Jövő héten kerül megrendezésre a kohéziós politika 2020 utáni lehetőségeiről zajló eszmecsere fontos mérföldkövének számító Kohéziós Fórum. A Panorama magazin ezen eszmecserének szentelt különszámában jelent meg az alábbi írás is. A jövő kohéziós politikája számos vonatkozás&aa
- 21 June 2017
Jövő héten kerül megrendezésre a kohéziós politika 2020 utáni lehetőségeiről zajló eszmecsere fontos mérföldkövének számító Kohéziós Fórum. A Panorama magazin ezen eszmecserének szentelt különszámában jelent meg az alábbi írás is.
A jövő kohéziós politikája számos vonatkozásában hasonlítani fog a jelen kohéziós politikájához. Hogy miért? Mert a jelenlegi programozási időszak intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés biztosítására irányuló céljai nemhogy veszítenének majd jelentőségükből, hanem még fontosabbá fognak válni.
Emellett a 2014–2020-as program számos kiemelt témája – például az eredményorientáltság, az intézmények minőségének javítása és a szabályozás egyszerűsítése – a jövőben szintén jelentősebbé válik majd.
A kézzelfogható eredmények biztosítása nagyobb jelentőségre tesz szert akkor, amikor az EU nyomás alatt áll, hogy bizonyítsa az Unió értékét az európai polgárok számára. A hangsúly áthelyezése az eredményekre – vagyis a regionális politika teljesítményére és hatására – már régóta esedékes lépés, hiszen a múltban túlzott mértékben összpontosítottak a régióknak a finanszírozás felhasználására vonatkozó kapacitására, azaz inkább az eszközre, mint magára a célra. Az eredményorientáltság rávilágít a második téma, vagyis az intézmények felkészültségének jelentőségére.
Az intézmények – különösen a közintézmények – felkészültsége kétségtelenül a legfontosabb összetevője az innováció és a fejlődés receptjének. A jövő kohéziós politikájának azonban fel kell oldania a közszféra paradoxonját.
Ez a paradoxon két, egymással szöges ellentétben álló tendenciából fakad. Egyfelől a közszféra csaknem egy évtizede áll a mozgásterét csökkentő megszorító intézkedések nyomása alatt. Másfelől a közszféra főszerepet játszik a társadalmi kihívásokat kezelő – energetikai, egészségügyi, oktatási, közlekedési, élelmiszer-biztonsági, idősgondozási – ágazatokban, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósításához.
Amennyiben a kohéziós politikától kézzelfoghatóbb eredményeket várnak a jövőben, akkor nem egy korlátozott mozgásterű, hanem egy intelligens közszférával kellene együttműködnie. Ennek érdekében a közigazgatási szerveknek és ügynökségeiknek fel kell hagyniuk a korábbi ellenőrző-irányító stílusú vezetéssel, és át kell venniük a legsikeresebb ügynökségek – például a baszkföldi SPRI, az Emilia-Romagna régióbeli Aster és a dél-morvaországi JIC – stílusát. Ezek az ügynökségek sikerrel támogatnak olyan regionális innovációs ökoszisztémákat, amelyekben állami és magánszférabeli, valamint harmadik szektorbeli érdekeltek működnek egymással együtt kölcsönösen előnyös célok elérése érdekében.
Végül pedig továbbra is kiemelt figyelmet kell szentelni a szabályozás egyszerűsítésének. Jelenleg az állami szektor vegyes jelzéseket kap: a kohéziós politika retorikája agilisabb, kreatívabb és kísérletezőbb magatartásra ösztönzi, míg az ellenőrzési kultúra nem tolerálja a hibákat, és a megfelelőség nevében elfojtja a kreativitást.
Egy ezen aggályokat kezelni képes kohéziós politika méltán állíthatja magáról, hogy komolyan elősegíti az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést.
Kevin Morgan,
az egyesült királyságbeli Cardiff Egyetem kormányzás és fejlesztés professzora és az elkötelezettség dékánja