A szakképzés területén folytatott uniós politika

A szakképzés az egész életen át tartó tanulási rendszerek kulcsfontosságú eleme, amely olyan tudást, szakismereteket, készségeket, illetve kompetenciákat biztosít, melyekre az egyes szakmákban vagy tágabb értelemben a munkaerőpiacon van szükség.

Mit jelent a szakképzés?

A szakképzés az egész életen át tartó tanulási rendszerek kulcsfontosságú eleme, amely olyan tudást, szakismereteket, készségeket, illetve kompetenciákat biztosít, melyekre az egyes szakmákban vagy tágabb értelemben a munkaerőpiacon van szükség. A gazdaság szükségleteinek kielégítése mellett a szakképzés az önmegvalósításhoz és a tevékeny társadalmi szerepvállaláshoz szükséges készségekkel vértezi fel a tanulókat. A szakképzés hozzájárul a vállalati teljesítmény, a versenyképesség, valamint a kutatás és innováció fejlődéséhez, és központi szerepet játszik a foglalkoztatási és a szociálpolitika terén is.

Az európai szakképzési rendszerek a szakképzést nyújtó szervezetek jól kiépített hálózatára támaszkodhatnak. E rendszerek olyan irányítási struktúrákon alapulnak, amelyek munkájában különböző (úgymint kamarai, bizottsági vagy tanácsi) testületekben dolgozó szociális partnerek (munkaadók, szakszervezetek) vesznek részt. A szakképzési rendszerek szakmai alap- és továbbképzést foglalnak magukban:

  1. A szakmai alapképzés (initial vocational education and training, I-VET) általában felső középfokú szinten folyik, elhelyezkedés előtt. Végbemehet iskolai környezetben (nagyrészt osztálytermi oktatás keretében) vagy a valós munkahelyi élményhez legközelebb álló, munkán alapuló környezetben (iskolában, képzési központokban vagy vállalatoknál, legtöbbször tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszerek útján), az egyes országok oktatási és képzési rendszerétől és gazdasági szerkezetétől függően.
  2. A szakmai továbbképzés (continuing vocational education and training, C-VET) az alapszintű oktatás és képzés vagy a munkaerőpiacra történő belépés után folyik. Célja a tanuló ismereteinek, illetve képességeinek fejlesztése és aktualizálása, új készségek átadása, felkészítés a karriermódosításra és az önmegvalósítás és szakmai fejlődés folyamatos biztosítása. A szakmai továbbképzés főleg munkán alapuló környezetben zajlik, vagyis a tanulási folyamat nagy része a munkahelyen történik.

A 15–19 éves európai fiatalok átlagosan 50%-a vesz részt felső középfokú tanulmányok keretében folytatott szakmai alapképzésben. Az uniós átlag azonban jelentős földrajzi különbségeket fed el, hiszen a részvételi arány egyes helyeken kevesebb, mint 15%, míg máshol a 70%-ot is meghaladja (lásd a lenti tájékoztatót).

A szakképzésre vonatkozó uniós prioritások (2015–2020)

A szakképzés területén történő, 2002-ben Koppenhágában megindított európai együttműködés tovább mélyült a 2010. évi bruges-i közlemény és a 2015. évi Rigai Következtetések nyomán, amelyekben az EU, a tagjelölt országok, az Európai Gazdasági Térség országai, az uniós szociális partnerek, az Európai Bizottság és a szakképzést nyújtó európai szervezetek megállapodtak a 2015 és 2020 közötti időszakra vonatkozó célkitűzésekről:

  1. A munkaalapú tanulás valamennyi formájának támogatása – különös tekintettel a tanulószerződéses gyakorlati képzésekre – a szociális partnerek, a vállalkozások, a kamarák és a szakképzést nyújtó szervezetek bevonásával, valamint az innováció és a vállalkozói készség ösztönzésével.
  2. A minőségbiztosítási mechanizmusok továbbfejlesztése a szakképzés terén, a Szakképzés Európai Minőségbiztosítási Referenciakerete (EQAVET) vonatkozó ajánlásának megfelelően (lásd az alábbi szakaszt), valamint – minőségbiztosítási rendszerek részeként – a szakmai alapképzés és továbbképzés rendszereihez visszavezető, a tanulási eredményeken alapuló folyamatos információs és visszajelzési eljárások létrehozása;
  3. A szakképzéshez és a képesítésekhez való hozzáférés javítása mindenki számára rugalmasabb és átjárhatóbb rendszerek révén, elsősorban hatékony és integrált pályaorientációs szolgáltatások biztosításával, valamint a nem formális és az informális tanulás érvényesítésének lehetővé tételével.
  4. A kulcskompetenciák további erősítése a szakképzési tantervekben és hatékonyabb lehetőségek biztosítása arra, hogy a tanulók a szakmai alapképzésben és továbbképzésben elsajátítsák vagy fejlesszék ezeket a készségeket.
  5. A szakképzésben dolgozó tanárok, oktatók és mentorok alapképzése és folyamatos szakmai fejlődése terén rendszerszintű megközelítések bevezetése és alkalmak teremtése mind az iskolai, mind a munkán alapuló környezetben.

A Bizottságnak a szakképzéssel kapcsolatban folytatott munkáját két ügynökség támogatja:

  • Az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) az európai szakképzési politikák kidolgozását segíti. E politikák végrehajtását a szakképzési rendszerekkel, a szakpolitikákkal és gyakorlatokkal, valamint az EU-n belüli készségigények felmérésével kapcsolatos kutatási és elemzési munkával, illetve információkkal támogatja.
  • Az Európai Képzési Alapítvány (ETF) a humántőkét hivatott fejleszteni az EU külkapcsolati politikájának keretében. A humántőke-fejlesztés az a folyamat, amely a szakképzési rendszerek javításán keresztül hozzájárul az egyének készségeinek és szakértelmének egész életen át tartó fejlesztéséhez.

Milyen intézkedések történnek uniós szinten a szakképzés terén?

  • Az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET) segít a szakképzésben részt vevő tanulóknak, hogy könnyebben tudják érvényesíttetni és elismertetni a különböző képzési rendszerekben és országokban szerzett szakmai készségeiket és ismereteiket. További információk az ECVET honlapján találhatók.
  • A 2016-ban indított Szakmai Készségek Európai Hete egy egész Európára kiterjedő kampány, amelynek célja a szakképzés vonzerejének és arculatának javítása.
  • A Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetsége (melyet 2013-ban hoztak létre) hatékonyan mobilizálta az uniós tagállamokat, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országait, az uniós tagjelölt országokat és további több mint 230 érdekelt felet, hogy vegyenek részt a tanulószerződéses gyakorlati képzések kínálatának, minőségének és arculatának javításában. A közelmúltban a tanulószerződéses tanulók mobilitása is bekerült a szövetség célkitűzései közé.
  • A szakképzéssel foglalkozó „Oktatás és képzés 2020” tematikus munkacsoport célja a politikai döntéshozók és más érdekelt felek támogatása, hogy olyan szakpolitikákat és gyakorlatokat dolgozzanak ki, amelyek segítségével a tanárok és az oktatók kibontakoztathatják a képességeiket, és amelyek hozzájárulnak a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a munkaalapú tanulás fejlődéséhez.
  • Az UNESCO által irányított Interagency Group on Technical and Vocational Education and Training (IAG-TVET) [a műszaki oktatással és a szakképzéssel foglalkozó intézményközi munkacsoport] a műszaki oktatással és a szakképzéssel kapcsolatos szakpolitikákkal, programokkal és kutatással foglalkozó, kulcsfontosságú nemzetközi szervezetek – például az Európai Bizottság – tevékenységeinek az összehangolását biztosítja.

A szakképzési politikát támogató pénzügyi eszközök

  • Az Erasmus+ program teljes (kezdeti) indikatív pénzügyi keretösszege 14,774 milliárd euró, melyből a 2014–2020-as időszakban csaknem 3 milliárd eurót különítettek el a szakképzésre. Évente mintegy 130 000, szakképzésben részt vevő tanuló és 20 000, szakképzésben dolgozó ember részesül az Erasmus+ nyújtotta mobilitási lehetőségekből. Emellett évente közel 500 szakképzési projektet finanszíroznak az Erasmus+ és a stratégiai partnerségek keretében. A program más tevékenységeket is finanszíroz, például ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségeket (beleértve az ágazati stratégia kidolgozását is).
  • Az Európai Szociális Alap (ESZA) a szakképzés fontos pénzügyi eszköze. A 2014 és 2020 közötti tematikus célkitűzés keretében az ESZA jelentős költségvetési tételt különített el a szakképzést támogató tevékenységeknek. Közel 15 milliárd eurót fordítottak többek között az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez való egyenlő hozzáférés növelésére, a rugalmas tanulási útvonalak előmozdítására, valamint az oktatási és képzési rendszerek munkaerőpiaci relevanciájának javítására.