Hírek a portálon


„A mainál is integráltabb munkaerőpiac kialakulására lehet számítani”

Hogyan értékeli a Munkavállalói Mobilitás Európai Évét? Sikerült a kívánt mértékben felkelteni a figyelmet?
 
A fogadtatás messze meghaladta a várakozásainkat, és Európa-szerte igen pozitív volt. Az eseménysorozat nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a „szabad mozgás” és a „mobilitás” társadalmunk alapvető értékeként beépüljön a köztudatba.
 
Figyelembe véve az EURES-hálózat révén az európai állásbörzéknek biztosított támogatást, hogyan értékeli ennek a munkaerő-piaci kezdeményezéstípusnak a fejlődését? Lehet, hogy az európai események sorában éves rendszerességgel megjelenő elem lesz belőle?
 
Először körülbelül 30 eseményre számítottunk, de végül mintegy 300 helyszínen összesen 500-nál is többel zártuk a sorozatot. Természetesen kár lenne veszni hagyni ezt a fantasztikusan jó alapot. Ezért szándékaim szerint elő fogok terjeszteni egy tervezetet arról, hogy az „európai állásbörzéket” hogyan tegyük éves szinten rögzített eseményekké.
 
A bővítés 2004-es köre után a 10 új tagállam esetében nagyobbrészt megmaradt a „régi” EU-15 munkaerőpiacáról való kirekesztettség. Az EU néhány tagja – „régiek” és „újak” vegyesen – most azt fontolgatja, hogy hasonló korlátozásokat vezet be Romániával és Bulgáriával szemben. Külön emlékeztetni kellene az EU tagállamait a „négy szabadságra”?
 
A tagállamok több mint fele teljes mértékben megvalósította a [személyek] szabad mozgásának elvét. Csak idő kérdése, hogy a példájukat a többiek is kövessék. A legutóbbi bővítési kör óta a régi EU-15 államaiban csökkenő munkanélküliségi rátákat és nagyobb gazdasági növekedést tapasztalhattunk. Ezek egyértelműen azt jelzik, hogy [az egységes piac elveinek teljes körű alkalmazásával] pozitív hatást sikerült elérni. Ahhoz, hogy ezt az időben korlátozott sikert fokozhassuk, a szabad mozgás célját is ki kell teljesítenünk. A tagállamok viszont továbbra is fenn fogják tartani maguknak a bizonyos korlátozások bevezetésére vonatkozó jogot és felelősséget.
 
A „flexicurity” („rugalmas biztonság”) rendszerét a figyelemreméltó siker nyomán ünnepelték Dániában, sőt mi több, szerepmodellül állították az összes európai munkaerőpiac elé. Ön ezzel szemben aggályait jelezte a „flexicurity” egyszerű másolásával kapcsolatban, tekintettel az országainkban működő szociális rendszerek szerkezeti sokféleségére. Nem ugyanazokkal a jelenségekkel kell szembenéznie az EU minden tagjának, így például a fiatalok munkanélküliségével vagy az idősebbek alulfoglalkoztatottságával? Meg tud nevezni néhány olyan reformelemet, amelyet Európa egészében alkalmazni lehetne?
 
Az európai munkaerőpiac sokkal egységesebb, mint azt egyesek gondolnák. A pozitív munkaerő-piaci politikákat nem lemásolni kell, hanem a helyi viszonyokhoz igazítva átvenni. Ugyanakkor a korszerű munkaerő-piaci politikáknak minden esetben magát a munkaerőt kell védenie, nem pusztán a munkahelyet. Különösen nagy figyelmet kell fordítani az állások között eltöltött időszakokra. A munkavállalók életének ezen kritkus periódusait kell megkönnyíteni és támogatni, hogy ezzel előmozdítsuk a munkaerő mobilitását.
 
A munkáltatók gyakran hangoztatják, hogy a munkavállalók elbocsátással szembeni messzemenő védelme – szociális piacgazdaságaink egyik központi elve – egyben a munkahelyteremtés egyik fő akadálya is. Össze lehet egyeztetni ezt a kettőt?
 
Nem szabad egyenlőségjelet tenni a szociális védelem és a munkavállalók jogait védő szabályozások közé. Egyes országokban, így Ausztriában és Dániában a munkaválallókat védő jogi szabályozás meglehetősen alacsony szintű, ugyanakkor a háttérben erős szociális védelmi rendszer működik. Nem szükségszerű tehát az ellentmondás. Az egyes rendszerektől függetlenül azonban egyértelműen erős, jól működő szociális partnerségekre van szükség ahhoz, hogy az érdekek megfelelő egyensúlya biztosított legyen.
 
A 2007. évet jelölték ki a „Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Évének”. Az európai foglalkoztatáspolitika számára melyek lesznek a legfontosabb kérdések az előttünk álló évben?
 
Nyilvánvalóan [hangsúlyt fog kapni] az esélyegyenlőség a férfiak és nők között, a fogyatékkal élők számára, illetve az etnikai vagy egyéb kisebbségek helyzetének javítása. A legtöbb figyelmet az olyan mérhető egyenlőtlenségekre kell fordítani, mint például az azonos teljesítményért fizetett bérek különbözősége. Minden döntéshozónak tisztában kell lennie azzal, hogy az esélyegyenlőség a versenyképesség szempontjából is fontos tényező. Arra is ügyelnünk kell eközben, hogy ezzel ne ássuk alá a mostani sokszínűséget, mivel ez komoly kreatív potenciált rejt.
 
Milyen közép- és hosszú távú koncepciója van az európai munkaerőpiac jövőjére vonatkozóan? Az elkövetkező években milyen fontosabb változásokra számít?
 
Meg kell értenünk, hogy a munkaerőpiacra nehezedő nyomás fő oka nem annyira a globalizáció, mint inkább a gyors technikai fejlődés. Új technológiák versengenek új termékekkel és szolgáltatásokkal, ezáltal a munkaköri leírások sokkal rövidebb időre szólnak. E fejlemény révén a gazdasági ciklusok sokkal rövidebbek lesznek, még ha kevésbé szélsőségesek is. A sikeres munkaerő-piaci politikáknak gyors válaszokkal és célzott intézkedésekkel kell reagálniuk a fejlődés ezen irányára.
 
Meggyőződésem emellett, hogy Európában a mainál is integráltabb munkaerőpiac kialakulására lehet számítani, ahol a szabad mozgás és a munkaerőcsere fokozottan érvényesül. Ezt a fejlődési irányt aktívan támogatnunk és segítenünk kell. Le kell küzdeni az akadályokat, ugyanakkor meg kell előzni a szociális dömping kialakulását is. A fokozott gazdasági növekedést soha nem szabad érvként használni arra, hogy a munkáltatókat kijátsszuk egymás ellen. Összefoglalva tehát: a fejlődés a közös munkaerő-piaci foglalkoztatáspolitika felé fog haladni, az egyre inkább fragmentált munkaerőpiacon.
 
 
Az Eures News & Information Bureau ezt az interjút a szeptember 29-én Európa-szerte megrendezett Európai Állásbörzék alkalmából készítette Vladimír Špidlával, az EU foglalkoztatási biztosával.
 

« Vissza