A villamosenergia-árakra vonatkozó statisztika


2020. májusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. augusztus.

Érdekességek

Az EU-27 területén a háztartási fogyasztók Dániában fizették a legmagasabb, Bulgáriában pedig a legalacsonyabb árat a villamos energiáért 2019 második félévében (0,29 euró/kWh, illetve 0,10 euró/kWh).

Az EU-27 területén a nem háztartási fogyasztók Cipruson fizették a legmagasabb, Dániában pedig a legalacsonyabb árat a villamos energiáért 2019 második félévében (0,18 euró/kWh, illetve 0,07 euró/kWh).

Háztartási villamosenergia-árak (adóval együtt), 2019 második féléve

Ez a cikk a háztartási és a nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak alakulását elemzi az Európai Unióban (EU). Az adatok rendelkezésére állásától függően áradatokat tartalmaz emellett az Egyesült Királyságról; Izlandról, Liechtensteinről, Norvégiáról; Montenegróról, Észak-Macedóniáról, Albániáról, Szerbiáról, Törökországról; Bosznia-Hercegovináról, Koszovóról;* valamint Moldováról, Grúziáról és Ukrajnáról is.

Az EU-ban az energia ára különböző keresleti és kínálati feltételektől függ, többek között a geopolitikai helyzettől, a nemzeti energiaszerkezettől, az import diverzifikációjától, a hálózati költségektől, a környezetvédelmi költségektől, a szélsőséges időjárási körülményektől, illetve a jövedéki adó és más adók szintjétől. Megjegyezzük, hogy az ebben a cikkben bemutatott árak a háztartási fogyasztók esetében magukban foglalják az adókat és a díjakat, beleértve a hozzáadottérték-adót (héa) is, a nem háztartási fogyasztók esetében azonban nem tartalmazzák a visszaigényelhető adókat és díjakat.

Teljes cikk

Háztartási villamosenergia-árak

A villamosenergia-árak Németországban és Dániában a legmagasabbak

A háztartási fogyasztók (e cikk alkalmazásában az évi 2500 kWh és 5000 kWh közötti fogyasztású közepes fogyasztók) számára 2019 második félévében a villamosenergia-árak az uniós tagállamok közül Dániában (0,2924 euró/kWh), Németországban (0,2873 euró/kWh) és Belgiumban (0,2860 euró/kWh) voltak a legmagasabbak (lásd az 1. ábrát). A villamosenergia-árak Bulgáriában (0,0958 euró/kWh), Magyarországon (0,1097 euró/kWh) és Litvániában (0,1254 euró/kWh) voltak a legalacsonyabbak.A háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak Dániában több mint háromszor akkorák voltak, mint Bulgáriában.

Az EU-27 átlagára – a háztartási fogyasztók villamosenergia-fogyasztására vonatkozó legfrissebb adatok (2018) felhasználásával nyert súlyozott átlag – 2019 második félévében 0,2160 euró/kWh volt.

1. ábra: Háztartási villamosenergia-árak, 2019 második féléve
(euró/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_204)

Az EU-27 területén a háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak alakulását 2008 első félévétől a 2. ábra mutatja be. Az adók nélküli ár (azaz az energiaár, az ellátási díj és a hálózati díj összege) 2013 második félévéig, amikor 0,1338 euró/kWh értéket ért el, valamivel gyorsabb ütemben nőtt, mint a harmonizált fogyasztói árindex alapján számított általános inflációs ráta. Ezt követően azonban 2014-től viszonylag stabilan 0,1280 euró/kWh értéket mutatott, ami valamivel alacsonyabb, mint az inflációval korrigált 2008. első félévi ár. Ezzel szemben az ár adótartalma folyamatosan nőtt: a 2008. évi 31,2%-kal szemben 2019-ben már 40,7%-ot ért el. Ennek következtében a háztartási fogyasztók által fizetett, tehát az adókat is tartalmazó teljes ár jóval (17%-kal) magasabb volt 2019 második félévében, mint az inflációval korrigált 2008. első félévi ár.

2. ábra: A háztartási villamosenergia-árak alakulása, 2008–2019
(euró/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_204)

Az adók és a díjak nagysága rendkívül eltérő tagállamonként

A 3. ábra szemlélteti a háztartási fogyasztók által fizetett teljes kiskereskedelmi villamosenergia-árban az adó- és díjtartalom hányadát. Az EU-ban 2019 második félévében a relatív adótartalom Máltán volt a legkisebb (5,9%), ahol az alapárra alacsony héa rakódik. A legnagyobb adótartalom Dániában érvényesült, itt az ár 64,4%-át tették ki az adók. Az EU-27 összességét tekintve a héa a teljes ár 15,6%-át teszi ki. Legkevésbé Máltán érezteti hatását (4,8%), a legnagyobb mértékben pedig Magyarországon (21,2%).

3. ábra: A háztartási villamosenergia-fogyasztók által fizetett adók és díjak részaránya, 2019 második féléve
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_204)

A legnagyobb csökkenés a villamosenergia-árakban Dániában, Görögországban és Portugáliában következett be

A 4. ábra a háztartási fogyasztók nemzeti pénznemben kifejezett, az összes adót (köztük a héát is) tartalmazó villamosenergia-áraiban 2018 második félévétől 2019 második félévéig bekövetkezett százalékos változást mutatja. Az energiaárak esetében az előző év hasonló időszakával való összehasonlítás (szemben az egymás után következő félévek értékeinek összehasonlításával) jobb képet ad a valós folyamatokról, mert kiküszöböli a szezonális hatásokat. Az előző év hasonló időszakához képest a teljes ár 10 tagállamban mérséklődött. A legnagyobb mértékű százalékos csökkenés Dániában (–6,3%) és Görögországban (–5,8%) következett be, azokban az országokban, ahol a megújuló energiaforrásokra kivetett adókat drasztikusan visszafogták, miközben a többi árösszetevő változatlan maradt. A legnagyobb mértékű százalékos növekedés Hollandiában (19,6%) és Litvániában (14,3%) volt megfigyelhető, emögött elsősorban az energiaár és az ellátási díj növekedése húzódott meg. Érdemes megjegyezni, hogy Litvániában az adókat nem tartalmazó energiaár 22,8%-kal nőtt. Ezzel párhuzamosan azonban eltörölték a kapacitásadót és csökkentették a megújulókra kivetett adót, ami részlegesen ellensúlyozta a nettó ár növekedését.

4. ábra: A háztartási villamosenergia-árak változása az előző év azonos félévéhez képest, 2019 második féléve
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_204)

A nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak

A villamosenergia-árak Cipruson és Olaszországban voltak a legmagasabbak

A nem háztartási fogyasztók (e cikk alkalmazásában az évi 500 MWh és 2000 MWh fogyasztású közepes fogyasztók) számára 2019 második félévében a villamosenergia-árak az EU tagállamai közül Cipruson és Olaszországban voltak a legmagasabbak (lásd az 5. ábrát). Az EU-27 átlagára – a nem háztartási fogyasztók villamosenergia-fogyasztására vonatkozó legfrissebb adatok (2018) felhasználásával nyert súlyozott átlag – 2019 második félévében 0,1173 euró/kWh volt.

5. ábra: A nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak, 2019 második féléve
(euró/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_205)

Az EU-27 területén a nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak alakulását 2008 első félévétől a 6. ábra mutatja be. Az adók nélküli ár (azaz az energiaár, az ellátási díj és a hálózati díj összege) 2012-ig, amikor az első félévben 0,0943 euró/kWh értéken tetőzött, hasonló növekedést mutatott, mint a harmonizált fogyasztói árindex alapján számított általános inflációs ráta. Ezt követően csökkenésnek indult, és jelenleg 0,0772 euró/kWh értéken áll, azaz 21%-kal alacsonyabb, mint az inflációval korrigált 2008-as ár.

Mindeközben az ár adótartalma folyamatosan nőtt: a 2008. évi 13,8%-kal szemben 2019-ben már 34,2%-ot ért el. A nem háztartási fogyasztók által fizetett teljes (tehát a nem visszaigényelhető adókat is tartalmazó) villamosenergia-ár 2019 második félévében valamivel (3,6%-kal) magasabb volt, mint az inflációval korrigált 2008-as ár.

6. ábra: A nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak alakulása, 2008–2019
(euró/kWh)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_205)

A nem visszaigényelhető adók és díjak aránya a villamosenergia-árakban

A 7. ábra bemutatja a nem háztartási fogyasztók által fizetett teljes kiskereskedelmi villamosenergia-áron belül a nem visszaigényelhető adók és díjak arányát. Az árak adótartalma 2019 második félévében Németországban volt messze a legnagyobb, itt a nem visszaigényelhető adók és díjak a teljes ár 56,3%-át tették ki; a sorban második Olaszország volt 13,8%-kal. Az EU-27 egészét tekintve az adótartalom 34,2% volt, ebben az értékben azonban természetesen jelentős súlyt képviselt Németország, amely ráadásul a nem háztartási szektoron belül messze a legnagyobb villamosenergia-fogyasztást tudhatja magáénak.

7. ábra: A nem háztartási villamosenergia-fogyasztók által fizetett adók és díjak részaránya, 2019 második féléve
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_205)

A nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak alakulása

A 8. ábra a nem háztartási fogyasztók által fizetett, nemzeti pénznemben kifejezett, az összes nem visszaigényelhető adót és díjat tartalmazó villamosenergia-árakban 2018 második félévétől 2019 második félévéig bekövetkezett változást mutatja. Ezek az árak hat EU-tagállamban csökkentek. A legnagyobb csökkenést Dániában (–13,4%), Lengyelországban (–6,3%) és Portugáliában (–2,1%) jegyezték fel. Növekedés 21 EU-tagállamban volt tapasztalható, közülük 10,0%-nál is nagyobb mértékű növekedést regisztráltak Romániában (19,5%), Magyarországon (18,4%), Olaszországban (12,7%), Hollandiában (11,1%) és Szlovéniában (10,0%).

8. ábra: A nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak változása az előző év azonos félévéhez képest, 2019 második féléve
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_pc_205)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Adatforrások

A háztartási fogyasztók meghatározása

Ebben a cikkben háztartási fogyasztó alatt az évi 2500 kWh és 5000 kWh közötti fogyasztású közepes háztartási fogyasztói csoportot értjük. Minden számadat kiskereskedelmi fogyasztói ár, és tartalmazza az adókat és a díjakat, köztük a héát is.

A nem háztartási fogyasztók meghatározása

Ebben a cikkben nem háztartási fogyasztó alatt az évi 500 MWh és 2000 MWh közötti fogyasztású közepes nem háztartási fogyasztói csoportot értjük. Az e cikkben bemutatott árak a villamosenergia-termelésért és az ellátásért fizetendő árösszetevőt, valamint a hálózati költségeket foglalják magukban, és tartalmaznak minden nem visszaigényelhető adót és díjat.

Módszertan

A 2018. és a 2019. évi árak összehasonlítása nemzeti pénznemben történt annak érdekében, hogy kizárjuk a nemzeti valuta és az euró átváltási árfolyamában bekövetkezett változások hatását.

A nemzeti pénznemben megadott árakat az árak tárgyidőszakában érvényes átlagos átváltási árfolyam segítségével számítottuk át euróra.

A szezonális hatások elkerülése érdekében az árakat minden esetben csak azonos félévhez tartozó árakkal (az előző év vagy évek azonos időszakában érvényes árakkal) hasonlítjuk össze.

2016-ban hatályba lépett az (EU) 2016/1952 rendelet, amely meghatározza a háztartási és a nem háztartási fogyasztók által fizetett villamosenergia-árakkal kapcsolatos adatok gyűjtésére és terjesztésére vonatkozó kötelezettség tartalmát. A nem háztartási fogyasztók 2016-ig ipari fogyasztókként szerepeltek a statisztikákban, de az adatszolgáltató hatóságoknak lehetőségük volt arra, hogy más nem háztartási jellegű fogyasztókat is szerepeltessenek az adatközlésben. Az (EU) 2016/1952 rendelet bevezetésével a fogalommeghatározás ipariról nem háztartási fogyasztókra változott, ami biztosította, hogy minden adatszolgáltató ország azonos módszertant kövessen. Az adatszolgáltató hatóságok a háztartási szektor áradatait 2017 januárjáig önkéntes alapon bocsátották az Eurostat rendelkezésére.

Az egyes szolgáltatók árai, illetve tarifarendszerei eltérnek egymástól. A fizetendő árak származhatnak tárgyalás útján kötött szerződésekből, különösen a nagy nem háztartási fogyasztók esetében. Kisebb fogyasztók esetében rendszerint több szempont, köztük az elfogyasztott villamos energia mennyisége alapján határozzák meg az árakat, és a díjak többsége valamilyen fix díjat is tartalmaz. Így a villamos energiának nincs egyetlen általános ára. Ez a cikk az árak időbeli és az EU-tagállamok közötti összehasonlításához a háztartási és a nem háztartási fogyasztókra vonatkozó információkat fogyasztási sávonként mutatja be. A háztartási fogyasztók esetében a villamosenergia-árakat öt éves fogyasztási sávra lebontva, míg a nem háztartási fogyasztók esetében hét különböző fogyasztási sávra lebontva adjuk meg.

Az összegyűjtött áradatok minden egyes évben a januártól júniusig (első félév), illetve a júliustól decemberig (második félév) terjedő hat hónapos időszakok átlagos árait foglalják magukban. Az árak tartalmazzák a villamos energia alapárát, az átviteli és az elosztási díjakat, a mérőóra bérleti díját és az egyéb szolgáltatásokat. Az e cikkben ismertetett háztartási villamosenergia-árak tartalmazzák az adókat és a díjakat, köztük a nem adójellegű díjakat és a hozzáadottérték-adót (héa) is, mivel ez így rendszerint tükrözi a háztartási fogyasztók által fizetett teljes árat. Minthogy a nem háztartási fogyasztók rendszerint visszaigényelhetik a héát és néhány más adót, a nem háztartási fogyasztókra vonatkozó árakat a héa és más visszaigényelhető adók/díjak nélkül adjuk meg. A villamosenergia-árak egysége az euró/kilowattóra (euró/kWh).

Háttér

Egy ország energiaellátási stratégiájának kulcsfontosságú eleme az energiaellátás – és különösen a villamosenergia-szolgáltatás – ára és megbízhatósága. A villamosenergia-árak kiemelten fontosak a nemzetközi versenyképesség szempontjából, mivel a villamos energia az ipari és a szolgáltatásnyújtó vállalkozások teljes energiaköltségének rendszerint jelentős hányadát jelenti. A világpiacon általában viszonylag egységes áron beszerezhető fosszilis tüzelőanyagok árával ellentétben az EU-tagállamokban a villamos energia ára széles skálán változik. A villamos energia árát bizonyos mértékig befolyásolja az elsődleges tüzelőanyagok ára, valamint újabban a szén-dioxid-kibocsátási jogosultságok költsége is.

Az Európai Unió az 1990-es évek második fele óta törekszik a villamosenergia- és a földgázpiacok liberalizálására. 2003-ban irányelveket fogadott el, amelyekben lefektette a villamos energia és a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokat. Határidőt szabott a piacok megnyitására és a szolgáltatóválasztás lehetővé tételére a fogyasztók számára: ez a lehetőség az üzleti fogyasztók előtt 2004. július 1. óta, az összes fogyasztó előtt (beleértve a háztartásokat is) pedig 2007. július 1. óta áll nyitva. Egyes EU-tagállamok felgyorsították a liberalizációs folyamatot, míg mások sokkal lassabban fogadták el a szükséges intézkedéseket. Továbbra is jelentős akadályok hátráltatják a belépést sok villamosenergia- és földgázpiacra, amit a még mindig (közel) monopolhelyzetben lévő szolgáltatók által uralt piacok száma mutat.

Az Európai Bizottság egy 2008-as, a megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézésről szóló közleménye (COM(2008) 384) sürgette, hogy az Európai Unió hatékonyabban használja fel az energiát, és csökkentse függőségét a fosszilis tüzelőanyagoktól – és ebben az éghajlatváltozással és a megújuló energiával kapcsolatos kezdeményezéscsomagban meghatározott megközelítést kövesse.

Az Európai Parlament és a Tanács 2009 júliusában elfogadta a harmadik energiapiaci intézkedéscsomagot (két irányelv és három rendelet elfogadására irányuló jogalkotási javaslatot), amelynek célja azt volt, hogy valós és tényleges szolgáltatóválasztási lehetőséget, valamint előnyöket biztosítson a fogyasztóknak. Az egyik rendelet az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége 2011-ig történő létrehozásáról rendelkezett.

Az Európai Tanács 2013-ban felkérte a Bizottságot az európai energiaárak és energiaköltségek mélyreható elemzésére.

Az Európai Tanács felkérésére reagálva az Európai Bizottság 2014-ben mélyrehatóan elemezte az európai energiaárakat és energiaköltségeket, segítve ezáltal a szakpolitikai döntéshozókat az általános háttér, a megelőző időszakban bekövetkezett árnövekedések fogyasztókra gyakorolt hatásai és a szakpolitikai következmények jobb megértésében. Az energiaárakról és az energiaköltségekről készült első jelentés arról tanúskodott, hogy magas világpiaci árak mellett jelentős különbségek voltak megfigyelhetők az EU-tagállamokban érvényesülő árak között, és az energiaköltségek Európa számára jóval magasabbak voltak, mint nemzetközi kereskedelmi partnerei, különösen az Egyesült Államok számára. A hálózati díjakból származó árösszetevő, valamint az adók és díjak emelkedése miatt a kiskereskedelmi árak növekedése nagyobb mértékű volt, mint a nagykereskedelmi áraké. Az adatok nem kellő megalapozottsága miatt a jelentés azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy javítani kell az energiaárakra vonatkozó adatok gyűjtésének részletességét, átláthatóságát és következetességét; a Bizottság által ennek nyomán előterjesztett jogalkotási javaslat elfogadásával született meg az (EU) 2016/1952 rendelet. Emellett arról is döntés született, hogy az energiaárakról és az energiaköltségekről kétévente újabb jelentéseket kell készíteni. Ennek alapján az Európai Bizottság 2016-ban és 2018-ban is adott közre ilyen tárgyú jelentést.

A földgáz- és a villamosenergia-árak fokozott átláthatósága elősegíti a tisztességes versenyt, mivel a fogyasztókat a különböző energiaforrások (kőolaj, szén, földgáz és megújuló energiaforrások) és a különböző szolgáltatók közötti választásra ösztönzi. Az árak és az árrendszerek lehető legszélesebb körben történő közzététele és terjesztése átláthatóbbá teszi az energiaárakat.

Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások





Fő táblázatok

Energy statistics – main indicators (t_nrg_indic)
Electricity prices by type of user (ten00117)

Adatbázis

Energy statistics - prices of natural gas and electricity (nrg_price)
Energy statistics - natural gas and electricity prices (from 2007 onwards) (nrg_pc)
Energy statistics - natural gas and electricity prices (until 2007) (nrg_pc_h)

Tematikus anyagok

Módszertan

Vizuális megjelenítés

Jegyzetek

*Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.