Navigációs útvonal

További eszközök

  • Nyomtatható változat
  • Szövegméret csökkentése
  • Szövegméret növelése

Kövessen minket

Facebook

Erőforrás-gazdálkodás

A természeti erőforrások, például az erdőkből kitermelt faanyagok idővel kimerülnek, ha nem gazdálkodunk velünk megfelelően.

Ahhoz, hogy anyagi jólétben, illetve testi és szellemi jóllétben éljünk, természeti erőforrásokra – többek között fémekre, ásványi anyagokra, faanyagokra, termőföldre, élelmiszerekre, levegőre és vízre – van szükségünk. A baj az, hogy ezeket az anyagokat nagyobb ütemben használjuk fel, mint amilyen gyorsan a természetben újratermelődnek. Ökoszisztémáink egyensúlyához elengedhetetlen a növény- és állatfajok védelme. Ha kipusztítjuk őket, saját magunk és gyermekeink jövőjét is veszélybe sodorjuk. Mi hát a teendő?

Ha nem változtatunk a jelenlegi gyakorlaton, 2050-ben ötször annyi erőforrást fogunk kitermelni, mint napjainkban. Erre azonban minden valószínűség szerint nem lesz lehetőségünk. Ökoszisztémáink több mint 60%-ára igaz, hogy természeti erőforrásaikat már most túlzott mértékben aknázzuk ki, a világ halállományai súlyosan veszélyeztetettek, a fakitermelés pedig napjainkra olyan méreteket öltött, ami komoly kockázatot jelent a levegő és a vizek minőségére nézve.

Ezzel párhuzamosan a világ népessége folyamatosan nő, és a várakozások szerint belátható időn belül eléri a 9 milliárdot. Egyértelmű tehát, hogy olyan társadalommá kell válnunk, mely hatékonyabban gazdálkodik természeti erőforrásaival, és amely nem a környezetrombolásban, hanem a környezet állapotának javításában jeleskedik.
Az Európai Unió hosszú távra szóló stratégiát dolgozott ki annak érdekében, hogy csökkentse azokat a károkat, melyeket a fenntarthatóság elvével dacoló erőforrás-felhasználás idéz elő. A stratégia célja, hogy kevesebb erőforrás felhasználásávaltöbb értéket hozzunk létre, és ahol lehet, a természeti erőforrások kitermelése helyett környezetvédelmi szempontból kedvezőbb megoldásokat alkalmazzunk.

Minden szakaszbancsökkentenünk kella termelés és a fogyasztás környezetre gyakorolt hatását – a nyersanyagok kitermelésétől kezdve a belőlük előállított termékek használatán át egészen addig, amíg hulladék nem válik belőlük, és sor nem kerül ártalmatlanításukra. Ezt a leghatékonyabban akkor tudjuk megvalósítani, ha javítjuk a terméktervezést, és ha ösztönözzük az anyagtakarékos gyártási eljárások térnyerését.

A felhasznált anyagok mennyiségének csökkentése, illetve az újrafelhasználás és az újrahasznosítás révén értékes anyagokat nyerhetünk vissza, és a káros anyagok kibocsátását is mérsékelni tudjuk. Az alumínium újrahasznosításával mintegy 95%-os energiamegtakarítást érhetünk el az elsődleges alumíniumgyártáshoz képest. Ha pedig kevesebb hulladék kerül a szemétlerakókba, az csökkenti az egyik legfontosabb üvegházhatású gáz, a metán kibocsátását.

A fentieken túl arra is szükség van, hogy pontosabb képet kapjunk saját tevékenységünk környezetre gyakorolt hatásáról. A bruttó hazai termék, a GDP hasznos pénzügyi mérőszám, ugyanakkor nem szolgál információval olyan értékekről, melyek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Példaként említhető a környezet tisztasága. A Bizottság ezért olyan mutatók kifejlesztésén dolgozik, melyek segítségével jobban lehetne mérni a valóság környezettel, társadalommal és jólléttel kapcsolatos vetületeit. Pontosabb ismeretek birtokában könnyebben meg tudnánk határozni, milyen változtatásokat kell végrehajtanunk az erőforrás-hatékonyság javítása érdekében.