Navigation path

Additional tools

A-tól Z-ig

Szubszidiaritás

A szubszidiaritás elve értelmében a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Egy adott kérdésben csak akkor lehet európai uniós szinten dönteni, ha az hatékonyabb a nemzeti, regionális vagy helyi szintű döntéshozatalnál. A szubszidiaritás elve nem vonatkozik az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területekre. A szubszidiaritás elve szorosan összefügg az arányosság és a szükségesség elvével, amely szerint az uniós intézkedések csak addig terjedhetnek, ameddig el nem érik a Szerződésben meghatározott célkitűzéseket.

A szubszidiaritás elvét először 1992-ben, az Európai Unióról szóló szerződésben (5. cikk) fogalmazták. Az Amszterdami Szerződés (1997) kibővítette az elv alkalmazási körét és kimondta például, hogy valamennyi jogszabályjavaslatot meg kell vizsgálni a szubszidiaritás elvének teljesülése szempontjából.

A Lisszaboni Szerződés még nagyobb érvényt szerez a szubszidiaritás elvének. A szerződés egyebek között a következő módosításokat vezeti be: a jogszabályjavaslatok tervezésekor szélesebb körű helyi és regionális szintű konzultációt kell tartani, a jogalkotás során pedig szorosabbá kell fűzni a kapcsolatot a tagállami parlamentekkel.

További információk

Az edinburgh-i Európai Tanács (1992. december 11-12) következtetései English

Szerződések English

Lisszaboni Szerződés English English

Az EU regionális politikája: Legyen tájékozott!
Közösségi hálózatok