Tíz kérdés a kohéziós politikáról – Az EU regionális politikája

További eszközök

  •  
  • Szövegméret csökkentése  
  • Szövegméret növelése  

A kohéziós politika az európai szintű szolidaritást szolgáló politikai keret, mely több százezer projekt révén valósul meg. E projekteket Európa-szerte két strukturális alap – az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) –, valamint a Kohéziós Alap támogatja (a Kohéziós Alapból azok az EU-tagállamok részesülhetnek, melyeknek GDP-je alacsonyabb az EU 27 tagországa átlagának 90%-ánál – Horvátországot nem figyelembe véve).

A gazdasági és társadalmi kohézió, amint azt a tagállamok az 1968-ban aláírt Egységes Európai Okmányban megfogalmazták, a különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentését és a leghátrányosabb helyzetű régiók felzárkóztatását célozza. Az EU legutóbbi szerződése, a Lisszaboni szerződés egy harmadik dimenzióval bővíti ki a kohéziós politikát, és immár „gazdasági, társadalmi és területi kohézióról” szól. 

Ez azt jelenti, hogy a kohéziós politikának törekednie kell arra is, hogy a területi fejlődés kiegyensúlyozottabbá és fenntarthatóbbá váljék. Ez a koncepció túlmutat az európai regionális politikán, amely az ERFA tevékenységében, regionális szinten valósul meg.

A 2014 és 2020 közötti költségvetési időszakban a kohéziós politika és a többi, regionális fejlesztést célzó uniós szakpolitika, úgymint a vidékfejlesztési, valamint a halászati és hajózási szakpolitika közötti koordináció és összhang erősödött az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap (KA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) általános rendelkezéseinek bevezetésével. Ez az öt alap együttesen európai strukturális és beruházási alapok-néven ismert.

Az Európai Unió tagországai között a közigazgatási területi felosztás tekintetében nagy eltérések tapasztalhatók. Az uniós programok kezelésének megkönnyítése és az európai szintű statisztikai összehasonlítások lehetővé tétele érdekében az EU létrehozta a NUTS (nomenclatures d'unités territoriales statistiques en) elnevezésű rendszert, azaz a területi egységek statisztikai célú nómenklatúráját. Minden ország statisztikai egységekre van felosztva. Az Európai Unió jelenleg 274 (800 000 és 3 millió közötti lakosú) NUTS 2 szintű régióra van osztva.

A határokon átnyúló együttműködésekhez kapcsolódóan használatos az "eurorégió" kifejezés is. Az eurorégiók a második világháborút követően jöttek létre Európában helyi politikai szereplők kezdeményezésére, akik ezzel a határok két oldalán élők közös érdekeit kívánták előmozdítani.
Meghatározott jogállás nélküli, az Európai Uniótól független társulások, de gyakran részt vesznek európai uniós területi együttműködési projektekben. Az eurórégiókat az Európai Határmenti Régiók Szövetsége en képviseli.

A 2014 és 2020 közötti időszakban a kohéziós politika keretein belül rendelkezésre álló összegeket meghatározó rendelkezések 2013. december 21-én léptek életbe, a hétéves európai költségvetési terv részeként. 2014–2020 között a 28 EU-tagállam számára összesen 351,8 milliárd eurót különítettek el a kohéziós politikával összefüggő intézkedésekre, ami az EU költségvetésének mintegy harmadát teszi ki. A tagországok kormányai az Európai Unió Tanácsában tárgyalásokat folytattak az alapok felosztásáról, és bár továbbra is valamennyi régió részesül a kohéziós politika nyújtotta támogatásokból, elsőbbséget élveznek a fejlődésben hátramaradottabb országok és régiók. A költségvetés több mint felét – 182,2 milliárd eurót – különítették el a kevésbé fejlett régiók számára, melyeknek GDP-je nem éri el az EU 27 tagországa átlagának 75%-át. 35 milliárd eurót különítettek el az átmeneti régiók számára, melyeknek GDP-je az EU-átlag 75 és 90%-a között van, és 54 milliárd eurót a fejlettebb régiók számára, melyeknek GDP-je meghaladja az EU-átlag 90%-át.

A tagállamok ezután az alapokból programokat finanszíroznak, melyek lehetnek országos szintűek (tematikus programok, például környezeti, közlekedési programok) vagy regionális programok, melyek az ország egy bizonyos részének juttatnak támogatást.

Itt nézheti meg, hogy az Ön országa részesülhet-e a 2014-2020-as támogatásból

A strukturális és beruházási alapok Európa mindegyik régiójában rendelkezésre állnak. Az Európai Bizottság nem vesz részt a támogatandó projektek kiválasztásában, néhány nagy léptékű projektet (úgynevezett nagyprojekteket) kivéve.
A kohéziós politikát 2007 és 2013 között megvalósító 455 program kezelését kijelölt nemzeti és regionális hatóságok végzik.

Ezek az úgynevezett "irányító hatóságok" állapítják meg a kiválasztás kritériumait, állítják fel a kiválasztó bizottságot, és választják ki nyilvános pályázati felhívás nyomán azokat a projekteket, amelyek uniós támogatást kaphatnak.
Tekintse meg az irányító hatóságok jegyzékét, valamint országa, illetve régiója programjait en. A Bizottság honlapján más közösségi támogatási lehetőségekről is tájékozódhat.

Sok uniós polgár igényelhet támogatást az uniós alapokból, de sokan nem tudnak erről a lehetőségről. A kohéziós politika kedvezményezettjei lehetnek vállalkozások (elsősorban kis- és középvállalkozások), a közszektor különböző területein működő szervezetek, szövetségek vagy magánszemélyek, azzal a feltétellel, hogy olyan projektet nyújtanak be, amely megfelel az adott program irányító hatósága által meghatározott kiválasztási kritériumoknak. Az Unióban letelepedett harmadik államokbeli vállalkozások szintén részesülhetnek a strukturális alapok által biztosított támogatásban. Minden tagállamnak kötelessége közzétenni és aktualizálni a 2007-2013-as programozási időszakban a strukturális alapok kedvezményezetteinek jegyzékét.

A jegyzékek megtekintéséhez kattintson ide en.

A strukturális alapokról szóló rendeletek meghatározzák, hogy melyek a támogatható kiadások. A 2014 és 2020 közötti programidőszakra az általános rendelkezésekről szóló rendelet 11 tematikus célkitűzést határoz meg, melyeket a kohéziós alapokból támogatnak. A kiadások jelentős részét ezekre a prioritásokra kell fordítani. E területek közé tartozik: kutatás és innováció, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása, a környezetvédelem, a közlekedés, a munkahelyteremtés, a képzések és a közigazgatás. Az országos és a regionális hatóságok operatív programjaikban meghatározzák, hogyan szándékoznak felosztani a rendelkezésre álló támogatást a főbb területek között. A nemzeti stratégiákat az ún. partnerségi megállapodások tartalmazzák.

Részletesebben is olvashat az uniós kohéziós politika tevékenységi területeiről.

11 tematikus célkitűzése által az EU kohéziós politikája hozzájárul ahhoz, hogy megvalósuljanak az EU növekedési stratégiájában, az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célok, elősegítve az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést. A kohéziós alapok adják a legfőbb beruházási eszközt a foglalkoztatást, az innovációt, az oktatást, a befogadást, valamint az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérést célzó intézkedésekhez.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális alap (ESZA) számos főbb prioritást támogat a tematikus célkitűzéseken belül. Ezekre a prioritásokra meghatározott finanszírozási összegek vannak elkülönítve. A kevésbé fejlett régióknak az ERFA támogatás legalább 50%-át, az ESZA támogatásnak pedig legalább 60%-át ezekre a célokra kell fordítaniuk. Az átmeneti régiók esetében ez 60, illetve 70%, a fejlettebb régiók esetében pedig 80%.

A rendelkezésre álló támogatás lehető leghatékonyabb kihasználása érdekében a 2014 és 2020 közötti programidőszakban nagyobb súlyt fektetnek az eredményekre, továbbá a támogatások folyósításához teljesíteni kell bizonyos feltételeket. Ezek az előzetes (ex ante) feltételek biztosítják, hogy adva legyenek a szükséges előfeltételek ahhoz, hogy az adott régióban elköltött kohéziós támogatás valódi eredményeket hozzon.

  1. Az INTERREG kezdeményezés az „Európai Területi Együttműködés” célkitűzés keretében folytatódik.
  2. Az URBAN (városfejlesztés) és az EQUAL (foglalkoztatás) közösségi kezdeményezések ma az általános kohéziós politika hatáskörébe tartoznak.
  3. A Leader + program és a Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) szerepét az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) helyét pedig az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) vette át.
  4. A 2007-2013-as programidőszak óta Törökországban és a balkáni országokban alkalmazott különböző eszközöket (pl. a PHARE-t, az ISPA-t, a SAPARD-ot, a CARDS-ot és a Törökországot támogató pénzügyi eszközt), az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) váltotta fel. Az IPA regionális fejlesztéssel és határokon átívelő együttműködéssel kapcsolatos szálai továbbra is a kohéziós politika előfutáraként működnek az EU-csatlakozás előtt álló országokban.
  5. JASPERS, JEREMIE, JESSICA és JASMINE: ezt a négy speciális támogatási eszközt a 2007 és 2013 közötti programidőszakban fejlesztették ki az Európai Beruházási Bankkal együttműködésben, részben pénzügyi tervezési eszközökként, részben pedig szakmai segítségnyújtás céljából. A jelenlegi gazdasági helyzet és az egyre szűkösebb állami források ismeretében várható, hogy a pénzügyi eszközök még jelentősebb szerepet játszanak majd a kohéziós politikában a 2014 és 2020 közötti programidőszakban. 

A tagállamoknak és a régióknak több követelményt is teljesíteniük kell ahhoz, hogy a strukturális és beruházási alapokból támogatást szerezhessenek egy projekt számára. Három hatóságot kell kijelölni minden regionális vagy nemzeti programhoz:

  1. az irányító hatóság vizsgálja meg, hogy teljesülnek-e a támogatás odaítélési feltételei, és rendszeres ellenőrzésekkel felügyeli a program előrehaladását, valamint a tervezett kiadások pontosságát;
  2. az igazoló hatóság rendszeresen benyújtja a Bizottságnak a költségnyilatkozatokat és a kifizetési kérelmeket. Ellenőrzi, hogy a visszatérítési kérelmek megfelelnek a valóságnak, és hogy megbízható, a hatályos nemzeti és európai jogszabályoknak megfelelő számviteli rendszerek alapján születtek;
  3. az ellenőrző hatóság ellenőrzi a rendszereket és a projekteket, jelzi az irányító hatóságnak és az igazoló hatóságnak a hiányosságokat és a kiadásokkal kapcsolatban észlelt szabálytalanságokat.

Az Európai Bizottság ellenőrző szervezeti egységei felügyeleti szerepet látnak el: bármikor végezhetnek ellenőrzéseket. Ha súlyos hiányosságra derül fény, a Bizottság és a tagállamok cselekvési tervet dolgoznak ki a helyzet orvoslására. Amennyiben az érintett tagállam nem teszi meg haladéktalanul a korrekciós intézkedéseket, az Európai Bizottság megszakíthatja vagy felfüggesztheti a kifizetéseket. A Bizottság figyelembe veszi az Európai Számvevőszék által folytatott ellenőrzéseket és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatait is.

A kohéziós politika hatása nem elhanyagolható, mivel egyes országokban hatalmas beruházásokat jelent (a beruházások akár a GDP-jük 4%-át is kitehetik). A programozás kezdetén a tagállamok számszerűsített célokat tűztek maguk elé a "nemzeti stratégiai referenciakeretük" révén.

A tagállamok és az Európai Bizottság a programok hatását értékelések útján mérik fel. A Bizottság háromévente kohéziós jelentést tesz közzé, amelyben beszámol a régiók fejlődéséről és a politika hatásáról. Az intézmény továbbá évente helyzetjelentést ad ki a gazdasági és társadalmi kohézióról.

Hatások és eredmények – növekedés és foglalkoztatás az Unióban 2007–2012

  • Az Európai Unió legkevésbé fejlett régióiban (az úgynevezett konvergenciarégiókban) az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2007-ben 60,5% volt az EU 27 tagországának átlagához képest, ez 2010-re 62,7%-ra nőtt.
  • A kohéziós politika becslések szerint további 600 000 munkahelyet teremtett 2007 és 2012 között, ennek legalább egyharmadát a kis- és középvállalkozásokban (kkv-kban).
  • 2007 és 2012 között 25 000 km közút és 1800 km vasút építése, illetve korszerűsítése segítette elő a hatékony transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) kialakítását.
  • 200 000 kkv részesült közvetlen pénzügyi támogatásban, ezenkívül a kohéziós politika 77 800 start-up vállalkozás elindulását segítette.
  • 2007 és 2012 között több mint  60 000 kutatási projekt részesült támogatásban.
  • 1,9 millióan jutottak szélessávú interneteléréshez.

Az elért hatások és eredmények felmérése a kohéziós politika sikeres működésének elengedhetetlen feltétele. Ennek segítségével az európai polgárok elé tárhatjuk a politika révén elért eredményeket. Emellett segítheti a gyakorlatban bevált módszerek elterjesztését, valamint az egyes projektek és programok folyamatos tökéletesítését is.

Ha további kérdései vannak, forduljon a Regionális és Várospolitikai Főigazgatósághoz.