IP/09/731
Brüsszel, 2009. május 11

A jelenlegi, kihívásokkal teli gazdasági helyzettel összefüggésben Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke és közlekedésért felelős biztosa a következőket mondta: „A repülővel utazók védelmének biztosítása érdekében jelentős lépések történtek, amelyek következtében növekedtek a védelemmel összefüggésben az utasokra háruló költségek. Lépéseket kell tennünk azért, hogy a védelemmel összefüggő szolgáltatásokat a lehető legköltséghatékonyabb módon tudjuk biztosítani.”

A légi közlekedés védelmével összefüggő költségek megtérítését jelenleg a tagállamok nemzeti szinten szabályozzák. Az e költségekkel kapcsolatban az utasok számára nyújtott tájékoztatás azonban gyakran nem megfelelő, és a légitársaságokkal nem minden európai uniós repülőtér egyeztet rendszeresen. A fennálló helyzet meggátolja, hogy a repülőterek és a légi fuvarozók ténylegesen azonos versenyfeltételek mellett működhessenek, ami pedig ebben a légiközlekedési ágazat egésze számára jelentős kihívást jelentő gazdasági környezetben különösen kritikus.

Egy nemrégiben közzétett bizottsági jelentés arra mutatott rá, hogy a légitársaságok és repülőterek közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében alapvetően fontos, hogy a védelmi díjak megkülönböztetés-mentesek és szigorúan költségarányosak legyenek[1]. Az Európai Bizottság ezért a közösségi repülőterek légiközlekedés-védelmi díjainak kivetésére vonatkozóan az alábbi közös alapelvek bevezetését javasolja:

1. A megkülönböztetés tilalma: A légiközlekedés-védelmi díjszabás nem tehet különbséget sem az utasok, sem a légi fuvarozók között.
2. Konzultáció: A légi fuvarozókkal legalább évente egyszer – kötelező jelleggel és rendszeresen – egyeztetni kell a légiközlekedés-védelmi díjakról. A döntések meghozatala előtt a repülőterek kötelesek figyelembe venni a légi fuvarozók álláspontját, és – amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni – döntésüket meg kell indokolniuk.
3. Átláthatóság: Az átláthatóságot három különböző szinten kell biztosítani:
   a) A repülőterek szintjén: A repülőtereknek tájékoztatniuk kell a légi fuvarozókat azokról az elemekről, amelyek alapján a légiközlekedés-védelmi díj mértékét meghatározzák (így például a díjakért cserébe nyújtott különböző szolgáltatások és infrastruktúra, a díjak kiszámításának módja vagy a tervezett beruházások).
   b) A légi fuvarozók szintjén: Annak érdekében, hogy a repülőterek megfelelően értékelhessék a későbbiekben megvalósítandó beruházásaikra vonatkozó követelményeket, és védelmi infrastruktúráikat ezeknek megfelelően fejleszteni tudják, fontos, hogy a légi fuvarozók időben a rendelkezésükre bocsássák forgalmi előrejelzéseiket.
   c) Tagállami szinten: Az európai uniós követelményeknél szigorúbb nemzeti légiközlekedés-védelmi intézkedések gazdasági hatásait illetően magas fokú átláthatóságot szükséges biztosítani.
4. Költségarányosság: A légiközlekedés-védelmi díjak kizárólag a védelemmel összefüggésben felmerülő költségek fedezésére fordíthatók, és azok meghatározásakor figyelembe kell venni a hatóságok részéről védelmi célokra előirányzott támogatásokat, a létesítmények finanszírozási költségeit és a berendezésekre, illetve a védelmi műveletekre fordított kiadásokat.
5. Független felügyeleti hatóság és a vitarendezés: Az intézkedések helyes alkalmazásának biztosítására minden tagállamban független testületet kell felállítani, a repülőterek üzembentartói és használói közötti vitarendezésre pedig eljárást kell kidolgozni.

^[1] A Bizottság jelentése a légi közlekedés védelmének finanszírozásáról, COM(2009) 30 végleges, 2009.2.2.