Navigációs útvonal

Jogesetek

Az olyan tagállami jogszabályok, amelyek kizárják egy másik tagállamban található magángyógyintézetben történt gyógykezelés költségeinek bármely megtérítését, nem egyeztethetők össze a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével. A Bíróság ezen elv szempontjából elemzett egy olyan szabályozást, amely különbséget tesz egy másik tagállamban történt gyógykezelés és hasonló helyzetben a tagállam saját területén történt gyógykezelés között. Egyfelől a tagállam polgárának meg kell fizetnie a másik tagállam magángyógyintézetében kapott kórházi kezelés költségeit anélkül, hogy azokat megtérítenék, miközben saját országában ingyenesen részesülhet gyógykezelésben bármely, a társadalombiztosítással szerződött köz- vagy magánintézményben; másfelől egy másik tagállam magángyógyintézetében sürgősségi helyzetben kapott kórházi ápolás költségeit a társadalombiztosítás nem téríti, noha a költségtérítés megtörtént volna, ha a biztosítottat saját országában a társadalombiztosítással nem szerződött magángyógyintézetben ápolják. Az ilyen szabályozás elbátortalanítja, sőt akadályozza a betegeket, hogy a más tagállamokban letelepedett szolgáltatóktól vegyenek igénybe kórházi szolgáltatásokat. A tilalom abszolút jellege nem illeszkedik az elérni kívánt célhoz; mivel kevésbé korlátozó és a szolgáltatásnyújtás szabadságát jobban tiszteletben tartó intézkedéseket is el lehetne fogadni.

A Stamatelaki-ügy részletesen

A nyugdíjasok jogosultak arra, hogy külföldi gyógykezelés esetén költségtérítést igényeljenek. A nemzeti hatóságok nem követelhetik meg előzetes engedély beszerzését, és nem írhatják elő azt sem, hogy térítés csak akkor nyújtható, ha az adott betegség a külföldi tartózkodás során hirtelen jelentkezik.

A Ioannidis-ügy részletesen


    Link ajánlása

  • a Twitterrel a Facebookon Megosztás a Google+-on