A nemzeti számlák és a GDP


2019. augusztusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. november.

A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

Érdekességek

Az EU-28-ban a GDP immár az egymást követő hatodik éve nőtt 2018-ban; az euróövezetben ötödik éve tart a növekedés.

Eltérő strukturális fejlemények az EU-28-ban az elmúlt tíz évben: a teljes hozzáadott értéken belül csökkent az építőipar, nőtt az üzleti szolgáltatások részesedése.

2018-ban az uniós gazdaság beruházási teljesítménye immár ötödik éve nőtt.

A reál-GDP növekedése, 2008–2018

A nemzeti számlák képezik számos ismert, e cikkben is bemutatott gazdasági mutató alapját. A bruttó hazai termék (GDP) a gazdaság teljes méretének meghatározására leggyakrabban használt mutató, míg a származtatott mutatókat, többek között a például euróban megadott vagy az árszínvonalbeli különbségek figyelembevételével kiigazított (vásárlóerő-egységben [PPS] kifejezett) egy lakosra (egy főre) jutó GDP-t széles körben alkalmazzák az életszínvonal összehasonlítására, vagy az Európai Unión (EU) belüli gazdasági konvergencia- vagy divergenciafolyamat nyomon követésére.

Emellett a GDP meghatározott összetevőinek és a kapcsolódó – például a gazdasági termelésre, a behozatalra és a kivitelre, a hazai (magánszektorbeli vagy közszférabeli) fogyasztásra vagy a beruházásokra vonatkozó – mutatóknak, valamint a jövedelem és a megtakarítás megoszlásával kapcsolatos adatoknak az alakulása hasznos betekintést nyújthat a gazdasági tevékenységet mozgató legfontosabb tényezőkbe, és ezáltal alapul szolgálhat a konkrét uniós szakpolitikák kidolgozásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez.

Teljes cikk

Az EU-28 GDP-je: 2013 óta megszakítatlan növekedés

A globális gazdasági és pénzügyi válság 2009-ben súlyos recesszióba taszította az Európai Unió 28 tagállamát (lásd az 1. ábrát), majd 2010-ben elindult a talpra állás. A válság Japánból és az Egyesült Államokból indult ki még korábban, ahol már 2008-ban negatív éves reál-GDP-növekedést mértek, 2009-ben pedig tovább mélyült, mielőtt a trend 2010-ben megfordult volna. Ezzel szemben Kínában (Hongkongot is beleértve) a válság alatt is gyors maradt a gazdasági növekedés (csaknem 10 % évente), és bár a következő években ez az ütem némileg mérséklődött, még mindig jóval meghaladta bármely más, az 1. ábrán bemutatott gazdaságét.

A közelgő válság előjelei már 2008-ban megmutatkoztak, amikor az EU-28-ban jelentősen csökkent a GDP növekedésének üteme, és ezt követte 2009-ben a reál-GDP 4,3 %-os visszaesése. Az EU-28-ban elindult javulás hatására a GDP (láncindexált volumenen alapuló) indexe 2010-ben 2,1 %-kal, majd 2011-ben további 1,7%-kal emelkedett. Ezután a GDP 2012-ben 0,4 %-kal csökkent, majd egyre nagyobb mértékű pozitív változást mutatott 2013-ban (0,3 %), 2014-ben (1,8 %) és 2015-ben (2,3 %). 2015 és 2018 között a növekedés viszonylag stabil volt: évente 2,0 % és 2,5 % között ingadozott.

Az euróövezetben (EA-19) a GDP 2011-ig az EU-28 rátájához nagyon hasonlóan alakult, 2012-ben viszont nagyobb csökkenést (–0,9%) mutatott, és a zsugorodás 2013-ban is folytatódott (–0, 2 %). 2014 és 2018 között az euróövezeti reál-GDP növekedése kissé elmaradt az EU-28-ban mérttől.

1. ábra: A reál-GDP növekedése, 2008–2018
(az előző évhez viszonyított %-os változás)
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp)

Az Unióban jelentős eltérések voltak megfigyelhetők a reál-GDP növekedésében az időbeli és az uniós tagállamok közötti összehasonlítás esetében egyaránt (lásd az 1. táblázatot). 2009-ben Lengyelország kivételével az összes uniós tagállam GDP-je zsugorodott, 2010-ben azonban 23 tagállamban ismét növekedésnek indult a gazdaság (Spanyolországban zéró növekedés volt), 2011-ben pedig 24 tagállam gazdasága bővült. 2012-ben ismét változott a helyzet: a tagállamok fele (14 ország) regisztrált gazdasági növekedést, Bulgáriában egyensúlyban volt a gazdaság, a többi tagállamban pedig csökkent a kibocsátás. Ezt követően a tagállamok többsége újra növekedésről számolt be; abban az évben már 17, 2014-ben 25, 2015-ben és 2016-ban pedig 27 tagállam számolhatott be növekedésről, 2017-ben és 2018-ban viszont minden tagállamban nőtt a gazdaság (ez első ízben fordult elő 2007 óta). Az egyetlen negatív rátával rendelkező tagállam 2015-ben és 2016-ban Görögország volt, amely ezekben az években 0,4 %-os és 0,2 %-os csökkenésről számolt be a 2014-ben mért 0,7%-os növekedés után, és amely hat egymást követő évben könyvelt el csökkenést a gazdasági teljesítménye vonatkozásában 2008-tól 2013-ig.

1. táblázat: A reál-GDP növekedése, 2008–2018
Forrás: Eurostat (naida_10_gdp)

2018-ban a legmagasabb növekedési arányt Írország (8,2 %) és Málta (6,7 %) érte el, míg a legalacsonyabb értékeket Finnországban és Franciaországban (mindkettő 1,7%), Dániában (1,5%), Németországban, az Egyesült Királyságban és Belgiumban (mindhárom 1,4 %), valamint Olaszországban (0,9%) regisztrálták.

Az elmúlt évtizedben az éves átlagos GDP-növekedés mértéke az EU-28-ban 1,0 %, az euróövezetben 0,8 % volt

Lengyelországban az 1. táblázatban bemutatott időszak teljes egészében nőtt a reál-GDP. A táblázatban bemutatott EU-n kívüli országok közül Albániában, Koszovóban [1] (2008–2017-es adatok) és Kínában (2008–2016-os adatok) volt ugyanez a helyzet. Belgium, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Litvánia, Málta, Szlovákia és az Egyesült Királyság 2018-ban immáron a kilencedik egymást követő évben büszkélkedhetett pozitív éves növekedéssel. Hasonló volt a helyzet Norvégiában, Svájcban és az Egyesült Államokban is, míg Törökország 2017-ben sorozatban a nyolcadik emelkedő évet zárta.

Az elmúlt évtized adatait elemezve megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi világválság hatásai miatt romlott az uniós tagállamok gazdaságának összteljesítménye. Az EU-28 és az euróövezet (EA-19) átlagos éves növekedési rátája 2008 és 2018 között 1,0 %, illetve 0,8 % volt (lásd az 1. táblázatot). E mérőszám alapján a legjelentősebb növekedést Írország (évi átlag 5,0 %) érte el, őt követte Málta (4,8%) és Lengyelország (3,4 %). Ezzel szemben a reál-GDP alakulása Görögországban, Olaszországban és Horvátországban összességében negatív volt a 2008 és 2018 közötti időszakban.

2018-ban Németország adta az EU-28 PPS-ben mért GDP-jének körülbelül egyötödét

Az országok összehasonlítását gyakran vásárlóerő-egységek (PPS) alkalmazásával végzik, amelyek úgy igazítják az értékeket, hogy azok figyelembe vegyék az országok közötti árszínvonalbeli különbségeket. Figyelembe kell venni, hogy a 2. és 3. ábrán, valamint a 2. táblázatban szemléltetett adatok folyó áron vannak feltüntetve, ezért az infláció és az átváltási árfolyamok ingadozásai miatt nem használhatók fel a változás mértékének kiszámítására.

2018-ban az EU-28 GDP-je elérte a 15,9 billió (15 900 milliárd) PPS-t (az EU-28 tekintetében egy PPS egy eurónak felel meg). Ezzel az EU-28 PPS-ben kifejezett GDP-je a 2008–2018-as időszak valamennyi évében meghaladta az Egyesült Államok adatát (lásd a 2. ábrát) [2]. Érdekes megemlíteni, hogy Kína történelmileg alacsonyabb gazdasági teljesítménnyel rendelkezett akár az EU-28-nál, akár az Egyesült Államoknál, ám ez a kínai gazdaság gyors átalakulása és folyamatos bővülése miatt megváltozott. Kína PPS-ben kifejezett GDP-je 2013-ban első ízben érte el az Egyesült Államokét, és gazdasági kibocsátása 2015-ben túllépte az EU-28-ét (ez a helyzet azóta sem változott).

2. ábra: GDP folyó piaci áron, 2008–2018
(milliárd PPS)
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind)

Az euróövezet 2018-ban az EU-28 GDP-jének 70,5%-át adta (PPS-ben mérve), ami csökkenés a 2008-as 72, 2 %-hoz képest. 2018-ban az öt legnagyobb uniós tagállam (Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország) gazdasága együttesen az EU-28 GDP-jének valamivel kevesebb mint kétharmadát (66,4 %) képviselte, amely 1,5 százalékponttal alacsonyabb az egy évtizeddel korábban (2008-ban) mért részaránynál. Németország egymagában az EU-28 GDP-jének 19,9%-át adta 2018-ban, egy százalékponttal többet, mint tíz évvel korábban.

2018-ban az egy főre jutó GDP átlagosan 30 900 euró volt az EU-28-ban

Az életszínvonal értékeléséhez leggyakrabban használt mérőszám az egy lakosra jutó, azaz a gazdaság lakosságszám szerinti méretével korrigált GDP. 2018-ban ez folyó áron átlagosan 30,9 ezer euró volt az EU-28 tekintetében. A PPS-ben kifejezett értékek az országok árszínvonal-különbségei szerint korrigált értékek. Az egyes országok relatív helyzete az EU-28 átlagértékével való összehasonlítással fejezhető ki, ahol is az EU-28 átlagértéke 100 (lásd a 2. táblázat jobb oldali felét). Ez alapján az uniós tagállamok közül a legmagasabb értékkel Luxemburg rendelkezik, ahol a PPS-ben kifejezett, egy lakosra jutó GDP 2018-ben mintegy 2,5-szerese volt az EU-28 átlagának (amit részben az magyaráz, hogy az országban fontos szerepet játszanak a belga, a francia és a német határon keresztül ingázó munkavállalók). Ezzel szemben Bulgáriában a PPS-ben kifejezett, egy lakosra jutó GDP az EU-28 átlagának a fele volt.

2. táblázat: GDP folyó piaci áron, 2008 és 2016–2018
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind)

A PPS-adatok elmúlt évtizedben megfigyelhető alakulása arra enged következtetni, hogy a tagállamok életszínvonala valamelyest közeledett egymáshoz. A 2004-ben, a 2007-ben és a 2013-ban csatlakozott tagállamok többsége a 2008-as, csekéllyel az EU-28-átlag alatti pozícióból 2018-ra közelebb került az uniós átlaghoz, annak ellenére, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság némi visszaesést okozott. Kivételt képezett Horvátország, Szlovénia és Ciprus: Horvátország távolsága az EU-28 átlagától nem változott az adott időszakban, Szlovéniának az EU-28 átlagától mért elmaradása tovább nőtt (ahogy az EU-15 tagállamai közül Görögországé és Portugáliáé is – lásd a 3. ábrát), míg Ciprus (csakúgy, mint az EU-15 közül Olaszország és Spanyolország) lecsúszott az átlag alá. Miközben Írország, Németország, Ausztria, Dánia és Belgium még inkább maga mögött hagyta az EU-28 átlagát, a 2018-as helyzetet a 2008-assal összehasonlítva megállapítható, hogy 2018-ban az EU-15 többi tagállama – nevezetesen Hollandia, Finnország, Luxemburg, az Egyesült Királyság, Svédország és Franciaország – a 2008-ban elért, az EU-28 átlaga feletti pozícióhoz képest közelebb került az EU-28 átlagához (ám még mindig felette maradt).

3. ábra: Egy főre jutó GDP folyó piaci áron, 2008 és 2018
(EU-28 = 100; az egy lakosra jutó PPS alapján)
Forrás: Eurostat (prc_ppp_ind)

Bruttó hozzáadott érték az EU-ban gazdasági tevékenységek szerint

2018-ban az EU-28 teljes hozzáadott értékének mintegy háromnegyedét a szolgáltató szektor adta

A GDP-t a termelési oldalról vizsgálva a 3. táblázat áttekintést nyújt (a NACE Rev. 2 szerint meghatározott) tíz gazdasági tevékenység relatív súlyáról a tekintetben, hogy mennyiben járultak hozzá a bruttó hozzáadott összértékhez folyó alapáron. 2008 és 2018 között az EU-28 területén az ipar hozzáadott értékből való részesedése 0,3 százalékponttal, 19,5%-ra csökkent, bár így is közvetlenül az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás előtt végzett, amelynek bruttó hozzáadott összértéke azonos volt 2008-ban és 2018-ban (19,1 %). Ezzel szemben a közigazgatás, védelem, oktatás és egészségügy és szociális munka együttes részesedése 2018-ban 0,4 százalékponttal, 18,5%-ra nőtt. A bruttó hozzáadott érték alapján a sorban következő legjelentősebb tevékenységek 2018-ban a szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások (a továbbiakban: üzleti szolgáltatások – 11,2 %; 0,9 százalékpontos növekedés 2008 és 2018 között) és az ingatlanügyletek (11,1 %; 0,1 százalékpontos csökkenés) voltak, utánuk az építőipar (5,6 %; 0,8 százalékpontos csökkenés), az információs és kommunikációs szolgáltatások (5,1 %; 0,2 százalékpontos növekedés) és a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások (4,8%; 0,4 százalékpontos csökkenés) következett. A bruttó hozzáadott értékhez a művészet, szórakoztatás és egyéb szolgáltatások (3,4 ; változatlan érték), valamint a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (1,6%; 0,1 százalékpontos csökkenés) következett.

3. táblázat: Bruttó hozzáadott érték folyó alapáron, 2008 és 2018
(a bruttó hozzáadott összérték %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)

A szolgáltatások az EU-28 bruttó hozzáadott összértékének 73,2 %-át adták 2018-ban, szemben a 2008-as 72,2 %-kal. A szolgáltatások relatív súlya különösen nagy volt Luxemburgban, Máltán, Cipruson, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Görögországban, Hollandiában, Belgiumban, Portugáliában és Dániában, ahol a teljes hozzáadott érték legalább háromnegyedét tették ki. Ezzel szemben Írországban, Szlovákiában és Csehországban (ahol viszonylag magas az ipar súlya) a szolgáltatások aránya háromötödhöz közelített.

Az elmúlt évtizedben eltérő volt a gazdasági tevékenységcsoportok fejlődése

A strukturális változások legalább részben olyan jelenségeknek tudhatók be, mint például a technológiai változások, a relatív árak alakulása, a kiszervezés és a globalizáció, amelyek hatására a gyártási tevékenységek és egyes szolgáltatások (amelyek távolról is nyújthatók, például online vagy telefonos ügyfélszolgálatokon keresztül) gyakran az alacsonyabb bérköltségű régiókba helyeződnek át az Unión belül és kívül egyaránt. Emellett több tevékenységet különösen súlyosan érintett a globális gazdasági és pénzügyi válság és annak utóhatásai. A legnagyobb mértékű visszaesés az ipar területén volt tapasztalható 2008–2009-ben: az ágazat hozzáadott értéke az EU-28 területén összesen 11,4 %-kal esett vissza volumenben kifejezve (miután 2007–2008-ban is némileg csökkent). 2011 és 2013 között az ipari termelés további 2,3 %-kal csökkent az EU-28 területén, majd a következő négy évben viszonylag gyorsan nőtt (évente 2,5% és 3,1 % között), 2018-ban pedig visszafogottabb (1,8 %) növekedést mutatott. A legjelentősebb és legtovább tartó visszaesés az építőiparban volt tapasztalható: a termelés 2008-ban kezdett visszaesni az EU-28 területén, majd 2008 és 2013 között 18,1 %-kal csökkent úgy, hogy az időszak során minden évben visszaesés volt tapasztalható. Így az építőiparban a 2014-ben mért 1,3 %-os emelkedés jelentette hét év után az első éves szintű növekedést, és ezt 2018-ig 1,6 % és 4,2 % közötti éves emelkedések követték. Az üzleti szolgáltatások, valamint az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás hozzáadott értéke 2009-ben szintén viszonylag jelentős mértékben (7,0 %, illetve 5,8 %) visszaesett, de ezután 2018-ig minden évben pozitív éves változást könyvelhettek el (az elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás tekintetében 2013-ban mért szerény, 0,1 %-os csökkenés kivételével). A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat termelése a 2009. évi relatív stabilitást (változatlan érték) követően 2010-ben 3,9%-kal, 2012-ben pedig újabb 5,5%-kal csökkent az EU-28-ban. 2013-ban 3,8 %, 2014-ben 6,1 % volt ezen ágazatok növekedése, majd 2015-ben és 2016-ban csökkenés volt tapasztalható (2015-ben ennek mértéke 0,9% volt), amit ismét fellendülés követett 2017-ben (2,1 %) és 2018-ban (0,6%). A 4. és 5. ábrán bemutatott tevékenységek közül kettő – az ingatlanügyletek és a közigazgatás, védelem, oktatás, humánegészségügyi és szociális ellátás – esetében a vizsgált időszak során egyetlen évben sem csökkent a hozzáadott érték. Érdekes megjegyezni, hogy az ingatlanügyletek teljes bruttó hozzáadott értéken belüli részaránya annak ellenére is némi csökkenést mutatott, hogy hozzáadott értéke minden egyes évben nőtt az EU-28-ban a vizsgált időszakban (jóllehet viszonylag visszafogott ütemben).

2018-ban az EU-28-ban az összes tevékenység terén nőtt a bruttó hozzáadott érték 2017-hez képest. A növekedés az információs és kommunikációs szolgáltatások (4,7%), az építőipar (3,6%) valamint az üzleti szolgáltatások (3,3 %) terén volt a legjelentősebb.

4. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-28, 2008–2018
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)


5. ábra: A bruttó hozzáadott reálérték alakulása, EU-28, 2008–2018
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10)

Munkatermelékenység

Az infláció hatásainak kiküszöbölése érdekében az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenységet az árváltozásokkal kiigazított adatok alapján számítják ki. A 2008 és 2018 közötti tízéves időszakban a reálértéken kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó (láncindexált volumenadatokon alapuló) munkatermelékenység elemzése alapján a legtöbb gazdasági tevékenység esetében növekedés mutatható ki az EU-28-ban, és a legnagyobb emelkedést a termelékenységben a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (28,0 %), az információs és kommunikációs szolgáltatások (17,5 %) és az ipar (16,3 %) érte el – lásd a 6. ábrát. Érdemes megjegyezni, hogy a tevékenységek reálértéken mért munkatermelékenységi szintjei pontosan csak a 2010-es referenciaév vonatkozásában hasonlíthatók össze egymással, mert a láncindexált volumenek nem összegezhetők közvetlenül.

6. ábra: Reál-munkatermelékenység, EU-28, 2008, 2013 és 2018
(foglalkoztatott személyenként 1000 euró)
Forrás: Eurostat (nama_10_a10) és (nama_10_a10e)

Az egy foglalkoztatottra jutó vagy az egy ledolgozott munkaórára vetített reál-munkatermelékenység alakulására vonatkozó további adatokat a 4. táblázat mutatja be. Az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenység 2008 és 2018 között reálértéken majdnem minden uniós tagállamban emelkedett; visszaesést csak Finnországban, Olaszországban, Luxemburgban és Görögországban mértek (Máltára vonatkozóan nincsenek adatok). Ugyanebben az időszakban Luxemburg és Görögország kivételével az összes uniós tagállamban nőtt az egy ledolgozott munkaórára vetített munkatermelékenység (Máltára vonatkozóan e tekintetben sincsenek adatok). Figyelmen kívül hagyva azokat a tagállamokat, amelyek esetében megtörik az adatsor (lásd a 4. táblázatot), mindkét bemutatott reál-munkatermelékenységi mutató esetében Bulgáriában, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Romániában és Szlovákiában mérték a legnagyobb (százalékos) növekedést.

4. táblázat: Reál-munkatermelékenység, 2008, 2013 és 2018
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_a10_e)

Fogyasztási kiadások

A GDP összetevőinek alakulását a kiadási oldalról elemezve megállapítható, hogy a végső fogyasztási kiadások volumen tekintetében 8,8%-kal nőttek az EU-28 területén 2008 és 2018 között (lásd a 7. ábrát), annak ellenére, hogy 2009-ben és 2012-ben enyhe visszaesés volt tapasztalható. Az államháztartás végső fogyasztási kiadásai némileg gyorsabban, 9,8%-kal emelkedtek 2008 és 2018 között. Ugyanezen időszakban a bruttó felhalmozás igen volatilis volt: 2009-ben erőteljesen csökkent, 2010 és 2013 között ingadozott, majd 2018-ig nőtt. A kivitel növekedése a legtöbb évben meghaladta a behozatal emelkedését, kivéve 2009-et és a 2014 és 2016 közötti periódust; 2008 és 2018 között összesen 36,3 %-kal növekedett a kivitel, a behozatal pedig 30,1 %-kal.

7. ábra: A reálértéken mért fogyasztási kiadások, a bruttó felhalmozás, a kivitel és a behozatal alakulása, EU-28, 2008–2018
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai 2009-ben csökkentek az EU-28-ban, majd 2010-ben növekedtek (volumenük 0,8%-kal emelkedett), 2011-ben semmilyen változást nem mutattak (0,0 %), majd 2012-ben és 2013-ban csökkenésnek indultak (–0,6% és –0,1 %) . Ezt követően öt évig folyamatosan nőttek e kiadások: a növekedés mértéke előbb 1,2 %-ról 2,4 %-ra emelkedett, majd 1,6 %-ra mérséklődött.

Az EU-28 államháztartási kiadásainak növekedési üteme a volumen tekintetében 2010-ben lassult; ez a trend 2011 és 2013 között viszonylag stabil maradt (–0,1 % és 0,4 % közötti adatokkal), míg 2014 és 2018 között újra némileg erősebb mértékű (1,0 % és 1,7% közötti) növekedés volt megfigyelhető.

Beruházások

A 2011-es növekedés (1,9%) ellenére az EU-28 bruttó állóeszköz-felhalmozása nem tudta teljes egészében ledolgozni a 2009-es meredek zuhanás (–11,7%) hatását, sőt 2012-ben és 2013-ban ismét negatív irányban változott. 2014 és 2018 között azonban újra növekedésnek indult a bruttó állóeszköz-felhalmozás az EU-28-ban, és az éves növekedés 2,3 % és 4,9 % között váltakozott.

8. ábra: A GDP kiadási összetevőinek éves változása reálértéken, EU-28, 2008–2018
(%)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

2018-ban a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai folyó áron kifejezve az EU-28 GDP-jének 55,4 %-át tették ki. A bruttó felhalmozás részaránya 21,1 %, az államháztartási kiadásoké pedig 20,1 % volt, míg a külső áru- és szolgáltatásmérleg 3,4 %-ot képviselt (lásd a 9. ábrát).

9. ábra: A GDP kiadási összetevői folyó piaci áron, EU-28, 2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp), (tec00009), (tec00010), (tec00011) és (tec00110)

Az uniós tagállamok körében jelentős eltérések mutatkoztak a beruházási intenzitás terén (lásd a 10. ábrát), ami vélhetően részben azt tükrözi, hogy a tagállamok a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban vannak, és növekedési dinamikájuk is eltérő volt az elmúlt években. 2018-ban a bruttó állóeszköz-felhalmozás GDP-hez viszonyított aránya (folyó áron) 20,5% volt az EU-28 területén, az euróövezetben pedig 20,9%. A legmagasabb értéket Csehországban, Magyarországon és Svédországban (mindhárom 25,5%), a legalacsonyabbat pedig Görögországban (11,1 %) rögzítették.

10. ábra: Bruttó állóeszköz-felhalmozás folyó piaci áron, 2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

Ahogy azt az 5. táblázat is mutatja, az EU-28-ban végrehajtott beruházások túlnyomó többsége a magánszektorban valósult meg: a vállalkozások és a háztartások beruházásai 2018-ban az EU-28 GDP-jének 18,1 %-át tették ki, ugyanez az arány a közszektor beruházásai esetében 2,9% volt. A közszektor beruházásainak aránya Észtországban (5,4 %; 2017-es adat) és Svédországban (4,8%) volt a legmagasabb, a vállalkozásoké Írországban (19,7%; 2017-es adat), Svédországban (17,4 %) és Csehországban (16,7%; 2017-es adat), a háztartásoké pedig Cipruson (6,8%; 2017-es adat) és Finnországban (6,7%). A háztartások beruházásainak (a GDP-hez viszonyított) aránya 2017-ben Görögországban, Írországban, Cipruson, Spanyolországban és Lettországban volt jelentősen kisebb, mint 2008-ban, míg Bulgáriában (2016-ban) jóval magasabb volt a 2008-as értéknél; az uniós tagállamok közül ezen kívül csak az Egyesült Királyságban, Németországban, Finnországban, Svédországban és Litvániában nőtt a háztartások által végrehajtott beruházások GDP-hez viszonyított aránya 2008 és 2017 között (Finnország és Svédország esetében 2018-as adatok).

5. táblázat: Beruházás folyó piaci áron, 2008, 2013 és 2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nasa_10_ki)

Jövedelem

Amennyiben a jövedelmi oldalról elemezzük az EU-28 GDP-jét, megállapítható, hogy a termelési folyamatból származó jövedelemnek a termelési tényezők közötti eloszlása szempontjából a legjelentősebb tételt a munkavállalói jövedelem tette ki, amely 2018-ban a GDP 47,6%-ának felelt meg folyó piaci áron. A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem a GDP 40,5%-át tette ki, míg a támogatásokkal csökkentett termelési és importadók részaránya 11,9% volt (lásd a 11. ábrát). A munkavállalói jövedelem GDP-n belüli aránya Írországban (28,8%) volt a legalacsonyabb, ezt követte Görögország (33,4 %). Ugyanez az arány meghaladta az 50,0 %-ot Luxemburgban, Németországban, Franciaországban és Dániában (utóbbiban volt a legmagasabb, 52,4 ). Az alacsony írországi érték globalizációs hatásoknak tudható be.

11. ábra: A jövedelem eloszlása folyó piaci áron, 2018
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A 12. ábra (amely szintén folyó piaci árakon alapul) szerint a jövedelemaggregátumok értéke 2011-re vagy 2013-ra helyreállt a gazdasági és pénzügyi válság során elszenvedett veszteségek után. A munkavállalói jövedelem 2009-ben 2,8%-kal csökkent az EU-28 területén, de 2018-ban már 23,0 %-kal magasabb volt a 2008-ban regisztrált szintnél.

A bruttó működési eredmény és a vegyes jövedelem terén már 2008-ban is csupán korlátozott növekedés volt megfigyelhető az EU-28-ban, amit 2009-ben 8,2 %-os visszaesés követett; 2013-ra azonban ez a jövedelemaggregátum ismét a válság előtti (2008-as) csúcsérték környezetében volt, 2018-ra pedig 17,6%-kal meghaladta azt.

A támogatásokkal csökkentett termelési és importadó-bevételek visszaesése az EU-28-ban már 2008-ban megkezdődött (–3,1 %), 2009-ben pedig felgyorsult (–9,2 %). Ez a jövedelemaggregátum 2011-re már meghaladta a 2007-es szintet, 2018-ban pedig 29,0 %-kal szárnyalta túl 2008-as értékét (és 25,1 %-kal a válság előtti, 2007-es csúcsértékét).

12. ábra: A jövedelem alakulása folyó piaci áron, EU-28, 2008–2018
(2008 = 100)
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp)

A háztartások fogyasztása

2018-ban a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP legalább felét tették ki (folyó piaci áron) a 28 uniós tagállam közül 17-ben; részarányuk Cipruson (66,5%) és Görögországban (65,3 %) volt a legmagasabb. Ezzel szemben ez az arány Luxemburgban (28,7%) volt a legalacsonyabb, ahol ezzel együtt is a legmagasabb (22 600 PPS) a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása (lásd a 6. táblázatot), még a tagállamok közötti árszínvonalbeli különbségek hatásának kiszűrését követően is.

6. táblázat: A háztartások fogyasztási kiadásai, 2008, 2013 és 2018
Forrás: Eurostat (nama_10_gdp) és (nama_10_pc)

Luxemburgon kívül a háztartások egy főre jutó, vásárlóerő-egységben mért átlagos fogyasztási kiadása 2018-ban szintén viszonylag magas volt az Egyesült Királyságban (20 400 PPS), Ausztriában (19 500 PPS) és Németországban (19 300 PPS). Ezzel szemben Bulgária voltak az egyedüli uniós tagállam, amelynek az egy főre jutó átlagos háztartási fogyasztási kiadása 10 000 PPS alatt maradt.

A 2013 és 2018 közötti időszakban az egy lakosra jutó átlagos (láncindexált volumenindexen alapuló) háztartási fogyasztási kiadások euróban kifejezett alakulásának elemzése azt mutatja, hogy a leggyorsabb növekedést Románia, Litvánia, Bulgária és Magyarország érte el. Ugyanebben az időszakban az egy lakosra jutó legalacsonyabb növekedést, évente átlagban 0,1 %-ot, Ausztriában mérték, míg Belgiumban, Luxemburgban, Franciaországban és Görögországban ugyancsak 1,0 % alatt maradt a növekedés.

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Adatforrások

A nemzeti számlákra vonatkozó módszertant az Európai Unión belül a nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szolgáltatja. A jelenlegi verziót, az ESA 2010-et 2013 májusában fogadták el, és 2014 szeptemberétől alkalmazzák. A rendszer teljes mértékben összhangban van a nemzeti számlák tekintetében világszerte alkalmazott iránymutatással, az SNA 2008-cal. Figyelembe kell venni, hogy a legtöbb uniós tagállamban 2019 augusztusában-októberében felülvizsgálják a referenciaértékeket. További részletek az Eurostat honlapján és különösen ebben a dokumentumban találhatók.

A GDP és fő összetevői

A nemzeti számlák főbb aggregátumai az egyes intézményi egységekből, nevezetesen a nem pénzügyi vállalatokból, a pénzügyi vállalatokból, az államháztartásból, a háztartásokból, valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézményekből állnak össze.

A nemzeti számlák tárgykörébe tartozó adatok a GDP összetevőire, a foglalkoztatottságra, a végső fogyasztási aggregátumokra és a megtakarításokra vonatkozó információkat ölelik fel. E változók közül többet éves és negyedéves alapon is kiszámítanak.

A GDP a nemzeti számlák központi mérőszáma, amely összegzi egy ország (vagy régió) gazdasági helyzetét. Kiszámítására többféle megközelítés alkalmazható: a termelésen (kibocsátáson) alapuló megközelítés; a kiadásokon alapuló megközelítés; és a jövedelmen alapuló megközelítés.

Az egy lakosra jutó GDP elemzése kiiktatja a lakosság abszolút méretét mint befolyásoló tényezőt, ezáltal megkönnyíti az egyes országok összehasonlítását. Az egy lakosra jutó GDP az életszínvonal tág gazdasági mutatója. A nemzeti valutában megadott GDP-adatok a piaci valutaárfolyamok használata helyett az egyes valuták vásárlóerejét tükröző vásárlóerő-paritások (PPP-k) alkalmazásával átválthatók vásárlóerő-egységre (PPS), és ezáltal kiküszöbölhetők az országok közötti árszínvonalbeli különbségek. A PPS-ben megadott, egy lakosra jutó GDP volumenindex az EU-28 átlagához (értéke 100) viszonyítva fejezhető ki. Ha egy ország indexe 100-nál magasabb vagy alacsonyabb, akkor ezen ország egy főre jutó GDP-je meghaladja, illetve alulmúlja az EU-28 átlagát. Ez az index időbeli összehasonlítás helyett inkább országok közötti összehasonlításra szolgál.

A GDP láncindexált volumenindexek (reálváltozások) segítségével megállapított éves növekedési ütemének kiszámításával lehetővé válik a gazdasági fejlődés dinamikájának összehasonlítása mind időben, mind a különböző méretű gazdaságok között, az árszínvonaltól függetlenül.

Kiegészítő adatok

A gazdasági termelés tevékenységenként is elemezhető. A nemzeti számlákhoz használt legmagasabb szintű összevonással végzett elemzés esetén a következő tíz NACE-cím azonosítható: mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat; ipar; építőipar; elosztó kereskedelem, szállítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás; információs és kommunikációs szolgáltatások; pénzügyi és biztosítási szolgáltatások; ingatlanügyletek; szakmai, tudományos, műszaki, adminisztratív és támogató szolgáltatások; közigazgatás, védelem, oktatás, humánegészségügyi és szociális ellátás; művészet, szórakoztatás, szabadidő, egyéb szolgáltatások, háztartások tevékenysége és területen kívüli szervezetek.

A tevékenységenkénti teljesítmény idő függvényében végzett elemzését megkönnyítheti egy volumenmérték (reálváltozások) használata, vagyis a termelés értékének deflálása az árváltozások hatásának kiküszöbölése érdekében. A tevékenységeket egyenként kell deflálni, hogy tükrözzék a hozzájuk kapcsolódó termékek árának változásait.

A nemzeti számlákból kinyerhető adatok egy másik csoportja a versenyképesség vizsgálatához használható fel. E körbe tartoznak a munkaerő termelékenységével kapcsolatos, például a munkatermelékenységi mutatók. A termelékenység PPS-ben kifejezett mérőszámai különösen hasznosak országok közötti összehasonlítás esetén. A PPS-ben kifejezett, egy foglalkoztatottra jutó GDP általános bepillantást nyújt a nemzetgazdaságok termelékenységébe. Szem előtt kell tartani azonban, hogy ezt a mérőszámot befolyásolja a teljes foglalkoztatottság szerkezete: értékét csökkentheti például a teljes munkaidős foglalkoztatástól a részmunkaidős foglalkoztatás felé való eltolódás. Az egy ledolgozott munkaórára vetített GDP már tisztább képet ad a termelékenységről, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás gyakorisága tagállamonként és tevékenységenként jelentős eltéréseket mutat.

A makrogazdasági megközelítéssel összeállított nemzeti számlákból kiolvashatók a háztartások kiadásaira vonatkozó éves adatok is. A háztartások kiadásainak elemzéséhez alternatív adatforrást jelent a háztartási költségvetési felmérés: ennek keretében az információk összegyűjtése céljából a háztartásokat megkérik, hogy vezessenek naplót a vásárlásaikról, az így gyűjtött adatok pedig sokkal részletesebb tájékoztatást nyújtanak a termékekről és szolgáltatásokról, és jóval többféle társadalmi-gazdasági elemzés elvégzését teszik lehetővé. A háztartási költségvetési felmérésre és annak publikálására ötévente kerül sor. Jelenleg 2015-re vonatkozóan állnak rendelkezésre a legfrissebb adatok – kivéve két tagállamot (Dániát és Franciaországot), amelyek tekintetében e cikk megírásának időpontjában meg nem álltak rendelkezésre ezek az adatok.

Háttér

Az európai intézményeknek, a kormányoknak, a központi bankoknak, valamint a magánszektorban és a közszférában tevékenykedő egyéb gazdasági és társadalmi szervezeteknek összehasonlítható és megbízható statisztikákra van szükségük, amelyekre döntéseiket alapozhatják. A nemzeti számlák különféle elemzésekhez és értékelésekhez használhatók fel. A nemzetközileg elfogadott fogalmak és meghatározások használatának köszönhetően elemezhetők a különböző gazdaságok, így lehetőség nyílik többek között az uniós tagállamok gazdaságai közötti összefüggések vizsgálatára és az uniós és harmadik országok összehasonlítására.

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése

A nemzeti számlákra vonatkozó adatok egyik legfontosabb felhasználási módja azt az igényt elégíti ki, hogy az európai gazdaságpolitikai döntések meghozatalát, valamint a gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzéseinek teljesítését olyan, jó minőségű, rövid távú statisztikák segítsék, amelyek lehetővé teszik a makrogazdasági fejlemények figyelemmel kísérését és a makrogazdasági politikával kapcsolatos tanácsok kialakítását. A nemzeti számlák egyik legalapvetőbb és legrégibb felhasználási módja például a gazdaság növekedési ütemének, vagyis egyszerűen fogalmazva a GDP növekedésének számszerűsítése. A nemzeti számlák alapvető számadatai főként a makrogazdasági politikák kidolgozására és nyomon követésére használatosak, míg a nemzeti számlák részletesebb adatai ágazati vagy iparpolitikák kidolgozására is felhasználhatók, különösen az input-output táblák elemzésével.

A GMU 1999-es indulása óta az Európai Központi Bank (EKB) a nemzeti számlák egyik legjelentősebb felhasználója. Az EKB olyan stratégiát alkalmaz az árstabilitást fenyegető kockázatok felmérésére, amelynek alapja két elemzési nézőpont, az úgynevezett „két pillér”: a gazdasági elemzés és a monetáris elemzés. Számos monetáris és pénzügyi mutatót értékelnek így olyan egyéb lényeges adatok fényében, amelyek lehetővé teszik a monetáris, a pénzügyi és a gazdasági elemzés kombinálását. Ilyen adatok például a nemzeti számlák kulcsfontosságú aggregátumai. Ezáltal a monetáris és pénzügyi mutatók a gazdaság többi részével összefüggésben elemezhetők.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság figyelemmel kíséri a gazdasági fejleményeket. Az Unió gazdaságpolitikai koordinációjának éves ciklusát európai szemeszternek hívják. Az Európai Bizottság minden évben részletes elemzést készít az uniós tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformokat tartalmazó terveiről, és országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg a következő 12–18 hónapra.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság emellett az európai szemeszter éves ciklusával összehangolva évente négyszer (télen, tavasszal, nyáron és ősszel) elkészíti az Európai Bizottság makrogazdasági előrejelzését. Ezek az előrejelzések az összes uniós tagállamra vonatkoznak, így az euróövezetre és az EU egészére vonatkozóan egyaránt származtathatók belőlük előrejelzések. Emellett gyakran tartalmaznak előrejelzéseket a tagjelölt országokra, valamint egyes harmadik országokra is.

E statisztikák másik bevett felhasználási módja az államháztartás elemzése a nemzeti számlákon keresztül. Az Európai Unió egy sajátos alkalmazási módot dolgozott ki a GMU konvergenciakritériumaival összefüggésben, amely kritériumok közül kettő közvetlenül az államháztartásra vonatkozik. Ezek a kritériumok a nemzeti számlák adatai (a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány és államadósság) segítségével vannak kifejezve. További információkért lásd a kormányzati pénzügyi statisztikáról szóló cikket.

Regionális, strukturális és ágazati politikák

A gazdasági ciklus és a makrogazdasági politika elemzése mellett az európai nemzeti és regionális számlák adatai egyéb, szakpolitikai jellegű célokra is felhasználhatók, főként a regionális, strukturális és ágazati kérdésekkel összefüggésben.

A strukturális alapok forrásainak felosztása részben a regionális számlák adatain alapul. A regionális statisztikák emellett felhasználhatók a regionális és kohéziós politikák utólagos értékeléséhez is.

A növekedés, a munkahelyteremtés és a beruházások ösztönzése stratégiai fontosságú az Európai Unió és a tagállamok számára egyaránt. E stratégiai prioritások támogatása érdekében az Európai Unió közös politikákat valósít meg az összes gazdasági ágazatban, a tagállamok pedig saját, nemzeti szintű strukturális reformokat hajtanak végre.

Az Európai Bizottság a közös agrárpolitika (KAP) fejlesztésének segítése érdekében gazdasági elemzést végez a különböző támogatási mechanizmusok hatékonyságának vizsgálatával, és hosszú távú perspektíva kialakításával. Ennek keretében – részben a mezőgazdaságra vonatkozó gazdasági számlák felhasználásával – kutatásokat, elemzéseket és hatásvizsgálatokat végez az Európai Unió és egyes harmadik országok mezőgazdaságával és vidéki gazdaságával kapcsolatos témakörökben.

Célmeghatározás, teljesítményértékelés és hozzájárulások

Az uniós politikák egyre gyakrabban határoznak meg közép- és hosszú távú célokat, amelyek lehetnek kötelező vagy nem kötelező érvényűek. Néhány esetében a GDP szintjét használják fel viszonyítási alapként, például úgy, hogy a kutatásra-fejlesztésre fordított kiadások célértékét a GDP 3,0 %-ában állapítják meg (amely az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzése).

A nemzeti számlák használatosak az uniós források meghatározásában is, amire tanácsi határozatban foglalt alapvető szabályok vonatkoznak. Az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges saját források teljes összege az összkiadás és az egyéb bevételek különbségeként határozható meg, a saját források maximális mérete pedig összefügg az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelemével.

A nemzeti számlák adatai nemcsak az Unión belüli költségvetési hozzájárulások meghatározásához használatosak, de egyéb nemzetközi szervezetek, például az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) részére nyújtott hozzájárulások meghatározására is felhasználhatók. Az ENSZ költségvetéséhez való hozzájárulás mértéke a bruttó nemzeti jövedelmen alapul, amelyre különféle kiigazítások és korlátozások alkalmazhatók.

Elemzők és előrejelzők

A nemzeti számlákat az elemzők és a kutatók is széles körben használják a gazdasági helyzet és fejlemények vizsgálatához. A szociális partnerek, így többek között a vállalkozásokat képviselő szervezetek (például szakmai szövetségek) vagy a munkavállalókat képviselő szervezetek (például szakszervezetek) szintén érdekeltek a nemzeti számlák kapcsán, mivel azok felhasználhatók a munkaügyi kapcsolatokat érintő gazdasági fejlemények elemzésére. Az egyéb felhasználási módok közül megemlítendő, hogy a kutatók és az elemzők az üzleti ciklus és a hosszú távú gazdasági ciklusok elemzésére, valamint ezeknek a gazdasági, politikai vagy technikai fejleményekkel való összekapcsolására is felhasználják a nemzeti számlákat.

Megjegyzések

  1. Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.
  2. Figyelembe kell venni azonban, hogy a PPS-adatok célja az országok közötti és nem az időbeli összehasonlítás, mivel módszertani okokból nem tekinthetők idősoroknak.
Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások





Main GDP aggregates (t_nama_10_ma)
Auxiliary indicators (population, GDP per capita and productivity) (t_nama_10_aux)
Basic breakdowns of main GDP aggregates and employment (by industry and by assets) (t_nama_10_bbr)
Detailed breakdowns of main GDP aggregates (by industry and consumption purpose) (t_nama_10_dbr)
Regional economic accounts - ESA 2010 (t_nama_10reg)
Main GDP aggregates (nama_10_ma)
Auxiliary indicators (population, GDP per capita and productivity) (nama_10_aux)
Basic breakdowns of main GDP aggregates and employment (by industry and by assets) (nama_10_bbr)
Detailed breakdowns of main GDP aggregates (by industry and consumption purpose) (nama_10_dbr)
Breakdowns of non-financial assets by type, industry and sector (nama_10_nfa)
Regional economic accounts (nama_10reg)