A migrációra és a migráns népességre vonatkozó statisztika


2018. márciusában kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2019. július.

A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

Érdekességek
2016-ban 2 millió nem uniós állampolgár vándorolt be az EU-ba.
Az uniós tagállamok 2016-ban csaknem 1 millió személynek adtak állampolgárságot.

Immigrants, 2016

Ez a szócikk a nemzetközi migrációra, a belföldi és külföldi (az adott országban állampolgársággal nem rendelkező) népességre, valamint az állampolgárság megszerzésére vonatkozó európai uniós (EU) statisztikákat mutatja be. A migrációt a migráns származási országának (kényszerítő tényezők) vagy célországának (vonzó tényezők) számos összefüggő gazdasági, környezeti, politikai és társadalmi tényezője befolyásolja. Az Európai Unió által nyújtott viszonylagos gazdasági jólét és politikai stabilitás mindig is jelentős vonzerőt képviselt a bevándorlók számára.

A célországok a nemzetközi migrációt bizonyos esetekben a munkaerőpiaci hiány orvoslására használhatják fel. A migráció önmagában azonban szinte biztosan képtelen visszafordítani a népesség elöregedésének az Európai Unió számos részén tapasztalható aktuális tendenciáját.


Teljes cikk

Migrációs áramlások: 2 millió bevándorló az Unión kívüli országokból

2016-ban megközelítőleg 4,3 millió bevándorló érkezett az EU-28 tagállamaiba, míg a hivatalos adatok szerint legalább 3,0 millió kivándorló hagyta el az Európai Unió tagállamait. Ezek az összesített számadatok ugyanakkor nem az Európai Unió egészének ki- és bevándorlási adatait tükrözik, mivel tartalmazzák az uniós tagállamok közötti migrációs folyamatokra vonatkozó adatokat is.

A 2016-ban érkezett 4,3 millió bevándorló közül 2,0 millióan nem uniós országoknak, 1,3 millióan pedig egy másik uniós tagállamnak az állampolgárai voltak, továbbá 929 ezren olyan uniós tagállamba „vándoroltak be”, amelyben állampolgársággal rendelkeztek (ilyenek voltak például a hazatérő és a külföldön született állampolgárok), 16 ezer bevándorló pedig egyetlen országban sem rendelkezett állampolgársággal.

1. táblázat: Bevándorlás állampolgárság szerint, 2016
Forrás: Eurostat (migr_imm1ctz)

Németország: élen a bevándorlásban és a kivándorlásban

2016-ban Németország számolt be a legnagyobb számú bevándorlóról (1029,9 ezer), de sokan érkeztek az Egyesült Királyságba (589,0 ezer), Spanyolországba (414,7 ezer), Franciaországba (378,1 ezer), és Olaszországba (300,8 ezer) is. A legtöbb kivándorló 2016-ban Németországot (533,8 ezer) hagyta el, őt követi sorrendben az Egyesült Királyság (340,4 ezer), Spanyolország (327,3 ezer), Franciaország (309,8 ezer), Lengyelország (236,4 ezer) és Románia (207,6 ezer). Az uniós tagállamok közül 21 esetében a mérleg a bevándorlás felé billent 2016-ban, azonban Bulgária, Horvátország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Portugália és Románia arról számolt be, hogy a kivándorlók száma meghaladta a bevándorlókét.

A rezidens népesség számához viszonyítva 2016-ban a legtöbb bevándorló Luxemburgba (ezer lakosonként 39 bevándorló) érkezett, a második helyen pedig Málta állt (ezer lakosonként 38 bevándorló) – lásd az 1. ábrát.Ugyanebben az évben a legnagyobb arányú kivándorlást Luxemburg (ezer lakosonként 23 kivándorló), Málta, Litvánia és Ciprus (ezer lakosonként 18 kivándorló, illetve Írország (ezer lakosonként 13 kivándorló) regisztrálta.

1. ábra: Bevándorlók száma, 2016
(1000 lakosra)
Forrás: Eurostat (migr_imm1ctz) és (migr_pop1ctz)

A belföldi bevándorlók aránya Romániában a legmagasabb, Luxemburgban a legalacsonyabb

2016-ban a belföldi bevándorlóknak, azaz az adott uniós tagállamban állampolgársággal rendelkező bevándorlóknak a bevándorlók teljes számához viszonyított aránya Romániában (az összes bevándorló 87%-a), Litvániában (71%), Lettországban (59%), Magyarországon (56%), Horvátországban (55%) és Szlovákiában (53%) volt a legnagyobb. A belföldi bevándorlók aránya csak ezekben az uniós tagállamokban haladta meg az összes bevándorló 50%-át (lásd a 2. ábrát). Ezzel szemben Luxemburgban a belföldi bevándorlók 2016-ban az összes bevándorló mindössze 6%-át tették ki.

2. ábra: Bevándorlók állampolgárság szerinti megoszlása, 2016
(az összes bevándorló %-ában)
Forrás: Eurostat (migr_imm2ctz)

A külföldi hátterű bevándorlók összetételét gyakran vizsgálják az állampolgárságuk szerint. Mivel azonban az ember élete során megváltozhat az állampolgársága, érdemes az információkat a születési ország szerint is elemezni. Azon bevándorlóknak a bevándorlók teljes számához viszonyított aránya, akik az adott ország területén születtek, Romániában (az összes bevándorló 66%-a), Lengyelországban (58%) és Litvániában (57%) volt a legmagasabb. Luxemburgban és Ausztriában ugyanakkor viszonylag alacsony volt ez az arány; az összes bevándorló kevesebb mint 6%-a tartozott ebbe a csoportba 2016-ban.

2. táblázat: Bevándorlás születési ország szerint, 2016
Forrás: Eurostat (migr_imm3ctb)

A bevándorlók fele fiatalabb 28 évesnél

A bevándorlók nemek szerinti eloszlása tekintetében 2016-ban az Európai Unió egészébe valamivel több férfi érkezett, mint nő (55%, illetve 45%). A férfi bevándorlók aránya Szlovéniában (63%) volt a legmagasabb, a nőké pedig Franciaországban (51%).

3. ábra: Bevándorlók nemek szerinti megoszlása, 2016
(az összes bevándorló %-ában)
Forrás: Eurostat (migr_imm2ctz)

2016-ban az uniós tagállamokba bevándorlók átlagosan jóval fiatalabbak voltak a célországban lakó népességnél. 2017. január 1-jén az EU-28 teljes népességének medián életkora 42,9 év volt, míg a 2016-ban az EU-28-ba érkező bevándorlók medián életkora 27,9 év volt.

4. ábra: Bevándorlók állampolgárság szerinti korösszetétele, EU, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (migr_imm2ctz)

Korábbi lakóhely: 2016-ban 2,4 millió bevándorló érkezett nem uniós országokból

2016-ban a becslések szerint mintegy 2,4 millió bevándorló érkezett harmadik országokból az EU-28-ba. Emellett 1,8 millió olyan személy költözött másik tagállamba, aki korábban is uniós országban lakott.

A korábbi lakóhely szerinti elemzés azt mutatja, hogy 2016-ban Luxemburgban, Szlovákiában és Romániában volt legmagasabb a más uniós tagállamból érkező bevándorlók aránya (sorrendben az összes bevándorló 93%-a, 80%-a és 74%-a); ezzel szemben Svédország és Olaszország ebben a tekintetben viszonylag alacsony arányról számolt be (sorrendben 24% és 25% – lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat: Bevándorlás előző tartózkodási ország szerint, 2016
Forrás: Eurostat (migr_imm5prv)

Migráns népesség: csaknem 22 millió nem uniós állampolgár él az EU-ban

Az uniós tagállamok területén élő, harmadik ország állampolgárságával rendelkező külföldiek száma 2017. január 1-jén 21,6 millió volt, ami az EU-28 népességének 4,2%-át jelenti. Ugyanebben az időpontban 16,9 millió uniós polgár élt másik tagállamban, mint amelyben állampolgársággal rendelkezett.

2017. január 1-jén 36,9 millió olyan ember élt az EU-28-ban, aki e területen kívül született, és 20,4 millió volt azok száma, akik az Unió területén születtek, de később másik uniós tagállamba költöztek. Az EU-28 tagállamok közül csak Magyarországon, Írországban, Luxemburgban, Szlovákiában és Cipruson haladta meg a más uniós tagállamokban született lakosok száma a harmadik országban születettekét.

4. táblázat: Külföldön született népesség születési ország szerint, 2017. január 1.
Forrás: Eurostat (migr_pop3ctb)

Luxemburgban a legmagasabb, Lengyelországban a legkisebb a külföldiek aránya

Az Európai Unió tagállamai közül abszolút értékben a legtöbb külföldi Németországban (9,2 millió), az Egyesült Királyságban (6,1 millió), Olaszországban (5,0 millió), Franciaországban (4,6 millió) és Spanyolországban (4,4 millió) élt 2017. január 1-jén. Az ebben az öt tagállamban élő külföldiek együttesen az összes uniós tagállamban élő külföldiek teljes számának 76%-át adták, teljes lakosságuk pedig az EU-28 népességének 63%-át tette ki.

Viszonylagos értékben kifejezve az uniós tagállamok közül a külföldiek aránya Luxemburgban volt a legmagasabb, ahol elérte a teljes népesség 48%-át. Cipruson, Észtországban, Lettországban, Ausztriában, Írországban, Belgiumban, Máltán és Németországban is nagy arányban éltek külföldiek (a rezidens népesség legalább 10%-a). Ezzel szemben a külföldiek aránya nem érte el az 1%-ot Lengyelországban, Romániában (mindkettő 0,6%) és Litvániában (0,7%).

5. ábra: Külföldiek aránya a rezidens népesség körében, 2017. január 1.
(%)
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz)

A külföldiek a legtöbb tagállamban zömében nem uniós állampolgárok

2016-ban a legtöbb tagállamban az ott élő külföldiek túlnyomórészt nem uniós országok állampolgárai voltak (lásd az 5. táblázatot), ennek ellenkezője csak Belgiumra, Írországra, Ciprusra, Luxemburgra, Magyarországra, Máltára, Hollandiára, Szlovákiára és az Egyesült Királyságra igaz. Lettország és Észtország esetében a harmadik országbeli állampolgárok nagyarányú jelenléte elsősorban az elismert nemállampolgárok nagy számának tudható be: ezek jellemzően a korábbi Szovjetunió állampolgárai, akik huzamosan az adott tagállamban tartózkodnak, de nem kaptak ott állampolgárságot.

5. táblázat: Külföldi népesség állampolgárság szerint, 2017. január 1.
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz)

A 6. táblázat összefoglalja a külföldi állampolgárok és a külföldön született népesség öt fő kategóriájára vonatkozó adatokat az Unió tagállamai, illetve az EFTA-országok tekintetében (amelyekről adatok állnak rendelkezésre).

6. táblázat: A külföldi és/vagy külföldön született népesség főbb származási és születési országai, 2017. január 1.
(abszolút értékben és a teljes külföldi és/vagy külföldön született népesség százalékos arányában)
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz) és (migr_pop3ctb)

2017-ben az uniós polgárok közül román, lengyel, olasz, portugál és német állampolgárok éltek legnagyobb számban más tagállamokban (lásd a 6. ábrát).


6. ábra: Más uniós tagállamban szokásos lakóhellyel rendelkező uniós polgárok száma, 2017. január 1.
(millió fő)
Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz)

A külföldiek fiatalabbak

A lakosság korösszetételének elemzése alapján megállapítható, hogy az EU-28 egészében a külföldi népesség fiatalabb volt, mint a belföldi népesség. A külföldiek kor szerinti eloszlása azt mutatja, hogy körükben a belföldiekhez viszonyítva több a viszonylag fiatal munkaképes korú felnőtt. 2017. január 1-jén a tagállamok hazai állampolgárságú lakóinak medián életkora 44 év, míg az Európai Unióban élő külföldieké 36 év volt.

7. ábra: A belföldi és a külföldi népesség korösszetétele, EU-28, 2017. január 1.
(%)
Forrás: Eurostat (migr_pop2ctz)

Az állampolgárság megszerzése: a tagállamok 2016-ban csaknem 1 millió személynek adtak állampolgárságot

2016-ban összesen 994,8 ezren szereztek állampolgárságot az uniós tagállamokban, amely 2015-höz viszonyítva 18%-os növekedést jelent.

8. ábra: Uniós tagállamban állampolgárságot szerzett személyek száma, EU-28, 2009–2016
(ezer fő)
Forrás: Eurostat (migr_acq)

Az állampolgárságot szerzett személyek száma 2016-ban Olaszországban volt a legnagyobb, 201,6 ezer fő (az EU-28 egészére vonatkozó számadat 20%-a). Olaszországot a megszerzett állampolgárságok számát tekintve Spanyolország (150,9 ezer fő), az Egyesült Királyság (149,4 ezer fő), Franciaország (119,2 ezer fő) és Németország (112,8 ezer fő) követte.

7. táblázat: Az adatszolgáltató országban állampolgárságot szerzett személyek száma, 2016
Forrás: Eurostat (migr_acq)

Abszolút értékben 2015-höz képest Spanyolország jelentette a legnagyobb növekedést, ugyanis 36 600-zal több rezidens kapta meg a spanyol állampolgárságot; őt követi az Egyesült Királyság (31,4 ezer fő), Olaszország (23,6 ezer fő), Görögország 19,3 ezer fő) és Svédország (12,3 ezer fő). A legnagyobb csökkenésről 2015-höz képest – szintén abszolút értékben – Írország és Lengyelország számolt be; az előbbiben 3500-zal, az utóbbiban 300-zal kevesebben kaptak állampolgárságot.

A honosítási arány Horvátországban, Svédországban és Portugáliában a legmagasabb

Ebben a vonatkozásban gyakran használt mutató a „honosítási arány”, vagyis az egyes országokban állampolgárságot kapott külföldiek és a külföldi rezidensek aránya az azonos év elején. A legmagasabb honosítási aránnyal rendelkező tagállam 2016-ban Horvátország volt (ahol 100 külföldi rezidensből 9,7 szerzett állampolgárságot); őt Svédország (7,9/100) és Portugália (6,5/100) követi.

9. ábra: Honosítási arány, 2016
(száz külföldi állampolgárra vetítve)
Forrás: Eurostat (migr_acq) és (migr_pop1ctz)

Az új állampolgárok főleg marokkóiak, albánok és indiaiak

Az uniós tagállamokban állampolgárságot szerző külföldiek körében a legnagyobb csoportot 2016-ban is a marokkóiak (101,3 ezer fő, az állampolgárságot kapott külföldiek 10,2%-a), valamint az albánok (67,5 ezer fő, 6,8%) alkották. Őket az indiaiak (41,7 ezer fő, 4,2%), a pakisztániak (32,9 ezer fő, 3,3%) és a törökök (32,8 ezer fő, 3.3%) követték. 2015-höz képest 17,7%-kal nőtt az uniós tagállamban állampolgárságot szerzett marokkóiak száma. A marokkóiak legnagyobb részben Spanyolországban (37%), Olaszországban (35%) és Franciaországban (18%) szereztek állampolgárságot, míg az albánok főleg Olaszországban (55%) vagy Görögországban (42%) lettek állampolgárok. Az állampolgárságot kapott indiaiak és pakisztániak nagy része (59% és 51%) brit állampolgár lett, míg az állampolgárságot kapott törökök fele Németországban kapta meg a státuszt.

Az új tagállami állampolgárok 15%-a korábban is uniós állampolgár volt

2016-ban összesen 863,3 ezer harmadik országbeli, az Unióban huzamosan tartózkodó állampolgár szerzett állampolgárságot valamelyik uniós tagállamban, ami 2015-höz viszonyítva 19%-os növekedést jelent. Az uniós tagállamokban 2016-ban állampolgárságot szerzett személyek 87%-a tehát korábban harmadik ország állampolgára volt. Ezen új uniós polgárok 30%-a Afrikából, 21%-a Ázsiából, 20%-a az Unión kívüli európai országokból, 15%-a pedig Észak- vagy Dél-Amerikából érkezett az EU-28 területére.

120,2 ezer volt azoknak az uniós polgároknak a száma, akik egy másik uniós tagállamban állampolgárságot szereztek; ők így az összes új állampolgár 12,1%-át tették ki. Az EU-28 tagállamainak állampolgárai közül abszolút értékben a legnagyobb számban románok kaptak olasz (13,0 ezer fő) vagy német (3,8 ezer fő), lengyelek német (6,7 ezer fő) vagy brit (4,4 ezer fő), olaszok német (3,6 ezer fő) vagy brit (1,3 ezer fő), bolgárok német (1,7 ezer fő) vagy brit (1,2 ezer fő), britek német (2,7 ezer fő) vagy svéd (1,0 ezer fő) és portugálok francia (2,6 ezer fő) vagy luxemburgi (1,1 ezer fő) állampolgárságot.

Luxemburgban és Magyarországon az állampolgárságot kapott személyek többsége másik uniós tagállam állampolgára volt. Luxemburgban e tekintetben elsősorban a portugálok, továbbá a franciák, az olaszok, a németek és a belgák aránya volt a legmagasabb, míg a Magyarországon állampolgárságot szerzett személyek szinte kizárólag román állampolgárok voltak.

Adatforrások

A kivándorlást különösen nehéz számszerűsíteni, mivel az adott országot elhagyó személyeket bonyolultabb megszámlálni, mint az érkezőket. Az uniós tagállamok 2016. évi bevándorlási és kivándorlási adatait összehasonlító elemzés (tükörstatisztika) igazolta, hogy ez a probléma számos tagállamot érint. Emiatt e szócikk a bevándorlási adatokra összpontosít.

Az Eurostat számos, a nemzetközi migrációs folyamatokat, a külföldi népességállományt és az állampolgárság megszerzését érintő témakörben készít statisztikákat. Az adatokat az uniós tagállamok nemzeti statisztikai hatóságai éves szinten gyűjtik, és továbbítják az Eurostatnak.

Az adatgyűjtés alapja

A migrációra, állampolgárságra és menekültügyre vonatkozó adatgyűjtés 2008 óta a 862/2007/EK rendeleten alapul. Az EU-tagállamok, az EFTA-tagországok és a tagjelölt országok csoportjainak a referenciaév január 1-jén való összetételét és elemzését a 351/2010/EU végrehajtási rendelet szabályozza, amely meghatározza a nemzetközi migrációs folyamatokra, a külföldi népességállományra, az állampolgárság megszerzésére, a tartózkodási engedélyre, a menekültügyre, valamint az illegális belépéssel és tartózkodással szembeni intézkedésekre vonatkozó alapvető statisztikákat. Az uniós tagállamok ugyan továbbra is a nemzeti elérhetőség és gyakorlat szerint használhatnak bármilyen megfelelő adatot, a rendelet értelmében összeállított statisztikáknak azonban közös meghatározásokon és fogalmakon kell alapulniuk. Az uniós tagállamok többsége a közigazgatási adatforrásokra, például a népesség-nyilvántartásokra, a külföldiek nyilvántartására, a tartózkodási és munkavállalási engedélyek nyilvántartásaira, valamint az egészségbiztosítási és adóügyi nyilvántartásokra alapozza statisztikáit. Egyes országok tükörstatisztikákkal, mintavételes felméréssel vagy becslésen alapuló módszerekkel készítenek migrációs statisztikákat. A rendelet végrehajtásával várhatóan fokozódik a migrációra és az állampolgárságra vonatkozó statisztikák elérhetősége és összehasonlíthatósága.

Az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos adatok rendszerint a közigazgatási rendszerekből származnak. A rendelet végrehajtásával várhatóan fokozódik a migrációra és az állampolgárságra vonatkozó statisztikák elérhetősége és összehasonlíthatósága.

A 862/2007/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja értelmében figyelembe kell venni minden olyan bevándorlót, aki a szokásos tartózkodási helyét egy tagállam területére teszi át, és ott legalább 12 hónapig tartózkodik vagy ilyen időtartamú tartózkodást tervez, illetve hasonlóképpen minden olyan kivándorlót, aki több mint 12 hónapja él külföldön. Az Eurostat által gyűjtött adatok ezért legalább 12 hónap időtartamú migrációra vonatkoznak, azaz migránsként azokat az embereket veszik figyelembe, akik legalább egyéves időtartamra vagy huzamos ott-tartózkodást tervezve vándoroltak egy másik országba.

A migrációs folyamatokra vonatkozó kormeghatározásnál felhívjuk a figyelmet, hogy a 2016. évi adatok a válaszadók ténylegesen vagy a referenciaév végén betöltött életkorára vonatkoznak valamennyi uniós tagállam esetében Írország, Görögország, Ausztria, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság kivételével (ahol az adatok a válaszadó ténylegesen vagy a legutolsó születésnapján betöltött életkorára vonatkoznak).

Az uniós tagállamok és az EFTA-államok megoszlása aszerint, hogy az egyesített demográfiai adatgyűjtés keretében a 2016-ös referenciaév vonatkozásában az Eurostatnak jelentett népességstatisztikáik magukban foglalják-e a menedékkérőket és a menekülteket

Népesség 2017. január 1-jén Tartalmazza Nem tartalmazza
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menedékkérők Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Egyesült Királyság, Norvégia, Svájc Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Horvátország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Izland, Liechtenstein
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menekültek Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc

Megjegyzés: Norvégia esetében az adatok nem tartalmazzák a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező menedékkérőket és menekülteket.


Az uniós tagállamok és az EFTA-államok megoszlása aszerint, hogy az egyesített demográfiai adatgyűjtés keretében a 2016-ös referenciaév vonatkozásában az Eurostatnak jelentett migrációs statisztikáik magukban foglalják-e a menedékkérőket és a menekülteket

Migráció 2016-ban Tartalmazza Nem tartalmazza
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menedékkérők Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Egyesült Királyság, Svájc, Norvégia Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Írország, Horvátország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Izland, Liechtenstein
Legalább 12 hónapja szokásos lakóhellyel rendelkező menekültek Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc Ciprus

Megjegyzés: Norvégia esetében az adatok nem tartalmazzák a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező menedékkérőket és menekülteket; Írország esetében az adatok nem tartalmazzák a nem magánháztartásban élő menekülteket.

'Menekült' nemcsak az a személy, akit valamely tagállam menekültként ismer el (az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. július 28-i genfi egyezmény 1. cikke alapján a 2011/95/EK irányelv 2. cikke e) pontjában meghatározottak szerint), hanem (a 2011/95/EK irányelv 2. cikkének g) pontja szerinti) kiegészítő védelmi jogállást élvező személy, továbbá az a személy is, aki a nemzetközi védelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján humanitárius okból tartózkodási engedélyt kapott.

Menedékkérő: Az első menedékkérelem országspecifikus és nem vonatkozik rá időhatár. Így a menedékkérő egymást követően több országban is benyújthat első menedékkérelmet. Amennyiben később ugyanabban az országban nyújt be újra menedékkérelmet, már nem minősül első menedékkérőnek.

Az állampolgárság megszerzésére vonatkozó adatokat az Eurostat a 862/2007/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján gyűjti, amely szerint „a tagállamok eljuttatják a Bizottságnak (Eurostat) [...] a tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező és a referenciaév során a tagállamban állampolgárságot szerzett személyek[re vonatkozó statisztikákat] [...] az érintett személyek korábbi állampolgársága és a korábban hontalan személyek szerinti bontásban.”

Az állampolgárság megszerzésére vonatkozó kormeghatározásnál felhívjuk a figyelmet, hogy a 2015. évi adatok a válaszadók ténylegesen vagy a referenciaév végén betöltött életkorára vonatkoznak valamennyi uniós tagállam esetében Németország, Írország, Ausztria, Litvánia, Málta Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság kivételével (ahol az adatok a válaszadó ténylegesen vagy a legutolsó születésnapján betöltött életkorára vonatkoznak).

A honosítási ráta kapcsán óvatosan kell eljárni, mert a számláló nem csak az adott országban huzamosan tartózkodó, jogosult külföldieket, hanem az állampolgárság megszerzésének összes formáját tartalmazza; hasonlóképpen a nevező nem csak a honosításra jogosult külföldieket, hanem az összes külföldit magában foglalja.

Kontextus

Az uniós tagállamok állampolgárai szabadon utazhatnak és mozoghatnak az Unió határain belül. A harmadik országok állampolgáraira irányuló uniós migrációs politikák egyre inkább arra összpontosítanak, hogy meghatározott típusú bevándorlókat vonzzanak be a bizonyos szakismeretek terén mutatkozó hiány enyhítésére. A kiválasztás történhet nyelvtudás, munkatapasztalat, iskolai végzettség és kor alapján. A kiválasztást a munkáltatók is végezhetik, így a bevándorlók már megérkezésükkor rendelkezhetnek állással.

A bevándorlási politika a munkaerő-toborzás támogatása mellett két további területre koncentrál: az engedély nélküli migrációnak és a munkavállalási engedéllyel nem rendelkező bevándorlók illegális foglalkoztatásának megelőzésére, valamint a bevándorlók társadalmi integrációjának elősegítésére. Az Európai Unió jelentős erőforrásokat mozgósított az embercsempészettel és az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok felszámolására.

A bevándorlással összefüggésben elfogadott legfontosabb jogszabályok a következők:

  • 2003/86/EK irányelv a családegyesítési jogról;
  • 2003/109/EK irányelv a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról;
  • 2004/114/EK irányelv a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről;
  • 2005/71/EK irányelv a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról;
  • 2008/115/EK irányelv a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról;
  • 2009/50/EK irányelv a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről;
  • 2009/52/EK irányelv a munkáltatókkal szembeni szankciókról;
  • 2011/95/EK irányelv a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról;
  • 2013/32/EU irányelv a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról;
  • 2013/33/EU irányelv a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról;
  • 2014/36/EU irányelv az idénymunkásokról;
  • 2014/66/EU irányelv a vállalaton belüli áthelyezésről;
  • 2014/67/EU irányelv a kiküldött munkavállalókról;
  • (EU) 2016/801 irányelv a diákokról és a kutatókról.

Az Európai Bizottságon belül a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság felel az uniós migrációs politikáért. Az Európai Bizottság a gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről szóló zöld könyvvel (COM(2004) 811 végleges) 2005-ben vitát kezdeményezett a gazdasági migránsok befogadására vonatkozó közös szabályok szükségességéről, amelynek eredményeképpen a Bizottság 2005 végén elfogadta a legális migrációról szóló politikai tervet (COM(2005) 669 végleges). Az Európai Bizottság 2006 júliusában elfogadta a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló közleményt (COM(2006) 402 végleges), amelynek célja, hogy az illegális bevándorlási eljárás valamennyi szakaszában egyensúlyt teremtsen a biztonság és az egyének alapvető jogai között. Az Európai Bizottság 2007 szeptemberében közzétette a migrációról és beilleszkedésről szóló harmadik éves jelentését (COM(2007) 512 végleges). Az Európai Bizottság 2008 októberében kiadott közleménye hangsúlyozta, hogy a migrációval kapcsolatos általános megközelítés megerősítése: az összehangolás, a koherencia és a szinergiahatások fokozása (COM(2008) 611 végleges) igen fontos szempontot jelent a kül- és fejlesztési politikában. Az uniós állam- és kormányfők által 2009 decemberében elfogadott stockholmi program a 2010 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan meghatározza az európai bel- és igazságügyi politikák folyamatos fejlesztésének keretét és alapelveit. E programnak központi elemét képezik a migrációval kapcsolatos kérdések. Az Európai Bizottság a tervezett változtatások megvalósítása érdekében 2010-ben elfogadta a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervet, amelynek célja „a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában” (COM(2010) 171 végleges).

2013 májusában az Európai Bizottság közzétette a „Jelentés az uniós polgárságról 2013” című közleményét (COM(2013) 269 final), amely kiemeli, hogy az uniós polgárság új jogokat és lehetőségeket biztosít. Az uniós polgársághoz az EU-n belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog kapcsolódik a legszorosabban. A modern technológiának és az egyszerűbb utazásnak köszönhetően a szabad mozgás lehetővé teszi az európaiak számára, hogy a nemzeti határokon túlra is kiterjesszék látókörüket: hosszabb-rövidebb időszakokra elhagyják országukat, másik uniós tagállamban dolgozzanak, tanuljanak vagy szakképzésben vegyenek részt, üzleti és turistautakat tegyenek, és más tagállamokban vásároljanak. A szabad mozgás magában hordozza a lehetőséget arra, hogy megerősítse az Unión belüli társadalmi és kulturális kapcsolatokat, és szorosabb köteléket alakítson ki az európaiak között. Emellett a belső akadályok fokozatos felszámolása kölcsönös gazdasági előnyöket teremthet a vállalkozások és a fogyasztók számára is, és ez alól az otthon maradók sem kivételek.

Az Európai Bizottság által 2015. május 13-án közzétett európai migrációs stratégia (COM(2015) 240 végleges) vázolja, hogy milyen azonnali intézkedésekre van szükség a mediterrán térségben uralkodó válsághelyzet kezelése érdekében, és hogy milyen lépéseket kell tenni a következő években ahhoz, hogy Európa minden szempontból eredményesebben kezelhesse a migráció problémáját.

Az Európai Migrációs Hálózat 2017 áprilisában közzétette a migrációról és a menekültügyről szóló éves jelentését (2016). A jelentés áttekintést nyújt az Unió egészében és az euróövezeti tagállamokban végbemenő főbb jogi és szakpolitikai fejleményekről. Az átfogó dokumentum hatóköre a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság és az uniós ügynökségek által folytatott migrációs és menekültügyi politika összes szempontjára kiterjed.

Jogalkotási dokumentumok – Európai migrációs stratégia

Sajtóanyagok – Európai migrációs stratégia

Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások





A migrációra és a migráns népességre vonatkozó adatok
Immigration (migr_immi)
Emigration by age and sex (migr_imm8)
Immigration by five year age group, sex, and citizenship (migr_imm1ctz)
Immigration by five year age group, sex and country of birth (migr_imm3ctb)
Immigration by age , sex and broad group of citizenship (migr_imm2ctz)
Immigration by age, sex and broad group of country of birth (migr_imm4ctb)
Immigration by sex, citizenship and broad group of country of birth (migr_imm6ctz)
Immigration by sex, country of birth and broad group of citizenship (migr_imm7ctb)
Immigration by five year age group, sex, and country of previous residence (migr_imm5prv)
Immigration by age group, sex and level of human development of the country of citizenship (migr_imm9ctz)
Immigration by age group, sex and level of human development of the country of birth (migr_imm10ctb)
Immigration by age group, sex and level of human development of the country of previous residence (migr_imm11prv)
Emigration (migr_emi)
Emigration by age and sex (migr_emi2)
Emigration by five year age group, sex and citizenship (migr_emi1ctz)
Emigration by five year age group, sex and country of birth (migr_emi4ctb)
Emigration by five year age group, sex, and country of next usual residence (migr_emi3nxt)
Acquisition and loss of citizenship (migr_acqn)
Acquisition of citizenship by sex, age group and former citizenship (migr_acq)
Residents who acquired citizenship as a share of residents non-citizens by former citizenship and sex(%) (migr_acqs)
Acquisition of citizenship by sex, age group and level of human development of former citizenship (migr_acq1ctz)
Loss of citizenship by sex and new citizenship (migr_lct)
Population (demo_pop)
Population on 1 January by age, sex and broad group of citizenship (migr_pop2ctz)
Population on 1 January by age group, sex and citizenship (migr_pop1ctz)
Population on 1 January by age group, sex and country of birth (migr_pop3ctb)
Population on 1 January by age, sex and broad group of country of birth (migr_pop4ctb)
Population on 1 January by sex, citizenship and broad group of country of birth (migr_pop5ctz)
Population on 1 January by sex, country of birth and broad group of citizenship (migr_pop6ctb)
Population on 1 January by age group, sex and level of human development of the country of citizenship (migr_pop7ctz)
Population on 1 January by age group, sex and level of human development of the country of birth (migr_pop8ctb)
EU and EFTA citizens who are usual residents in another EU/EFTA country as of 1 January (migr_pop9ctz)