chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Digitális társadalmi befogadási pálya

30/03/2017
by Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN ET FR CS DE HR PL FI LV EL SL

Az életben szükséges készségekért felelős EPALE témakoordinátor, David Mallows a felnőttek digitális társadalmi befogadásának jelentőségét és folyamatát taglalja.

Amint belépünk az EPALE digitális és e-tanulási hónapjába, gondolataink valószínűleg azok felé az innovatív és izgalmas lehetőségek felé fognak terelődni, amelyekkel a tanulás online – számítógépen vagy mobileszközön, sőt virtuális valóság-headseteken – elérhetővé tehető. Megvitatásra kerülnek a pedagógiai és tanárképzési vonatkozások, interaktív anyagok kerülnek bemutatásra, és egy merész, új tanulási világ kicsit közelebbinek érezhető.

A digitális szakadék

Azonban ezen izgalmas lehetőségek mellett időt kell szánnunk annak mérlegelésére is, hogy a digitális technológia megkönnyíti-e a tanulásból kizárt felnőttek hozzáférését, vagy csupán új és még ijesztőbb akadályokat emel. Az évek során sok szó esett a digitális szakadékról, azokról a félelmekről, hogy a kommunikációhoz, a kereskedelemhez, a polgári szerepvállaláshoz és természetesen a tanuláshoz egyre gyakoribb számítógéphasználat egyes társadalmi csoportok nagyobb és talán jelentősebb egyenlőtlenségéhez vezethet.

Ahogyan az online világ még jobban betolakodik a fizikai világba, kitüntetett figyelmet kell szentelnünk a digitális társadalmi befogadásnak – biztosítva, hogy a társadalom minden egyes tagja eredményesen együttműködjön a digitális világ gazdag tagjaival.

Digitális társadalmi befogadás

elfogadás tekintetében hátrányba kerülnek a társaikkal szemben. A szegényebb csoportok gyakran a szükséges hardverrel sem rendelkeznek. Ha valakinek nincs otthon vagy a munkahelyén (vagy a zsebében) számítógépe, amellyel online hozzáfér kormányzati szolgáltatásokhoz, vagy amellyel lemondott vonatjegy visszatérítését kérelmezi, vagy amellyel online vásárol, vagy amellyel macskás videókat oszt meg a Facebookon, vagy amellyel belép az EPALE portálra, akkor az élet sokkal nehezebb. Ráadásul amikor a felnőttek nem férnek hozzá hardverhez, annak is nagyobb a valószínűsége, hogy nem rendelkeznek IT-készségekkel. Ez teljesen jogosan nagy aggodalommal tölti el a politikai döntéshozókat. Azonban

mielőtt berendezésekre és alapvető informatikai készségekkel kapcsolatos tanfolyamokra irányuló, költséges beruházási programokba hajszolnák magukat, bölcs dolog lenne annak mérlegelése, hogy az egyén számára mit jelent a digitális szakadék átlépése, illetve az online (ésszerűen) otthonosan mozgó és aktív személyek táborához csatlakozás.

Több ilyen kezdeményezésben részt vettem, és első kézből láttam, hogy a felnőttek számára a digitális társadalmi befogadáshoz nem elég egy számítógép és néhány egérhasználati készség. A hardverhez való hozzáférés és a használatához szükséges készségek mellett a felnőttek új technológiák melletti elköteleződésének eltérő motivációit is meg kell értenünk. Lehet, hogy jobban tesszük, ha ezt a folyamatot egy utazásként képzeljük el, és meghatározzuk azt az utat, amelyen a felnőtteknek haladniuk kell. Steve Reder, a Portland State University tanára a digitális társadalmi befogadáshoz vezető négyszakaszos utat javasol, amelyet rendkívül hasznosnak tartok e kihívás kezelésének megkísérlésében.

A digitális társadalmi befogadáshoz vezető négyszakaszos út

Azok, akik soha nem használtak számítógépet, az első szakaszban: a digitális hozzáférés szakaszában vannak.

Miután az egyének rendelkeznek számítógépes hozzáféréssel, a második szakaszba, a digitális nyitottság szakaszába kerülnek.

Itt el kell dönteniük, hogy valójában akarnak-e és milyen célra akarnak számítógépet használni. Ez az a pont, ahol sok kezdeményezés meghiúsul – nincs értelme felnőtt számára hozzáférést biztosítani olyan géphez, amelyet nem kíván használni. Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan idős rokont, aki laptopot vagy iPad készüléket kapott azzal az elvárással, hogy levelek helyett inkább e-maileket kezdjen küldeni, vagy vezetékes vonal helyett inkább Skype-on tartson kapcsolatot. Ehelyett – a fiatalabb generáció nagyon türelmes oktatása ellenére – a drága eszköz a sarokban porosodik. Mások természetesen hamar meglátják az előnyöket, és miután kialakult a digitális világ iránti „nyitottságuk”, a következő lépés – a használat megtanulása – nagyobb értelmet nyer.

Reder ezt a szakaszt nevezi a digitális készenlét szakaszának.

A technológia használatára még nem „felkészült” személyeknek tanulniuk kell, de miután kialakult a digitális világ iránti „nyitottságuk”, sikerüknek jóval nagyobb a valószínűsége.

Miután a szükségleteikhez elegendő készséget sajátítottak el, „digitálisan felkészültnek” minősülnek, és az utolsó szakaszba: a digitális jártasság szakaszába kerülnek.

Ebben a szakaszban rendszeresen fejleszteniük kell a digitális eszközök használata terén szerzett jártasságukat ahhoz, hogy elérjék azt, ami iránt nyitottak.

 

 

Az út minden egyes szakaszának megvannak a leküzdendő akadályai. A digitális hozzáférés szakaszában a hardver, vagy esetleg a széles sáv hiánya jelent akadályt; a digitális nyitottság szakaszában az önbizalomhiány, a felismert relevancia hiánya vagy a számítógéphasználat óhajának hiánya jelent akadályt; a digitális felkészültség szakaszában az alapvető IT-készségek jelentenek akadályt; a digitális jártasság szakaszában az akadályokat látszólag a digitális technológia fejlődésének és az új alkalmazások feltalálásának soha be nem fejeződő módjai jelentik.

Mint a legtöbb felnőttkori tanulás esetén, a felnőtteknek a digitális társadalmi befogadási pályán történő előrehaladása és pozíciója nem feltétlenül olyan lineáris, mint a diagram szerint. Míg az ember egy-egy technológia iránti nyitottsága a használatára való kellő felkészültségét követheti, vagy részben attól függhet, ahogyan Reder rámutat, ő maga annak ellenére sem vált a számítógépes játékok iránt „nyitottá”, hogy rendelkezik azokhoz alapvető számítógépes készségekkel, és ennélfogva „felkészült”.

Digitális társadalmi befogadási programok tervezése

A politikai döntéshozók milyen következtetés vonhatnak le Reder digitális társadalmi befogadási pályájából? Elsősorban azt, hogy nem feledkezhetünk meg arról, hogy a felnőttek tanulási motivációja belső motiváció. A felnőttek digitális társadalmi befogadásának biztosításához IT-készségekkel való „ellátásukat” célzó programok időt szánnak arra is, hogy segítsenek a felnőtteknek azon lehetőségek felkutatásában, amelyekkel a digitális eszközök használata javíthatja életüket és támogatást nyújthat számukra az általuk nagyra értékelt és óhajtott tevékenységek folytatásában. Ha a felnőttek nem nyitottak a digitális világ iránt, semennyi IT-készségre irányuló képzés nem segíti át őket a digitális szakadék áthidalására.

A Skills Norway képviseletében Graciela Sbertoli, a magyarországi Progress Consult képviseletében Várkonyi Zoltán és a Felnőttkori Oktatásért Felelős Svájci Szövetség (SVB) képviseletében Caecilia Maerk, – valamennyien az alapkészségekkel foglalkozó európai hálózat tagjai – megvitatják, hogy hogyan közelítik meg a digitális társadalmi befogadást Norvégiában, Magyarországon és Svájcban.

 


David Mallows 30 év tapasztalattal rendelkezik a felnőttoktatásban tanárként, tanárképző szakemberként, vezetőként és kutatóként. Korábban a londoni UCL Institute of Education felnőttek írás-olvasási és számtantudásával foglalkozó nemzeti kutatási és fejlesztési központjának kutatási igazgatója volt, és jelenleg az EPALE portálon az Európai Hálózatot az Alapkészségekért az élethez szükséges készségekért felelős témakoordinátorként képviseli.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 10/23 megjelenítése
  • Iveta Šķirus képe
    Ceļš uz digitālo iekļautību ir sarežģīts process, taču nav neiespējams. Mēs visi, tajā skaitā seniori, sekojam līdz mūsdienu tehnoloģijām ar vien vairāk. Ir nepieciešama informācija un motivācija apgūt, ko jaunu. Iespējams plašāki informatīvie pasākumi par to kur un kā to iespējams apgūt. Mēdijos būtu vairāk jāreklamē cik svarīgi ir apgūt šīs prasmes un tad jau mēs visi, arī gados vecākā paaudze, būtu ceļā uz izglītību, sociālo iekļaušanu, viedokļa paušanu utt.
  • Madara Krastiņa képe
    Tehnoloģijas mūsdienu sabiedrībā ir neatņemama sastāvdaļa, arī mana ikdiena bez viedtālruņa vai datora izmantošanas šķistu pa visam citādāka. Manuprāt, jaunā paaudze ļoti labi spēj izmantot šīs tehnoloģijas, lai atvieglotu savu ikdienu gan mācībās, gan darbā, gan arī ikdienas saziņai un informācijas iegūšanai. Jāsaka, ka vecākā paaudze uz šo skatās visai skeptiski, atceroties savus laikus, mans tēvs paliek pie sava, uzskatot, ka visi "stikliņu glāstītāji" paliek par jauno tehnoloģiju vergiem. Protams, zināma taisnība tur ir, bet uzskatu, ka jaunieši mūsdienās iedalās divās grupās. Viena no tām ir šie "stikliņu glāstītāji", kuri nereaģē, neko neredz un nedzird kā tikai pārāk spožo ekrānu un tastatūras klikšķus, kas izskan, pirkstiem dancojot pa to. Otra grupa, manuprāt, prot lieliski izmantot šīs tehnoloģijas savā labā un ērtībām. 
  • keita straume képe
    Digitālā iekļautība ir sarežģīts process, taču tas noteitki nav neiespējams. Cilvēki mūsdienu sabiedrībā seko mūsdienu tehnoloģijām arvien vairāk un vairāk, tāpēc, es uzskatu, ka ši ideja viennozīmīgi ir realizējama, vienīgi tas, kas šobrīd ir nepieciešams ir vēlme, motivācija apgūt ko jaunu.
  • Ede Schauer képe
    Piekrītu, ka šī ir mūsdienās aktuāla problēma. Domāju, ka tas ir ļoti atkarīgs no cilvēka, kas saskāries ar šo digitālās iekļaušanas ceļu. Kā jau rakstā bija minēts - kāds savu pieejamo ierīci nav gatavs izmantot, savukārt cits nekavējoties to liek lietā un apgūst tās piedāvātās iespējas. Arī mans vectēvs (75 gadi) saņēma dāvanā viedtālruni un ir sajūsmā par tā piedāvātajām iespējām un ar saviem spēkiem cenšās atklāt jaunas opcijas, savukārt tajā pat laikā zinu arī jaunākus cilvēkus, kas, lai arī mājās ir datots, nemaz necenšās tajā, ko apgūt un to lietot. Vēl esmu saskāries, ka dažādas interneta vietnes ir pārāk sarežģītas cilvēkiem, kuriem ir zemas digitālās prasmes, tās sagādā grūtības pat jauniešiem, kad nepieciešams palīdzēt, piemēram, vecākiem. Uzskatu, ka arī digitālo vietņu izveides laikā ir jāpadomā par to, kas ir mērķa grupa un kā to padarīt maksimāli vienkāršu, lai tā būtu ērta arī cilvēkiem ar zemām digitālajām prasmēm. 
  • Artūrs Dimitrijevs képe
    Pilnībā piekrītu par tām interneta vietnēm, ka tās dažreiz mēdz būt pārāk sarežģītas arī cilvēkiem, kam ir vidēja līmeņa digitālās prasmes. Un tas noteikti ir vēl viens aspekts par kuru ir jādomā, palīdzot cilvēkiem apgūt jaunus digitālos rīkus.
  • Sergejs Ivanovs képe
    Raksts ir lietderīgs un aktuāls. Manuprāt, visas izglītības programmas mūsdienās ir jāveido, ņemot vērā digitalizācijas tendences un šo "4-pakāpju ceļu".
    Piekrītu autora piemēram par gados veciem cilvēkiem. Digitālā plaisa, manuprāt, ir vairāk saistīta tieši ar cilvēku vecumu, nevis ar sociālo stāvokli. 
    Tehnoloģijas, ierīces, piekļuve internetam, profili sociālos tīklos, epasts utt. šodien ir bezmaz visiem sociāliem slāņiem neatkarībā no viņu ienākumu līmeņa (jo par internetu nav jāmaksā, un dažādu ierīču tagad ir tik daudz tirgū, ka tās ir kļuvušas ļoti lētas). Bet savukārt gados veciem cilvēkiem, pat ja viņiem ir visas finansiālas iespējas, ir grūtāk pielāgoties un sagaršot digitalizācijas iespējas psiholoģisko iemesļu dēļ. 
    Eiropas Pamatprasmju tīkla dalībniekiem bija labi komentāri par viedtālruņiem mācīšanās procesā. Piekrītu, ka jāattīsta ne tikai datorprasmes, bet arī prasmes efektīvi izmantot sava viedtālruņa priekšrocības. 
    Labus rezultātus var panākt, manuprāt, ja digitālās prasmes tiks mācītas situatīvi, atkarībā no pašu izglītojamo ikdienas interesēm un preferencēm, saistītām, piem., ar viņu darbu, ģimeni, ceļošanu utt. 

  • Ivans Burenkovs képe
    Kopumā es piekrītu rakstam. Digitalizācija neapšaubāmi ir mainījusi mūsu izglītības sistēmu, un mums ir jāintegrē pēc iespējas vairāk cilvēku. Es uzskatu, ka otrā pakāpe ir visgrūtāka skolotājiem, jo tas ir saistīta ar cilvēka motivāciju. Cilvēki vēlas, lai studijās būtu jēga un mērķis, tāpēc ir būtiski parādīt kaut ko digitālo, kas attiecas uz šo personu.
  • Elīna Birkāne képe
    Piekrītu raksta autoram, ka pastiprināta digitalizācija mācību procesā var kļūt par vēl vienu šķērsli pieaugušo izglītībai, tomēr tam nebūtu jākļūst par iemeslu, lai cilvēks izvēlētos nemācīties. Lieliski piemēri ir vakara vidusskolas, kuru mērķauditorija ir tieši pieaugušie - šīs skolas ar digitalizācijas palīdzību nodrošina iespēju mācīties attālināti, arī miksējot klātienes mācības ar mācībām e-vidē. Šīs skolas dara visu, lai nodrošinātu šo iespēju katram, arī tiem, kas nejūtas droši digitālā vidē, piemēram, piedāvājot dažādas digitalizācijas mācību formas, dažādas saziņas formas, atkarībā no katra skolēna prasmēm darboties ar modernajām tehnoloģijām. 
    Domāju, izglītības sistēmā kopumā, īpaši mūžiglītības kontekstā, būtu vērts ieguldīt digitāli iekļaujošu programmu izstrādē , ņemot vērā mērķauditorijas pārstāvju Digitālās gatavības pakāpi un iekļaušanas plānu. 
  • Beāte Lozberga képe
    Pēc manām domām, izveidojot 4-pakāpju ceļš uz digitālo iekļautību, tas noteikti būtu solis un priekšu nevis atpakaļ. Mums ir jāsaprot tas, ka modernās tehnoloģijas tikai turpinās attīstīties un tehnoloģijas attīstās ļoti strauji, tādēļ, iespējams, nākotnē būs tādas tehnoloģijas, par kurām neviens cilvēks mūsdienās vēl nav aizdomājies. Ir tik daudz cilvēku, it īpaši vecākā gājuma, kuriem trūkst zināšanu, iemaņu un palīdzības, lai apgūtu modernās tehnoloģijas, taču viņi arī ir tādi paši cilvēki kā mēs, zinātkāri un interesi pilni uzzināt un iemācīties, ko jaunu, protams, vienmēr pastāv izņēmumi. Manuprāt, šī pārkāpju sistēma būtu loti efektīva, jo veicot mazus solīšus, tiktu sasniegts lielais mērķis. 
  • Anete Sinkeviča képe
    4-pakāpju ceļš uz digitālo iekļautību  ir sarežģīts process, taču nav neiespējams.  Visi tajā skaitā seniori seko mūsdienu tehnoloģijām ar vien vairāk. Ir nepieciešama tikai motivācija apgūt, ko jaunu.