Bérek és munkaerőköltségek

2019. júniusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2020. július.

A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

Érdekességek
Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-ban 27,4 euró, az euróövezetben 30,6 euró volt 2018-ban.
Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-ban 5,4 euró (Bulgária) és 43,5 euró (Dánia) közé esett 2018-ban.

Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2018

Ez a cikk összehasonlítja és szembeállítja az Európai Unió (EU) tagállamainak, a tagjelölt országoknak és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országainak a bérekre és a munkaerőköltségekre (munkáltatókat terhelő, munkaerővel kapcsolatos kiadások) vonatkozó számadatait.

A munka nélkülözhetetlen szerepet tölt be a gazdaság működésében. A vállalkozások szemszögéből költséget (munkaerőköltséget) jelent, amely nemcsak az alkalmazottak számára kifizetett béreket és fizetéseket foglalja magában, hanem a nem bérjellegű költségeket – így mindenekelőtt a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást – is tartalmazza. A munkaerőköltségek ezért döntően befolyásolják a vállalkozások versenyképességét, bár emellett a tőkeköltség (például a kölcsönök kamatai és a részvények után fizetett osztalékok) és a nem árjellegű elemek (például a vállalkozási tevékenység, a készségek és a munkatermelékenység, az innováció, valamint a márka és a termékek piaci pozicionálása) hatása sem elhanyagolható.


Teljes cikk


A munkaerőköltség komponensei

Ami a munkavállalókat illeti, fő jövedelemforrásukat általában a munkájukért kapott ellentételezés – közismertebben a bér vagy kereset – jelenti, amely ezért jelentősen befolyásolja azt, hogy tudnak-e költeni és/vagy megtakarítani. Mivel a bruttó bér/kereset a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást is tartalmazza, a nettó kereset kiszámításához ezt a hozzájárulást, valamint az államnak fizetendő összegeket, például a jövedelemadót le kell vonni a bruttó összegből. Mivel az adók összege általában a háztartás jövedelmi helyzetétől és összetételétől függ, a nettó keresetet több jellegzetes háztartási helyzetre vonatkozóan számítottuk ki.

Az 1. grafikon a nettó kereset, a bruttó kereset/bér és a munkaerőköltségek közötti kapcsolatról nyújt áttekintést.

1. grafikon: A munkaerőköltség komponensei

Munkaerőköltségek

Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-28 területén megközelítőleg 27,4 euró, az euróövezetben (EA-19) pedig 30,6 euró volt 2018-ban. Ezek az átlagértékek azonban elfedik a tagállamok közötti jelentős különbségeket, mivel az óránkénti munkaerőköltség valójában 5,4 euró (Bulgáriában) és 43,5 euró (Dániában) között változott (lásd az 1. ábrát); az átlag még magasabb volt Norvégiában (50,0 euró).

1. ábra: Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2018
(euró)
Forrás: Eurostat (lc_lci_lev)


A munkaerőköltségek a bérek és fizetések költségeit, valamint nem bérjellegű költségeket, például a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulást foglalják magukban. A gazdaság teljes egészét vizsgálva 2018-ban a teljes munkaerőköltségből a nem bérjellegű költségek aránya az EU-28 területén 23,7%, az euróövezetben pedig 25,6% volt. Ezt az arányt vizsgálva is jelentős különbségek figyelhetők meg az EU tagállamai között: a nem bérjellegű költségek aránya Franciaországban (32,6%), Svédországban (32,3%), Litvániában (29,2%) és Olaszországban (28,4%) volt a legmagasabb, Máltán (6,1%), Luxemburgban (11,1%), Dániában (14,1%), Horvátországban (15,3%) és Írországban (15,4%) pedig a legalacsonyabb.

Bruttó bér/kereset

Medián kereset

A bruttó kereset teszi ki a munkaerőköltség legnagyobb hányadát. 2014-ben az euróban számított bruttó medián órabér Dániában volt a legmagasabb (25,52 euró), megelőzve Írországot (20,16 euró), Svédországot (18,46 euró), Luxemburgot (18,38 euró), Belgiumot (17,32 euró) és Finnországot (17,24 euró). Ezzel szemben az euróban számított bruttó medián órabér Bulgáriában (1,67 euró) és Romániában (2,03 euró) volt a legalacsonyabb, amelyet Litvánia (3,11 euró), Lettország (3,35 euró) és Magyarország (3,59 euró) követett. Más szóval az EU tagállamaiban a legmagasabb bruttó nemzeti medián órabér euróban kifejezve 15-ször volt magasabb, mint a legalacsonyabb; ha ezt az árszínvonalnak megfelelően kiigazítjuk (vásárlóerő-egységekre (PPS) váltással), a legmagasabb átlag ötször volt magasabb, mint a legalacsonyabb, a két véglet pedig ismét Dánia és Bulgária volt.

2. ábra: Bruttó medián órabér, összes munkavállaló (a tanulószerződéses tanulók kivételével), 2014
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub2s)


Alacsony keresetűek

Azok a munkavállalók minősülnek alacsony keresetűnek, akiknek az órabére a nemzeti bruttó medián órabér kétharmada vagy annál kevesebb. 2014-ben az EU-28 területén a munkavállalók 17,2%-a, az euróövezetben pedig a munkavállalók 15,9%-a minősült alacsony keresetűnek. 2014-ben az alacsony keresetűek aránya jelentősen eltért az EU tagállamai között: a legnagyobb arány Lettországban (25,5%), Romániában (24,4%), Litvániában (24,0%) és Lengyelországban (23,6%) volt megfigyelhető, amit Horvátország (23,1%), Észtország (22,8%), Németország (22,5%), és Görögország (21,7%) követett. Ezzel szemben a munkavállalók kevesebb mint 10%-a volt alacsony keresetű Svédországban (2,6%), Belgiumban (3,8%), Finnországban (5,3%), Dániában (8,6%), Franciaországban (8,8%) és Olaszországban (9,4%).

3. ábra: Alacsony keresetűek – olyan munkavállalók (a tanulószerződéses tanulók kivételével), akiknek a bruttó medián órabér legfeljebb kétharmada az órabére, 2014
(a munkavállalók százalékában)
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub1s)


Nemek közötti bérszakadék

A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató az EU-ban a férfiak és a nők átlagos keresete közötti különbségeket mérő fontos mutató. 2017-ben az EU-28 egészében a nők átlagosan 16,0%-kal kevesebbet kerestek, mint a férfiak, az euróövezetben pedig 16,1% volt a különbség. Az átlagos fizetésben a nemek között a legkisebb különbség Romániában, Olaszországban, Luxemburgban, Belgiumban, Lengyelországban és Szlovéniában (mindegyik tagállamban kevesebb mint 10,0%-os különbség) volt tapasztalható. A nemek közötti legnagyobb bérszakadék Észtországban (25,6%), Csehországban (21,1%), Németországban (21,0%) és az Egyesült Királyságban (20,8%) volt megállapítható – lásd a 4. ábrát.

4. ábra: A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató, 2017
(a női és a férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti százalékos különbség a férfiak bruttó bérének százalékában)
Forrás: Eurostat (earn_gr_gpgr2)


A nemek közötti bérszakadékhoz számos tényező hozzájárulhat, például a munkaerőpiaci részvételben fennálló különbségek, a jellemzően férfiak vagy nők által dominált foglalkozások vagy tevékenységek terén megfigyelhető különbségek, a férfiak és a nők által folytatott részmunkaidős munkavégzés mértékében felfedezhető különbségek, valamint a magán- és a közszervezetek személyzeti osztályainak hozzáállása a karrierépítéshez és a fizetés nélküli és/vagy szülési/szülői szabadsághoz. A nemek közötti bérszakadékot legalább részben magyarázhatják olyan háttértényezők, mint például az ágazatbeli és a foglalkozási elkülönítés, az oktatás és a képzés, a tudatosság és az átláthatóság, valamint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés. A nemek közötti bérszakadék rávilágít további egyenlőtlenségekre, különösen a családi kötelezettségekből a nőkre jutó, gyakran aránytalanul nagy részre, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségekre is. Sok nő részmunkaidőben vagy atipikus szerződés keretében dolgozik. Ezáltal ugyan lehetővé válik számukra, hogy családi kötelezettségeik teljesítése mellett a munkaerőpiacon maradjanak, azonban mindez negatív hatással lehet a bérezésükre, szakmai fejlődésükre és előmenetelükre, valamint a nyugdíjukra.

Nettó kereset és adóteher

Az összes adatot az OECD széles körben elismert modellje segítségével határoztuk meg. A modell alapadatai nemzeti forrásokból származnak. A modellel kapcsolatban további információkat az OECD – Benefits and wages oldal tartalmaz (angol nyelven).

Nettó kereset

A nettó keresettel kapcsolatos információk a bruttó keresetre vonatkozó adatokat egészítik ki, és a rendelkezésre álló keresetről tájékoztatnak, amely a bruttó keresetnek a jövedelemadóval és a munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulással csökkentett és gyermekes háztartás esetén a családi támogatással (az eltartott gyermekek utáni juttatással) növelt összege.

A vállalkozásoknál dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 100%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személy nettó keresete 2018-ban 5500 euró (Bulgária) és 41 900 euró (Luxemburg) között változott. Ugyanebben a két EU-tagállamban volt a legalacsonyabb (6100 euró), illetve a legmagasabb (56 300 euró) az egy keresővel rendelkező kétgyermekes házaspárok nettó átlagkeresete (5. ábra).

5. ábra: Éves nettó kereset, 2018
(euró)
Forrás: Eurostat (earn_nt_net)


Amennyiben a házaspár mindkét tagja dolgozott (és mindketten a munkavállalók átlagkeresetét keresték), az éves nettó kereset Luxemburgban volt a legmagasabb: 93 400 euró, ha két gyermekkel rendelkeztek, és 85 800 euró, ha nem volt gyermekük. A legalacsonyabb nettó keresetet Bulgária jegyezte fel a kétgyermekes házaspárok esetében 11 100 euróval, a gyermektelen házaspárok esetében pedig valamivel kevesebbel, 11 000 euróval.

Adóteher

Az adókulcsra vonatkozó mutatók (a munkát terhelő adóék, a munkanélküliségi csapda és az adócsapda) a munka vonzerejét hivatottak nyomon követni. Az 1. táblázat e mutatók értékeit egy olyan egyedülálló, gyermektelen, alacsony keresetű személy esetében mutatja be, aki a kétharmadát (egészen pontosan 67%-át) keresi a vállalkozásoknál foglalkoztatott munkavállalók átlagos keresetének (a NACE Rev. 2 szerinti B–N nemzetgazdasági ágban).

Az első mutató, a munkát terhelő adóék az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások munkaerőköltséghez viszonyított terhéről nyújt tájékoztatást. A munkát terhelő adóék a meghatározás szerint a bruttó bérjövedelemre terhelt jövedelemadónak, valamint munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásnak a teljes munkaerőköltség százalékában kifejezett összege. Az adóék 2018-ban az EU-28 területén 38,2%, az euróövezetben pedig 40,9% volt. Az alacsony keresetűekre 2018-ban Belgiumban, Csehországban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában, és Svédországban nehezedett a legnagyobb adóteher (mindegyik tagállamban 40,0% felett). Ezzel szemben a legkisebb adóteher Írországban, Cipruson, Máltán és az Egyesült Királyságban (mindegyik országban 30,0% alatt) nehezedett az alacsony keresetűekre.

1. táblázat: Az alacsony keresetűekre vonatkozó adókulcsmutatók – gyermektelen egyedülállók, 2018
(%)
Forrás: Eurostat (earn_nt_taxwedge) (earn_nt_unemtrp) és (earn_nt_lowwtrp)


A második mutató, a munkanélküliségi csapda a bruttó jövedelem megnövekedésének azt a (százalékban kifejezett) részarányát jelenti, amelytől a magasabb adó és munkavállalói társadalombiztosítási járulék, illetve az álláskeresési és más juttatások megvonása következtében a foglalkoztatásba visszatérő munkanélküli elesik. A munkanélküliségi csapda 2018-ban az EU-28 területén 73,1%, az euróövezetben 75,7% volt. A legnagyobb részarányt (90,8%) Luxemburgban, a legkisebbet (32,2%) pedig Észtországban mérték.

A harmadik mutató, az adócsapda azt fejezi ki, hogy az a munkavállaló, akinek bruttó keresete a munkavállalók átlagkeresetének 33%-áról 67%-ára nő, a bruttó kereset növekedésének mekkora hányadától esik el (százalékban kifejezve) a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék növekedése, valamint egyes juttatások esetleges megszűnése következtében. Az adócsapda 2018-ban az EU-28 területén 39,0%, az euróövezetben 42,2% volt; a legkisebb hányadot (10,3%) Cipruson, a legnagyobbat (59,7%) pedig Belgiumban mérték.

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Adatforrások

Munkaerőköltség

A munkaerőköltség a munkavállalók díjazását (beleértve a pénzben és a természetben adott bért és fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségeket, valamint az egyéb kiadásokat (például a munkaerő-toborzási költségeket, a munkaruhára fordított kiadásokat, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbségét) foglalja magában. A munkaerőköltség e komponenseinek és elemeinek meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalommeghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a legutóbbi (jelenleg 2016-os) munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés keretében a tagállamok négyévenként gyűjtenek rendkívül részletes adatokat a munkaerőköltségek szintjéről. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel. A negyedéves munkaerőköltség-index (az európai mutatók egyike) a munkaerőből mint termelési tényezőből eredő költségnyomást méri. A munkaerőköltség-indexhez gyűjtött adatok a teljes átlagos óránkénti munkaerőköltségre, valamint két munkaerőköltség-kategóriára, egyrészt a bérekre és fizetésekre, másrészt a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásra és a munkáltató által fizetett adókra és kapott támogatásokra vonatkoznak. Az adatok – amelyek gazdasági tevékenységek szerinti bontásban is elérhetők – az ipart, az építőipart és a szolgáltatásokat (kivéve közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás) magukban foglaló európai aggregátumok (EU és euróövezet) és a tagállamok NACE Rev. 2 szerinti B–N és P–S nemzetgazdasági ága tekintetében állnak rendelkezésre munkanapokban kifejezve, szezonálisan kiigazított formában.

Bruttó bér/kereset

A legfontosabb vonatkozó fogalommeghatározásokat a 2005. október 21-i 1738/2005/EK rendelet tartalmazza. Az adatok forrása a négyévenkénti jövedelemszerkezeti felmérés (SES), amely legutóbb 2014 októberében készült. A bruttó jövedelem közvetlenül a munkáltató által teljesített pénzbeli ellenszolgáltatás, az adó és társadalombiztosítási hozzájárulások levonása előtt. Tartalmazza a prémiumokat (13. és 14. havi fizetés, üdülési hozzájárulás, nyereségrészesedés, ki nem vett szabadnapok után járó kifizetések, alkalmi jutalékok stb.), függetlenül attól, hogy azokat rendszeresen fizetik-e vagy sem.

A medián keresetre vonatkozó adatok a mezőgazdaság, a halászat, a közigazgatás, a magánháztartások és a területen kívüli szervezetek kivételével a gazdaság összes ágazatában a legalább tíz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál (teljes vagy részmunkaidőben) dolgozó összes munkavállaló (a tanulószerződéses tanulók kivételével) bruttó órabérén alapulnak. A medián kereset azt a keresetet jelenti, amelynél a lakosság egyik fele kevesebbet, a másik fele pedig többet keres.

Nemek közötti bérszakadék

Kiigazítatlan formájában a nemek közötti bérszakadék a meghatározás szerint a fizetett női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti különbség a fizetett férfi munkavállalók bruttó átlagórabérének százalékában kifejezve. E mutató kiszámításának módszertana a jövedelemszerkezeti felméréssel (SES) gyűjtött adatokat veszi alapul, amelyek négyévente, a friss jövedelemszerkezeti felmérés adatainak elérhetővé válásakor felülvizsgálatra kerülnek.

Az alkalmazott módszertan szerint a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató az ipar, az építőipar és a szolgáltatások területén (a NACE Rev. 2 szerinti B–S nemzetgazdasági ág az O nemzetgazdasági ág kivételével) működő, legalább tíz munkavállalót foglalkoztató vállalkozások valamennyi munkavállalóját lefedi (életkor és munkaóra szerinti korlátozások nélkül). Egyes országok a NACE Rev. 2 szerinti O nemzetgazdasági ágról (közigazgatás és védelem; kötelező társadalombiztosítás) is adnak tájékoztatást, bár ez nem kötelező. A köz- és a magánszektor összehasonlításával, munkaidő szerint (teljes vagy részmunkaidő) és munkavállalói életkor alapján elemzett adatok is rendelkezésre állnak.

Nettó kereset és adóteher

A nettó kereset a bruttó keresetből származik, és a díjazás azon részét jelenti, amelyet a munkavállalók ténylegesen fogyasztásra vagy megtakarításra fordíthatnak. A nettó kereset a bruttó kereset társadalombiztosítási hozzájárulással és adókkal csökkentett, de családi támogatásokkal növelt összege.

A munkanélküliségi csapda a foglalkoztatásba való visszatéréskor a bruttó kereset megnövekedése és a nettó jövedelem megnövekedése közötti különbség a bruttó kereset százalékában kifejezve.

Háttér

A munkaerőköltségek és a keresetek szerkezete és alakulása a munkaerőpiac lényeges jellemzői, amelyek tükrözik az egyének által nyújtott munkaerő-kínálatot és a vállalkozások részéről jelentkező munkaerő-keresletet.

Az Európai Unió a nemek közötti bérszakadék fokozatos megszüntetésével támogatni kívánja az esélyegyenlőséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkének (1) bekezdése fogalmazza meg azt az elvet, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak, 157. cikkének (3) bekezdése pedig a férfiak és a nők számára a foglalkoztatás területén biztosított egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi szabályozás jogalapjául szolgál. 2015 decemberében az Európai Bizottság elfogadta A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiai kötelezettségvállalás 2016–2019 című dokumentumot. Ebben a munkaprogramban az Európai Bizottság megerősítette elkötelezettségét amellett, hogy folytatja a férfiak és a nők közötti egyenlőség támogatásában végzett munkáját. Az egyik kiemelt tematikus terület a bér-, a kereseti és a nyugdíjszakadék csökkentése, és egyúttal a nők szegénysége elleni küzdelem. Az Európai Bizottság meghatározta a legfontosabb intézkedéseket, amelyeket ezen a kiemelt területen végre kell hajtani. Ilyen például az évente szervezendő Egyenlő Díjazás Európai Napja, amely felhívja a figyelmet a nemek közötti bérkülönbségre és a kiváltó okokra.

Hasznos linkek
Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Jogszabályok
Illusztrációk
Külső hivatkozások




  • Earnings (t_earn) (angol nyelven), lásd:
Gender pay gap in unadjusted form (tsdsc340)
Labour cost index by NACE Rev. 2 (teilm100)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-1 (teilm120)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – percentage change Q/Q-4 (teilm130)
Labour cost index by NACE Rev. 2 – Index (2012=100) (teilm140)