Hírek a portálon


A világ legtermészetesebb dolga: biomérnökösködés Spanyolországban

2003-ban – az akkor 25 éves – Stephen már majdnem befejezte biotechnológiai Ph.D. programját a belfasti Queen’s University-n. Ph.D. értekezésének írása nem jelentet számára elég kihívást, ezért úgy gondolta, hogy kihasználhatná a helyzetből kínálkozó rugalmasságot azzal, hogy teljes munkaidőben dolgozik és megtanul egy idegen nyelvet.

Mivel Stephen mindig is vonzódott Spanyolországhoz, bejelentkezett az EURES-nél, hogy munkát találjon a mediterrán országban. „Nem igazán tudtam, hol is kezdjem, ezért elkezdtem böngészni az internetet. Gyorsan rátaláltam az EURES-re, és kiszúrtam a Biosensores nevű céget, amely biotechnológiai szakértőt keresett”, emlékszik vissza Stephen. Mivel meg volt róla győződve, hogy rendelkezik az álláshoz szükséges képességekkel, gyorsan kapcsolatba lépett Isabel García Hernándezzel, az illetékes EURES-tanácsadóval, hogy többet megtudjon az állásajánlatról.

„Isabel az egész jelentkezési eljárás során nagyon segítőkész volt. Miután kapcsolatba léptem vele, elküldte önéletrajzomat a Biosensores-hez, ahonnan behívtak egy interjúra. Isabeltől az állásajánlattal kapcsolatban számos kiegészítő információt kaptam. A spanyolországi, és különösen – a vállalat székhelyét jelentő – valencai régióbeli élet- és munkakörülményekkel kapcsolatban is adott tanácsokat.”

Fontos arra is felkészülni, hogy a külföldi élet nagyobb kihívásokkal – de végtére nagyobb megelégedettséggel is – jár, mint egy rövid kirándulás. „Isabel világossá tette számomra, hogy Spanyolország nem csupán egy nyaralóhely, és tudatában kell lenni a kulturális különbségeknek is. Valóban segített megalapozott döntést hoznom azzal kapcsolatban, hogy Spanyolországba költözzek-e vagy sem.”

Amikor Stephen Spanyolországba érkezett, bizonyosan rátalált arra a kihívásra, amit keresett. Hat hónapi spanyoltanulás után alapszintű nyelvtudásra tett szert. Mivel azonban munkájához szüksége volt a spanyolra, tudta, hogy sokkal gyakorlottabbnak és gyorsabbnak kell lennie.

Ami munkájának tudományos részét illeti, Stephennek hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie: amellett, hogy angolul kellett tudományos cikkeket megfogalmaznia, arra is lehetőséget kapott, hogy részt csúcstechnológai biomérnöki tevékenységekben. Ő erre így emlékszik vissza: „Azt mondhatom, hogy a Ph.D.-mnek köszönhetően jó biotechnológiai háttértudással rendelkeztem, a Biosensores-nél azonban nagyon bonyolult dolgokkal foglalkoztunk: ilyen volt például a baktériumok genetikai módosítása annak érdekében, hogy vízszennyeződés kimutatására lehessen őket használni.”

Értekezésének írása is nagyobb kihívás lett számára Spanyolországban, mint ha Belfastban lett volna; mivel kollégái rendszeresen ragaszkodtak ahhoz, hogy munka után megigyanak pár „cerveza”-t, Stephen észrevette, hogy tervét, miszerint szabadidejében írja meg értekezését, módosítania kell.

Stephen minél többet tudott a spanyol kultúráról, annál inkább megszerette az országot és lakóit. „Egykori spanyolországi kollégáim és barátaim nagyszerű emberek. Soha nem fogom elfelejteni, amikor meghívtak első Fallas de Valenci-ámra, amely egy több napig tartó, nagyszabású fesztivál Valenciában. A legjobb az volt a dologban, hogy nem egy turista voltam, akinek meg kellett néznie a fesztivált, hanem része voltam a Fallas-nak. Segítettem barátaimnak a hagyományos ételek elkésztésében, és elejétől végéig részt vettem a fesztiválon. Úgy éreztem magam, mintha odavalósi lennék. A sokat kínáló spanyol kultúrát tényleg megéri teljes egészében felfedezni, és nem csak azokra a benyomásokra korlátozódni, amit az ember turistaként kap.

Amikor Stephen szerződése lejárt a Biosensores-nél, annyira tetszett neki új élete, hogy Spanyolországban akart maradni. Menyasszonyával Toledoba költözött, ahol angol nyelvórákat adott. Csak hat hónappal később követte menyasszonyát Belfastba, és elfogadott egy előadói állást a Belfast Metropolitan College-ban.

A most 31 éves Stephen, aki éjszakáként még mindig arra ébred, hogy szeretne visszamenni, azt tervezi, hogy több évre visszatér Spanyolországba. Stephen, miközben előadóként dolgozott a Belfast Metropolitan College-ban, továbbképezte magát középiskolai tanárrá. Eltökélt szándéka, hogy Spanyolországban biológiatanárként dolgozzon, és már fel is vette Isabellel a kapcsolatot, hogy állást találjon: „Azt nem tudom előre megmondani, hogy mikor fogok Spanyolországban állást találni, de biztos vagyok abban, hogy csak idő kérdése, hogy visszatérjek oda.”

« Vissza