chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

A felnőttképzés „női” ágazatnak számít – ezért nincs rá elég pénz?

31/03/2016
by Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN ET FR DE IT PL ES LV LT CS BG

/epale/hu/file/feminine-sectorFeminine sector

Feminine sector

 

A nem formális keretek között zajló felnőttoktatásban és -képzésben a nők dominálnak. Vegyük például a németországi és ausztriai népfőiskolák (Volkshochschulen) példáját, ahol a résztvevők 75%-a nő. Emellett vannak más területek is, ahol a nők vannak többségben (tanulóként és oktatóként is), ilyenek például az idegen nyelvek vagy az egészségügy. Az európai felnőttképzésben a nemek problémáját tehát nem annyira az jelenti, hogy hogyan vonják be a nőket a tanulásba, hanem az, hogy hogyan vonják be a férfiakat, főként olyan területeken, mint az egészségügy.

Valamivel elvontabb szinten a formális oktatási rendszerek, különösen a felsőoktatás, a szervezett, elméleti és tudományos kutatás narratívájának színterei, amelynek tanítását fontosnak ítélik meg – ez a narratíva pedig maszkulinnak tekinthető. Ha a korábbi egyetemem (Bécs) udvarában járunk, rengeteg piedesztálra emelt férfi fejjel találkozhatunk.

A felnőttképzés női ágazat

Az Interest Group for Lifelong Learning nemrégiben tartott ülésén a személyes fejlődés és jóllét célját szolgáló oktatást választottuk témául, amelyet meglehetősen nehéz szakpolitikai szinten megragadni. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ennek egyik oka az, hogy a személyes fejlődésről és jóllétről elsősorban a középkorú nők szoktak elgondolkodni, így az femininnek tekinthető, nem pedig maszkulinnak.

Az is igaz, hogy minél alacsonyabb szintű a tanítás és tanulás, annál inkább elnőiesedik. Érdekes módon ez közös vonás a korai gyermekkor területével, ahol az alkalmazotti struktúra szinte kizárólag nőkből áll. Itt rendszerint a bérek is nagyon alacsonyak. Mindezek mögött az a feltevés állhat, hogy a gyerekekről nagyon könnyű feladat gondoskodni, illetve a nők amúgy is ezt teszik, így az nem igényel különösebb képzést és nem jár érte megfelelő bérezés. Úgy tűnik, ugyanez a helyzet, ha felnőtteket tanítanak alapkészségekre – biztosan egyszerű, hiszen többnyire nők csinálják, nem igaz?

A non formális felnőttképzés jellemzően fregmentált, valamint alapszintű, konkrét és eredményt hozó készségek elsajátítására irányul. Ez teszi az általános- és felnőttképzést női ágazattá, amely a felsőoktatás monolitikus, elvont, maszkulin ágazatának bináris ellentéte. (Az iskolák és a szakképzés a körülményektől függően e kettő között mozognak.)

Nemek közötti ágazati bérszakadék

Most pedig beszéljünk a pénzről, az erőforrásokról és az elismerésről. A feministák és szimpatizánsaik évtizedek óta kifogásolják a különböző ágazatok nemek szerinti szegregációját és a bérezésben ennek megfelelően megmutatkozó különbségeket. A gyakorlatban ez például elmozdulást jelentett az „azonos munkáért egyenlő bért” (ami már önmagában nehéz küzdelem volt) irányából az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bért” irányába, ami jelenleg is zajlik. Az egész életen át tartó tanulás ágazatában szintén számos változás ment végbe: még mindig nagyra értékeljük a tudományos és műszaki készségeket és kompetenciákat, de több kísérletet is tettek arra, hogy a tanulás egyéb formái is azonos értékkel bírjanak. A tanulás UNESCO által kidolgozott négy pillére továbbra is kulcsfontosságú fejlemény, minthogy azok az alábbiak: megtanulni létezni, megtanulni cselekedni, megtanulni tanulni és megtanulni együtt élni.

Mindezek ellenére továbbra is létezik előítélet: minél elméletibb és „maszkulinabb” egy ágazat, annál több pénzt hoz. Mi pedig egy női ágazat felnőtt- és alapkészség-oktatóiként nem kapunk eleget. Vajon véletlen-e, hogy a nemek közötti egyenlőség terén a legtöbbet előre lépő országok azok, ahol a felnőttképzési rendszer a legkifinomultabb? Nem hinném.

Az egyenlőtlenség felszámolása

Lenne hát egy szerény ajánlatom:

  • Folytassunk széles körű vitát arról, hogy a 21. században milyen készségekre, kompetenciákra és tudásra van szükség. Szükség van-e a tudományra? Abszolút, sőt, szerintem még egy olyan kezdeményezésre is szükség lenne, amely egy bizonyos szintű természettudományi műveltség megszerzését tűzi ki célul, tekintettel arra, hogy az emberek milyen ostobaságokban hisznek, például az oltásokat illetően. Ezzel együtt a férfiak személyes fejlődésére, (mentális) egészségére is oda kell figyelni. Az égő menekültközpontokat nézve pedig az együttélésről is nagyon sokat kell tanulnunk.
  • Vitassuk meg azt is, hogy mennyit ér ez a fajta tanítás és képzés. Színvonalas oktatást szeretnénk? Akarjuk-e, hogy az ilyen munkát végző emberek (nők!) tisztességes megélhetéshez jussanak? Tényleg többet ér egy kémiát tanító férfi, mint a felnőtteket az alapkészségekre oktató nő?

Végül pedig tegyük fel a legfontosabb kérdést: hogy lehet az, hogy a nők ilyen sokkal járulnak hozzá a társadalomhoz (a családért végzett munka és gondozás, önkéntesség, munka az alacsony fizetésű ágazatokban, alacsonyabb nyugdíj, többet fizetnek a nemspecifikus termékekért stb.), mégis a gazdag férfiak fölöznek le minden hasznot. Csak hogy egy aktuális, nyilvánvaló példát mondjunk, csoportosítsuk át a FIFA pénzének egy részét a felnőttképzésre, és máris változást érhetünk el.

Gina Ebner, az Európai Felnőttképzési Társaság (EAEA) főtitkára.

Érdekli, hogy a felnőttkori tanulás hogyan járulhat hozzá a nemek közti egyenlőséghez? Vegyen részt az erről folyó diskurzusban itt
Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 6/6 megjelenítése
  • Kkristīne Jukna képe
    Ļoti stereotipisks raksts ,visādi pieņēmumi. Un šis teikums :''Un varbūt mums beidzot vajadzētu uzdot galveno jautājumu: kā tas var būt, ka sievietes sniedz sabiedrībai tik daudz (pienākumi ģimenē un rūpes par citiem, brīvprātīgo darbs, darbs zemu atalgotās nozarēs, mazākas pensijas, lielāki izdevumi par „sieviešu precēm” utt.)'' Nepiekrītu, arī vīriešiem ir pienākumi ģimenē, arī vīrieši dara brīvprātīgo darbu, un arī vīriešiem dažās nozarēs ir zems atalgojums. Bet piekrītu, ka jārīkojas ,lai pasaulē nebūtu tādas diskriminācijas. Arī sievietes grib un būtu pelnījušas pelnīt vairāk. 
  • Jausma Rozenšteine képe
    Piekrītu, ka zglītība ir sieviešu joma.
     Vidēji atalgojums ir ļoti zems un nav konkurēt spējīgs.  
  • Agata Koban képe

    Bardzo ciekawy artykuł, stawiający śmiałe tezy.

    Jako studentka Uniwersytetu obserwując jego struktury i funkcjonowanie, nie do końca zgadzam się z twierdzeniem, że jest to sektor zdominowany przez kobiety, w mojej opinii udział obu płci jest tu zrównoważony. Zgadzam się z opinią, że nauczanie "podstawowe"/ początkowe jest zdominowane przez nauczycieli płci żeńskiej. Za słuszną uważam też zależność między płacami na niekorzyść kobiet oraz z tym, że najwięcej pieniędzy zyskują sektory teoretyczne i męskie.

  • Dagmara Buller képe

    Wydaje mi się, że co do feminizacji tego obszaru ma Pani rację. Już na uczelniach wyższych zauważa się znacznie przewyższający odsetek studentów płci pięknej w stosuku do mężczyzn. Z czego to może wynikać? Być może z faktu, iż edukacja dorosłych łączy się jeszcze mocno z pedagogiką i odrębnego nauczania andragogiki w Polsce jest niewiele. A sam ten fakt w dużej mierze powodować może zniechęcenie do szkolenia się w tytule andragoga. Co do płac, nie jestem w stanie się wypowiedzieć, gdyż nie mam w tym absolutnego doświadczenia.

  • Aleksander Kobylarek képe

    Bardzo ciekawe i prowokujące tezy. Wydaje mi się jednak, że na edukację dorosłych i jej finansowanie należałoby patrzeć nieco szerzej niz poprzez sfeminizowanie i niedoinwestwoanie, gdyż takie ujęcie sprawy może łatwo zwieść nas na manowce. Przede wszytkim sektor edukacji dorosłych jest bardzo zróznicowny i nie da się tak łatwo przeciwstawić np szkolnictwu wyższemu (nawiasem mówiąc uniwersytety też są sfeminizowane). W ramach edukacji dorosłych odbywają się przecież szkolenia kadry menedżerskiej i bardzo prestiżowe szkolenia wewnętrzne, wysoko opłacane i wymagające bardzo specyficznych specjalistycznych umiejętności od trenerów/ trenerek. To, że są niewidoczne z perspektywy systemu szkoleń zapewnianych przez państwo lub organizacje pozarządowe, które je finansują z projektów edukacyjnych, powoduje, że często o nich zapominamy. Nie znam badań, ktore by pokazywały, czy te szkolenia są sfeminizowane, ale podejrzewam, że o zatrudnieniu w charakterze trenera/trenerki, coacha, czy mentora/ metnorki, najczęściej decyduje profesjonalizm, przygotowanie i doświadczenie a nie płeć. W firmach szkoleniowych, które znam najczęściej pracują i kobiety i mężczyźni.

    Faktem jest niedoinwestowanie sektora edukacji dorosłych- przynajmniej w Polsce, ale nie upatrywałbym tu źródła problemu w feminizacji, lecz w niskim priorytecie jaki nadają edukacji dorosłych różnego rodzaju decydenci. Czasem odnoszę wrażenie, że istnieje powszechne przekonanie zwłaszcza u decydentów), iż edukację dorosłych powinni sobie finansowac przede wszytkim beneficjenci, bo to ich interes. Tymczasem uczące się społeczeństwo jest wartością samą w sobie i warto inwestować zarówno w podwyższanie kwalifikacji instruktorów/ instruktorek, jak i kompetencje kluczowe uczących się dorosłych. 

  • vicky Duckworth képe

    Interesting blog which for me illuminates how transferrable  caring and domestic capitals, which  gendered are so powerful and yet often 'othered'  and not valued in the public domain of work