A-tól Z-ig

Az addicionalitás a strukturális alapok működésének egyik alapelve. Lényege, hogy az elv által érintett régiókban a strukturális alapokból nyújtott hozzájárulások nem helyettesíthetnek strukturális célú állami vagy azzal egyenértékű kiadásokat. Más szóval, a strukturális alapokból folyósított pénzügyi hozzájárulás nem eredményezheti a nemzeti strukturális kiadások csökkentését az adott régiókban. Az addicionalitás elvének érvényesülését a konvergencia-célkitűzés által érintett régiók tekintetében rendszeresen megvizsgálják. Bővebben

Az alapok koordinációs bizottsága (COCOF) az Európai Bizottság egyik állandó bizottsága. Feladata a strukturális és kohéziós alapok működésére vonatkozó szabályok végrehajtásával kapcsolatos kérdések megvitatása. A bizottság havi rendszerességgel ül össze, elnökségét az Európai Bizottság adja. Az üléseken tagállami tisztviselők is részt vesznek. Bővebben

Az arányosság elve azt szabályozza, hogy az Európai Unió hogyan gyakorolja a hatásköreit. A szubszidiaritás elvéhez hasonlóan működik.

Az arányosság elve azt jelenti, hogy az EU csak a céljai eléréséhez szükséges mértékben avatkozik be. Ezt az alapelvet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke tartalmazza, amely a következőket mondja ki: "Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges." Bővebben

A RegioStars odaítélése a "régiók a gazdasági változásért" elnevezésű bizottsági kezdeményezés keretében kerül sor, amelynek célja, hogy az innováció ösztönzése érdekében előmozdítsa a tapasztalatok és a bevált módszerek cseréjét az egyes európai régiók között. Bővebben

Az állami támogatásra vonatkozó európai uniós szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy az állami források felhasználása ne torzítsa a versenyt, illetve ne juttasson egyeseket tisztességtelen versenyelőnyhöz az egységes európai piacon. Bővebben

2007. január 1-je óta - Bulgária és Romána csatlakozásával - az Európai Uniót 27 tagállam alkotja. A bővítés azt a folyamatot jelenti, melynek során több lépésben új országok lépnek az európai uniós tagállamok sorába. A kezdetek óta 21 ország csatlakozott az Európai Közösséget létrehozó hat alapító taghoz (Belgiumhoz, Franciaországhoz, Hollandiához, Luxemburghoz, Németországhoz és Olaszországhoz): Bővebben

A csalás és a korrupció elleni küzdelem egyfelől részét képezi azoknak az általános erőfeszítéseknek, melyek a szervezett bűnözés elleni harcot szolgálják, másfelől pedig arra irányul, hogy meghiúsítsa, illetve felszámolja az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységeket. Jogalapját a következő cikkek jelentik: Bővebben

A csatlakozási partnerség az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa és a tagjelölt ország között kötött megállapodás. Azokat a prioritási területeket határozza meg, amelyeken a tagjelölt országnak előrehaladást kell felmutatnia, amennyiben át kívánja venni a közösségi jogszabályokat. A csatlakozási partnerség keretében koordinálják továbbá az Európai Unió által a tagjelölt országnak nyújtott támogatásokat. A pénzügyi segítségnyújtás feltétele, hogy a tagjelölt ország a megjelölt prioritási területeken kellő előrehaladást érjen el. Bővebben

Unióhoz történő csatlakozásuk előtt az új tagállamoknak csatlakozási tárgyalásokat kell folytatniuk az Európai Unióval.

A tárgyalások, melyek menetét a "tárgyalási keret" határozza meg, az EU és a tagjelölt ország részvételével zajló kétoldalú kormányközi konferencia formájában zajlanak. Bővebben

Az "európai területi együttműködés" célkitűzés arra irányul, hogy a régi INTERREG kezdeményezés alapján és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) finanszírozásával megerősítse a határokon átívelő, a transznacionális és az interregionális együttműködést. Bővebben

Az ESPON olyan alkalmazott kutatási program, amely a területfejlesztési szakpolitikák kialakítását hivatott segíteni Európa-szerte. Ebből a célból a program gazdag és rendszerezett adatállományt hoz létre a különböző gazdasági, társadalmi és környezeti kérdésekkel kapcsolatos területi tendenciákról azzal a céllal, hogy fel lehessen mérni, milyen lehetőségeket kínálnak és milyen gazdasági kihívásokkal néznek szembe az egyes régiók, városok és nagyobb területek. Bővebben

Az ellenőrzés célja a strukturális és kohéziós alapok hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának biztosítása. A programok irányításával és végrehajtásával összefüggő feladatok jó részét a nemzeti, regionális és helyi hatóságokra ruházta át a Bizottság. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a Bizottságot arról, hogy az alapokból rendelkezésükre bocsátott pénzeszközöket hatékonyan és a vonatkozó rendeletekkel összhangban használják fel. A tagállamoknak megbízható elszámolási, nyomon követési és pénzügyi jelentési rendszereket kell kialakítaniuk, és a megfelelő ellenőrzési nyomvonal létrehozása érdekében felelős szervezeteket kell kijelölniük, és eljárásokat kell kidolgozniuk. Bővebben

Az ellenőrzési hatóság nemzeti, regionális vagy helyi hatóság vagy szervezet, amely az irányítási és ellenőrzési rendszerek eredményes működésének vizsgálatáért felel, és nyomon követi, hogy a projektek során betartják-e a nemzeti és európai uniós szabályokat. Bővebben

A tagjelölt országok számára az előcsatlakozási stratégia kínál keretet az uniós tagságra való felkészüléshez. A stratégia határozza meg, melyek azok az eljárások és prioritások, amelyeket minden tagjelölt országnak tiszteletben kell tartaniuk az uniós intézményekkel folytatott strukturált párbeszéd során. Bővebben

Az Európai Unió előcsatlakozási támogatást nyújt azon országok számára, amelyek csatlakozni kívánnak az Európai Unióhoz. E támogatás segíti a tagjelölt országokat abban, hogy meg tudjanak felelni az EU támasztotta csatlakozási feltételeknek, amelyek értelmében intézményeiket és szabványaikat összhangba kell hozniuk a közösségi vívmányokkal: vagyis azon közös jogok és kötelezettségek összességével, amelyek az Unióhoz fűzik a tagállamok mindegyikét. Bővebben

Uniós támogatás a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok számára.

Az előcsatlakozási támogatási eszköz a 2007-2013 közötti időtartamra vonatkozik és olyan régebbi uniós előcsatlakozási programok helyébe lépett, mint a PHARE, az ISPA, a SAPARD, a CARDS és a Törökországnak biztosított pénzügyi eszköz. Bővebben

Az európai uniós jog és döntéshozatal egyik sarokkövét a nők és férfiak esélyegyenlősége jelenti.

Az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy intézkedéseket dolgoz ki annak érdekében, hogy polgárai - nemi hovatartozásuktól függetlenül - egyenlő esélyekkel rendelkezzenek, és egyenlő bánásmódban részesüljenek. Ennek szellemében jár el a gazdasági, a társadalmi, a kulturális és a családi élet valamennyi területén. Az EU ezen túlmenően arra törekszik, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontrendszerét beépítse szakpolitikáiba annak érdekében, hogy érvényt szerezzen az egyenlőséghez fűződő jogoknak, és felszámolja a nemek közti megkülönböztetést. Bővebben

Az 1958-ban alapított Európai Beruházási Bank (EBB) az Európai Unió hosszú távú hiteleket biztosító bankja. Tevékenysége az Uniót alkotó tagállamokon kívül 140 olyan országra is kiterjed világszerte, melyekkel az EU együttműködési megállapodást írt alá. A bank szorosan együttműködik az EU intézményeivel annak érdekében, hogy elősegítse a legfontosabb uniós célkitűzések megvalósítását. Bővebben

Az Európai Halászati Alap (EHA) teljes költségvetése a 2007-13-as programozási időszakban (2006-os árakon) mintegy 3,8 milliárd eurót tesz ki. A rendelkezésére álló forrásokat az EHA arra fordítja, hogy támogatást biztosítson az európai halászati és akvakultúra-ágazat, a halászati területek és a belvízi halászat számára. Ebből a célból az alap finanszírozza azokat az operatív programokat, amelyeket a tagállamok a halászati ágazatban tevékeny helyi és regionális gazdasági és szociális partnerekkel konzultálva dolgoznak ki. Bővebben

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) az EU vidékfejlesztési politikáját hivatott támogatni. Ebből a célból vidékfejlesztési programokat finanszíroz Európa-szerte az uniós tagállamok különböző régióiban. A programok kidolgozása az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés eredményeként valósul meg. A munka során a felek figyelembe veszik a Tanács által a vidékfejlesztési politika vonatkozásában elfogadott stratégiai iránymutatásokat és a tagállamok nemzeti stratégiai terveiben meghatározott prioritásokat. Bővebben

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap 1975-ben jött létre. Az ERFA Unió-szerte pénzügyi támogatást nyújt a következő célokra: a regionális gazdaságok fejlesztése és strukturális alkalmazkodása, gazdasági változások, a versenyképesség javítása és területi együttműködés. Az ERFA az Európai Szociális Alappal (ESZA) együtt alkotja az Európai Unió két strukturális alapját. Bővebben

Az 1958-ban létrehozott Európai Szociális Alap (ESZA) egyike azoknak a legfontosabb pénzügyi eszközöknek, amelyek révén az Európai Unió a foglalkoztatás bővítését és a munkahelyteremtést, a munkavégzés színvonalának és termelékenységének javítását, továbbá a foglalkoztatás terén jelentkező regionális egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés felszámolását célzó tagállami szakpolitikákat támogatja. Bővebben

Az európai szomszédságpolitika arra irányul, hogy támogassa a politikai, gazdasági és társadalmi reformfolyamatokat az Európai Unióval szomszédos országokban, melyek közé a következő államok tartoznak: Algéria, Azerbajdzsán, Belarusz, Egyiptom, Grúzia, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Moldova, Örményország, a Palesztin Hatóság, Szíria, Tunézia és Ukrajna. Az európai szomszédságpolitika keretében az EU folyamatos párbeszédet folytat az egyes partnerországokkal. Ez a jólét, a stabilitás, a biztonság és a piacgazdaság megszilárdulását, illetve a fenntartható növekedést hivatott elősegíteni az említett államokban. Bővebben

A tervdokumentum alapjául szolgáló eredeti európai területfejlesztési koncepció az 1960-as években született meg. A tervdokumentumot - komoly egyeztető munkát követően - 1999 májusában fogadta el hivatalosan az Európai Uniót akkoriban alkotó 15 tagállam regionális tervezésért felelős minisztere. Az Európai Területfejlesztési Koncepció keretbe foglalja azokat a szakpolitikai iránymutatásokat, melyek az együttműködést hivatottak javítani azok között az uniós ágazati politikák között, melyek jelentős hatást fejtenek ki a térségek és területek fejlődésére. További célja, hogy elősegítse a vonatkozó tagállami szakpolitikák összehangolását. A koncepció alapjául három alapelv szolgál: 1. kiegyensúlyozott és többközpontú városrendszerek kifejlesztése, illetve a város és a vidék közötti viszonyrendszer megújítása 2. egyenlő hozzáférés biztosítása a tudásinfrastruktúrákhoz 3. a természeti és kulturális erőforrások fenntartható fejlesztése, körültekintő kezelése és hatékony védelme. Bővebben

Az EU azzal a céllal hozta létre 2002-ben az Európai Unió Szolidaritási Alapját, hogy súlyos természeti katasztrófák nyomán kialakult szükséghelyzetekben gyors, hatékony és az adott körülményeknek megfelelő válaszintézkedéseket tudjon hozni. Az alap elsősorban olyan természeti katasztrófák esetén mozgósítja forrásait, amelyek az életkörülmények, a természeti környezet vagy a gazdaság szempontjából rendkívül komoly következményekkel járnak valamely uniós tagország, illetve egy olyan tagjelölt ország egy vagy több régiója számára, mellyel már megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Bővebben

Az európai foglalkoztatási stratégia az Európai Unió tagországait segíti abban, hogy új és jobb munkahelyeket hozzanak létre. A célkitűzések, prioritások és célértékek meghatározására uniós szinten kerül sor. A megállapodás létrejöttét követően a kormányok összehangolják a foglalkoztatás javítását célzó tagállami erőfeszítéseket. Bővebben

Az európai területi együttműködési csoportosulások a határokon átívelő, transznacionális és interregionális együttműködést hivatottak megkönnyíteni és elősegíteni. Feladataik közé tartozik az EU által társfinanszírozott programok, illetve bármely más, határokon átívelő európai együttműködési projekt végrehajtása. Bővebben

A 2007-2013-as programozási időszak során háromféle módon végezhető értékelő munka: előzetes (ex ante), folyamatos és utólagos (ex post) értékelés révén. A kohéziós politika kiértékelésére partnerségi alapon kerül sor. A tagállamok felelősek az előzetes értékelésért, míg az utólagos értékelést az Európai Bizottság végzi. Bővebben

Az EU strukturális és kohéziós forrásait hatékonyan és a kijelölt céljuknak megfelelően kell elkölteni. Ennek érdekében az uniós jogszabályok kiterjedt értékelési és felügyeleti eljárásokat hoztak létre annak ellenőrzésére, hogy a strukturális és kohéziós forrásokat felhasználó operatív programok megfelelően működnek-e, és az általuk elért eredmények megfelelnek-e a közösen megállapított kritériumoknak. Bővebben

A fenntartható fejlődés olyan fejlesztéspolitikát jelöl, amelynek célja, hogy a gazdasági, szociális és környezeti jólétre vonatkozó társadalmi igényeket rövid, közép- és mindenekelőtt hosszú távon is kielégítse. Alapkövetelménye, hogy a fejlesztésnek úgy kell a jelenlegi szükségleteinket kielégítenie, hogy ne veszélyeztesse a jövő nemzedékeinek jólétét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hosszú távú gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtésékor biztosítani kell a környezet megfelelő védelmét. Bővebben

Az Európai Unió elkötelezetten segít abban, hogy Európa a jövőben is vezető szerepet játsszon a globális gazdasági életben, és arra törekszik, hogy részt vállaljon a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés fellendítéséhez szükséges feltételek megteremtésében. 2000-ben az EU gazdasági programját megújítva kidolgozta a lisszaboni stratégiát. Az Unió 2005-ben újra útjára bocsátotta a stratégiát, ezúttal azonban kiemelt hangsúlyt kapott a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés ösztönzése. Bővebben

Az Európai Unió tagállamai többek között azáltal fejezik ki szolidaritásukat egymás iránt, hogy gazdasági és társadalmi kohézió kialakítására törekednek. Ez azt a célt szolgálja, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés Unió-szerte kiegyenlítetten menjen végbe. Bővebben

A globális támogatások öntevékeny csoportokat, közösségi szervezeteket és más kisebb, nem kormányzati szervezeteket segítenek abban, hogy hozzáférjenek az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap eszközeihez. Bővebben

Az 52 határokon átnyúló együttműködési program a 2007-2013 közötti kohéziós politika "európai területi együttműködés" célkitűzésének képezi részét.

A szomszédos régiók határokon átnyúló együttműködésének célja közös társadalmi és gazdasági tevékenységek kialakítása együttes fejlesztési stratégiák révén. Bővebben

Egy 2004-ben az Európai Bizottság megbízásából elkészített tanulmány szerint az Európai Unió, Norvégia és Svájc hegyvidéki területein fekvő települések területe 1 900 000 km2-t tesz ki (ami az országok teljes szárazföldi területének mintegy 40,6%-ával egyenlő). E hegyvidéki területeken 94,3 millióan élnek (a tanulmányban vizsgált országok lakosságának 19,1%-a). Bővebben

Az INTERACT program a 2007 és 2013 közti időszakban azoknak a feleknek hivatott segíteni, akik az "európai területi együttműködés" célkitűzés keretében, uniós források felhasználásával indult programok megvalósításán dolgoznak. Bővebben

Az INTERREG III kezdeményezés 2000 és 2006 között az uniós regionális politika szerves részét képezte.

Az INTERREG III a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködéssel a gazdasági és társadalmi kohéziót kívánta javítani. Célja az EU kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése volt. Bővebben

Az INTERREG IVC régióközi együttműködési program az uniós tagországokon kívül Norvégiára és Svájcra is kiterjed, és az "európai területi együttműködés" célkitűzés alatt társfinanszírozásában részesül az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásaiból. A 2007 és 2013 közötti időszakra jóváhagyott program a tapasztalatcsere és a bevált tapasztalatok átadása révén a regionális fejlesztési szakpolitikákat hivatott javítani. Céljai között szerepel az is, hogy kamatoztassa a regionális tudást és az európai szinten másutt már bevált módszereket. Bővebben

A 2007 és 2013 közötti programozási időszakban az európai kohéziós politika kiemelten kezel bizonyos célkitűzéseket azok közül, amelyeket a lisszaboni stratégia fogalmazott meg. Ez azt jelenti, hogy olyan az befektetések számára, amelyek közvetlenül erősítik a versenyképességet és növelik a munkahelyek számát, források elkülönítésére került sor - a kutatás és innováció, a képzés, az üzleti szolgáltatások, a főbb európai infrastruktúrák és a nagyobb energiahatékonyság területén. Bővebben

Az igazoló hatóság feladata, hogy igazolja a költségnyilatkozatok és kifizetési kérelmek pontosságát és megbízhatóságát azt megelőzően, hogy azokat továbbítják az Európai Bizottságnak. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az Európai Szociális Alapot és a Kohéziós Alapot a Bizottság a tagállamokkal, a régiókkal és más közreműködő szervezetekkel közösen irányítja. Ezek egyike vagy közülük több az alapokból társfinanszírozott minden egyes operatív program számára igazoló hatóságot jelöl ki. Bővebben

Az innováció - függetlenül attól, hogy új termékekhez, eljárásokhoz vagy szervezési technikákhoz kapcsolódik-e - versenyelőnyhöz juttathatja a gazdasági szereplőket. Az Európai Unió nagyon is tisztában van ezzel: nem véletlenül helyezte épp az innováció ösztönzését a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia középpontjába. Bővebben

Az EU 2007 és 2013 közötti időszakra szóló kohéziós politikája szerint az irányító hatóság egy operatív program hatékony irányításáért és megvalósításáért felel.

Az irányító hatóság szerepét betöltheti a tagország által kijelölt és jóváhagyott tagállami minisztérium, regionális hatóság, önkormányzat vagy más állami vagy magántestület. Az irányító hatóságokkal szemben támasztott elvárás, hogy a munkájukat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét betartva végezzék. Bővebben

A JASMINE betűszó a "Joint Action to Supply Micro-finance Institutions in Europe" kifejezésből származik, jelentése: az európai mikrofinanszírozási intézményeket támogató közös program. A 2007-2013 közötti uniós kohéziós politika keretében bevezetett négy új pénzügyi tervezési kezdeményezés egyike, összköltségvetése 50 millió euró. Kísérleti kezdeményezés, amelyet az Európai Bizottság az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) közösen fejlesztett ki. Bővebben

A JASPERS betűszó a "Joint Assistance to Support Projects in the European Regions" kifejezésből származik, jelentése: az európai régiók projektjeit támogató közös program. A programot az Európai Bizottság, az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és 2008 júliusa óta a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW) finanszírozza. A JASPERS technikai segítséget nyújt az Unióhoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozott 12 tagállam számára. Célja, hogy támogassa az új tagállamokat az uniós alapokból finanszírozandó jelentősebb projektek kidolgozásában. Ezen felül szakértői hálózatot bocsát rendelkezésükre a hozzáférhető források leghatékonyabb kiaknázásának vizsgálata érdekében. A technikai segítség a projekt felépítésétől és az előkészítő szakasztól kezdődően a finanszírozás odaítélésére vonatkozó döntés meghozataláig nyújtható. A program 2006-tól működik. A munkatársak létszáma megközelíti a maximumot, azaz a 60 főt. E szakértők zöme a kedvezményezettekhez közel: varsói, bécsi és bukaresti regionális irodákban dolgozik. Bővebben

A JEREMIE betűszó a "Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises" kifejezésből származik, jelentése: a mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források. Olyan pénzügyi eszköz, amelyet az Európai Bizottság az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) karöltve hozott létre, és amely a mikro-, kis- és középvállalkozások forrásszerzési lehetőségeit hivatott kibővíteni az EU régióiban. Bővebben

A JESSICA fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés, amelyet az Európai Bizottság indított útjára, és amelynek létrehozására az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával (CEB) együttműködésben került sor. Bővebben

A "konvergencia" célkitűzés egyike a 2007 és 2013 közötti uniós kohéziós politika három kiemelt célkitűzésének. A gazdaságilag legkevésbé fejlett tagállamokat és régiókat segíti abban, hogy a gazdasági növekedés ösztönzésével és a foglalkoztatás helyzetének javításával gyorsabban felzárkózzanak az uniós átlaghoz. Bővebben

A kiadások támogathatóságára vonatkozó kritériumok meghatározzák, hogy valamely költség finanszírozható-e az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) vagy a Kohéziós Alap forrásaiból. Bővebben

Amikor a Bizottság a 2007 és 2013 közötti időszakban működő operatív programok számára uniós strukturális és kohéziós támogatást nyújt, az alábbi három kifizetési módot alkalmazza:

Bővebben

A 2007 és 2013 közötti kohéziós politika keretében a kifizető hatóság már igazoló hatóság néven szerepel. A szerv hatásköre azonban alapvetően ugyanaz maradt, mint ami a 2000 és 2006 közötti programozási időszakban volt. Bővebben

A Kohéziós Alap 1994 óta biztosít támogatást Európa szegényebb régiói számára, és a növekedés, foglalkoztatás és fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében hozzájárul e régiók gazdaságának stabilizálásához. Az alap környezetvédelmi intézkedéseket és transzeurópai közlekedési hálózatokat támogat a 2004 óta csatlakozott 12 tagállamban, valamint Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában. Megkülönböztetett figyelmet szentel a kiemelten fontos, európai érdekű projektek támogatására. A Kohéziós Alap az EU legjelentősebb környezetvédelmi céljainak támogatására is felhasználható. Bővebben

Az Európai Bizottság háromévente jelentésben foglalja össze a gazdasági és társadalmi kohézió terén az Unióban elért előrehaladást. A jelentést, amelyről az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2008. évi egységes szerkezetbe foglalt változatának 175. cikke rendelkezik, az Európai Parlament, a Tanács, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára kell benyújtani. Bővebben

A kohéziós politika célja a tagállamok és régióik "átfogó harmonikus fejlődésének" előmozdítása és támogatása.

A kohéziós politika, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés külön is említ (174. cikk), a régiók közötti fejlettségi különbségek csökkentése révén igyekszik erősíteni a gazdasági és társadalmi kohéziót. Homokterében azok a kulcsterületek állnak, amelyek elősegítik, hogy az EU megfeleljen a 21. század kihívásainak, és versenyképes maradjon a világpiacon. Bővebben

Ezek az iránymutatások a kohéziós politika fontos elemét alkotják, mivel stratégiai dimenziót adnak e politikának. Az iránymutatásokat az Európai Bizottság dolgozta ki, és az Európai Unió Tanácsa fogadta el, azaz valamennyi tagállam jóváhagyta. A dokumentum a 2007 és 2013 közötti hétéves időszakra vonatkozóan megállapítja az európai szintű programozási prioritásokat. Ennek alapján minden tagállam "nemzeti stratégiai referenciakeretet" készít, és azt benyújtja a Bizottságnak. Az iránymutatások hozzájárulnak egyéb, például a lisszaboni stratégia vagy a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatások alapján meghatározott, kiemelt uniós célok eredményes végrehajtásához. Olyan területekkel foglalkoznak, mint például a beruházások, a munkahelyteremtés, a tudás vagy az innováció. Bővebben

A költségkategóriák annak mérésében nyújtanak segítséget, hogy az Unió strukturális és kohéziós alapjaiból társfinanszírozott programok és projektek mennyiben járulnak hozzá a növekedés és foglalkoztatás ösztönzéséhez. Bővebben

Az Európai Unió tagállamai közös céljaik elérése érdekében közös uniós költségvetésbe fizetnek hozzájárulást.

A tagállamok bruttó nemzeti jövedelmük alapján (GNI) közvetlen befizetéseket teljesítenek. A közvetlen hozzájárulásokon kívül a költségvetés további bevételi forrásait jelentik a vámok és az áfabefizetések. A költségvetés felső határa jelenleg az uniós GNI 1,24%‑a. Bővebben

Környezetvédelmi politikája révén az Európai Unió arra törekszik, hogy a ma és a holnap nemzedékei számára megőrizze és védelmezze a környezetet, javítsa annak állapotát, és elősegítse a fenntartható fejlődés elvének érvényesülését. Bővebben

Ha az egy adott program megvalósítására lekötött összeget az érintettek a program elfogadását követő második év végéig nem hívják le, a kötelezettségvállalás automatikus visszavonására vonatkozó elv értelmében a kifizetetlen pénzösszegeket a továbbiakban már nem lehet igénybe venni a program céljaira. A mechanizmust 1999-ben vezették be azzal a céllal, hogy felgyorsuljon a 2000-2006 közötti időszakban jóváhagyott programok megvalósítása, és javuljon a finanszírozás nyomon követése. Bővebben

A közlekedési ágazatra vonatkozó uniós jogi keret a személyek és az áruk szabad mozgását hivatott megkönnyíteni Unió-szerte. A jogi kereten belül az EK-Szerződéssel összhangban hozott intézkedések egyebek között a következők: Bővebben

Az Európai Unió hét régiója sorolható az úgynevezett legkülső régiók közé: a négy francia tengerentúli megye (Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique és Réunion), egy spanyol autonóm közösség (Kanári-szigetek); két portugál autonóm régió (Madeira és az Azori-szigetek). Bővebben

A 2000 márciusában Lisszabonban tartott európai tanácson fogadták el az állam- és kormányfők a lisszaboni stratégiát, amely az európai munkahelyteremtést és gazdasági növekedést célzó cselekvési és fejlesztési terv. A lisszaboni stratégia keretében javasolt politikai intézkedések sokféle uniós szakpolitikai területet érintenek: céljuk a tudás és az innováció támogatása, valamint az, hogy Európa a korábbinál vonzóbb célponttá váljon a befektetés és munkavállalás szempontjából, továbbá több és jobb munkahely jöjjön létre a földrészen. Bővebben

Kétféle uniós finanszírozás létezik: az Európai Bizottság által központilag és közvetlenül irányított finanszírozás (pl. a kutatásra szánt pénzösszegek biztosítása), illetve az olyan finanszírozás, amelynek kezelése az EU és a tagállamok között oszlik meg (pl. a strukturális alapok és a Kohéziós Alap forrásainak esetében). Az utóbbi esetben az EU a tagállamokra bízza a források kezelését. Az uniós kiadások túlnyomó többsége esetében olyan forrásokról van szó, melyek kezelése megoszlik az EU és a tagállamok között. Bővebben

A tagországoknak monitoringbizottságokat kell kinevezniük annak ellenőrzésére, hogy a strukturális és kohéziós alapokból származó forrásokat felhasználó operatív programok megvalósítása megfelelően történik-e. A bizottságok elnöki tisztét az adott tagállam (vagy irányító hatóság) tölti be, és a bizottság a regionális, gazdasági és szociális partnereket képviselő tagokból áll. Bővebben

Az n+2 és n+3 szabály az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó források éves elosztásának finanszírozási szabályaival függ össze.

Amennyiben a kérdéses forrás felhasználására a határidőig nem került sor, a Bizottság visszavonhatja a későbbi költségvetési kötelezettségvállalásokat. A kötelezettségvállalások automatikus visszavonásához vezet az, ha a finanszírozás elköltése vagy a kifizetési kérelmek benyújtása a második év végéig (n+2) nem történt meg. 2010-ig ez a határidő az új tagállamok, valamint Görögország és Portugália számára 3 év (n+3). Bővebben

A statisztikai célú területi egységek nómenklatúráját (nomenclature commune des unités territoriales statistiques, NUTS) az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala (Eurostat) hozta létre az Unió-szerte közös statisztikai szabványok alkalmazása érdekében. Bővebben

A 2007-2013-as programozási időszakra vonatkozóan minden tagország nemzeti stratégiai referenciakeretet alkotott. A tagállamok e referenciadokumentummal biztosítják azt, hogy a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból származó támogatások összhangban legyenek 2007-13-as időszakra vonatkozó, kohézióról szóló közösségi stratégiai iránymutatásokkal. A dokumentum meghatározza az adott tagország által választott stratégiát, és felsorolja azokat a nemzeti és regionális operatív programokat, amelyeket az ország meg kíván valósítani, valamint tartalmazza az egyes operatív programokra szánt éves költségvetést. A nemzeti stratégiai referenciakeretnek összhangban kell lennie a tagországnak - a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiához kapcsolódó - nemzeti reformprogramjával (NRP) is. Bővebben

A tagországok az operatív programjaikat a kohéziós politikáról szóló közösségi stratégiai iránymutatások adta közös kereteken belül és a nemzeti stratégiai referenciakeret alapján készítik el. Az operatív programok mindegyike a három új célkitűzés valamelyikéhez kapcsolódik, és következetes prioritásrendszert meghatározó fejlesztési stratégiát vázol fel, amelyet egyetlen alap vagy - a konvergencia-célkitűzés esetében - a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap segítségével valósít meg. Bővebben

A regionális politikai intézkedéseinek kialakítását, valamint a strukturális és kohéziós támogatások szétosztását az EU eredetileg partnerségi folyamatok révén végezte, a tagállamok ebben a munkában oroszlánrészt vállaltak. Bővebben

Programozáson azt a közigazgatási mechanizmust értjük, amely a strukturális és kohéziós alapok céljainak megvalósítását hivatott elősegíteni. A több évre szóló ún. operatív programok hét éven át gondoskodnak a célok következetes megvalósításáról és a végrehajtás folyamatosságáról. A programok - az igazgatási formától függően - nemzeti, regionális vagy helyi szinten kapcsolódnak egy adott földrajzi területhez. A program szerepe az, hogy kijelölje a stratégiai szempontból kiemelten fontos intézkedéseket, felvázolja a pénzügyi kötelezettségvállalásokat, és összegzést adjon az irányítási és ellenőrzési rendszerekről. A jelenlegi programozási időszak 2007-től 2013-ig tart. Bővebben

Pénzügyi korrekcióra akkor kerül sor, amikor a finanszírozást megvonják olyan, uniós támogatásban részesített projektektől, amelyek esetében a támogatások kifizetése nem a szabályoknak megfelelően ment végbe, például ha csalás történt. Bővebben

2006 óta a technikai segítségnyújtás és a pénzügyi tervezés terén több különböző új kezdeményezés szolgálja azt a célt, hogy növelje a 2007-2013-ra szóló uniós kohéziós politika hatékonyságát és fenntarthatóságát, továbbá hogy elősegítse a lisszaboni folyamat megvalósítását. Ezek a kezdeményezések olyan eszközök, melyeket az Európai Bizottság több partnerintézménnyel közösen támogat. Utóbbiak között említhető az Európai Beruházási Bank, az Európai Beruházási Alap, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európai Tanács Fejlesztési Bankja és a Kreditanstalt für Wiederaufbau. A közösen támogatott eszközök közé tartozik a nagyszabású projektek előkészítését segítő JASPERS program (európai régiók beruházásait támogató közös program), a kkv-k és más vállalkozások hitelhez jutását segítő JEREMIE program (mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források), a városfejlesztés céljára fenntartható finanszírozást biztosító JESSICA kezdeményezés (fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés), illetve a mikrohitel-felvételt technikai segítségnyújtás révén támogató JASMINE program (európai mikrofinanszírozási intézményeket támogató közös program). Bővebben

2007 és 2013 között a regionális versenyképesség és foglalkoztatottság javítása jelenti az európai kohéziós politika három kulcsfontosságú prioritásának egyikét, amely a "konvergencia" célkitűzés által le nem fedett régiók versenyképességét és vonzerejét hivatott növelni, és a helyi foglalkoztatást javítani (a "konvergencia" célkitűzés alá a leghátrányosabb helyzetű régiók tartoznak). A "regionális versenyképesség és foglalkoztatottság" célkitűzés arra irányul, hogy elősegítse a gazdasági és társadalmi változások előrejelzését, ösztönözze a vállalkozói tevékenységet, az innovációt és a környezetvédelmet, valamint a befogadó munkaerőpiacok hozzáférhetőségét, rugalmasságát és kifejlesztését. A célkitűzés megvalósítását az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) finanszírozza. Bővebben

A rendeletek törvényerejű uniós jogi aktusok. Olyan általános hatályú jogi szövegek, amelyek valamennyi tagállamban teljes egészükben kötelezőek és közvetlenül alkalmazandóak. Az EU kohéziós politikájához kapcsolódó jogi aktusok általában rendeletek. Bővebben

A Régiók Bizottsága konzultatív testület, amely lehetővé teszi, hogy az uniós jogalkotási munkába a helyi és regionális hatóságok is bekapcsolódjanak.

A testületnek 344 tagja van, akik rendszerint választott helyi és regionális politikusok, regionális önkormányzatok vezetői vagy városok polgármesterei. A tagokat a tagállamok javaslatára a Tanács nevezi ki négy évre; a testület összetétele tükrözi az egyes tagállamok népességszámát. A Régiók Bizottságának elnökét és elnökségét a tagok nevezik ki; megbízatásuk két évre szól. Bővebben

A "régiók a gazdasági változásért" elnevezésű kezdeményezés a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika "területi együttműködés" célkitűzésének kiegészítése. Célja, hogy az innováció ösztönzése érdekében előmozdítsa a bevált módszerek cseréjét az egyes európai régiók között. A kezdeményezés a regionális politika célkitűzéseinek megvalósítását hivatott elősegíteni, azaz támogatja az európai növekedés és foglalkoztatás előmozdítására irányuló uniós stratégiai célkitűzések megvalósítását. Bővebben

A régiók közötti együttműködés célja az, hogy a régiók közötti tudásátadás és tapasztalatcsere révén elősegítse az Unió regionális fejlődését.

Az INTERREG IVC régióközi együttműködési program az "európai területi együttműködés" célkitűzés részét képezi a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló kohéziós politikában. A program a regionális fejlesztési politikai intézkedések hatékonyságát kívánja javítani, valamint azt hivatott elősegíteni, hogy az európai gazdaság korszerűbbé és versenyképesebbé váljék. Bővebben

A regionális politikát 2007 és 2013 között a strukturális alapok és a Kohéziós Alap forrásai finanszírozzák.

A "strukturális alapok" kifejezés két alapot jelöl. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 1975 óta biztosít pénzügyi támogatást az európai uniós regionális gazdaságok fejlődésének és strukturális alkalmazkodásának elősegítése, a gazdasági változások megkönnyítése, valamint a versenyképesség és az uniós területi együttműködés ösztönzése érdekében. Az Európai Szociális Alap (ESZA) 1958 óta működik. Célja a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása, a munkavállalás és a munkaerő-piaci részvétel javítása, a hátrányos helyzetű emberek társadalmi befogadásának elősegítése, a diszkrimináció valamennyi formájának felszámolása, továbbá partnerségek kialakítása a foglalkoztatási reformok hatékony kezelése céljából. Bővebben

A szubszidiaritás elve értelmében a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Egy adott kérdésben csak akkor lehet európai uniós szinten dönteni, ha az hatékonyabb a nemzeti, regionális vagy helyi szintű döntéshozatalnál. A szubszidiaritás elve nem vonatkozik az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területekre. A szubszidiaritás elve szorosan összefügg az arányosság és a szükségesség elvével, amely szerint az uniós intézkedések csak addig terjedhetnek, ameddig el nem érik a Szerződésben meghatározott célkitűzéseket. Bővebben

A transznacionális együttműködés olyan szoros partnerkapcsolatok kialakítását ösztönzi, amelyek az országhatárokon túlmenően, transznacionális együttműködési területeken fejtik ki hatásukat. Az ilyen partnerségek különféle politikai területeken, különböző kormányzati és adminisztratív szinteken is létrejöhetnek, valamint a köz- és magánszektor szerveit egyaránt érinthetik. Bővebben

Pénzügyi támogatás a Bizottság által finanszírozott programokat és projekteket végrehajtó felek számára. Az EU kohéziós politikájának keretében a technikai segítségnyújtás előkészítésre, igazgatásra, értékelésre, nyomon követésre, könyvvizsgálásra és ellenőrzésre vehető igénybe. Bővebben

A gazdasági és társadalmi kohézió erősítése a Közösség vállalt célja, amelyet az európai régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésével kíván elérni. A 2007-ben aláírt Lisszaboni Szerződés (amelynek ratifikációja folyamatban van) egy harmadik célkitűzést is bevezet: a területi kohéziót. Bővebben

A transzeurópai hálózatok a határokon átnyúló közlekedési, távközlési és energiaipari infrastruktúrák, melyekre az EK-Szerződés 154., 155 és 156. cikke vonatkozik (2002-es egységes szerkezetbe foglalt változat). Céljuk az egységes európai piac zökkenőmentes működésének elősegítése és erősítése, az áruk, személyek és szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyítése révén. A transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos intézkedéseknek a tagállami hálózatok kölcsönös átjárhatóságát (interoperabilitását) és az ilyen hálózatokhoz történő könnyű hozzáférést kell előmozdítaniuk. Bővebben

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak folyamatosan tájékoztatniuk kell a lakosságot a kohéziós politikáról és a szakpolitika révén pénzügyi támogatásban részesített projektekről. A strukturális alapokból több milliárd euró kifizetésére kerül sor, ezért kulcsfontosságú, hogy a helyi közösségek részletes tájékoztatást kapjanak arról, milyen hasznuk származik a támogatásból, és arról is, hogy az EU és a tagállamok hogyan költik az uniós adófizetők pénzét. Bővebben

A társfinanszírozási arány azt fejezi ki, hogy milyen mértékben járul hozzá az EU az egyes programokhoz. A társfinanszírozás mértéke általában nem haladhat meg egy előre megállapított felső határértéket, amelyet a program vagy programrész teljes értékének bizonyos százalékában határoznak meg. A 2007-2013 közötti időszakra a strukturális és kohéziós alapokból fizetett társfinanszírozásra vonatkozó határértékeket az 1083/2006/EK rendelet III. melléklete tartalmazza. Bővebben

A 2007-2013 közötti időszakot lefedő URBACT II hálózatot a Bizottság a "területi együttműködés" célkitűzésből finanszírozza. Célja az innováció ösztönönzése a városrehabilitáció terén: arra ösztönzi a városokat, hogy állapítsák meg saját bevált gyakorlataikat és osszák meg azokat egymással. Bővebben

A vidékfejlesztésre irányuló uniós politika a vidéki térségeknek hivatott segíteni abban, hogy sikeresen szembenézzenek a rájuk váró kihívásokkal. A vidékfejlesztés az európai növekedést és munkahelyteremtést célzó horizontális politikai megközelítés része. A politika átfogó keretét az EU stratégiai iránymutatásai biztosítják, az általános szabályokat pedig az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005 tanácsi rendelet rögzíti. A rendelet három kulcsfontosságú területet (tengelyt) jelöl ki, melyek a következők: Bővebben

Az Európai Bizottságnak három esetben kell a strukturális alapokból nyújtott támogatás visszafizetését (behajtását) kérelmeznie egy tagállamtól:

1) Ha az adott tagállamnak nem volt szüksége a pénzügyi hozzájárulás teljes összegére, az uniós pénzügyi szabályok értelmében a megmaradt összeget vissza kell fizetnie. Bővebben

A városfejlesztés a fenntartható beruházást, növekedést és foglalkoztatást tűzi ki célul Európa városi térségeiben. Az egykori URBAN program a 2007 és 2013 közötti időszakban már nem különálló kezdeményezés, hanem a regionális programok része. Az új kohéziós politika rendeletei eszközöket kínálnak arra, hogy a programok új nemzedéke jobban figyelembe vegye a városfejlesztés szempontját. Ezek az eszközök rávilágítanak arra, hogy a tervezésbe és a végrehajtásba be kell vonni a helyi és a regionális hatóságokat. A kohéziós politikára vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások körvonalazzák a városi térségekben foganatosítandó azon főbb intézkedéstípusokat, amelyek az EU regionális alapjaiból támogathatóak. Bővebben