Navigációs útvonal

További eszközök

  • Nyomtatható változat 
  • Szövegméret csökkentése 
  • Szövegméret növelése 

Súlyos közlekedési balesetek

A közúti balesetek számlájára sok súlyos személyi sérülés írható. Ezek mind a sérültek, mind családtagjaik számára rengeteg szenvedést okoznak. A közlekedési balesetek által okozott sérülések a társadalom egészére is komoly hatást gyakorolnak.

A közúti sérülések, köztük a leggyakrabban előforduló fej- és agysérülések gyakran egész életen át tartó fogyatékosságot okoznak, sok esetben pedig komoly töréshez vezetnek az áldozatok életében. A közúti sérülések gazdasági költségvonzata ugyancsak számottevő: becslések szerint az uniós GDP 2%-át teszi ki évente.

A sérülések számának csökkentésére vonatkozó európai uniós célérték

Az európai közlekedéspolitikáról szóló fehér könyvben az Európai Unió konkrét célérték meghatározását szorgalmazta a közúti balesetek által okozott komoly személyi sérülések számának visszaszorítása érdekében, hasonlóan ahhoz a célkitűzéshez, hogy 2020-ra a felére csökkenjen a közúti balesetek számlájára írható halálesetek száma. Ahhoz azonban, hogy realisztikus célértéket lehessen meghatározni, tudni kell, hogy az Európai Unióban összesen hány olyan közúti baleset történik, amely súlyos személyi sérüléssel jár. 2013 előtt nem létezett egységes meghatározás arra vonatkozóan, mi minősül közúti balesetben elszenvedett súlyos személyi sérülésnek, ennélfogva megbízható és összehasonlításra alkalmas adatok sem álltak rendelkezésre európai uniós szinten.

A célérték meghatározása felé vezető úton az első lépést az jelentette, hogy 2013-ban az EU-országok megállapodtak arról, milyen egységes meghatározást alkalmazzanak a „súlyos sérülés” fogalmára az uniós közúti közlekedésbiztonsági statisztikákban. A meghatározás alapjául az egészségügyi szakemberek által széles körben használt besorolási skála szolgál.

Adatgyűjtés

Annak érdekében, hogy összehasonlítható statisztikák szülessenek, az EU azt szorgalmazza, hogy az uniós tagállamok kormányai az adatgyűjtés során az alábbi módszerek valamelyikét alkalmazzák:

  • a vonatkozó információk összegyűjtése a rendőrségi és a kórházi nyilvántartások alapján;
  • adatgyűjtés kizárólag a kórházi nyilvántartások felhasználásával;
  • a rendőrségi nyilvántartások használata korrekcióval, tekintettel arra, hogy a nyilvántartott adatok valószínűleg hiányosak.

2014-ben az uniós országok megkezdték az adatgyűjtést az egységes meghatározás alapján. Az első adatkészletek 2015-ben állnak majd rendelkezésre.