Statistics Explained

Archive:A termelőtől a fogyasztóig – statisztikai utazás


2020. áprilisban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2022. július.

Highlights

Az EU-ban 10,3 millió gazdaság gazdálkodik 156,7 millió hektár földön.

EU-szerte mintegy 280 000 vállalkozás állít elő élelmiszert és italokat.

EU-szerte mintegy 920 000 vállalkozás foglalkozik élelmiszerek és italok kis- és nagykereskedésével.

Az élelmiszerlánc szerkezete, kiválasztott mutatók, EU-27, 2017
(%)
Forrás: Eurostat


Ez a cikk statisztikai szempontból világítja meg azokat a különálló szakaszokat, amelyek során a gazdaságokból és a tengerből származó nyers termékek – feldolgozás és értékesítés útján – ételként és italként az asztalra kerülnek. Ezek a lánc kulcsfontosságú részei, amelyek a legszorosabban kapcsolódnak az Európai Unió hosszú távú „termelőtől a fogyasztóig” stratégiájához.

A „termelőtől a fogyasztóig” lánc négy kulcsfontosságú szakaszát leegyszerűsítve mutatjuk be, pusztán általános áttekintést nyújtunk, és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiához kapcsolódó lánc fő szakaszaira összpontosítunk. Nem foglalkozik a cikk a termelési lánc korábbi, a gazdaságok szempontjából alapvető jelentőségű ágazataival és vállalkozásaival, például a gazdálkodási eszközök, gépek és egyéb felhasznált anyagok (takarmányok, műtrágyák, növényvédő szerek) gyártóival és forgalmazóival.

Az elemzés rámutat továbbá, hogy mennyire ki van téve a lánc az olyan zavaroknak, mint a Covid19-világjárvány. Az áruk egyes szakaszok közötti begyűjtése és szállítása döntő fontosságú a lánc egészének működése szempontjából. Zavar a lánc bármelyik vagy akár valamennyi kulcsfontosságú szakaszában bekövetkezhet, ilyen lehet például: az idénymunkások hiánya betakarításkor; a gazdaságokból a feldolgozókhoz (köztük a vágóhidakhoz és a tejgazdaságokhoz), illetve a gyártóktól a kiskereskedőkhöz szállító hálózatokban bekövetkező zavarok; valamint az éttermek és bárok bezárása. Nincs lehetőség a Covid19-világjárvány e cikk keretében történő tárgyalására, további külön cikkek fogják vizsgálni az egyes területekre gyakorolt lehetséges hatásokat.

Full article

Gazdálkodási szakasz

A mezőgazdasági gazdálkodás olyan tevékenység, amely növények termesztéséről és állatok tenyésztéséről szól. Különböző természetes, biológiai folyamatokra épül, különös tekintettel a talajra. Ez az az üzleti tevékenység, amely az általunk elfogyasztott ételeknek és az italok nagy részének fő alapanyagait biztosítja. A gazdálkodás e mezőgazdasági termékek, valamint a mezőgazdasági szolgáltatások előállításához szükséges erőforrások köréből merít.

Ezen alapanyagok és erőforrások nagy része olyan upstream tevékenységekből és vállalkozásokból származik, amelyeket e cikk kifejezetten nem elemez. A mezőgazdasági ágazat gépeket, vetőmagokat, műtrágyákat, növényvédő szereket és egyéb alapanyagokat vásárol mezőgazdasági nyerstermékek előállításához. Ezek az upstream vállalkozások ugyanúgy függnek a gazdálkodástól, mint a gazdálkodás tőlük.

Annak megértése, hogy mekkora részét használják fel ezeknek az erőforrásoknak és mit termelnek egy adott erőforráskészlettel, fontos betekintést nyújt abba, hogy hogyan fog az EU mezőgazdasága megfelelni az európai zöld megállapodás kihívásainak.

Gazdaságok és termőföldek

Az Európai Unió (EU) 27 tagállamában 2016-ban – a legutolsó évben, amelyről strukturális adatok rendelkezésre állnak – 10,3 millió mezőgazdasági üzem volt, amelyek 156,7 millió hektár földterületet vettek igénybe mezőgazdasági termelésre. Az EU-ban található mezőgazdasági üzemek (a továbbiakban: gazdaságok) egyharmada (33,3%) Romániában volt, további egynegyedén pedig Lengyelország (13,7%) és Olaszország (11,1%) osztozott.

Az EU gazdaságainak túlnyomó többsége (96,3%) családi gazdaság – bővebben lásd ebben a cikkben. Az EU gazdaságainak többsége kis méretű; kétharmaduk (66,6%) 5 hektárnál (ha) kisebb területen gazdálkodott 2016-ban. Bár az EU-ban található gazdaságok átlagos mérete 2016-ban 15,2 ha volt, a gazdaságok mindössze körülbelül 17%-a volt legalább ekkora.

1. ábra: Gazdaságok és termőföldek a gazdaság mérete szerint, EU-27, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (ef_m_farmleg)

Az EU gazdaságait nagy vonalakban úgy jellemezhetjük, mint amelyek: i. részben önellátó háztartásokhoz, ii. kis- és közepes méretű gazdaságokhoz vagy iii. nagy mezőgazdasági vállalkozásokhoz kapcsolódnak. Az EU 7,0 millió legkisebb gazdasága (az összes gazdaság 68,3%-a) – amelyek gazdasági mérete a standard termelési érték szempontjából évi 8000 euró alatti – az EU teljes mezőgazdasági termelési értékének alig kevesebb, mint 5%-át adta. Ezzel szemben az EU 278 000 legnagyobb gazdasága (az EU összes gazdaságának mindössze 2,7%-a) egyenként évi legalább 250 000 euró standard termelési értéket hozott létre 2016-ban, ami az EU teljes mezőgazdasági termelési értékének több, mint felét (54,4%) jelentette.

Az EU gazdaságait továbbra is változatos növénytermesztés és állattartás jellemzi. Az összes gazdaság körülbelül fele (52,9%) volt tekinthető növénytermesztésre szakosodott gazdaságnak 2016-ban. Ezen belül az összes gazdaság valamivel kevesebb mint egyharmada (31,7%) szakosodott a szántóföldi növénytermesztésre, körülbelül egyötöde (19,3%) az állandó kultúrákra, a fennmaradó 1,8%-ot pedig a szakosodott kertészeti gazdaságok adták. Bővebben lásd ebben a cikkben.

Az EU gazdaságainak másik negyede (24,5%) állatállományokra szakosodott gazdaság volt, e csoportosításon belül pedig a juh, kecske és egyéb legeltetett állatállományt tenyésztő gazdaságokból (5,7%), valamint a tejtermelésre szakosodott gazdaságokból (5,4%) volt a legtöbb. A vegyes gazdaságok tették ki a gazdaságok összes többi típusát (21,4%). A gazdaságok egy kis százaléka nem volt sehova sem besorolható.

2. ábra: Gazdaságok szakosodás szerint, EU-27, 2016
(részarány az EU-ban működő összes gazdaságon belül, %)
Forrás: Eurostat (ef_m_farmleg)

Az EU-ban a gazdaságok 2016-ban 156,7 millió hektár (ha) földterületet vettek igénybe mezőgazdasági termelésre Az EU mezőgazdasági hasznosítású területének valamivel több mint kétharmada (68,5%) mindössze hat tagállamban összpontosult: Franciaország 2016-ban 27,8 millió hektárt, Spanyolország 23,2 millió hektárt, és Németország 16,7 millió hektárt, Lengyelország 14,4 millió hektárt, Olaszország további 12,6 millió hektárt, Románia pedig 12,5 millió hektárt használt mezőgazdasági célra.

A gazdaságok 2016-ban az EU-27 teljes földterületének 37,2%-án, valamint az erdős területek 6,4%-án gazdálkodtak. Az EU-ban mezőgazdasági termelésre használt föld túlnyomó része (2016-ban 62,0%-a) szántóterület volt, amelyet főként emberi és állati fogyasztásra szánt termények előállítására használtak. A mezőgazdasági hasznosítású terület további egyharmadát (31,2%-át) az állandó gyepterületek tették ki, melyeket elsősorban az állatok számára további takarmány biztosítására használtak. A fennmaradó területet (5,5%) állandó kultúrák, például gyümölcsök, olajbogyó és szőlő termesztésére használták fel.

Ökológiai gazdálkodás

Az ökológiai gazdálkodás egy olyan mezőgazdasági módszer, amelynek célja élelmiszerek természetes anyagok és folyamatok felhasználásával történő előállítása. Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó EU-szabályozás célja, hogy világos struktúrát biztosítson az ökológiai termékek előállításához az EU egész területén.

Az EU-ban körülbelül negyedmillió gazdaság rendelkezik valamekkora ökológiai területtel; ez a szám folyamatosan növekszik. Bővebben lásd ebben a cikkben. 2016-ban körülbelül 244 000 olyan mezőgazdasági üzem volt az EU-ban (a továbbiakban: gazdaságok), amelyek rendelkeztek valamekkora ökológiai területtel. Ez a szám mintegy 20%-kal volt nagyobb, mint 2013-ban. Az EU-ban az ökológiai területtel rendelkező gazdaságok kétharmada (68,2%) volt 2016-ban teljes mértékben ökológiai gazdaság, a fennmaradó egyharmaduk vegyesen ökológiai és nem ökológiai termelést folytatott.

Az EU-ban 2018-ban az előzetes adatok szerint 13,0 millió hektárnyi mezőgazdasági területen folyt ökológiai gazdálkodás, ami a becslések szerint a teljes mezőgazdasági hasznosítású terület 8,3%-ának felelt meg. Az ökológiai termelésre hasznosított teljes területet az „átállás alatt lévő területek” és a „tanúsított területek” összege adja ki. Mielőtt egy terület megkaphatná az „ökológiai" minősítést, egy olyan átállási folyamaton kell végigmennie, amely terménytől függően 2-3 évet is igénybe vehet.

Csupán négy tagállam adta az EU teljes ökológiai területének szűk többségét: Spanyolország (17,3%), Franciaország (15,7%), Olaszország (15,1%) és Németország (9,4%). Ez a kollektív arány (57,5%) magasabb volt, mint a négy tagállam részesedése a teljes használt mezőgazdasági területből (2016-ban 51,3%).

3. ábra: Ökológiai termelésre hasznosított teljes terület (teljesen átállt és átállás alatt), 2012 és 2018
(millió ha)
Forrás: Eurostat (org_cropar)

Mezőgazdasági termelők

A mezőgazdaság továbbra is jelentős foglalkoztató az EU-ban; becslések szerint 8,8 millió fő dolgozott teljes munkaidőben a mezőgazdaságban 2019-ben. A becslések szerint a mezőgazdaság (és a vadászat) területén dolgozók a teljes foglalkoztatás 4,5%-át tették ki 2017-ben az EU-ban. A mezőgazdaság különösen sok embernek ad munkát Romániában, ahol majdnem minden negyedik ember az ágazatban dolgozik (22,8%).

A mezőgazdasági üzemvezetők jellemzően férfiak és viszonylag idősek. Az EU-ban 2016-ban tízből hét (71,2%) gazdálkodó volt férfi, és a mezőgazdasági üzemvezetők többsége (57,8%) 55 éves vagy annál idősebb volt. A mezőgazdasági üzemvezetőknek csupán tizede (10,7%) volt fiatal, 40 év alatti gazdálkodó. Ez az idősekkel jellemezhető életkor-struktúra magyarázza a gazdaságok öröklésével kapcsolatos politikai érdeklődést, valamint a mezőgazdasági termelők egy új generációja ösztönzésének szükségességét.

4. ábra: Mezőgazdasági üzemvezetők kor és nem szerint, EU-27, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (ef_m_farmang)

Az idős mezőgazdasági üzemvezetők általában a (gazdasági értelemben mérve) legkisebb gazdaságokban dolgoznak; az EU 65 éves vagy annál idősebb mezőgazdasági üzemvezetőinek négyötöde (82,7%) 2016-ban önellátó gazdaságokban és nagyon kis gazdaságokban dolgozott, amelyek éves standard termelési értéke nem érte el a 8000 euró összeget.

Az EU-ban csak igen kevés mezőgazdasági üzemvezető rendelkezik felsőfokú mezőgazdasági képzettséggel. Az EU-ban a legtöbb üzemvezető csupán gyakorlati tapasztalattal rendelkezik; 2016-ban ez volt a helyzet tízből hét (68,3%) mezőgazdasági üzemvezető esetében. A mezőgazdasági üzemvezetők kevesebb, mint egy tizede (8,9%) rendelkezett felsőfokú mezőgazdasági képzettséggel, a többiek (22,7%) pedig mezőgazdasági alapképzettséggel rendelkeztek.

Gazdálkodás

Mit állítanak elő az EU gazdaságai?

A 2018-as termelési évben Közép- és Észak-Európát sújtó aszályok és a Dél-Európa nagy részére jellemző esős időjárási viszonyok ellenére az EU továbbra is a világ egyik legjelentősebb növénytermesztője maradt. Az EU-27 gazdaságai 274,3 millió tonna gabonát állítottak elő, ami a globális termelés mintegy 13%-a, bár ez 34,0 millió tonnával kevesebb volt, mint a 2014-es relatív csúcs. A fő gabonafélék a közönséges búza és a tönköly (2018-ban 115,6 millió tonna), a szemes kukorica és a szem-csutka keverék (69,0 millió tonna), az árpa (50,2 millió tonna), a zab (7,0 millió tonna), valamint a rozs és a kétszeres (6,5 millió tonna). Ezeket a gabonaféléket olyan élelmiszerek előállítására lehet felhasználni, amelyeket az emberek közvetlenül fogyasztanak, illetve felhasználhatóak az állatok takarmányozására is, emellett sokféle terméket állíthatnak elő belőlük az alkoholoktól a kozmetikumokig.

Az EU a világ vezető cukorrépa-termelője: a 2018-ban megtermelt 111,9 millió tonna a globális termelés mintegy felét jelentette. Ugyanakkor a világ cukortermelésének csak körülbelül egyötöde származik a cukorrépából, a fennmaradó rész cukornádból készül. Az EU továbbá 46,8 millió tonna burgonyát termelt. A cukrokat az élelmiszerek széles körében alkalmazzák tartósítószerként, édesítésre, bevonatokhoz, valamint a térfogat és az állag szabályozására. Emellett pedig széles körben használják az egészség- és szépségápolási, otthoni, kertészkedési és ipari termékekben. A burgonyát szintén az élelmiszeripari termékek széles körében használják, akárcsak a szeszes italokban, állati takarmányként, és többek között szószok sűrítő- és kötőanyagaként.

Az EU gazdaságai 2018-ban számos egyéb növényt is termesztettek, köztük 32,0 millió tonna olajos magvat, 61,0 millió tonna friss zöldséget (a dinnyét és az epret is beleértve), 11,1 millió tonna citrusfélét, 26,2 millió tonna szőlőt, 13,7 millió tonna olajbogyót és 27,6 millió tonna egyéb gyümölcsöt, diófélét és bogyós gyümölcsöt.

A növényi kultúrák mellett az EU gazdaságai állatokat is tenyésztettek hús és tejtermékek előállítása céljából. A főbb húsfélék közül az EU gazdaságai 22,9 millió tonna sertéshúst, 13,2 millió tonna baromfihúst és 6,0 millió tonna marhahúst állítottak elő 2018-ban. Ezenkívül az EU-ban a gazdaságok 156,6 millió tonna tejet termeltek, ebből 144,8 millió tonna tejet a tejgazdaságok gyűjtöttek be, 11,8 millió tonnát pedig közvetlenül a gazdaságokban használtak fel.

Mit érnek ezek a termékek a gazdaság számára? Becslések szerint az EU-27 mezőgazdasági ágazata által 2018-ban előállított érték 404,7 milliárd eurónak felelt meg; ebben benne vannak a termények, az állatok, a mezőgazdasági szolgáltatások, valamint néhány olyan termék és szolgáltatás értéke, amelyek nem szigorúan mezőgazdasági jellegűek, de amelyeket nem lehetett külön mérni.

Az EU mezőgazdasági ágazata teljes termelésének körülbelül a fele (53,0%)[1] a haszonnövényekből származott (214,4 milliárd euró) 2018-ban, amelyeken belül a zöldségek, a kertészeti növények és a gabonafélék voltak a legértékesebbek. Az összeg további kétötöde (38,5%) állatokból és állati termékekből származott (155,8 milliárd euró), ennek nagy része csak a tejből és a sertésekből. A fennmaradó részt (8,5%) a mezőgazdasági szolgáltatások (19,5 milliárd euró) és az el nem különíthető, nem mezőgazdasági tevékenységek (15,1 milliárd euró) tették ki.

A tagállamok hozzájárulásai jelentős eltéréseket mutattak, ami jól tükröződött a termelt mennyiségekben és a termelői árakban, valamint a termesztett növények, a tenyésztett állatok, az összegyűjtött állati termékek és a kínált szolgáltatások egymáshoz viszonyított arányában. Az EU mezőgazdasági ágazata teljes termelési értékének jóval több mint a felét (59,0%) a „nagy négyes” adta: Franciaország (77,2 milliárd euró), Olaszország (56,9 milliárd euró), Németország (52,7 milliárd euró) és Spanyolország (52,2 milliárd euró).

Folyó termelőfelhasználási célú termékek és szolgáltatások

Milyen ráfordításokkal számolnak a mezőgazdasági termelők? Mindezen termékek előállítása költségekkel járt. A mezőgazdasági termelőknek termékeket és szolgáltatásokat kellett beszerezniük, amelyeket később a termelési folyamatban felhasználtak: többek között vetőmagokat, műtrágyát, takarmányt és traktorjaikhoz üzemanyagot vásároltak, valamint állatorvosi szolgáltatásokat vettek igénybe. Ezeket a ráfordításokat számviteli kontextusban „folyó termelőfelhasználásnak” nevezzük. Az európai uniós mezőgazdasági ágazat folyó termelőfelhasználási költségei 2018-ban összességében 233,2 milliárd eurót tettek ki.

Egyes költségek az állattenyésztéshez kapcsolódnak: az állatoknak takarmányra, valamint állatorvosi szolgáltatásokra volt szükségük; előbbi ráfordításai az összes folyó termelőfelhasználási költség több mint egyharmadát (37,7%), míg utóbbiak 2,6%-át tették ki. Hasonlóképpen, egyes költségek a növénytermesztéshez kapcsolódnak; a mezőgazdasági termelőknek magvakra és növényekre volt szükségük (a teljes költség 5,1%-a), sokan használtak növényvédő szereket, például gyomirtókat, rovarölő és egyéb növényvédő szereket (4,8%), valamint műtrágyákat és talajjavítókat (6,6%). Más költségek minden gazdaságtípusnál felmerülnek, függetlenül attól, hogy szakosodott vagy vegyes gazdaságok-e.

Kapcsolódó adatállományok: Gabonafélék, cukorrépa és burgonya, hús, tej, a mezőgazdasági ágazat által előállított érték és output.

Növényvédő szerek és ásványi műtrágyák

A mezőgazdaságban különösen nagy igény mutatkozik a növényvédő szerek és az ásványi műtrágyák használata iránt. Az EU-27-ben 2018-ban mintegy 360 000 tonna növényvédő szert értékesítettek; ez a szám a 2011-től kezdődő időszak során lényegében változatlan volt. Bővebben lásd ebben a cikkben. Az ásványi műtrágyák, a nitrogén (N) és a foszfor (P) mezőgazdasági felhasználásának volumene a 2007–2018 közötti időszakban folyamatosan magas volt; a becslések szerint 2018-ban 11,3 millió tonnát használtak fel. Bővebben lásd ebben a cikkben.

5. ábra: Értékesített növényvédő szerek, EU-27, 2011–2018
(ezer tonna)
Forrás: Eurostat (aei_fm_salpest09)

Ha a mezőgazdaságban használt tápanyagokat nem szívják fel a növények, használatuk túlzottnak minősül, utóbbi pedig összefügg a vízszennyezés, az éghajlat környezetvédelmi problémáival[2] és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos környezeti problémákkal. A bruttó nitrogénegyensúly (GNB) jelzi a mezőgazdasági földterületen előforduló potenciális nitrogéntöbbletet (N) (kg N/ha/év). Az EU-27 bruttó nitrogénegyensúlya a 2004–2006 közötti időszakban becsült évi 51 kg N/ha átlagról a 2013–2015 közötti időszakban évi 47 kg N/ha átlagra csökkent. Bővebben lásd ebben a cikkben. Az ásványi műtrágyák az EU 2014-es nitrogénbevitelének 45%-át, a trágya pedig további 38%-át tette ki.

A bruttó foszforegyensúly tájékoztatást ad a mezőgazdasági foszforhasználat, a környezetbe jutó foszforveszteségek és a talaj tápanyagforrásainak fenntartható használata közötti összefüggésekről. A tartós foszfortöbblet lehetséges környezeti problémákat, például foszforkimosódást jelez, ami az ivóvíz szennyezéséhez és a felszíni vizek eutrofizációjához vezet. A tartós foszforhiány a talajromlás vagy talajelhordás révén ronthatja a mezőgazdasági talaj erőforrásainak fenntarthatóságát, ami a növénytermesztésre vagy takarmánytermesztésre használt területeken a termékenység csökkenését eredményezi. Az EU bruttó foszforegyensúlya a 2004–2006 közötti időszakra jellemző évi 3,9 kg/ha értékről a 2013–2015 közötti időszakban évi 1,2 kg/ha-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy bár továbbra is van némi éves többlet, ennek az éves többletnek a nagysága csökkent; a 2013 és 2015 közötti időszakban a 2000-es évek elején mért értékek mintegy 30%-át tette ki. Bővebben lásd ebben a cikkben.

Gazdasági teljesítmény

Hogyan nyilvánul ez meg a mezőgazdaság gazdasági teljesítményében az EU-ban? Az EU mezőgazdasági ágazatának bruttó hozzáadott értéke 2018-ban – amely az EU elsődleges mezőgazdasági ágazata által 2018-ban előállított érték, illetve a termelési folyamat során használt szolgáltatások és termékek költségei közötti különbség – a becslések szerint 171,5 milliárd euró volt. Ez úgy is értelmezhető, hogy a termelési folyamat során felhasznált termékek és szolgáltatások (másnéven: folyó termelőfelhasználás) költségeire elköltött minden egyes euróért a mezőgazdasági ágazat 0,74 euró hozzáadott értéket teremtett.

Az EU több millió, túlnyomórészt kis gazdaságának mezőgazdasági termelését összesítve az látható, hogy jelentős üzletről van szó, még úgy is, ha nem vesszük figyelembe jelentőségét az élelmiszer- és italfeldolgozó downstream iparág kulcsfontosságú építőelemeként. A mezőgazdasági ágazat 2018-ban 1,2%-kal járult hozzá az EU-27 GDP-jéhez. Hogy könnyebben megértsük, mit is jelent ez: a mezőgazdaság hozzájárulása az EU gazdaságához nem sokkal maradt el a tizenhetedik legnagyobb gazdasággal rendelkező tagállam, Görögország 2018. évi GDP-jétől.

A mezőgazdasági ágazat teljesítménymérésének egyik módja az, ha a mezőgazdasági ágazat minden teljes munkaidős munkavállalója egyenértékének (éves munkaerőegységekben mért) tényezőköltségen számított nettó hozzáadott értékét vizsgáljuk. Az éves munkaerőegységre az EU egészében jutó mezőgazdasági jövedelem 2018-ban visszaesett (-3,5%) a 2017-ben regisztrált rekordszintről. Ennek ellenére továbbra is körülbelül ötödével magasabb (+21,5%) volt, mint a 2010-es szint.

6. ábra: Az éves munkaerőegységre jutó mezőgazdasági jövedelem (A. mutató), 2017–2018
(2010 = 100)
Forrás: Eurostat (aact_eaa06)

Haltermelés

A gazdaságokban termesztett vagy tenyésztett élelmiszerek mellett halakat és más vízi szervezeteket fognak ki a tengerekből vagy tenyésztenek akvafarmokon. A fogási statisztikákra vonatkozó EU-rendeletek hét tengeri területet érintenek[3]; ezek a következők: az Atlanti-óceán északkeleti része; az Atlanti-óceán északnyugati része; a Földközi-tenger és a Fekete-tenger; az Atlanti-óceán keleti és középső része; az Atlanti-óceán délkeleti része; az Atlanti-óceán délnyugati része; valamint az Indiai-óceán nyugati része, amely mindegyikén belül több tenger is található.

Főszabályként az európai uniós halászflotta-nyilvántartásba bejegyzett halászhajók egyenlő hozzáféréssel rendelkeznek a közös halászati politika (KHP) értelmében kezelt összes európai uniós vízhez és erőforráshoz. A halászati területekhez való hozzáférés engedélyezése általában halászati engedélyek révén történik. A legtöbb kereskedelmi céllal halászott halfaj esetében a tengeri erőforrásokat azonban a teljes kifogható mennyiség (TAC) korlátozza, amelyet évente állapítanak meg a különböző tengeri régiókra vonatkozóan olyan tanácsadó testületek által nyújtott tudományos tanácsok alapján, mint például a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB)[4]. 2018-ra az Európai Tanács vállalta, hogy 53 állomány esetében megemeli, illetve megtartja az előző évi fogási korlátokat, és 25 állomány esetében pedig csökkenti azokat.

A halászati flotta és a foglalkoztatás

Az EU-27 halászflottájának mérete továbbra is csökkenőben van. A 2018-ban bejegyzett aktív hajók száma 75 800 volt, amelyek együttes kapacitása 1,4 millió bruttó tonna, teljes motorteljesítményük pedig 5,4 millió kilowatt (kW) volt. 2008-hoz képest a hajók száma 3,8%-kal, a teljes bruttó tonnatartalom 18,4%-kal, a motorteljesítmény pedig 9,8%-kal csökkent.

Az EU flottája nagyon változatos: a hajók hossza túlnyomórészt nem haladja meg a 10 métert, és csupán kevés hajót találunk 40 méter feletti hosszal. Az EU-ban az átlagos halászhajó mérete 2018-ban 18 bruttó tonna, motorteljesítménye pedig 71,2 kW volt.

Bruttó tonnatartalomban mérve a tagállamok közül Spanyolország rendelkezik messze a legnagyobb halászflottával (az EU teljes tonnatartalmának 24,4%-a). A motorteljesítmény alapján azonban a legnagyobb flotta Franciaországé volt (az EU teljes motorteljesítményének 17,9%-a), ezt követte szorosan Olaszország (17,2%). A hajók számában mérve az EU legnagyobb flottája Görögországé volt (az összes hajó 19,7%-a), amelyet Olaszország követett (15,9%). A görög hajók ugyanakkor átlagosan kisebbek voltak, átlagosan 4,8 bruttó tonnatartalommal és 28,6 kW átlagos motorteljesítménnyel rendelkeztek 2018-ban.

Az EU elsődleges halászati ágazatában 2017-ben provizórikusan 166 600 főt foglalkoztattak, körülbelül egyharmadukat az akvakultúra alágazatban. 2017-ben Spanyolországban körülbelül 41 000 fő dolgozott a halászati ágazatban, további 29 000 fő Olaszországban, 21 000 fő Görögországban és 20 000 fő Franciaországban.

Kapcsolódó adatállományok: Halászflotta és a halászatban és az akvakultúrában foglalkoztatottak száma.

Fogások és akvakultúra

A fogások és az akvakultúrás termelés figyelemmel kísérése a halállomány biztosításának és az Európa nagy és gazdag halászati területein rendelkezésre álló közös erőforrások fenntartásának nélkülözhetetlen eszköze.

Az EU-27 által 2017-ben előállított összes halászati termék mennyisége a becslések szerint 5,7 millió tonna élőtömeg-egyenérték (a vízből történő kiemeléskori tömeg vagy súly) volt. A teljes halászati termelés négyötöde (80,1%) származott fogásokból (4,6 millió tonna), a fennmaradó egyötöd pedig az akvakultúrából (1,1 millió).

Az EU fogásokból és akvakultúrából származó teljes 2017. évi halászati termelésének körülbelül feléért (48,8%) csupán három tagállam felelt; ezek Spanyolország (17,9%), Dánia (16,1%) és Franciaország (14,7%). Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy Norvégia halászati termelése (3,5 millió tonna élőtömeg 2017-ben) az EU teljes halászati termelésének kb. 60%-át tette ki, Izland termelése (1,2 millió tonna 2017-ben) pedig majdnem akkora volt, mint Spanyolországé, az EU legnagyobb halászati termelőjéé.

Az EU-27 teljes fogása 2018-ban becslések szerint 4,6 millió tonna élőtömeg volt, amely hasonlít a 2017-es értékhez. Ugyanakkor ez a szám továbbra is alacsonyabb, mint volt az ezredfordulón (1,3 millió tonnával kevesebb, mint a 2001-es fogások mennyisége), noha 0,8 millió tonnával több, mint a 2012-es mélyponton.

Bár az európai halászflotta a világ minden pontján ott van, az EU összes fogásának körülbelül háromnegyedét az Atlanti-óceán északkeleti részén fogták. Az Atlanti-óceán északkeleti részén fogott legfőbb fajok a hering, a közönséges makréla, a sprotni és a kék puha tőkehal voltak.

A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren az EU halászflottája által fogott teljes élőtömeg körülbelül egyötöde szardínia, további egyötöde szardella volt. Az Atlanti-óceán keleti és középső részén a legtöbb fogás bonitó, sárgaúszójú tonhal, szardínia és makréla volt. Az Indiai-óceán nyugati részén a legtöbb fogás tonhal volt, legyen az bonitó, sárgaúszójú vagy nagyszemű. Végül, hogy teljes legyen a fajok régiónkénti áttekintése, az Atlanti-óceán délnyugati részén a legfőbb kifogott fajok a szürke tőkehal, a tengerfenéken élő egyéb halfajok és a tintahal voltak, az Atlanti-óceán délkeleti részén a makréla és a bonitó, az Atlanti-óceán északnyugati részén pedig a vörös álsügér, a laposhal és a tőkehal volt a meghatározó.

Az EU a becslések szerint 2017-ben 1,1 millió tonna vízi szervezetet (például puhatestűeket és rákokat) tenyésztett, ami az európai halászat teljes termelése egyötödének felel meg. A termelést tekintve az EU akvakultúrás ágazata 2016-ban a világon a nyolcadik legnagyobb volt a globális termelés volumenéből való 1,6%-os részesedésével. Az EU akvakultúrás termelésének értéke 2017-ben a becslések szerint 5,1 milliárd euró volt, ami az EU által előállított összes halászati termék összértékének mintegy kétötöde.

Kapcsolódó adatállományok: Fogások és akvakultúra.

Hulladékkeletkezés

A mezőgazdaság, az erdészet és a halászat számos hulladékterméket, különösen állati és növényi hulladékot termel, többek között hígtrágyát és trágyát, valamint különféle zöldhulladékokat, beleértve a biológiailag lebomló hulladékokat is.

Az EU-27 mezőgazdasági, erdészeti és halászati ágazata 20,3 millió tonna hulladékot állított elő 2016-ban, amely az európai uniós gazdaság és háztartások által termelt hulladék 0,9%-át jelentette. Ezen hulladék túlnyomó része (17,0 millió tonna) állati és növényi hulladék volt.

Az állati és növényi hulladék mennyisége 2016-ban lényegesen kevesebb volt a 2004-ben termelt 57,3 millió tonnánál. A 2016-os adat azonban kismértékű fellendülésre enged következtetni a 2012-ben előállított 14,5 millió tonna viszonylag alacsony szintjéhez képest.

A gazdaság ezen ágazata által termelt állati és növényi hulladék fő alkotóeleme az állati ürülék, a vizelet és a trágya volt. E hulladéktípusból a gazdaságok 2016-ban 12,0 millió tonnát termeltek, amely komoly csökkenés a 2004. évi 30,9 millió tonnához képest, bár így is 2,3 millió tonnával meghaladja a 2012-es relatív alacsony szintet.

Tömeg szerint az EU-ban termelt állatiürülék-, vizelet- és trágyahulladék kétharmada Spanyolországban (39,4%), illetve Hollandiában (az EU teljes mennyiségének 27,5%-a) keletkezett. Míg azonban e hulladéktípus szintje 2004 és 2016 között Spanyolországban 11,8 millió tonnával csökkent, Hollandiában ugyanebben az időszakban 2,7 millió tonnával nőtt.

Kapcsolódó adatállomány: Hulladékképződés.

Feldolgozási szakasz

Az élelmiszerellátó rendszer sokkal kiterjedtebb, mint az elsődleges mezőgazdasági termelés; magában foglalja az élelmiszer előállítását és értékesítését is. A gazdálkodás az elsődleges termékek termesztését, termelését és betakarítását jelenti. Mielőtt azonban az élelmiszerek és italok a fogyasztóhoz kerülnek, gyakran feldolgozzák, csomagolják, szállítják, terjesztik és forgalmazzák azokat.

Az EU közös agrárpolitikája (KAP) elismeri ezeket a kapcsolódásokat, hiszen céljai között szerepel, hogy „biztosítsa, hogy a fogyasztók folyamatosan és megfizethető áron hozzájussanak a szükséges élelmiszerekhez”, „életben tartsa a vidéki térségek gazdaságát azáltal, hogy ösztönzi a munkahelyteremtést a mezőgazdaságban, az agrár-élelmiszeriparban és a kapcsolódó ágazatokban” és „megóvja az élelmiszer-minőséget és az egészséget”.

A 10,3 millió európai uniós gazdaságból származó termékek nagy részét az élelmiszer- és italipar számára értékesítik az EU-n belüli és kívüli feldolgozás végett, csak néhány terméket, például a bort, az olívaolajat és a sajtot dolgozzák fel néha közvetlenül a gazdaságok vagy a termelői szövetkezetek.

Másfelől az élelmiszer- és italfeldolgozó ipar számos terméket állít elő végső fogyasztásra vagy köztes termékként történő felhasználásra (például olajok, zsírok és cukrok), illetve további feldolgozásra vagy átalakításra más feldolgozóipari ágazatokban, még mielőtt azok a fogyasztók számára elérhetővé válnának.

Tejgazdaságok és vágóhidak

Állati eredetű élelmiszerek esetében az első feldolgozási szakasz a tejgazdaságokban vagy a vágóhidakon történik. A tejgazdaságok vagy tejgyűjtő központokból, vagy – ami jellemzőbb – közvetlenül a gazdaságoktól vásárolnak tejet abból a célból, hogy tejtermékekké alakítsák azt. Az EU vágóhídjai olyan állatok vágására és kizsigerelésére hivatalosan nyilvántartásba vett és engedélyezett létesítmények, amelyek húsát emberi fogyasztásra szánták. Az általuk végzett tevékenység általában nem minősül feldolgozásnak, de a kiegyensúlyozott áttekintés érdekében szerepelnek az elemzésben.

Az EU-27-ben 2018-ban körülbelül 4900 tejgazdaság működött. Ezek jelentős hányada a dél-európai tagállamokban volt; csak Olaszországban csaknem 1200, Görögországban pedig mintegy 800 tejgazdaság működött.

A tagállamok többségében ezek a tejgazdaságok viszonylag kisméretűek voltak, kevesebb, mint évi 5000 tonna tejet gyűjtöttek be. Például az olaszországi tejgazdaságok csaknem háromnegyede, Görögországban pedig az összes tejgazdaság kb. 94%-a kevesebb, mint évi 5000 tonna tejet gyűjtött be. Akad azonban néhány kivétel. Néhány tagállamnak van néhány viszonylag nagy tejgazdasága, amelyek több, mint évi 100 000 tonna tejet gyűjtöttek be; ide sorolható Írország 38 tejgazdaságának körülbelül egyharmada, Hollandia 30 és Litvánia 14 tejgazdaságának közel 40%-a, valamint Németország 115 tejgazdaságának 46%-a.

Jelentős konszolidáció ment végbe a tejpiacon az EU-ban. Az olaszországi, franciaországi és németországi tejgazdaságok száma például az 1994 és 2018 közötti időszakban a felére vagy kevesebb, mint felére csökkent.

Kapcsolódó adatállomány: Tejgazdaságok.

Élelmiszerek és italok előállítása

Az EU-27-ben 2017-ben mintegy 280 000 vállalkozás működött az élelmiszerek és italok előállítása területén. Ezeknek a vállalkozásoknak mintegy a fele (51,4%) foglalkozott pékárukkal és lisztalapú termékekkel, például kenyérrel, süteményekkel, kekszekkel, tésztákkal és metéltekkel. 2017-ben az élelmiszer- és italgyártó vállalkozások további egyharmadát a húst és húskészítményeket, italokat és egyéb élelmiszereket – például cukrokat és cukrászati termékeket, készételeket és teákat – előállító vállalkozások tették ki.

7. ábra: Élelmiszer- és italgyártó vállalkozások terméktípusonként, EU-27, 2017
(%)
Forrás: Eurostat (sbs_sc_sca_r2)

Az élelmiszer- és italgyártó vállalkozások 2017-ben 4,4 millió embernek biztosítottak foglalkoztatást. Az élelmiszeripari vállalkozások becsült forgalma 2017-ben 930 milliárd euró volt, az italgyártó vállalkozások pedig – abban a 26 tagállamban, amelyekről rendelkezésre állnak adatok – további 151 milliárd euró forgalmat bonyolítottak le.

Franciaországban és Olaszországban volt a legtöbb élelmiszer- és italgyártó vállalkozás; ez a két ország az EU teljes ágazatának 20-20%-át teszi ki. Azonban a legtöbb embert Németország foglalkoztatta az ágazatban (az EU-ban az ágazatban foglalkoztatott teljes létszám 20,3%-ával), ezt követte Franciaország (16,1%) és Olaszország (10,4%).

Az EU összes élelmiszer- és italgyártó vállalkozásának elsöprő többsége (körülbelül 95%) kevesebb, mint 50 főt foglalkoztató kisvállalkozás volt. A tíznél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató nagyon kis vállalkozások tették ki az összes élelmiszer- és italipari vállalkozás kb. 80%-át 2017-ben.

Az 50–249 főt foglalkoztató, közepes méretű vállalkozások és a több, mint 250 főt foglalkoztató nagyvállalkozások valamennyi tagállamban csupán a vállalkozások kisebb részét alkották; arányuk Luxemburgban (14,6%), Németországban (13,0%) és Litvániában (9,8%) volt a legmagasabb, ennél sokkal alacsonyabb részesedéssel rendelkeztek a többi tagállamban, ideértve Spanyolországot (4,4%), Franciaországot (1,8%) és Olaszországot (1,8%).

Az élelmiszer- és italgyártás becsült értéke az EU-ban 2018-ban 860 milliárd euró volt. Ez valamivel több, mint kétszerese az európai uniós mezőgazdasági ágazat elsődleges mezőgazdasági termékei értékének.

Az adatgyűjtés 372 élelmiszer- és italtermék-kategóriára terjed ki, ebből kilenc a haszonállatok takarmányát és a kedvtelésből tartott állatok eledelét érinti. A 2018-ban előállított ételek és italok értéke a tagállamok közül Németországban volt a legmagasabb (149,5 milliárd euró), ezt követte Franciaország (135,5 milliárd euró) és Olaszország (124,0 milliárd euró).

Az EU-ban 2018-ban előállított legértékesebb élelmiszer- és italtermék a sör volt (malátából, az alkoholmentes sör kivételével); értéke 29,0 milliárd euró volt. Ez a piac következésképpen különösen fontos a sörárpát (valamint néhány más gabonafélét) és a komlót termesztő mezőgazdasági termelők számára. Ezeknek a söröknek a legfőbb termelő tagállama Németország (az EU teljes mennyiségének 20,6%-a) és Spanyolország (12,6%) volt, bár Belgiumban (2017-ben az EU teljes mennyiségének 10,2%-a) és Hollandiában (7,6%) is tapasztalható volt valamilyen szintű szakosodás.

Az EU-ban gyártott egyéb kulcsfontosságú élelmiszerek és italok a friss kenyér (2018-ban 26,7 milliárd euró), a reszelt, porított, kék- és egyéb nem feldolgozott sajtok (26,5 milliárd euró), a sütemények és cukrászati termékek (22,1 milliárd euró), valamint a kolbászok és hasonló termékek (21,0 milliárd euró) voltak.

Hulladékkeletkezés

Az EU-27 élelmiszer-előállítási és -készítési ágazata 36,1 millió tonna hulladékot állított elő 2016-ban, amely az európai uniós gazdasági tevékenységek és háztartások által termelt hulladék 1,4%-ának felel meg. Ennek nagy részét (egyaránt veszélyes és nem veszélyes) állati és növényi hulladékok alkották. Idetartoznak az állati és növényi szövetekből származó hulladékok, az iszapok, a tartósítószer-hulladékok, a zsírok és olajok, valamint a biológiailag lebomló hulladékok.

Az élelmiszerek, italok és dohánytermékek gyártása során az EU-27-ben 2016-ban 21,4 millió tonna (egyaránt veszélyes és nem veszélyes) állati és növényi hulladék keletkezett. Ez jóval kevesebb, mint a 2004-ben előállított 36,3 millió tonna.

A legtöbb állati és növényi hulladék Hollandiában (az EU teljes mennyiségének 30,3%-a) keletkezett. Az élelmiszer-előállításból és -készítésből származó hulladék mennyisége 2004 és 2016 között viszonylag stabil maradt, szembemenve az EU-n belüli trenddel. Ezzel szemben számos tagállamban, beleértve Lengyelországot is, a hulladékmennyiség jelentősen csökkent (7,0 millió tonnáról mindössze 1,4 millió tonnára 2016-ban).

Kapcsolódó adatállomány: Hulladékképződés.

Mezőgazdasági termékek, élelmiszerek és italok kereskedelme

Az agrárkereskedelem a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások vásárlását és értékesítését jelenti. Ha egy ország képes többletet előállítani, azt más árukra és szolgáltatásokra tudja cserélni. Miért érdemes mezőgazdasági termékekkel kereskedni? A kereskedésre számos okunk lehet, például hogy nincsenek helyi alternatívák (egyes terményeket csak bizonyos éghajlaton termesztenek), vagy hogy egyes országok és régiók olcsóbb, jobb minőségű, biztonságos, fenntarthatóan előállított és tápláló termékeket kínálnak. A kereskedelem révén külföldi fizetőeszközhöz juthatunk, ráadásul a kereskedelem javíthatja a foglalkoztatást az exportágazatokban, hozzájárulhat az ágazati jövedelmekhez és egész évben versenyképes áron képes minőségi árukat biztosítani a fogyasztók számára.

A kereskedelmi áruosztályozásban a mezőgazdasági termékek három fő csoportot foglalhatnak magukban: állatok és állati termékek, növényi termékek és élelmiszerek.

Az Európai Unió (EU) a legnagyobb partner a mezőgazdasági termékek nemzetközi kereskedelmében. Miközben az EU-27 többnyire egyszerű, feldolgozatlan mezőgazdasági termékeket importál, az Európai Unióból történő kivitel elsősorban feldolgozott élelmiszeripari termékekre irányul. Bővebben lásd ebben a cikkben. Az EU-ból származó mezőgazdasági termékek exportjában a legnagyobb csoportot az élelmiszerek és italok (54%) képezte, amelyet a növényi termékek és az állati termékek (23-23%) követtek. Az import területén a legnagyobb csoportot a növényi termékek (44%) alkották, ezt követték az élelmiszerek (34%) és az állati termékek (22%).

2019-ben a mezőgazdasági termékek az EU-27 és a világ többi része közötti teljes kereskedelme (import és export) 325 milliárd eurót tett ki. Mivel az export (182 milliárd euró) magasabb volt, mint az import (143 milliárd euró), ez 39 milliárd euró kereskedelmi többletet eredményezett. 2002 és 2019 között a mezőgazdasági termékek európai uniós kereskedelme több, mint kétszeresére nőtt, ami éves szinten átlagosan 5,0%-os növekedésnek felel meg.

Az állati termékek kategóriájába tartoznak az élő állatok, húsok, halak, rákok és vízi gerinctelenek, a tejtermékek, a tojás, a méz és egyéb állati eredetű termékek. Az EU kereskedelmi többlete ebben a termékkategóriában 2019-ben 7,3 milliárd euró volt. A „tejtermékek (amely a sajtokat, a tejet és a joghurtokat foglalja magában) és a madártojás” (12,5 milliárd euró), a „hús és élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek és belsőségek” (9,9 milliárd euró) és az „élő állatok” (2,8 milliárd euró) kereskedelmi többlete több mint ellensúlyozta a halak, rákok és gerinctelen víziállatok deficitjét (17,7 milliárd euró).

8. ábra: Mezőgazdasági export és import termékkategóriák szerint, EU-27, 2019
(millió euró)
Forrás: Eurostat (Comext-adatkód: DS-016894)

A növényi termékek közé tartoznak a gabonafélék, a zöldségek, a kertészeti termékek, a gyümölcsök, a kávé, valamint a zsírok és olajok. Az EU kereskedelmi hiánya 2019-ben 25,3 milliárd euró volt ebben a növényitermék-kategóriában, ami nagyrészt az „élelmezési célra alkalmas gyümölcs és diófélék” (13,9 milliárd euró), a „kávé, tea, matétea és fűszerek” (7,6 milliárd euró) és az „olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök” (7,1 milliárd euró) árucsoport kereskedelmi deficitjéből fakadt.

Az élelmiszerek különböző típusú, növényi és állati eredetű termékekből származó feldolgozott árukból állnak, mint például a cukor, az italok, a dohány és az elkészített állati takarmány. Az EU kereskedelmi többlete ebben a termékkategóriában 2019-ben 51,1 milliárd euró volt. A kereskedelmi többlet elsősorban az „ital, alkoholtartalmú folyadék és ecet” (25,7 milliárd euró) és a „gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termékek” (13,7 milliárd euró) árucsoport kereskedelmi többletének volt köszönhető.

Kik az EU fő kereskedelmi partnerei a mezőgazdasági termékek terén?

Amikor még tagállam volt, az Egyesült Királyság volt az EU-27 fő kereskedelmi partnere a mezőgazdasági termékek terén. A többi EU-tagállam 2019-ben 46,7 milliárd euró értékben exportált mezőgazdasági termékeket az Egyesült Királyságba, ami az EU-27 mezőgazdaságitermék-kivitele teljes értékének 25,1%-át tette ki, és 19,7 milliárd euró értékben importált mezőgazdasági termékeket, ami e területen az import mintegy 12,9%-a volt.

Az Egyesült Államok volt az EU mezőgazdasági termékeinek második fő exportpiaca (11,6%-kal, vagyis 12,6 milliárd euróval), Kína pedig a harmadik (5,8%-kal, vagyis 10,8 milliárd euróval). 2019-ben Brazília és az Egyesült Államok volt az EU második, illetve harmadik fő partnere a mezőgazdasági termékek behozatala terén.

9. ábra: A mezőgazdasági termékek EU-n kívüli kereskedelme fő partnerek szerint, EU-27, 2019
(%-os részesedés az EU-27 exportjából/importjából)
Forrás: Eurostat (Comext-adatkód: DS-016894)

Forgalmazási szakasz

Az élelmiszerek és italok forgalmazói a termelők és a fogyasztók között működnek. A forgalmazók nagy- és kiskereskedőkre oszthatók. Egyszerűsítve, a nagykereskedők a termelők és a kiskereskedők, illetve két termelő közötti közvetítőnek tekinthetők.

Élelmiszerekkel és italokkal foglalkozó nagykereskedők, kiskereskedők és szolgáltatók

Az EU-ban 2017-ben 203 000, élelmiszerek és italok nagykereskedelmére szakosodott vállalkozás, valamint további 719 000 olyan vállalkozás volt, amely élelmiszerekre és italokra szakosodott, vagy amelyekben ezek az áruk voltak túlsúlyban. Emellett mintegy 1,5 millió élelmiszer- és italszolgáltató vállalkozás működött EU-szerte (például éttermek, bárok, kávézók és vendéglátási szolgáltatások).

Az élelmiszer- és italforgalmazó vállalkozások az EU-ban jelentős munkáltatónak számítanak. 2017-ben 10,6 millió fő dolgozott az élelmiszerek és italok nagykereskedelme és szakosodott kiskereskedelme területén, valamint az éttermekben, bárokban, kávézókban és vendéglátási szolgáltatások területén. Emellett további 5,0 millió fő dolgozott olyan nem szakosodott üzletekben, ahol az élelmiszerek és italok kiskereskedelme volt a meghatározó.

A kávéházi és éttermi kultúra, valamint a turizmus magyarázza a déli tagállamok területére összpontosuló viszonylagos koncentrálódást; például Portugáliában minden 234 lakosra, Spanyolországban minden 255 lakosra, Görögországban pedig minden 291 lakosra jutott egy italszolgáltatást nyújtó vállalkozás, például bár vagy kávézó.

Kapcsolódó adatállományok: Nagy- és kiskereskedők.

Szállítás

A „termelőtől a fogyasztóig” lánc természetesen a szállításra támaszkodik a nyers mezőgazdasági termékeknek és élelmiszereknek a termelőktől a fogyasztókhoz való eljuttatásában. Ennek az útnak a hossza és az élelmiszer szállításához igénybe vett modális hálózat jelentős eltéréseket mutathat; függ – sok egyéb tényező mellett – az áruk romlandó jellegétől és a frissesség és jó minőség megőrzésének követelményeitől. Egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket például fagyasztva kell tartani, másokat hűtve vagy védőgázas csomagolásban, míg megint másokat szárazon vagy légkondicionált tárolókban kell szállítani.

Az EU-ban a tehergépjárművek évente több milliárd tonna mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket szállítanak közúton. 2017-ben és 2018-ban mintegy 1,2 milliárd tonna elsődleges mezőgazdasági, vadászati, erdészeti és halászati terméket szállítottak közutakon az EU 27 tagállamában nyilvántartásba vett (3,5 tonnát meghaladó teherbírású) tehergépjárművek. Ebben benne vannak mind az EU-ban gyártott termékek, mind az EU-n kívülről származó importtermékek. 2017-ben további 1,5 milliárd tonna élelmiszert, italt és dohányt szállítottak az EU-ban nyilvántartásba vett tehergépjárművek.

10. ábra: Mezőgazdasági termékek és élelmiszerek közúti szállítása, EU-27, 2010–2018
Forrás: Eurostat (road_go_ta_tg) és (road_go_ta_dctg)

Megjegyzendő, hogy ezekben az adatokban nem jelenik meg a nem az EU-ban nyilvántartásba vett tehergépjárművekkel, sem pedig a 3,5 tonna alatti teherbírású tehergépjárművekkel az európai utakon szállított termékek súlya. Ezt fontos megjegyezni az EU külső határa mentén fekvő országok kapcsán, mivel a nemzetközi fuvarozás egy része nem szerepel ezekben a statisztikákban.

Az árufuvarozás mértékegysége a tonnakilométer (tkm). Ez egy tonna áru adott szállítási módon egy kilométer távolságra történő szállítását jelenti. Ezen elemzés alkalmazásában ezt a mérést „hasznosteher-távolságnak” nevezzük. Az EU-ban nyilvántartásba vett, 3,5 tonnát meghaladó teherbírású tehergépjárművek 2017-ben 195 milliárd tonnakilométer, 2018-ban pedig 191 milliárd tonnakilométer hasznosteher-távolságra szállítottak mezőgazdasági, vadászati, erdészeti és halászati termékeket. 2017-ben további 288 milliárd tonnakilométer élelmiszert, italt és dohányt szállítottak. A könnyebb értelmezhetőség kedvéért: ez átlagosan 176 km távolságnak felel meg az ilyen, közúton szállított kombinált termékek minden egyes tonnája után.

Az EU-ban nyilvántartásba vett tehergépjárművek a termékek széles körét szállítják, de a mezőgazdasági, vadászati, erdészeti és halászati termékek, valamint az élelmiszerek, italok és dohány kombinált árucsoportjainak közúti hasznosteher-távolsága 2017-ben több volt, mint bármely más árucsoporté. Ezek a kombinált árucsoportok feleltek 2017-ben az EU-ban nyilvántartásba vett tehergépjárművekkel végzett közúti teherfuvarozás hasznosteher-távolságának 27,5%-áért és a közúti teherszállítás teljes mennyiségének 20,8%-áért.

Az EU-ban nyilvántartásba vett tehergépjárművekkel fuvarozott mezőgazdasági, vadászati, erdészeti és halászati termékek nagy többségét (a tonnában számított termékek 85,4%-a, 2017) 300 km-nél rövidebb távolságokon szállították. Ugyanez volt jellemző (79,8%) az élelmiszerek, italok és dohánytermékek esetében is. E termékek többségét mindkét esetben (68,1%, illetve 58,9%) 150 km-nél rövidebb távolságokon szállították. Ez nagyrészt azt tükrözi, hogy sok (különösen a friss) mezőgazdasági termék és élelmiszer romlandó, valamint azt, hogy ezek széles körben hozzáférhetőek a regionális termelőktől.

A nemzeti közúti teherfuvarozás – amelyet ugyanazon országban található két hely között végeznek az adott országban nyilvántartásba vett járművel – volt a mezőgazdasági, vadászati, erdészeti és halászati termékek, valamint az élelmiszerek közúti árufuvarozásának legnagyobb alkotóeleme az EU-ban, csakúgy, mint más termékek esetében. A mezőgazdasági, vadászati, erdészeti és halászati termékek közúti árufuvarozásában a nemzeti fuvarozás volt túlsúlyban minden tagállamban. A nemzeti fuvarozás részesedése az olyan szigeten fekvő tagállamokban volt a legmagasabb (99% feletti), mint Ciprus és Írország, valamint azokban a tagállamokban, amelyek komoly nemzetközi tengeri kapcsolatokkal rendelkeznek, mint például Finnország és Svédország. Csak néhány tagállamban, például Hollandiában és Belgiumban, ahol fontos teherforgalmi kikötők vannak, valamint Luxemburgban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában haladta meg a 15%-ot a nemzetközi teherszállítás részesedése a mezőgazdasági, vadászati, erdészeti és halászati termékek esetében.

Fogyasztói szakasz

Az EU polgárai az ételek és az italok széles választékából válogathatnak. A vásárlások gyakran a helyi, regionális és nemzeti konyhát tükrözik, és a tagállamok nemzeti kulturális identitásának részét képezik. Jelentős különbségek vannak az élelmiszer- és italtermékekre fordított háztartási bevételek hányadában is.

Az élelmiszerek és italok (beleértve a vendéglátási szolgáltatásokat) az EU-27-ben 2018-ban összesítve átlagosan a háztartások végső fogyasztásra fordított kiadásainak 21,5%-át tették ki. Ebből átlagosan 11,8%-ot költöttek élelmiszerre, 6,8%-ot vendéglátási szolgáltatásokra, 1,6%-ot szeszes italokra és 1,2%-ot alkoholmentes italokra. Ezek az arányok azonban jelentősen eltértek a tagállamok között. A legmagasabb hányad Romániát és Észtországot (30,9–30,9%), a legalacsonyabb Luxemburgot (17,3%) és Németországot (16,6%) jellemezte.

A legtöbb ember számára az élelmiszer és az ital alapvető kiadási tétel, jóllehet sok ember él élelmiszerszegénységben. Körülbelül minden tizedik (becslések szerint 11,9%) 16 évesnél idősebb embernek okozott 2018-ban kisebb vagy nagyobb gondot, hogy húst vagy halat tartalmazó vagy ezzel egyenértékű vegetáriánus ételt engedhessen meg magának. Ez a részarány az 55 és 64 év közötti korosztályban volt a legmagasabb (13,8%).

A szegénység miatt számos ember nem engedheti meg magának az Európai Unióban, hogy tápláló ételeket fogyasszon. Az átlagjövedelmek növekedésével azonban az emberek gyakran váltanak jobb minőségű termékekre és gyakrabban vesznek igénybe vendéglátási szolgáltatásokat. Az átlagjövedelem növekedésével az élelmiszerre és italra fordított átlagos kiadások – a jövedelem szerinti arányukat vizsgálva – jellemzően csökkennek.

Az EU-ban az élelmiszerre fordított háztartási kiadások hányada a társadalmi-gazdasági csoportok közül a munkanélküliek (17,2%) és a nyugdíjasok (15,9%) körében volt a legmagasabb, míg a nem fizikai dolgozók körében volt a legalacsonyabb (12,6%). A háztartások vendéglátási szolgáltatásokra fordított kiadásainak hányada a nem fizikai dolgozók körében volt a legmagasabb (5,4%). A háztartások szeszes italokra fordított fogyasztási kiadásainak hányadában viszonylag kicsi volt az eltérés a különböző társadalmi-gazdasági csoportok között (0,9 és 1,1 százalékpont között).

Tehát milyen élelmiszerekre és italokra költik az emberek a pénzüket? Az élelmiszer-kategóriák közül a hús tette ki a háztartások fogyasztási kiadásainak legnagyobb hányadát az egyes tagállamokban (2015-ben az EU-ban átlagosan 3,3%, de Romániában például elérte a 7,8%-ot).

Az Európai Bizottságnak számos kezdeményezése segítette elő az egészséges és fenntartható étrendet. Ezek között található a 2007. évi, a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre irányuló kezdeményezés,[5] amely az élelmiszerek címkézésére, az iskolagyümölcs- és az iskolatej-programra, a sportra és a kutatási projektekre irányuló kezdeményezéseket foglalt magában. A további célkitűzések között szerepelt: a táplálkozási hiányosságok és a túlsúly közvetlen egészségügyi problémáinak elkerülése; a biztonságos és fenntartható élelmiszerek támogatása; az élelmiszer-pazarlás csökkentése; és az állatok jólétének javítása. A túlsúllyal és az elhízással kapcsolatos közvetlen egészségügyi problémák gazdasági hatással is járnak – a testsúllyal összefüggő betegségek kezelésével kapcsolatosan felmerülő költségekként. Az elhízás számos krónikus betegség oka lehet, beleértve a cukorbetegséget, a rákos megbetegedéseket és a szívbetegségeket. A testtömegindex (BMI) a kg-ban számított testtömeg és a testmagasság négyzetének hányadosa.

Az EU-27 népességének fele (51,8%) minősült túlsúlyosnak 2017-ben. Az EU népességének valamivel több, mint egyharmada (36,9%) volt túlsúlyos (25 és 30 közötti BMI), további 14,9% pedig elhízott (30-nál magasabb BMI) 2017-ben. Ezek az arányok növekedést mutatnak. Ez volt jellemző azon tagállamok elsöprő többségére, amelyekre vonatkozóan 2008-tól adatok állnak rendelkezésre. Egyes tagállamokban jelentősen megnőtt a túlsúlyos népesség aránya; Bulgáriában például a 2008. évi 50,8%-ról 2017-re a becslések szerint 59,5%-ra, Romániában pedig a 2008. évi 50,3%-ról a becslések szerint 62,9%-ra emelkedett (ez a legmagasabb arány a tagállamok között).

A túlsúlyos és az elhízott személyek aránya általában az életkor függvényében változik, és 55 és 74 év között tetőzik, azt követően pedig ismét csökkenést mutat. Az EU-ban a 18 és 24 év közötti fiatal felnőttek kicsivel több, mint egyötöde (2014-ben 22,1%-a) volt túlsúlyos vagy elhízott. Ugyanakkor a 65 és 74 év közötti felnőttek közel kétharmada (2014-ben 66,4%-a) volt túlsúlyos vagy elhízott.

1. táblázat: A túlsúlyos népesség aránya nem és életkor szerint, 2014
(%)
Forrás: Eurostat (hlth_ehis_bm1e)

Ezek az adatok nyomatékot adnak az egészséges, fenntartható étrendek és a fenntartható élelmiszer-fogyasztás generációkon átívelő népszerűsítéséhez fűződő szakpolitikai érdeknek.

Kapcsolódó adatállományok: Fogyasztási kiadások,társadalmi-gazdasági struktúra és elhízás.

Hulladékkeletkezés

Az EU-27 háztartásai 187,4 millió tonna hulladékot állítottak elő 2016-ban, amely az európai uniós gazdaság és háztartások által termelt hulladék 8,3%-a. Ez magában foglalja a műanyag-, a fém-, a ruházati és sok más egyéb hulladékot is. A háztartási hulladék összmennyiségén belül 28,3 millió tonna állati és vegyes élelmiszer- és növényi hulladék keletkezett 2016-ban.

11. ábra: Hulladéktermelés gazdasági tevékenységek és háztartások szerint, EU-27, 2016
(%)
Forrás: Eurostat (env_wasgen)

A háztartások által generált állati és vegyes élelmiszer- és növényi hulladék mennyisége 2004 és 2016 között megkétszereződött (+104,1%). Ez is mutatja, hogy a jövőben milyen fontos feladat lesz az élelmiszer-pazarlás kezelése az EU-n belül.

Kapcsolódó adatállomány: Hulladékképződés.

Következtetés

A hulladék, a súlyproblémák és a lakosság egészségének – az élelmezésbiztonság biztosítása és az éghajlatváltozás mérséklése mellett történő – kezelésére irányuló erőfeszítések az élelmiszerlánc egészére hatással lesznek. Befolyásolni fogják, hogy a mezőgazdasági termelők és a halászok mit és hogyan termelnek. Befolyásolni fogják az élelmiszerek csomagolását, címkézését és szállítását. Befolyásolni fogják, hogy a partnerek világszerte mivel kereskednek egymással. Valamint befolyásolni fogják azt is, hogy mit eszünk és mit iszunk. Az új stratégia első lépése a lánc jelenlegi helyzetének feltárása.

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Adatforrások

Gazdaságszerkezeti felmérés

Szinte valamennyi, a gazdaságokra és a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó statisztikai adat a 2016. évi gazdaságszerkezeti felmérésből származik. A gazdaságszerkezeti felmérés (FSS) széles körű információkkal szolgál a mezőgazdasági üzemekről, többek között részletes adatokkal a mezőgazdasági munkaerő jellemzőiről. A gazdaságszerkezeti felmérést mezőgazdasági összeírás formájában 10 évente, mintavétellel végzett felmérések formájában pedig 3 évente végzik.

Ökológiai gazdálkodás

Az adatgyűjtés évente történik, és az adatokat az EU tagállamai, valamint Izland, Norvégia, Svájc, Törökország, Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia szolgáltatják egy harmonizált kérdőív alapján. Az éves adatgyűjtés adatai az ökológiai ágazatban részt vevő piaci szereplők tanúsításáért felelős nemzeti szervezetek adminisztratív adataiból származnak. A 2007-es referenciaévig az adatszolgáltatás önkéntes volt. A 2008-as referenciaévtől kezdődően az adatokat a 834/2007/EK tanácsi rendeletet végrehajtó 889/2008/EK bizottsági rendeletnek megfelelően kell benyújtani.

Növénytermelési statisztikák

A növénytermelési statisztikák gyűjtése az 543/2009/EK rendelet alapján történik mintavételes felmérésekkel, amelyeket adminisztratív adatok és szakértői megfigyeléseken alapuló becslések egészítenek ki. A források EU-tagállamonként eltérnek egymástól a nemzeti feltételek és statisztikai gyakorlatok miatt. A nemzeti statisztikai hivatalok, illetve a mezőgazdasági minisztériumok felelősek az EU rendeleteivel összhangban történő adatgyűjtésért. Az Eurostatnak elküldött véglegesített adatok a lehető legteljesebb mértékben összehangoltak. Az Eurostat feladata az EU-szintű aggregátumok előállítása. A mezőgazdasági termékekről gyűjtött statisztikák több, mint 100 egyedi növényi terméket érintenek.

Az állatállományra és a húsokra vonatkozó statisztikák

Az állatállományra és a húsokra vonatkozó statisztikákat az EU tagállamai gyűjtik az 1165/2008/EK rendelet alapján, és azok a következőkre terjednek ki: a szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecskeállomány; vágási statisztika szarvasmarhákról, sertésekről, juhokról, kecskékről és baromfifélékről; valamint a marha-, borjú-, sertés-, juh- és kecskehús-termelés előrejelzése. Az állatállomány felmérései annyi gazdaságra terjednek ki, amennyi elegendő a gazdaságszerkezet legutóbbi felmérése alapján meghatározott nemzeti állatállomány legalább 95%-ának számbavételéhez. A szarvasmarha- és sertésállományra vonatkozó statisztikákat évente kétszer kell elkészíteni, egy adott májusi vagy júniusi, és egy adott novemberi vagy decemberi napra vetítve.

A tejre és a tejtermékekre vonatkozó statisztikák

A tejre és a tejtermékekre vonatkozó statisztikák gyűjtése az 1997/80/EK határozat és az 1996/16/EK végrehajtási irányelv alapján történik. A statisztikák a mezőgazdasági termelésre és a tej felhasználására, valamint a tejgazdaságok leírására (felépítésére) és gyűjtési és termelési tevékenységére vonatkoznak. A tejgazdaságok kis száma miatt a nemzeti adatok gyakran titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatnak minősülnek. Így ebben a kontextusban kihívást jelent az összesített EU-szintű statisztikák bemutatása, ráadásul az elemzésben bemutatott információk egy része részleges tagállami adatokon alapul (ami több országot is kizárhat). Egyfelől a statisztikák e néhány vállalkozástól csupán korai becslést adnak a tendenciákról. Másfelől a tejágazat teljes áttekintéséhez a gazdaságoktól származó részletes információkra van szükség, ez pedig azt jelenti, hogy a tejtermelésre vonatkozó végleges adatok csak a referenciaév után körülbelül egy évvel állnak rendelkezésre EU-szinten. A tejtermékeket súly alapján veszik nyilvántartásba, ezért nehéz összehasonlítani a különféle termékeket (például a friss tejet és a tejport). A tejipari folyamatokban felhasznált teljes vagy fölözött tej mennyisége összehasonlíthatóbb adatokat szolgáltat.

Mezőgazdasági számlarendszer

A mezőgazdasági számlarendszer (MSZR) a számlák európai rendszerének (ESA 2010) egy szatellit számlája. Azok a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások tartoznak alá, amelyeket az elszámolási időszak alatt állítottak elő és értékesítettek mezőgazdasági egységek, illetve amelyeket a gazdaságok készleten tartottak, vagy amelyeket a mezőgazdasági termelők további feldolgozásra használtak fel. Az MSZR fogalmai a mezőgazdasági ágazat sajátos jellegéhez igazodnak: az MSZR például nemcsak a szőlő- és olajbogyó-termelést foglalja magában, hanem a mezőgazdasági termelők által végzett bor- és olívaolaj-termelést is, amennyiben azokat saját szőlőből és olajbogyóból állítják elő. Információkat tartalmaz a takarmányban használt növényi termékek egységen belüli felhasználásáról, valamint az állóeszközök saját felhasználási célú előállításából származó eredményről és a mezőgazdasági egységek saját végső fogyasztásáról is. Az MSZR-t termelési számla, jövedelmek keletkezése számla, vállalkozói jövedelem számla és a tőkeszámla egyes elemei alkotják. A termelési mutatók esetében az EU tagállamai továbbítják az Eurostatnak az alapáron mért értékeket, valamint az összetevőket (érték termelői áron, terméktámogatások és termékadók).

Növényvédő szerek felhasználása

A 2011-es referenciaévtől kezdődően az adatgyűjtés a peszticidekre vonatkozó statisztikákról szóló 1185/2009/EK rendeleten alapul, amely létrehozta a növényvédő szerként felhasznált peszticidek értékesítésére és felhasználására vonatkozó közösségi statisztikák rendszeres készítésének közös keretét. „Az anyagok harmonizált besorolása” az egyes hatóanyagokat főcsoportokba, termékkategóriákba és kémiai osztályokba sorolja. Az Eurostat közzétehet nem bizalmas országadatokat a főcsoport és termékkategória szintjén.

A növényvédő szerek olyan, a felhasználó számára rendelkezésre bocsátott kiszerelésben egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, amelyek célja:

  • növények vagy növényi termékek védelme mindenfajta káros szervezet ellen vagy az ilyen káros szervezet hatásának megelőzése, amennyiben e hatóanyagokra vagy készítményekre a soron következő meghatározások egyike sem vonatkozik;
  • a növények életfolyamatainak befolyásolása másként, mint tápanyaggal (például növekedésszabályozó);
  • a növényi termékek tartósítása, amennyiben ezek az anyagok vagy termékek nem képezik a tartósítószerekre vonatkozó külön tanácsi vagy bizottsági szabályozás tárgyát;
  • nemkívánatos növények elpusztítása; vagy
  • növények nemkívánatos növekedésének gátlása vagy megelőzése.

Mindazonáltal nem létezik egy, az összes tagállamban elfogadott közös fogalommeghatározás, és jelentős különbségek lehetnek a különböző országokban használt termékek körében, ezért összehasonlíthatóságuk korlátozott. A részletes értékeléshez további információkra van szükség az egyes országokat jellemző helyzetet illetően. Az adatok a kereskedelmi termékekben található azon hatóanyagok mennyiségére vonatkoznak, amelyek a célszervezetekre a kívánt hatást kifejtik (gombák, gyomok, kártevők stb.). Az alapadatok általában az éves szinten értékesített hatóanyagok kilogrammjában vannak megadva a termékek egyes fő funkcionális kategóriái alapján („Herbicidek, gyom- és mohairtó szerek”, „Gomba- és baktériumölő szerek”, „Rovar- és atkaölő szerek” és egyebek).

A növényvédő szerek értékesítésére vonatkozó adatok mind a mezőgazdasági, mind a nem mezőgazdasági felhasználást magukban foglalják.

A növényvédő szerek értékesítési statisztikáira a bizalmas kezelésre vonatkozó korlátozások érvényesek. E korlátozások hatása az adatokra nézve tagállamonként, a növényvédő szerek típusa és az év függvényében változik. Ami az EU-ban 2011 és 2017 között összesen értékesített növényvédő szereket illeti, a mennyiség kevesebb, mint 3%-a bizalmas adat.

Ásványi műtrágyák felhasználása

Az Eurostat két adatkészletet tesz közzé a szervetlen műtrágyákról: (aei_fm_usefert) és (aei_fm_manfert). Az első a tagállamoktól származik, ez a nitrogén (N) és a foszfor (P) mezőgazdasági felhasználásának becsült értékét mutatja, a második pedig az EU-ban a Fertilizers Europe szervezet kimutatása szerint értékesített ásványi műtrágya mennyisége alapján becsült felhasználásokat tartalmazza. A Fertilizers Europe szakmai szervezet által az ásványiműtrágya-értékesítés alapján becsült adatok többnyire megfelelnek az országok által a nitrogén- és foszforfelhasználással kapcsolatosan jelentett becsléseknek, bár ezek a módszertani különbségek miatt közvetlenül nem összehasonlíthatók.

Bruttó nitrogénegyensúly

A nitrogénegyensúlyok módszertanát az Eurostat/OECD tápanyagmérleg-kézikönyv ismerteti. A bruttó nitrogénegyensúly felsorolja a talajba bekerülő és a talajból távozó összes anyagot, és kiszámítja a bruttó nitrogéntöbbletet az összes bevitt mennyiség és az összes távozó mennyiség közötti különbségként. A hektáronkénti bruttó nitrogéntöbbletet a teljes bruttó nitrogéntöbblet és a referenciaterület hányadosa adja. Az Eurostat adatbázisába feltöltött egyensúlyok aktuális változatának referenciaterülete az UAA (utilised agricultural area – mezőgazdasági hasznosítású terület). Megjegyzendő, hogy egyes országok némiképp eltérő módszertant alkalmaznak; ezek közé tartozik Ausztria és Spanyolország. Ez azt jelenti, hogy az idősorok az egyes országokon belül összehasonlíthatók, azonban az egyedi értékeket nem lehet összehasonlítani más országok egyedi értékeivel.

Halászati statisztikák

A halászati statisztikákat az Eurostat az EU tagállamai és az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjainak hivatalos nemzeti forrásaiból gyűjti. A statisztikák gyűjtése nemzetközileg elfogadott, egy, az Eurostatot és több más halászati statisztikákkal foglalkozó nemzetközi szervezetet tömörítő koordinációs munkacsoport által kidolgozott elvek és fogalommeghatározások alapján történik.

Az európai halászati termelési statisztikák a fogásokból és az akvakultúrából származó termelést foglalják magukban. Fogás alatt az adott célból (kereskedelmi, ipari, szabadidős és megélhetési), a halászati egységek adott típusa és osztálya által (beleértve a halászokat, hajókat, felszereléseket stb.) fogott halászati termék értendő. A fogás nemzetiségének elsődleges jelzésére a halászhajó lobogója szolgál. A fogások mellett az Eurostat a kirakodásokról is gyűjt statisztikákat: ezek az adatszolgáltató országban kirakodott (terméktömegben kifejezett) halászati termékekre vonatkoznak, függetlenül a kirakodást végző hajó nemzetiségétől. Szintén szerepeltetni kell a statisztikákban az adatszolgáltató ország hajóinak az EU-n kívüli kikötőkben történő és az EU-ba behozott áruinak kirakodásait is. Az akvakultúrás termelés vízi (édesvízi vagy sósvízi) szervezetek ellenőrzött körülmények közti tenyésztésére vonatkozik. Az akvakultúra a természetes tenyésztési folyamatba való beavatkozást feltételez, például rendszeres ivadéktelepítést, etetést és a ragadozókkal szembeni védelmet. A gazdálkodás emellett azt is jelenti, hogy a tenyésztett állomány természetes személy vagy vállalat birtokában van.

A fogási statisztikákat az EGT-tagországok az alábbi EU-jogszabályoknak megfelelően nyújtják be az Eurostat felé:

  • Az Európai Parlament és a Tanács 218/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31.);
  • Az Európai Parlament és a Tanács 217/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északnyugati részén halászatot folytató tagállamok fogási és tevékenységi statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31.);
  • Az Európai Parlament és a Tanács 216/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.).

A statisztikákat a kirakodások élőtömeg-egyenértékeként jelentik (más szóval, ez adott termék kirakodott súlya, a megfelelő átváltási tényező alkalmazása mellett). Ezért abban nem jelennek meg a kifogott, de ki nem rakodott halászati termékek. A kirakodási statisztikákhoz minden ország éves adatokat szolgáltat a kikötőiben kirakodott halászati termékek mennyiségéről és értékéről, a tagállamokban kirakodott halászati termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról és az 1382/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1921/2006/EK rendeletben (HL L 403., 2006.12.30.) előírt feltételeknek megfelelően. Az akvakultúra-statisztikákhoz a nemzeti hatóságok benyújtják az Eurostat számára az akvakultúrás termelésre vonatkozó statisztikákat, a tagállamok által benyújtandó, akvakultúrára vonatkozó statisztikákról és a 788/96/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9-i 762/2008/EK rendeletben (HL L 218., 2008.8.13.) előírt feltételeknek megfelelően.

Ami a halászflottákat illeti, az EU tagállamaira vonatkozó statisztikák az Európai Bizottság Tengerügyi és Halászati Főigazgatósága által fenntartott európai uniós halászflotta-nyilvántartásból származnak. Az Izlandra és Norvégiára vonatkozó statisztikákat a nemzeti hatóságok által benyújtott flottaaktákból állítják össze.

Hulladékkeletkezés

A vállalatoknál és a háztartásokban keletkező hulladékra és az azzal való gazdálkodásra vonatkozó megbízható statisztikákra van szükség a hulladékpolitika végrehajtásának ellenőrzése érdekében, különös tekintettel a hasznosítás és a biztonságos ártalmatlanítás elveinek való megfelelésre. 2002-ben elfogadták a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendeletet, amely létrehozta az e terület harmonizált közösségi statisztikáihoz szükséges keretrendszert. A rendelet előírja, hogy az EU tagállamai a 2004. referenciaévtől kezdődően kétévente adatokat szolgáltassanak a hulladék keletkezéséről, hasznosításáról és ártalmatlanításáról. A hulladék keletkezésére és kezelésére vonatkozó adatok jelenleg a 2004 és 2016 közötti páros referenciaévekre állnak rendelkezésre.

A vállalkozások szerkezeti statisztikái

A vállalkozások szerkezeti statisztikái egészen a legrészletesebb tevékenységi szintig (több száz gazdasági ágazat) leírják a gazdasági tevékenységek szerkezetét, folytatását és teljesítményét. A vállalkozások szerkezeti statisztikáit az EU tagállamai jogi kötelezettség alapján 1995-től kezdődően évente továbbítják. A vállalkozások szerkezeti statisztikái az üzletgazdaság valamennyi tevékenységére kiterjednek a mezőgazdasági tevékenységek és a személyi szolgáltatások kivételével; valamennyi EU-tagállam adatokat szolgáltat, Norvégiával és Svájccal, néhány tagjelölt országgal és a potenciális tagjelölt országokkal együtt. Az adatgyűjtés tevékenységi területek (I. melléklet – szolgáltatások, II. melléklet – ipar, III. melléklet – kereskedelem, és IV. melléklet – építőipar), valamint adatkészletek szerint történik. Minden melléklet több adatkészletet tartalmaz, a vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló rendeletben előírtaknak megfelelően. A nemzeti statisztikai hivatalok (NSH) statisztikai felmérésekből, vállalkozásnyilvántartásokból, illetve különféle közigazgatási forrásokból gyűjtik az adatok többségét. A pénzügyi szektorhoz szükséges információkat gyakran a pénzügyi intézmények vagy a központi bankok szabályozó, illetve ellenőrző nemzeti irodái szolgáltatják (NACE Rev. 2. K nemzetgazdasági ág / NACE Rev. 1.1. J nemzetgazdasági ág). A tagállamok az adatforrások függvényében különböző statisztikai módszereket (például bruttósítás, modellalapú becslés vagy az imputálás különféle formái) alkalmaznak az előállított vállalkozásszerkezet-statisztikai adatok minőségének biztosítása érdekében.

Prodcom-statisztika

A Prodcom-statisztika részletes információkat szolgáltat a termelésnek a felmérési időszakban értékesített fizikai volumenéről, a termelésnek a felmérési időszakban értékesített értékéről, egyes termékek esetében pedig a teljes termelés mennyiségéről a felmérési időszakban. A Prodcom-felmérés a Prodcom-listán alapul, amelyen mintegy 3900 termék szerepel. A listában használt nyolcjegyű kódok a hatjegyű CPA tételeken, ennélfogva a négyjegyű NACE Rev 1.1-en alapulnak. A Prodcom-kód 2008-tól kezdve a CPA 2008-hoz és a NACE Rev. 2-höz kapcsolódik. A NACE-hez történő kapcsolódás lehetővé teszi a nemzeti statisztikai hivatalok számára, hogy a vállalkozásnyilvántartást felhasználva azonosítsák a terméket valószínűsíthetően előállító vállalkozásokat. A Prodcom-listát minden évben felülvizsgálják.

Szállítási statisztikák

A közúti árufuvarozásra vonatkozó adatok a közúti árufuvarozásra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről szóló 70/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet keretében gyűjtött mikroadatokból származnak. Az adatokat az Eurostat az adatszolgáltató országok által végzett mintavételes felmérések alapján összesíti. Az adatok tonnában, tonnakilométerben, járműkilométerben és az utak számában kifejezett értékeket tartalmaznak. A tagállamok az országukban nyilvántartásba vett járművek tekintetében számolnak be a közúti árufuvarozási statisztikákról. A belvízi szállítási statisztikák információt nyújtanak az EU belvízi hajózási hálózatán bonyolított árufuvarozás volumenéről és teljesítményéről. Ezeket a „területiség elve” alapján jelentik, ami azt jelenti, hogy minden ország beszámol az áruknak az ország területén történő be- és kirakodásáról, valamint mozgásáról, függetlenül a vállalkozások származási országától, illetve az első berakodási és a végső kirakodási helytől.

Kereskedelmi statisztikák

Az EU-ra vonatkozó adatok az Eurostat Comext adatbázisából, a nemzetközi árukereskedelem referencia-adatbázisából származnak. Az adatbázis nemcsak az EU-tagállamok közelmúltbeli és történeti adataihoz biztosít hozzáférést, de számos EU-n kívüli ország statisztikáit is tartalmazza. Az Eurostat a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó, a weboldalán közzétett összesített és részletes statisztikákat minden hónapban a Comext adatai alapján állítja össze. Mivel a Comext naponta frissül, a weboldalon található adatok eltérhetnek a Comextben szereplőktől (ha ezek módosultak a legutóbbi közzététel óta).

Ebben a cikkben a mezőgazdasági termékeket a Kombinált Nómenklatúra (KN) alszámai szerint osztályozzuk, amelyek a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer (HR) elnevezésű, a Vámigazgatások Világszervezete által karbantartott nemzetközi osztályozási rendszeren alapulnak. A mezőgazdasági termékeknek a KN szerinti 24 árucsoportja (kétjegyű kódok) három fő típusba tagozódik: állati termékek, növényi termékek és élelmiszerek. A 15. árucsoport (állati vagy növényi zsír és olaj és ezek bontási termékei; elkészített ételzsír; állati vagy növényi eredetű viasz) a növények között szerepel.

Végső fogyasztásra fordított kiadások

Az Eurostat a háztartások végső fogyasztási kiadásairól az ESA 2010 keretében, az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti nemzetközi osztályozása (Coicop) szerint gyűjti az adatokat. Az egyes adatkészletek továbbítási követelményeit az ESA 2010 adattovábbítási program határozza meg. A Coicop-adatok esetében ez a referencia-időszakot követő kilencedik hónapot jelenti.

A háztartások fogyasztási kiadásai a Coicop (az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása, lásd még a 2002. január 23-i 113/2002/EK bizottsági rendeletet) szerinti fogyasztási célok szerint kerülnek osztályozásra. A vonatkozó Coicop-kategóriák három számjegyű kódjai a következők:

  • P010 – Élelmiszerek és alkoholmentes italok
  • P011 – Élelmiszerek
  • P012 – Alkoholmentes italok
  • P020 – Szeszes italok, dohányáruk, narkotikumok
  • P021 – Szeszes italok
  • P111 – Vendéglátási szolgáltatások

A testtömegindexre (BMI) vonatkozó statisztikák

A BMI-statisztikák információforrásául az európai egészségfelmérés (EHIS) szolgál. A felmérés célja, hogy összehangolt statisztikákat szolgáltasson az EU tagállamaiban a válaszadók egészségi állapotáról és életviteléről (az egészséget befolyásoló tényezőkről), valamint az egészségügyi ellátórendszer igénybevételéről. A testtömegindex (BMI) a testmagassághoz viszonyított testsúly mértéke, amely meglehetősen jól jelzi a testzsír mennyiségét. A BMI-t tekintik az elhízás legjobban használható mérőszámának a felnőttek (18 éves vagy annál idősebbek) esetében, ha csak a súlyra és a magasságra vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. Értéke a (kg-ban számított) testtömeg és a (méterben mért) testmagasság négyzetének hányadosa. BMI = testtömeg (kg) / magasság (m²)

A BMI eredményeinek osztályozásához a következő felosztást használjuk (a WHO szerint):

< 18,50: sovány;
18,50 – < 25,00: normális testsúly;
>=25,00: túlsúlyos;
>= 30,00: elhízott.

Háttér

A a termelőtől a fogyasztóig stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért az európai zöld megállapodás egyik kulcsösszetevője.

Ennek öt stratégiai célkitűzése van:

i. A fenntartható élelmiszer-termelés biztosítása
Ez a következőkre irányuló erőfeszítéseket foglal magában: a mezőgazdasági termelők és halászok erőfeszítéseinek fokozása az éghajlatváltozás kezelése, a környezet védelme és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében; a vegyi növényvédő szerek, a műtrágyák és az antibiotikumok használatának és az azoktól való függőségnek a jelentős csökkentése; az ökológiai gazdálkodás további fejlesztése; a mezőgazdasági termelők és a halászok megélhetésének további támogatása az átállás során.
ii. A fenntartható élelmiszer-feldolgozás és feldolgozási gyakorlatok ösztönzése
Ez a következőkre irányuló erőfeszítéseket foglal magában: a fogyasztók étrendi döntéseinek befolyásolása; a forgalmazási előírások felülvizsgálata; tápanyagprofilok meghatározása; az élelmiszer-csomagolás javítása.
iii. A fenntartható élelmiszer-fogyasztás előmozdítása
Ez a következőkre irányuló erőfeszítéseket foglal magában: a túlsúly és az elhízási arány növekedésének megfordítása az EU-ban; a fogyasztók felelős döntéshozatalának elősegítése a jobb élelmiszer-címkézés révén; a fenntartható élelmiszer-beszerzésre vonatkozó kötelező minimumkritériumok meghatározása.
iv. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése
Ez a következőkre irányuló erőfeszítéseket foglal magában: az élelmiszer-veszteség csökkentése az ellátási láncban; a tápanyagok és a másodlagos nyersanyagok visszanyerésének javítása; a biogazdaság, a hulladékgazdálkodás és a megújuló energia megerősítése.
v. Az élelmiszercsalás elleni küzdelem az élelmiszer-ellátási láncban
Ez a következőkre irányuló erőfeszítéseket foglal magában: az élelmiszerek nyomonkövethetőségének és a riasztásoknak a javítása.

Direct access to

Other articles
Tables
Database
Dedicated section
Publications
Methodology
Visualisations




Módszertan

Megjegyzések

  1. ↑ Számviteli kontextusban az ágazat a gazdasági tevékenység egyik ágát jelenti. A „mezőgazdasági ágazat” kifejezés szinonimájaként az „agráripar” kifejezés is használatos, de ebből nem szabad arra következtetni, hogy a mezőgazdaság iparosodott volna vagy a nyersanyagok feldolgozásáról szólna.
  2. ↑ OECD (2019), Accelerating Climate Action: Refocusing policies through a Well-being lens (Az éghajlat-politikai fellépés felgyorsítása: a szakpolitikák súlypontjának megváltoztatása a jólét szemszögéből).
  3. ↑ az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerinti főbb területek: 21, 27, 34, 37, 41, 47, 51.
  4. ↑ További információkért lásd az Európai Bizottság Common Fisheries Policy (KHP) weboldalát (angol nyelven).
  5. ↑ Bővebben lásd itt (angol nyelven).
Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:A_termelőtől_a_fogyasztóig_–_statisztikai_utazás&oldid=538279"