Az ökológiai termeléssel foglalkozó állandó bizottságban lezajlott szavazást követően Dacian Cioloș mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos így nyilatkozott: „Nagy örömömre szolgál, hogy végül megállapodásra jutottunk, mivel fontos volt, hogy olyan harmonizált szabályokat állapítsunk meg, amelyek átlátható kínálatot biztosítanak a biotermékek iránt egyre inkább érdeklődő fogyasztóknak. Megelégedéssel tölt el, hogy olyan szabályokkal tudunk előállni, amelyeknek köszönhetően – más ökológiai termékekhez hasonlóan – immár az ökológiai borok is egyértelműen megkülönböztethetők a hagyományos módon előállítottaktól. Ennek eredményeként a fogyasztók biztosak lehetnek benne, hogy az „ökológiai” jelzővel ellátott borok minden esetben szigorúbb termelési szabályok szerint készültek.”

Az új szabályok javítják az átláthatóságot és növelik az ökológiai borok ismertségét a fogyasztók körében. Nem csupán a belső piac könnyebb működéséhez járulnak hozzá, hanem az uniós ökológiai borok nemzetközi pozícióinak megerősítéséhez is, hiszen sok más bortermelő ország (az USA, Chile, Ausztrália, Dél-Afrika) már korábban kidolgozott ilyen szabványokat. Ezzel a jogszabállyal teljessé vált az ökológiai termelésre vonatkozó uniós szabályozás, amely immár valamennyi mezőgazdasági termékre kiterjed.

Az új rendelet rendelkezik arról, hogy a borpiac közös szervezését szabályozó 606/2009/EK rendeletben meghatározott borászati eljárások és anyagok közül melyek alkalmazhatók ökológiai borok készítéséhez. Tilos például szorbinsavat használni a kénteleníteni, az ökológiai borok szulfittartalmának pedig – a maradékcukor-tartalomtól függően – literenként legalább 30–50 mg-mal alacsonyabbnak kell lennie a hagyományos módszerrel előállított borok szulfittartalmánál. Ezeken az engedélyezett borászati eljárásokra és anyagokra vonatkozó előírásokon túlmenően a borpiac közös szervezéséről szóló rendeletben meghatározott általános borkészítési szabályokat is alkalmazni kell. Az említett borkészítési eljárások alkalmazása mellett természetesen az is követelmény, hogy az ökológiai bor ökológiai szőlőből készüljön, a 834/2007/EK rendeletben foglaltaknak megfelelően.

Előzmények

Az ökológiai borok vonatkozásában jelenleg nincs uniós szintű szabályozás, sőt még az „ökológiai bor” fogalma sincs meghatározva. Kizárólag szőlők minősíthetők ökológiainak, és jelenleg csupán az „ökológiai szőlőből készült bor” jelölés használható.

A Bizottság az ökológiai termelésre vonatkozó 2004. évi cselekvési tervben vállalta, hogy konkrét ökológiai termelési szabályokat határoz meg valamennyi mezőgazdasági termelési ág tekintetében, beleértve a borkészítést is. Ezzel összefüggésben finanszírozta a 6. keretprogram részeként megvalósított „OrWine” kutatási projektet. A projekt eredményeiből leszűrt megállapítások alapján a Bizottság – első alkalommal 2009 júniusában – az ökológiai bor fogalmának meghatározására irányuló jogalkotási javaslatokat terjesztett az ökológiai termeléssel foglalkozó állandó bizottság elé, ám a javaslatok megtárgyalása holtpontra jutott, így azokat 2010 júniusában a Bizottság visszavonta. A területen folyó munka 2011-ben indult újra, és az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság 2012. február 8-án kedvező véleményt adott a jogszabálytervezetről.

A javaslatok legfontosabb elemei

Az ökológiai bor előállítására vonatkozó új szabályok az ökológiai bor fogalmának olyan, technikai meghatározását vezetik be, amely összhangban van az ökológiai termelésről szóló 834/2007/EK tanácsi rendeletben megállapított ökológiai célkitűzéssel és elvekkel. A rendelet meghatározza az ökológiai borok tekintetében engedélyezhető borászati technikákat és anyagokat.

A vonatkozó előírások között példaként említhető, hogy a maximális szulfittartalom vörösborok esetében 100 mg/l (szemben a hagyományos módszerrel előállított borokra megállapított 150 mg/l-es határértékkel), és 150mg/l a fehérborok és a rozék esetében (a hagyományos módszerrel előállított borokra érvényes 200 mg/l-es értékhez képest). A 2 g/l-nél magasabb maradékcukor-tartalommal rendelkező borok esetében az ökológiai és a hagyományos módszerrel előállított borok közötti különbség értékét a rendelet 30 mg/l-ben állapítja meg.