletek az Eurostat honlapján és különösen ebben a dokumentumban találhatók (angol nyelven).

A GDP és fő összetevői

A nemzeti számlák fő aggregátumai az egyes intézményi egységekből, nevezetesen a nem pénzügyi vállalatokból, a pénzügyi vállalatokból, az államháztartásból, a háztartásokból, valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézményekből állnak össze.

A nemzeti számlák tárgykörébe tartozó adatok a GDP összetevőire, a foglalkoztatottságra, a végső fogyasztási aggregátumokra és a megtakarításokra vonatkozó információkat ölelik fel. E változók közül többet éves és negyedéves alapon is kiszámítanak.

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a termelésen (kibocsátáson) alapuló megközelítés; a kiadásokon alapuló megközelítés; és a jövedelmen alapuló megközelítés.

Az egy lakosra jutó GDP elemzése kiiktatja a lakosság abszolút méretét mint befolyásoló tényezőt, ezáltal megkönnyíti az egyes országok összehasonlítását. Az egy lakosra jutó GDP az életszínvonal tág gazdasági mutatója. A nemzeti valutában megadott GDP-adatok a piaci valutaárfolyamok használata helyett az egyes valuták vásárlóerejét tükröző vásárlóerő-paritások (PPP-k) alkalmazásával átválthatók vásárlóerő-egységre (PPS), és ezáltal kiküszöbölhetők az országok közötti árszínvonalbeli különbségek. A PPS-ben megadott, egy lakosra jutó GDP volumenindex az EU-27 átlagához (értéke 100) viszonyítva fejezhető ki. Ha egy ország indexe 100-nál magasabb vagy alacsonyabb, akkor ezen ország egy főre jutó GDP-je meghaladja, illetve alulmúlja az EU-27 átlagát. Ez az index időbeli összehasonlítás helyett inkább országok közötti összehasonlításra szolgál.

A GDP láncindexált volumenindexek (reálváltozások) segítségével megállapított éves változási ütemének kiszámításával lehetővé válik a gazdasági fejlődés dinamikájának összehasonlítása mind időben, mind a különböző méretű gazdaságok között, az árszínvonaltól függetlenül.

Kiegészítő adatok

A gazdasági termelés tevékenységenként is elemezhető. A nemzeti számlákhoz használt legmagasabb szintű összevonással végzett elemzés esetén a következő tíz NACE-cím azonosítható: mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat; ipar; építőipar; elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; ingatlanügyletek; szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások; közigazgatás, védelem, oktatás, humánegészségügyi és szociális ellátás; művészet, szórakoztatás, szabadidő, egyéb szolgáltatások, háztartások tevékenysége és területen kívüli szervezetek.

A tevékenységenkénti teljesítmény idő függvényében végzett elemzését megkönnyítheti egy volumenmérték (reálváltozások) használata, vagyis a termelés értékének deflálása az árváltozások hatásának kiküszöbölése érdekében. A tevékenységeket egyenként kell deflálni, hogy tükrözzék a hozzájuk kapcsolódó termékek árának változásait.

A nemzeti számlákból kinyerhető adatok egy másik csoportja a versenyképesség vizsgálatához használható fel. E körbe tartoznak a munkaerő termelékenységével kapcsolatos, például a munkatermelékenységi mutatók. A termelékenység PPS-ben kifejezett mérőszámai különösen hasznosak országok közötti összehasonlítás esetén. A PPS-ben kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzetgazdaságok termelékenységébe. Szem előtt kell tartani azonban, hogy ezt a mérőszámot befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete: értékét csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatástól a részmunkaidős foglalkoztatás felé való eltolódás. Az egy ledolgozott munkaórára vetített GDP már tisztább képet ad a termelékenységről, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás gyakorisága tagállamonként és tevékenységenként jelentős eltéréseket mutat.

A makrogazdasági megközelítéssel összeállított nemzeti számlákból kiolvashatók a háztartások kiadásaira vonatkozó éves adatok is. A háztartások kiadásainak elemzéséhez alternatív adatforrást jelent a háztartási költségvetési felmérés: ennek keretében az információk összegyűjtése céljából a háztartásokat megkérik, hogy vezessenek naplót a vásárlásaikról, az így gyűjtött adatok pedig sokkal részletesebb tájékoztatást nyújtanak a termékekről és szolgáltatásokról, és jóval többféle társadalmi-gazdasági elemzés elvégzését teszik lehetővé. A háztartási költségvetési felmérésre és annak publikálására ötévente kerül sor. Jelenleg a 2015-ös referenciaérvre vonatkozóan állnak rendelkezésre a legfrissebb adatok – kivéve két EU-27-tagállamot (Dániát és Franciaországot), amelyek tekintetében e cikk megírásának időpontjában meg nem álltak rendelkezésre ezek az adatok.

Háttér

Az európai intézményeknek, a kormányoknak, a központi bankoknak, valamint a magánszektorban és a közszférában tevékenykedő egyéb gazdasági és társadalmi szervezeteknek összehasonlítható és megbízható statisztikákra van szükségük, amelyekre döntéseiket alapozhatják. A nemzeti számlák különféle elemzésekhez és értékelésekhez használhatók fel. A nemzetközileg elfogadott fogalmak és meghatározások használatának köszönhetően elemezhetők a különböző gazdaságok, így lehetőség nyílik többek között az uniós tagállamok gazdaságai közötti összefüggések vizsgálatára és az uniós és harmadik országok összehasonlítására.

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése

A nemzeti számlákra vonatkozó adatok egyik legfontosabb felhasználási módja azt az igényt elégíti ki, hogy az európai gazdaságpolitikai döntések meghozatalát, valamint a gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzéseinek teljesítését olyan, jó minőségű, rövid távú statisztikák segítsék, amelyek lehetővé teszik a makrogazdasági fejlemények figyelemmel kísérését és a makrogazdasági politikával kapcsolatos tanácsok kialakítását. A nemzeti számlák egyik legalapvetőbb és legrégibb felhasználási módja például a gazdaság növekedési ütemének, vagyis egyszerűen fogalmazva a GDP növekedésének számszerűsítése. A nemzeti számlák alapvető számadatai főként a makrogazdasági politikák kidolgozására és nyomon követésére használatosak, míg a nemzeti számlák részletesebb adatai ágazati vagy iparpolitikák kidolgozására is felhasználhatók, különösen az input-output táblák elemzésével.

A GMU 1999-es indulása óta az Európai Központi Bank (EKB) a nemzeti számlák egyik legjelentősebb felhasználója. Az EKB olyan stratégiát alkalmaz az árstabilitást fenyegető kockázatok felmérésére, amelynek alapja két elemzési nézőpont, az úgynevezett „két pillér”: a gazdasági elemzés és a monetáris elemzés. Számos monetáris és pénzügyi mutatót értékelnek így olyan egyéb lényeges adatok fényében, amelyek lehetővé teszik a monetáris, a pénzügyi és a gazdasági elemzés kombinálását. Ilyen adatok például a nemzeti számlák kulcsfontosságú aggregátumai. Ezáltal a monetáris és pénzügyi mutatók a gazdaság többi részével összefüggésben elemezhetők.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság figyelemmel kíséri a gazdasági fejleményeket. Az Unió gazdaságpolitikai koordinációjának éves ciklusát európai szemeszternek hívják. Az Európai Bizottság minden évben részletes elemzést készít az uniós tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformokat tartalmazó terveiről, és országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg a következő 12–18 hónapra.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság emellett az európai szemeszter éves ciklusával összehangolva évente négyszer (ősszel, télen, tavasszal és nyáron) elkészíti az Európai Bizottság makrogazdasági előrejelzését. Ezek az előrejelzések az összes uniós tagállamra vonatkoznak, így az euróövezetre és az EU egészére vonatkozóan egyaránt származtathatók belőlük előrejelzések. Emellett gyakran tartalmaznak előrejelzéseket a tagjelölt országokra, valamint egyes harmadik országokra is.

E statisztikák másik bevett felhasználási módja az államháztartás elemzése a nemzeti számlákon keresztül. Az Európai Unió egy sajátos alkalmazási módot dolgozott ki a GMU konvergenciakritériumaival összefüggésben, amely kritériumok közül kettő közvetlenül az államháztartásra vonatkozik. Ezek a kritériumok a nemzeti számlák adatai (a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány és államadósság) segítségével vannak kifejezve. További információkért lásd a kormányzati pénzügyi statisztikáról szóló cikket.

Regionális, strukturális és ágazati politikák

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése mellett az európai nemzeti és regionális számlák adatai egyéb, szakpolitikai jellegű célokra is felhasználhatók, főként a regionális, strukturális és ágazati kérdésekkel összefüggésben.

A strukturális alapok forrásainak felosztása részben a regionális számlák adatain alapul. A regionális statisztikák emellett felhasználhatók a regionális és kohéziós politikák utólagos értékeléséhez is.

Az emberközpontú gazdaság az EU és a tagállamok stratégiai prioritása. E stratégiai prioritások támogatása érdekében az Európai Unió közös politikákat valósít meg az összes gazdasági ágazatban, a tagállamok pedig saját, nemzeti szintű strukturális reformokat hajtanak végre.

Az Európai Bizottság a közös agrárpolitika (KAP) fejlesztésének segítése érdekében gazdasági elemzést végez a különböző támogatási mechanizmusok hatékonyságának vizsgálatával, és hosszú távú perspektíva kialakításával. Ennek keretében – részben a mezőgazdaságra vonatkozó gazdasági számlák felhasználásával – kutatásokat, elemzéseket és hatásvizsgálatokat végez az Európai Unió és egyes harmadik országok mezőgazdaságával és vidéki gazdaságával kapcsolatos témakörökben.

Célmeghatározás, teljesítményértékelés és hozzájárulások

Az uniós politikák egyre gyakrabban határoznak meg közép- és hosszú távú célokat, amelyek lehetnek kötelező vagy nem kötelező érvényűek. Néhány esetében a GDP szintjét használják fel viszonyítási alapként, például úgy, hogy a kutatásra-fejlesztésre fordított kiadások célértékét a GDP 3,00%-ában állapítják meg (amely az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzése).

A nemzeti számlák használatosak az uniós költségvetés forrásainak meghatározásában is, amire tanácsi határozatban foglalt alapvető szabályok vonatkoznak. Az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges saját források teljes összege az összkiadás és az egyéb bevételek különbségeként határozható meg, a saját források maximális mérete pedig összefügg az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelemével.

A nemzeti számlák adatai nemcsak az Unión belüli költségvetési hozzájárulások meghatározásához használatosak, de egyéb nemzetközi szervezetek, például az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) részére nyújtott hozzájárulások meghatározására is szolgálnak. Az ENSZ költségvetéséhez való hozzájárulás mértéke a bruttó nemzeti jövedelmen alapul, amelyre különféle kiigazítások és korlátozások alkalmazandók.

Elemzők és előrejelzők

A nemzeti számlákat az elemzők és a kutatók is széles körben használják a gazdasági helyzet és fejlemények vizsgálatához. A szociális partnerek, így többek között a vállalkozásokat képviselő szervezetek (például szakmai szövetségek) vagy a munkavállalókat képviselő szervezetek (például szakszervezetek) szintén érdekeltek a nemzeti számlák kapcsán, mivel azok felhasználhatók a munkaügyi kapcsolatokat érintő gazdasági fejlemények elemzésére. Az egyéb felhasználási módok közül megemlítendő, hogy a kutatók és az elemzők az üzleti ciklus és a hosszú távú gazdasági ciklusok elemzésére, valamint ezeknek a gazdasági, politikai vagy technikai fejleményekkel való összekapcsolására is felhasználják a nemzeti számlákat.

Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások




Main GDP aggregates (t_nama_10_ma)
Auxiliary indicators (population, GDP per capita and productivity) (t_nama_10_aux)
Basic breakdowns of main GDP aggregates and employment (by industry and by assets) (t_nama_10_bbr)
Detailed breakdowns of main GDP aggregates (by industry and consumption purpose) (t_nama_10_dbr)
Regional economic accounts - ESA 2010 (t_nama_10reg)
Main GDP aggregates (nama_10_ma)
Auxiliary indicators (population, GDP per capita and productivity) (nama_10_aux)
Basic breakdowns of main GDP aggregates and employment (by industry and by assets) (nama_10_bbr)
Detailed breakdowns of main GDP aggregates (by industry and consumption purpose) (nama_10_dbr)
Breakdowns of non-financial assets by type, industry and sector (nama_10_nfa)
Regional economic accounts (nama_10reg)

Megjegyzések

*Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.