Navigation path

High level navigation

Page navigation

Gyakran ismételt kérdések a Natura 2000 hálózattal kapcsolatban

Mi a Natura 2000?

1. Mi a Natura 2000? Mi a különbség a Natura 2000 területek és a nemzeti természetvédelmi területek vagy nemzeti parkok között?

A Natura 2000 területek kijelölésének kifejezett célja az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvben felsorolt fajok és élőhelytípusok legfontosabb előfordulási területeinek védelme. Ezek a fajok és élőhelytípusok európai jelentőséggel bírnak, mert veszélyeztetettek, sebezhetők, ritkák, endemikusak vagy kiemelkedő példái a kilenc európai biogeográfiai régió közül egy vagy több régió jellemzői fajainak és élőhelytípusainak. Összesen körülbelül 2000 olyan faj és 230 olyan élőhelytípus létezik, amelynek legfontosabb előfordulási területeit Natura 2000 területté kellett nyilvánítani.

A természetvédelmi területek, nemzeti parkok, illetve az egyéb országos vagy regionális védelem alatt álló területek viszont kizárólag a nemzeti vagy regionális jogszabályok alapján jönnek létre, és országonként eltérnek. Ezek a területek számos különböző célból kijelölhetők, és a Natura 2000 hálózat részét képező fajoktól és élőhelyektől eltérő fajokra és élőhelyekre is kiterjedhetnek.

Nem rendelkeznek ugyanolyan státusszal, mint a Natura 2000 területek. Ugyanakkor elképzelhető, hogy néhány országos vagy regionális védelem alatt álló terület egyben Natura 2000 terület is, mert az európai jelentőségű fajok és élőhelyek szempontjából is fontos. Ilyen esetben az uniós irányelvek rendelkezései alkalmazandók, kivéve, ha a nemzeti jogszabályok szigorúbb előírásokat tartalmaznak.

További információk:

A Natura 2000 hálózat kiépítése
A Natura 2000 EUNIS adatbázis

2. Hogyan történik a területek kiválasztása?

A Natura 2000 területek kiválasztásának célja a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv értelmében védett fajok és élőhelyek hosszú távú fennmaradásának biztosítása. A területek kiválasztása tudományos szempontok alapján történik.

A madárvédelmi irányelvnek megfelelően az uniós tagállamoknak ki kell jelölniük a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket az irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok és a vonuló fajok védelme érdekében.

Az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően a tagállamoknak ki kell jelölniük azokat a területeket, amelyek az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok és a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyei tekintetében szükségesek a kedvező védettségi helyzet fenntartásához vagy adott esetben helyreállításához a természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül.

A területeket a tagállamok választják ki és javasolják. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ezt követően segítséget nyújt az Európai Bizottságnak a területekre vonatkozó javaslatok elemzésében és annak értékelésében, hogy a javasolt területek hogyan járulnak hozzá az egyes élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéhez biogeográfiai szinten. Az élőhelyvédelmi irányelv értelmében javasolt területek megfelelősége esetében a Bizottság elfogadja ezeket a területeket, a tagállamok pedig a lehető leghamarabb, de legfeljebb 6 éven belül különleges természetmegőrzési területté nyilvánítják őket.

További információk:

A Natura 2000 területek kijelölése
A Natura 2000 hálózat kiépítése

3. Milyen típusú ökoszisztémákat foglalnak magukban a Natura 2000 területek?

A Natura 2000 területeken különböző típusú ökoszisztémák találhatók, beleértve szárazföldi, édesvízi és tengeri ökoszisztémákat. Az ökoszisztémák egy vagy több különböző élőhelyet foglalhatnak magukban, és általában sokszínű növény- és állatvilágnak adnak otthont.

A Natura 2000 hálózatban ugyanakkor néhány ökoszisztéma sokkal gyakrabban előfordul. Például az erdei ökoszisztémák a hálózat mintegy 50%-át, az agroökoszisztémák (legelők és egyéb mezőgazdasági területek) pedig körülbelül 40%-át teszik ki.

Jelenleg (2016) a Natura 2000 hálózat az uniós tengeri területek közel 6%-ára terjed ki, és folyamatban van az olyan tengeri területek kijelölésének befejezésére irányuló munka, amelyek biztosítani fogják az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv értelmében védett élőhelytípusok és fajok megőrzését a tengeri ökoszisztémákban.

4. Sor került-e nyilvános konzultációra a Natura 2000 hálózat részét képező területek kiválasztását illetően?

Az irányelvek nem határozzák meg részletesen a területek kiválasztása során követendő konzultációs eljárást, ezért az egyes tagállamok eljárásai az igazgatási rendszerüknek megfelelően jelentősen eltérnek egymástól. A területek azonosítását néhány esetben a tulajdonosokkal és felhasználókkal folytatott részletes megbeszélések kísérték, más esetekben viszont nem vagy csak korlátozott mértékben került sor konzultációra az érdekelt felekkel.

Ez néhány tagállamban ellentmondásokhoz és ezáltal számos igazgatási és jogi kihíváshoz vezetett, ami késleltette a javaslatok benyújtását. A Bizottság azonban ebben a szakaszban nem vett részt a folyamatban, és nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon az egyes tagállamok eltérő eljárásaiba.

A közösségi jelentőségű természeti területek országos jegyzékeinek és az ilyen területek biogeográfiai szintű kiválasztásának elemzésére átlátható módon, a Bizottság által összehívott és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által támogatott tudományos szemináriumokon került sor. A tagállamok, a tulajdonosok és a felhasználók érdekeit képviselő szakértők, valamint a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek lehetőséget kaptak az ilyen szemináriumokon való részvételre.

5. Miért nem került sor társadalmi-gazdasági megfontolások figyelembevételére a Natura 2000 hálózat részét képező területek kiválasztása során?

A Natura 2000 hálózatba való felvétel céljából a területek azonosítása és kiválasztása kizárólag tudományos alapokon történik az említett két irányelvben meghatározott kiválasztási szempontoknak megfelelően. A területek kiválasztása során alkalmazott tudományos alapok biztosítják

  • csak a legmegfelelőbb területek kiválasztását (vagyis nem minden olyan terület kiválasztását, ahol egy adott faj vagy élőhely megtalálható) a Natura 2000 hálózatba való felvétel céljából, valamint
  • a megfelelő számú terület felvételét a Natura 2000 hálózatba a felsorolt fajok és élőhelyek hosszú távú megőrzése érdekében a teljes természetes kiterjedésükön, illetve előfordulási területükön belül az Európai Unióban.

A legjobb területek kimaradása esetében vagy ha egy adott faj vagy élőhelytípus vonatkozásában nincs elegendő számú terület, a hálózat nem lesz ökológiailag egységes, és nem lesz képes teljesíteni a két természetvédelemi irányelv szerinti célkitűzéseit.

A társadalmi-gazdasági megfontolások figyelembevételére így a kiválasztási folyamat során nem kerül sor, ugyanakkor alapvető szempontnak számítanak annak eldöntésekor, hogyan történjen a Natura 2000 területek védelme és kezelése. Az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikke egyértelművé teszi, hogy az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja az uniós jelentőségű természetes élőhelyek és fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása a gazdasági, társadalmi és kulturális igények, valamint a regionális és a helyi sajátosságok figyelembevételével.

6. Hány terület van, és hol találhatók ezek?

A Natura 2000 hálózat jelenleg (2016-ban) több mint 27 000 területet foglal magában körülbelül 1 150 000 km2-en szárazföldön és tengeren egyaránt valamennyi uniós tagállamban. A Natura 2000 hálózat teljes szárazföldi területe az Unió szárazföldi területének mintegy 18%-át teszi ki. Az egyes országok területének a Natura 2000 területek áltai lefedettsége körülbelül 9%-a és közel 38 %-a között mozog. Ez a különbség részben az egyes országok természetes és közel természetes élőhelyeinek mennyiségétől függ. A földközi-tengeri térségben, a kontinentális térségben és az alpesi régiókban például sokkal nagyobb arányban találhatók az irányelvek értelmében védett élőhelytípusok és fajok, mint az atlanti-óceáni térségben. Továbbá néhány országban történelmileg magasabb az intenzív földhasználat és a szétaprózódás aránya, és így kevesebb olyan természeti erőforrás maradt fenn, amely az irányelvek által biztosított védelemben részesülhet. A természetes és közel természetes élőhelyek és fajok, például a nagyragadozók általában sokkal nagyobb számban és sokkal nagyobb területen találhatók meg a közép- és kelet-európai tagállamokban, amelyek 2004 óta csatlakoztak az Európai Unióhoz, mint néhány régebbi tagállamban. A különbség további oka pedig a kijelölésre kiválasztott területek határainak meghúzásakor alkalmazott különböző tagállami megközelítésekben keresendő. Több tagállam szélesebb körben kijelölt, nagyobb Natura 2000 területeket javasolt holisztikusabb megközelítés alkalmazásával, olyan élőhelyeket is felvéve a hálózatba, amelyek nem felelnek meg a kijelölés szempontjainak. Más tagállamok pontosabban jelölték ki a területeiket, és határozottabban azokra az élőhelyekre korlátozták őket, amelyek megfelelnek a feltételeknek.

A Natura 2000 barométer rendszeresen frissíti az egyes országokban, illetve uniós szinten létező területek számával és nagyságával kapcsolatos információkat.

A Natura 2000 viewer online eszköz lehetővé teszi, hogy a felhasználók egy kattintással meghatározhassák a Natura 2000 területek helyét az Európai Unióban és böngészhessenek közöttük.

További információk:

A Bizottság által jóváhagyott Natura 2000 területek jegyzéke az egyes biogeográfiai régiókban.
Natura 2000 valamennyi tagállamban

7. Mi a különbség a különleges természetmegőrzési területek, a közösségi jelentőségű természeti területek, a különleges madárvédelmi területek és a Natura 2000 területek között?

A különleges természetmegőrzési területek, a közösségi jelentőségű természeti területek és a különleges madárvédelmi területek közös elnevezése a Natura 2000 terület. A különleges madárvédelmi területek olyan Natura 2000 területek, amelyek kijelölésére a madárvédelmi irányelv értelmében kerül sor, míg a közösségi jelentőségű természeti területek és a különleges természetmegőrzési területek kijelölése az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően történik. A közösségi jelentőségű természeti területek és a különleges természetmegőrzési területek ugyanazokat a területeket takarják. Az egyetlen különbség köztük a védelem szintje.

A közösségi jelentőségű természeti területek az Európai Bizottság által hivatalosan elfogadott területek, ezért a védelemről szóló rendelkezések vagy a (6) bekezdés 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartoznak. A különleges természetmegőrzési területek a tagállamok által jogi aktusokkal kijelölt közösségi jelentőségű természeti területek, amelyeken az uniós jelentőségű fajok és élőhelytípusok megőrzésének biztosításához szükséges természetvédelmi intézkedésekre kerül sor.

Lásd: Bizottsági feljegyzés a különleges természetmegőrzési területek kijelöléséről

8. Lezárult már a Natura 2000 hálózat kiépítése? Fog új területekkel bővülni a jövőben?

Az uniós Natura 2000 hálózat több mint 27 000 területből áll az Európai Unió mind a 28 tagállamában (2016. évi adatok). Összesen több mint 1 millió km2-en terül el – ami az európai szárazföld közel ötödét (18,36%), illetve a környező tengerek jelentős részét teszi ki –, így a világ egyik legnagyobb koordinált, természetvédelmi területekből álló hálózata.

Az Európai Bizottság feladata annak értékelése országos és biogeográfiai szinten – a Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontjának közreműködésével –, hogy a hálózat részét képező területek megfelelően lefedik-e az egyes fajokat és élőhelytípusokat. A Bizottság megállapította, hogy a Natura 2000 hálózat a szárazföldön már nagyrészt teljesen kiépült, de egyes tagállamokat felkért arra, hogy javasoljanak további területeket több faj és élőhely vonatkozásában a hálózat nemzeti területekre eső részének kiteljesítése érdekében.

A Natura 2000 területek tengeri környezetben való kijelölése azonban jóval lassabban halad, mint a szárazföldön. Eddig (2016 júniusáig) több mint 3000 Natura 2000 tengeri terület kijelölésére került sor, és ezek az Unió tengeri területeinek mintegy 6%-át teszik ki (több mint 360 000 km²-t). A tengeri területek kijelölése terén való lassú előrelépés egyik legfontosabb oka az uniós védelem alatt álló tengeri élőhelyek és fajok eloszlásával kapcsolatos – különösen a területek azonosításához szükséges részletességű– tudományos információk , valamint a megfelelő intézkedések hiánya.

Az Európai Bizottság és a tagállamok a közelmúltban fokozott erőfeszítéseket tettek további tengeri területek kijelölésére, különösen a tagállami parti tengereken túl fekvő, joghatóság alá tartozó tengeri zónákban.

További információk:

Natura 2000
Natura 2000 a tengeri környezetben

9. Módosíthatók-e a területek, illetve eltávolíthatók-e a Natura 2000 hálózatból?

Egy terület csak akkor törölhető a Natura 2000 területek jegyzékéből, ha természetes fejlődés révén elvesztette természeti értékét, és nem állítható helyre kezelési intézkedésekkel. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy egy terület degradációja, amely például a nem megfelelő kezelés eredménye, a 6. cikk (2) bekezdése megszegésének minősülne. Az ilyen területek minősítése nem szüntethető meg egyszerűen azért, mert hagyták leromlani az állapotukat, és nem megfelelően kezelték őket a két természetvédelmi irányelv követelményeinek megfelelően. Az elpusztított és az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében megfelelő kiegyenlítő intézkedések tárgyát képező területek levehetők a listáról. Továbbá az olyan területek is módosíthatók vagy eltávolíthatók a listáról, amelyek esetében az eredeti kijelölés vagy határkijelölés téves tudományos információkon alapult. A Bizottság csak akkor hagyja jóvá az ilyen módosításokra irányuló tagállami javaslatokat, ha azok tudományosan kellően megalapozottak.

További információk: A Bíróság ítélete a C-301/12. számú ügyben

10. Hogyan szerezhetek információkat az egyes tagállamokban található Natura 2000 területekről? Honnan tudhatom meg, hogy a földem valamely Natura 2000 terület részét képezi-e?

Az Európai Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével létrehozott egy nyilvános internetes földrajzi információs rendszert (Natura 2000 viewer), amelyben pontosan meghatározható az egyes Natura 2000 területek helye az uniós hálózaton belül. A felhasználók rákereshetnek az Unión belüli területekre, és lekérhetik a terület adatait. A térképek nagy méretarányának köszönhetően a területek határai és legfontosabb terepobjektumai jól láthatók.

A Natura 2000 viewer emellett hozzáférést biztosít az egyes területekre vonatkozó egységes űrlapokhoz. Az egységes űrlapok feltüntetik azokat az uniós jelentőségű fajokat és élőhelytípusokat, amelyek vonatkozásában a terület kijelölésre került, továbbá meghatározzák a populáció becsült nagyságát és a védelem mértékét az adott területen a kijelölés időpontjában.

A Natura 2000 területekkel kapcsolatos részletesebb információk a tagállamok illetékes természetvédelmi hatóságainál is elérhetők.

További információk:

Natura 2000 viewer
Hozzáférés a Natura 2000 adatokhoz
Natura 2000 valamennyi tagállamban

11. A Natura 2000 területté történő kijelölés azt jelenti, hogy valamennyi gazdasági tevékenységet be kell szüntetni az adott területen? Befolyásolja ez a terület tulajdonjogát?

Az emberek gondolatban gyakran olyan szigorúan szabályozott természetvédelmi területekkel kapcsolják össze a természetvédelmet, ahol következetesen nem megengedettek az emberi tevékenységek. A Natura 2000 hálózat másféle megközelítést alkalmaz. Teljes mértékben elismeri, hogy az ember a természet szerves része, és az a legjobb, ha partnerségi kapcsolat alakul ki közöttük.

A Natura 2000 területté történő kijelölés ezért nem azt jelenti, hogy minden gazdasági tevékenységet be kell szüntetni. Néhány esetben a módosítások vagy változások valóban szükségesek lehetnek a terület kijelölését indokoló fajok és élőhelyek védelme vagy a jó természetvédelmi helyzet visszaállításának elősegítése érdekében. A meglévő tevékenységek azonban sok más esetben a korábbiaknak megfelelően folytatódnak.

Ami azt illeti, elképzelhető, hogy számos terület esetében az ott megtalálható fajok és élőhelyek hosszú távú fennmaradása teljes egészében az ilyen tevékenységek folytatásától függ, és ilyen esetekben fontos módot találni ezek további támogatására és adott esetben fokozására, például rendszeres kaszálással, legeltetéssel vagy bozótirtással.

Ezért nem lehetséges általánosítani. Sok múlik az egyes területek konkrét környezeti, valamint társadalmi és gazdasági körülményeitől, illetve a területeken megtalálható fajok és élőhelytípusok pontos ökológiai igényeitől. Ez csak eseti alapon értékelhető.

12. Véget vet-e a Natura 2000 kijelölés az olyan hagyományos tevékenységeknek, mint a tőzegbányászat és a fakitermelés?

A hagyományos tevékenységek tovább folytathatók, amennyiben nem gyakorolnak negatív hatást a terület kijelölését indokoló fajokra és élőhelytípusokra. Ezt is eseti alapon kell értékelni. Csak ekkor válik egyértelművé, hogy van-e hatásuk vagy nincs. Negatív hatások esetében a tanulmányok segítenek megállapítani a hatások mértékét, valamint a hatások csökkentésének vagy megszüntetésének legjobb módját (például tevékenységek áthelyezése a terület másik részére, vagy a gyakorlatok és az időzítésük módosítása), hogy a továbbiakban ne károsítsák vagy pusztítsák a kijelölést indokoló fajokat és élőhelyeket.

13. Engedélyezett-e a vadászat a Natura 2000 területeken?

A vadászat jellemző példája az olyan tevékenységeknek, amelyek tovább folytathatók a Natura 2000 területeken, amennyiben nem gyakorolnak negatív hatást a terület kijelölését indokoló fajokra és élőhelytípusokra. A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv elismeri a vadászat mint fenntartható hasznosítás létjogosultságát, és nem tiltja eleve a vadászatot a Natura 2000 területeken. Az irányelvek ehelyett meghatározzák a vadászati tevékenységek ellenőrzésének keretét annak biztosítása érdekében, hogy fenntartsák az egyensúlyt a vadászat és a vadászható fajok egészséges és életképes populációinak fenntartásához kapcsolódó hosszú távú érdek között.

További információk: Fenntartható vadászati kezdeményezések

14. Engedélyezettek-e továbbra is a szabadidős tevékenységek a Natura 2000 területeken?

Az emberek számos különböző okból keresik fel a természetet. Sokan festői környezetben szeretnének csendben, nyugodtan pihenni, mások szívesen fedeznek fel új területeket, s vannak, akiket jobban érdekelnek a természetben végzett olyan tevékenységek, mint az úszás, séta, kerékpározás, horgászat, vadászat stb. Bármi motiválja is őket, a Natura 2000 hálózat egyedülálló lehetőséget kínál Európa gazdag természeti örökségének felfedezésére és élvezésére.

Ezek a szabadidős tevékenységek megfelelnek az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv rendelkezéseinek, amíg nem hatnak károsan a jelen lévő élőhelyekre és fajokra. Gyakran az erőforrások előrelátó tervezése és észszerű felhasználása a legfontosabb annak biztosításához, hogy ne pusztuljon el az, amin alapulnak.

A Natura 2000 területek természetvédelmi célkitűzéseinek

15. Mire jók a természetvédelmi célkitűzések, és hogyan történik a meghatározásuk?

A természetvédelmi célkitűzések rendeltetése az adott terület vonatkozásában kitűzött védettségi helyzet vagy szint lehető legpontosabb meghatározása. A természetvédelmi célkitűzéseket a területen megtalálható minden érintett élőhelytípus és faj tekintetében meg kell határozni.

Gyakran mennyiségi célkitűzésként jelennek meg, ilyen például egy faj adott minimális számú egyedből álló populációjának fenntartása, vagy az, hogy egy élőhelytípus védettsége 10 éven belül C kategóriából B kategóriába tartozzon.

A Natura 2000 hálózaton belül a világos természetvédelmi célkitűzések meghatározása elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a hálózaton belül valamennyi terület a lehető leghatékonyabban járuljon hozzá a két természetvédelmi irányelv általános céljához, azaz a hatályuk alá tartozó valamennyi élőhelytípus és faj kedvező védettségi helyzetének eléréséhez1 az Unión belüli természeti kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön.

A természetvédelmi célkitűzések területenként egyediek, és a területekre, az azokon megtalálható fajokra/élőhelyekre, valamint az utóbbiak ökológiai igényeire és a területen való fennmaradásukat fenyegető veszélyekre és terhelésekre vonatkozó megbízható ismereteken kell alapulniuk. Ennek oka az, hogy nincs két olyan Natura 2000 terület, amelyen a biotikus, a nem biotikus és a társadalmi-gazdasági körülmények – melyek még az azonos fajoknak és élőhelyeknek otthont adó területek között is jelentős mértékben eltérhetnek – azonos helyzetet teremtenének.

Emellett ajánlott több területre, illetve adott régión vagy országon belül bizonyos fajokra vagy élőhelyekre vonatkozó szélesebb természetvédelmi célkitűzéseket meghatározni (nemzeti vagy regionális természetvédelmi célkitűzések). Ez nemcsak az egyes területek szintjére vonatkozó természetvédelmi célkitűzéseket, hanem a különféle területeken belüli és azok közötti stratégiai természetvédelmi prioritásokat is segít meghatározni. Így rangsorolhatók azok az intézkedések, amelyek a leginkább hozzájárulhatnak egy adott faj vagy élőhely védettségi helyzetének megóvásához vagy javításához az érintett régión vagy országon belül.

A Bizottság magyarázó feljegyzést tett közzé, amelynek célja iránymutatást nyújtani a Natura 2000 területek természetvédelmi célkitűzéseinek megállapításához, és amelyben további magyarázat szerepel.

1 A madárvédelmi irányelv célkitűzésének megfogalmazása kissé eltérő, a szándék azonban ugyanaz.

16. Kinek a feladata a természetvédelmi célkitűzések meghatározása? Sor kerül-e konzultációra a földtulajdonosokkal/gazdálkodókkal?

A természetvédelmi célkitűzések meghatározása az egyes tagállamok illetékes hatóságainak feladata. A természetvédelmi irányelvek ennek módját nem írják elő, mivel rendelkezéseik végrehajtásának formájáról és módszereiről a tagállamok önállóan döntenek. A természetvédelmi irányelvek azonban célul tűzték ki a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek kedvező védettségi helyzetének elérését, és ennek érdekében a Natura 2000 hálózat használatát.

Annak biztosításán túl, hogy a természetvédelmi célkitűzések megbízható ismereteken alapuljanak, a Bizottság ajánlja valamennyi érdekelt fél – legyenek azok földtulajdonosok, gazdálkodók vagy természetvédelmi nem kormányzati szervek – bevonását a célkitűzések meghatározásába. Ez segít a reális, elérhető természetvédelmi célok kitűzésében.

Nemcsak arról van szó, hogy a földtulajdonosok és gazdálkodók általában nagyon jó információkkal rendelkeznek arról, milyen gazdálkodás vezetett a múltban természetvédelmi sikerekhez vagy kudarcokhoz, hanem fontos arra is lehetőséget biztosítani, hogy a hatóságok és a legfontosabb érdekeltek kétoldalú párbeszédet folytassanak a területspecifikus természetvédelmi célkitűzések és intézkedések legjobb meghatározásáról. Az adott terület fontosságának, szerepének és természetvédelmi célkitűzéseinek megvitatása és világos kommunikációja emellett hozzájárul az összes érintett fél fokozott tudatosságához és szerepvállalásához.

17. Hol lehet többet megtudni egy adott terület természetvédelmi célkitűzéseiről?

Minden ország saját mechanizmust tart fenn a területeire vonatkozó természetvédelmi célkitűzések közzétételét illetően. A mechanizmusok meghatározhatók a területeket kijelölő jogi határozatokban vagy aktusokban, illetve a kísérő dokumentumokban. Közzétehetők az illetékes természetvédelmi hatóságok honlapján. A mechanizmusok részletesebb ismertetése általában megtalálható a Natura 2000 területekre vonatkozó kezelési tervekben vagy hasonló eszközökben, amennyiben léteznek ilyen eszközök. A Bizottság azt ajánlotta, hogy a tagállamok adjanak a földtulajdonosok és gazdálkodók számára releváns és érthető, könnyen elérhető tájékoztatást a Natura 2000 természetvédelmi célkitűzésekről.

18. Ha nem került sor természetvédelmi célkitűzések megállapítására, honnan lehet tudni, mely tevékenységek egyeztethetők vagy nem egyeztethetők össze a Natura 2000 hálózattal?

A hatóságoknak valamennyi Natura 2000 terület vonatkozásában meg kell határozniuk a természetvédelmi célkitűzéseket. Előfordulhat azonban, hogy ez a folyamat lelassult, és továbbra sem történt meg a természetvédelmi célkitűzések meghatározása.

Ilyen esetekben az illetékes hatóságok feladata tájékoztatni az érdekelt feleket arról, hogy milyen következményekkel jár egy terület Natura 2000 területté történő kijelölése. Különösen arról kell információt nyújtani, hogy a terület károsodásának elkerülése érdekében szükséges-e módosítani vagy esetleg megszüntetni egyes tevékenységeket, illetve milyen tevékenységeket kell támogatni a terület védettségi helyzetének javítása érdekében. Az egységes űrlapok hasznos információkkal szolgálnak annak megértéséhez, miért került sor az egyes területek kijelölésére. Ezeket az űrlapokat mindig tanulmányozni kell a területek kezelésére vonatkozó döntések meghozatala előtt (például a területek kezelésére vonatkozó dokumentumok megfogalmazásakor vagy új befektetések tervezésekor).

A minimális követelmény az egységes űrlap alapján a területen jelentős arányban megtalálható élőhelyek és fajok károsodásának megakadályozása lenne. Tudományos adatok hiányában az elővigyázatos megközelítésnek kell érvényesülnie.

Az egyes területekre vonatkozó követelményekről emellett részletes tájékoztatás található a Natura 2000 kezelési tervekben (amennyiben léteznek ilyen) vagy egyéb vonatkozó dokumentumokban (vagyis a természetvédelmi célkitűzésekről szóló dokumentumokban, a területeket kijelölő jogi aktusokban stb.).

A tagállamok rendszerint részletes, honlapokon vagy más úton (például a helyi hivatalokon keresztül) nyilvánosan elérhető adatokat szolgáltatnak Natura 2000 területeikről, beleértve a kijelölés okait, a természetvédelmi célkitűzéseket, a kezelési terveket és a természetvédelmi intézkedéseket. Néhány ország emellett minden egyes Natura 2000 területről egyedi és részletes tájékoztatást nyújt a földtulajdonosoknak és a jelentősebb földhasználóknak (például egyedi értesítésekkel, mint az Egyesült Királyságban, vagy olyan helyi csoportok, bizottságok létrehozásával, amelyekben a legfontosabb érdekelt feleket a kezdetektől fogva bevonják a területek kezelésébe, mint például Franciaországban és más uniós tagállamokban). A földtulajdonosok és földhasználók továbbá a helyi természetvédelmi hatóságokhoz fordulhatnak az egyes Natura 2000 területekről szóló további információkért.

A Natura 2000 területek kezelése

19. Kinek a feladata a természetvédelmi célkitűzések meghatározása?

A Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi célkitűzések meghatározása az egyes tagállamok illetékes hatóságainak feladata. Az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően (6. cikk (1) bekezdés): „A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi területek védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kidolgozott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi, közigazgatási, vagy szerződéses aktusokat is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.”

A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges természetvédelmi intézkedéseket valamennyi különleges természetmegőrzési terület vonatkozásában, és ez az általános természetvédelmi rendszer az adott területen előforduló, az I. mellékletben szereplő valamennyi természetes élőhelytípusra és a II. mellékletben szereplő fajokra alkalmazandó azok kivételével, amelyek a Natura 2000 hálózat vonatkozásában alkalmazott egységes űrlapok szerint nem jelentősek.

A Bizottság iránymutatót készített a Natura 2000 területek természetvédelmi intézkedéseinek kidolgozásáról, és kiadta a 6. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit és ezeknek az egyes tagállamokban való gyakorlati végrehajtását felülvizsgáló dokumentumot.

A Bíróságnak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkével kapcsolatos legfontosabb ítéleteit tartalmazó összeállítás elérhető, többek között a Natura 2000 területek vonatkozásában szükséges természetvédelmi intézkedések meghozatalát érintő kötelezettséggel kapcsolatban.

20. Hogyan történik a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi intézkedések azonosítása és kidolgozása? Mikorra kell kidolgozni ezeket?

A természetvédelmi intézkedések azok a gyakorlati cselekvések, amelyeket a terület természetvédelmi célkitűzései érdekében végre kell hajtani. Meg kell felelniük a területen megtalálható élőhelytípusok és fajok ökológiai igényeinek. A természetvédelmi intézkedések meghozatalakor figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és kulturális összefüggéseket, valamint a regionális és a helyi jellemzőket is. Az élőhelyvédelmi irányelv szigorúan ezen az elven alapul (2. cikk).

A szükséges természetvédelmi intézkedések meghatározása során alapvető fontossággal bír, hogy megbízható információs alap álljon rendelkezésre a terület körülményeire, valamint az ott megtalálható fajok és élőhelytípusok védettségi helyzetére, a veszélyekre, terhelésekre, igényekre, továbbá a társadalmi-gazdasági összefüggésekre (létező földhasználati formák és tulajdonosi viszonyok, az érintett felek érdekei, folyamatban lévő gazdasági tevékenységek stb.) vonatkozóan.

A természetvédelmi intézkedések a természetvédelmi célkitűzésekhez hasonlóan általában egyediek, és területenként kell meghozni őket. Ennek oka az, hogy nincs két olyan Natura 2000 terület, amelyen a biotikus, a nem biotikus és a társadalmi-gazdasági körülmények – melyek még az azonos fajoknak és élőhelyeknek otthont adó területek között is jelentős mértékben eltérhetnek – azonos helyzetet teremtenének.

Egy terület közösségi jelentőségű természeti területként való elfogadásától számítva az érintett tagállamnak 6 éven belül meg kell hoznia a szükséges természetvédelmi intézkedéseket, és ki kell jelölnie a területet különleges természetmegőrzési területté. Ebben a 6 évben nemcsak a területre vonatkozó szükséges információkat kell összegyűjteni, hanem valamennyi érdekelt csoportnak tájékoztatást kell nyújtani, továbbá megbeszéléseket és tárgyalásokat kell folytatni arról, hogy a területre vonatkozó természetvédelmi célkitűzések elérése érdekében milyen intézkedések végrehajtása lenne a legmegfelelőbb.

A természetvédelmi irányelvek ennek módját nem írják elő, mivel rendelkezéseik végrehajtásának formájáról és módszereiről a tagállamok önállóan döntenek.

A Bizottság iránymutatót készített a Natura 2000 területek természetvédelmi intézkedéseinek megállapításáról.

21. Milyen típusú természetvédelmi intézkedések vezethetők be?

A korábbiaknak megfelelően erről eseti alapon, az egyes területek ökológiai, gazdasági és társadalmi körülményei alapján kell dönteni. A természetvédelmi intézkedések köre széles lehet:

  • elképzelhető, hogy semmit nem kell tenni, mert nincs szükség kiegészítő intézkedésekre, csak folytatni kell a terület kezelését a korábbi módon;
  • az egyszerű intézkedések közé tartozik például a zavarás elkerülése a párzási időszakban, a rendszeres kaszálás vagy a száradék mennyiségének növelése az erdőkben;
  • a nagyobb helyreállítási tevékenységek közé tartozik például az idegenhonos fajok teljes eltávolítása a területről vagy a vizes élőhelyek hidrológiai helyreállítása.

Néhány esetben a be nem avatkozás és a szigorú védelem is természetvédelmi intézkedésnek tekintendő, különösen az emberi beavatkozás szempontjából rendkívül sebezhető élőhelyek és fajok esetében, ezért szigorúan szabályozott területeket kell biztosítani számukra a további fennmaradásuk érdekében.

A Bizottság kiadta az egyes tagállamokban a természetvédelmi intézkedések meghozatalára vonatkozó megközelítések áttekintését, és rengeteg példát hozott a különböző természetvédelmi intézkedésekre, amelyeket eltérő társadalmi-gazdasági körülmények között hajtottak végre Európa-szerte.

Különböző típusú intézkedések lehetnek szükségesek a Natura 2000 területeken, beleértve a helyreállítási tevékenységeket, amelyek esetében adott időben történő munkavégzés szükséges, például a vizes élőhelyek vízviszonyainak helyreállítása, néhány növényfaj újratelepítése, populációk, a szükséges létesítmények vagy infrastruktúra újbóli bevezetése vagy megerősítése, stb. Elképzelhető, hogy egy adott területen időszakosan rendszeresen ismétlődő fellépésekre is szükség van ahhoz, hogy fenn lehessen tartani vagy javítani lehessen néhány élőhely vagy egyes fajok populációinak természetvédelmi helyzetét. Az ilyen fellépések közé tartozhat például a gyepek kaszálása vagy legeltetése, a rendszeres cserjeirtás, a vizes élőhelyek hidrológiai viszonyainak kezelése, stb. Néhány terület megfelelő védelme érdekében megfigyelésre és őrzésre is szükség lehet.

A szükséges intézkedések előkészítése gondos tervezést igényel, továbbá szükségessé teszi a részletes tervek és műszaki előírások kidolgozását a helyes végrehajtás érdekében. A nyomon követés általában szintén része a tervezett természetvédelmi intézkedéseknek, mert az intézkedések hatékonyságának értékelése és szükség esetén a kiigazítások érdekében szükség van az elért eredmények nyomon követésére és értékelésére.

Végezetül, a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi intézkedések végrehajtása gyakran akkor a legsikeresebb, ha a területen élő népesség, különösen a fellépésekben érdekelt vagy a végrehajtásukban részt vevő legfontosabb érdekelt felek és érdekcsoportok megfelelő tájékoztatására és tudatosságának növelésére irányuló tevékenység kíséri. A tudatosság növelése szintén különösen hasznos, ha a területek szabadon elérhetők és használhatók a harmadik felek, vagyis nem földtulajdonosok, bérlők vagy hatóságok által. Az egyik legfontosabb kezelési megközelítés lehet a tudatosság és az ismeretek fokozása a területek használói körében.

22. Mik azok a Natura 2000 kezelési tervek, és kötelező érvényűek-e?

Az Európai Bizottság nyomatékosan ajánlja a tagállamoknak, hogy a helyi érdekelt felekkel szorosan együttműködve Natura 2000 kezelési terveket dolgozzanak ki a területek világos és átlátható kezelése érdekében. A Natura 2000 kezelési tervek kidolgozása a Natura 2000 hálózat tekintetében illetékes hatóságok feladata. A kezelési tervek a természetvédelmi intézkedések végrehajtásának és nyomon követésének egyértelmű, hatékony keretei.

Bár a Natura 2000 kezelési tervek az élőhelyvédelmi irányelv alapján nem kötelező jellegűek, mégis nagyon hasznos eszközök, mivel:

  • teljes körű feljegyzéseket biztosítanak a természetvédelmi célkitűzésekről, a területen megtalálható élőhelyek és fajok ökológiai állapotáról és igényeiről, világossá téve ezzel, hogy mit kell megőrizni, és miért;
  • elemzik a terület társadalmi-gazdasági és kulturális körülményeit, valamint a különböző földhasználati típusok, illetve a jelen lévő fajok és élőhelyek közötti kapcsolatokat;
  • keretet biztosítanak a valamennyi érdekelt csoport közötti nyílt vitához, és a terület hosszú távú kezelésére vonatkozóan elősegítik a konszenzuson alapuló megközelítés kialakítását, továbbá kialakítják azt az általános véleményt, mely szerint a végeredmény közös;
  • segítenek megtalálni azokat a gyakorlati kezelési megoldásokat, amelyek fenntarthatók, és szervesebben illeszkednek más földhasználati gyakorlatokba;
  • lehetőséget biztosítanak azoknak a feladatoknak a kijelölésére, amelyeket a különféle társadalmi-gazdasági szereplők, a hatóságok és a nem kormányzati szervek a szükségesként azonosított természetvédelmi intézkedések végrehajtásában végeznek.

Natura 2000 kezelési terveket ki lehet dolgozni kifejezetten az adott területre vonatkozóan, vagy integrálhatók más fejlesztési tervekbe is, feltéve, ha a Natura 2000 természetvédelmi célkitűzések egyértelműen szerepelnek az ilyen tervekben.

23. Léteznek-e a Natura 2000 kezelési tervek elkészítését segítő eszközök?

A Natura 2000 kezelési tervek elkészítéséhez, a természetvédelmi intézkedések megfogalmazásához, valamint a Natura 2000 területek kezeléstervezési eljárásának lebonyolításához iránymutatás érhető el az Európai Bizottság honlapján2, továbbá számos országban.

Pénzügyi támogatás is elérhető lehet az uniós strukturális alapokból (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Kohéziós Alap), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) és a LIFE programból a Natura 2000 területekre vonatkozó kezelési tervek kidolgozása, aktualizálása és végrehajtása céljából.

A Natura 2000 kezelési tervek elkészítéséhez ezeket az európai alapokat korábban jelentős mértékben vették igénybe, például az EMVA-t Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és néhány német szövetségi államban, az ERFA-t Görögországban, Lengyelországban, Magyarországon és Olaszországban, a Kohéziós Alapot Cipruson, a LIFE alapokat pedig Cipruson, Magyarországon, Litvániában és számos egyéb országban. A nemzeti végrehajtási programoktól függően a jövőben továbbra is sor kerül az ilyen alapok igénybevételére a kezelési tervek felülvizsgálata és aktualizálása érdekében.

24. Hogyan történik az élőhelytípusok és a fajok ökológiai igényeinek meghatározása? Az uniós jelentőségű fajoknak vagy élőhelytípusoknak már a puszta jelenléte is változásokat von maga után a Natura 2000 területek kezelésében?

Az élőhelytípusok és fajok ökológiai igényei kiterjednek valamennyi ökológiai szükségletre, köztük a biotikus és a nem biotikus tényezőkre, amelyek az élőhelytípusok (az élőhelyek egyedi szerkezete és a hosszú távú fennmaradásukhoz szükséges funkciók, jellegzetes fajok stb.), illetve a területen élő fajok megőrzéséhez szükségesnek minősülnek, beleértve a fizikai környezettel (levegő, víz, talaj, vegetáció stb.) való viszonyukat.

Ezek a szükségletek tudományos ismereteken alapulnak, és egyedi elbírálás alapján kell meghatározni őket, ami azt jelenti, hogy az ökológiai szükségletek adott területen belül fajonként és élőhelytípusonként, illetve ugyanazon faj vagy élőhelytípus esetében területenként is változhatnak. Mindezek függetlenek a társadalmi-gazdasági megfontolásoktól.

A rendelkezésre álló nemzeti és regionális forrásokból az uniós jelentőségű élőhelytípusok és fajok ökológiai igényeire vonatkozóan fontos és részletes adatok gyűjthetők a kezelés elősegítése érdekében. A Bizottság továbbá néhány élőhelyre és fajra vonatkozóan kezelési útmutatót adott ki, amely fontos információkat tartalmaz ebben a tekintetben.

25. A Natura 2000 területeken gyakran megtalálhatók olyan fajok és élőhelyek, amelyekre nem terjed ki a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv hatálya. Az ilyen fajokra és élőhelyekre vonatkozóan is egyedi természetvédelmi intézkedéseket kell hozni?

Általában nem. Ami a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezéseinek való megfelelést illeti, csak az ezek értelmében védett és a Natura 2000 területen megtalálható fajokra és élőhelytípusokra vonatkozóan kell természetvédelmi intézkedéseket hozni. Az élőhelyvédelmi irányelv értelmében önmagában nem védett, de az I. mellékletben felsorolt élőhelytípusokra jellemző, vagy egy közösségi jelentőségű faj megóvásához szükséges fajok azonban szintén figyelmet igényelhetnek (például a hangyabolyok védelme a madarak érdekében). Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a vonatkozó információkat.

Ezenfelül a terület kezelése során az uniós természetvédelmi irányelvek értelmében nem védett fajok és élőhelyek is figyelembe vehetők. A tagállamok, de akár az egyes tulajdonosok és gazdálkodók is további természetvédelmi célkitűzéseket határozhatnak meg és/vagy intézkedéseket hozhatnak a két irányelv hatályán kívül eső fajok és élőhelyek, azaz például a nemzeti vagy regionális szinten védett vagy fenyegetett élőhelyek és fajok vonatkozásában.

26. Kötelező érvényűek-e a Natura 2000 területekre vonatkozóan hozott természetvédelmi intézkedések?

A Natura 2000 területeken szükséges természetvédelmi intézkedések megállapítása nem választható jellegű, hanem minden tagállamra kötelező érvényű. Ez azt jelenti, hogy a szükségesnek tartott természetvédelmi intézkedéseket minden egyes Natura 2000 terület esetében meg kell hozni és végre kell hajtani (Bíróság, C-508/04. számú ügy).

Hasznos azonban különbséget tenni egyfelől a területen megtalálható fajok és élőhelytípusok megőrzése és helyreállítása érdekében szükségesnek tartott intézkedések, másfelől az olyan kívánatosnak tekintett intézkedések között, amelyeket „jó lenne végrehajtani, feltéve, hogy adottak ennek módjai és lehetőségei”. Az utóbbiak mint a területre vonatkozó kötelező érvényű előírásokon túli, a biológiai sokféleség általános szintjének javítását célzó, bevált gyakorlatokon alapuló intézkedések ideális esetben azonosíthatók a Natura 2000 kezelési tervben.

A természetvédelmi intézkedések végrehajtása nem mindig jár együtt olyan aktív kezelési vagy helyreállítási intézkedésekkel, mint például az idegenhonos özönfajok eltávolítása vagy az erdőrészek korszerkezetének diverzifikálása. Magában foglalhat olyan természetvédelmi intézkedéseket is, mint egy faj zavarásának megakadályozása a párzási időszakban.

A Bíróságnak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkével kapcsolatos legfontosabb ítéleteit tartalmazó összeállítás elérhető, többek között a Natura 2000 területekre vonatkozóan szükséges természetvédelmi intézkedések meghozatalát érintő kötelezettséggel kapcsolatban.

27. Hogyan történik a természetvédelmi intézkedések megfogalmazása?

A természetvédelmi intézkedéseket a hatékony végrehajtás érdekében megfelelően kell részletezni. Meg kell határozni az intézkedés helyét, a végrehajtáshoz szükséges módszereket és eszközöket, továbbá a különböző szereplők szerepével és feladataival kapcsolatos információkat. A természetvédelmi intézkedések leírása során használt nyelvezetnek az intézkedések közérthetősége érdekében egyértelműnek kell lennie.

Szükség esetén, azaz például a már végrehajtott intézkedések valós eredményei alapján felül kell vizsgálni és ki kell igazítani a természetvédelmi intézkedéseket. Emellett fontos feltüntetni a becsült költségeket és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket, illetve meghatározni a meghozott természetvédelmi intézkedések tekintetében a tényleges végrehajtás és a természetvédelmi célkitűzések elérésére való alkalmasság szempontjából történő felülvizsgálat ütemtervét.

28. Ki dönti el, milyen természetvédelmi intézkedésekre van szükség? Sor kerül-e konzultációkra az érdekelt felekkel?

A szükséges természetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos döntések az egyes országok illetékes hatóságainak feladatai közé tartoznak. A természetvédelmi irányelvek nem határozzák meg a természetvédelmi intézkedések típusát, csak azt írják elő, hogy meg kell felelniük a területen megtalálható fajok és élőhelytípusok ökológiai igényeinek. A tagállamok dönthetnek arról, hogy milyen, a Natura 2000 területeik vonatkozásában legmegfelelőbbnek és leghatékonyabbnak tartott intézkedéstípusokat terveznek és hajtanak végre.

Annak biztosításán túl, hogy a természetvédelmi intézkedések megbízható ismereteken alapuljanak, a Bizottság azt is nyomatékosan ajánlja, hogy a gazdálkodók vagy földtulajdonosok, valamint az egyéb érdekelt felek – legyenek akár helyi közösségek képviselői vagy természetvédelmi nem kormányzati szervek – aktívan vegyenek részt a szükséges természetvédelmi intézkedések azonosításának és a Natura 2000 kezelési tervek elkészítésének folyamatában.

Különösen ajánlott, hogy a földtulajdonosok és gazdálkodók már kezdettől fogva vegyenek részt a területspecifikus természetvédelmi intézkedések kidolgozásában. A Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi intézkedések tervezésében és előkészítésében való részvételük lehetővé teszi a szakértelmükből adódó előnyök kihasználását, és kitűnő lehetőséget nyújt az ilyen intézkedések végrehajtásában való aktív szerepvállalásukra. A jelenlegi bevált gyakorlatok részét képezi valamennyi érdekelt fél aktív részvételének biztosítása, például irányítócsoportok vagy bizottságok felállításával.

A kezdettől fogva jellemző jó kommunikáció is elősegíti az eddigi eredmények és a fejlődési lehetőségek közötti kompromisszumokat és szinergiákat. Az eredmény várhatóan költséghatékonyabb és kevésbé időrabló folyamat lesz. Emellett jelentősen növelni fogja a siker esélyét, mivel arra ösztönzi a különböző érdekelt feleket, illetve lehetőséget biztosít számukra, hogy aktívabban vegyenek részt a Natura 2000 területük kezelésében, és így elkötelezettnek érezzék magukat.

A már meghozott természetvédelmi intézkedésekről a nyilvánosságot is tájékoztatni kell (például honlapokon, a helyi sajtóban, a helyi hatóságok hivatalos kiadványaiban).

29. Hogyan kell dönteni az olyan természetvédelmi intézkedésekről, amelyek egy élőhelyre vagy fajra várhatóan pozitív hatást gyakorolnak, ugyanakkor hozzájárulhatnak egy másik élőhelytípus vagy faj károsodásához?

Előfordulhat, hogy egy természetvédelmi intézkedés egy fajnak vagy élőhelynek előnyére válik, másokra ugyanakkor negatív hatást gyakorol. Például az invazív fajok eltávolítására vonatkozó döntés néhány madár élőhelyének megszűnését jelentheti. A kisebb kompromisszumok gyakoriak, a jól átgondolt természetvédelmi célkitűzések azonban elősegítik a helyes döntés meghozatalát. Fontos ez utóbbiakat tanulmányozva megérteni a természetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos területspecifikus prioritásokat, és felmérni, hogy a tervezett intézkedések valószínűleg milyen pozitív és negatív hatással járnak ezekre a prioritásokra.

A kompromisszumok gyakran elkerülhetők vagy minimalizálhatók az intézkedések megfelelő időzítésével, illetve az intézkedések céljául a terület bizonyos részeinek kijelölésével, vagy akár azzal, hogy a terület egyik részére gyakorolt hatást az ugyanarra az élőhelyre vagy fajra vonatkozó természetvédelmi intézkedésekkel a terület egy másik részén kiegyenlítik.

30. Előfordulhat, hogy különböző Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi intézkedések hasonlóak?

A természetvédelmi intézkedéseknek tükrözniük kell az egyes területekre vonatkozóan megállapított természetvédelmi célkitűzéseket, és általában az adott területre jellemzőek. A hasonló jellemzőkkel és célkitűzésekkel rendelkező Natura 2000 területek esetében azonban elképzelhető, hogy hasonló intézkedésekre van szükség. Ilyen esetekben a természetvédelmi intézkedések közösen is alkalmazhatók (például a Natura 2000 kezelési terv több, azonos intézkedésekkel kezelt területet is lefedhet).

31. Hogyan kell végrehajtani a szükséges természetvédelmi intézkedéseket?

A Natura 2000 területek vonatkozásában szükséges természetvédelmi intézkedések legjobb végrehajtási módjának meghatározása az illetékes hatóságok feladata. Az irányelv csupán annyit szögez le, hogy megfelelő törvényi, közigazgatási vagy szerződéses intézkedéseket tartalmazhatnak. A megfelelő intézkedés kiválasztása a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamokra marad.

A tagállamoknak azonban legalább egy kategóriát ki kell választaniuk a háromból, és biztosítaniuk kell, hogy képesek legyenek megvalósítani a természetvédelmi célkitűzéseket az alábbi intézkedésekkel:

  • törvényi intézkedések: általában egy, az eljárásjogban meghatározott rendszert követnek, és az adott területen engedélyezhető, korlátozható és tiltható tevékenységekre vonatkozó konkrét követelményeket írhatnak elő;
  • közigazgatási intézkedések: a természetvédelmi intézkedések végrehajtásához és a területen belül az egyéb tevékenységek engedélyezéséhez kapcsolódó vonatkozó rendelkezéseket rögzíthetik;
  • szerződéses intézkedések: olyan szerződések és megállapodások megkötését érintik, amelyek rendszerint az irányító hatóságok és a terület földtulajdonosai, illetve földhasználói között jönnek létre.

A három kategória között nincs hierarchikus viszony. Így a tagállamok a Natura 2000 területeik tekintetében szabadon választhatnak egyetlen intézkedéskategória (például csak szerződéses intézkedések) és az intézkedéskombinációk (például törvényi és szerződéses intézkedések együttese) alkalmazása között. A kötelező érvényű feltételek csupán annyiból állnak, hogy az intézkedések legyenek megfelelőek a terület kijelölését indokoló élőhelyek károsodásának, illetve fajok jelentős megzavarásának megelőzésére (az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerint), valamint feleljenek meg a területen található élőhelyek és fajok ökológiai szükségleteinek (az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint). Az ilyen ökológiai szükségletek az egyszerű, károsodással szembeni védelemtől egészen a kedvező ökoszisztéma-rendszerek és funkciók aktív helyreállításáig terjedhetnek attól függően, milyen szintű az érintett fajok és élőhelyek mindenkori védelme.

A proaktív megőrzési vagy helyreállítási intézkedések a földtulajdonosokkal és gazdálkodókkal kötött szerződéses megállapodások révén érhetők el, beleértve azokat a megállapodásokat is, amelyeknek tárgya a jogi kötelezettségeken felüli intézkedésekkel járó költségek fedezése. A megfelelő alapokból a lehetőségek határain belül fedezni kell a többletköltségeket, és ellentételezni kell a használat korlátozása miatt kieső jövedelmet. Az ellentételezés mértéke a korlátozások jellegétől, a tényleges veszteségtől és a helyi körülményektől függ.

A Natura 2000 kifizetések és a vidékfejlesztési szakpolitika hatálya alá tartozó mezőgazdasági és erdészeti környezetvédelmi intézkedések jó példái annak, hogyan lehet kezelésről szóló szerződéseket és megállapodásokat kötni a tulajdonosokkal az élőhelyek és fajok megóvásának biztosítása érdekében. A Natura 2000 hálózat hatálya értelmében fennálló kötelezettségekből adódó többletköltségek és elmaradt bevételek a hálózat keretén belül hozott intézkedésekkel fedezhetők, az alapforgatókönyvön túli kiegészítő tevékenységek pedig a mezőgazdasági és erdészeti környezetvédelmi intézkedéseken keresztül finanszírozhatók.

32. Hogyan vehetnek ebben részt a földtulajdonosok és gazdálkodók, illetve hogyan járulhatnak hozzá mindehhez?

A földtulajdonosok és helyi gazdálkodók kulcsszerepet játszanak a Natura 2000 intézkedések végrehajtásában. Ismerik a területüket, széleskörű tapasztalatokkal rendelkeznek a gyakorlati intézkedések helyszíni megvalósításában, ezért nagyon fontos partnerek a Natura 2000 intézkedések kidolgozásában és sikeres végrehajtásában.

A Natura 2000 hálózat elismeri, hogy az ember a természet szerves része, és partnerség nélkül nem lehet elérni a természetvédelmi célkitűzéseket. A Natura 2000 hálózat sikerességében mindenkinek megvan a maga szerepe – legyen szó akár közigazgatási szervről, magán földtulajdonosról vagy földhasználóról, fejlesztőről, természetvédelmi nem kormányzati szervezetről, tudományos szakértőről, helyi közösségről vagy általában véve állampolgárokról.

A partnerségek kialakítása és az emberek közötti kapcsolatok megteremtése gyakorlati szempontból is észszerű. A Natura 2000 hálózatban több területen már hosszabb ideje olyan jellegű aktív földhasználat zajlik, amely a szélesebb vidéki tájkép szerves része. Természetvédelmi szempontból sok terület pontosan az eddigi kezelés következményeként értékes, így fontos gondoskodni arról, hogy az ilyen tevékenységek a jövőben is hosszú ideig fennmaradjanak.

Ily módon az élőhelyvédelmi irányelv támogatja a fenntartható fejlődés és az integrált gazdálkodás elvét. A cél nem a társadalmi-gazdasági tevékenységek kitiltása a Natura 2000 területekről, hanem annak biztosítása, hogy ezekre úgy kerüljön sor, hogy megőrizzék és támogassák az ott megtalálható értékes fajokat és élőhelyeket, illetve fenntartsák a természetes ökoszisztémák általános egészségét.

Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy a Natura 2000 hálózat részét képező erdők közül néhányat kevés emberi beavatkozás mellett vagy teljesen emberi beavatkozás nélkül természetes folyamatok alakítottak, így kezelésük során a természetességük megőrzésére kell törekedni.

Az élőhelyvédelmi irányelv meghatározza a cselekvés keretét és az elérendő általános célokat, de a helyi érdekelt felekkel konzultálva a tagállamok dönthetik el, hogyan kezelhetők a legjobban az egyes Natura 2000 területek. A hangsúly határozottan azon van, hogy a helyi kezelési problémákra helyi megoldásokat kell találni, miközben a közösségi jelentőségű élőhelytípusok és fajok megőrzésének vagy a kedvező védettségi helyzetük helyreállításának közös, általános célját kell szem előtt tartani.

33. Elérhetők-e a természetvédelmi intézkedések végrehajtását, illetve az érdekelt felek körében való figyelemfelkeltést vagy kapacitásépítést támogató eszközök?

A Natura 2000 hálózat kiépítésének részét képezik a Natura 2000 területek kezelésére szolgáló helyi kapacitások építésére vonatkozó eljárások. Az illetékes nemzeti vagy regionális hatóságoknak nyomatékosan ajánlott a Natura 2000 kezelési tervek vagy a természetvédelmi intézkedések végrehajtásában érdekelt valamennyi fél számára elérhető tanácsadási szolgáltatásokat nyújtaniuk. Néhány tagállam már most is biztosít ilyen szolgáltatásokat.

A részvételen alapuló tervezés szükségessé teszi a vonatkozó információk valamennyi érdekelt fél számára történő biztosítását, valamint az interdiszciplináris, technikailag jól megalapozott intézkedések lehetővé tételét. A fogadtatás a rendelkezésre álló információk mennyiségén és minőségén alapul. Ehhez szükség lesz a célcsoportok meghatározására és az alkalmi, az egyes csoportok számára megfelelő különféle eszközökre és anyagokra kiterjedő tájékoztatás megtervezésére. Fontos figyelembe venni a célcsoportoknak a Natura 2000 hálózat természetvédelmi célkitűzéseiről és intézkedéseiről kialakított képét, és eloszlatni az ezzel kapcsolatos esetleges félreértéseket.

A Natura 2000 biogeográfiai eljárás célja a Natura 2000 hálózat kezelését érintő információk és bevált gyakorlatok cseréjének elősegítése, továbbá a tagállamok és régiók közötti együttműködés kialakítása. Az uniós alapokból, különösen az EMVA, de a LIFE és egyéb finanszírozási programok keretén belül is pénzügyi források érhetők el a legfontosabb helyi érdekelt feleket, például gazdálkodókat és erdőtulajdonosokat érintő megfelelő természetvédelmi intézkedések végrehajtására való kapacitás fokozásának céljára.

A Natura 2000 területek károsodásának megakadályozása

34. Mit jelent a gyakorlatban, hogy nem szabad hagyni egy terület károsodását?

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek megtenni a szükséges lépéseket az olyan természetes élőhelyek károsodásának és fajok jelentős megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték. A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése a madárélőhelyek elpusztításának általános elkerülését írja elő.

Ebben az összefüggésben a szükséges lépések megtétele azt jelenti, hogy a tagállam meghozza a szükséges jogi és/vagy szerződéses intézkedéseket a terület kijelölését indokoló természetes élőhelyek károsodása és fajok jelentős megzavarásának elkerülése érdekében.

A földtulajdonosoknak/gazdálkodóknak/földhasználóknak természetesen tiszteletben kell tartaniuk az ebben a tekintetben nemzeti, regionális vagy helyi szinten hozott, jogilag kötelező érvényű rendelkezéseket (például engedélyezési eljárások). Ha egy tagállam csak szerződéses intézkedéseket hoz, nemcsak arról kell megbizonyosodnia, hogy az ilyen intézkedések megfelelőek a 6. cikk (2) bekezdésének értelmében, hanem arról is, hogy ténylegesen a természetes élőhelyek károsodásának és a fajok jelentős megzavarásának kizárásával történik a végrehajtásuk.

  • A tagállamok szükséges intézkedései nem korlátozódnak a szándékos fellépésekre, hanem a nem szándékosan előforduló eseményekre (tüzekre, árvizekre stb.) is kiterjednek, amennyiben azok előreláthatók, és biztosítási intézkedésekkel minimalizálhatók a területet érintő kockázatok. Az előre nem látható természetes zavarás az ökoszisztéma dinamikájának része, ezért nem tekintendő károsodásnak (vihar, tűz, árvíz stb.).
  • A tagállamokkal szembeni, a szükséges intézkedések meghozatalára vonatkozó követelmény továbbá nem korlátozódik az emberi tevékenységekre, hanem lefed egyes olyan természetes folyamatokat is, amelyek a területen megtalálható fajokat és élőhelyeket illetően esetlegesen károsodáshoz vezetnek. A közel természetes élőhelytípusokon végbemenő természetes szukcesszió megállítása érdekében például intézkedéseket kell tenni akkor, ha a folyamat valószínűleg negatívan hat arra a fajra vagy élőhelytípusra, amelynek céljára a területet kijelölték (a Bíróság C-06/04. számú ítélete). Ez a rendelkezés nem érvényes azokra az esetekre, amelyekben a folyamat aktív kezeléssel nem befolyásolható (például az éghajlatváltozás által okozott károsodás esetében).
  • A követelmény azokra a tevékenységekre is érvényes, amelyek már akkor is folytak a területen, amikor az még nem tartozott a Natura 2000 hálózathoz. Ez azt jelenti, hogy szükség lehet a folyamatban lévő tevékenységek betiltására vagy módosítására, amennyiben azok hátrányosan érintik a területet (a Bíróság C-404/09. számú ítélete).
  • A tagállamoknak szükség esetén gondoskodniuk kell a területeken kívüli károsodás megakadályozásához szükséges intézkedések végrehajtásáról, ha felmerül a területeken megtalálható élőhelyekre vagy fajokra gyakorolt káros hatás kockázata.
  • A terület károsodásának megakadályozásához szükséges intézkedéseket az előtt kell végrehajtani, hogy megjelennének a károsodás nyilvánvaló jelei (a Bíróság C-355/90. számú és C-117/00. számú ítélete).

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Natura 2000 területeken a földtulajdonosoknak/gazdálkodóknak/földhasználóknak kerülniük kell az olyan tevékenységeket, amelyek negatív hatást gyakorolnak a védelem alatt álló élőhelyek ökológiai szerkezetére és funkcióira vagy a védett fajok élőhelyének alkalmasságára (például táplálkozási, pihenő vagy párzási helyként). Emellett az olyan tevékenységek kerülését is jelenti, amelyek jelentősen megzavarhatják a védett fajokat, különösen a párzási, pihenési vagy táplálkozási időszakban.

A terület általános ökológiai állapota és az ott megtalálható fajok és élőhelytípusok védettségének szintje határozza meg, hogy egy adott tevékenység valóban a terület károsodásához vezet-e. Ha a negatív hatás valószínűsíthető, akkor megelőző intézkedéseket kell hozni. Ha egy adott intézkedés hatásait illetően kétségek merülnek fel, elővigyázatos megközelítést kell alkalmazni.

Ezért mindig ajánlott az eseti alapon történő elemzés. A szükséges intézkedések, szabályozások vagy feltételek belefoglalhatók például a kezelési tervek kidolgozásába annak biztosítása érdekében, hogy néhány folyamatban lévő tevékenységet olyan módon hajtsanak végre, hogy azok ne zavarják az uniós jelentőségű fajokat, illetve ne károsítsák az uniós jelentőségű élőhelyeket.

A közvetett hatásokat is figyelembe kell venni. Megelőző intézkedésekre lehet szükség az olyan külső tényezők vagy kockázatok, például erdőtüzek, vízszennyezés stb. által okozott károsodás elkerülésére, amelyek a Natura 2000 területeken kívül fordulhatnak elő, de hatással vannak azokra.

Elérhető a Bíróság által az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkével kapcsolatban hozott legfontosabb ítéletek gyűjteménye, beleértve a terület kijelölését indokoló természetes élőhelyek károsodásának és fajok jelentős megzavarásának megakadályozása érdekében szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettséget illetően.

35. A jelenlegi kezelésnek összhangban kell-e állnia a Natura 2000 terület természetvédelmi célkitűzéseivel?

Igen. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében meg kell akadályozni az olyan élőhelyek károsodását és az olyan fajok jelentős megzavarását, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték. Ez azokra a tevékenységekre is vonatkozik, amelyek már akkor is folytak a területen, amikor az még nem tartozott a Natura 2000 hálózathoz. Ha egy ilyen, Natura 2000 területen már zajló tevékenység károsítja az olyan természetes élőhelyeket vagy megzavarja az olyan fajokat, amelyek céljára a területet kijelölték, akkor a 6. cikk (2) bekezdése szerinti szükséges intézkedésekkel vagy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint hozott proaktív természetvédelmi intézkedésekkel meg kell állítani a károsodást. Ehhez a helyzetnek megfelelően a tevékenység leállítására vagy enyhítő intézkedésekre lehet szükség a negatív hatás megszűnése érdekében. Azokban az esetekben, amikor az erdőtulajdonosok esetében előírt erőfeszítések túllépnek a szokásos fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokon, gazdasági ösztönzők vagy ellentételezés irányozható elő.

Elképzelhető például olyan eset, amikor bizonyos tevékenységek időzítését módosítani kell vagy az ilyen tevékenységeket korlátozni kell a területen fészkelő madárfajok zavarásának elkerülése érdekében az érzékeny időszakokban, illetve a különösen érzékeny területeken az ott megtalálható egyedi élőhelyek vagy természetes jellegzetességek károsodásnak elkerülése érdekében.

Másfelől viszont bővíteni vagy optimalizálni kell a már meglévő tevékenységeket ott, ahol pozitív hatást fejtenek ki, így maximalizálva a jelenlegi kezelés lehetséges hozzájárulását a természetvédelmi célkitűzések eléréséhez.

36. Kinek a feladata a károsodás megakadályozására vonatkozó kötelezettség betartása és ellenőrzése?

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket a természetes élőhelytípusok károsodásának és a fajok jelentős megzavarásának megakadályozására a Natura 2000 területeken. ABíróság közelmúltban született ítéletei szerint a tagállamoknak olyan egyedi, koherens és teljes jogi rendszert kell létrehozniuk, amely alkalmas az érintett területek hatékony védelmének biztosítására. Következésképpen e cél eléréséhez a tisztán közigazgatási intézkedések vagy az önkéntes intézkedések nem feltétlenül elégségesek.

A nemzeti vagy regionális illetékes hatóságok feladata annak ellenőrzése is, hogy a károsodás és a jelentős megzavarás megakadályozására tett intézkedések végrehajtása megfelelő legyen. A károsodás és a megzavarás felmérésében alkalmazott viszonyítási alap az a védettségi szint, amely akkor volt jellemző az élőhelyekre és fajokra, amikor javaslat született a terület közösségi jelentőségű természeti területté való kijelölésére. A terület értékelését ezekhez – a Natura 2000 egységes űrlapon rögzített – kezdeti állapotokhoz viszonyítva kell elvégezni. Szükség esetén a tagállamok tájékoztathatják az Európai Bizottságot az egységes űrlap aktualizálásának szükségességéről (például alaposabb tudományos ismeretek vagy természeti folyamatok miatt). Ha a Bizottság elfogadja, akkor az aktualizált egységes űrlapon leírt helyzet lesz az esetleges károsodások és megzavarások felmérésének új viszonyítási alapja. Károsodás esetén helyreállításra lesz szükség.

Elérhető a Bíróság által az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkével kapcsolatban hozott legfontosabb ítéletek gyűjteménye, beleértve a terület kijelölését indokoló természetes élőhelyek károsodásának és fajok jelentős megzavarásának megakadályozása érdekében szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettséget illetően.

Új tevékenységek a Natura 2000 hálózaton belül

37. Milyen jellegű tevékenységek esetében van szükség a 6. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásra? Mi számít tervnek vagy programnak az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv összefüggésében?

Az élőhelyvédelmi irányelv sem a terv, sem a program fogalmához nem ad meghatározást, a joggyakorlat azonban bebizonyította, hogy ezek a kifejezések tágan értelmezendők, mivel a 6. cikk (3) bekezdésének3 alkalmazását kiváltó egyetlen tényező az, hogy valószínűleg jelentős hatást gyakorolnak-e egy adott területre vagy sem. A projekt fogalmának esetében jelenleg már az élőhelyvédelmi irányelvre is a környezeti hatásvizsgálatokról szóló irányelvben szereplő meghatározás érvényes, mely szerint a projekt az épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezését jelenti, valamint a természetes környezetbe és tájba való egyéb beavatkozást.

A Waddensea-ügyben (C-127/02. számú ügy) tisztázódott az is, hogy az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alatt önálló tervnek vagy programnak minősül minden olyan tevékenység, amelyet már több éve folytatnak, de amelyre vonatkozóan minden évben korlátozott időre szóló engedélyt adnak ki, amelynek kiadásakor minden esetben újból értékelik, hogy ezt a tevékenységet lehet-e folytatni, és ha igen, akkor mely területen.

Emellett a Bíróság határozatai értelmében a projektek közé tartoznak az alábbiak:

Emellett kimondta, hogy

  • bizonyos tevékenységek általánosságban történő mentesíthetősége nem összeegyeztethető a 6. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseivel (C-256/98., C-6/04., C-241/08., C-418/04. és C-538/09. számú ügy);
  • a projektek mérete nem mérvadó, mert önmagában nem zárja ki, hogy valószínűleg jelentős hatást gyakorolhatnak védett területekre (C-98/03. és C-418/04. számú ügy).

A 6. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a „terv” szó értelmezése is igen tág lehet. A stratégiai környezeti vizsgálatról szóló 2001/42/EK irányelv analógiájára az említett irányelv 2. cikkének a) pontja az alábbiak szerint határozza meg a tervek és programok fogalmát:

„azok a tervek és programok, beleértve az Európai Közösség által közösen finanszírozottakat is, illetve ezek bármely módosítása:

  • amelyeket valamely nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságnak kell kidolgoznia, illetve elfogadnia, illetve amelyeket valamely hatóság dolgoz ki parlamenti vagy kormány általi jogalkotási eljárás útján történő elfogadásra, valamint
  • amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő”.

A tervek megfelelő vizsgálatának szükségességét ezért azok jellege, célja és tartalma alapján kell fontolóra venni, nem egyszerűen amiatt, hogy a „terv” megnevezést viselik-e. A területekre valószínűleg jelentős hatást gyakorló tervek például a következők: a Natura 2000 területeket érintő földhasználati és erdőgazdálkodási tervek stb.

Az ilyen terveknek tanácsos figyelembe venniük és teljes mértékben integrálniuk a Natura 2000 természetvédelmi célkitűzéseket a területeket érő valószínű jelentős hatások elkerülése érdekében. Mindenesetre a jelentős negatív hatások valószínűtlenségét objektív érvek (a terv előszűrése) alapján kell megerősíteni, és megfelelően dokumentálni kell. E feltétel teljesülése esetén nem szükséges az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében elvégezni a terv teljes körű megfelelő vizsgálatát.

Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Natura 2000 területek természetvédelmi kezeléséhez közvetlenül kapcsolódó vagy ahhoz szükséges tervek és projektek (azaz a Natura 2000 kezelési tervek) esetében nem kell elvégezni az élőhelyvédelmi irányelv szerinti engedélyezési eljárást. Az irányelv általában feltételezi, hogy az ilyen intézkedések Natura 2000 területekre gyakorolt hatásait a Natura 2000 tervezési folyamat során teljes mértékben végiggondolták, ezért nem szükséges megismételni ezt az értékelést. Ha azonban az ilyen terv vagy projekt nem természetvédelmi elemeket is tartalmaz, akkor előfordulhat, hogy mégis szükség van a megfelelő vizsgálatra (C-241/08. számú ügy), ha a területre gyakorolt jelentős hatás valószínűsége nem zárható ki.

A Bíróságnak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkével kapcsolatos legfontosabb ítéleteit tartalmazó összeállítás elérhető, többek között a 6. cikk (3) bekezdésében előírt eljárásnak való megfeleléssel kapcsolatban.

3 Lásd az Útmutató az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseihez című dokumentumot:

38. Automatikus elutasításban részesülnek-e azok a tervek és projektek, amelyek valószínűleg jelentős hatással lesznek valamely Natura 2000 területre? Ha nem, milyen eljárást kell követni? Hogyan működik az engedélyezési eljárás az új tervek és projektek esetében?

Azok a tervek és projektek, amelyek valószínűleg jelentős hatással lesznek valamely Natura 2000 területre, nem kerülnek automatikusan elutasításra. A területre gyakorolt következményeiket azonban a terület természetvédelmi célkitűzéseinek szemszögéből több lépésből álló értékelésnek kell alávetni.

A lépések a következők:

  • Első lépés: előszűrés – ennek a kezdeti lépésnek a célja annak megállapítása, hogy szükség van-e a terv vagy projekt megfelelő vizsgálatára. Ha valószínűleg jelentős negatív hatással lesz valamely Natura 2000 területre, vagy a jelentős hatások valószínűsége nem zárható ki, akkor el kell végezni a megfelelő vizsgálatot. Az előszűrési szakasz fő elemeit a dokumentáció iránti későbbi kérések esetére javasolt írásban rögzíteni.
  • Második lépés: megfelelő vizsgálat – a megfelelő vizsgálat szükségességéről szóló döntést követően a vonatkozó természetvédelmi célkitűzések alapján részletesen elemezni kell azokat a lehetséges hatásokat, amelyeket a terv vagy projekt akár önmagában, akár más tervekkel vagy projektekkel együtt a Natura 2000 terület(ek) integritására gyakorolni fog.
  • Harmadik lépés: döntéshozatal – ha a megfelelő vizsgálat megállapítása szerint a terv vagy projekt káros hatást gyakorol a terület integritására, meg kell vizsgálni, hogy megelőző vagy mérséklő intézkedések bevezetésével megszüntethetők-e ezek a hatások.

Ezeknek a mérséklő intézkedéseknek közvetlenül kapcsolódniuk kell a megfelelő vizsgálatban azonosított valószínű hatásokhoz, meghatározásukra pedig csak akkor kerülhet sor, ha a megfelelő vizsgálat során megtörtént a hatások teljes körű vizsgálata és leírása. A mérséklő intézkedések azonosításának a hatásvizsgálathoz hasonlóan az érintett fajokra és élőhelyekre vonatkozó megbízható ismereteken kell alapulnia. A mérséklő intézkedések például néhány tevékenység esetében a végrehajtás dátumainak és ütemtervének módosítását vagy korlátozását vonhatják maguk után (például bizonyos tevékenységek kerülése egy adott faj párzási időszakában). Ha ezekkel a mérséklő intézkedésekkel a káros hatások sikeresen megszüntethetők vagy megelőzhetők, akkor a projekt jóváhagyható. Ellenkező esetben el kell utasítani.

  • Negyedik lépés: eltérések – a 6. cikk (4) bekezdése bizonyos kivételeket tesz lehetővé ez alól az általános szabály alól. Ezért, ha a következtetések szerint a terv vagy projekt jelentős káros hatást gyakorol a Natura 2000 területre, kivételes körülmények között mégis jóváhagyható, ha nincsenek alternatív megoldások, a tervet vagy projektet fontos közérdeken alapuló kényszerítő okok szükségessé teszik, és a Natura 2000 hálózat egységességének megóvása érdekében szükséges kiegyenlítő intézkedésekre kerül sor. Ilyen esetekben értesíteni kell az Európai Bizottságot is, és a Bizottság véleményét kell kérni, ha az érintett területen a terv vagy projekt hatással van veszélyeztetett fajokra vagy élőhelytípusokra.

Lásd a 6. cikk (3) bekezdése szerinti eljárást bemutató folyamatábrát.

39. Hogyan függ össze a 6. cikk (2) bekezdésében előírt, a károsodás megakadályozására irányuló kötelezettség a 6. cikk (3) bekezdése szerinti eljárással?

Ez a két rendelkezés valójában ugyanannak az éremnek a két oldala. A 6. cikk (2) és (3) bekezdésének célja egyaránt a Natura 2000 területekre gyakorolt jelentős káros hatások megakadályozása. A 6. cikk (2) bekezdésének esetében a kötelezettség „a károsodás… vagy a jelentős megzavarás” megakadályozására irányuló szükséges intézkedések meghozatalára vonatkozik. A 6. cikk (3) bekezdése konkrétabban azokra az új tervekre és projektekre irányul, amelyek „esetlegesen hátrányosan befolyásolják az érintett természeti terület épségét”. A 6. cikk (2) bekezdése nem tesz lehetővé kivételeket, ezzel szemben a 6. cikk (4) bekezdése olyan eltérési rendszerről rendelkezik, amely szigorúan korlátozott feltételek mellett (alternatív megoldások hiánya, fontos közérdeken alapuló kényszerítő okok, kiegyenlítő intézkedések stb.) lehetővé teszi a negatív hatásokkal járó terveket és projekteket. A 6. cikk (2) és (3) bekezdésének céljai tehát nagyjából hasonlóak.

Következésképpen, ha egy tervre vagy projektre vonatkozó engedély kiadása nem felel meg a 6. cikk (3) bekezdésének, akkor elképzelhető, hogy a 6. cikk (2) bekezdésével is ellentétes. Ilyen helyzet áll elő akkor, ha a terület kijelölését indokoló élőhely károsodása vagy faj megzavarása nyer megállapítást (C-304/05., C-388/05. és C-404/09. számú ügy). A 6. cikk (3) és (4) bekezdése szerint jóváhagyott tervek és projektek egyúttal a 6. cikk (2) bekezdésének is megfelelnek.

Elérhető a Bíróságnak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkével kapcsolatos legfontosabb ítéleteit tartalmazó összeállítás, többek között a 6. cikk (2) és (3) bekezdésének való megfeleléssel kapcsolatban.

40. Mit értünk fontos közérdeken alapuló kényszerítő okokon?

A „fontos közérdeken alapuló kényszerítő okok” kifejezés olyan helyzetre utal, amelyben a tervezett terv vagy projekt bizonyíthatóan nélkülözhetetlen. A „kényszerítő” azt jelenti, hogy a terv vagy projekt lényeges, nem pusztán kívánatos. Egyfajta sürgősség is társul hozzá: a köz érdekében a tervet vagy projektet a lehető leggyorsabban végre kell hajtani.

A „fontos közérdeken alapuló” kifejezést illetően, függetlenül attól, hogy állami vagy magánszervek mozdítják elő őket, csak közérdekek hozhatók egyensúlyba az irányelv természetvédelmi célkitűzéseivel. A közérdeknek továbbá fontosnak kell lennie, vagyis a tervnek vagy projektnek kellő fontossággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy mérlegelni lehessen az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv általános természetvédelmi célkitűzése tekintetében.

A fontos közérdek feltételei ennél is szigorúbbak olyan tervek vagy projektek esetében, amelyek hátrányosan befolyásolják az uniós jelentőségű veszélyeztetett élőhelytípusoknak és/vagy fajoknak otthont adó Natura 2000 területek épségét. Csak akkor indokolhatók, ha a fontos közérdeken alapuló kényszerítő okok az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatosak vagy egyéb kényszerítő okokból szükségesek, amennyiben a terv vagy projekt jóváhagyását megelőzően a Bizottság pozitív véleménnyel volt.

41. A Natura 2000 hálózaton kívüli tervek és projektek esetében is szükség van-e a 6. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásra?

A 6. cikk (3) bekezdésének rendelkezései szerint a megfelelő értékelés nemcsak valamely Natura 2000 területen belüli tevékenységek esetében szükséges, hanem „minden olyan terv vagy program” esetében, amely „valószínűleg jelentős hatással lesz arra”.

Ezért a 6. cikk (3) bekezdésében előírt eljárás minden tervre vagy programra vonatkozik, függetlenül attól, hogy Natura 2000 területen belül vagy kívül hajtják végre (például lecsapolások).

42. Mi a különbség a megfelelő vizsgálat, a környezeti hatásvizsgálat és a stratégiai környezeti vizsgálat között?

Számos hasonlóság van az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt megfelelő vizsgálat és a környezeti hatásvizsgálatról vagy a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv értelmében elvégzett egyéb környezeti hatásvizsgálatok között. A két vizsgálatra gyakran együtt kerül sor az integrált eljárás részeként, és hasonló lépésekből (előszűrés, értékelés, nyilvános konzultáció, döntéshozatal) állnak. Ugyanakkor több fontos különbség is akad közöttük.

Mindegyiknek más a célja, és más szempontból értékeli a hatásokat. A stratégiai környezeti vizsgálat/környezeti hatásvizsgálat a növény- és állatvilágra gyakorolt hatásokat általában vizsgálja, míg a megfelelő vizsgálat a Natura 2000 területeken megtalálható, uniós jelentőségű védett fajokra és élőhelytípusokra összpontosít. A stratégiai környezeti vizsgálat vagy a környezeti hatásvizsgálat ezért nem helyettesítheti vagy válthatja ki a megfelelő vizsgálatot, és egyik eljárás sem magasabb rendű a másiknál.

Az egyes vizsgálati eljárások eredménye is eltér. A környezeti hatásvizsgálat vagy a stratégiai környezeti vizsgálat esetében a hatóságoknak és a projektek előterjesztőinek egyszerűen figyelembe kell venniük a hatásokat. A megfelelő vizsgálat esetében azonban a vizsgálat eredménye jogilag kötelező érvényű az illetékes hatóság számára. Ezért ha a megfelelő vizsgálat bizonyította, hogy hátrányos hatások fogják érni a Natura 2000 terület integritását, vagy nem zárható ki az ilyen hatások lehetősége, akkor az illetékes hatóság nem hagyhatja jóvá a tervet vagy projektet.

A Natura 2000 területek engedélyezési eljárása nem korlátozódik továbbá egyes terv- vagy projekttípusokra. Bármely olyan tervre és projektre vonatkozik, amely valószínűleg jelentős hatással lesz valamely Natura 2000 területre.

A Natura 2000 területek védelmének és kezelésének finanszírozása

43. A Natura 2000 természetvédelmi intézkedéseknek mindig van költségvonzata?

Nem mindig. Ez nagymértékben függ az intézkedés típusától, illetve attól, hogy pontosan mely területen hajtják végre. Vannak olyan természetvédelmi intézkedések, amelyek nem járnak költségekkel vagy bevételcsökkenéssel, vagy külön költségek és jövedelemkiesés nélkül is könnyen belefoglalhatók a mindennapos kezelési tevékenységekbe (például az olyan erdőrészek fajösszetételének megváltoztatása, amelyek összetétele ökonómiailag és ökológiailag is fenntarthatatlan, oda termelékeny fafajokat bevezetve, amelyek megfelelnek a természetes vegetációnak, vagy egyszerűen gondoskodni a már létező erdőgazdálkodási gyakorlatok folytatásáról azon a területen, ahol azok bizonyítottan előnyére válnak a területen megtalálható fajok és élőhelytípusok jó védettségi szintjének megalapozásához vagy fenntartásához).

Néhány természetvédelmi intézkedés rövid vagy hosszabb távon akár gazdasági előnyökhöz is vezethet (például jobb körülmények teremtése a vadászott fajok vadászatához, a vadászott fajok károsodásának visszaszorítása, jobb horgászati lehetőségek a folyók szempontjából előnyösebb erdőművelés révén, nagyobb turisztikai érdeklődés, környezetbarátabb és kevésbé költséges erdőművelési módszerek, a talajminőség javítása stb.).

Azonban elkerülhetetlenül lesznek olyan természetvédelmi intézkedések, amelyek valóban költségekkel járnak, mivel végrehajtásukhoz külön munkaerő szükséges, új infrastrukturális vagy felszerelési befektetéseket igényelnek, vagy szűkítik a tulajdonosok üzleti lehetőségeit. Ezeket eseti alapon kell mérlegelni.

A Bizottság nyomatékosan javasolja, hogy a Natura 2000 kezelési tervek tartalmazzák a területre vonatkozó egyes természetvédelmi intézkedések végrehajtásának becsült költségeit, valamint az összes lehetséges, helyi, nemzeti és uniós szintű, közületi és magánjellegű finanszírozási forrás vizsgálatát is. Emellett meg kell vizsgálni az innovatív önfinanszírozási rendszerek alkalmazásának lehetőségét (például a Natura 2000 termékek értékesítését, az ökoturizmust, a vízminőség megőrzéséért juttatott kifizetéseket stb. – lásd a 45. kérdésnél szereplő példákat).

44. Mennyibe kerül összesen a Natura 2000 hálózat kezelése?

A Natura 2000 hálózat részét képező területek hatékony kezelése és helyreállítása az EU 28 tagállamában jelentős pénzügyi befektetéseket igényel. A Bizottság 2007. évi becslése szerint évente körülbelül 5,8 milliárd EUR nagyságú összegre lesz szükség az EU-27-ben a hálózathoz tartozó területek kezelésére és helyreállítására. Ugyanakkor a különböző uniós eszközök eddigi használata nagymértékben elmarad a Natura 2000 hálózatnak a tagállamok által meghatározott pénzügyi szükségleteitől, és azoknak mindössze 20%-át fedezi4.

A hálózathoz tartozó területek számos társadalmi és gazdasági előnye azonban nagymértékben ellensúlyozza ezeket a költségeket. A Natura 2000 területek nemcsak kulcsfontosságú szerepet játszanak Európa biológiai sokféleségének megőrzésében, hanem számos egyéb, az ökoszisztémához kapcsolódó előnyt és szolgáltatást is biztosítanak a társadalomnak. Friss bizottsági tanulmányok alapján a Natura 2000 területekből származó előnyök a becslések szerint elérik az évi 200–300 milliárd EUR nagyságrendet.

Habár ezek a számok csak első becslésen alapulnak, az előzetes eredmények tanúsága szerint a Natura 2000 hálózatból származó gazdasági előnyök, illetve az ilyen fontos természeti erőforrások kezelésével és védelmével kapcsolatos költségek összehasonlításakor kapott kép rendkívül kedvező, s ez csupán a lehetséges előnyök egy része.

A pontos költség-haszon arány természetesen számos tényezőtől függ, beleértve a területek földrajzi elhelyezkedését és a földhasználatot, ugyanakkor minden eddigi adat arról tanúskodik, hogy megfelelő irányítás mellett a Natura 2000 hálózat fenntartásával kapcsolatos költségek bőven megtérülnek.

Példák a Natura 2000 által kínált gazdasági előnyökre:

IDEGENFORGALOM:

Már bebizonyosodott, hogy a Natura 2000 számos helyi gazdaság jelentős hajtóereje, mivel vonzó helyszínt kínál a turisták számára, és az általuk költött összegek a helyi gazdaság fellendülését szolgálják. Becslések szerint a Natura 2000 területeket felkereső látogatók 50–85 milliárd EUR nagyságú összeget költenek évente (2006. évi adatok). Ha a látogatók által költött összegeknél csak azokat a látogatókat vesszük figyelembe, akik számára a Natura 2000 elnevezés jelenti a vonzerőt (és nem csupán egy természeti területet kívánnak meglátogatni), körülbelül 350 millió vendégnapból kiindulva 2006-ban évi 9–20 milliárd EUR értéket kapunk.

Az idegenforgalomból és a szabadidős tevékenységekből származó teljes bevétel 4,5–8 millió teljes munkaidős állást tart fenn. Azok a látogatók, akiket a Natura 2000 elnevezés vonz, 800 000 – 2 000 000 teljes munkaidős állás fenntartásához járulnának hozzá. Az EU-27-ben ez mintegy 13 millió teljes munkaidős állásnak felel meg az idegenforgalom terén (2008. évi adatok). Ezen túlmenően a védett területek további előnyökkel járnak a helyi és regionális gazdaság számára, mivel befektetőket vonzanak, kedvezőbb képet alakítanak ki az adott területről, illetve javítják az életminőséget.

VÍZ:

A természeti erőforrásokkal való „együttműködésen” keresztül megtakarítás érhető el, csökkentve a víztisztítási és vízellátási költségeket. A természetes ökoszisztémák – így a Natura 2000 hálózatába tartozó természetvédelmi területek is – olyan fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosítanak, mint a víztisztítás és a vízellátás. Több európai nagyváros – például München, Berlin, Bécs, Oslo, Madrid, Szófia, Róma és Barcelona – is kihasználja a természetes szűrésből származó előnyöket, bár a megvalósítás módja eltérhet. Ezek a települések az ökoszisztémák által biztosított természetes vízkezelésnek köszönhetően csökkenteni tudják vízkezelési költségeiket. A megtakarítás előnyeit az uniós fogyasztók is érzik, mert csökkennek közüzemi költségeik.

A Berlin, Bécs, Oslo és München által alkalmazott gyakorlatra vonatkozó információk jól szemléltetik, hogy a természetvédelmi területek milyen előnyöket kínálnak a víztisztítás és vízellátás szempontjából. Az eredményátültetés módszerét használva az éves gazdasági nyereség a víztisztítás esetében városonként 7–16 millió EUR, míg a vízellátás esetében 12–91 millió EUR nagyságú összegre becsülhető. A víztisztítás és vízellátás tekintetében a személyenkénti átlagos haszon értéke a négy vizsgált európai városban évi 15–45 euróra tehető. Összehasonlításul Németországban egy átlagos háztartás éves vízszámlájának összege 200 euró.

45. Kinek a feladata a hálózat finanszírozásának biztosítása? Vannak-e rendelkezésre álló uniós alapok a Natura 2000 területek természetvédelmi kezelésének támogatására?

A Natura 2000 hálózat, mivel az Unió egészére kiterjed, a tagállamok közötti szolidaritás elvén alapul. A hálózatban olyan fontos közös erőforrás testesül meg, amely a társadalom és az uniós gazdaság számára többszörös előnyöket képes nyújtani. Ugyanakkor közös felelősség is, amelynek működőképessége megfelelő pénzügyi befektetéseket igényel.

Bár a Natura 2000 hálózat finanszírozása főként a tagállamok feladata, az élőhelyvédelmi irányelv 8. cikke elismeri, hogy a Natura 2000 hálózat kezeléséhez uniós szintű támogatás szükséges, és a szükséges természetvédelmi intézkedések végrehajtását kifejezetten az uniós társfinanszírozáshoz kapcsolja.

A Natura 2000 hálózat kezelési igényeit az Unió olyan különféle finanszírozási csatornákba integrálta, mint például a strukturális alapok (ERFA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), a LIFE stb.

Az integrálásra több okból esett a választás.

  • Biztosítja, hogy a Natura 2000 területek kezelése része legyen az Unió átfogó területgazdálkodási szakpolitikáinak;
  • lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy olyan prioritásokat határozzanak meg, illetve olyan szakpolitikákat és intézkedéseket dolgozzanak ki, amelyek megfelelnek a nemzeti és regionális sajátosságoknak;
  • kizárja a különféle uniós finanszírozási eszközök közötti duplikációkat és átfedéseket, valamint az ezekkel járó adminisztratív problémákat.

Számos finanszírozási lehetőség áll rendelkezésre az új uniós alapok keretében a 2014–2020 közötti időszakban, de a tagállami hatóságoktól függ, hogy az adott országban/régióban elérhetővé teszik-e ezeket a lehetőségeket, és ha igen, hogyan.

A rendelkezésre álló uniós pénzalapok legjobb kihasználása érdekében a Bizottság arra biztatta a tagállamokat, hogy a Natura 2000 hálózat finanszírozását illetően még inkább stratégiai jellegű, többéves tervezési megközelítést alkalmazzanak. Erre fontossági sorrendben történő végrehajtási tervek formájában kerül sor, amelyek a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan nemzeti vagy regionális szinten meghatározzák a Natura 2000 hálózat finanszírozási igényeit és stratégiai prioritásait. A fontossági sorrendben történő végrehajtási tervek kialakítása kifejezetten arra szolgál, hogy elősegítse a megfelelő természetvédelmi intézkedéseknek (beleértve az erdőkre vonatkozóakat is) a különféle uniós finanszírozási eszközök új operatív programjaiba való integrálását (SEC(2011) 1573 final).

46. Léteznek-e az uniós vidékfejlesztési rendelet hatálya alatt kifejezetten a Natura 2000 hálózatot támogató intézkedések?

Igen, létezik egy kifejezetten a Natura 2000 kifizetésekre és a víz-keretirányelvhez kapcsolódó kifizetésekre utaló intézkedés. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló új rendelet (1305/2013/EU rendelet) értelmében a Natura 2000 támogatások évente, hektáronként ítélendők oda a kedvezményezettek számára az érintett területeken az élőhelyvédelmi irányelv és a madárvédelmi irányelv végrehajtásával összefüggő hátrányok következtében felmerülő többletköltségek és elmaradó bevétel ellentételezése céljából. A támogatás mezőgazdasági termelőknek és magán-erdőgazdálkodóknak, valamint magán-erdőgazdálkodók társulásainak ítélhető oda. Kellően indokolt esetekben egyéb gazdálkodók is részesülhetnek támogatásban (30. cikk).

A Natura 2000 támogatások a kijelölt Natura 2000 területekre jellemző hátrányokhoz és korlátozásokhoz kapcsolódó, a kezelési tervekben vagy azokkal egyenértékű eszközökben meghatározott tevékenységekre érhetők el. Az ilyen korlátozásoknak kötelező jellegűnek, azaz az érintett területek valamennyi földkezelője által betartandónak kell lenniük, és kapcsolódnak az élőhelyek és fajok fenntartására és helyreállítására, illetve a károsodásuk és megzavarásuk megakadályozására vonatkozó intézkedésekhez.

Ez az intézkedés az erdőtulajdonosok számára is elérhető, amíg szerepel a tagállamok vidékfejlesztési programjaiban.

47. Léteznek-e az uniós vidékfejlesztés keretében egyéb olyan intézkedések, amelyek szintén hozzájárulhatnak a Natura 2000 hálózat finanszírozásához? Ki részesülhet ilyen támogatásban?

Igen, az új EMVA-rendelet hatálya alatt léteznek egyéb olyan intézkedések, amelyek szintén hozzájárulhatnak a Natura 2000 hálózat finanszírozásához. A legfontosabb ilyen intézkedések a következők:

21. cikk: Erdőterületek fejlesztésére és az erdők életképességének javítására irányuló beruházások, ideértve a következőket:

  • erdősítés és fásítás (22. cikk);
  • agrár-erdészeti rendszerek létrehozása (23. cikk);
  • az erdőtüzek és a természeti katasztrófák által okozott erdőkárok – többek között kártevőfertőzések és betegségek, katasztrófaesemények, valamint az éghajlattal kapcsolatos fenyegetések által előidézett károk – megelőzése és helyreállítása (24. cikk);
  • az erdei ökoszisztémák ellenálló képességének és környezeti értékének, valamint az éghajlatváltozás mérséklésére való képességének növelését célzó beruházások (25. cikk);
  • az erdészeti technológiákra, valamint erdei termékek feldolgozására, mozgatására és forgalmazására irányuló beruházásokhoz nyújtott támogatás (26. cikk).

34. cikk Erdő-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos szolgáltatások és természetmegőrzés.

35. cikk Együttműködés.

Az új rendelet követelményeinek értelmében az EMVA keretében a vidékfejlesztési programokhoz nyújtott teljes hozzájárulás legalább 30%-át a következő célokra kell fenntartani: környezetvédelmi problémák, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás a környezethez és az éghajlathoz kapcsolódó beruházásokhoz nyújtott támogatásokon keresztül (a 21. és a 34. cikk), agrár-környezetvédelmi és éghajlati intézkedések, ökológiai gazdálkodás, hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek, valamint Natura 2000 kifizetések.

48. A többletköltségek és az elmaradó bevételek terheit a földtulajdonosoknak és gazdálkodóknak egyedül kell viselniük?

Mivel az egyes természetvédelmi intézkedések előnyei a társadalom egészének javát szolgálják, igazságtalan lenne, ha végrehajtásuk költségeit, akár a közvetlen költségeket, akár az indokoltan elmaradó bevételek terheit a földtulajdonosnak vagy gazdálkodónak kellene viselni.

Ezt a problémát a tagállamok saját szabályaik szerint kezelhetik, és számos olyan esetben támogatják a földtulajdonosokat vagy gazdálkodókat, amelyben többletköltségekkel vagy bevételek elmaradásával együtt járó intézkedést kívánnak előmozdítani. Az ilyen kiadások fedezésére például az uniós alapokból, különösen az EMVA révén, pénzügyi források állnak rendelkezésre.

49. A Natura 2000 kezelési intézkedések költségeit minden esetben ellentételezni kell?

Meg kell vizsgálni, hogy néhány természetvédelmi intézkedés ellentételezhető-e, különösen olyan intézkedések, amelyek a tulajdonost olyan bevételektől fosztják meg, amelyek a fenntartható erdőgazdálkodás mellett várhatóak lettek volna, vagy nem megtérülő további befektetéseket igényelnek. A támogatások, szerződéses megállapodások, adóengedmények, műszaki segítségnyújtás stb. olyan lehetőségek, amelyek révén a tulajdonosok az elmaradó bevételekért, a társadalom egészének nyújtott szolgáltatásokért, valamint adott esetben a tőkéjük értékcsökkenéséért kártalaníthatók.

A károsodás megakadályozása az élőhelyvédelmi irányelvből eredő jogi kötelezettség, amelyért főszabály szerint nem jár ellentételezés. A gazdasági ösztönzőkről és az ellentételezési kifizetésekről azonban a tagállamok szintjén a nemzeti összefüggések alapján kell döntéseket hozni. Olyan esetekben például, amikor a területen korábban hagyományos gazdálkodásra korlátozásokat vagy kötelezettségeket szabnak ki, ezzel bevételkiesést vagy többletköltségeket okozva, ajánlatos lehet megfelelő ellentételezést nyújtani az érintett földtulajdonosok számára. Ugyanez lehet a helyzet akkor, ha a károsodás megakadályozására vonatkozó kötelezettség túllép a mindennapos éberségen, és fontos proaktív kezelési intézkedéseket tesz szükségessé (például valamilyen idegenhonos, a területen elterjedt özönfaj eltávolítását).

50. Milyen intézkedések érhetők el az Unió LIFE programjából a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi intézkedések finanszírozásának támogatására?

A LIFE program korábban számtalan természetvédelmi projektet finanszírozott, és továbbra is finanszírozni fogja a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelemi intézkedéseket, különösen a LIFE Természet és Biodiverzitás projektjei keretében.

Évente ajánlattételi felhívásokra kerül sor, és a természetet és a biológiai sokféleséget általánosan támogató projektek számára közel 100 millió EUR áll rendelkezésre. A LIFE program a kiválasztott LIFE Természet és Biodiverzitás projekteket akár 60 %-os arányban is társfinanszírozza.

A természetvédelemre alapvetően kommunikáció révén irányuló projektek is előfordulnak, amelyek esetében a pályázóknak a LIFE Környezetvédelmi irányítás és tájékoztatás pályázati anyagot kell áttekinteniük.

Végezetül, a Natura 2000 területek védelme megcélozható továbbá a Natura 2000 hálózat egészére irányuló, jóval nagyobb, regionális vagy nemzeti szintű projektek részeként is. A pályázók (általában nemzeti vagy regionális közigazgatási szervek) a LIFE integrált projektek pályázati anyagában találnak további részleteket.

51. Léteznek-e egyéb finanszírozási lehetőségek és ösztönzők a Natura 2000 hálózat céljaira nemzeti vagy regionális szinten?

Igen, komoly lehetőségek rejlenek a természetvédelemhez nemzeti és regionális programokon keresztül nyújtott hozzájárulásokban is, mert a Natura 2000 területek finanszírozása elsősorban az egyes tagállamok feladata. Néhány tagállamban a Natura 2000 területeknek a védelmük szempontjából kedvező módon történő kezelésére irányuló önkéntes megállapodások és/vagy a nemzeti alapokból finanszírozott fajok és élőhelyek megőrzése érdekében kezelési szerződések vannak érvényben.

Egyes országokban (például Belgiumban) a földtulajdonosok egyéb olyan ösztönzők előnyeit is élvezhetik, mint például az ingatlanadó-mentességek és egyéb adóelőnyök.

Ezenfelül néhány tagállamban a földtulajdonosok jogosultak a Natura 2000 területeken felmerülő többletköltségek és bevételkiesések teljes ellentételezésére, például amikor Svédországban az erdei élőhelyek kijelölése a fakitermelésre vonatkozó korlátozásokkal jár együtt.

Nyomon követés és jelentéstétel

52. Honnan lehet tudni, hogy egy élőhely vagy faj védettségi helyzete javult az Unión belüli teljes természetes kiterjedésén, illetve elterjedési területén?

Az élőhelyvédelmi irányelv 11. cikke értelmében a tagállamok felügyelik a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek és fajok védettségi helyzetét. A tagállamok által a Bizottsághoz az élőhelyvédelmi irányelv 17. és a madárvédelmi irányelv 12. cikke alapján az elért haladásról hatévenként benyújtott jelentések keretében rendszeresen sor kerül valamennyi uniós jelentőségű faj és élőhely védettségi helyzetének értékelésére. A cél minden egyes faj és élőhelytípus védettségi helyzetének meghatározása az Unión belüli teljes természetes kiterjedését, illetve elterjedési területét illetően. A védettségi helyzet vonatkozásában négy osztály került elfogadásra: kedvező (FV), kedvezőtlen – nem kielégítő (U1), kedvezőtlen – rossz (U2), és ismeretlen (XX).

Számos tagállam (például Ausztria, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság) rendszeres nyomonkövetési programot dolgozott ki az egyes területek védettségi helyzetének nyomon követésére.

A végső cél természetesen az, hogy valamennyi élőhelytípus és faj kedvező védettségi helyzetet érjen el az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően. Ennek eléréséhez azonban időre van szükség. Az élőhelytípusok és fajok kiválasztásának oka a fenyegetettség vagy a ritkaság, ami azt jelenti, hogy többségükben már eleve rossz védettségi helyzetben voltak. Ezért a végrehajtott természetvédelmi intézkedések némi elmaradással fognak eredményhez vezetni a fajok és élőhelyek általános uniós védettségi helyzetének javítása terén.

Az erre a célra irányuló lehetséges erőfeszítések folyamatban vannak, az egyes fajok és élőhelytípusok védettségi helyzetének értékelése legutóbb 2015-ben vált elérhetővé.

53. Milyen nyomonkövetési kötelezettségek hárulnak a Natura 2000 területekre? Ki a felelős ezekért? Honnan lehet megszerezni a saját területemen belüli adott faj vagy élőhelytípus védettségi helyzetére vonatkozó legfrissebb információkat?

A tagállamoknak önállóan kell dönteniük arról, hogyan lehet az uniós jelentőségű élőhelytípusok és fajok helyzetét a határaikon belüli Natura 2000 területek szintjén a lehető legjobban nyomon követni. Ez a feladat az egyes országok illetékes hatóságaira hárul. A nemzeti vagy regionális szintű nyomon követés legfrissebb eredményeit elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára, például a hatóságok honlapján.

A földterületek magántulajdonosai és gazdálkodói azonban nem kötelesek nyomon követni a földjükön megtalálható fajok és élőhelytípusok védettségi helyzetét. Természetesen rendkívül hasznos, ha mégis megfigyelik ezeket a folyamatokat, mivel ezek az információk mindig értékesek, például adott esetben figyelmeztethetnek az esetlegesen bekövetkező károsodásokra.

A Natura 2000 területeken belül az egyes fajok és élőhelytípusok védettségi szintjére vonatkozó adatokat egységes űrlapokon rögzítik és tartják naprakészen, amelyek minden Natura 2000 terület vonatkozásában nyilvánosan elérhetők. Ebben a tekintetben az illetékes hatóságok és a területek kezelői is részletes információkat nyújthatnak.

54. Milyen nyomonkövetési kötelezettségek vannak érvényben a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi intézkedéseket illetően?

Az élőhelyvédelmi irányelv 11. cikke értelmében a tagállamok kötelesek felügyelni a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek és fajok védettségi helyzetét. A 17. cikk (1) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy szolgáltassanak információkat a Natura 2000 területeken hozott természetvédelmi intézkedésekkel, valamint ezek hatásvizsgálatával kapcsolatban.

A 17. cikk hatálya alatti új jelentési formátum (amelyet a 2007 és 2012 közötti időszak jelentéstételi céljaira fogadtak el) olyan információkat követel meg, amelyek alapján lehetőség nyílik felmérni a Natura 2000 hálózatnak az élőhelyek és fajok védettségi helyzetéhez való hozzájárulását, valamint a hálózat általános hatékonyságát.

Az új jelentési formátumnak megfelelően jelentést kell tenni a tagállamok által alkalmazott kezelési tervek vagy egyéb eszközök végrehajtásáról, továbbá az ellentételezési intézkedéseket igénylő projektekben/tervekben érintett területekről és a 10. cikk szerint a Natura 2000 hálózat egységességének biztosítása érdekében hozott főbb intézkedésekről.

Mivel a tagállamoknak jelentést kell tenniük a természetvédelmi intézkedések végrehajtásáról, valamint arról, hogy ezek milyen hatást gyakoroltak a védettségi helyzetre, javasolt kialakítani a természetvédelmi intézkedések területi szinten történő nyomon követésének mechanizmusát. Az ilyen mechanizmusnak mérhető és egyértelműen ellenőrizhető szempontokat és mutatókat kell tartalmaznia, amelyek lehetővé teszik az eredmények értékelését és a további lépéseket.

A Natura 2000 hálózaton belül a nyomon követés rendszerint az illetékes hatóságok feladata. Ajánlott a természetvédelmi hatóságok, valamint a földtulajdonosok és a gazdálkodók közötti szoros együttműködés.

A nyomon követés és az eredmények értékelése nélkül nincs lehetőség a természetvédelmi célkitűzések és intézkedések olyan kiigazítására, amelyet a területeken megtalálható közösségi jelentőségű élőhelyekre és fajokra esetlegesen ható jelentősebb természeti vagy egyéb fejlemények tesznek szükségessé.

Az uniós jelentőségű fajok és élőhelyek védelme teljes természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön a Natura 2000 hálózaton kívül

55. Van-e szerepe a Natura 2000 hálózaton kívüli földterületeknek az uniós jelentőségű fajok és élőhelyek védelmében?

Igen, az uniós jelentőségű élőhelyek és fajok védelmében a Natura 2000 hálózaton kívüli földterületeknek is van szerepük, különösen azoknak, amelyeket a felaprózódás vagy az elszigetelődés veszélye fenyeget. Az ilyen földterületek jelentős mértékben javíthatják a hálózat ökológiai egységességét és a Natura 2000 területek közötti működőképes kapcsolatokat.

A Natura 2000 hálózaton kívüli területek emellett a kijelölt területeken kívüli menedékként szolgálhatnak a fajok és élőhelytípusok számára. Ez különösen nagy értéket jelent a nagy földrajzi területen elterjedt fajok és élőhelyek (például medvék és hiúzok, illetve part menti erdők) esetében, mivel a Natura 2000 hálózat ezek teljes erőforrásainak csak egy részét fedi le (esetenként még az 50 %-át sem). A kedvező védettségi helyzet eléréséhez szükség van a Natura 2000 hálózaton kívüli területekre.

Az élőhelyvédelmi irányelv 10. cikke az egyes tájak azon jellegzetességeinek gondozására buzdítja a tagállamokat, amelyek fontos szerepet töltenek be a vadon élő növény- és állatfajok vándorlásában, elterjedésében és a genetikai állományának cseréjében. Az ilyen intézkedések a Natura 2000 hálózatba nem kijelölt földterületekre is kiterjedhetnek. A földtulajdonosokra és gazdálkodókra nézve a 10. cikk csak akkor jár gyakorlati következményekkel, ha a tagállamok konkrét intézkedéseket tettek az ügy érdekében. Néhány ország ezt a kérdést nemzeti vagy regionális stratégia keretén belül kezeli (ilyen például a nemzeti természetvédelmi hálózat Hollandiában, az ökoerdők Lettországban, a Schémas Régionaux de Cohérence Ecologique program Franciaországban vagy az ökológiai összeköttetési stratégia Spanyolországban). Az Európai Bizottság környezetbarát infrastruktúra kezdeményezése még inkább ösztönözni fogja a tagállamokat ilyen intézkedések meghozatalára.

A Natura 2000 hálózaton kívüli területeknek a madarak tekintetében fennálló jelentőségét tükrözi a madárvédelmi irányelv 3. cikkének b) pontja és 4. cikke, amely előírja a tagállamok számára a védett területeken kívüli és belüli élőhelyek ökológiai szempontú fenntartását és kezelését, valamint az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülését.

56. A veszélyeztetett fajok a Natura 2000 területeken kívül is védelemben részesülnek?

A két uniós természetvédelmi irányelv bizonyos fajokra vonatkozóan az Unió egészét – a Natura 2000 hálózaton belüli és kívüli területeket – egyaránt lefedő védelmet ír elő annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen fajok védettséget élvezzenek az Unión belüli elterjedési területükön. Ez az Unió területén természetesen előforduló valamennyi vadon élő madárfajra, illetve az élőhelyvédelmi irányelv IV. és V. mellékletében felsorolt egyéb fajokra vonatkozik.

Ezenfelül a tagállamoknak meg kell őrizniük, fenn kell tartaniuk vagy helyre kell állítaniuk az európai területen előforduló összes vadon élő madárfaj élőhelyének megfelelő sokféleségét és nagyságát (a madárvédelmi irányelv 3. cikke). Ez a követelmény a Natura 2000 hálózaton kívüli élőhelyvédelmi intézkedéseket vonhat maga után.

Ami a fajoknak a teljes elterjedési területükre kiterjedő védelmét illeti, a két irányelv a következők tilalmát írja elő a tagállamok számára:

  • a védett fajok bármilyen módszerrel végzett szándékos elpusztítása vagy befogása;
  • a fészkek és tojások szándékos elpusztítása vagy begyűjtése, illetve a védett növények szándékos letépése, begyűjtése, levágása, gyökerestől való kiszedése vagy elpusztítása;
  • párzási- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása;
  • szándékos zavarás, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;
  • a vadonból befogott példányok tartása, szállítása, kereskedelme.

Ezeket a tilalmakat a nemzeti jogszabályokba átültetett formájukban valamennyi földtulajdonosnak, földhasználónak és gazdálkodónak is be kell tartania.

Az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alá tartozó fajvédelmi rendelkezésekre vonatkozóan további iránymutatás érhető el.

57. Engedélyezettek-e a fajvédelmi rendelkezésektől való eltérések, és ha igen, milyen feltételek mellett?

A fajvédelmi rendelkezésektől bizonyos körülmények között (például a termés, az állatállomány, az erdők, a halastavak és a vizek súlyos károsodásának elkerülése érdekében) el lehet térni a fajok teljes elterjedési területén (lásd a 46. kérdést), feltéve, ha más elfogadható megoldás nem létezik, és az eltérés hatása nem ellentétes az irányelvek általános céljaival.

Az eltérések feltételeit a madárvédelmi irányelv 9. cikke és az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke rögzíti.

Az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alá tartozó fajvédelmi rendelkezésekre vonatkozóan további iránymutatás érhető el.

Kommunikáció, együttműködés, az érdekelt felek aktív részvétele

Milyen szerepet játszhatnak a Natura 2000 végrehajtásában a földtulajdonosok és gazdálkodók?

A Natura 2000 végrehajtása a tagállamok feladata, azonban igen fontos következményekkel jár a földtulajdonosokra és gazdálkodókra, ezért rendkívül fontos a részvételük. Nagy szükség van arra, hogy a földtulajdonosok és gazdálkodók kezdettől fogva részt vegyenek a végrehajtásban, és nagyon értékes ez a részvétel. A földtulajdonosok ismerik a területeiket, saját gazdálkodási céljaik vannak, és fontos szerepet játszanak a földjeikre vonatkozó kezelési intézkedések meghatározásában és végrehajtásában. Ezért fontos partnerek a Natura 2000 intézkedések kidolgozásában és sikeres végrehajtásában.

Nyomatékosan ajánlott előkészíteni és kidolgozni az egyes Natura 2000 területek specifikus természetvédelmi célkitűzéseit figyelembe vevő és természetvédelmi intézkedéseket tartalmazó kezelési terveket. Fontos az összes érdekelt fél bevonásával a különféle elvárásoknak megfelelő lehetőségeket a lehető legalaposabban feltárni, a lehetséges konfliktusokat kezelni és elkerülni, valamint megtalálni az olyan vagyoni hátrányok (többletköltségek és elmaradó bevétel) ellentételezésének megoldásait, amelyek a szokásos fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokon túlmutató természetvédelmi intézkedésekre vezethetők vissza.

59. Miért fontos bevonni a különféle érdekelt csoportokat a természetvédelmi célkitűzések és a Natura 2000 kezelési tervek kidolgozásába?

Tekintve, hogy a Natura 2000 hálózat azt a célt tűzte ki, hogy a társadalmi-gazdasági és kulturális elvárások figyelembevételével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához, érdemes előre azonosítani az összes érintett felet, majd bevonni őket a Natura 2000 területeken található élőhelyek és fajok megóvását célzó intézkedések előkészítésébe és kidolgozásába.

Az érdekelt felek egyes típusait a Natura 2000 területek kezelése néhol közvetlenebbül, néhol közvetettebben érintheti. A döntéshozatali eljárásban a legnagyobb jelentőséggel a hatóságok, a földtulajdonosok és a gazdálkodók bírnak, azonban figyelembe kell venni egyéb érdekelt felek véleményét is, különösen a helyi közösségek és az egyéb földhasználók, a nem kormányzati szervezetek, a vadászok, a horgászok stb. álláspontját, akik tudásukkal és tapasztalatukkal hozzájárulhatnak a folyamathoz.

A Natura 2000 területre vonatkozó természetvédelmi célkitűzések és intézkedések tervezésében és előkészítésében való nyilvános részvétel lehetővé teszi az ott élők és dolgozók, illetve a területet használók véleményének figyelembevételét. Az együttműködés kitűnő lehetőséget biztosít a környezetvédelem iránt fogékonyabb közösségi légkör megteremtésére. Sokkal nagyobb a siker esélye, ha a terület kezelése a különböző érdekelt felek tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció mellett történik, illetve amennyiben lehetséges, részt vesznek a terület kezelésében. Ezáltal lehetőség nyílhat a multidiszciplináris, szakszerű megközelítés, valamint a különféle szereplők közötti együttműködés és lehetséges szinergiák kidolgozására is.

Valamennyi érintett szereplő bevonása lehetőséget ad az esetleges konfliktusok elkerülésére és megoldására, illetve egymás tudásának, tapasztalatának hasznosítására. Tekintve, hogy a védett élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetére gyakran számos különböző érdekelt fél (gazdálkodók, erdészek, vadászok, turisztikai ágazat stb.) gyakorol hatást, a velük és a közöttük folyó kommunikáció elengedhetetlen az integrált kezeléshez, valamint a természetvédelmi és egyéb célkitűzések kiegyensúlyozott eléréséhez.

60. Milyen lépésekből állnak a részvételi folyamatok?

A részvételi folyamatok megszervezésének több különböző módja létezik. Az erdei Natura 2000 területek kezelésének részvételi folyamatai a következő fő lépésekből állhatnak:

  • valamennyi érintett fél azonosítása;
  • többféle érdekelt felet magában foglaló munkacsoport vagy irányítóbizottság létrehozása, a helyzetnek megfelelően;
  • az értékek, jogok, erőforrások, földek és területek feltérképezése, a hatások felmérése;
  • részvételen alapuló hatásvizsgálat – a pozitív és negatív hatások meghatározása;
  • a természetvédelmi célkitűzésekre vonatkozó részletes, nyilvános tájékoztatás, és a tervezett intézkedések megvitatása; célzott tájékoztatás az összes közvetlenül érintett fél számára;
  • a szükséges intézkedések legjobb végrehajtási módszereinek és mechanizmusainak megvitatása és azonosítása a pénzügyi források, az ellentételezés és az előnymegosztás figyelembevételével;
  • igények ütközése esetén a konfliktusmegoldás megfelelő eljárásainak alkalmazásával a helyzet megoldása;
  • részvételen alapuló nyomonkövetési modell létrehozása az összes érdekelt fél korai bevonásával: mit kell nyomon követni, hogyan, mikor, hol, kinek;
  • tanácsadói szolgálatok megvalósítása.

61. Milyen információkat kell nyilvánosan közzétenni?

Az információkhoz való nyílt, nyilvános hozzáférés a területek szintjén, illetve nemzeti/regionális szinten egyaránt rendkívül fontos, különösen a természetvédelmi célkitűzések és intézkedések, kötelezettségek, ajánlások, megállapodások tekintetében. A szükséges egyeztetéseken túl a földtulajdonosoknak és gazdálkodóknak alaposan ismerniük kell a Natura 2000 hálózathoz tartozó területekre vonatkozó természetvédelmi célkitűzések és intézkedések mögött meghúzódó okokat, illetve az ilyen célkitűzések és intézkedések jelentőségét. Ezért ajánlott nyilvánosan közzétenni a természetvédelmi célkitűzések és intézkedések részletes leírását, valamint a legjelentősebb nemzeti jellegzetességek elhelyezkedésére és a kapcsolódó természetvédelmi intézkedésekre vonatkozó megfelelő tájékoztatást. Néhány más (potenciálisan magánjellegű és bizalmas információt is tartalmazó) tervvel ellentétben a Natura 2000 kezelési tervek rendszerint nyilvánosan elérhető dokumentumok (lásd a 23. kérdést).

A vonatkozó és közérthető információk átadása kiemelkedően fontos a jobb kölcsönös megértésben és az érdekelt felek közötti párbeszéd elősegítésében, és egyben a természetvédelmi célkitűzésekről és intézkedésekről folytatott gyümölcsöző viták előfeltétele is. A jó kommunikációs tervhez ki kell dolgozni a Natura 2000 hálózat általános céljairól, a területekre vonatkozó természetvédelmi célkitűzésekről és intézkedésekről stb. folytatott kommunikáció és tájékoztatás megfelelő stratégiáit. Ennek részeként, amennyiben lehetséges, több érdekelt felet tömörítő munkacsoport vagy irányítóbizottság hozható létre, továbbá sor kerülhet a találkozók és egyeztetések átlátható folyamatának kidolgozására (kerekasztalok, hírlevelek stb.). Fontos, hogy az érdekelt felek ne csak a Natura 2000 hálózattal járó korlátozásokról, hanem a hálózat kínálta lehetőségekről is megfelelő tájékoztatást kapjanak.

62. A földtulajdonosoknak gyakran nehézséget okoz a Natura 2000 hálózat megértése. Hogyan lehet ezen segíteni?

Bár az élőhelyvédelmi irányelv nem ír elő kimondott tájékoztatási kötelezettségeket, a Bizottság hangsúlyozta, hogy fontos és szükséges tájékoztatni a szélesebb nyilvánosságot, különösen a területek kezelésében közvetlenül érintett feleket a Natura 2000 hálózat céljairól, és ezekről magyarázatot nyújtani. A Bizottság a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv általános rendelkezéseiről szóló hasznos útmutatót, valamint az egyes gazdasági ágazatok számára szóló útmutatót adott ki (lásd 6. cikk – Ágazatspecifikus útmutató).

Számos olyan eszköz áll rendelkezésre, amely elősegíti a tudatosság fokozását, a tanácsadást, a Natura 2000 hálózat helyi kezelésére szolgáló kapacitás építését és a részvételi folyamat kidolgozását (lásd a 34. kérdést).

A Natura 2000 hálózat a fenntartható fejlődés tágabb összefüggésében

63. Hogyan kerül sor a Natura 2000 hálózatra vonatkozó természetvédelmi követelmények figyelembevételére a tágabb területrendezési tervek, valamint fejlesztési tervek és szakpolitikák vonatkozásában?

A tágabb területrendezési tervek, valamint fejlesztési tervek és szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során figyelembe kell venni a Natura 2000 hálózatra vonatkozó természetvédelmi követelményeket. Erre általában az ilyen tervek kidolgozása során kerül sor az illetékes hatóságokkal folytatott konzultációk révén, amelyek hasznos információkkal tudnak szolgálni az ilyen természetvédelmi követelményekre gyakorolt lehetséges hatások előrejelzését és megelőzését illetően. Ez megvalósítható például a tervezett tevékenységek megfelelő helyszínének kiválasztásával, például a legérzékenyebb területek elkerülésével.

Minden olyan terv esetében, amely valószínűleg jelentős hatással lesz egy Natura 2000 területre, el kell végezni a terület integritására gyakorolt potenciális hatások megfelelő vizsgálatát a terület természetvédelmi célkitűzései tekintetében.

A stratégiai környezeti vizsgálat a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi követelményekre gyakorolt lehetséges hatások értékelésére, megelőzésére és mérséklésére szolgáló eszközt kínál, amikor integrálja a területre gyakorolt lehetséges hatások és az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a megfelelő vizsgálatra vonatkozó rendelkezések megfelelő figyelembevételét. (Lásd még a 39. és 43. kérdést.)

64. Milyen kapcsolatban van az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv más uniós környezetvédelmi jogszabályokkal (víz-keretirányelv, a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)?

A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv kapcsolatban áll más olyan uniós környezetvédelmi jogszabályokkal – például a víz-keretirányelvvel és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel –, amelyek szintén az édesvízi és tengeri ökoszisztémák jó ökológiai állapotának elérésére irányulnak.

A két természetvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv egyaránt a vízi ökoszisztémák egészségének és egyúttal a víz-/természetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható használata közötti egyensúlynak a biztosítását tűzte ki céljául. Sok szinergia létezik, mert a víz-keretirányelv értelmében vett intézkedések végrehajtása általában kedvez a természetvédelmi irányelvek célkitűzéseinek. Több útmutató készült, hogy segítse és harmonizálja a madárvédelmi irányelv, az élőhelyvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv végrehajtását az Európai Unióban. Az uniós vízügyi és természetvédelmi jogszabályok közötti kapcsolatra vonatkozó legfontosabb kérdések összeállítása elérhető.

A természetvédelmi irányelvek egyértelműen kapcsolódnak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvhez is, mert mindegyik irányelv a tengeri biodiverzitás megőrzésének szempontjaival foglalkozik, beleértve az egyes irányelvek hatálya alá tartozó biodiverzitási elemek jó állapotának elérésére vonatkozó követelményt. A (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben szereplő) jó környezeti állapot, a(z) (élőhelyvédelmi irányelvben szereplő) kedvező védettségi helyzet vagy a (madárvédelmi irányelvben szereplő) populáció státusza nem feltétlenül egyenértékű fogalom, de kölcsönösen támogathatják egymást. A természetvédelmi irányelvek értelmében végrehajtott intézkedések fontos szerepet játszhatnak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szélesebb célkitűzéseinek elérésében, illetve fordítva. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv és a természetvédelmi irányelvek közötti kapcsolatról szóló gyakran ismételt kérdések elérhetők.

A tervek és projektek Natura 2000 hálózatra gyakorolt hatásának értékelését illetően vannak hasonlóságok és szinergiák az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésében előírt megfelelő vizsgálat, valamint a környezeti hatásvizsgálatról és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv értelmében elvégzett vizsgálatok között. Ezekre a vizsgálatokra gyakran együtt, egy integrált eljárás részeként kerül sor.

A megfelelő vizsgálatnak azonban kifejezetten a Natura 2000 hálózaton belül megtalálható, uniós jelentőségű védett fajokra és élőhelytípusokra kell összpontosítania. Amennyiben a projektek vagy tervek a környezeti hatásvizsgálatról vagy a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv hatálya alá tartoznak, a 6. cikk szerinti értékelés az ilyen értékelések részét képezheti, de egyértelműen megkülönböztethetőnek és azonosíthatónak kell lennie a környezetvédelmi nyilatkozatban, vagy külön jelentést kell készíteni róla (lásd még a 43. kérdést).

További információk:

Esettanulmányok a víz-keretirányelv, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv és a természetvédelmi irányelvek közötti szinergiákról és alapvető útmutató.

65. Milyen kapcsolatban van az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv más uniós szakpolitikákkal (regionális politika, közös agrárpolitika, közös halászati politika, közlekedés, energiaügy stb.)?

A természetvédelmi irányelvek különféleképpen működnek együtt más uniós szakpolitikákkal. Ezek a szakpolitikák figyelembe veszik az Európai Unióban érvényes természetvédelmi rendelkezéseket, és támogatják a végrehajtásukat.

Különösen a legfontosabb uniós szakpolitikákat (regionális fejlesztés, kohézió, társadalmi, mezőgazdasági és vidékfejlesztés, tengeri és halászati politika) támogató fő uniós alapok integrálják az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv, valamint a Natura 2000 hálózat végrehajtását és fejlesztését támogató célkitűzéseket és intézkedéseket.

A jelenlegi pénzügyi keretek között az európai strukturális és beruházási alapok számos tematikus célkitűzést támogatnak, többek között az alábbiakat: környezetvédelem és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása; Az ilyen tematikus célkitűzések az egyes európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó prioritásokban realizálódnak.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap befektetési prioritásai közé tartoznak az alábbiak: a biológiai sokféleség és a talaj megóvása és helyreállítása, az ökoszisztéma-szolgáltatások elősegítése, többek között a Natura 2000 hálózat révén, és a zöld infrastruktúra.

Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap támogatja a vízi biológiai sokféleség és a vízi ökoszisztémák védelmét és helyreállítását, és számos olyan intézkedést támogat, amely hozzá kíván járulni a természetvédelmi irányelvek értelmében védett fajok és élőhelyek megőrzéséhez, valamint a Natura 2000 területek kezeléséhez, helyreállításához és nyomon követéséhez.

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) prioritásai közé tartoznak az alábbiak: a mezőgazdasággal és az erdőgazdálkodással kapcsolatban álló ökoszisztémák állapotának helyreállítása, megőrzése és javítása, különös figyelmet fordítva a biológiai sokféleség helyreállítására, megőrzésére és fokozására, többek között a Natura 2000 területeken.

A közös agrárpolitika (KAP) számos rendelkezést tartalmaz a biológiai sokféleség és a természetes ökoszisztémák megőrzésére és fokozására, más néven az ökologizálásra, amely egyéb idevágó intézkedések mellett magában foglalja az állandó gyepterületek és az „ökológiai fókuszban lévő területek” ökológiailag előnyös elemeinek fenntartását.

A közös halászati politika szintén számos intézkedést tartalmaz a tengeri ökoszisztémák megőrzésére, beleértve a Natura 2000 területekre és egyéb védett tengeri területekre vonatkozó halászati igazgatási intézkedések kidolgozására vonatkozó konkrét rendelkezéseket.

A közlekedési és energiaügyi szakpolitika természetvédelmi rendelkezéseket hoz, amelyeket figyelembe vesz a tervezés szintjén, különösen a tervek és programok környezeti értékelése során. A Bizottság emellett külön útmutatót adott ki Belvízi szállítás és a Natura 2000 és A szélenergiával kapcsolatos fejlesztések és a Natura 2000 címmel.

Továbbá útmutatók érhetők el a Natura 2000 területeken folytatott gazdálkodásról, erdőgazdálkodásról és akvakultúráról, valamint az energiaszállítási infrastruktúra és a Natura 2000 közötti kapcsolatról (lásd 6. cikk – Ágazatspecifikus útmutató: https://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/guidance_en.htm)

66. Milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat kínálnak a Natura 2000 területek a társadalom számára?

A Natura 2000 hálózat a különböző ökoszisztéma-szolgáltatások révén hasznos a társadalom és a gazdaság számára. Az ilyen szolgáltatások közé tartozik az olyan tárgyi források biztosítása, mint a víz és a fenntartható módon termelt növények és fa (szolgáltatások biztosítása), valamint az olyan folyamatok, amelyek szabályozzák a víz és a levegő minőségét, megelőzik a természeti veszélyeket, például az árvizeket és a talajeróziót, továbbá a szén tárolásával és megkötésével enyhítik a klímaváltozás hatásait (szolgáltatások szabályozása). A Natura 2000 területek kulturális szolgáltatásokat is nyújtanak, például a szabadidős tevékenységek és az idegenforgalom támogatásával, illetve a kulturális identitás és a helyi kötődés fenntartásával. Becslések szerint évente 1,2–2,2 milliárd látogató keresi fel a Natura 2000 területeket, és az ehhez kapcsolódó turizmus éves szinten 5–9 milliárd EUR összegű hasznot eredményez.

Az Európai Bizottság által támogatott friss tanulmányok értékelték és felbecsülték a Natura 2000 hálózat gazdasági előnyeit. A (szárazföldi) Natura 2000 hálózat előnyeinek értéke a meglévő területalapú tanulmányok és a különböző élőhelyek által nyújtott szolgáltatások értéke alapján évente jelenleg 200–300 milliárd EUR nagyságú összegre tehető (ami az uniós GDP 2–3%-ának felel meg). Ez az érték az éves előnyök mértékének első, tájékoztató jellegű becslésének tekintendő, nem pedig határozott, pontos eredménynek.

Európában mintegy 4,4 millió munkahely és 405 milliárd EUR éves forgalom kapcsolódik közvetlenül az egészséges ökoszisztémák – amelyek jelentős hányada Natura 2000 területen helyezkedik el – fenntartásához. Habár ezek a számok csak első becsléseken alapulnak, az előzetes eredmények tanúsága szerint a Natura 2000 hálózatból származó gazdasági előnyök, illetve az ilyen fontos természeti erőforrások kezelésével és védelmével kapcsolatos költségek összehasonlításakor kapott kép rendkívül kedvező. Az ilyen éves költségek körülbelül 5,8 milliárd EUR nagyságú összegre becsülhetők, és ez az összeg eltörpül a lehetséges társadalmi haszon mellett.

A Natura 2000 területek védelmével és a természetvédelmi tevékenységek előírásával a hálózat fokozza az ökoszisztémák működését, ami viszont társadalmi és gazdasági előnyökkel jár.

További információk:

A Natura 2000 hálózat költségei és előnyei
A tengeri Natura 2000 hálózat társadalmi és gazdasági előnyei

Right navigation