Bővebben a vámunióról

Az európai vámunió azt jelenti, hogy:

  • nincs vámfizetési kötelezettség az Európai Unió tagállamai közötti belső határok átlépésekor;
  • közös vámtarifa van hatályban az Unión kívülről érkező termékekre;
  • a tagállamok közös származási szabályokat alkalmaznak az Unión kívülről érkező termékekre;
  • a vámérték meghatározása közösségi szinten történik.

E négy alapelvet rögzítő megállapodás aláírásával a hat alapító tagállam (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország) megalapozta a vámunió 1968. július 1-jei, azaz az 1957-es Római Szerződésben tervezett időpontnál másfél évvel korábbi megalakulását.

A Közösség 1968. július 1-je után közös vámügyi jogszabályok megalkotására törekedett annak biztosítása céljából, hogy az EU-ba behozott termékekre mindenütt ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák. Az így létrejött jogi keret:

  • biztosítja, hogy a közös vámtarifa az EU külső határain mindenhol egyformán érvényesüljön;
  • közös szemléletmódot vezetett be a vámraktározási eljárások tekintetében;
  • megkönnyíti a vámáru-továbbítási eljárást;
  • a különféle vámokmányok széles skáláját egy egységes vámokmánnyal váltotta fel.

A fenti pontok teljesülését biztosító előírásokat végül egyetlen jogszabályba foglalták. Ez az 1992-ben elfogadott Közösségi Vámkódex.